Bible in 90 Days
[a] Dávidé.
25 Örökkévaló, hozzád emelem lelkemet!
2 Benned bízom, Istenem,
ne kelljen csalódnom,
s ne engedd, hogy ellenségeim kigúnyoljanak!
3 Senki se csalódjon, aki benned bízik!
Akik elárulnak téged, azok csalódjanak,
ne jussanak semmire!
4 Örökkévaló, mutasd meg, melyik a te utad,
taníts engem, hogy lábad nyomát kövessem!
5 Vezess és taníts, hogy igazságodban járhassak,
hiszen te vagy Szabadítóm, Istenem,
csak benned reménykedem szüntelen.
6 Kérlek, gondolj szeretetedre és kegyelmedre, Örökkévaló,
mert azok öröktől fogva és örökké tartanak!
7 Ne emlékezz ifjúkorom vétkeire és bűneimre!
Kegyelmed szerint gondolj rám,
mert jóságos vagy, Örökkévaló!
8 Bizony, jó az Örökkévaló, és igazságos!
Még a bűnösöket is jóra tanítja.
9 Az alázatosokat igazságosan vezeti,
megtanítja őket útjaira.
10 Bizony, aki az Örökkévaló útján jár,
az megismeri kegyelmét és hűséges szeretetét!
Mert így bánik azokkal,
akik szövetségét és ígéreteit megőrzik!
11 Örökkévaló, sokat vétkeztem ellened,
de bocsáss meg nekem jóságodért!
12 Aki teljes szívvel tiszteli és féli az Örökkévalót,
annak ő megmutatja, melyik utat válassza!
13 Áldott az ilyen ember!
S utódai megmaradnak a földön,
amelyet Isten nekik ígért.
14 Az Örökkévaló bizalmába fogadja, akik imádják őt,
és szövetségére tanítja őket.
15 Az Örökkévalóra nézek szüntelen,
mert ő szabadít ki minden bajból![b]
16 Örökkévaló, nézz rám, légy kegyelmes hozzám,
mert gyenge és magányos vagyok!
17 Enyhítsd szívem aggodalmát,
ments ki bajaimból!
18 Vedd észre, mennyi baj és próbatétel vesz körül,
és bocsásd meg minden bűnömet!
19 Nézd, mennyi ellenségem van,
akik gyilkos szándékkal gyűlölnek engem!
20 Istenem, védj meg, és ments meg tőlük,
hiszen benned bízom,
ne kelljen csalódnom!
21 Ártatlanságom és egyenességem védjen meg,
mert rád várok, Istenem, hogy megszabadíts!
22 Ó Istenem, mentsd ki Izráelt
minden bajból!
Dávidé.
26 Örökkévaló, ítélj meg engem,
mert ártatlanul éltem,
és benned bíztam, ingadozás nélkül!
2 Vizsgálj meg, Örökkévaló,
és próbálj meg,
tisztítsd meg szívemet és szándékaimat!
3 Mert mindig kegyelmedre nézek,
szereteted által élek.
4 Nem barátkozom bajkeverőkkel,
semmi közöm képmutatókhoz.
5 Utálom a gonoszok társaságát,
nem ülök közéjük sohasem.
6 Kezeimet mosom, ártatlan vagyok,
így jövök oltárodhoz, Örökkévaló,
7 hogy énekkel dicsérjelek,
és elmondjam csodás tetteidet!
8 Örökkévaló, szeretem házadat:
a helyet, ahol dicsőséged lakik!
9 Ne számíts engem a bűnösök közé,
ne pusztíts el a gyilkosokkal együtt!
10 Ők mindig gonoszat terveznek,
és markukat tartják, hogy megvesztegessék őket.
11 Én azonban ártatlanságban élek,
szabadíts hát meg, Istenem,
kegyelmezz nekem!
12 Lábam biztos talajon áll,
s áldalak a nagy gyülekezetben, ó, Örökkévaló!
Dávidé.
27 Világosságom és Szabadítóm az Örökkévaló,
ugyan kitől féljek?
Erős váram az Örökkévaló,
miért félnék bárkitől?
2 Ha rám támadnak a gonoszok,
hogy elevenen felfaljanak,
ők fognak megbotlani és elesni.
3 Ha ellenség tábora vesz körül,
akkor sem félek,
ha háborút indítanak ellenem,
akkor is bízom én!
4 Csak egyet kérek az Örökkévalótól,
ezért könyörgök,
hogy házában lakhassam egész életemben,
szépségét nézhessem,
és templomában gyönyörködhessek.
5 Bizony, a veszedelem napján
hajlékában rejt el,
sátrában[c] biztonságban leszek!
Magas sziklavárába felvisz magához!
6 Most is fölemeli fejemet
ellenségeim fölé, akik körülvettek!
Ezért örömkiáltással viszek áldozatot az Örökkévalónak,
dicséretet és zsoltárt éneklek neki.
7 Ó, Örökkévaló, hallgass meg, ha hozzád kiáltok!
Légy kegyelmes, válaszolj nekem!
8 Szívem helyetted mondja: „Keresd az Örökkévalót!”
Ezért jövök hozzád,
és téged kereslek, Örökkévaló!
9 Ne rejtsd el arcodat előlem,
ne fordulj el szolgádtól,
hiszen te vagy segítségem!
Ne lökj el magadtól, ne hagyj el,
Szabadítóm, Istenem!
10 Ha apám és anyám elhagyna,
az Örökkévaló akkor is magához fogad engem!
11 Taníts meg, utadon járni, Örökkévaló,
vezess egyenes ösvényen, ellenségeim miatt!
12 Ne adj ellenségeim kezébe!
Mert sokan vannak, akik ellenem támadnak,
hazugságokkal vádolnak, kegyetlenek és erőszakosak!
13 Mégis hiszem, hogy meglátom
az Örökkévaló jóságát, még életemben!
