4 Mózes 1:47-17:8

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

⁴⁷ Azonban a Lévi törzsébe tartozókat nem vették számba. ⁴⁸ Ugyanis az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: ⁴⁹ „Amikor a népszámlálást végzitek, Lévi törzsét hagyjátok ki, ne vegyétek őket számba, és ne soroljátok őket a többi törzs közé!

⁵⁰ Parancsold meg a lévitáknak, hogy viseljenek gondot a Találkozás Sátorára, meg mindarra a fölszerelésre, amely abban található. Amikor a tábor úton van, az ő feladatuk a Találkozás Sátorának és fölszerelésének hordozása és őrzése. Amikor letáboroztok, ők sátorozzanak a Találkozás Sátora körül. ⁵¹ Amikor a tábor útnak indul, a léviták feladata a Találkozás Sátorának lebontása, s amikor tábort vertek, nekik kell újra fölállítaniuk. Ha bárki más — vagyis nem a léviták közé tartozó — merészelne hozzányúlni a Találkozás Sátorához, annak halállal kell bűnhődnie.

⁵² Izráel többi törzsei mind a maguk tábori rendje szerint verjenek sátort, és mindenki maradjon a saját törzsi zászlaja közelében. ⁵³ A léviták azonban úgy állítsák fel a sátraikat, hogy vegyék körül a Találkozás Sátorát, nehogy haragra gyulladjak Izráel közössége ellen. A Találkozás Sátorát a léviták őrizzék, és a sátor körüli teendőket csakis ők végezzék!”

⁵⁴ Ezeket a parancsokat adta az Örökkévaló Mózesnek, és Izráel népe mindent ennek megfelelően tett.

Izráel népének táborozási és vonulási rendje

2 Az Örökkévaló szólt Mózeshez és Áronhoz: ² „Izráel népe a következő rendben táborozzon a Találkozás Sátora körül. Mindenki a maga nemzetségének és törzsének zászlaja alatt verjen sátort, a Találkozás Sátorától bizonyos távolságra.

³ A keleti oldalon, amerre a nap fölkel, Júda törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Nahsón, Amminádáb fia vezetésével. ⁴ Ebbe az altáborba 74 600 számba vett férfi tartozik.

⁵ Mellette Issakár törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Cúár fia, Netanél vezetésével. ⁶ Ebbe az altáborba 54 400 számba vett férfi tartozik.

⁷ Júda törzse mellett a másik oldalon Zebulon törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Hélón fia, Eliáb vezetésével. ⁸ Ebbe az altáborba 57 400 számba vett férfi tartozik.

⁹ Ez a három törzs, Júda törzsének vezetése alatt, együttesen 186 400 jegyzékbe vett férfit számlál. Amikor a tábor elindul, ők induljanak elsőnek.

¹⁰ A déli oldalon Rúben törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Sedéúr fia, Elicúr vezetésével. ¹¹ Ebbe az altáborba 46 500 számba vett férfi tartozik.

¹² Mellette Simeon törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Cúrisaddaj fia, Selumiél vezetésével. ¹³ Ebbe az altáborba 59 300 számba vett férfi tartozik.

¹⁴ Rúben törzse mellett a másik oldalon Gád törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Deúél fia, Eljászáf vezetésével. ¹⁵ Ebbe az altáborba 45 650 számba vett férfi tartozik.

¹⁶ Ez a három törzs, Rúben törzsének vezetése alatt, együttesen 151 450 jegyzékbe vett férfit számlál. Amikor a tábor elindul, ők induljanak másodiknak.

¹⁷ Amikor a nép vonul, Lévi törzse legyen a következő, amely elindul. Ők hordozzák a Találkozás Sátorát, amelyet így a vonuló törzsek elől-hátul közrefognak.

Ahogyan a törzsek táboroznak, abban a sorrendben induljanak meg, mindenki a maga helyén és a saját zászlóját követve.

¹⁸ A nyugati oldalon Efraim törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Ammihúd fia, Elisáma vezetésével. ¹⁹ Ebbe az altáborba 40 500 számba vett férfi tartozik.

²⁰ Mellette Manassé törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Pedácúr fia, Gamliél vezetésével. ²¹ Ebbe az altáborba 32 200 számba vett férfi tartozik.

²² Efraim törzse mellett a másik oldalon Benjámin törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Gideóni fia, Abidán vezetésével. ²³ Ebbe az altáborba 35 400 számba vett férfi tartozik.

²⁴ Ez a három törzs, Efraim törzsének vezetése alatt, együttesen 108 100 jegyzékbe vett férfit számlál. Amikor a tábor elindul, ők induljanak harmadiknak.

²⁵ Az északi oldalon Dán törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Ammisaddaj fia, Ahiezer vezetésével. ²⁶ Ebbe az altáborba 62 700 számba vett férfi tartozik.

²⁷ Mellette Ásér törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Okrán fia, Pagiél vezetésével. ²⁸ Ebbe az altáborba 41 500 számba vett férfi tartozik.

²⁹ Dán törzse mellett a másik oldalon Naftáli törzse táborozzon a saját zászlaja alatt, Énán fia, Ahíra vezetésével. ³⁰ Ebbe az altáborba 53 400 számba vett férfi tartozik.

³¹ Ez a három törzs, Dán törzsének vezetése alatt, együttesen 157 600 jegyzékbe vett férfit számlál. Amikor a tábor elindul, ők induljanak utoljára. Minden törzs a maga zászlaja alatt vonuljon”.

³² Ezek a törzsek tehát összesen 603 550 hadköteles férfit számláltak, akiket a népszámlálás során nemzetségek és törzsek szerinti rendben jegyzékbe vettek. ³³ Csak Lévi törzsét nem vették számba, mert az Örökkévaló így parancsolta Mózesnek.

³⁴ Ez tehát Izráel népének táborozási és vonulási rendje. Mindenki a maga nemzetsége és törzsének zászlaja szerint verte fel a sátrát, és vonuláskor is a saját csoportjában maradt, ahogyan azt Mózesnek az Örökkévaló megparancsolta.

Áron családja, a papok rendje

3 Ezek voltak Áron és Mózes leszármazottjai abban az időben, amikor a Sínai-hegyen az Örökkévaló beszélt Mózessel.

² Áron fiai: Nádáb, az elsőszülött, azután Abihú, Eleázár és Ítámár. ³ Mind a négyüket fölkenték^[a] és felavatták a papi szolgálatra. ⁴ Nádáb és Abihú azonban a Sínai-pusztában meghalt az Örökkévaló jelenlétében, amikor olyan illat-áldozatot^[b] mutattak be az Örökkévalónak, amelyet ő nem parancsolt. Nádábnak és Abihúnak nem volt fia. Tehát csak Eleázár és Ítámár maradt Áron fiai közül, akik a papi szolgálatot végezték apjuk, Áron felügyelete alatt.

A léviták nemzetségei és feladataik

⁵ Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: ⁶ „A Lévi törzséből való férfiakat rendeld Áron felügyelete alá, hogy segítsék őt a feladatainak teljesítésében. ⁷ Őrizzék a Sátrat, és álljanak Áron szolgálatára, meg az egész közösség szolgálatára a Találkozás Sátoránál. ⁸ A léviták viseljenek gondot a Sátor egész fölszerelésére és őrizzék azokat, amikor az egész nép úton van, vagy tábort ver. ⁹ Tehát rendeld a lévitákat Áron és fiai mellé, mert a lévitákat választottam ki Izráel egész népéből, hogy szolgáljanak a papoknak.

¹⁰ Áronnak és fiainak pedig parancsold meg, hogy viseljenek gondot a papi szolgálatra. Ha bárki illetéktelen személy beleavatkozik a papi szolgálatba,^[c] az halállal bűnhődjön”.

¹¹ Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: ^12-13 „Minden elsőszülött az én tulajdonom! Amikor az egyiptomiak elsőszülöttjeit megöltem, egyúttal magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráel népéből, sőt még háziállataik közül is. Most azonban a lévitákkal helyettesítem Izráel elsőszülöttjeit. A lévitákat választottam ki Izráel népéből, hogy személyesen engem szolgáljanak. Én vagyok az Örökkévaló!”

¹⁴ Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek a Sínai-pusztában: ¹⁵ „Vedd számba a lévitákat, vagyis a Lévi törzsébe tartozó fiúkat és férfiakat egy hónapos kortól fölfelé, nemzetségeik és családjaik szerint”. ¹⁶ Mózes tehát számba vette őket, ahogyan az Örökkévaló megparancsolta.

Tehát ezek a Lévi törzsének nemzetségei.

^21-22 Gérsóntól származik a Libni- és a Simei-nemzetség. Ezek tehát a Gersón-nemzetségek, amelyekben összesen 7 500 egy hónapos és annál idősebb fiút, illetve férfit vettek számba. ²³ E két nemzetség a Találkozás Sátora mögött, a nyugati oldalon táborozott. ²⁴ Eljászáf, Láél fia vezette őket, mint nemzetségfő. ^25-26 A gersóni nemzetségek feladata volt, hogy gondot viseljenek a Találkozás Sátorát borító takarókra, a bejáratokat fedő kárpitokra, és az udvar kerítését borító kárpitokra, meg a hozzájuk tartozó kötelekre és egyéb felszerelésekre, az oltárra, és őrizzék azokat. Az ő dolguk volt a Sátor részeinek szállítása, felállítása és szétbontása is.

^27-28 Keháttól származnak az Amrám-, Jichár-, Hebron- és Uzzíél-nemzetségek. Ezek tehát a Kehát-nemzetségek, amelyek a Szent Sátorban lévő szent tárgyak őrzésére és gondozására voltak rendelve. A keháti nemzetségekben összesen 8 600^[d] egy hónapos és annál idősebb fiút, illetve férfit vettek számba. ²⁹ Ők a Találkozás Sátora mellett, a déli oldalon táboroztak. ³⁰ Elicáfán, Uzzíél fia vezette őket, mint nemzetségfő. ³¹ A keháti nemzetségek feladata volt, hogy gondot viseljenek a Találkozás Sátorában lévő eszközökre és berendezési tárgyakra, őrizzék azokat, és ellássák a velük kapcsolatos szolgálatokat, amikor a tábor vonult, vagy megállt. Tehát rájuk volt bízva a Szövetségláda, az asztal, a mécstartó, a füstölő-oltár, a különféle eszközök és az a kárpit, amely a Szentek Szentje előtt függött.

³² Eleázár főpap, Áron fiaivolt az elöljárója a léviták vezetőinek. Az ő felügyelete alatt végezték a szolgálatukat mindazok, akik a Találkozás Sátorában lévő szent tárgyakat őrizték és gondozták.

^33-34 Meráritól származik a Mahli- és a Músi-nemzetség. Ezek tehát a Merári-nemzetségek, amelyekben összesen 6 200 egy hónapos és annál idősebb fiút, illetve férfit vettek számba. ³⁵ Cúriél, Abihail fia vezette őket, mint nemzetségfő. E két nemzetség a Találkozás Sátora mellett, az északi oldalon táborozott. ³⁶ A merári nemzetségek feladata volt, hogy gondot viseljenek a Találkozás Sátorának deszkáira, reteszeire, oszlopaira, talpaira, ³⁷ valamint az udvar kerítésére, az oszlopokra, talpakra, cövekekre, kötelekre, és őrizzék azokat. ³⁸ A Találkozás Sátora előtt, attól keletre Mózes és Áron fiai sátoroztak. Ők voltak felelősek Izráel egész népe érdekében a szent hely bejáratának őrzéséért. Ugyanis ha illetéktelen személy jött a szent hely közelébe, annak meg kellett halnia.

