2 Királyok 18:18-37

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

¹⁸ Azután hívatták Ezékiás királyt, de ő három főemberét küldte ki: Eljákimot, Hilkijjáhú fiát, a királyi palota udvarmesterét, Sebnát, a király titkárát, és Jóáhot, Ászáf fiát, a krónika-írót.

¹⁹ A kormányzó ezt mondta nekik: „Üzenetet hoztam Asszíria királyától Ezékiásnak. Kérlek, mondjátok meg uratoknak:

»Azt mondja a nagy király, Asszíria királya: Ugyan miben reménykedsz? ²⁰ Azt mondod, hogy van elég erőd és bölcsességed, hogy harcolj ellenem? Ez csak üres fecsegés! Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem? ²¹ Talán Egyiptom segítségében? Hiszen olyan az, mint a törött nádszál! Támaszkodj csak rá, majd meglátod, hogy felhasítja a tenyered! Bizony, ilyen a fáraó, Egyiptom királya azok számára, akik benne bíznak! ²² Vagy talán azt mondod: Istenünk, az Örökkévaló az, akiben bízunk! De vajon nem ő az, akinek az oltárait és magaslatait Ezékiás leromboltatta, majd azt parancsolta Júda és Jeruzsálem lakosainak, hogy egyedül a jeruzsálemi oltárnál mutassanak be áldozatot?

²³ Akkor hát köss fogadást urammal, Asszíria királyával: ajándékba kapsz tőle 2 000 lovat, ha tudsz rájuk lovasokat ültetni.

²⁴ Ugyan hogy tudnád visszaverni uramnak akár csak a legkisebb vezérét is? Vagy talán Egyiptom harci szekereiben és lovaiban bízol?

²⁵ Azt hiszed, az Örökkévaló tudta nélkül jöttem ellened, hogy országod elpusztítsam? Hiszen éppen az Örökkévaló mondta nekem, hogy támadjam meg és pusztítsam el országodat!«”

²⁶ Akkor Ezékiás követei, Eljákim, Sebna és Jóáh azt mondták a kormányzónak: „Kérünk, beszélj velünk, szolgáiddal, arám nyelven, mert megértjük! Ne héberül szólj, mert akkor a várfalon lévők is megértik!”

²⁷ De ő így válaszolt: „Uram nemcsak uratoknak és nektek küldte ezt az üzenetet, hanem mindazoknak a férfiaknak is, akik a várfalon vannak! Hiszen őrájuk is az a sors vár, mint ami rátok! Amikor majd nem lesz sem kenyeretek, sem vizetek, valamennyien a saját ürüléketeket fogjátok enni és vizeleteteket isszátok!”^[a]

²⁸ Akkor a kormányzó odaállt a városfal elé, és nagy hangon így kiáltott a falon lévőknek héber nyelven: „Emberek, halljátok meg, mit üzen nektek a nagy király, Asszíria királya!

²⁹ »Ne hagyjátok, hogy Ezékiás becsapjon benneteket, mert ő úgysem tud megmenteni titeket a kezemből! ³⁰ Ne higgyetek Ezékiásnak! Csak hiteget titeket, amikor azt mondja, hogy az Örökkévaló biztosan megszabadít benneteket, és ezt a várost nem adja Asszíria királyának a kezébe. ³¹ Ne hallgassatok rá! Inkább Asszíria királyának higgyetek, aki ezt üzeni:

Adjátok meg magatokat, jöjjetek ki a városból, és kössetek békét velem! Akkor szabadon hazamehettek, s mindannyian a saját szőlőtökről és fügefátokról ehettek és saját kutatok vizét ihatjátok. ³² Azután majd eljövök, és elviszlek titeket olyan földre, amely országotokhoz hasonló. Ott azután élhettek, nem kell meghalnotok! Ott bővében lesztek minden jónak: gabonának és bornak, mert az a föld a bőséges kenyér és szőlő földje, olívaolaj- és méztermő föld!

Ne hagyjátok magatokat becsapni! Ezékiás félrevezet azzal, hogy maga az Örökkévaló fog megszabadítani benneteket! ³³ Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzetek istenei a maguk népét Asszíria királyának kezéből? ³⁴ Hol vannak Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivva istenei? Megmentették-e Samáriát a kezemből? ³⁵ Hol van csak egyetlen isten is, aki meg tudta volna menteni népét és földjét? Hogy képzelitek, hogy az Örökkévaló meg tudja menteni Jeruzsálemet a kezemből?«”

³⁶ De a jeruzsálemi férfiak csendben maradtak, és semmit sem válaszoltak erre, mert Ezékiás megparancsolta, hogy senki se álljon szóba az ellenséggel. ³⁷ Ezután Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónika-író visszatértek Ezékiáshoz megszaggatott ruhában,^[b] és átadták a kormányzó üzenetét.