Add parallel Print Page Options

Amikor Jezábel kiirtotta az Örökkévaló prófétáit, Óbadjáhú igyekezett megmenteni őket. Százat közülük elrejtett két barlangban — 50-50 főt mindegyikben —, és gondoskodott az ellátásukról.

Aháb ezt mondta Óbadjáhúnak: „Gyere, menjünk el,[a] járjuk sorra az országban a forrásokat és a patakokat,[b] talán ott még találunk valami kevés füvet a lovainknak és öszvéreinknek, hogy ne kelljen mindet levágnunk!” Azután megbeszélték, hogy Aháb az ország egyik részét, Óbadjáhú meg a másik részét járja be. Ezután elváltak egymástól, s mind a ketten egyedül mentek tovább.

Read full chapter

Footnotes

  1. 1 Királyok 18:5 Gyere, menjünk el Ez az ókori görög fordítást (LXX) követi. A masszoréta héber szövegben: „Menj!”
  2. 1 Királyok 18:5 patakokat Szó szerint: „vádikat” — vagyis azokat az időszakos vízmedreket, amelyeknek az aljában sokszor még szárazság idején is marad egy kis nedvesség.