³⁹ Mózes és Áron az Örökkévaló parancsa szerint tehát nemzetségenként számba vették az összes lévitát, vagyis az egy hónapos és annál idősebb fiúkat és férfiakat, és úgy találták, hogy ezek létszáma 22 000 fő.

A léviták helyettesítik az elsőszülötteket

⁴⁰ Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: „Vedd számba Izráel népe között az összes elsőszülött fiút és férfit, akik legalább egy hónaposak, és vedd őket névjegyzékbe! ⁴¹ Az elsőszülöttekért cserébe a léviták lesznek az enyémek — én vagyok az Örökkévaló! Hasonlóképpen a léviták háziállatait is a saját tulajdonomnak tekintem azok helyett az elsőszülött háziállatok helyett, amelyek Izráel népének tulajdonában vannak”.

^42-43 Mózes tehát számba vette az egy hónapos, vagy annál idősebb elsőszülött fiúkat és férfiakat Izráel egész népe között — ahogyan azt az Örökkévaló megparancsolta. Névjegyzékbe vette ezeket, és úgy találta, hogy a létszámuk 22 273 fő.

⁴⁴ Akkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: ⁴⁵ „Mostantól fogva a számba vett léviták az enyémek Izráel elsőszülöttjei helyett, s a léviták háziállatai a többi törzs háziállatainak elsőszülöttjei helyett. Bizony, a léviták hozzám tartoznak, mert személyesen engem szolgálnak — én vagyok az Örökkévaló! ⁴⁶ Ami pedig azt a 273 kiváltandó elsőszülöttet illeti, akik a léviták létszámán fölül vannak, ⁴⁷ értük szedj be fejenként öt sékel^[e] ezüstöt. A szent sékel szerint számítsátok, amelyben egy sékel 20 gérát ér. Gyűjtsd össze ezt az ezüstöt, ⁴⁸ és add oda Áronnak és a fiainak. Ez legyen a váltságdíj azért a 273 személyért”.

^49-50 Mózes tehát összegyűjtötte a váltságdíjat attól a 273 elsőszülött fiútól és férfitól, akik a léviták létszámán fölül voltak. Összesen 1 365 sékel^[f] ezüstöt gyűjtött össze (a szent sékel, vagyis a hivatalos mérték szerint számítva), ⁵¹ és ezt odaadta Áronnak és fiainak — ahogyan az Örökkévaló parancsolta.

A Kehát-nemzetségek feladatai

4 Az Örökkévaló szólt Mózesnek és Áronnak: ² „Vedd számba a Lévi törzsébe tartozó Kehát-nemzetségeket! Családonként és nemzetségenként írj össze ³ minden 30 és 50 év közötti hadköteles férfit, akik alkalmasak a Találkozás Sátora körüli szolgálatok ellátására! ⁴ Az ő feladatuk és felelősségük, hogy gondot viseljenek a legszentebb dolgokra: őrizzék és szállítsák azokat.

⁵ Amikor a tábor útnak indul, Áron és a fiai menjenek be a szentélybe, vegyék le a Szentély és a Szentek Szentje közötti kárpitot, és azzal takarják be a Szövetségládát. ⁶ Azután az egészet borítsák be delfinbőr-takaróval^[g], s ezen fölül még egy kék bíborvászonnal is fedjék le. A Szövetségláda hordozására szolgáló rudakat dugják bele a láda oldalán lévő karikákba.

⁷ A szent kenyerek asztalát is takarják le kék bíborvászonnal, majd tegyék rá a tálakat, tömjénes serpenyőket, kelyheket, az italáldozathoz való korsókat, egyéb eszközöket és a kenyereket is. ⁸ Az egészet födjék be skarlátvörös vászonnal, azt meg a delfinbőr-takaróval, végül illesszék a helyükre a hordozásra szolgáló rudakat.

⁹ Azután takarják le kék bíborvászonnal az arany mécstartót, a mécseseket, a gondozásukra szolgáló szerszámokat, hamutartókat és a feltöltésre szolgáló olajtartó edényeket. ¹⁰ Ezen kívül takarják le még bőrtakaróval is, majd az egészet helyezzék a hordozókeretre.

¹¹ Az arany füstölő-oltárt is takarják le kék bíborvászonnal, majd bőrtakaróval, a hordozó rudakat pedig illesszék a helyükre.

¹² Minden egyéb eszközt és edényt gyűjtsenek össze a szentélyből, takarják le kék bíborvászonnal, majd bőrtakaróval, és helyezzék az egészet a hordozókeretre.

¹³ Az oltárról takarítsák el a hamut, azután takarják le piros bíborvászonnal. ¹⁴ Helyezzék rá az összes eszközt, amelyet az oltárnál szoktak használni: parázstartó serpenyőket, lapátokat, villákat, hintőedényeket. Az egészet födjék be bőrtakaróval, végül illesszék a helyükre a hordozásra szolgáló rudakat.

¹⁵ Amikor a tábor indulása előtt Áron és a fiai már befejezték ezeknek a legszentebb dolgoknak és eszközöknek a betakarását, csak akkor jöjjenek a keháti nemzetségekből való férfiak, és ők hordozzák a fölszerelést. De vigyázzanak, hogy csak a hordozó rudakat fogják, magukat a legszentebb dolgokat ne érintsék meg, mert akkor meghalnak! Tehát a keháti nemzetségek ezeket a Sátorhoz tartozó legszentebb dolgokat hordozzák, amikor a tábor vonul.

¹⁶ Eleázár főpap, Áron fia felelős az egész Találkozás Sátoráért, és minden fölszerelésért, amely abban van, mind a szent, mind a legszentebb dolgokért. Személyesen kell gondot viselnie a szent olajra, amely a mécsesekben ég, a jó illatú füstölőszerekre, a mindennapi lisztáldozatra^[h] és a fölkenetés szent olajára”.

¹⁷ Azután ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak: ^18-19 „Ezt tegyétek, hogy a kehátiak nemzetségéből való férfiak ne haljanak meg, amikor a szent dolgokat hordozzák: Áron és a fiai menjenek be először a Találkozás Sátorába. Azután ők állítsanak minden keháti lévitát a maga helyére, és irányítsák őket, amikor a szent dolgokat hordozzák. ²⁰ De amíg Áron és fiai mindent le nem takartak, a kehátiaknak nem szabad bemenniük a Sátorba, nehogy meglássák a legszentebb dolgokat, mert akkor meghalnak!”

A Gerson-nemzetségek feladatai

²¹ Azután ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: ²² „Vedd számba a Gerson-nemzetségeket! Családonként és nemzetségenként ²³ írj össze minden 30 és 50 év közötti hadköteles férfit, akik alkalmasak a Találkozás Sátora körüli szolgálatok ellátására!

²⁴ Az ő feladatuk és felelősségük, hogy gondot viseljenek a fölszerelésekre, hordozzák és őrizzék azokat, amikor a tábor vonul, megáll vagy elindul. ²⁵ Ezek a következők: a Sátort borító összes takaró, beleértve a külső delfinbőr-takarót is; a bejáratokat fedő kárpitok, ²⁶ a sátor és az oltár körüli udvar kerítését alkotó takarók; az udvar bejáratának kárpitja, és az ezekhez tartozó kötelek és egyéb fölszerelések. Ők végezzenek minden, ezekkel kapcsolatos teendőt a vonulás alatt, a Sátor szétszedésénél és fölállításánál egyaránt. ^27-28 A szolgálatukat Áron és fiai felügyelete alatt végezzék akkor is, amikor vonul a tábor, meg akkor is, amikor helyben vesztegel. A gersoniak felelősek ezeknek a dolgoknak az őrzéséért is, mind vonuláskor, mind pedig a táborozás idején. Mindezeket Ítámár, Áron főpap fiának irányítása alatt végezzék.”

A Merári-nemzetségek feladatai

²⁹ „Vedd számba a Merári-nemzetségeket is! Családonként és nemzetségenként ³⁰ írj össze minden 30 és 50 év közötti hadköteles férfit, akik alkalmasak a Találkozás Sátora körüli szolgálatok ellátására! ³¹ Az ő feladatuk és felelősségük, hogy gondot viseljenek a következő fölszerelésekre, hordozzák és őrizzék azokat, amikor a tábor vonul, megáll vagy elindul. Ezek a következők: a sátor deszkái, reteszei, oszlopai és talpai, ³² az udvar kerítésének oszlopai, talpai, cövekei, kötelei, és minden egyéb ide tartozó fölszerelés. Készíts listát ezekről a tárgyakról, amelyekért a meráriak felelősek. ³³ Ezeket a feladatokat kell ellátniuk a merári nemzetségeknek, Ítámár pap, Áron fia felügyelete és irányítása alatt”.

A léviták számbavétele

³⁴ Mózes, Áron és a közösség törzsi vezetői együtt vették számba a Kehát-nemzetségeket családjaik és nemzetségeik szerint. ³⁵ Jegyzékbe vették azokat a 30 és 50 év közötti férfiakat, akik alkalmasak voltak a szolgálatra a Találkozás Sátora körül, ³⁶ és úgy találták, hogy a létszámuk 2 750 fő. ³⁷ Tehát ennyien teljesítettek szolgálatot a Találkozás Sátoránál a Kehát-nemzetségekből, ahogyan azt az Örökkévaló parancsa szerint Mózes és Áron megszámolta.

³⁸ Azután számba vették a Gerson-nemzetségeket is családjaik és nemzetségeik szerint. ³⁹ Jegyzékbe vették a 30 és 50 év közötti férfiakat, akik alkalmasak voltak a szolgálatra a Találkozás Sátora körül, ⁴⁰ és úgy találták, hogy a létszámuk 2 630 fő. ⁴¹ Tehát ennyien teljesítettek fizikai szolgálatot a Találkozás Sátoránál a gersoni nemzetségekből, ahogyan azt az Örökkévaló parancsa szerint Mózes és Áron megszámolta.

⁴² Azután számba vették a Merári-nemzetségeket is családjaik és nemzetségeik szerint. ⁴³ Jegyzékbe vették a 30 és 50 év közötti férfiakat, akik alkalmasak voltak a szolgálatra a Találkozás Sátora körül, ⁴⁴ és úgy találták, hogy a létszámuk 3 200 fő. ⁴⁵ Tehát ennyien teljesítettek szolgálatot a Találkozás Sátoránál a merári nemzetségekből, ahogyan azt az Örökkévaló parancsa szerint Mózes és Áron megszámolta.

⁴⁶ Mózes, Áron és Izráel törzsi vezetői így vették számba a lévitákat nemzetségeik és családjaik szerint. ⁴⁷ Jegyzékbe vették az összes 30 és 50 év közötti férfit, aki alkalmas volt arra, hogy a Találkozás Sátorát és annak fölszerelését hordozza, fölállítsa és szétszedje. ⁴⁸ Úgy találták, hogy a teljes létszámuk 8 580 fő. ⁴⁹ Az Örökkévaló Mózesnek adott parancsai szerint tehát számba vették őket, és minden egyes lévitának meghatározták a maga feladatát a Sátor fölállításában, szétszedésében, és a vonulás idején.

Tisztasági törvények

5 Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: ² „Parancsold meg Izráel népének, hogy küldjenek ki a táborukból mindenkit, aki tisztátalanná vált valamilyen rosszindulatú bőrbetegség miatt, vagy testéből származó folyás miatt, vagy mert megérintett egy holttestet. ³ Akár férfi, akár asszony az illető, küldjék ki a táboron kívülre, nehogy a tábor, ahol közöttetek lakom, tisztátalanná váljon miatta”.

⁴ Izráel népe engedelmeskedett az Örökkévaló szavának, amelyet Mózesnek mondott, és azokat a személyeket kiküldték a táboron kívülre.

