5 Mózes 31-34
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Mózes Józsuét jelöli utódjának(A)
31 Azután Mózes ezt mondta Izráel népének:
2 Figyeljetek rám! Százhúsz éves vagyok már, és nem vezethetlek tovább titeket, mert az Örökkévaló megmondta, hogy nem kelhetek át a Jordánon. 3 Istenünk, az Örökkévaló maga megy át előttetek a Jordánon, ő vezet titeket. Kipusztítja előletek a nemzeteket, amelyek most még azon a földön laknak. Ti pedig birtokba veszitek a földjüket. Józsué lesz a vezetőtök, ő fog előttetek járni, amikor átmentek arra a földre —, ahogyan az Örökkévaló megígérte.
4 Az Örökkévaló úgy bánik azokkal a nemzetekkel, ahogy elbánt Szihónnal és Óggal, az emóriak királyaival, seregeikkel és országaikkal: teljesen elpusztítja őket. 5 Kiszolgáltatja őket az Örökkévaló nektek, ti pedig úgy bánjatok velük, ahogy megparancsoltam. 6 Ne féljetek, és ne ijedjetek meg tőlük, hanem legyetek erősek és bátrak, mert Istenünk, az Örökkévaló megy veletek, nem hagy cserben, sem el nem hagy titeket.
7 Azután Mózes maga elé hívatta Józsuét, és egész Izráel népe előtt ezt mondta neki: „Józsué, légy erős és bátor, mert neked kell ezt a népet bevezetned arra a földre, amelyről az Örökkévaló esküvel megígérte őseinknek, hogy azt nekik adja. A te vezetéseddel fogják birtokba venni. 8 Maga az Örökkévaló megy előtted, veled lesz mindig, soha nem hagy cserben, sem el nem hagy! Ezért ne félj, se ne ijedj meg semmitől!”
A Törvény felolvasása a szombatévben
9 Miután Mózes leírta ezt a Törvényt, átadta az írást a lévitáknak, akik az Örökkévaló Szövetségládáját hordozták, meg Izráel vezetőinek, 10-11 és ezt parancsolta nekik: „Amikor majd bementek arra a földre, minden hetedik évben olvassátok föl ezt a teljes Törvénykönyvet Izráel egész gyülekezete előtt! Minden hetedik esztendőben — vagyis a szombatévben, az adósságok elengedésének évében —, a Sátorok ünnepén, amikor Izráel egész népe összegyülekezik az Örökkévaló jelenlétében, arra a helyre, amelyet az Örökkévaló majd kijelöl, akkor olvassátok föl, hogy mindenki hallja!
12 Erre az ünnepre kivétel nélkül mindenkit gyűjtsetek össze: férfiakat és asszonyokat, gyermekeikkel együtt, még a közöttetek lakó idegeneket is! Valamennyien hallják a Törvény igéit, hogy tanulják meg tisztelni és félni Istenünket, az Örökkévalót, és mindenben gondosan ahhoz igazítsák az életüket, amit a Törvény igéi mondanak! 13 Így minden nemzedék gyermekei — akik addig még nem hallották — tanulják meg tisztelni és félni Istenünket, az Örökkévalót, minden időben, ameddig csak ott laktok a Jordán túlsó partján lévő földön, amelyre hamarosan bementek, hogy birtokba vegyétek azt.”
Az Örökkévaló szól Mózeshez és Józsuéhoz
14 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Közeledik az idő, amikor meg kell halnod. Hívd Józsuét, és álljatok elém a Találkozás Sátorában, mert őt akarom megbízni a vezetéssel.” Akkor Mózes és Józsué odament, és megálltak az Örökkévaló előtt. 15 Az Örökkévaló pedig megjelent egy felhőoszlopban, amely megállt a sátor bejárata fölött.
16 Akkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Te hamarosan pihenni térsz őseidhez. Azután ez a nép hamar elfordul tőlem, és más isteneket imád majd: azokat, akiket annak a földnek lakosai tisztelnek, amelyre majd bemennek. Elhagynak engem, és megtörik szövetségemet, amelyet kötöttem velük. 17 Emiatt majd haragom föllángol ellenük, én is elfordulok tőlük, elrejtem előlük arcomat, ellenségeik elemésztik őket, sok baj és nyomorúság szakad rájuk. Végül majd föleszmélnek, és azt mondják magukban: »Azért zúdult ránk ez a sok baj, mert Istenünk már nincs velünk!« 18 Én pedig valóban elrejtem arcomat előlük azon a napon, amiatt a gonoszságuk miatt, hogy más istenekhez fordultak.