14 Várj az Örökkévalóra, légy erős és bátor!
Benne bízz, és benne reménykedj!
Dávidé.
28 Örökkévaló, Kősziklám, hozzád kiáltok segítségért!
Ne fordulj el tőlem némán!
Ha nem válaszolsz, én is olyan leszek,
mint akik a sírba hullanak.
2 Halld meg segélykiáltásomat!
Téged hívlak, feléd nyújtom kezem,
aki a Szentek Szentjében laksz!
3 Kérlek, ne pusztíts el a gonoszokkal együtt,
akik békességgel köszöntik szomszédaikat,
szívük pedig tele rosszindulattal.
4 Büntesd meg őket, ahogy megérdemlik!
Ami rosszat mások ellen terveztek,
az történjen velük!
Bánj velük úgy, ahogy ők másokkal!
Büntesd meg őket, ahogy megérdemlik!
5 Mivel nem törődnek az Örökkévaló tetteivel,
sem kezének munkájával,
ezért az Örökkévaló lerombolja őket,
hogy fel nem épülnek soha többé!
6 Áldott az Örökkévaló,
mert válaszolt könyörgésemre!
7 Ő az én erőm és védelmezőm,
benne bízom!
Megsegített engem, ezért vigadok,
énekemmel dicsérem őt!
8 Az Örökkévaló ereje valóságos,
ő a biztos menedék,
aki megmenti felkentjét.
9 Örökkévaló, mentsd meg népedet,
áldd meg örökségedet,
te légy a pásztoruk,
emeld karodba[d] őket örökké!
Dávid zsoltára.
29 Isten fiai,[e] dicsérjétek az Örökkévalót!
Tiszteljétek őt, énekeljetek
dicsőségéről és hatalmáról!
2 Dicsérjétek az Örökkévalót dicsőségéhez méltóan!
Szent öltözetben,
imádattal hajoljatok meg előtte!
3 Az Örökkévaló hangja zeng a tengerek fölött,
a dicsőséges Isten mennydörög,
az Örökkévaló hangja visszhangzik az óceán fölött.
4 Az Örökkévaló hangja erős,
az Örökkévaló hangja fenséges.
5 Az Örökkévaló hangja derékba töri
a hatalmas cédrusfákat,
az Örökkévaló hangja összetöri
még a libanoni cédrusokat is!
6 Az Örökkévaló hangjára ugrálnak Libanon hegyei,
mint a borjak,
és a Hermón, mint bivalyborjú.
7 Az Örökkévaló hangjára villámok hasítják az eget.
8 Az Örökkévaló hangjára reszket a sivatag,
Kádés pusztasága is megremeg.
9 Az Örökkévaló hangja megriasztja a szarvasokat,
és letarolja az erdőket.
De az Örökkévaló templomában
mindenki azt kiáltja: „Dicsőség Istennek!”
10 Az Örökkévaló uralkodott,
mint király, az Özönvíz felett.
Igen, az Örökkévaló ma is uralkodik,
ő a Király örökké!
11 Az Örökkévaló ad erőt népének,
és megáldja őket békességgel!
Dávid zsoltára, templomszentelési ének.
30 Dicsérlek, Örökkévaló, mert felemeltél,
nem engedted, hogy ellenségeim legyőzzenek!
2 Örökkévaló, Istenem, segítségért kiáltottam hozzád,
és meggyógyítottál.
3 Kiemelted lelkemet a halottak országából,
megmentettél, hogy ne szálljak a sírba.
4 Ti, akik az Örökkévalót hűséggel követitek,
énekeljetek zsoltárokat neki,
dicsérjétek szent nevét![f]
5 Mert haragja csak pillanatig tart,
de jósága egész életemben kísér!
Este sírva fekszem le,
de reggel már örömre ébredek.
6 Amíg jól ment sorom, azt gondoltam,
semmi baj nem érhet.
7 Amíg kegyelmed körülvett,
az élet csúcsán éreztem magam.
De mikor elfordítottad arcodat tőlem,
halálra rémültem.
8 Hozzád kiáltottam, Örökkévaló,
kegyelemért könyörögtem:
9 „Mi haszna, ha meghalok,
ha sírba szállok?
Ha porrá leszek,
dicsér-e téged az a por?
Hirdeti-e hűségedet az embereknek?”
10 Hallgass meg, Örökkévaló,
könyörülj meg rajtam!
Ó, Örökkévaló, segíts!
11 Gyászomat örömre fordítottad!
Levetted rólam a szomorúság gyászruháját,
és víg örömbe öltöztettél,
12 hogy dicsérjelek, és soha ne hallgassak el!
Örökkévaló, én Istenem, örökké dicsérlek téged!
A zenészek vezetőjének, Dávid zsoltára.
31 Örökkévaló, hozzád menekülök,
ne hagyd, hogy csalódjam!
Igazságos tetteiddel ments meg!
2 Fordulj felém, és hallgass meg,
szabadíts meg hamar!
Légy a Kősziklám, erős kőváram,
védj meg engem!
3 Valóban, te vagy Kősziklám, erős kőváram!
Jóságodért vezess, és terelgess engem!
4 Kérlek, ments ki a csapdából,
amelyet ellenségeim állítottak nekem,
mert te vagy minden erőm forrása!
5 Kezedbe teszem szellemem,
te mentesz meg engem,
Örökkévaló, hűséges Istenem!
6 A hamis istenek imádóit utálom,
én csak az Örökkévalóban bízom!
7 Táncolva örülök jóságodnak,
mert látod szenvedésemet,
és ismered bajaimat.
8 Tágas mezőre állítottál,
nem engedted,
hogy ellenségeim szorongassanak.
9 Segíts rajtam, Örökkévaló,
mert bajban vagyok!
Szemem fáj a sok sírástól,
testem-lelkem kimerült.
10 Életem bánatban ér véget,
éveim sóhajtozással telnek.