A másik ember elleni vétek jóvátétele

⁵ Az Örökkévaló így szólt Mózeshez: ⁶ „Mondd meg Izráel népének: amikor egy férfi vagy asszony vétkezik a másik ember ellen — ahogyan az emberek szoktak vétkezni —, akkor valójában az Örökkévaló ellen vétkezik, és ennek terhét viseli. ⁷ A vétkes ismerje el és vallja meg tettét. Azután teljes mértékben térítse meg az okozott kárt. Ezen fölül tegye hozzá annak ötödrészét, és azt is adja oda annak, aki ellen vétkezett. ⁸ Abban az esetben, ha az a személy, aki ellen vétkezett már nem él, és nincs örököse sem, akinek a jóvátételt ki lehetne fizetni, akkor ez az összeg az Örökkévalót illeti, ezért azt a vétkes adja oda a papnak. A pap áldozza fel a kost, hogy a vétkes számára engesztelést szerezzen, a jóvátétel összege pedig legyen a papé.

⁹ Amikor valaki önkéntes ajándékot visz az Örökkévalónak, azt adja át a papnak. Amelyik pap átveszi, annak a járandósága lesz, megtarthatja magának. ¹⁰ Tehát, ha valaki az Örökkévalónak szentel valamit, azt adja át annak a papnak, amelyiknek akarja. A pap pedig vegye át, az ő járandósága az.”

A házastársi hűtlenség gyanújának tisztázása

¹¹ Az Örökkévaló így szólt Mózeshez: ¹² „Mondd meg Izráel népének: Előfordulhat, hogy valakinek a felesége eltévelyedik, hűtlenné lesz, ¹³ és házasságtörést követ el. Az is előfordulhat, hogy erről a férj nem szerez tudomást, mert nincs rá tanú, és nem érik tetten a hűtlen asszonyt, aki eltitkolja a férje elől, hogy tisztátalanná lett. ¹⁴ Azonban ezek után a férjet mégis hatalmába kerítheti a féltékenység és gyanakvás szelleme, és azzal gyanúsíthatja a feleségét, hogy házasságtörést követett el. Az is előfordulhat, hogy a férj akkor is ezzel vádolja a feleségét, amikor az asszony semmit nem vétett. ¹⁵ Ilyen esetben a férj vigye a feleségét a paphoz. Egyúttal vigyen magával lisztáldozatul a feleségéért egy tized éfá^[i] árpalisztet, de ne tegyen arra se olajat, se tömjént. Házastársi hűtlenség gyanúja miatti áldozat ez, amely arra szolgál, hogy világosságra hozza az elkövetett bűnt.

¹⁶ A pap állítsa az asszonyt az Örökkévaló jelenlétébe, ¹⁷ és vegyen egy kevés szent vizet egy cserépedénybe, majd szórjon bele a szentély földjéről egy kevés port. ¹⁸ Állítsa az asszonyt az Örökkévaló jelenlétébe, bontsa ki az asszony haját, és adja a kezébe a házastársi hűtlenség gyanúja miatti lisztáldozatot. A cserépedényt azonban, amelyben a keserű átokhozó víz van, a pap tartsa a kezében.

¹⁹ Ezután a pap eskesse meg az asszonyt, és ezt mondja neki: »Ha nem lettél hűtlen a férjedhez, ha nem háltál más férfival, tisztátalanná téve magadat, akkor ne ártson neked ez az átokhozó víz! ²⁰ De ha hűtlenné lettél a férjedhez, és a férjeden kívül más férfival háltál, s így tisztátalanná tetted magadat, ²¹ akkor ártson neked ez az átokhozó víz, amikor megiszod. Akkor az Örökkévaló tegyen téged átkozottá néped között azáltal, hogy nem tudsz többé gyermeket szülni!^{[j] 22} Akkor ez a víz hatoljon be a belső részeidbe, és ne tudjál többé gyermeket szülni!«

Az asszony pedig felelje rá: »Ámen! Ámen!«

²³ Azután a pap írja fel ezeket az átkokat egy könyvtekercsre, és az írást mossa bele az átokhozó vízbe, ²⁴ majd az asszony igya meg azt a vizet. Ha az asszony bűnös volt, ez a víz behatol a belsejébe, és sok bajt okoz neki.

²⁵ A pap vegye el az asszonytól a házastársi hűtlenség gyanúja miatti lisztáldozatot, mutassa fel az Örökkévaló előtt, és vigye az oltárhoz. ²⁶ Vegyen ki abból egy marékkal, és égesse el az oltár tüzén, az egészet jelképező áldozatul. Az asszony pedig igya meg az átokhozó vizet. ²⁷ Ha az asszony vétkezett a férje ellen, és tisztátalanná lett házasságtörés bűne miatt, akkor ez az átokhozó víz sok bajt okoz neki, képtelen lesz gyermeket szülni, és átkozottá lesz népe között. ²⁸ Azonban, ha az asszony nem vétkezett, és nem lett tisztátalanná, akkor ártatlannak kell tekinteni, és képes lesz gyermeket szülni.

²⁹ Ez tehát a házastársi hűtlenség gyanúja miatti lisztáldozat törvénye. Ennek megfelelően kell eljárni, ha egy asszony vétkezik a férje ellen, és házasságtörést követ el. ³⁰ Így kell eljárni akkor is, ha a férjet hatalmába keríti a féltékenység és gyanakvás szelleme, és azzal gyanúsítja a feleségét, hogy házasságtörést követett el. Állítsa a feleségét az Örökkévaló elé, és a pap a fenti törvény szerint járjon el. ³¹ Akkor a férj mentes lesz a bűn következményeitől, az asszony pedig — ha vétkes — viseli azokat”.

A nazírok törvénye

6 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: ² „Mondd meg Izráel népének, ha valaki — akár férfi, akár nő — különleges fogadalmat tesz: nazírfogadalmat, vagyis az Örökkévalónak szenteli magát, akkor fogadalmának ideje alatt a következők szerint kell eljárnia. ³ Nem szabad bort vagy más részegítő italt innia, de még borecetet vagy más alkoholos italból készült ecetet sem! Nem ihat szőlőmustot, nem ehet friss szőlőt, vagy mazsolát sem. ⁴ Semmi olyat nem ehet vagy ihat, ami szőlőből származik, még a szőlő magját vagy héját sem.

⁵ Nazírfogadalmának ideje alatt nem szabad sem a hajából, sem a szakállából levágnia. Borotva ne is érintse a fejét, hanem szent legyen, és hagyja haját és szakállát szabadon nőni.

⁶ Nazírfogadalmának ideje alatt nem szabad holttestnek még a közelébe se mennie! ⁷ Még akkor se menjen be a halottas házba, ha apja, anyja vagy testvére halt meg, mert teljesen az Örökkévalónak szentelte magát!^{[k] 8} Fogadalmának egész ideje alatt az Örökkévalónak van szentelve!

⁹ Ha pedig a nazír véletlenül mégis tisztátalanná válik, mert valaki váratlanul meghalt a jelenlétében, akkor a következők szerint kell eljárnia. Hét napot várjon, amíg megtisztul, s azon a napon egészen vágja le a haját.^{[l] 10} Majd a nyolcadik napon vigyen két gerlét vagy galambfiókát a Találkozás Sátorának bejáratához, és adja oda azokat a papnak. ¹¹ A pap az egyik madarat bűnáldozatként, a másikat égőáldozatként áldozza az Örökkévalónak. Így végezzen engesztelést a nazírért, aki tisztátalanná vált a holttest miatt. Egyúttal a nazír ismét szentelje oda magát^[m] az Örökkévalónak. ¹² Tehát újra tegyen nazírfogadalmat az előző fogadalom teljes idejére. Az előző nazírfogadalom ideje nem számít, mert közben tisztátalanná lett. Egyúttal vigyen az Örökkévalónak egy esztendős hím bárányt vétekáldozatul.

¹³ A nazírra ez a törvény vonatkozik: amikor a fogadalom ideje letelik, vezessék a Találkozás Sátorának bejáratához. ¹⁴ Ő pedig vigye magával a következő áldozatokat:

¹⁶ A pap készítse el a bűnáldozatot és az égőáldozatot, ¹⁷ majd a kost is készítse el hálaáldozatul az Örökkévalónak a kovásztalan kenyerekkel és a többi liszt- és italáldozattal együtt.

¹⁸ A nazír ekkor nyírja le a haját a Szent Sátor bejáratánál, és a levágott hajat is helyezze az oltár tüzére, amelyen a hálaáldozat ég.

¹⁹ A pap vegye a kos megfőtt lapockáját, meg egy kovásztalan kenyeret és egy kovásztalan lángost, és ezeket tegye a nazír kezébe, miután az már lenyírta a haját. ²⁰ Majd vegye el a nazír kezéből, és mutassa fel az Örökkévaló előtt ezeket az áldozatokat. Ezek a szent áldozati dolgok, akárcsak a kos melle része és a combja, mind a papot illetik meg. Ezek után a nazír már ihat bort.

²¹ Ezek tehát a nazírokra és a fogadalmukra vonatkozó törvények. Ezeket az áldozatokat mindenképpen be kell mutassa a nazír az Örökkévalónak, amikor fogadalmának ideje letelt. Ha ezen felül még mást is felajánlott, mert a vagyona lehetővé tette, azt is pontosan teljesítse a fogadalma szerint.”

Az ároni áldás

²² Szólt az Örökkévaló Mózesnek: ²³ „Mondd meg Áronnak és a fiainak, hogy amikor megáldják Izráel népét, ezt mondják:

²⁷ Azután az Úr még ezt mondta: „Tehát Áron és a fiai így helyezzék nevemet Izráel népére — és én megáldom őket”.

A Találkozás Sátorának fölszentelése

7 Mózes befejezte a Találkozás Sátorának felállítását és berendezését, majd fölállította az oltárt is. Ezután szent olajjal mindezt megkente: a Sátrat, annak berendezését és az oltárt, meg a hozzá tartozó eszközöket — így szentelte föl azokat.

^2-3 Ezután odajöttek a szent helyhez Izráel népének törzsi vezetői, és mindegyikük ajándékokat hozott az Örökkévalónak. Ezek a vezetők segítettek Mózesnek és Áronnak a népszámlálásban. Mindannyian nemzetségfők és egyúttal a saját törzsük vezetői is voltak. Együttesen hozták az Örökkévalónak ajándékaikat: hat fedett ökrös szekeret, amelyeket két-két ökör húzott. Két-két fejedelem adott egy szekeret, és mindegyik egy-egy ökröt.

⁴ Akkor az Örökkévaló azt mondta Mózesnek: ⁵ „Vedd át tőlük ezeket az ajándékokat, és add oda a lévitáknak — a saját kijelölt feladataiknak megfelelően —, hogy használják azokat a Találkozás Sátorának szállításához”.

⁶ Mózes így is tett. ⁷ Két szekeret és hozzájuk két-két ökröt adott a gersóni nemzetségeknek. ⁸ Négy szekeret és hozzá nyolc ökröt pedig a merári nemzetségeknek adott annak megfelelően, hogy a szolgálatuk ellátásához mennyire volt szükségük. Ezek a nemzetségek mind Ítámár pap, Áron fia felügyelete alá voltak rendelve. ⁹ A keháti nemzetségeknek Mózes nem adott szekeret, mert az ő feladatuk az volt, hogy a legszentebb dolgokat gyalogosan, a vállukon hordozzák.

Izráel törzsi vezetőinek ajándékai

¹⁰ Azon a napon, amikor Mózes fölszentelte az égőáldozati oltárt, mind a tizenkét vezető ajándékokat hozott az Örökkévalónak, hogy azokkal szenteljék föl az oltárt. Mindannyian odahozták az oltár elé ajándékaikat, ¹¹ de az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Ne egyszerre, hanem egymás után hozzák ide az oltár fölszentelésére szánt ajándékaikat: minden nap egy-egy vezető kerüljön sorra”. Így is történt.

