Add parallel Print Page Options

Mondd nekik: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló:

Nagy sas szállt le a Libanon-hegyre,
    nagyszárnyú, tarka tollú királyi madár repült a cédrusfára.
Letörte fiatal csúcsát, magával ragadta,
    s a kalmárok földjére vitte,
    kereskedők városába helyezte.
Majd választott egy vesszőt az országból,
    s mint fűzfát a folyópartra,
    termékeny földbe ültette.
Kihajtott a vessző,
    terebélyes szőlővé fejlődött,
    dúsan termett, de alacsony maradt.
Hajtásait a sas felé növelte,
    gyökereit felé fordította.
De jött egy másik sas,
    nagyszárnyú, tarka tollú királyi madár,
és lám, a szőlő most feléje növesztette
    hajtásait és gyökereit,
    tőle várta, hogy táplálja és öntözze.
Pedig jó földbe ültették,
    gondozták, öntözték,
lehetett volna bőtermő, nemes szőlőtő,
    ha ültetése helyén marad.”

Ezt mondja Uram, az Örökkévaló:
„Mit gondoltok, vajon jó vége lesz ennek?
    Bizony az előbbi sas kitépi a szőlőt gyökerestül,
    leszaggatja gyümölcseit,
    elszárad annak minden levele, hajtása!
Nem kell hozzá nagy erő, sem hatalmas sereg,
    elpusztítják a szőlőt, kiszaggatják tövestül!
10 Jó helyre ültették, de vajon felnő-e?
    Ha ráfúj a forró keleti szél, bizony kiszárítja!
Ott pusztul el, ahová ültették,
    ott szárad ki, ahol gyökeret vert.”

Read full chapter