Add parallel Print Page Options

Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!
Bevitt engem a király az õ ágyasházába;
örvendezünk és vígadunk te benned,
elõszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál,
méltán szeretnek téged.

Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;
mint Kédár sátrai [és] Salamon szõnyegei.

Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;
az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak,
a szõlõknek õrizõjévé tettek engem, -
a magam szõlõjét nem õriztem.

Read full chapter