Márk 5-10

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

Jézus kiűzi a gonosz szellemek seregét^(A)

5 Jézus a tanítványaival megérkezett a tó túlsó partjára, Gadara^[a] vidékére. ² Amikor kilépett a bárkából, szembe jött vele egy férfi, akiben gonosz szellem volt. ³ Ez az ember a sírbarlangokban lakott, és senki nem tudta megkötözni, még láncokkal sem. ⁴ Már sokszor megbilincselték, ő azonban mindig elszakította a láncokat, és széttörte a bilincseket. Senki sem tudta megfékezni. ⁵ Éjjel-nappal ott kóborolt a sírok között és a hegyeken, ordítozott és kövekkel vagdosta magát.

⁶ Már messziről észrevette Jézust, odaszaladt hozzá, és leborult előtte. ^7-8 Jézus ráparancsolt: „Gonosz szellem, menj ki ebből az emberből!” Az pedig így kiabált: „Mi közöd hozzám, Jézus, Magasságos Isten Fia? Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem!”

⁹ Jézus megkérdezte: „Mi a neved?”

„Légió^[b], mert sokan vagyunk” — felelte ő. ¹⁰ Majd könyörgött Jézusnak, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.

¹¹ A közelben, a hegyoldalon nagy disznókonda legelt. ¹² A gonosz szellemek így könyörögtek: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!” ¹³ Jézus megengedte nekik, s akkor a gonosz szellemek kijöttek a férfiból, és a disznókba mentek. Erre az egész konda a meredek lejtőről hanyatt-homlok a tóba rohant, s mind belefulladtak. Mintegy kétezer disznó pusztult el így.

¹⁴ A pásztorok, akik a disznókat őrizték, elfutottak a városba, és elhíresztelték ezt az egész környéken. Az emberek pedig kijöttek, hogy megnézzék, mi történt. ¹⁵ Amikor Jézushoz értek, ott látták azt a férfit, akiben korábban egy egész légiónyi gonosz szellem lakott. Rendesen fel volt öltözve, ott ült a többiek között, és teljesen épelméjű volt. Ezen mindenki nagyon megdöbbent. ¹⁶ A szemtanúk elmondták a többieknek, hogy mit tett vele Jézus, és mi történt a disznókkal. ¹⁷ Azután mindannyian kérték Jézust, hogy menjen el a vidékükről.

¹⁸ Amikor Jézus beszállt a bárkába, akkor a férfi, aki megszabadult a gonosz szellemektől kérte őt, hogy hadd mehessen vele. ¹⁹ De Jézus ezt mondta neki: „Menj haza a családodhoz, és mondd el nekik, mit tett veled az Örökkévaló, és hogyan könyörült rajtad!” ²⁰ A férfi el is ment, és mindenkinek hirdette a Tízvárosban, hogy milyen hatalmas dolgot tett vele Jézus. Ezen azután mindenki nagyon megdöbbent.

Feltámaszt egy kislányt és meggyógyít egy beteg asszonyt^(B)

²¹ Amikor Jézus a bárkával a tó túlsó partjához ért, nagy tömeg gyűlt köré, ezért ott maradt a tóparton. ²² Odajött hozzá Jairus, aki a helyi zsinagóga egyik vezetője volt. A lábához borult, ²³ és így könyörgött: „A kislányom haldoklik. Kérlek, gyere el hozzánk, és tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon és éljen!”

²⁴ Jézus el is indult Jairussal együtt. Nagy tömeg követte, rengetegen tolongtak körülötte.

²⁵ Volt köztük egy asszony is, aki már tizenkét éve olyan betegségben szenvedett, amely állandó vérzéssel járt. ²⁶ Minden vagyonát orvosokra költötte, és sokat szenvedett. Az orvosok azonban hiába próbálták meggyógyítani, egyiküknek sem sikerült, sőt, a betegség egyre súlyosabb lett. ²⁷ Amikor az asszony meghallotta, hogy Jézus ott van, átfurakodott a tömegen, Jézus háta mögé került, és megérintette a ruháját. ²⁸ Ugyanis ezt gondolta: „Elég, ha csak a ruhájához érek, már attól is meggyógyulok.” ²⁹ Amikor Jézus ruháját megérintette, az asszony azonnal megérezte, hogy a vérzése megszűnt, és hogy egészen meggyógyult. ³⁰ Jézus rögtön észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért megállt és megfordult. Ezt kérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?”

³¹ A tanítványai így válaszoltak: „Látod, milyen sokan tolonganak körülötted, és azt kérdezed, ki érintett meg?!”

³² Jézus azonban egyre csak kereste, és látni akarta azt, aki megérintette. ³³ Ekkor az asszony előlépett, bár reszketett a félelemtől. Tudta jól, mi történt vele, ezért leborult Jézus előtt, és mindent elmondott neki. ³⁴ Ő pedig ezt mondta: „Leányom, a hited megmentett téged. Menj békével, és légy egészséges!”

³⁵ Még beszélt, amikor küldöttek érkeztek Jairus házából, és ezt mondták: „A leányod meghalt, nincs miért tovább fárasztanod a Mestert!”

³⁶ Jézus azonban meghallotta, amit mondtak, és így biztatta Jairust: „Ne rémülj meg, csak higgy!”