19 Most pedig jegyezzétek föl ezt az éneket, és tanítsátok meg arra Izráel népét, mert egyszer még bizonyítékul fog szolgálni Izráel ellen. 20 Mert hamarosan beviszem őket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet esküvel ígértem őseiknek. Ott majd jómódban élhetnek, jóllakásig ehetnek, s meggazdagodnak. Azután majd más istenekhez fordulnak, azokat imádják és szolgálják, engem pedig megutálnak, és szövetségemet megtörik. 21 Amikor majd emiatt rájuk szakad a sok baj és nyomorúság, ez az ének — amelyet utódaik sem felejtenek soha — tanúskodik majd ellenük, és rájuk bizonyítja bűneiket. Mert még be sem vittem őket arra földre, amelyről megesküdtem őseiknek, hogy nekik adom, de már most tudom, hogy milyen kívánságokat hordoznak szívükben, s hogy mit szándékoznak tenni azon a földön.”
22 Mózes tehát még azon a napon följegyezte a következő éneket, és megtanította rá Izráel népét.
23 Azután az Örökkévaló felhatalmazta és megbízta Józsuét, Nún fiát: „Légy erős és bátor, mert neked kell ezt a népet bevezetned arra a földre, amelyről esküvel megígértem, hogy nekik adom! Én veled leszek.”
Mózes befejezi a Törvénykönyv írását
24 Amikor Mózes befejezte ennek a Törvénykönyvnek az írását, 25 megparancsolta a lévitáknak, akik az Örökkévaló Szövetségládáját hordozták, 26 hogy a könyvtekercset helyezzék el az Örökkévaló Szövetségládája oldalánál, hogy bizonyítékul szolgáljon a nép ellen.
Azután Mózes ismét Izráel népéhez szólt:
27 Jól tudom, milyen lázadó, engedetlen és nyakas természetűek vagytok. Lám, még itt élek közöttetek, mégis lázadoztok az Örökkévaló ellen! Akkor mennyivel inkább engedetlenek lesztek a halálom után! 28 Gyűljenek hát hozzám vezetőitek: a törzsfők és a tisztségviselők, hogy saját fülükkel hallják ezeket az igéket, és tanúnak hívjam ellenük az eget és a földet! 29 Mert biztosan tudom, hogy halálom után letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nektek, az egész nép megromlik, és súlyos bűnöket követ el. Emiatt az Örökkévaló megharagszik rátok, és csapásokkal sújt majd benneteket.
Mózes búcsúéneke
30 Ezután Mózes elénekelte ezt az éneket, Izráel egész gyülekezete pedig hallgatta:
32 Halljátok énekem, egek!
Figyelj szavamra, Föld!
2 Tanításom záporozzon a földre,
szavam hulljon, mint harmat a rétre,
mint langyos nyári eső a fűre,
tavaszi zápor a sarjadó vetésre.
3 Dicsérjétek Istenünket,[a]
mert az Örökkévaló nevét hirdetem!
4 Kőszikla ő! Minden tette tökéletes,
minden döntése igazságos.
Hűséges Isten, nincs benne hamisság,
mindenben egyenes és igaz.
5 De ez a nemzedék megromlott,
már nem is a gyermekei többé!
Bizony elfajzott
és elvetemült nemzedék ez!
6 Hát így viszonzod
az Örökkévaló jóságát,
ostoba és esztelen nemzedék?
Hiszen Atyád ő, aki teremtett,
Alkotód, aki nemzetté nevelt!
7 Emlékezz hát a régi időkre,
gondold végig sok-sok nemzedék éveit!
Kérdezd apádat, majd ő elmondja,
és az öregeket, ők elbeszélik:
8 amikor a Felséges
örökséget osztott a nemzeteknek,
mikor Ádám fiait szétválasztotta,
s földjük határait kijelölte,
Izráel fiainak[b] száma szerint,
9 akkor Jákób fiait
magának választotta,
így lett Izráel az Örökkévaló
saját tulajdona, öröksége.
