Add parallel Print Page Options

Istvánt megkövezik

54 Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene.

55 Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll.

56 Ekkor így szólt: "Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll."

57 Erre hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak;

58 azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé tették le.

59 Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: "Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!"

Read full chapter