^12-83 Ebben a sorrendben hozták ajándékaikat a vezetők:^[n]

Mindegyik fejedelem ajándéka egyforma volt, és a következőkből állt (a súlyok a szent mérték szerint voltak):

^84-86 Tehát mindegyik fejedelem ajándéka ezekből állt, és ezt hozták ajándékul az Örökkévalónak, amikor az oltárt fölkenték, vagyis fölavatták.

Összesen a fejedelmek 12 ezüsttálat, 12 ezüstcsészét és 12 aranycsészét hoztak. Az ezüsttálak egyenként 130, az ezüstcsészék 70, az aranycsészék pedig 10 sékelt nyomtak. Az ezüstedények együttes súlya 2 400 sékel^[r] volt a szent sékel szerint. A 12 aranycsésze együttes súlya 120 sékel^[s] volt, és mindegyik meg volt töltve füstölőszerrel.

⁸⁷ Égőáldozatul hoztak 12 bikát, 12 kost, 12 darab egyesztendős hím bárányt, és a hozzájuk tartozó lisztáldozatokat, bűnáldozatul pedig 12 kecskebakot. ⁸⁸ Hálaáldozatra hoztak 24 bikát, 60 kost, 60 bakot és 60 darab egyesztendős hím bárányt. Ezeket hozták az Örökkévalónak ajándékul az oltár fölszentelésére, miután Mózes megkente az oltárt szent olajjal.

⁸⁹ Amikor Mózes bement a Találkozás Sátorába, hogy az Örökkévalóval beszéljen, hallotta az Örökkévaló hangját, amint szólt hozzá a Szövetségláda fedelén lévő két kerub közül. Így beszélt az Örökkévaló Mózessel.

Az arany mécstartó

8 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: ² „Mondd meg Áronnak: az arany mécstartón úgy helyezze el a hét olajmécsest, hogy azok előre világítsanak”.

³ Áron így is tett: úgy helyezte el a mécseket, ahogy az Örökkévaló azt Mózesnek mondta. ⁴ A mécstartó színaranyból készült, ötvösmunkával. Egyetlen darabból kalapálták ki az aljától a szárain lévő virágokig. Pontosan arra a mintára készült, amelyet az Úr megmutatta Mózesnek.

A léviták szolgálatba állítása

⁵ Azt mondta az Örökkévaló Mózesnek: ⁶ „Válaszd külön a lévitákat Izráel népéből és végezd el megtisztításuk szertartását, hogy rituálisan tiszták legyenek! ⁷ Ezt kell tenniük, hogy megtisztuljanak: először hintsd rájuk a megtisztulás vizét, azután borotválják le a hajukat és egész testüket, majd mossák ki ruháikat, és mosakodjanak meg.

⁸ Hozzanak egy bikaborjút és a hozzá tartozó lisztáldozatot: olajjal gyúrt finomlisztet. Azután egy másik bikaborjút is hozzanak bűnáldozatul. ⁹ Állítsd a lévitákat a Találkozás Sátora elé, és hívd össze Izráel egész közösségét. ¹⁰ Azután ahogy ott állnak az Örökkévaló jelenlétében, Izráel fiai tegyék rá kezüket a lévitákra. ¹¹ Áron pedig ajánlja föl a lévitákat az Örökkévalónak Izráel népe részéről, hogy ezentúl a léviták végezzék az Örökkévaló szolgálatának munkáit.

¹² Azután a léviták tegyék kezüket a bikák fejére, te pedig készítsd el az egyik bikát vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul az Örökkévalónak, engesztelésül a lévitákért. ¹³ Így ajánld föl a lévitákat az Örökkévalónak, és állítsd őket szolgálatba, hogy legyenek Áronnak és fiainak, a papoknak segítői.

¹⁴ Így válaszd külön a lévitákat Izráel népének többi részétől, hogy személyesen nekem szolgáljanak. ¹⁵ Miután így rituálisan megtisztítottad és felajánlottad őket az Örökkévalónak, a léviták megkezdhetik gyakorlati szolgálatukat^[t] a Találkozás Sátoránál. ¹⁶ Izráel népének elsőszülöttjei helyett a lévitákat fogadtam magamhoz, hogy személyesen nekem szolgáljanak, ezért Izráel népe őket egészen nekem adta.

¹⁷ Izráelben minden elsőszülött az én tulajdonom, mind az emberek, mind a háziállatok között! Amikor az egyiptomiak elsőszülöttjeit megöltem, egyúttal magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráel népéből. ¹⁸ Azonban Izráel elsőszülöttjeit a lévitákkal helyettesítettem. ¹⁹ A lévitákat pedig ajándékba adtam Áronnak és fiainak, a papoknak, hogy Izráel többi leszármazottjai helyett a léviták végezzék a Találkozás Sátoránál a gyakorlati szolgálatokat. A léviták segítsenek a papoknak az áldozatoknál, amelyek által engesztelést szereznek Izráel népe számára, és ne legyen csapás Izráel népén, amikor a szent hely közelébe jönnek.”

²⁰ Mózes, Áron és Izráel egész közössége engedelmeskedett az Örökkévalónak, és a lévitákkal kapcsolatban mindenben aszerint jártak el, ahogy az Örökkévaló Mózesnek megparancsolta. ²¹ A léviták elvégezték a megtisztulás szertartását, és kimosták ruháikat. Áron pedig felajánlotta őket az Örökkévalónak szentelt ajándékul, azután engesztelést szerzett nekik az áldozat bemutatásával — így tisztította meg őket. ²² Csak ezután lettek alkalmasak a szolgálat ellátására a Találkozás Sátoránál, Áronnak és fiainak, a papoknak az irányításával. Mindenben úgy jártak el a lévitákkal kapcsolatban, ahogyan az Örökkévaló Mózesnek megparancsolta.

²³ Azt mondta az Örökkévaló Mózesnek: ²⁴ „A lévita férfiakra ez a különleges rendelkezés érvényes: 25 éves koruktól fogva álljanak szolgálatba a Találkozás Sátoránál! ²⁵ Amikor pedig betöltik ötvenedik évüket, vonuljanak vissza a felelős szolgálattól. ²⁶ Továbbra is segítsék a testvéreiket, a szent helyen szolgálatot végző lévitákat, de ők maguk már ne végezzenek felelős szolgálatot. Így szabd meg a léviták szolgálatát”.

A Páska ünnepének törvényei

9 Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek a Sínai-pusztában, a második év első hónapjában azután, hogy Izráel népe kijött Egyiptomból: ^2-3 „A megszabott időben, vagyis ennek a hónapnak 14. napján este tartsa meg Izráel népe a Páska ünnepét! Mindent pontosan úgy tegyetek, ahogyan megmondtam nektek!”

⁴ Mózes tehát elmondta a népnek, hogy tartsák meg a Páska ünnepét. ⁵ Ők pedig engedelmeskedtek, és az első hónap 14. napján este megünnepelték a Páskát a Sínai-pusztában. Mindent úgy tettek, ahogy az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.

⁶ Volt azonban néhány férfi a táborban, akik nem vehettek részt a Páska-ünnepen, mert holttest érintése miatt rituálisan tisztátalanokká váltak. Tehát Mózeshez és Áronhoz jöttek azon a napon, ⁷ és ezt mondták: „Igaz, hogy holttest érintése miatt tisztátalanokká váltunk, de miért kellene emiatt teljesen kimaradnunk az Örökkévalónak szentelt áldozat bemutatásából? Miért nem ünnepelhetjük meg mi is a megszabott időben a Páska ünnepét Izráel népével együtt?”

⁸ Mózes ezt felelte nekik: „Várjatok, amíg meghallom, hogy az Örökkévaló hogyan rendelkezik felőletek”.

⁹ Az Örökkévaló pedig ezt válaszolta Mózesnek: ¹⁰ „Ezt mondd Izráel népének: Ha közületek, vagy utódaitok közül valaki a Páska ünnepe idején éppen úton van, vagy holttest érintése miatt tisztátalanná vált, az is megtarthatja a Páska ünnepét, csakhogy egy későbbi időpontban. ¹¹ A második hónap 14. napján este tartsa meg ezt az ünnepet, és akkor egye meg a páskabárányt kovásztalan kenyérrel és keserű fűszerekkel. ¹² A páskabárány csontját ne törje meg, és ne hagyjon abból másnap reggelre semmit — ahogyan azt a páska törvénye szerint elrendeltem nektek.

¹³ De azt a személyt, aki a Páska ünnepének idején nincsen úton, vagy nincs tisztátalan állapotban, és mégsem vesz részt a Páska megünneplésében, ki kell zárni népe közül. Viselnie kell büntetését, mert nem mutatta be az áldozatot az Örökkévalónak a megfelelő időben.

¹⁴ Ami a közöttetek lakó idegeneket illeti, ha ők is meg akarják tartani a Páska ünnepét az Örökkévalónak, megtehetik, de akkor nekik is mindent úgy kell tenniük, ahogy azt a Pászkára vonatkozólag nektek parancsoltam. A Páska szempontjából ugyanazok a parancsok vonatkoznak Izráel népére és a közöttetek lakó idegenekre”.

Az elindulás és letáborozás ideje^(A)

¹⁵ Amikor a Találkozás Sátorát, vagyis a Szövetség Sátorát^[u] fölállították, az Örökkévaló jelenlétének felhője borult föléje és betakarta. Estétől reggelig a felhő úgy világított, mintha tűz égne benne. ¹⁶ Ettől kezdve így volt ez mindig: nappal állandóan betakarta a Sátrat a felhő, amely éjjel tűznek látszott.

¹⁷ Amikor a felhő fölszállt a Sátorról, Izráel népe tábort bontott, útnak indult és követte a felhőt. Ahol pedig a felhő megállapodott, ott ismét tábort vertek. ¹⁸ Az Örökkévaló jeladása szerint vándoroltak és táboroztak Izráel fiai.

Ameddig a felhő nem mozdult a Sátor fölül, addig ők sem mentek tovább, ¹⁹ még akkor sem, ha a felhő sokáig egy helyben állt. Követték az Örökkévaló jeladását, és nem mozdultak ők sem. ²⁰ Előfordult, hogy a felhő csak néhány napig időzött a Sátor fölött — de akkor is csak a felhőt követve maradtak, vagy mentek tovább. ²¹ Volt úgy, hogy a felhő csak egyetlen éjjel maradt egy helyben, és másnap reggel már tovább is indult. A tábor ilyenkor is azonnal követte. Amikor a felhő felszállt, akár éjjel volt, akár nappal, a nép tábort bontott, és útnak indult. ²² Ha néhány napig, egy teljes hónapig, vagy még hosszabb ideig nem mozdult a felhő a Sátor fölül —, Izráel népe sem indult útnak, hanem sátraikban időztek. De amikor a felhő fölszállt a Szent Sátorról, a tábor is útnak eredt.

²³ Az Örökkévaló parancsa szerint táboroztak le, és az ő parancsa szerint indultak el. Engedelmeskedtek az Örökkévaló rendelkezéseinek és parancsainak, amelyeket Mózesen keresztül kaptak.

A két ezüst trombita

10 Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: ² „Készíts két ezüst trombitát! Ötvösmunkával készítsd őket, mindegyiket egy-egy darab ezüstből formálják ki. Ezek szolgáljanak Izráel közösségének összehívására és a tábor elindítására. ³ Amikor a közösséget kell összehívni, mind a kettőt fújjátok meg. Ilyenkor Izráel népének egész közössége gyűljön hozzád, a Találkozás Sátorának bejárata elé. ⁴ Ha csak a törzsek vezetőit, a nemzetségfőket kell összegyűjteni hozzád, akkor csak az egyik trombitát fújjátok meg.