10 Puszta földön találta,
kietlen, szeles, vad sivatagban,
karjával körülölelte, gondozta
és óvta, mint a szeme fényét.
11 Mint sas a fészkét oltalmazza,
fiókáit védi és betakarja,
majd kiterjeszti szárnyát,
kicsinyeit felkapja,
tulajdon tollain hordozza,
12 úgy vezette népét
az Örökkévaló egymaga.
Más isten nem volt vele.
13 Népét az Örökkévaló
a föld magaslatain járatta,
mezők termésével táplálta,
még a kősziklából is mézzel etette,
kovakőből is olajjal itatta.
14 Táplálta tehenek vajával,
juhok tejével,
básáni bakok, bárányok
és kosok húsával,
a legjobb búzával,
és szőlő vérével, a legjobb borral.
15 De mikor meghízott Jesurún,[c]
gazdája ellen rugdosott.
Meghíztál, Izráel,
kövér lettél, elhájasodtál!
Elhagytad Teremtődet,
az Örökkévalót,
megvetetted
szabadításod Kőszikláját!
16 Féltékenységre ingerelték
más istenekkel,
utálatos bálványokkal bosszantották.
17 Gonosz szellemeknek áldoztak,
nem Istennek,
más isteneknek,
akiket nem ismertek.
Újaknak, akik csak most jöttek,
s akiket Izráel ősei sem ismertek.
18 Kőszikládat, aki nemzett,
elfeledted,
elfordultál Istenedtől,
aki világra hozott!
19 Látta ezt az Örökkévaló,
és felháborodott,
eltaszította haragjában
fiait és leányait.
20 „Elrejtem arcomat előlük
— mondta —,
lássam, mire mennek nélkülem!
Mert elvetemült nemzedék ez,
hűtlen és állhatatlan gyermekek.
21 Féltékenységre ingereltek
azzal, ami nem Isten,
felbosszantottak ostoba bálványaikkal.
Hát én is féltékennyé teszem őket
oly néppel, amely nem a népem,
bosszantom őket
ostoba nemzetekkel.
22 Haragom tüze lángra lobban,
s mindent megemészt
a Seol fenekéig,
elégeti a földet és minden termését,
fölgyújtja még a hegyek alapját is.
23 Csapásokkal sújtom népemet,
nyilaimat szórom rájuk,
24 éhség sorvasztja,
emésztő láz
és halálos járvány pusztítja,
vérengző vadak foga szaggatja,
porban csúszó kígyók mérge
öldösi őket.
25 Kívül fegyver gyilkolja népem,
otthon a rettegés,
nem kímél sem férfit, sem szüzet,
csecsemőt és öreget
egyaránt elér.
26 Gondoltam, szétzúzom őket egészen,
még emléküket is
eltörlöm az emberek közül,
27 ha nem tartanék
az ellenség gúnyolódásától,
hogy öntelten félremagyarázzák:
»Nem az Örökkévaló tette ezt velük,
erős kezünk győzte le őket!«”
28 Milyen értelmetlen ez a nép,
nincs köztük bölcs tanácsadó!
29 Ha bölcsek lennének,
megértenék sorsukat.
30 Hogyan üldözhet egy ezret
hogyan futamíthat meg kettő tízezret,
ha Kősziklánk nem dob oda nekik,
ha az Örökkévaló nem szolgáltat ki
bennünket ellenségeinknek?
31 Mert isteneik meg sem állhatnak
Kősziklánk, az Örökkévaló előtt
— még ellenségeink is jól tudják ezt.
32 Szőlőjük Sodoma szőlőjéből származik,
gyümölcsfáik Gomora kertjéből valók.
Szőlőjük keserű fürtöket terem,
s a szőlőszemek mérgezők,
33 boruk, mint a sárkányok mérge,
viperák gyilkos marása.
34-35 „Enyém a büntetés joga,
enyém a bosszúállás
— mondja az Örökkévaló —,
megőrzöm ezt magamnak,
lepecsételt kincseim között.
Én megfizetek nekik,
s akkor elhullanak,
mert közel a veszedelem napja,
amely rájuk vár,
és sebesen közeledik.”
36 Megítéli népét az Örökkévaló,
de szolgáin megkönyörül,
ha látja, hogy elfogyott erejük,
nincs többé sem szolga,
sem szabad.
