Add parallel Print Page Options

11 Szemem a sírástól eleped,
    szívem nyugtalan háborog,
lelkem, mint a földre ömlött víz,
    mert láttam népem pusztulását:
csecsemők és gyermekek hevernek az utcán,
    éhségtől haldokolva!

12 Anyjukat szólítják,
    enni- és innivalóért könyörögnek.
Ájultan fekszenek anyjuk karjaiban,
    s lassan kilehelik lelküket,
mint az utcán heverő
    sebesült harcosok.

13 Ó Jeruzsálem, mit mondjak neked?
    Kihez hasonlítsalak?
    Sion népe, mivel vigasztaljalak?
Hiszen pusztulásod oly nagy és mélységes,
    mint a tenger!
    Kicsoda gyógyíthat meg téged?

Read full chapter