⁵ Amikor pedig a tábornak kell elindulnia — és ilyenkor mindig a Találkozás Sátorának keleti oldalán táborozó törzsek induljanak először —, akkor rövid hangokat fújjatok mindkét trombitával. ⁶ Amikor másodszor is rövid hangokat fújtok, akkor induljanak a Sátor déli oldalán táborozó törzsek. A táborok elindításához mindig rövid hangokat fújjatok. ⁷ De amikor a közösséget akarjátok összehívni, hosszú hangokat fújjatok, ne rövideket. ⁸ Az ezüst trombitákat csak Áron fiai, a papok fújhatják meg.

Ezeket a rendelkezéseket örök törvényként tartsátok meg nemzetségről nemzetségre!

⁹ Amikor majd a saját országotokban éltek, és a benneteket szorongató ellenség seregével készültök megütközni, akkor is ezekkel a trombitákkal fújjatok rövid hangokat, emlékeztetve Isteneteket, az Örökkévalót, hogy odafigyeljen rátok, és megszabadítson benneteket ellenségeitektől. ¹⁰ Viszont hosszú hangokat fújjatok mindkét trombitával, ha az ünnepeket és a szent összegyülekezést akarjátok jelezni a népnek! Így adjatok jelt az öröm napjain, az ünnepeken, és minden hónap kezdetén: az Újhold ünnepén, meg az égőáldozatok és hálaáldozatok bemutatásakor, emlékeztetve Isteneteket, hogy odafigyeljen rátok! Én vagyok Istenetek, az Örökkévaló!”

Izráel népe elindul a Sínai-hegytől

¹¹ Az Egyiptomból való elindulás utáni 2. évben, a 2. hónap 20. napján az Örökkévaló felhője fölszállt a Szövetség Sátoráról. ¹² Tehát Izráel népe elindult a Sínai-puszta táborából, és táborhelyről táborhelyre haladva eljutottak Párán pusztájába, ahol az Örökkévaló felhője egy időre megállapodott.

¹³ Ekkor történt először, hogy úgy indultak útnak, ahogyan azt az Örökkévaló Mózes által megparancsolta. ¹⁴ Júda törzsének tábori zászlaja indult elsőnek, utána vonult Júda altáborának három serege. Nahsón, Amminádáb fia vezette őket. ¹⁵ Issakár törzsének vezetője Netanél, Cúár fia, ¹⁶ Zebulon törzsének vezetője pedig Eliáb, Hélón fia volt.

¹⁷ Miután a Találkozás Sátorát lebontották, a gersóni és merári nemzetségek elindultak a Sátor részeivel Júda altábora után.

¹⁸ Utánuk következett Rúben törzsének tábori zászlaja, amelyet Rúben altáborának három serege követett. Elicúr, Sedéúr fia vezette őket. ¹⁹ Simeon törzsének vezetője Selumiél, Cúrisaddaj fia, ²⁰ Gád törzsének vezetője pedig Eljászáf, Deúél fia volt.

²¹ Utánuk indultak a keháti nemzetségek, akik a Sátorban lévő szent tárgyakat vitték. Így azután, mire ők a következő táborhelyre érkeztek, a többiek már újra fölállították a Sátrat, ahová a kehátiak egyenesen bevitték a szent tárgyakat.

²² Utánuk indult el Efraim törzsének tábori zászlaja, amelyet Efraim altáborának három serege követett. Elisáma, Ammihúd fia vezette őket. ²³ Manassé törzsének vezetője Gamliél, Pacádúr fia, ²⁴ Benjámin törzsének vezetője pedig Abidán, Gideóni fia volt.

²⁵ Utánuk indult el Dán törzsének tábori zászlaja, amelyet Dán altáborának három serege követett. Ez volt Izráel egész seregének utóvédje. Ahiezer, Ammisaddaj fia vezette őket. ²⁶ Ásér törzsének vezetője Pagiél, Okrán fia, ²⁷ Naftáli törzsének vezetője pedig Ahira, Énán fia volt.

²⁸ Ez volt Izráel táborának és seregeinek vonulási rendje, amikor a tábor útnak indult.

²⁹ Mózesnek volt egy sógora, Hóbáb, a midjáni Reúélnak, Mózes apósának fia. Mózes így kérlelte Hóbábot: „Most el kell indulnunk, hogy eljussunk arra a helyre, amelyet az Örökkévaló nekünk ígért. Gyere velünk te is, és jót teszünk veled, mert az Örökkévaló jót ígért Izráelnek!”

³⁰ De Hóbáb ezt felelte: „Inkább visszatérek a saját földemre és rokonaimhoz”.

³¹ Mózes tovább unszolta: „Kérlek, ne hagyj el bennünket, mert te jól ismered ezt a pusztaságot, és tudod, hol lehet tábort verni. Te lehetsz a táborunk »szeme!« ³² Ha velünk jössz, te is részesülhetsz mindabban a jóban, amit az Örökkévaló tesz velünk!”

³³ Tehát elindultak az Örökkévaló hegyétől, és három napig vonultak. Az Örökkévaló Szövetségládáját a papok a nép előtt vitték, hogy helyet találjanak a nép számára, ahol megpihenhet. ³⁴ Ahogy az előző táborhelyről útnak indultak, az Örökkévaló felhője egész nap fölöttük haladt, és beárnyékolta a tábort.

³⁵ Amikor a papok fölvették a vállukra a Szövetségládát, és elindultak vele, Mózes ezt mondta:

³⁶ Amikor pedig a Szövetségládát hordozó papok megálltak, ezt mondta Mózes:

Az Örökkévaló haragjának tüze pusztít a táborban

11 Egyszer Izráel népe panaszkodott a nehézségek miatt. Meghallotta ezt az Örökkévaló is, és nagyon megharagudott rájuk. Az Örökkévalótól származó tűz gyulladt fel közöttük, és megégette a tábor szélét. ² Ekkor a nép Mózeshez könyörgött, hogy segítsen rajtuk, Mózes pedig imádkozott az Örökkévalóhoz, és a tűz elaludt. ³ Ezért elnevezték azt a helyet Tabérának, vagyis „Égésnek”, mert ott gyulladt föl a nép ellen az Örökkévaló haragjának tüze.

A nép panasza és a 70 vezető kiválasztása

⁴ Voltak Izráel népe között idegenek is, akik csatlakoztak hozzájuk. Ezek hiányolták az Egyiptomban megszokott húst, és mindenáron húst akartak enni. Emiatt azután Izráel népe is síránkozni kezdett: „Húst szeretnénk enni, de ki adhat nekünk itt húst? ⁵ Bezzeg Egyiptomban jól ment a sorunk, ott mindig volt ingyen hal, meg az a sok jó zöldségféle! Milyen finom uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát kaptunk! ⁶ Most meg elfogy az erőnk, mert itt mindig csak mannát kapunk!”

⁷ A manna hasonló volt a koriander magjához és a balzsamcsepphez. ⁸ Az emberek kimentek a táborból, szétszéledtek, és a földről szedegették össze. Azután kézimalommal megőrölték, vagy mozsárban összetörték, majd megfőzték és lepényt készítettek belőle. Az íze olyan volt, mint az olajos pogácsáé. ⁹ Amikor éjjel a harmat leszállt, akkor hullott a manna is.

¹⁰ Mózes meghallotta, hogy a nép panaszkodik. Minden család a maga sátrának ajtajában ült, és siránkozott. Az Örökkévaló pedig haragra lobbant a nép zúgolódása miatt. Mózes ekkor nagyon felháborodott, ¹¹ és így fordult az Örökkévalóhoz: „Ó, Uram, miért bánsz velem ilyen rosszul? Hiszen a szolgád vagyok! Miért nem vagy hozzám jóindulattal? Miért raktad az én vállamra az egész nép minden gondját-baját? ¹² Talán tőlem származott ez a nép? Vajon mind én szültem őket? Akkor miért mondod, hogy egyedül hordozzam őket, mint dajka a csecsemőt? Én vigyem be őket arra a földre, amelyet őseiknek ígértél? ¹³ Honnan vegyek én elegendő húst ennek a siránkozó tömegnek? Hiszen mind tőlem várják, hogy megetessem őket! »Adj nekünk húst, mert húst kívánunk!« — mondják nekem. ¹⁴ Örökkévaló, hogyan viseljem az egész nép terhét egymagam? Túl nehéz ez nekem!

¹⁵ Ha továbbra is így akarsz bánni velem, kérlek, inkább ölj meg most azonnal! Ha kedves vagyok neked, ölj meg, hogy ne kelljen néznem többé a magam nyomorúságát és kudarcát!”

¹⁶ Az Örökkévaló ezt válaszolta Mózesnek: „Gyűjtsd össze Izráel 70 idősebb vezetőjét! Ők a nép vezetői és tisztségviselői. Álljatok meg előttem mindannyian a Találkozás Sátoránál! ¹⁷ Akkor én leszállok, és beszélek veled. Majd pedig abból a Szellemből,^[v] amely most rajtad nyugszik, adok nekik is. Attól kezdve ők is hordozzák a nép vezetésének terhét veled együtt, s így nem kell egymagadnak viselned.

¹⁸ A népnek pedig hirdesd ki: »Szenteljék meg magatokat holnapra, mert akkor húst fogtok enni! Hiszen sírtatok az Örökkévalónak, hogy húst akartok enni, és hogy jobb dolgotok volt Egyiptomban, mint most. Ezért az Örökkévaló ad nektek húst, és ehettek, amennyit akartok! ^19-20 De nem csak egy napig, vagy 2, 5, 10 vagy 20 napig, hanem egy álló hónapig ehettek húst, amíg torkig lesztek vele, és megundorodtok tőle! Így lesz, mert elutasítottátok az Örökkévalót, aki közöttetek lakik! Pedig ő jól tudja, mire van szükségetek, de ti mégis siránkoztatok! Azt mondtátok, hogy kár volt eljönni Egyiptomból…«”.

²¹ Mózes ezt felelte: „Uram, ebben a népben, amely között lakom, 600 000 csak a gyalogos harcosok száma, és te mégis azt mondod, hogy egy álló hónapig húst adsz nekik enni?! ²² Hiszen ha összes szarvasmarháinkat, juhainkat és kecskéinket levágnánk, még az sem lenne számukra elég! Ha a tenger összes halát kifognánk, még az is kevés lenne nekik!”

²³ De az Örökkévaló ezt felelte Mózesnek: „Azt hiszed, ez már túl nehéz nekem? Majd meglátod, beteljesedik-e vagy nem, amit ígértem”.

²⁴ Ezután Mózes kiment a néphez, és kihirdette nekik, amit az Örökkévaló üzent. Majd összegyűjtötte azt a 70 férfit Izráel vezetői közül, és odaállította őket a Találkozás Sátora köré. ²⁵ Az Örökkévaló pedig leszállt a felhőben és beszélt Mózessel, azután abból a Szellemből, amely addig Mózesen nyugodott, adott a 70 vezetőnek is. Amint a Szellem rájuk szállt és megnyugodott rajtuk, ezek a vezetők is elkezdtek prófétálni. Később azonban már nem prófétáltak többé.

Bárcsak az Örökkévaló népe mind próféta lenne!

²⁶ A 70 vezető közül azonban ketten nem mentek oda a Találkozás Sátorához, hanem a táborban maradtak. Az egyiknek Eldád, a másiknak Médád volt a neve. Ők is szerepeltek a 70 vezető névsorában, akiket Mózes kiválasztott, de mégsem mentek oda a többiekkel együtt. Ennek ellenére a Szellem rajtuk is megnyugodott, és ők is prófétálni kezdtek, ott ahol voltak, a táborban. ²⁷ Egy fiú elszaladt Mózeshez ezzel a hírrel: „Uram, Eldád és Médád prófétál a táborban!”

