Add parallel Print Page Options

A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.

Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.

[Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]

Read full chapter