Add parallel Print Page Options

idegeneket küldök rád,
    a legvadabb népek támadnak ellened,
bölcsességed szépségét
    fegyverrel pusztítják el,
    s fényességedet bemocskolják!
Seregük sírba taszít,
    a halálra sebzett tírusziak halálával
    pusztulsz el te is a tenger közepén.
Mikor kivont karddal rád ront gyilkosod,
    mondhatod-e neki:
    »Isten vagyok én, megállj!«
Pusztán ember vagy,
    megtudod akkor,
nem isten,
    mert kezéből meg nem szabadulsz!

Read full chapter