³⁷ Ekkor Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, de a többieknek nem engedte, hogy vele menjenek. ³⁸ Amikor Jairus házához értek, Jézust nagy hangzavar fogadta: mindenki sírt és jajveszékelt. ³⁹ Bement a házba, és ezt mondta: „Miért sírtok, és mi ez a nagy lárma? A kislány nem halt meg, csak alszik!” ⁴⁰ Az emberek azonban kinevették. Ekkor mindenkit kiküldött a házból, csak a három tanítványa, meg a gyermek apja és anyja maradt vele. Velük együtt bement abba a szobába, ahol a gyermek feküdt. ⁴¹ Megfogta a kislány kezét, és megszólította: „Talitha kúmi!” Ez azt jelenti: „Leánykám, kelj föl!” ⁴² Ekkor a tizenkét éves kislány azonnal felkelt, és járni kezdett, az emberek pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. ⁴³ Jézus azonban szigorúan megparancsolta, hogy erről senkinek se beszéljenek. Azután szólt, hogy adjanak enni a kislánynak.

Jézus Názáretben^(C)

6 Jézus ezután a tanítványaival együtt a saját városába ment. ² Amikor elérkezett a szombat ünnepe, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallották, és nagyon elcsodálkoztak rajta: „Hol tanulta ezeket? Miféle bölcsesség ez? Hogyan képes ilyen csodákat tenni? ³ Hiszen ez csak egy ácsmester, a Mária fia! Nem ő a Jakab, József, Júdás és Simon testvére?! A húgai is itt élnek köztünk!” Ezért elutasították és elfordultak tőle.

⁴ Jézus ezt mondta nekik: „A prófétát mindenhol tisztelik, csak éppen a saját városában, a rokonai között, és a családjában nem.” ⁵ Nem is tudott ott csodát tenni, csupán néhány betegre tette rá a kezét, így gyógyította meg őket. ⁶ Nagyon elcsodálkozott azon, hogy a város lakói ennyire hitetlenek.

Ezután végigjárta a környék falvait, és azokban tanított.

A tizenkét apostol kiküldése^(D)

⁷ Ezután Jézus magához hívta tizenkét tanítványát, és kettesével kiküldte őket. Hatalmat adott nekik a gonosz szellemek fölött. ⁸ Meghagyta, hogy a vándorbot kivételével semmit se vigyenek magukkal az útra: se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben. ⁹ Csak azt a sarut és ruhát viseljék, ami rajtuk van, és ne vigyenek tartalékot semmiből. ¹⁰ Ezt mondta nekik: „Ha bementek egy házba, maradjatok ott, amíg el nem hagyjátok a várost! ¹¹ Ha valahol nem fogadnak szívesen, vagy nem hallgatnak rátok, menjetek el onnan, és még a port is verjétek le a lábatokról!^[c] Ez bizonyíték lesz majd ellenük.”

¹² A tanítványok ezután elindultak, és amerre mentek, mindenkinek hirdették, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és egész életüket. ¹³ Sok gonosz szellemet kiűztek az emberekből, sok beteget pedig megkentek olajjal, és meggyógyították őket.

Kinek tartották az emberek Jézust^(E)

¹⁴ Jézus híre mindenfelé elterjedt, és Heródes király is hallott róla, hogy sokan így vélekednek: „Ez nem lehet más, mint Bemerítő János, aki feltámadt a halálból. Ezért tud ilyen nagy csodákat tenni.”

¹⁵ Mások viszont azt mondták: „Ez az ember Illés.”

Voltak, akik úgy vélekedtek: „Ez az ember próféta. Olyan, mint a régi nagy próféták voltak.”

¹⁶ Heródes maga ezt gondolta: „Biztosan Bemerítő János támadt fel a halálból, akit én lefejeztettem.”

Bemerítő János halála

¹⁷ Korábban ugyanis Heródes adott parancsot arra, hogy Bemerítő Jánost fogják el, és zárják börtönbe. Heródiás kedvéért tette ezt, aki korábban Heródes testvérének, Fülöpnek volt a felesége. Heródes feleségül vette Heródiást, ¹⁸ annak ellenére, hogy János figyelmeztette: „A Törvény szerint nem szabad együtt élned a testvéred feleségével.” ¹⁹ Emiatt Heródiás gyűlölte Jánost, és meg akarta öletni, de nem talált rá módot. ²⁰ Heródes ugyanis tisztelte Bemerítő Jánost, és félt tőle, mert tudta, hogy igaz és szent ember, ezért megvédte. Igaz, gyakran zavarba jött attól, amit János mondott, mégis szívesen hallgatta őt.

²¹ Egyszer eljött az alkalmas idő Heródiás számára. Heródes a születésnapján lakomára hívta a főembereit, a hadsereg vezetőit és Galilea előkelőit. ²² Az ünnepségen Heródiás lánya táncolt a vendégek előtt. Ez annyira tetszett mindenkinek, hogy Heródes azt mondta a leánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, megjutalmazlak vele!” ²³ Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, neked adom, akár a királyságom felét is!”

²⁴ A lány kiment, és az anyját kérdezte: „Mit kérjek?” Heródiás ezt válaszolta: „Bemerítő János fejét!”

²⁵ A lány sietve visszatért a királyhoz, és így felelt: „Az a kívánságom, hogy most azonnal add nekem Bemerítő János fejét egy tálon!”

²⁶ A király nagyon elszomorodott, de mivel megesküdött, hogy teljesíti a lány kérését, és mivel ezt a vendégek is hallották, nem akarta visszautasítani. ²⁷ Nyomban elküldte a hóhért, hogy hozza el János fejét. Az el is ment, és lefejezte Jánost a börtönben. ²⁸ Egy tálon behozta János fejét, és átadta a lánynak, ő meg az anyjához vitte. ²⁹ Amikor János tanítványai ezt megtudták, elvitték János holttestét, és egy sziklasírba temették.