²⁸ Erre Józsué, Nún fia, aki fiatal kora óta Mózes szolgája volt, ezt mondta Mózesnek: „Uram, tiltsd meg nekik!”

²⁹ De Mózes ezt kérdezte Józsuétól: „Az én érdekemben vagy féltékeny rájuk? Bárcsak az Örökkévaló népe mind egy szálig próféta lenne! Bárcsak az Örökkévaló mindegyiküknek adná Szellemét!”

³⁰ Ezután Mózes és a vezetők visszatértek a táborba.

A fürjek tömege és a mohóság büntetése

³¹ Majd az Örökkévaló szelet küldött, amely a tenger felől fürjek seregét sodorta Izráel táborához. A fürjek lehullottak a tábor körül mindenfelől, egynapi járóföldnyi távolságra. Olyan nagy tömegben tolongtak, hogy két könyök^[w] magasságban elborították a földet. ³² A nép azon a napon, meg éjjel, sőt még az egész következő napon is fogdosta a fürjeket, és rengeteget összegyűjtöttek. Aki csak keveset gyűjtött, még az is vagy 10 hómert^[x] megtöltött velük. Azután a fürjek húsát kiterítették a földre a tábor körül.

^33-34 Majd mohón nekiestek a húsnak, de még le sem nyelték, amikor az Örökkévaló megharagudott rájuk, és nagy csapással sújtotta a népet: igen sokan meghaltak közülük, akiket ott, helyben el is temettek. Azt a helyet így nevezték el: „A mohó nép sírja”.

³⁵ Azután a tábor tovább vonult, egészen Hacérótig, majd egy ideig ott vesztegelt.

Mirjám és Áron Mózes ellen fordulnak

12 Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen fordult: kifogásolták, hogy kúsi^[y] nőt vett feleségül. ² Azt is mondták: „Vajon tényleg csakis Mózes által szólt hozzánk az Örökkévaló? Bizony, rajtunk keresztül is szólt, nemcsak őáltala!” Az Örökkévaló pedig hallotta ezt.

³ Mózes nagyon szelíd ember volt, mindenki másnál alázatosabb. ⁴ Váratlanul maga az Örökkévaló szólította meg Mózest, Áront és Mirjámot: „Ti hárman azonnal jöjjetek a Találkozás Sátorához!” Ők oda is mentek. ⁵ Az Örökkévaló akkor leszállt a felhőoszlopban, megállt a Sátor bejárata fölött, nevén szólította Áront és Mirjámot, akik közelebb jöttek, és eléje álltak. ⁶ Akkor ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám!

⁹ Az Örökkévaló nagyon megharagudott Áronra és Mirjámra, majd eltávozott tőlük. ¹⁰ Amint a felhő fölszállt a Sátor bejáratától, Áron Mirjámra nézett, és látta, hogy Mirjám bőre egy pillanat alatt olyan fehér lett, mint a hó: szörnyű bőrbetegséget kapott!

¹¹ Akkor Áron Mózeshez fordult: „Kérlek, uram, bocsásd meg nekünk, azt az ostoba bűnt, amit ellened vétettünk! ¹² Kérlek, ne hagyd, hogy Mirjám olyan legyen, mint a halvaszületett csecsemő, aki már oszlásnak indult!”

¹³ Akkor Mózes könyörgött az Örökkévalónak Mirjám érdekében: „Ó, Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!”

¹⁴ De az Örökkévaló ezt felelte: „Ha csak a saját apja köpte volna szemen, hogy megszégyenítse, akkor is 7 napig kellene viselnie ezt a szégyent! Nem így van? Küldjétek ki Mirjámot a táboron kívülre 7 napra. Azután majd visszafogadhatjátok”.

¹⁵ Így is lett: Mirjámot 7 napra kiküldték a táborból. De ameddig ő nem jöhetett vissza, a tábor sem vonult tovább.

¹⁶ Azután továbbmentek Hacérótból, és Párán pusztájában ütöttek tábort.

Mózes 12 kémet küld Kánaánba^(B)

13 Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: ² „Küldj ki férfiakat, hogy derítsék fel Kánaán földjét, amelyet Izráelnek adok. Minden törzsből egy-egy férfit küldj ki: olyanokat, akik vezetőnek számítanak közöttük”.

³ Mózes tehát Párán pusztájából felderítőket küldött ki, az Örökkévaló parancsa szerint. Mindegyikük vezetőnek számított a maga törzsében. ⁴ Név szerint ezek voltak a felderítők:

¹⁶ Tehát ezeket a felderítőket küldte ki Mózes Kánaánba. (Hóseát, Nún fiát Mózes Józsuénak nevezte.)

¹⁷ Ezt a feladatot bízta rájuk: „Induljatok a Negev-pusztán keresztül, azután menjetek föl a dombvidékre! ¹⁸ Nézzétek meg, milyen az a föld, és milyenek a lakóik: erősek vagy gyengék, sokan vagy kevesen vannak? ¹⁹ Figyeljétek meg, milyen a vidék, amelyen laknak: jó vagy rossz? Milyenek a települések: szabadon álló falvak vagy kőfallal kerített városok? ²⁰ Nézzétek meg, milyen a termőföld: termékeny vagy sovány? Vannak-e ott fák vagy nincsenek? Bátran hozzatok a gyümölcsökből!” (Akkor éppen a szőlőérés kezdete volt.)

²¹ A felderítők tehát elindultak, és kikémlelték a földet a déli Cin-pusztától egészen az északi Rehób városáig, amely a Hamátba vezető út mellett fekszik. ²² Először a Negev-pusztán mentek keresztül, majd Hebronba értek. Ezen a vidéken Anák leszármazottjai éltek: Ahimán, Sésaj és Talmaj törzsei. (Hebron városa 7 esztendővel korábban épült, mint az egyiptomi Cóan.) ^23-24 Azután elértek az Eskól-völgybe, s ott levágtak egy szőlővesszőt, amelyen egyetlen hatalmas fürt szőlő függött. Olyan súlyos volt, hogy egy rúdra kellett kötözniük, és két férfi vitte a vállán. Emiatt nevezték azt a helyet Eskól-völgynek, vagyis „Szőlőfürt-völgynek”. Ugyanott szedtek gránátalmákat és fügét is — hogy vigyenek belőlük a táborba.

^25-26 A felderítők 40 nap múltán értek vissza a táborba, Párán-pusztába, Kádésbe. Beszámoltak Mózesnek, Áronnak és Izráel egész közösségének mindenről, amit láttak, és megmutatták a magukkal hozott gyümölcsöket.

²⁷ Ezt mondták Mózesnek: „Bejártuk azt az országot, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel-mézzel folyó föld az, és ilyen gyümölcsöket terem! ²⁸ Csak az a baj, hogy annak a földnek a lakói erősek, és városaik nagyok és kőfalak védik azokat! Sőt, még Anák leszármazottjait is láttuk közöttük! ²⁹ A Negev-pusztában az amálekiek, a dombvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak, a tenger partján és a Jordán mellett pedig a kánaániak laknak”.

³⁰ Káleb azonban, aki szintén a felderítők közé tartozott, így csendesítette és bíztatta a népet: „Ne féljetek! Bemehetünk és elfoglalhatjuk azt a földet! Biztosan sikerülni fog!”

³¹ De a többi felderítő ellenkező véleményen volt: „Nem, mi képtelenek lennénk harcolni azokkal a népekkel, mert sokkal erősebbek nálunk!” — mondták. ³² Így ezek a felderítők olyan híreket hoztak, amelyekkel elvették az emberek bátorságát. Azt mondták: „Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, elemészti lakosait. Azok a népek csupa nagytermetű, erős harcosokból állnak! ³³ Még óriásokat is láttunk ott, akik Anák leszármazottjai! Bizony, úgy éreztük magunkat mellettük, mintha sáskák lettünk volna. Nyilván ők is olyannak láttak minket, mint a sáskákat a fűben”.

A nép kétségbeesik és fellázad^(C)

14 A felderítők rossz híreinek hatására az egész nép felkavarodott, mindenki kiabált, sokan sírtak és jajgattak egész éjjel, s végül valamennyien Mózes és Áron ellen fordultak, és őket hibáztatták. „Jobb lett volna, ha Egyiptomban haltunk volna meg! Vagy legalább a sivatagban pusztultunk volna el! ³ Azért hozott az Örökkévaló ide bennünket, hogy most a harcban essünk el, gyermekeink és asszonyaink meg rabszolgák legyenek?! Nem lenne jobb visszamenni Egyiptomba?” — mondták.

⁴ Egymás között pedig azon tanakodtak: „Válasszunk magunknak másik vezetőt, forduljunk meg, és menjünk vissza Egyiptomba!”

⁵ Mózes és Áron ekkor az egész nép szeme láttára arcra borult a földön.

⁶ Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunne fia azonban megszaggatták ruháikat, mert nagyon felháborodtak. ⁷ Ezt mondták Izráel közösségének: „Figyeljetek ránk! Mi is láttuk azt a földet, és tudjátok meg, hogy valóban nagyon szép és jó ország az! ⁸ Ha az Örökkévaló kedvel bennünket, akkor igenis bevezet oda minket, és nekünk adja azt a tejjel-mézzel folyó földet! ⁹ Ne lázadozzatok hát az Örökkévaló ellen! Ne féljetek az ott lakóktól, mert könnyen legyőzzük őket! Megesszük őket, mint a kenyeret. Hiszen azok az úgynevezett „istenek”, akik őket oltalmazzák, eltűnnek, mint az árnyék, de mivelünk Istenünk, az Örökkévaló van! Nem kell hát félnetek tőlük!”

Mózes közbenjárása megmenti Izráelt a pusztulástól

¹⁰ De a nép nem hallgatott rájuk, és már azon tanakodtak, hogy Józsuét és Kálebet megkövezik. Ekkor azonban — az egész nép szeme láttára — hirtelen megjelent az Örökkévaló dicsősége a Találkozás Sátora fölött.

¹¹ Az Örökkévaló ekkor Mózeshez szólt: „Nem tűrhetem már tovább, hogy ez a nép mindig elfordul tőlem, és visszautasít engem! Miért nem bíznak meg bennem annak ellenére, hogy annyi jelet és csodát műveltem közöttük? ¹² Eltörlöm hát őket a föld színéről! Nem lesznek többé az én népem, hanem elpusztítom őket egyetlen csapással!

Belőled^[z] pedig, Mózes, nagyobb és erősebb nemzetet támasztok!”

¹³ De Mózes így válaszolt az Örökkévalónak: „Örökkévaló, ha így teszel, azt az egyiptomiak is meg fogják hallani. Ők tudják, hogy te hoztad ki közülük hatalmas erőddel Izráel népét, ¹⁴ és hírül adták ezt a kánaáni nemzeteknek is. Azt is hallották, hogy te, Örökkévaló, Izráel népével együtt táborozol, hogy szemtől szembe megjelentél nekik, hogy felhőd néped fölött időzik, s hogy nappal a felhőben, éjjel pedig a tűzoszlopban vezeted őket. ¹⁵ Ha most mind egy szálig elpusztítod őket, akkor azok a nemzetek, amelyek hallották híredet, majd azt mondják: ¹⁶ »Úgy látszik, mivel az Örökkévaló nem volt képes bevinni ezt a népet arra a földre, amely felől megesküdött nekik, hát inkább mindet leöldöste a pusztában.« ¹⁷ Most hát, Örökkévaló, mutasd meg mindenkinek, hogy valóban milyen hatalmas vagy — ahogyan magad is mondtad:

¹⁹ Kérlek, bocsásd meg ennek a népnek bűnét nagy szereteted miatt, ahogy már sokszor megtetted Egyiptom óta!”