Bűneim miatt elfogyott erőm,
még csontjaim is kiszáradtak.
11 Ellenségeim megvetnek,
szomszédaim lenéznek.
Még barátaim is félnek tőlem,
ha látnak az utcán, elkerülnek.
12 Elfelejtettek az emberek,
mintha rég meghaltam volna,
félredobtak, mint egy törött cserépedényt.
13 Hallom, hogy suttognak rólam
a hátam mögött,
szörnyű dolgokat mondanak!
Összedugják fejüket,
és halálomat tervezik.
14 Mégis benned bízom, Örökkévaló!
Azt mondom: te vagy Istenem!
15 Életem a kezedben van,
ments meg ellenségeim kezéből, üldözőimtől!
16 Arcod fénye ragyogjon rám, szolgádra!
Ments meg engem,
kegyelmedből és hűségedért!
17 Örökkévaló, téged hívlak segítségül,
ne engedd, hogy csalódjak!
A gonoszok csalódjanak,
és tűnjenek el a halottak országában!
18 Némuljon el a hazugok nyelve!
Hallgassanak el, akik büszkén
és elbizakodottan szólnak az igazak ellen!
19 Istenem, mennyi áldást tartogatsz azoknak,
akik félnek és tisztelnek téged!
Mennyi jót tettél azokkal, akik bíznak benned!
Mindenki szeme láttára megáldottad őket!
20 Elrejted őket jelenléted titkos helyén
a gonoszok tervei elől.
Sátorodban megvéded az igazakat
gyűlölőik támadásaitól.
21 Áldott az Örökkévaló!
Megmutatta, mennyire szeret,
mikor olyan voltam, mint egy ostromlott város!
22 Félelmemben már azt mondtam:
„Olyan helyre jutottam,
hogy már nem is lát engem az Örökkévaló!”
Mégis, meghallottad imádságomat,
mikor segítségért kiáltottam hozzád, Örökkévaló!
23 Szeressétek az Örökkévalót,
akik hűségesek vagytok hozzá!
Mert ő megmenti a hűségeseket,
de súlyosan megbünteti azokat,
akik saját erejükkel dicsekednek!
24 Legyetek erősek és bátrak mind,
aik az Örökkévalóban bíztok!
Dávid tanítása.
32 Boldog, akinek bűneit megbocsátották,
és vétkeit eltörölték.[g]
2 Áldott, akit az Örökkévaló felmentett minden vád alól,
és szellemében nincs hamisság.
3 Ameddig eltitkoltam bűneimet,
még csontjaim is kiszáradtak,
naphosszat segítségért kiáltoztam.
4 Éjjel-nappal rám nehezedett kezed, Örökkévaló.
Erőm kiszáradt,
mint a fű, a tikkasztó, forró nyárban. Szela
5 De bevallottam neked bűnömet,
nem takargattam tovább vétkeimet.
Azt mondtam: „Bevallom az Örökkévalónak vétkemet!”
Te pedig megbocsátottál nekem, Örökkévaló. Szela
6 Így imádkozzon bocsánatodért
mindenki, aki a tiéd, Örökkévaló!
Keressen téged, amíg megtalálhat,
akkor még hatalmas árvíz sem borítja el.
7 Örökkévaló, te vagy rejtekhelyem,
körülveszel, és megvédesz engem,
ezért örvendezek benned! Szela
8 Az Örökkévaló mondja: „Én magam tanítalak,
s megvilágítom az utat, amelyen járnod kell.
Figyelemmel kísérlek,
és tanácsollak, mit tegyél.
9 Ne légy olyan, mint a ló, vagy az öszvér,
amely még nincs betanítva,
ezért erővel kell féken tartani,
másképp nem engedelmeskedik.”
10 A gonoszokat sok fájdalom éri,
de az Örökkévaló körülveszi jóindulatával,
aki bízik benne.
11 Örüljetek és vigadjatok az Örökkévalónak, ti igazak!
Örüljetek mind, igazszívűek!
33 Igazak, örvendezzetek az Örökkévalóban!
Az igazszívűeknek való a dicséret!
2 Adjatok hálát az Örökkévalónak húros hangszerekkel,
dicsérjétek őt tízhúrú hárfával!
3 Énekeljetek neki új éneket,
játsszatok a hangszereken ügyesen,
és kiáltsatok hangosan!
4 Mert az Örökkévaló szava igaz,
minden tette hűségét bizonyítja.
5 Szereti az igazságosságot, az igaz ítéletet,
telve van az egész Föld hűséges szeretetével!
6 Az Örökkévaló teremtette szavával az egeket,
leheletével az égi seregeket.
7 Egy helyre gyűjtötte a tengereket,
raktáraiba a mélység vizeit.
8 Földi teremtények, tiszteljétek az Örökkévalót,
félje őt a Föld minden lakója!
9 Mert amit ő mondott, az megtörtént,
amit szavával létrehívott, az előállt.
10 Az Örökkévaló áthúzza a népek számításait,
meghiúsítja a nemzetek terveit.
11 De amit az Örökkévaló mond,
az örökre érvényes marad,
amit tervez, az megvalósul
minden nemzedékben.
12 Áldott és boldog az a nemzet,
amelynek az Örökkévaló az Istene,
a nép,
amelyet örökségül választott magának!
13 Az Örökkévaló lenéz a Mennyből,
jól látja az embereket.
14 Mennyei trónjáról figyeli
a Föld minden lakóját.
15 Hiszen ő teremtette mindnyájuk szívét,
jól érti minden dolgukat.
16 A királynak nem hatalmas serege szerez győzelmet,
a hőst sem nagy ereje menti meg.
17 Csalódik, aki lovakban bízik,
bármilyen erősek, mégsem mentenek meg!
18 De az Örökkévaló éberen vigyáz azokra,
akik tisztelik és félik őt,
akik hűséges szeretetében bíznak!