Jézus enni ad több, mint ötezer embernek^(F)

³⁰ Ezután visszatértek Jézushoz az apostolok, és beszámoltak mindenről, amit tettek és tanítottak. ³¹ Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek velem egy csendes helyre, de csak ti magatok, és pihenjetek egy kicsit!” Ugyanis akkora volt a tömeg és a jövés-menés, hogy még enni sem maradt idejük.

³² Így tehát Jézus és a tanítványai beszálltak egy bárkába, és elvonultak egy csendes helyre. ³³ Azonban sokan észrevették, hogy elindultak, és felismerték őket. A környező városokból nagyon sokan összegyűltek, és a tó partján oda futottak, ahová Jézus akart menni. Így az emberek előbb értek oda, mint ők. ³⁴ Amikor Jézus partra szállt, látta az összegyűlt sokaságot, és megsajnálta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli nyáj. Tanítani kezdte őket sok mindenre.

³⁵ Mikor már későre járt az idő, a tanítványai Jézushoz fordultak, és azt javasolták: „Lakatlan hely ez a vidék, és már későre jár. ³⁶ Küldd el a népet, hogy a környező tanyákon és falvakban valami ennivalót vegyenek maguknak!”

³⁷ De Jézus így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!”

„Úgy gondolod, hogy mi menjünk el, és vegyünk nekik kétszáz ezüstpénzért kenyeret, és azt adjuk nekik?” — kérdezték.

³⁸ „Most hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” — mondta Jézus.

Miután mindent összeszámoltak, így feleltek: „Öt kenyerünk van, és két halunk.”

³⁹ Akkor mondta nekik, hogy ültessék le az embereket a fűbe, csoportonként. ⁴⁰ Le is telepedtek ötvenes vagy százas csoportokban. ⁴¹ Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, felnézett az égre, és hálát adott Istennek. Azután tört a kenyerekből, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét az emberek között. Ugyanígy szétosztotta a két halat is. ⁴² Mindannyian ettek, és jól is laktak. ⁴³ Végül összeszedték a maradékot: 12 kosarat töltöttek meg a kenyérdarabokkal, és ezen felül még a halakból is maradt. ⁴⁴ A sokaságban, amely így jóllakott, körülbelül 5 000 férfi volt.

Jézus a vízen jár^(G)

⁴⁵ Jézus ezután utasította a tanítványait, hogy azonnal szálljanak be bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, Betsaidába, amíg ő elbocsájtja az embereket. ⁴⁶ Miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.

⁴⁷ Eljött az este, és a bárka még valahol a tó közepénél tartott, Jézus pedig egyedül volt a parton. ⁴⁸ Látta, hogy a tanítványai küszködnek az evezéssel, mert a szél szembe fújt velük. Hajnalban, valamikor három és hat óra között, a tó vizén járva hozzájuk ment, de úgy tett, mintha el akarna haladni mellettük. ⁴⁹ Amikor a tanítványok meglátták Jézust, amint a vízen járt, azt hitték, hogy kísértetet látnak, és ijedtükben kiáltozni kezdtek. ⁵⁰ Mindannyian látták, és nagyon megrémültek, de ő azonnal megszólította őket: „Nyugodjatok meg! Én vagyok az, ne féljetek!” ⁵¹ Belépett hozzájuk a bárkába, s ekkor a szél azonnal elállt. Ezen a tanítványok nagyon megdöbbenek. ⁵² Még mindig nem okultak a kenyerek megszaporításán sem, és kemény volt a szívük.

Betegeket gyógyít Genezáretben^(H)

⁵³ Miután átkeltek a tavon, Genezáretben kötöttek ki. ⁵⁴ Amint kiszálltak a bárkából, az emberek azonnal felismerték Jézust. ⁵⁵ Amikor ugyanis meghallották, hogy valahol megjelent, mindenhonnan odasiettek, hogy hozzá vigyék a hordágyakon fekvő betegeket. ⁵⁶ Bárhová is ment — falvakba, városokba vagy tanyákra — az emberek kitették betegeiket a piactérre, és könyörögtek neki, hogy legalább a ruhája szélét érinthessék. Akik pedig megérintették őt, meg is gyógyultak.

Isten szava fontosabb, vagy az emberi hagyományok?^(I)

7 Eljött néhány farizeus és törvénytanító Jeruzsálemből, és Jézus köré gyűltek. ² Észrevették, hogy Jézus néhány tanítványa nem végzi el a kézmosás szertartását evés előtt. ³ A farizeusok ugyanis — mint általában a zsidók — nem esznek addig, amíg szertartásosan kezet nem mosnak. Azért teszik ezt, mert ragaszkodnak őseik hagyományaihoz. ⁴ Ha például vesznek valamit a piacon, előbb mindig megmossák, csak azután eszik meg. Sok más ehhez hasonló hagyományuk is van: hasonló szertartással „tisztítják meg” a poharakat, korsókat, rézedényeket, sőt az ágyakat is.^[d]

⁵ Tehát a farizeusok és a törvénytanítók megkérdezték Jézust: „Tanítványaid miért nem követik őseink hagyományait? Miért nem végzik el a kézmosás szertartását, mielőtt esznek?”