²⁰ Az Örökkévaló erre így felelt Mózesnek: „Rendben van, megbocsátok nekik, ahogy kérted. ^21-24 De ez a nép, bár látta dicsőségemet, jeleimet és csodáimat, amelyeket Egyiptomban és a pusztában vittem végbe, próbára tette türelmemet már tízszer is, mivel nem engedelmeskedett szavamnak. Emiatt esküszöm, hogy közülük senki sem fog bemenni arra a földre, amely felől őseiknek megesküdtem! Azok közül, akik elutasítottak engem, egyetlen egy sem fog oda bemenni! Kálebbel azonban kivételt teszek, mert őbenne másféle szellem van, és tökéletes hűséggel követ engem. Őt beviszem arra a földre, amelyet felderítőként már bejárt, és leszármazottjai birtokba is veszik majd. Ez olyan biztos, mint ahogy élek; és amilyen biztos, hogy dicsőségem betölti az egész földet!

²⁵ Mivel előttetek, a völgyben az amálekiek és a kánaániak laknak, ezért holnap forduljatok vissza, és induljatok el a sivatagban, a Vörös-tenger^[aa] felé vezető úton!”

Az Örökkévaló ítéletet hirdet^(D)

²⁶ Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek és Áronnak: ²⁷ „Meddig tűrjem még ennek a gonosz népnek a zúgolódását? Hallottam, hogy panaszkodtak ellenem. ²⁸ Ezt mondd nekik, Mózes: »Hallottam, amikor azt mondtátok, hogy jobb lett volna meghalnotok ebben a sivatagban. Ezért életemre esküszöm, hogy pontosan azt teszem veletek, amit mondtatok! ²⁹ Igen, ebben a pusztában fogtok elhullani mind egy szálig! Bizony, itt haltok meg mindannyian, akiket megszámoltak 20 éves kortól fölfelé, mivel ellenem lázadtatok. ³⁰ Egy sem megy be közületek arra a földre, amely felől megesküdtem, hogy ott fogtok lakni, kivéve Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát.

³¹ Attól féltetek, hogy gyermekeiteket az ellenség rabszolgákká teszi! Tudjátok meg hát, hogy én ezeket a gyermekeket be fogom vinni arra a földre! Ők majd meg fogják ismerni azt a földet, amely nektek nem kellett! ³² Ti pedig, bizony, mind ebben a pusztában hullotok el! ³³ Gyermekeitek nomád pásztorok módjára élnek itt 40 esztendeig, mert mindaddig viselniük kell a ti hűtlenségetek következményeit, ameddig közületek az utolsó is ki nem pusztul ebből a nemzedékből. ³⁴ Ti pedig 40 évig viselitek bűneitek terhét és következményeit, mert a felderítés minden napjáért egy-egy évet szabtam ki rátok. Akkor majd megtudjátok, milyen keserves dolog, ha ellenetek fordulok!^[ab]

³⁵ Ezt én, az Örökkévaló mondom nektek!« Esküszöm, hogy így bánok ezzel a gonosz néppel, amely összefogott ellenem: mind egy szálig ebben a pusztában fognak meghalni!”

^36-37 Azok a férfiak, akiket Mózes kiküldött annak a földnek a felderítésére, kettő kivételével rossz híreket hoztak, és föllázították Izráel egész közösségét Mózes ellen. Emiatt az Örökkévaló csapással sújtotta őket, és meghaltak. ³⁸ Csak Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunne fia maradt életben a 12 felderítő közül.

A nép megpróbálja elfoglalni Kánaán földjét^(E)

³⁹ Mózes tehát elmondta, amit az Örökkévaló üzent, és az egész nép nagyon elszomorodott.

⁴⁰ Másnap korán reggel azonban fölkerekedtek, hogy behatoljanak a dombvidék legmagasabb részeire. Ezt mondták Mózesnek: „Elismerjük, hogy vétkeztünk. De most már mindannyian készen állunk, hogy felmenjünk arra a földre, amelyre az Örökkévaló parancsolta, hogy menjünk”.

⁴¹ Mózes azonban így felelt: „Már megint az ellenkezőjét akarjátok tenni annak, amit az Örökkévaló parancsolt! De miért? Ez a tervetek nem lesz sikeres. ⁴² Ne induljatok harcba, mert az Örökkévaló nem lesz veletek, és ellenségeitek csúfosan megvernek titeket! ⁴³ Amálekiek és kánaániak vannak azon a vidéken veletek szemben, és bizony elhullotok fegyvereik csapásai alatt! Mivel elfordultatok az Örökkévalótól, ő is elfordult tőletek, és nem fog megsegíteni benneteket a harcban!”

⁴⁴ De a nép most sem hallgatott Mózesre, hanem magabiztosan elindultak a dombvidék legmagasabb része felé. Mózes és az Örökkévaló Szövetségládája azonban egy lépésnyire sem mozdultak a táborból.

⁴⁵ De az ott lakó amálekiek és a kánaániak harcosai lerohanták a behatoló izráeli csapatot, megverték, és egészen Hormáig kergették őket.

Áldozati törvények

15 Így szólt az Örökkévaló Mózesnek: ² „Mondd meg Izráel népének: Nektek adom azt a földet lakóhelyül, és be fogtok menni oda, hogy birtokba vegyétek. ³ Akkor majd különböző ajándékokat hoztok az Örökkévalónak: égőáldozatot, véresáldozatot, fogadalmi áldozatot, hálaáldozatot, vagy az ünnepeken szokásos áldozatokat. Borjút, bárányt vagy kecskét áldozzatok, amelynek illatát az Örökkévaló szívesen fogadja.

⁴ Az áldozati állattal együtt ilyenkor lisztáldozatot is hozzatok az Örökkévalónak! A lisztáldozat egy tized éfá^[ac] legyen a legfinomabb lisztből, amelyet össze kell keverni egy negyed hin^[ad] olívaolajjal. ⁵ Az égőáldozatul vagy véresáldozatul hozott minden egyes bárány mellé tegyetek italáldozatul egy negyed hin bort is.

⁶ Ha kost áldoztok, akkor tegyetek mellé lisztáldozatot is két tized éfá^[ae] lisztből, amelyet össze kell keverni egy harmad hin^[af] olívaolajjal. ⁷ Ezen kívül tegyetek mellé italáldozatul egy harmad hin bort is. Kedves illatú áldozat ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad.

⁸ Amikor bikaborjút hoztok az Örökkévalónak égő- vagy véresáldozatul, fogadalom teljesítésére vagy ünnepi közösségi áldozatul, ⁹ akkor tegyetek mellé lisztáldozatul három tized éfá^[ag] lisztet, amelyet össze kell keverni fél hin olívaolajjal. ¹⁰ Ezen kívül tegyetek mellé italáldozatul fél hin^[ah] bort is. Kedves illatú áldozat ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad. ^11-12 Tehát így készítsétek el az áldozatokat minden egyes bikaborjú, kos, bárány vagy kecske feláldozásánál.

¹³ Ezek a rendelkezések vonatkoznak Izráel népének minden tagjára: így mutassanak be áldozatot ajándékul, hogy az Örökkévaló kedvesen fogadja azt. ¹⁴ Ha pedig egy közöttetek lakó idegen akar tűzáldozatot bemutatni az Örökkévalónak, akkor az idegen is ugyanígy készítse el azt, s akkor az Örökkévaló kedvesen fogadja tőle. ¹⁵ Ugyanaz a rendelkezés érvényes Izráel közösségére és a közöttetek lakó idegenekre is. Ez a törvény örökre érvényes marad, minden következő nemzedékben. ¹⁶ Ezek a törvények és rendelkezések egyformán vonatkoznak rátok, és a közöttetek lakó idegenekre.”

¹⁷ Szólt az Örökkévaló Mózesnek: ¹⁸ „Mondd meg Izráel népének: Amikor majd megérkeztek arra a földre, amelyre vezetlek titeket, ¹⁹ és a föld gabonát terem nektek, akkor a termésből először az Örökkévalónak adjatok lisztáldozatot. ²⁰ Amikor az új termésből először készítetek tésztát, abból az első kenyeret vigyétek az Örökkévalónak — ez lesz a ti ételáldozatotok a szérűről.^{[ai] 21} Nemzedékről nemzedékre így vigyétek az Örökkévalónak az új termésből az első kenyeret ételáldozatul.”

^22-23 „Izráel népe, az Örökkévaló parancsolatokat adott Mózesen keresztül nektek, amelyek érvényben maradnak nemzedékről-nemzedékre. Ha vétkeztek ezek ellen a parancsok ellen, és nem tartjátok meg mindegyiket, amelyet az Örökkévaló mondott Mózesen keresztül, akkor így kell eljárnotok:

²⁴ Ha Izráel egész közössége vétkezik, akkor vigyetek az Örökkévalónak egy bikaborjút áldozati ajándékul, a hozzá tartozó liszt- és italáldozattal együtt, az előírás szerint — jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad —, valamint egy bakot bűnáldozatul. ²⁵ Amikor a pap bemutatja ezt az áldozatot, akkor engesztelést szerez arra a vétekre nézve Izráel egész közösségének, és az Örökkévaló megbocsát nekik. ²⁶ Mivel tehát nem szándékos bűnről volt szó, amelyet az egész közösség követett el, és az egész közösség hozott az Örökkévalónak áldozatot a fentiek szerint, ezért az egész közösségnek — beleértve még a közöttük lakó idegeneket is — megbocsát az Örökkévaló.

²⁷ Ha egy személy nem szándékosan vétkezik, akkor vigyen az Örökkévalónak bűnáldozatul egy esztendős nőstény kecskét. ²⁸ Amikor a pap bemutatja ezt az áldozatot az Örökkévalónak, akkor engesztelést szerez arra a vétekre nézve az illetőnek, és az Örökkévaló megbocsát neki. ²⁹ Ez a törvény egyaránt érvényes közöttetek mindenkire, akár Izráel népéhez tartozik, akár közöttetek élő idegenről van szó — feltéve, hogy az illető nem szándékosan vétkezett.

³⁰ Azonban ha valaki — akár bennszülött, akár közöttetek lakó idegen — szándékosan vétkezik, akkor az ilyet ki kell irtani népe közül, mert tettével gyalázta az Örökkévalót. ³¹ Az ilyen személy az Örökkévaló szava ellen lázadt, és megszegte az Örökkévaló parancsát, emiatt viselnie kell bűnének következményét: ki kell irtani őt népe közül”.

A szombati nyugalom megtörésének büntetése

^32-33 Amikor Izráel népe a pusztában vándorolt, előfordult egyszer, hogy egy férfit rajtakaptak, hogy a szombati nyugalom napján tűzifát gyűjtögetett. Odavitték hát az illetőt Mózes, Áron és az egész közösség elé. ³⁴ Mivel nem volt világos, hogyan büntessék meg, úgy határoztak, hogy őrizet alá helyezik, amíg az Örökkévaló valamilyen kijelentést ad erre nézve. ³⁵ Egy idő múlva az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Annak az embernek meg kell halnia. Vigyétek ki a táboron kívülre, és az egész közösség kövezze meg!” ³⁶ Így is történt: kivitték a táboron kívülre, és ott megkövezték. Így halt meg az a férfi. Úgy jártak el, ahogyan az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.