19 Bizony, megmenti a haláltól,
és jól tartja őket az éhség napjaiban is!
20 Lelkünk az Örökkévalót várja,
ő segít, és ő véd meg minket!
21 Benne van minden örömünk,
benne bízunk és remélünk!
22 Örökkévaló, légy hozzánk jóindulattal,
ahogy bízunk benned!
[h] Dávidé, abból az időből, amikor Abimeleknél keresett menedéket, és úgy viselkedett, mintha eszelős lett volna. Abimelek pedig elkergette Dávidot, aki el is ment.
34 Áldom az Örökkévalót jó időben, rossz időben,
én mindig őt dicsérem!
2 Az Örökkévalóval dicsekszem,
hallják meg ezt az alázatosak, és örüljenek!
3 Jöjjetek, dicsérjétek velem az Örökkévalót,
jöjjetek, dicsérjük együtt őt!
4 Nézzétek! Az Örökkévalóhoz futottam,
s ő meghallgatott engem,
minden félelmemtől megmentett.
5 Csak nézz az Örökkévalóra,
és tőle várj segítséget,
akkor arcod felderül,
soha nem kell félned!
6 Látjátok, ez a szegény is az Örökkévalóhoz kiáltott,
ő pedig kimentette minden bajból!
7 Mert az Örökkévaló angyala körülveszi azokat,
akik tisztelik és félik az Örökkévalót,
és megvédi őket.
8 Ízleljétek és lássátok meg,
hogy jó az Örökkévaló!
Bizony, boldog és áldott,
aki benne bízik!
9 Imádjátok az Örökkévalót, ti szentjei!
Mert akik őt félik és tisztelik,
nem szenvednek hiányt semmiben!
10 Még a fiatal oroszlánok is koplalnak és éheznek,
de akik az Örökkévalótól kérnek segítséget,
semmi jót nem nélkülöznek.
11 Jöjjetek, gyermekeim, hallgassatok rám,
megtanítlak benneteket tisztelni az Örökkévalót!
12 Szereted az életet,
sokáig akarsz boldogan élni?
13 Akkor őrizd meg nyelved a gonosztól,
és szádat a hazugságtól!
14 Messzire kerüld el, ami gonosz,
és tedd meg, ami jó!
Törekedj a békességre,
ne nyugodj, míg el nem éred!
15 Az Örökkévaló megvédi az igazakat,
s meghallja kiáltásukat.
16 De ellene fordul a gonoszoknak,
még emléküket is kiirtja a földről.
17 Aki az Örökkévalóhoz imádkozik,
azt ő meghallgatja,
és kimenti minden bajából.
18 Közel van a megtört szívűekhez,
és megmenti a reményvesztett lelkűeket.
19 Valóban, sok baj éri az igazakat,
de az Örökkévaló valamennyiből kimenti őket!
20 Megőrzi még a csontjaikat is,
egy se törik el közülük.
21 De a gonoszokat saját gonoszságuk öli meg,
az igazak ellenségei mind megbűnhődnek.
22 Az Örökkévaló megváltja szolgái életét,
aki hozzá menekül, azt nem ítéli el.
Dávidé.
35 Örökkévaló, te küzdj azokkal, akik velem küzdenek,
harcolj azokkal, akik harcolnak ellenem!
2 Ragadd meg fegyvereidet,
és siess segítségemre,
3 lándzsád és csatabárdod
sújtson üldözőimre!
Mondd nekem:
„Itt vagyok, hogy megmentselek!”
4 Szégyen és vereség érje azokat,
akik életemre törnek!
Fordítsanak hátat, fussanak el,
akik vesztemet kívánják!
5 Mint polyva a szélben, úgy szóródjanak szét,
fejvesztve meneküljenek,
az Örökkévaló Angyala kergesse szét őket!
6 Sötét, síkos úton meneküljenek,
az Örökkévaló Angyala üldözze őket!
7 Mert ártatlan vagyok, mégis csapdát állítottak,
ok nélkül vermet ástak nekem!
8 Érje őket hirtelen veszedelem,
saját csapdájuk fogja meg őket,
és a verembe maguk essenek!
9 Én pedig ujjongani fogok az Örökkévalóban,
és szabadításának örvendezek!
10 Egész bensőmmel énekelem:
„Nincs hozzád fogható, Örökkévaló!
Mert megmented a gyengét az erősebbtől,
kiszabadítod a szegényt a rablók kezéből!”
11 Hamis tanúk támadnak ellenem,
bűnökkel vádolnak, melyekről mit sem tudok.
12 Rosszal viszonozzák a jót, amit velük tettem,
és gyötrik lelkemet.
13 Mikor betegek voltak, zsákruhát viseltem,
böjtöltem, és értük imádkoztam.
14 Úgy bánkódtam értük, mint testvéreimért,
úgy szomorkodtam, mintha anyámat gyászolnám.
15 Ők pedig kinevettek, mikor bajban voltam,
körülvettek, mint az idegenek,
szüntelen szidalmaztak,
16 fogukat vicsorgatták rám,
és gúnyoltak.
17 Örökkévaló, meddig tűröd még ezt?
Ments meg, mielőtt elpusztítanak,
mentsd meg lelkem az oroszlánoktól!
18 Dicsérlek majd a nagy sokaság között!
Dicsérlek, Örökkévaló, a hatalmas gyülekezetben!
19 Ne engedd, hogy ellenségeim kinevessenek!
Ne engedd, hogy titkon vesztemet tervezzék!
20 Mert békességről beszélnek ugyan,
de gonosz tervet szőnek azok ellen,
akik békében élnek.
21 Nagy hangon beszélnek ellenem,
azt mondják: „Haha, láttuk, mit tettél!”
22 Örökkévaló, te biztosan láttad ezt!
Kérlek, ne hallgass!
Ne légy távol tőlem, Uram!