37 „Hol vannak hát isteneitek?
— kérdezi tőlük. —
Hol van kősziklátok,
akiben biztatok?
Segítsenek most bálványaitok,
38 akik megették áldozataitok húsát,
megitták az italáldozat borát!
Most védjenek meg titeket,
ha tudnak!
39 Lássátok meg végre,
hogy egyedül én vagyok Isten,
ÉN VAGYOK,
és nincs más Isten kívülem!
Én ölök és elevenítek,
megsebesítek és meggyógyítok,
s kezemből ki nem ragadhat senki sem!
40 Fölemelem kezemet az égre,
és magamra esküszöm.
Amilyen biztos, hogy örökké élek,
olyan biztos, hogy ezt megteszem:
41 Villámló kardomat megélesítem,
marokra fogom, megsuhintom,
ítélethez fog kezem,
bosszút állok ellenségeimen,
és gyűlölőimnek megfizetek.
42 Nyilaim vértől részegednek,
kardom jóllakik hússal,
a megöltek és foglyok vérével,
az ellenség vezéreivel.”
43 Ujjongjatok, ti nemzetek,
az ő népével együtt!
Mert megtorolja
szolgáinak meggyilkolását,
bosszút áll ellenségein,
de népét és földjét
a bűntől megtisztítja.[d]
44 Így énekelte ezt az éneket Mózes, Józsuéval együtt, Izráel egész gyülekezete pedig hallgatta.
Mózes fölmegy a Nebó-hegyre
45 Miután Mózes befejezte az éneket, 46 ezt mondta nekik: Szívleljétek meg, és véssétek emlékezetetekbe a Törvény minden igéjét, amelyet ma elmondtam nektek! Tanítsátok meg rá gyermekeiteket is, és parancsoljátok meg nekik, hogy engedelmeskedjenek azoknak. 47 Nem üres beszédek ezek, hanem az életet jelentik a számotokra! A Törvény megtartása által lakhattok hosszú ideig azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve bementek, hogy birtokba vegyétek azt.
48 Ugyanazon a napon szólt az Örökkévaló Mózeshez: 49 „Menj föl az Abárim-hegységbe, a Nebó-hegyre, amely Moáb földjén van, Jerikóval szemben! Onnan tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel népének adok, hogy birtokba vegyék azt. 50 Ott fogsz meghalni, azon a hegyen, és pihenni térsz őseidhez, ahogyan testvéred, Áron is meghalt a Hór-hegyen, és pihenni tért őseihez. 51 Azért határoztam így, mert mindketten vétkeztetek ellenem Meríbat-Kádés vizénél, a Cin-pusztában, amikor nem szenteltetek meg[e] engem Izráel népe előtt. 52 A távolból megláthatod azt a földet, amelyet Izráel népének adok, de oda nem mehetsz be.”
Mózes megáldja Izráel törzseit
33 Ez az az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere — nem sokkal a halála előtt — megáldotta Izráel népét:
2 „Az Örökkévaló a Sínai-hegyről jött,
a Széírről ragyogott föl,
mint a hajnal,
a Párán hegyéről fénylett,
mint a nap,
tízezer szentje kísérte,
s jobbján tűz lángja égett.
3 Bizony, szereti népét az Örökkévaló,
és szentjeit mind kezében tartja!
Köré gyűlnek, lába elé borulnak,
tanítását hallgatják és követik.
4 Törvényt adott nekünk Mózes,
örökségül Jákób népe közösségének.
5 Király lett az Örökkévaló Izráelben,[f]
mikor a törzsfők
és vezetők összegyűltek.”
Rúben törzsének áldása
6 Mózes ezt mondta Rúben törzséről:
„Éljen Rúben, ne haljon ki,
de csak kevesen legyenek utódai.”
Júda törzsének áldása
7 Ezt mondta Júda törzséről:
„Örökkévaló, hallgasd meg Júda szavát,
mikor segítségért kiált!
Vezesd vissza népéhez,
erősítsd meg kezét,
és segítsd meg,
mikor ellenségével küzd!”
Lévi törzsének áldása
8 Ezt mondta Lévi törzséről:
„Örökkévaló, a Tummímot és Úrímot
Lévinek, hűséges szolgádnak adtad,
akiket próbára tettél Masszában,
s akikkel pereltél Meríbá[g] vizénél.
