Bible in 90 Days
19 Mellettük növesztek a pusztában
cédrusokat, sittim fákat,
mirtusz bokrokat, olajfák ligetét.
Ültetek a sivatagban ciprust
és sokféle fenyőt.
20 Hogy lássák, megtudják,
szívükre vegyék,
és mindenki megértse,[a]
hogy ezt az Örökkévaló vitte végbe,
Izráel Szentje alkotta.”
Egyedül az Örökkévaló ismeri a jövőt
21 „Hozzátok elém ügyeteket![b]
— mondja az Örökkévaló. —
Adjátok elő érveiteket!
— mondja Jákób Királya. —
22 Lépjetek elő, mondjátok meg,
amik ezután lesznek!
Vagy mondjátok meg,
mi történt az ősidőkben!
Hadd tudjuk meg,
hadd lássuk, mi lesz a vége!
Vagy jelentsétek meg,
amik következnek!
23 Mondjátok meg, ha tudjátok,
ami közeledik!
Hadd lássuk,
valóban istenek vagytok-e!
Tegyetek jót, rosszat, vagy akármit,
hadd nézzük, és lássuk, mi történik!
24 De lám, ti semmik vagytok,
és tehetetlenek!
Utálatos és gyalázatos,
aki titeket választ!”
25 „Én indítottam el őt,[c]
hogy jöjjön észak felől,
aki már ott, keleten is
tisztelte nevemet.
Megtapossa a fejedelmeket,
mint a sarat,
mint fazekas az agyagot.
26 Ezt ki mondta meg előre,
hogy tudhattuk volna?
Ki tudta ezt már régen,
hogy mondhattuk volna:
»Igazat mondott, valóban!«
De senki sem mondta,
senki sem jelentette,
hírét sem hallotta senki!
27 Én mondtam először Sionnak:
Nézzétek, itt vannak,
nézzétek, jönnek!
Én küldtem Jeruzsálemnek hírnököt
az örömhírrel!
28 Szétnéztem, de senkit sem láttam,
kerestem, de nem akadt köztük tanácsadó.
Kérdeztem őket, de senki sem felelt!
29 Bizony, semmik ők mindannyian,
s amit tesznek, az is semmi!
A bálványok semmit sem érnek,
semmire nem képesek,
csak tehetetlen szobrok,
semmi más!”
Az Örökkévaló Szolgája
42 „Nézzétek! Ő az én szolgám akit támogatok,
őt választottam, mert gyönyörködöm benne.
Szellememmel töltöttem be,
hogy igazságosságot hozzon a nemzeteknek.
2 Nem hangoskodik,
nem mutogatja magát,
nem lármázza fel az utcákat.
3 Aki megtört, mint a nád,
ő nem töri össze.
Akiben már alig pislákol az élet,
mint az olajmécs lángja,
ő nem oltja ki.
Igazságot szolgáltat hűségesen.
4 Ő maga nem lankad el, s nem törik össze,
hanem megszilárdítja az igazságosságot a földön.
Tanításában bíznak a távoli partok
és messzi szigetek lakói.”
5 Ezt mondja az Örökkévaló, az Isten,
aki teremtette és kiterjesztette az eget,
aki megalapozta a földet,
és sarjasztott belőle élőket,
aki leheletet ad az embereknek,
és az élet szellemét a föld lakóinak.
6 „Én, az Örökkévaló hívtalak el téged igazságban,
megőrizlek, és fogom a kezed.
Szövetségül adtalak a népnek,
világosságul a nemzeteknek.
7 Elhívtalak, hogy a vakok szemeit megnyisd,
a foglyokat a börtönből kihozd,
és a rabokat a sötétség fogságából kiszabadítsd.
8 Én vagyok az Örökkévaló,
ez a nevem!
Dicsőségemet másnak nem adom,
dicséretem a bálványoknak át nem engedem!
9 Lássátok meg, vegyétek észre,
a régi dolgoknak örökre vége!
Most újakat hirdetek,
s mielőtt kisarjadnak,
tudatom veletek.”
Zsoltár
10 Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket![d]
Dicsérjétek őt a föld széléig mindenütt!
Énekeljetek, akik tengerre szálltok,
és ti is, tengeri lények, mind!