23 Kelj fel!
Kelj fel, és ítélj a javamra!
Uram, Istenem, védd meg igazságomat!
24 Igazságosságod szerint ítélj meg engem,
Örökkévaló Istenem!
Ne gúnyolódhassanak rajtam ellenségeim!
25 Ne mondhassák: „Ez az, ezt akartuk!”
Ne mondják: „Végeztünk vele!”
26 Azokat érje szégyen és vereség,
akik vesztemet tervezték!
Borítsa őket szégyen és gyalázat,
mert lenéztek engem!
27 De örüljenek és vigadjanak,
akik javamat kívánják!
Mondják: „Milyen hatalmas az Örökkévaló!
Bizony, örül szolgái sikerének!”
28 Nyelvem hirdeti igazságosságodat, Örökkévaló,
és minden nap dicsérlek!
A zenészek vezetőjének. Dávidé, az Örökkévaló szolgájáé.
36 Ezt mondja a bűn a gonosz szívében:
„Én ugyan nem félek Istentől,
nem is tisztelem, még lelkem mélyén sem!”
2 Meggyőzte magát,
hogy nem tett semmi rosszat,
és nincs mit megbánnia.
3 Beszéde csupa ostoba hazugság és megtévesztés,
nem kell neki a bölcsesség,
nem akar jót tenni.
4 Még ágyában is gonosz terveket sző,
felkel, és rossz útra indul,
minden gonoszságra kapható.
5 Örökkévaló, kegyelmed az égig ér,
és hűséged a felhőkig!
6 Igazságosságod oly magas, mint Isten hegyei,
ítéleteid mélységesek, mint a tenger!
Te viselsz gondot emberre, állatra, Örökkévaló!
7 Nincs értékesebb, mint hűséges szereteted!
Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
8 Megtöltesz minket házad kincseivel,
jóságod folyóvizéből itatsz bennünket!
9 Te magad vagy az élet forrása,
és fényed által látunk világosan!
10 Mutasd meg kegyelmedet azoknak,
akik ismernek téged,
és igazságosságodat a tisztaszívűeknek!
11 Hogy ne taposson el a kevélyek lába,
ne űzzön el a gonoszok keze!
12 Bárcsak a gonoszok mind elhullanának,
hogy fel se keljenek többé!
[i] Dávidé.
37 Ne bosszankodj a gonoszok miatt,
ne irigykedj azokra,
akik lopnak, csalnak és hazudnak!
2 Mert hirtelen meghalnak,
ahogy a füvet lekaszálják,
hamar elhervadnak, mint a virágok.
3 Te csak bízz az Örökkévalóban,
és tedd meg, ami helyes,
akkor megmaradsz a földön,
és az Örökkévaló jósága mindennel ellát.
4 Gyönyörködj az Örökkévalóban,
akkor megadja szíved kéréseit!
5 Bízd rá minden dolgodat,
benne bízz, majd ő véghezviszi:
6 nyilvánvalóvá teszi igazságodat,
és jogodra fényt derít.
7 Nyugodj meg, és várd az Örökkévalót!
Ne bosszankodj, mikor a gonoszoknak valami sikerül,
ne mérgelődj, ha tervük megvalósul!
8 Csillapodj le, nyugodj meg!
Ne haragod vezessen,
abból csak baj származna!
9 Mert a gonoszok mind elpusztulnak,
de akik az Örökkévalót várják, öröklik a földet.
10 Még egy kis idő, és a gonoszok eltűnnek,
akárhogy keresed, többé nem találod őket!
11 De a szelídek és alázatosak öröklik a földet,
élvezik a békességet és bőséget.
12 A gonoszok terveket szőnek az igazak ellen,
és fogukat csikorgatják dühükben.
13 De az Úr nevet rajtuk, mert tudja,
hogy közeleg büntetésük napja!
14 Kardjukat emelik a gonoszok,
és nyilaikkal céloznak,
hogy az alázatosokat megöljék,
elpusztítsák az igazakat.
15 De kardjuk saját szívükbe hatol,
és íjuk eltörik!
16 Többet ér a kevés az igaz kezében,
mint a nagy vagyon,
amelyet gonoszok gyűjtenek rakásra.
17 Mert a gonoszok hatalma[j] megtörik,
de az igazakat az Örökkévaló támogatja.
18 Az Örökkévaló ismeri az igazakat,
akiknek öröksége mindig megmarad,
19 nem vallanak szégyent, még nehéz időkben sem,
jóllaknak éhínség idején is.
20 De elpusztulnak a gonoszok mind,
és az Örökkévaló ellenségei, mint virágok a mezőn!
Bizony, eltűnnek, mint a szétfoszló füst!
21 A gonoszok kölcsönkérnek, de vissza nem adják,
az igaz pedig jó szívvel és bőkezűen adakozik.
22 Akiket az Örökkévaló megáld, öröklik a földet,
akiket pedig megátkoz, kipusztulnak róla.
23 Akinek útja tetszik az Örökkévalónak,
annak lépéseit ő irányítja.
24 Az ilyen ember, ha elesik is, nem marad a földön,
mert az Örökkévaló kézen fogja és felsegíti.
25 Gyermek voltam, meg is öregedtem,
de nem láttam igazat elhagyatva,
sem, hogy gyermekei koldultak volna.
26 Az igaz ember egész életében bőkezűen adakozik,
gyermekei pedig áldottak.
27 Kerüld el a gonoszt, tedd meg, ami helyes,
akkor biztonságban lakhatsz örökké!
28 Mert az Örökkévaló szereti az igazságos ítéletet,
soha nem hagyja el hűséges követőit.
Megőrzi őket örökké,
de a gonoszok utódait kiirtja.
29 Az igazak öröklik a földet,
és rajta laknak örökké.
30 Bölcsen szól az igaz,
és igazságosan ítél,
31 Istenének törvényét hordozza szívében,
ezért nem ingadoznak léptei.
