A csodálatos halfogás^(A)

5 Egyszer a Genezáreti-tó partján nagy tömeg vette körül Jézust, hogy Isten üzenetét hallgassák. ² Jézus meglátott a parton két halászbárkát. A halászok éppen akkor szálltak partra, és a hálóikat mosták. ³ Jézus beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt. Megkérte Simont, hogy evezzen kissé beljebb a vizen. Majd leült a bárkában, és úgy tanította az embereket.

⁴ Miután befejezte, Simonhoz fordult: „Evezzetek ki a mély vízre, és engedjétek le a hálóitokat halfogásra!”

⁵ Simon így válaszolt: „Mester, egész éjjel keményen dolgoztunk, mégsem fogtunk semmit, de ha te mondod, megteszem.” ⁶ Amikor leeresztették, olyan sok halat fogtak, hogy a hálók majdnem szétszakadtak. ⁷ Ezért intettek a másik hajóban lévő társaiknak, hogy jöjjenek segíteni. Mindkét hajót annyira megtöltötték halakkal, hogy majdnem elsüllyedtek.

^8-9 A nagy zsákmányt látva a halászokat nagy félelem fogta el. Simon Péter ekkor Jézus lábához borult: „Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös vagyok!” — mondta. ¹⁰ Ugyanígy megdöbbentek Jakab és János is, Zebedeus fiai, akik Simon társai voltak.

Jézus ekkor azt mondta Simonnak: „Ne félj, mostantól kezdve nem halakat, hanem embereket fogsz halászni.”

¹¹ Ezután a halászok partra húzták a bárkáikat, majd mindent hátrahagyva csatlakoztak Jézushoz.

Akarom, gyógyulj meg!^(B)

¹² Az egyik városban, ahol Jézus járt, élt egy leprás férfi. Amikor Jézust meglátta, arcra borult előtte, és így könyörgött neki: „Uram, ha akarod, te meg tudsz gyógyítani!”

¹³ Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette, és így válaszolt: „Igen, akarom! Gyógyulj meg!” Ekkor a férfiról azonnal eltűnt a lepra. ¹⁴ Jézus megparancsolta neki, hogy erről senkinek se beszéljen, és azt mondta: „Menj, mutasd meg magad a papnak,^[a] és vidd fel az áldozatot a gyógyulásodért, ahogy Mózes parancsolta! Ez legyen a bizonyíték a számukra.”

¹⁵ Jézus híre mégis egyre jobban terjedt, és sokan gyűltek össze, hogy hallgassák, és általa meggyógyuljanak. ¹⁶ Jézus azonban félrevonult valami elhagyatott helyre, hogy egyedül imádkozzon.

Meggyógyít egy béna férfit^(C)

¹⁷ Egyik nap, amikor Jézus éppen tanított, farizeusok és törvénytanítók is hallgatták, akik Galilea és Júdea különböző városaiból és Jeruzsálemből érkeztek. Az Örökkévaló ereje volt Jézussal, hogy gyógyítson. ¹⁸ Eközben néhány ember érkezett, akik hordágyon egy megbénult férfit akartak Jézus elé vinni, ¹⁹ a nagy tömeg miatt azonban nem tudtak a közelébe férkőzni. Ezért felmentek a tetőre, kibontották, és úgy eresztették le a hordágyat Jézus elé. ²⁰ Amikor Jézus látta a hitüket, a beteghez fordult: „Barátom, a bűneid meg vannak bocsátva.”

²¹ Erre a törvénytanítók és farizeusok így okoskodtak magukban: „Kicsoda ez, hogy ilyet merészel mondani?! Hiszen ezzel megsérti Istent, aki egyedül jogosult a bűnöket megbocsátani!”

²² Jézus átlátott rajtuk, és így felelt meg nekik: „Miért okoskodtok így? ²³ Vajon melyik könnyebb, ha azt mondom a bénának: bűneid meg vannak bocsátva! — vagy azt: kelj fel, és menj el? ²⁴ Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.”

Ekkor a beteghez fordult: „Én mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!”

²⁵ Az pedig azonnal felállt, felvette a hordágyát, és Istent dicsőítve hazament. ²⁶ Ezt látva mindenki magán kívül volt a csodálkozástól, dicsérték Istent, istenfélelem fogta el őket, és ezt mondták: „Csodálatos dolgokat láttunk ma!”

Lévi (Máté) elhívása^(D)

²⁷ Jézus ezután továbbment, és meglátott a vámnál egy Lévi nevű vámszedőt. Megszólította: „Kövess engem!” ²⁸ Lévi ekkor otthagyott mindent, és csatlakozott Jézushoz.

²⁹ Ezután Lévi nagy vendégséget rendezett Jézus tiszteletére a házában, ahová sok vámszedőt, és másokat is meghívott. ³⁰ A farizeusok és a törvénytanítók felháborodva kérdezték Jézus tanítványaitól: „Ti miért ültök egy asztalhoz vámszedőkkel és mindenféle egyéb bűnösökkel?”

³¹ Azonban Jézus válaszolt nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. ³² Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és térjenek vissza Istenhez.”

Az új bort új tömlőbe kell tölteni^(E)

³³ Egyszer a farizeusok ezzel fordultak Jézushoz: „Bemerítő János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanezt teszik a mi tanítványaink is, de a te tanítványaid mindig csak esznek-isznak.”

³⁴ Jézus így válaszolt: „Rávehetitek-e a násznépet a lakodalomban, hogy böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van? Ugye, hogy nem? ³⁵ De eljön majd az idő, amikor a vőlegényt elveszik tőlük, s akkor majd böjtölni fognak.”

³⁶ Mondott nekik egy példázatot is: „Senki sem tép ki egy darabot valami új ruhából, hogy azzal foltozzon be egy régit. Külöben tönkretenné az új ruhát, a régihez pedig nem illik az újból való folt. ³⁷ Senki sem tölt új bort régi bortömlőbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőt, és a bor is elfolyik. ³⁸ Az új bort új tömlőbe kell tölteni. ³⁹ Aki kiforrott, megérlelődött bort ivott, az nem kívánja azonnal az új bort, mert azt mondja, hogy jobb a régi.”