A ruhán lévő rojtok

³⁷ Szólt az Örökkévaló Mózesnek: ³⁸ „Mondd meg Izráel népének, hogy készítsenek a ruhájuk sarkára rojtokat, és fonjanak a rojtokba kék fonalat — így viseljék ruháikat nemzedékről nemzedékre! ³⁹ Arra szolgálnak ezek, hogy valahányszor rájuk néztek, jusson eszetekbe, hogy engedelmeskedjetek az Örökkévaló parancsainak, és ne kövessétek a saját szívetek és szemetek kívánságait. ⁴⁰ Tehát, emlékezzetek parancsaimra, és engedelmeskedjetek azoknak, hogy az én számomra elkülönített szent nép legyetek. ⁴¹ Én, az Örökkévaló, vagyok Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy Istenetekké legyek. Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!”

Kórah lázadást szít Mózes ellen

16 A pusztai vándorlás idején történt, hogy Kórah, Dátán, Abirám és Ón összefogtak és fellázadtak Mózes ellen. Kórah Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia volt. Dátán és Abirám Eliáb fiai voltak. Ón Pelet fia volt. Dátán, Abirám és Ón Rúben törzsébe tartoztak. Maguk mellé állítottak még vagy 250 férfit Izráel népéből: különböző ismert vezetőket, akiket a közösség választott. ³ Összegyűltek, odamentek Mózes és Áron elé, és ezt mondták nekik: „Mózes és Áron! Túl sok hatalmat tulajdonítotok magatoknak! Mit képzeltek ti magatokról? Azt hiszitek, különbek vagytok az Örökkévaló népénél? Hiszen ez az egész közösség szent, és az Örökkévaló közöttünk van!”

⁴ Mózes egy szót sem válaszolt, csak arccal a földre borult. ⁵ Azután fölkelt, és ezt felelte Kórahnak és társainak: „Holnap reggel az Örökkévaló maga fogja megmutatni, ki tartozik hozzá, ki a szent, ki jöhet közel hozzá.^[aj] Csak az közeledhet az Örökkévalóhoz, akit ő kiválaszt. ^6-7 Te, Kórah, és a társaid mindannyian jöjjetek ide holnap, hozzatok füstölőket, tegyetek bele parazsat, és rá füstölőszert! Így álljatok meg az Örökkévaló előtt! Akit az Örökkévaló kiválaszt, az a szent. Ti vagytok azok, léviták, akik túl sokat akartok magatoknak!”

^8-9 Majd még ezt is mondta Mózes Kórahnak: „Figyeljetek ide, léviták! Izráel Istene kiválasztott titeket Izráel népe közül, hogy közel jöhessetek hozzá. Hiszen nektek adta a kiváltságot, hogy ellássátok a különféle gyakorlati tennivalókat a Találkozás Sátora szállítása és felállítása körül, meg különböző egyéb módokon szolgálhatjátok az egész közösséget! Mindez kevés nektek? ¹⁰ Az Örökkévaló megengedte neked, Kórah, és testvéreidnek, a lévitáknak, hogy közel jöhessetek hozzá! Ti pedig kevesellitek ezt, és papok is akartok lenni? ¹¹ Bizony, nem Áron ellen fogtatok össze, hanem az Örökkévaló ellen! Kicsoda Áron, hogy ellene fordultok, és panaszkodok ellene?”

¹² Azután Mózes üzent Dátánnak és Abirámnak, Eliáb fiainak, hogy jöjjenek hozzá. De azok elutasították. „Dehogy megyünk! — mondták. — ¹³ Nem elég, hogy kihoztál minket egy tejjel és mézzel folyó földről, hogy itt, a pusztában megölj bennünket? Most még parancsolgatsz is nekünk, mint valami fejedelem? ¹⁴ Nem éppen tejjel és mézzel folyó földre vezettél bennünket! Csak ígérted, de nem adtál nekünk sem szántóföldeket, sem szőlőskerteket örökségül! Meddig fogod még becsapni ezt a népet? Dehogy megyünk!”

¹⁵ Mózes emiatt nagyon megharagudott, és azt mondta az Örökkévalónak: „Uram, te tudod, hogy nem bántottam őket, s nem ártottam nekik! Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem! Kérlek, ne fogadd el áldozataikat!”

¹⁶ Azután ezt mondta Kórahnak: „Holnap te és a társaid álljatok meg az Örökkévaló előtt. Áron is ott lesz. ¹⁷ Mindegyikőtök hozza a saját füstölőjét, és tegyen rá tömjént. Tehát összesen 250 füstölőt hozzatok, és Áron is hozza a sajátját”.

Mózes és Áron közbenjár Izráelért

¹⁸ Így is történt: másnap reggel mind a 250 férfi összegyűlt a Találkozás Sátorának bejárata előtt. Mindenki hozta a füstölőjét, benne izzó parázzsal és rajta tömjénnel. Ott volt Mózes és Áron is. ¹⁹ Kórah összehívta Izráel egész közösségét Mózes és Áron ellen: valamennyien ott álltak a Sátor bejáratánál. Akkor az Örökkévaló dicsősége megjelent — mindenki jól látta.

²⁰ Az Örökkévaló ekkor Mózeshez és Áronhoz szólt: ²¹ „Váljatok külön ettől az összegyűlt közösségtől, mert azonnal megsemmisítem őket!”

²² Mózes és Áron azonnal arcukra borultak az Örökkévaló előtt, és így kiáltottak hozzá: „Istenünk! Te vagy minden ember szellemének Istene!^[ak] Miért az egész közösségre haragszol, amikor csak egyetlen férfi vétkezett?”

²³ Az Örökkévaló így válaszolt Mózesnek: ²⁴ „Mondd meg a népnek, hogy távolodjanak el Kórah, Dátán és Abirám sátraitól!”

²⁵ Ekkor Mózes fölkelt, és Izráel népének vezetőivel együtt odament Dátánhoz és Abirámhoz. ²⁶ Majd Mózes figyelmeztette a népet: „Vigyázzatok! Menjetek el ezeknek a gonosz embereknek a sátrai mellől, és semmihez se nyúljatok, ami az övék, nehogy bűneik miatt velük együtt pusztuljatok el!” ²⁷ Az emberek el is húzódtak Kórah, Dátán és Abirám sátrai mellől, minden oldalról. Dátán és Abirám pedig feleségeikkel, fiaikkal és kicsinyeikkel együtt megálltak sátruk előtt.

Kórahot és társait elnyeli a föld

²⁸ Mózes ekkor az egész néphez fordult: „Figyeljetek rám! Most meg fogjátok tudni, hogy az Örökkévaló küldött el engem, hogy mindezeket megtegyem, és nem a saját akaratomat viszem véghez. ²⁹ Ha ezek az emberek úgy fognak meghalni, mint mindenki más, és ha csak az történik velük, ami mindenki mással is előfordul, akkor nem az Örökkévaló küldött engem. ³⁰ De ha az Örökkévaló valami újat cselekszik: ha a föld feltátja torkát, és elnyeli őket, és ők a hozzájuk tartozókkal együtt elevenen mennek le a halottak országába, akkor tudjátok meg, hogy az Örökkévaló ellen vétkeztek”.

³¹ Alighogy ezt kimondta, meghasadt a föld Kórah és társai lába alatt. ³² Mintha a föld valóban feltátotta volna torkát: mert hirtelen elnyelte őket egész családjukkal és minden tulajdonukkal együtt. ³³ Ők pedig elevenen hullottak a Seolba mindenestül. Azután a föld ismét bezárult. Kóráh és a társai így vágattak ki Izráel közösségéből. ³⁴ Az elveszettek kiáltásait hallva a nép rémülten futott szerteszét, és azt kiáltozták: „Meneküljünk, még minket is elnyel a föld!”

³⁵ Az Örökkévaló ekkor tüzet küldött, amely elpusztította azt a 250 férfit, akik tömjénnel áldoztak.

³⁶ Mózesnek az Örökkévaló ekkor ezt mondta: ^37-38 „Szólj Eleázárnak, Áron főpap fiának, hogy szedje össze a 250 bronz tömjénfüstölőt a tűzvész helyéről, mert azok szentté lettek! A parazsat és a hamut szórja szét belőlük. Azok az emberek olyan bűnt követtek el, amely az életükbe került. Ugyanakkor a kezükben tartott tömjénezők szentek lettek, mert azokat az Örökkévaló elé vitték. Készítsetek azokból a bronz tömjénezőkből vékonyra kalapált lapokat, és borítsátok be velük az égőáldozati oltárt. Emlékeztető jel lesz ez egész Izráel számára”.

³⁹ Eleázár így is tett: összegyűjtötte a tömjénezőket, amelyekkel az elpusztult léviták füstöltek az Örökkévaló előtt. Majd a tömjénezőket vékony lapokká kalapálták, és beborították velük az oltárt, ⁴⁰ ahogy az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek. Emlékeztető jel ez Izráel számára, hogy aki nem Áron leszármazottjai közül való, az ne merészeljen tömjénfüsttel az Örökkévaló elé járulni, mert különben úgy jár, mint Kórah és társai.

Áron áldozata megállítja a csapást

^41-42 A következő napon Izráel népének egész közössége összegyűlt Mózes és Áron ellen. Zúgolódtak és vádolták őket: „Ti öltétek meg tegnap az Örökkévaló népe közül azokat az embereket!” Ekkor azonban mind a Találkozás Sátora felé fordultak, mert az Örökkévaló felhője betakarta a Sátrat, és az Örökkévaló dicsősége megjelent fölötte. ⁴³ Mózes és Áron oda ment a Sátor elé, ⁴⁴ és az Örökkévaló szólt Mózeshez:

⁴⁵ „Álljatok külön ettől a közösségtől, hadd pusztítsam el őket egy pillanat alatt!” Ekkor Mózes és Áron azonnal arcra borult az Örökkévaló előtt.

⁴⁶ Majd Mózes szólt Áronnak: „Siess, fogd a saját tömjéneződet, tégy bele parazsat az oltárról, szórj rá tömjént, szaladj vele a nép közé, és szerezz engesztelést a számukra, mert az Örökkévaló nagyon megharagudott rájuk, és már hullanak is!”

⁴⁷ Áron azonnal megtette, amit Mózes mondott: a tömjénezővel odaszaladt a nép közé, ahol a csapástól már egyre-másra hullottak az emberek. Tömjént szórt a parázsra, és így szerzett engesztelést a népnek bűnükért. ⁴⁸ Áron tehát — kezében a füstölővel — ott állt az élők és holtak közötti határvonalon, és megállította a csapást. ⁴⁹ De addigra már 14 700 fő meghalt a csapás miatt, azokon kívül, akik előző nap Kórah miatt elpusztultak. ⁵⁰ Miután a csapás megszűnt, Áron visszatért Mózeshez a Találkozás Sátora elé.

Áron botja kivirágzik

17 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: ^2-3 „Hirdesd ki ezeket Izráel népének! Vegyél a törzsek vezetőitől egy-egy botot,^[al] és mindegyikre írd fel annak a vezetőnek a nevét, akitől kaptad. Áron nevét a Lévi botjára írd. Összesen tehát 12 botot gyűjts össze tőlük, minden törzsből egyet. ⁴ Majd ezeket a botokat tedd a földre, a Találkozás Sátorában a Szövetségláda elé, ahol találkozom veletek. ⁵ Annak a férfinak a botja, akit kiválasztok magamnak, ki fog hajtani. Így fogok véget vetni Izráel népe zúgolódásának, amellyel folyton ellened és Áron ellen támadtak”.

⁶ Kihirdette ezt Mózes a népnek, és a törzsek vezetői mind átadtak neki egy-egy botot. Áron botja is ott volt közöttük. ⁷ Mózes pedig elhelyezte a botokat az Örökkévaló jelenlétében, a Szövetség Sátorában.

⁸ Másnap, amikor Mózes bement a Sátorba, látta, hogy Áron botja — vagyis a Lévi törzsét jelképező bot — kihajtott: zöld leveleket, rügyeket és virágokat hozott, sőt, már mandulát is érlelt.