32 Leselkedik a gonosz az igazra,
meg akarja ölni,
33 de az Örökkévaló nem adja kezébe.
Nem ítéli el az igazat, mikor ítéletre kerül.
34 Várd az Örökkévalót, és maradj meg útján,
akkor ő felemel, és öröklöd a földet.
Bizony, meglátod,
hogy mind kiirtja a gonoszokat róla!
35 Láttam egy erőszakos, gonosz embert:
olyan erős volt, mint egy terebélyes fa.
36 De egyszerre eltűnt: néztem, és nincs többé!
Kerestem, de sehol sincs!
37 De nézd csak az igaz embert,
figyeld meg a becsületesek sorsát!
Mert a jövő a békességet szerető embereké.
38 A bűnösök pedig kipusztulnak a Földről,
a gonoszokat mind kivágják.
39 Az igazakat pedig megmenti az Örökkévaló,
biztos menedékváruk ő minden bajban.
40 Az Örökkévaló megsegíti és megmenti az igazakat,
megszabadítja őket a gonoszoktól,
megvédi őket, mert hozzá menekülnek.
Dávid zsoltára, emlékeztetőül.[k]
38 Örökkévaló, kérlek,
ne büntess meg haragodban,
ne ostorozz meg felindulásodban!
2 Nyilaid megsebeztek,
rám nehezedett hatalmas kezed.
3 Megvertél haragodban,
egész testem sebekkel borítva,
még csontjaim is összetörted!
4 Bűneim súlya lenyom, elsüllyedek,
összecsaptak a hullámok fejem felett!
5 Ostoba vétkeim miatt
sebek borítják el bőrömet,
gennyesek és bűzösek.
6 A fájdalomtól görnyedten járok,
hétrét hajolva, mint akit gyász súlya nyom.
7 Derekam égő fájdalommal kínoz,
minden porcikám sajog.
8 Összetörtem és kimerültem,
szívem fáj, és jajgatok.
9 Örökkévaló, minden kívánságom ismered,
hallod minden sóhajtásomat!
10 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott,
szemem fénye is odavan!
11 Betegségem miatt barátaim elhúzódnak,
még rokonaim is elfordulnak tőlem!
12 Csapdát állítottak ellenségeim,
hogy megöljenek,
rágalmakat terjesztenek rólam,
hogy ártsanak nekem,
egész nap gonosz terveket szőnek ellenem.
13 De én meg sem hallom, mintha süket lennék,
egy szót sem szólok, mint a némák.
14 Olyanná lettem, mint a süket,
aki nem hallja, mit mondanak róla,
mint a néma: nem vitatkozik, nem válaszol.
15 Te felelj meg nekik, Örökkévaló,
mert benned bízom, Uram, Istenem!
16 Ne engedd, hogy ellenségeim gúnyoljanak,
ne örüljenek, hogy elestem!
17 Hiszen már alig állok a lábamon,
szüntelen gyötör a fájdalom!
18 Örökkévaló, bevallom neked bűneimet,
bánkódom vétkeim miatt.
19 Milyen erősek ellenségeim!
Egyre többen gyűlölnek engem!
20 Jóért rosszal fizetnek,
rám támadnak, pedig csak jót akarok.
21 Ó, Örökkévaló, ne hagyj magamra,
Istenem, ne légy távol tőlem!
22 Siess segítségemre, Örökkévaló,
ments meg engem, Istenem!
A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak. Dávid zsoltára.
39 Azt mondtam magamban: „Vigyázok ajkamra,
hogy ne vétkezzek szavaimmal,
megfékezem nyelvem,
amíg a gonoszok között járok.”
2 Elnémultam, hallgattam,
se jót, se rosszat nem mondtam,
de ez sem hozott nyugalmat.
3 Szívem felizzott, kitört belőlem a panasz,
hozzád kiáltottam égő szavakkal:
4 „Örökkévaló, kérlek, mondd meg, mi lesz velem,
hadd tudjam meg napjaim számát,
hadd lássam, milyen mulandó vagyok!
5 Arasznyivá tetted életemet,
az én időm semmiség szemedben.
Bizony, az ember élete szétfoszló lehelet!” Szela
6 Tűnő árnyék az ember!
Lót-fut, töri magát, de minek?
Gyűjtögeti vagyonát, s nem tudja,
ki veszi hasznát utána.
7 Most hát miben reménykedjek, Uram,
mit várhatok?
Bizony, én csak benned bízom,
benned reménykedem!
8 Szabadíts meg minden bűnömtől!
Ne engedd, hogy öntelt ostobák gúnyoljanak!
9 Jobb lett volna hallgatnom,
szót sem szólnom;
jobb, ha te cselekszel, Uram!
10 Kérlek, vedd le rólam büntetésedet,
hogy el ne pusztíts kezed csapásaival!
11 Mikor bűne miatt bünteted az embert,
hogy a jó útra tanítsd,
minden szépsége szétfoszlik,
mint molyrágta ruha.
Bizony, mind olyanok vagyunk
mint a tűnő lehelet! Szela
12 Hallgasd meg, Örökkévaló, imádságomat!
Kérlek, hallgasd meg kiáltásomat!
Ne maradj néma, könnyeim láttán,
mert hontalan menekült vagyok,
átutazó idegen, mint minden ősöm!
13 Örökkévaló, ne nézz rám haraggal,
hadd viduljak föl, mielőtt meghalok,
és nem leszek többé!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
40 Várva vártam az Örökkévalót,
s ő lehajolt hozzám,
meghallotta segélykiáltásomat.
2 Kiemelt a sírgödörből, a pusztulásból,
kihúzott a sárból,
sziklára állított,
megerősítette lépteimet.
3 Új éneket adott számba:
Istenünk dicséretét.
Sokan látják ezt,
tisztelik és félik az Örökkévalót,
és bíznak benne!