⁶ Jézus így válaszolt nekik: „Milyen képmutatók vagytok! Igaza volt Ézsaiásnak, amikor rólatok prófétált:

⁸ Bizony, ti Isten parancsát semmibe veszitek, de ragaszkodtok az emberi hagyományokhoz.”

⁹ Majd így folytatta: „Alattomosan félretoljátok Isten parancsát, hogy a saját tanításaitokat tegyétek a helyére. ¹⁰ Például Mózes azt parancsolta: »Tiszteld apádat és anyádat!«^[f], és azt is: »Aki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjön!«^{[g] 11} Ezzel szemben ti azt tanítjátok, hogy ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: »Amivel segíthetnék rajtad, azt már áldozatul felajánlottam Istennek«, ¹² akkor azt már nem szabad odaadnia a szüleinek. ¹³ Ezzel valójában azt tanítjátok, hogy nem fontos, amit Isten mond, és nem neki kell engedelmeskednünk. Fontosabb, hogy mindenki a ti hagyományaitokat kövesse. S még sok más ehhez hasonlót is tesztek!”

¹⁴ Ezután Jézus ismét magához hívta az embereket, és ezt mondta: „Figyeljetek rám mindnyájan, és értsétek meg, amit mondok! ¹⁵ Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami kívülről jut bele, hanem az, ami belőle származik!” ^[16] [h]

¹⁷ Miután otthagyta a tömeget, és bement a házba, tanítványai megkérdezték, hogy mit jelent az, amiről beszélt. ¹⁸ Jézus így válaszolt: „Hát ti sem értitek?! Nem tudjátok, hogy nem az teszi tisztátalanná az embert, amit megeszik? ¹⁹ Hiszen az nem a szívébe kerül, hanem a gyomrába, majd pedig kiürül onnan.” Ezzel Jézus azt jelentette ki, hogy minden étel „tiszta”, vagyis megehető.

²⁰ Majd így folytatta: „Az teszi tisztátalanná az embert, ami a belsejéből származik. ²¹ Mert belülről, a szívből származnak a gonosz gondolatok, a szexuális bűnök, a lopások, a gyilkosságok, ²² a házasságtörés, a kapzsiság, a gonoszság, a csalás, a kicsapongás, a fösvény és szűkmarkú lelkület, a gyalázkodás, a büszkeség és az esztelenség. ²³ Mindezek a gonosz dolgok az ember belsejéből származnak, és ezek teszik tisztátalanná.”

Jézus segít egy föníciai asszonyon^(J)

²⁴ Jézus ezután elment onnan Tírusz vidékére. Ott bement egy házba, mert nem akarta, hogy észrevegyék. Mégis kitudódott, hogy ott van. ²⁵ Megtudta ezt egy asszony is, akinek a leányában gonosz szellem lakott. Odament hát Jézushoz, és a lábaihoz borult. ²⁶ Ez az asszony görög származású volt, a szíriai Föníciában született. Könyörgött Jézusnak, hogy űzze ki a leányából a gonosz szellemet.

²⁷ Jézus így válaszolt neki: „Először a gyermekeknek kell jóllakniuk. Nem helyes, ha elvesszük tőlük a kenyeret, és odadobjuk a kutyáknak.”

²⁸ Az asszony így válaszolt: „Igen, Uram, de még az asztal alatt levő kutyák is ehetnek a gyermekektől lehulló morzsákból.”

²⁹ „Mivel így válaszoltál — felelte Jézus —, menj csak nyugodtan haza! A gonosz szellem már kiment a leányodból.”

³⁰ Ő pedig hazamenve látta, hogy gyermeke az ágyon fekszik, és valóban kiment belőle a gonosz szellem.

Meggyógyít egy süketnémát

³¹ Jézus ezután visszatért Tírusz vidékéről. Szidónon át — a Tízváros vidékén keresztül — a Galileai-tóhoz ment. ³² Odavittek hozzá egy férfit, aki teljesen süket volt, és beszélni is alig tudott. Kérték, hogy tegye rá a kezét, és gyógyítsa meg.

³³ Jézus egy kissé távolabb vitte a tömegtől, és a fülébe dugta az ujját. Majd a megnyálazott ujjával megérintette a férfi nyelvét. ³⁴ Ezután feltekintett az égre, felsóhajtott, és ezt mondta: „Effata!” Ez azt jelenti: „Oldódj meg!” ³⁵ Ekkor a férfinak meggyógyult a hallása, és a nyelve is megoldódott: rendesen tudott beszélni.

³⁶ Jézus megparancsolta, hogy erről senkinek se beszéljenek. De minél jobban tiltotta, annál inkább terjedt a híre. ³⁷ Mindenki nagyon csodálkozott a süketnéma gyógyulásán, és ezt mondták: „Milyen jól tesz mindent! A süketek fülét megnyitja, a némák nyelvét pedig megoldja!”

Jézus enni ad több, mint négyezer embernek^(K)

8 Azokban a napokban ismét nagy sokaság gyűlt Jézus köré, de már minden ennivalójuk elfogyott. Ezért Jézus magához hívta a tanítványait: ² „Sajnálom ezeket az embereket, mert már három napja velem vannak, és kifogytak minden ennivalóból. ³ Ha éhesen küldeném haza őket, összeesnének az úton, hiszen sokan közülük elég messziről jöttek.”

⁴ A tanítványok ezt felelték: „Lakatlan helyen vagyunk, messze a falvaktól. Hogyan lehetne ennyi embert jóllakatni?”

⁵ „Hány kenyeretek van?” — kérdezte Jézus.