9 Többre tartották szavadat,
mint saját családjukat.
Nem kedveztek szüleiknek,
nem kímélték testvéreiket,
sem saját gyermekeiket,
hanem engedelmeskedtek parancsodnak,
és megőrizték szövetséged.
10 Ők tanítják Jákób népét
az Örökkévaló Törvényére,
Izráelt az ő határozataira.
Tömjént tesznek eléd,
s égőáldozatokat oltárodra.
11 Áldd meg Lévi erejét,
s keze munkáját fogadd kedvesen!
Törd meg a derekát annak,
aki Lévi ellen támad,
s aki őt gyűlöli,
hogy többé föl ne kelhessen!”
Benjámin törzsének áldása
12 Ezt mondta Benjámin törzséről:
„Benjámin, akit az Örökkévaló kedvel!
Biztonságban lakhatsz az ő közelében,
Körülvesz oltalmával szüntelen,
s hátán hordoz, mint anya a kicsinyét.”[h]
József törzseinek áldása
13 Ezt mondta József törzseiről:
„Az Örökkévaló áldása
szálljon József földjére!
Adjon neki az Örökkévaló harmatot
a menny kincseiből,
ajándékot
a mélységes vizekből.
14 Érlelje meg gyümölcseit a Nap,
sarjasszon neki drágaságokat a Hold!
15 Teremjenek neki az ősi hegyek
jobbnál-jobb gyümölcsöket,
adjanak az örök halmok
bőséges aratást!
16 Józsefé legyen a föld termésének
legjava és teljessége,
nyugodjon rajta annak tetszése
és kegyelme,
aki az égő bokorban megjelent!
Szálljanak ezek az áldások Józsefre,
a testvérei közül kiválasztottnak fejére!
17 Méltósága és ereje,
mint az elsőszülött bikáé,
szarva erős,
mint a bivalyé,
népeket öklel fel a föld széléig:
ilyenek Efraim tízezrei
és Manassé ezrei.”
Zebulon és Issakár törzsének áldása
18 Ezt mondta Zebulon törzséről:
„Örülj, Zebulon,
mikor útra kelsz,
és te is, Issakár,
otthon, a sátraidban!”
19 Népeket hívnak fel hegyükre,
hogy igaz áldozattal áldozzanak.
Tengerek gazdagságának
hasznát élvezik,
és a tengerpart homokjának kincseit.
Gád törzsének áldása
20 Ezt mondta Gád törzséről:
„Áldott legyen az Örökkévaló,
aki kiterjeszti Gád határait!
Mint ugrásra kész,
zsákmányra leső oroszlán,
úgy lakik Gád a helyén,
s ha zsákmányt ejt,
szétszaggatja annak karját és fejét.
21 A legjobb részt választotta magának,
a vezető osztályrésze jutott Gádnak,
mikor a törzsfők összegyűltek.
Véghez viszi, amit az Örökkévaló
Izráelről határozott
végrehajtja igazságos ítéletét.”
Dán törzsének áldása
22 Ezt mondta Dán törzséről:
„Dán, mint fiatal básáni oroszlán,
prédájára veti magát.”
Naftáli törzsének áldása
23 Ezt mondta Naftáli törzséről:
„Bőven jut neked az Örökkévaló jóságából
és áldásaiból.
Terjeszkedj nyugatra és délre!”
Ásér törzsének áldása
24 Ezt mondta Ásér[i] törzséről:
„Áldott a fiúk között Ásér!
Kedveljék a testvérei,
s áztassa lábát olívaolajban!
25 Védjenek bronz és vas
zárak és kapuk,
ne hagyjon el erőd,
amíg csak élsz!”
Az Örökkévaló Isten hajlékod és menedéked!
Végül így dicsérte Mózes az Örökkévalót:
26 „Nincs senki hasonló Istenhez,
ó, Jesurún!
Fenséges dicsőségében
száguld az egeken,
harci szekerein, a fellegeken robog,
hogy segítségedre siessen.
27 Az Örökkévaló Isten hajlékod
és menedéked,
örök karja felkarol
és megtart téged.
Ellenséged szétszórja előtted,
s így biztat: »Pusztítsd!«
28 Biztonságban lakik Izráel népe,
háborítatlan Jákób lakóhelye.
