Add parallel Print Page Options

Bűneink ellenünk tanúskodnak,
    elismerjük vétkeinket,
    bizony vétkeztünk ellened, Örökkévaló!
Mégis kérünk, nagy nevedért
    bánj velünk kegyelmesen!
Te vagy Izráel egyedüli reménye,
    szabadítója a nyomorúság idején!
Miért bánsz velünk úgy, mint egy jövevény,
    mint átutazó idegen,
    aki csak egy éjjelre tér be hozzánk?
Miért lettél olyan, mint aki tehetetlen,
    mint a harcos, aki nem tud megmenteni minket?
De te mégis velünk vagy, Örökkévaló!
    Nevedet viseljük,
    ne fordulj el tőlünk!

Read full chapter