Add parallel Print Page Options

Arasznyivá tetted életemet,
    az én időm semmiség szemedben.
    Bizony, az ember élete szétfoszló lehelet!” Szela

Tűnő árnyék az ember!
    Lót-fut, töri magát, de minek?
Gyűjtögeti vagyonát, s nem tudja,
    ki veszi hasznát utána.

Most hát miben reménykedjek, Uram,
    mit várhatok?
Bizony, én csak benned bízom,
    benned reménykedem!

Read full chapter