„Hét” — válaszolták.

⁶ Ezután Jézus szólt az embereknek, hogy üljenek le a földre. Majd kezébe vette a hét kenyeret, és miután hálát adott Istennek, darabokra törte, és kezdte osztani a tanítványainak, hogy adják tovább. Ők szét is osztották a sokaság között. ⁷ A tanítványoknál volt néhány kisebb hal is. Jézus ezekért is hálát adott Istennek, majd odaadta nekik, hogy azokat is osszák szét. ⁸ Mindenki evett, és jól is lakott. Végül összeszedték a maradékot, és a darabokkal hét kosarat töltöttek meg. ⁹ Körülbelül négyezer férfi volt ott. Ezután Jézus hazaküldte a sokaságot. ¹⁰ Majd tanítványaival együtt azonnal egy bárkába szállt, és Dalmanuta vidékére ment.

A farizeusok csodát kívánnak Jézustól^(L)

¹¹ Egyszer farizeusok jöttek hozzá, hogy vitatkozzanak vele, kikérdezzék, és próbára tegyék. Azt kérték, hogy tegyen valami csodát, mutasson nekik mennyei jelt bizonyítékul Istentől. ¹² Jézus a szíve mélyéből felsóhajtott, és ezt mondta: „Miért akar ez a nemzedék mindenáron valamilyen csodás jelt látni?! Igazán mondom: semmiféle csodát nem fognak látni!” ¹³ Ezzel otthagyta őket, visszament a bárkába, és elindult a tó túlsó partjára.

Óvakodjatok a farízeusok kovászától!^(M)

¹⁴ A tanítványok eközben elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Csupán egyetlen kenyér volt velük a bárkában.

¹⁵ Jézus nyomatékosan figyelmeztette őket: „Vigyázzatok! Tartsátok távol magatokat a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!”

¹⁶ „Biztosan azért mondta ezt, mert nincs kenyerünk!” — tanakodtak egymás között a tanítványok.

¹⁷ Jézus tudta, hogy miről beszélnek, ezért megkérdezte: „Miért aggódtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem értitek?! Ennyire megkeményedett a szívetek? ¹⁸ Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, de nem hallotok? Nem emlékeztek, ¹⁹ hány kosár maradékot gyűjtöttetek össze, amikor az öt kenyeret szétosztottam az ötezernek?”

„Tizenkettőt” — válaszolták a tanítványok.

²⁰ „És amikor a hét kenyeret osztottam szét a négyezer ember között, hány kosár maradékot gyűjtöttetek össze?”

„Hetet” — hangzott a válasz.

²¹ Majd ismét megkérdezte: „Még mindig nem értitek?!”

Jézus meggyógyít egy vakot Bétsaidában

²² Azután megérkeztek Bétsaidába. Ott néhányan egy vakot hoztak Jézushoz, és kérték, hogy érintse meg. ²³ Jézus kézen fogva kivezette őt a faluból, majd a nyálával megkente a vak szemét, rátette a kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?”

²⁴ A vak felnézett: „Látom az embereket, de olyanok, mintha járkáló fák lennének.”

²⁵ Jézus ismét rátette a kezét a vak szemére. Amikor a férfi ismét felnézett, és már mindent tisztán és élesen látott: teljesen meggyógyult. ²⁶ Jézus hazaküldte, és ezt mondta neki: „Még a faluba se menj be!”

Te vagy a Messiás!^(N)

²⁷ Ezután Jézus és a tanítványai Cézárea Filippi vidékén járták a falvakat. Útközben Jézus megkérdezte tőlük: „Mit mondanak rólam az emberek, ki vagyok én?”

²⁸ Így válaszoltak: „Van, aki azt mondja, hogy Bemerítő János, mások meg Illésnek tartanak. Megint mások azt mondják, hogy valamelyik próféta vagy.”

²⁹ Ekkor megkérdezte őket: „És ti mit mondotok rólam, ki vagyok én?”

Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás!”

³⁰ Ekkor Jézus szigorúan megparancsolta a tanítványoknak, hogy erről senkinek ne beszéljenek.

Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását^(O)

³¹ Ezután tanítani kezdte őket: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A nép vezetői, a főpapok és a törvénytanítók el fogják utasítani, végül megölik, de három nappal később fel fog támadni.” ³² Egészen nyíltan beszélt nekik erről. Péter ekkor félrehívta Jézust, szemrehányást tett neki, és helyre akarta igazítani. ³³ De Jézus hátat fordított neki, a tanítványaira nézett, majd ezekkel a szavakkal utasította rendre Pétert: „Takarodj a szemem elől^[i], Sátán! Nem Isten ügyét tartod szem előtt, hanem az emberi érzéseket.”

³⁴ Ezután Jézus közelebb hívta magához az embereket, meg a tanítványait, és ezt mondta nekik: „Aki engem akar követni, az tagadja meg magát, vegye fel és vigye a keresztjét, úgy kövessen. ³⁵ Aki meg akarja menteni a lelkét, vagyis az életét, az el fogja veszíteni. De aki értem és az evangéliumért feladja az életét, vagyis a lelkét, az fogja igazán megmenteni. ³⁶ Mit ér, ha az ember megkapja az egész világot, de elveszíti a saját magát?

³⁷ Ugyan mit adhat azért, hogy megmentse a lelkét? ³⁸ Aki most szégyell engem és szavaimat ez előtt a hűtlen és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön az Atya dicsőségében, a szent angyalokkal együtt.”

