Jób 40:6-42
Hungarian New Translation
Isten második beszéde: Ő az emberiség ura
6 Az Úr válaszolt Jóbnak a viharból, és mondta:
7 Övezd csak föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem!
8 Semmivé akarod tenni az én igazságomat? Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz?
9 Van-e olyan karod, mint az Istennek? Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint ő?
10 Ékesítsd föl magad fenséggel és méltósággal, öltözz ékességbe és pompába!
11 Öntsd ki dühös haragodat, láss meg minden gőgöst, és alázd meg!
12 Láss meg minden gőgöst, és igázd le, tipord el a bűnösöket, ahol csak vannak!
13 Ásd el valamennyit a föld alá, zárd el őket rejtett helyre!
14 Akkor még én is dicsérlek téged, mert megsegített a jobbod.
A víziló és a krokodil ereje is Istentől van
15 Nézd csak a vízilovat! Én teremtettem, mint téged. Füvet eszik, mint a szarvasmarha.
16 Nézd, milyen erős a dereka, milyen kemények testén az izmok!
17 Merev a farka, mint a cédrus, combjának inai egymásba fonódnak.
18 Csontjai, mint az érc-csövek, lábszárai, mint a vasrudak.
19 Isten remekműve ez! Fegyverrel is ellátta alkotója,
20 mégis a hegyek adják meg táplálékát; mellette játszadozik a mező minden vada.
21 Lótuszbokrok alatt hever, nádas és mocsaras rejtekhelyen.
22 Lótuszbokrok árnyéka borul rá, körülveszik a parti füzek.
23 Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik: biztonságban van, még ha szájáig ér is a Jordán.
24 El lehet-e fogni szemtől szembe, lehet-e karikát tenni az orrába?
25 Ki tudod-e fogni horoggal a krokodilt, le tudod-e szorítani a nyelvét kötéllel?
26 Tudsz-e kákát húzni az orrába, át tudod-e fúrni kampóval az állát?
27 Fog-e sokat könyörögni neked, vagy beszél-e hozzád szelíden?
28 Köt-e veled szövetséget, hogy fogadd fel állandó szolgádnak?
29 Játszadozhatsz-e vele, mint a madárral, és megkötözheted-e leánykáid kedvéért?
30 Alkudozhatnak-e rajta a cimborák, osztozkodhatnak-e rajta a kereskedők?
31 Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét, és halászó szigonnyal a fejét?
32 Nyúlj csak hozzá, majd nem gondolsz többé a harcra!
41 Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik: már a puszta látásától is összeroskad.
2 Nincs olyan vakmerő, aki fölverje. Ki merne kiállni ellene?
3 Ki szállhat szembe velem úgy, hogy sértetlenül hagynám? Minden az enyém az ég alatt.
4 Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai, mekkora az ereje, mily szép az alakja.
5 Ki húzhatná le a bőrét, ki mer benyúlni két fogsora közé?
6 Ki meri kettényitni a száját? Fogai körül rémület lakik.
7 Büszkén sorakoznak pikkelyei, mintha szoros pecséttel volnának lezárva.
8 Egyik a másikhoz olyan közel van, hogy a szél sem juthat közéjük.
9 Egymáshoz tapadnak, egybe kapcsolódnak elválaszthatatlanul.
10 Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, mint a hajnal sugarai.
11 Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak.
12 Orrlyukaiból füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből.
13 Lehelete lángra lobbantja a parazsat, szája lángot lövell.
14 Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle.
15 Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve.
16 Szíve kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő.
17 Ha fölemelkedik, megriadnak az erősek is, ijedtükben fejüket vesztik.
18 Ha el is találja a fegyver, nem árt neki, a lándzsa, a kopja és a nyíl sem.
19 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát.
20 A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek rajta a parittyakövek.
21 Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán.
22 Hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban.
23 Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt.
24 Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha megőszült volna a mély víz.
25 Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van teremtve, hogy ne rettegjen.
26 Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya minden vadállatnak.
Jób bűnbánatot tart
42 Felelt Jób, és ezt mondta az Úrnak:
2 Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál.
3 Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám.
4 Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem!
5 Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.
6 Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society