Add parallel Print Page Options

A nyugalom esztendeje

25 Azután így beszélt az Úr Mózeshez a Sínai-hegyen:

Szólj Izráel fiaihoz, és ezt mondd nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet én adok nektek, legyen nyugalma a földnek is az Úr nyugalomnapjához hasonlóan.

Hat éven át vesd be meződet, és hat éven át mesd meg szőlődet, és takarítsd be termését.

De a hetedik esztendőben legyen teljes nyugalma a földnek, az Úr nyugalomnapjához hasonlóan. Meződet ne vesd be, és szőlődet ne mesd meg.

Ami az aratás után kihajtott, azt ne arasd le, és metszetlen szőlőd fürtjeit ne szedd le. A nyugalom esztendeje legyen ez a föld számára.

De amit a föld a nyugalma idején terem, táplálékul lesz neked, szolgádnak és szolgálódnak, a nálad tartózkodó napszámosnak és idegennek,

meg jószágodnak és a földeden élő állatoknak. Ez a termés lesz az eledeletek.

A nagy örömünnep éve

Számolj azután hét nyugalomévet, azaz hétszer hét esztendőt, úgyhogy a hét nyugalomév ideje negyvenkilenc esztendő legyen.

Akkor fúvasd meg a harsogó kürtöt a hetedik hónap tizedikén, az engesztelés napján fúvasd meg a kürtöt országszerte.

10 Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek fölszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez.

11 Örömünnep legyen az ötvenedik esztendő. Ne vessetek és ne arrassátok le, ami az aratás után kihajtott; a meg nem metszett szőlőt ne szüreteljétek le.

12 Mert örömünnep az, tartsátok szentnek. A mezőről egyétek annak termését.

Read full chapter