Add parallel Print Page Options

Elfelejtettétek a figyelmeztetést, amely nektek, mint fiaknak szól:

„Fiam, ne vedd félvállról,
amikor az Örökkévaló helyreigazít,
    és ne veszítsd el a kedved,
    amikor megfegyelmez téged!
Mert az Örökkévaló felneveli azokat,
    akiket szeret,
és megfenyít mindenkit,
    akit a fiává fogad.”[a]

Fogadjátok el, és vessétek alá magatokat az ilyen nevelésnek! Tekintsétek ezt a mennyei Édesapátoktól jövő megfegyelmezésnek, mert ebből látszik, hogy Isten úgy bánik veletek, mint a fiaival! Hiszen minden fiút megfegyelmez az apja. Mindenkinek szüksége van erre! Ha viszont sohasem kaptok fegyelmezést, akkor nem is vagytok igazán Isten fiai, csak törvénytelen gyerekek.

Ezen kívül mindegyikünket fegyelmezett és fenyített a földi édesapánk, akit tisztelünk. Akkor mennyivel inkább kell engedelmeskednünk szellemi Édesapánknak, hogy éljünk! 10 Földi apánk csak rövid ideig fegyelmezett bennünket, és a saját belátása szerint, Isten azonban a mi érdekünkben fegyelmez és nevel. Abból a célból teszi ezt, hogy szentek legyünk, olyanok, mint ő. 11 A fegyelmezés, meg a fenyítés egyáltalán nem kellemes, amikor el kell szenvednünk, inkább fájdalmas és szomorúságot okoz! Később mégis igazságosságot és békességet eredményez annak az életében, aki a fegyelmezés által megedződött.

Read full chapter

Footnotes

  1. Zsidókhoz 12:6 Idézet: Péld 3:11–12.