Add parallel Print Page Options

Szellemem már fárad, reményét veszti,
    szívem is dermedten hallgat.
Mégis eszembe jutnak tetteid, Örökkévaló,
    elgondolom éveimet és kezed munkáit.
Feléd nyújtom kezeimet,
    szomjas lelkem utánad sóvárog, Örökkévaló,
    ahogy a száraz föld esőért kiált! Selah

Read full chapter