9 Majd azt mondta: „Igazán mondom, hogy az itt állók közül vannak néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják Isten Királyságát eljönni hatalommal.”

Jézus megmutatkozik a dicsőségében^(P)

² Hat nap múlva Jézus felment egy magas hegyre. Csak Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost vitte magával. Senki más nem volt velük. A hegyen Jézus a tanítványok szeme láttára elváltozott. ³ A ruhája ragyogott, és olyan fehér lett, amilyet a földön senki sem tud készíteni. ⁴ Majd megjelent Illés és Mózes, és beszélgettek vele.

⁵ Ekkor Péter Jézushoz fordult: „Mester! Olyan jó itt lenni! Készítsünk három sátrat: egyet neked, egy másikat Mózesnek, egyet meg Illésnek!” ⁶ De nem tudta, mit mondjon, mert mindhárman nagyon megrémültek.

⁷ Ekkor egy felhő jelent meg fölöttük, és mindnyájukat beborította. A felhőből egy hang hallatszott: „Ő az én szeretett Fiam! Őt hallgassátok, és engedelmeskedjetek neki!”

⁸ Mire a három tanítvány körülnézett, már senki mást nem láttak, egyedül csak Jézust.

⁹ Miközben lefelé jöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Ne mondjátok el senkinek, amit láttatok, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból!”

¹⁰ Ők nem is szóltak senkinek. Egymás között azonban arról tanakodtak, mit jelent az, hogy feltámadni a halálból. ¹¹ Majd megkérdezték Jézustól: „Miért mondják a törvénytanítók, hogy a Messiás előtt Illésnek kell eljönnie?”^[j]

¹² Jézus ezt válaszolta: „Így van, előbb valóban Illés jön el, hogy mindent helyreállítson.

De mit jelent az, hogy az Írás szerint az Emberfiának sokat kell szenvednie, és hogy az emberek el fogják utasítani? ¹³ Igazán mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és az emberek kényük-kedvük szerint bántak vele — úgy, ahogyan az Írás mondta róla.”

A megszállott fiút megszabadítja^(Q)

¹⁴ Amikor visszaértek a többi tanítványhoz, azokat éppen nagy sokaság vette körül, és törvénytanítók vitatkoztak velük. ¹⁵ Amint az emberek meglátták Jézust, elcsodálkoztak, és odafutottak, hogy köszöntsék.

¹⁶ Jézus megkérdezte: „Miről vitatkoztok?”

¹⁷ Egy férfi válaszolt a tömegből: „Mester, elhoztam a fiamat hozzád. Egy olyan szellem lakik benne, amely megnémítja. ¹⁸ Valahányszor ez a szellem megragadja, a fiam a földre zuhan, habzik a szája, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle a gonosz szellemet, de nem voltak képesek rá.”

¹⁹ „Milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?! Meddig szenvedjelek el még titeket? Hozzátok ide azt a fiút!” — mondta Jézus.

²⁰ Odavitték, s amikor a gonosz szellem meglátta Jézust, megrázta a fiút, aki összeesett, és habzó szájjal fetrengett a földön.

²¹ Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mennyi ideje van a fiad ebben az állapotban?”

Az apa ezt felelte: „Már gyermekkora óta. ²² Ez a szellem a fiamat sokszor belehajszolta tűzbe-vízbe, hogy megölje. De könyörgök, ha tudsz valamit tenni, szánj meg bennünket, és segíts!”

²³ Jézus így válaszolt: „Azt mondod: »Ha tudsz valamit tenni…«? Minden lehetséges annak, aki hisz.”

²⁴ A fiú apja sírva felkiáltott: „Igen, hiszek! De segíts, hogy ne maradjon bennem semmi kételkedés!”

²⁵ Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze körülötte, keményen ráparancsolt a gonosz szellemre: „Te süketséget és némaságot okozó gonosz szellem! Parancsolom, hogy menj ki ebből a fiúból, és többé soha ne térj vissza!”

²⁶ A gonosz szellem hangosan kiáltozott, megrángatta a fiút, majd kiment belőle. A fiú úgy feküdt a földön, mintha meghalt volna. Olyannyira, hogy többen halottnak is vélték, ²⁷ de Jézus megfogta a kezét, és talpra állította.

²⁸ Ezután Jézus bement egy házba. Amikor maguk között voltak, a tanítványai megkérdezték tőle: „Miért nem volt erőnk kiűzni ezt a gonosz szellemet?”

²⁹ Ő így válaszolt: „Ez a fajta semmi mással nem űzhető ki, csak imádkozással és böjtöléssel.”^[k]

Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását^(R)

³⁰ Ezután továbbmentek, és Galileán haladtak keresztül. Jézus nem akarta, hogy az emberek megtudják, merre jár, ³¹ mert csak a tanítványait akarta tanítani. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát hamarosan kiszolgáltatják azoknak az embereknek, akik meg fogják ölni. Három nappal a halála után azonban fel fog támadni.” ³² A tanítványok nem értették, hogy miről beszél, de nem merték megkérdezni.

Ki a legnagyobb?^(S)

³³ Ezután Kapernaumba mentek. Amikor már a házban voltak, Jézus megkérdezte a tanítványait: „Miről beszélgettetek útközben?” ³⁴ Egyikük sem mert válaszolni, mert az úton arról vitatkoztak, hogy melyikük a nagyobb.