4 Milyen boldog és áldott,
aki az Örökkévalóban bízik,
aki nem fordul gonosz szellemekhez,
sem hamis istenekhez.
5 Ó, Örökkévaló, Istenem,
milyen sok csodálatos dolgot tettél!
Milyen nagyszerű terveid vannak velünk,
alig tudjuk megérteni!
Újra és újra ezekről beszélek,
nem tudok betelni velük!
6 Uram, te nem gyönyörködsz
véresáldozatban, vagy ételáldozatban!
De fülemet megnyitottad, hogy megértsem:[l]
nem égőáldozat,
sem vétekáldozat, amit kívánsz.
7 Ekkor azt mondtam: „Jövök,
ahogy a könyvtekercsben írva van rólam!
8 Minden vágyam,
hogy akaratod teljesítsem, Istenem,
hiszen tanításod a szívemben hordozom.
9 Igazságosságod örömhírét hirdetem
a nagy gyülekezetben.
Örökkévaló, te tudod,
hogy örökké hirdetni fogom,
nem hallgatok el!
10 Nem titkoltam el jóságod tetteit.
Hangosan hirdettem hűséges szereteted
és szabadításod mindenkinek.
Nem titkoltam el kegyelmed és hűségedet,
mikor szóltam a nagy gyülekezetben!
11 Örökkévaló, ne vond meg tőlem irgalmadat,
kegyelmed és igazságod őrizzen szüntelen!”
12 Gonoszok sokasága vett körül,
számba se vehetem őket.
Utolértek bűneim, hogy felnézni sem merek,
több van belőlük, mint hajszál a fejemen.
Minden bátorságom elhagyott!
13 Kérlek, Örökkévaló, szabadíts meg!
Siess hozzám, segíts, ne késs!
14 Szégyenüljenek meg, zavarodjanak össze,
akik életemre törnek!
Hátráljanak meg, fussanak el szégyenükben,
akik vesztemet kívánják!
15 Némuljanak el szégyenükben,
akik gúnyolnak engem!
16 De akik téged keresnek, Uram,
örüljenek és vigadjanak!
Akik szeretik szabadításodat,
hadd mondják újra és újra:
„Milyen hatalmas az Örökkévaló!”
17 Én ugyan szegény és erőtlen vagyok,
mégis gondomat viseled, Uram!
Te vagy Segítőm és Szabadítóm,
ó, Istenem, ne késs!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
41 Áldott, aki törődik a szegényekkel,
segíti a gyengéket,
mert az Örökkévaló megmenti őt
veszedelmes időkben.
2 Bizony, az Örökkévaló megőrzi, életben tartja,
bőségesen meg is áldja ezen a földön,
nem szolgáltatja ki az ellenségének.
3 Még ha meg is betegszik,
felerősíti az Örökkévaló,
akármilyen betegségből meggyógyítja.
4 Azt mondom: „Örökkévaló, kegyelmezz nekem,
gyógyítsd meg lelkemet,
mert vétkeztem ellened!”
5 Ellenségeim csak rosszat kívánnak nekem:
„Lássuk, mikor hal meg?
Még nevét is elfelejtik majd!” — mondják.
6 Ha meglátogat valaki,
csak üres szavakkal vigasztal,
pletykálni gyűjt híreket,
azután szétkürtöli.
7 Akik gyűlölnek, összesúgnak mögöttem,
rosszat gondolnak rólam:
8 „Biztosan vétkezett, azért beteg,
gyógyíthatatlan, fel se kel többé!”
9 Még legjobb barátom, akiben bíztam,
aki velem evett,
még ő is ellenem támadt!
10 Csak te légy jóindulattal hozzám, Örökkévaló!
Segíts, hogy felkeljek,
és megfizessek ellenségeimnek!
11 Ne engedd, hogy ártsanak nekem!
Ebből látom, hogy szeretsz,
és nem te küldted őket ellenem.
12 Mivel ártatlan vagyok, megtartasz,
és jelenlétedben lakhatok örökké.
13 Áldott az Örökkévaló, Izráel Istene,
aki mindig volt, és örökké lesz!
Ámen és Ámen.
Második Könyv
(Zsoltárok 42–72)
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak tanítása.
42 Mint szomjas szarvas kívánja a patak friss vizét,
úgy sóvárgok utánad, Istenem!
2 Szomjas lelkem Istenhez kívánkozik,
az Élő Istenhez!
Mikor jöhetek hozzád,
mikor találkozhatok veled
szemtől-szemben, Istenem?
3 Éjjel-nappal csak könnyeimet nyelem,
mert folyton azzal gúnyolnak:
„Ugyan, hol van a te Istened?”
4 Lelkem sír, mikor emlékezem,
hogyan vonultunk az ünneplő tömegben,
hogyan vezettem fel őket
dicsőítő énekkel, ujjongó kiáltással,
Isten Templomához, az ünnepek idején.
5 Miért szomorkodsz, lelkem?
Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
mert még hálát adok neki,
hogy megszabadított engem!
6 Ó Istenem, ezen a kis dombon,[m]
a Jordán vidékén kell emlékeznem rád,
a Hermón-hegy lábánál!
Ezért csüggedt el a lelkem.
7 Egyik örvény a másiknak kiált,
zuhatagjaid dörgő hangjában.
Örvénylő hullámaid
összecsaptak fejem fölött, Uram!
8 Mégis velem van az Örökkévaló!
Minden nap elkísér jósága,
minden éjjel velem van éneke,
imádkozom életem Istenéhez.
9 Ezt mondom Kősziklámnak, Istenemnek:
„Miért felejtkeztél el rólam?
Miért kell sötétben bolyonganom,
miért üldöznek ellenségeim?”
10 Mintha csontjaimat törnék, mikor gúnyolnak:
„Ugyan, hol van a te Istened?”