Gabona és bor földjén lakik,
melyre bő harmatot hullat az ég.
29 Milyen boldog vagy, Izráel!
Nép, amelyet az Örökkévaló
szabadított meg,
akinek pajzsa és győzelmes kardja
az Örökkévaló!
Nincs más nemzet,
akivel így bánt volna istene.
Kegyelemért könyörögnek
majd ellenségeid,
te pedig a fejükre[j] tiporsz.”
Mózes halála
34 Ezután Mózes a Moáb-síkságról fölment a Nebó-hegységbe, a Piszgá csúcsára, amely Jerikóval szemben emelkedik. Onnan az Örökkévaló megmutatta neki az egész országot: Gileád vidékét, egészen Dánig, 2 Naftáli egész területét, Efraim, Manassé és Júda területét egészen a Földközi-tengerig, 3 azután a déli vidéket, meg a pálmafák városának, Jerikónak völgyét, egészen Cóárig. 4 Akkor ezt mondta az Örökkévaló: „Látod, Mózes, ez az a föld, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígértem. Megesküdtem nekik, hogy utódaiknak adom ezt az országot. Megengedtem, hogy a saját szemeddel lásd, de oda nem mehetsz be.”
5 Ott halt meg Mózes, az Örökkévaló szolgája Moáb földjén, ahogy az Örökkévaló előre megmondta. 6 Ott temette el az Úr Bét-Peórral szemben, a völgyben — de annak pontos helyét mindmáig senki sem ismeri.
7 Mózes 120 éves volt, mikor meghalt, de életereje még ilyen idős korában is töretlen maradt, és a látása sem gyengült meg.
8 Izráel népe 30 napig még Moáb földjén maradt, és siratták Mózest, amíg el nem telt a gyász ideje.
Józsué Mózes helyére lép
9 Józsué, Nún fia beteljesedett a bölcsesség szellemével, mert Mózes tette rá a kezét, és jelölte ki a nép új vezetőjévé. Izráel népe ezután elfogadta Józsuét vezetőjének, és engedelmeskedett neki — ahogyan ezt az Örökkévaló megparancsolta Mózes által.
10 Az Örökkévaló szemtől szembe beszélt Mózessel, akit egészen bensőségesen ismert. Azóta nem támadt Izráelben hozzá hasonló próféta, 11 aki olyan hatalmas jeleket és csodákat vitt volna véghez, mint Mózes, amikor őt az Örökkévaló Egyiptomba küldte, a fáraóhoz, meg annak szolgáihoz és egész népéhez. 12 Azóta sem volt hozzá hasonló, aki oly sok erőteljes és félelmetes dolgot tett volna Izráel népe szeme láttára, mint Mózes.
Footnotes
- 5 Mózes 32:3 Dicsérjétek Istenünket Vagy: „Hirdessétek Isten dicsőségét…”.
- 5 Mózes 32:8 Izráel fiainak Ez a masszoréta héber szöveg fordítása. Az ókori görög fordításban (LXX), és néhány qumráni héber kéziratban ezen a helyen „Isten fiainak” szerepel.
- 5 Mózes 32:15 Jesurún Ez Izráel egyik jelképes neve, azt jelenti: „igazságos”.
- 5 Mózes 32:43 a bűntől megtisztítja Szó szerint: „eltakarja”, „engesztelést szerez érte”.
- 5 Mózes 32:51 nem szenteltetek meg Más szóval: „nem képviseltetek engem a nép előtt úgy, ahogy kellett volna”, vagy: „nem tiszteltetek a nép előtt”. Lásd 4Móz 20:1–13.
- 5 Mózes 33:5 Izráelben Szó szerint: „Jesurúnban”. Ez Izráel egyik jelképes neve, azt jelenti: „igazságos”. A 26. versben is előfordul.
- 5 Mózes 33:8 Massza és Meriba Lásd 4Móz 20:1–13.
- 5 Mózes 33:12 Körülvesz… kicsinyét Vagyis: „Úgy bepólyál és hordoz, mint az anya a kicsinyét, akit a hátán hordoz egy nagy kendőben.”
- 5 Mózes 33:24 Ásér Ez a név már önmagában is azt jelenti: „áldott”.
- 5 Mózes 33:29 fejükre Vagy: „magaslataikra”, „szent helyeikre”.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center