³⁵ Akkor Jézus leült, odahívta magához a tizenkettőt, és ezt mondta: „Ha valaki első akar lenni, akkor legyen ő az utolsó, és legyen mindenki más szolgája.”

³⁶ Azután kézen fogott egy kisgyermeket, és eléjük állította. Majd a karjaival átölelte, és ezt mondta a tanítványoknak: ³⁷ „Aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben^[l] az engem fogad be. Ha pedig engem befogad, akkor azt is befogadja, aki engem elküldött.”

Aki nincs ellenünk, az velünk van^(T)

³⁸ János egyszer ezt mondta Jézusnak: „Mester! Láttuk, hogy valaki a te nevedben űzi ki a gonosz szellemeket az emberekből. De megtiltottuk neki, hogy folytassa, mert nem tartozik közénk.”

³⁹ „Hagyjátok! — mondta Jézus. — Mert aki az én nevemben tesz csodát, az nem fog mindjárt rosszat mondani rólam. ⁴⁰ Aki nincs ellenünk, az velünk van.

⁴¹ Ha valaki inni ad nektek egy pohár vizet csak azért, mert a Messiáshoz tartoztok — igazán mondom nektek —, meg fogja kapni a jutalmát.”

Ne okozz megütközést!^(U)

⁴² „Ezek a kicsinyek hisznek bennem, de jaj annak, aki miatt közülük akár csak egy is elveszíti a hitét!^[m] Az ilyen jobban járna, ha egy malomkövet kötnének a nyakára, és bedobnák a tengerbe, mielőtt ilyen bajt okozna.

⁴³ Ha a saját kezed vinne bűnbe, inkább vágd le! Jobb, ha elveszted a fél kezedet, de mégis bejutsz az örök életre, mintha megmarad mindkét kezed, és úgy kerülsz a gyehenna olthatatlan tüzére! ^{[44] [n] 45} Ha az egyik lábad vinne bűnbe, inkább vágd le! Jobb, ha elveszted a fél lábad, de mégis bejutsz az örök életre, mintha megmarad mindkét lábad, és úgy dobnak a gyehenna elolthatatlan tüzére! ^{[46] [o] 47} Ha az egyik szemed visz bűnbe, még azt is inkább vájd ki, és dobd el! Jobb, ha fél szemmel jutsz be Isten Királyságába, mintha mindkét szemed megmarad, és úgy dobnak a gyehenna tüzébe! ⁴⁸ Ott örökre a férgek tápláléka lennél, és soha ki nem alvó tűz égetne. ⁴⁹ Mert mindenkit tűzzel sóznak meg.^[p]

⁵⁰ Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan lehet helyrehozni? Legyen bennetek só, és éljetek egymással békességben!”

Jézus a házasságról és a válásról^(V)

10 Jézus ezután továbbment Júdea vidékére, a Jordán folyó másik oldalára. Ismét nagy tömeg gyűlt köré, és szokása szerint tanította őket.

² Odajött hozzá néhány farizeus is, akik próbára akarták tenni, ezért megkérdezték tőle: „Megengedi-e a Törvény, hogy a férj elváljon a feleségétől?”

³ Jézus azonban ezt kérdezte: „Mit parancsolt nektek Mózes?”

⁴ „Mózes megengedte a férjnek, hogy válólevelet írjon, és elváljon a feleségétől”^[q] — válaszolták.

⁵ Jézus erre így felelt: „Mózes csak a szívetek keménysége miatt adta ezt a törvényt. ⁶ De amikor Isten megteremtette a világot, az embert férfivá és nővé teremtette.^{[r] 7} »Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, ⁸ és ketten egy testté válnak.«^[s] Ezután tehát már nem kettő, hanem egy. ⁹ Amit Isten tett eggyé, azt ember ne válassza szét!”

¹⁰ Később, amikor ismét együtt voltak a házban, a tanítványok tovább kérdezték őt erről. ¹¹ Jézus ezt mondta: „Az a férfi, aki elválik a feleségétől, és mást vesz feleségül, házasságtörést követ el az első felesége ellen. ¹² Az a feleség, aki elválik a férjétől, és összeházasodik egy másik férfival, szintén házasságtörést követ el.”

Megáldja a gyermekeket^(W)

¹³ Az emberek odavitték Jézushoz a kisgyerekeiket, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban rájuk szóltak, és el akarták őket küldeni. ¹⁴ Amikor Jézus ezt meglátta, megharagudott, és rászólt a tanítványaira: „Engedjétek hozzám jönni a gyerekeket, mert Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak! ¹⁵ Igazán mondom nektek: aki nem úgy fogadja Isten Királyságát, mint a gyerekek, az soha nem jut be oda.” ¹⁶ Ezután egyenként a karjába vette a gyerekeket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.

A gazdagok nehezen jutnak be Isten Királyságába^(X)

¹⁷ Jézus már útnak indult, amikor egy férfi odafutott hozzá, térdre borult előtte, és megkérdezte: „Jó Mester! Mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?”

¹⁸ Jézus így válaszolt: „Miért mondasz engem jónak? Egyedül csak Isten jó. ¹⁹ Ismered a Törvény parancsait: Ne gyilkolj! Ne kövess el házasságtörést! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!”^[t]

²⁰ A férfi erre így válaszolt: „Mester, én mindezt megtartottam gyerekkorom óta.”

²¹ Jézus rátekintett, megkedvelte, és ezt mondta: „Még egy dolog van, amit meg kell tenned. Menj, add el minden vagyonodat, és amit érte kapsz, oszd szét a szegények között! Akkor majd a Mennyben lesz a kincsed. Azután gyere, és kövess engem!”