11 Miért szomorkodsz, lelkem?
Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
mert még hálát adok neki,
hogy megszabadított engem!
43 Istenem, ítélj meg,
és szolgáltass nekem igazságot!
Védj meg az istentelenektől,
szabadíts meg a hazug
és igazságtalan emberektől!
2 Hiszen te vagy Istenem,
te vagy erős kőváram!
„Miért hagytál el engem?
Miért kell sötétben bolyonganom,
miért üldöznek ellenségeim?”
3 Mutasd meg világosságodat és hűségedet,
hogy azok vezessenek!
Vigyenek el szent hegyedre, lakhelyedre,
4 hogy eljussak Isten oltárához,
Istenhez, aki ujjongó örömmel tölti meg szívem!
Hadd dicsérjelek hárfával,
ó Isten, én Istenem!
5 Miért szomorkodsz, lelkem?
Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
mert még hálát adok neki,
hogy megszabadított engem!
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak tanítása.
44 Ó Isten, hallottuk a történeteket.
Szüleink elmondták,
mi tettél őseinkkel a régi időkben.
2 Népeket űztél el kezeddel erről a földről,
őseinket pedig a helyükre telepítetted.
Gyökerestül kiirtottad azokat a népeket,
őseinket pedig kiterjesztetted.
3 Mert nem a kardjukkal szerezték ezt a földet,
nem saját vitézségükkel győztek,
hanem te győztél, Istenem!
A te karod győzött, a te jobb kezed,
és arcod fénye!
Azért győztek, mert szeretted őket.
4 Te vagy Királyom, ó Isten!
Parancsolj, hogy Jákób népe győzzön!
5 Istenem, hatalmad által verjük meg ellenségeinket,
neveddel tiporjuk le támadóinkat!
6 Mert nem az íjamban bízom,
nem a kardom szabadít meg a csatában,
7 hanem te, Istenem!
Te szabadítasz meg ellenségeinktől,
te szégyeníted meg gyűlölőinket.
8 Ezért dicsérünk téged szüntelen,
örökké dicsérjük neved! Szela
9 Istenem, mégis elhagytál és megaláztál bennünket!
Nem vonultál ki seregünkkel a csatába!
10 Megfutamítottál az ellenség előtt,
gyűlölőink kifosztottak minket.
11 Odadobtál bennünket, mint juhokat a vágóhídra,
szétszórtál, mint menekülteket, idegen népek közé!
12 Milyen olcsón adtad el saját népedet!
Nem is alkudtál érte!
13 Megszégyenítettél szomszédaink előtt,
nevetnek rajtunk és gúnyolnak,
14 csúfolnak, megvetnek,
vicceket mondanak rólunk az idegenek,
fejüket csóválják miattunk az emberek.
15 Gyalázatunk szüntelen szemem előtt van.
Szégyen borítja arcomat
16 az ellenség gúnyolódása miatt,
a bosszúálló gyalázkodása miatt.
17 Mindez ránk szakadt,
mégsem felejtettünk el téged,
nem törtük meg szövetségedet!
18 Szívünk nem pártolt el tőled,
nem tértünk le ösvényedről.
19 Pedig ott hagytál bennünket a pusztában, összetörve,
a halál árnyékával borítottál be.
20 Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét,
ha más istenekhez nyújtottuk volna kezünket,
21 Istenünk látta volna ezt,
hiszen ő ismeri a szívek titkait.
22 Miattad gyilkolnak bennünket naponta, Istenem.
Mint vágóhídra vitt juhokkal, úgy bánnak velünk,
mert hozzád tartozunk.
23 Ébredj fel!
Miért alszol, Urunk?
Ne feledkezz meg rólunk végképpen!
24 Miért rejtőzöl el előlünk,
meddig tűröd, hogy üldözzenek,
miért nézed el szenvedéseinket?
25 Nézd, már egészen a földre taposták lelkünket,
arccal a porba fektettek bennünket!
26 Kelj fel, Örökkévaló!
Siess hozzánk, segíts!
Mutasd meg, hogy szeretsz,
és szabadíts meg bennünket!
A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítása. A szerelem éneke.
45 Szívem csordultig tele gyönyörű szavakkal,
a Királynak szól énekem!
Nyelvem, mint a hű írnok tolla.
2 Szebb vagy, mint az emberek fiai!
Milyen kedves a beszéded!
Ezért áldott meg téged Isten örökre!
3 Kösd derekadra kardodat, Hatalmas Hős!
Öltözz királyi dicsőségedbe és fenségedbe!
4 Így lovagolj előre, győzelmesen,
az igazságért és a helyes ítéletért!
Erős jobb karod vezessen félelmetes tettekre!
5 Hegyes nyilaid pontosan találnak,
a király ellenségeinek szívébe fúródnak,
népek hullanak lábad elé.
6 Trónusod és királyságod, ó Isten,
örökre megmarad,
igazságos voltod a királyi jogar kezedben!
7 Szereted az igazságot,
és gyűlölöd a gonoszságot!
Ezért választott ki társaid közül Isten,
a te Istened,
ezért kent királlyá az öröm olajával.
8 Ruháidból fűszerek illata árad:
mirha, aloé, kasszia,
elefántcsont palotákban zeneszó vidámít.
9 Királylányok kísérnek,
jobb kezednél a királyné[n] áll,
színarany koronával ékesítve.
10 Szép leány, figyelj rám! Fogadd meg tanácsom:
„Felejtsd el népedet és apád házát,
11 mert szépséged a Király kívánja!
Férjed és urad ő, hajts fejet előtte!
12 Tírusz népe ajándékot hozott neked,
előkelői mind a kegyeidet keresik!”
13 Milyen gyönyörű a királylány,
arannyal átszőtt menyasszonyi ruhájában!
14 Hímzett ruhában vezetik őt a Királyhoz,
szüzek és barátnői követik,
együtt jönnek a király elé.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center