Add parallel Print Page Options

18 Amint éltél, s amit tettél,
    azért történt ez veled!
Gonoszságod büntetése,
    jaj, milyen keserű!
    Egészen szívedig hatol a csapás!

Jeremiás vészkiáltása

19 Jaj nekem! Gyötrődik a lelkem,
    háborog a szívem,
    egész bensőmet fájdalom szaggatja!
Jajgatok és kiáltozom, nem hallgathatok,
    mert hallom a sófár hangját,
    és a harci kiáltást!
20 Egyik vészhír a másikat követi:
    pusztulás mindenfelé!
Romokban hever az ország!
    Milyen hirtelen omlottak össze sátraink!
    Milyen váratlanul pusztultak el!

Read full chapter