Add parallel Print Page Options

Sötétség és homály napja az,
    komor fellegek és köd uralja!
Mire felkél a hajnal,
    seregek borítják el a hegyeket.
Micsoda hatalmas,
    erős hadsereg!
Nem volt ilyen még soha,
    nem is lesz többé,
    míg ember él a földön!

Előttük mintha pusztító tűz perzselne,
    utánuk mintha láng lobogna.
Előttük a táj, mint az Édenkert,
    utánuk csak üszkös rom
    és pusztaság marad,
semmi sem menekül meg tőlük.
Mint a vágtató lovak,
    úgy rohannak,
mint rohamozó lovasok,
    úgy száguldanak.

Read full chapter