Add parallel Print Page Options

10 Sion fejedelmei némán ülnek a földön,
    fejükre port hintettek,
    derekukon zsákruha.
Jeruzsálem fiatal leányai
    földre borulva gyászolnak.

11 Szemem a sírástól eleped,
    szívem nyugtalan háborog,
lelkem, mint a földre ömlött víz,
    mert láttam népem pusztulását:
csecsemők és gyermekek hevernek az utcán,
    éhségtől haldokolva!

12 Anyjukat szólítják,
    enni- és innivalóért könyörögnek.
Ájultan fekszenek anyjuk karjaiban,
    s lassan kilehelik lelküket,
mint az utcán heverő
    sebesült harcosok.

Read full chapter