Add parallel Print Page Options

Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.

Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki.

De te, URam, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket.

Read full chapter