²² Erre a válaszra a férfi arca elkomorult, és szomorúan elment, mert nagyon gazdag volt.

²³ Jézus ekkor végignézett a tanítványain, és ezt mondta nekik: „Milyen nehezen jutnak be Isten Királyságába a gazdagok!”

²⁴ A tanítványok nagyon megdöbbentek ezen. Ő azonban megerősítette: „Gyermekeim, látjátok, milyen nehéz bemenni Isten Királyságába! ²⁵ Még egy tevének is könnyebb átmenni a varrótű fokán, mint egy gazdagnak bejutni Isten Királyságába.”

²⁶ Ezen még jobban elcsodálkoztak, és egymás között azon tanakodtak: „Akkor egyáltalán ki kaphat örök életet?”

²⁷ Jézus rájuk nézett, és ezt válaszolta: „Az emberek számára ez valóban lehetetlen, de Isten számára nem, mert neki minden lehetséges.”

²⁸ Péter ekkor azt mondta: „Látod, mi mindent elhagytunk, hogy kövessünk téged.”

²⁹ Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: mindenki, aki értem és az örömhírért elhagyta otthonát, testvéreit, apját, anyját, gyerekeit, szántóföldjét, ³⁰ az százszor annyit kap vissza még ebben a világban: otthont, testvért, anyát, gyermekeket, szántóföldeket. Ugyanakkor üldözésben is része lesz, a következő korszakban pedig örök életet kap. ³¹ Sokan, akik most az első helyeket foglalják el, akkor majd az utolsók lesznek. Ugyanakkor sokan, akik most az utolsó helyeken vannak, akkor majd az első helyekre kerülnek.”

Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását^(Y)

³² Jézus vezetésével elindultak Jeruzsálem felé. A tanítványok megrettenve követték, és a többiek is féltek. Útközben Jézus ismét félrehívta a tizenkettőt, és arról beszélt nekik, hogy mi fog vele történni: ³³ „Látjátok, most felmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát majd átadják a főpapoknak és a törvénytanítóknak. Ők halálra fogják ítélni, majd átadják az idegenek kezébe. ³⁴ Azok kigúnyolják, leköpik, megkorbácsolják, és végül megölik. Három nappal később azonban fel fog támadni.”

Ki ülhet Jézus jobb és bal oldalán?^(Z)

³⁵ Jakab és János — Zebedeus fiai — Jézushoz fordultak: „Mester, szeretnénk kérni tőled valamit.”

³⁶ „Mit kívántok?” — kérdezte ő.

³⁷ „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen, amikor majd dicsőségesen uralkodni fogsz!” — mondták a testvérek.

³⁸ Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Képesek vagytok-e kiinni azt a poharat^[u], amelyet nekem ki kell innom? Be tudtok-e merítkezni azzal a bemerítkezéssel, amellyel nekem kell bemerítkeznem?”^[v]

³⁹ A testvérek így válaszoltak: „Igen, meg tudjuk tenni.”

Jézus azt felelte: „Igaz, valóban inni fogtok abból a pohárból, amelyet nekem ki kell innom, és ti is be fogtok merítkezni azzal a bemerítkezéssel, amellyel nekem kell bemerítkeznem. ⁴⁰ Azt azonban nem én döntöm el, hogy ki ül majd a jobb vagy bal oldalamon. Ezeket a helyeket azok kapják, akiknek a számára Isten elkészítette.”

⁴¹ Amikor a másik tíz tanítvány meghallotta, hogy Jakab és János mit kért, megharagudtak rájuk. ⁴² Ekkor Jézus odahívta őket, és ezt mondta: „Jól tudjátok, hogy az Izráelen kívüli népek uralkodói zsarnokoskodnak az alattvalóik felett, és az előkelők visszaélnek a hatalmukkal. ⁴³ Közöttetek azonban ne így legyen! Éppen ellenkezőleg: aki közületek nagy akar lenni, legyen szolgája a többieknek! ⁴⁴ Aki pedig az első akar lenni köztetek, az legyen a többiek rabszolgája! ⁴⁵ Így van ez az Emberfiával is. Ő sem azért jött a Földre, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. Azért jött, hogy életét váltságdíjul adja, és ezáltal sokakat megmentsen.”

Bartimeus visszanyeri a látását^(AA)

⁴⁶ Ezután Jerikóba mentek. Jézus, a tanítványai, meg az őket körülvevő nagy tömeg már kifelé haladt a városból, amikor egy vak koldus mellé értek, aki az út szélén ült. Bartimeusnak hívták — ez azt jelenti: Timeus fia. ⁴⁷ Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus megy arra, kiabálni kezdett: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

⁴⁸ Sokan rászóltak, hogy maradjon csöndben, de ő annál jobban kiabált: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”

⁴⁹ Jézus megállt, és azt mondta: „Hívjátok ide!”

Szóltak a vaknak, és így biztatták: „Bátorság! Kelj fel, mert Jézus hív!” ⁵⁰ Ő még a köpenyét is ledobta magáról, felugrott, és Jézushoz sietett.

⁵¹ Jézus ezt kérdezte tőle: „Mit tegyek veled? Mit kívánsz tőlem?”

„Mester, hogy újra lássak!” — válaszolt a vak.

⁵² Jézus erre így válaszolt: „Menj el, a hited meggyógyított.” A férfi azonnal visszanyerte a látását, és csatlakozott a Jézust kísérő csoporthoz.