Távoli partok lakói,
ti is énekeljetek!
11 Zengjen a puszta és a városok,
ujjongjanak Kédár falvai!
Kiáltsanak örömmel a sziklákon lakók,
a hegycsúcsokról kiáltsanak!
12 Dicsőítsék az Örökkévalót,
hirdessék dicséretét a szigetek
és a távoli partok lakói!
13 Akkor az Örökkévaló kijön,
mint hatalmas hős,
feltámad harci kedve,
mint az erős harcosé,
csatakiáltása messze hangzik,
felharsan félelmetes hangja,
s ellenségeit mind letiporja.
Vezetem a vakokat
14 „Régóta hallgattam,
türtőztettem magam,
nem szóltam.
De most kiáltok,
mint a vajúdó asszony.
Nyögök és zihálok,
mint aki szül.
15 Elpusztítok hegyeket és dombokat,
kiszárítok erdőket és mezőket,
kiszárítok folyókat és tavakat.
16 Vezetem a vakokat olyan úton,
amelyet nem ismernek,
viszem őket olyan ösvényeken,
ahol még nem jártak.
A sötétséget előttük világossággá teszem,
a göröngyös utakat elegyengetem.
Bizony, ezeket teszem velük,
s őket soha el nem hagyom.
17 De akik bálványokban bíznak,
és ezt mondják nekik: »Ti vagytok isteneink!«
— mind meghátrálnak és megszégyenülnek.”
Nézzétek szolgámat!
18 „Ó ti süketek, hallgassatok rám!
Ti vakok, nézzetek ide!
19 Nézzétek szolgámat!
Van-e olyan vak, mint ő?
Nézzétek követemet!
Kicsoda oly süket, mint ő?
Bizony, nincs más,
aki ennyire vak lenne,
mint az Örökkévaló szolgája
és szövetséges társa!”
20 Sokat láttál,
de nem vetted észre!
Füled is nyitva volt,
mégsem hallottad meg szavam!
21 Az Örökkévaló a legjobbat adta szolgájának:
nagy és dicsőséges törvényét.[e]
22 De nézd a népet,
hogy kirabolták, kifosztották!
Bilincsbe verték,
tömlöcbe zárták őket!
Zsákmányul estek,
és nem volt szabadítójuk!
Kifosztották őket mindenükből,
és senki sem mondta:
„Add vissza nekik!”
23 Ki figyel rám közületek?
Ki gondol azzal, ami következik?
24 Ki szolgáltatta ki
Jákób népét ellenségeinek?
Ki adta zsákmányul Izráelt kirablóinak?
Vajon nem az Örökkévaló,
aki ellen vétkeztünk mindannyian,
akinek útjain járni nem akartunk,
s tanítására nem figyeltünk?
25 Ezért ránk zúdult izzó haragja,
ezért támadtak ránk erős ellenségeink!
Lángolt körülöttünk a tűz,
de észre sem vettük!
Már meg is perzselt lángja,
mégsem vettük szívünkre,
s nem tértünk észre!
Ne félj, mert megváltottalak!
43 De most azt mondja az Örökkévaló,
aki teremtett téged, Jákób,
aki téged alkotott, Izráel:
„Ne félj, mert megváltottalak!
Neveden szólítottalak, enyém vagy!
2 Mikor vízen kelsz át,
veled vagyok.
Ha folyókon,
azok el nem borítanak.
Mikor tűzön mész keresztül,
téged meg nem éget,
lángja nem emészt meg,
3 mert én vagyok Istened, az Örökkévaló,
Izráel Szentje, Szabadítód.
Váltságodul Egyiptomot adtam cserébe.
Etiópiát és Szebát adtam érted,
hogy enyém lehess.
4 Mivel drága vagy nekem,
kedves és értékes,
s mert nagyon szeretlek,
hát népeket adok érted,
s életedért cserébe nemzeteket.
5 Ne félj, mert melletted vagyok,
elhozom keletről fiaidat,
összegyűjtöm nyugatról gyermekeidet.
6 Parancsolok északnak: add ide fiaimat!
Szólok délnek: ne tartsd vissza őket!
Hozzátok vissza fiaimat messziről,
s leányaimat a föld pereméről!
7 Mindenkit, aki nevemet viseli,
akit dicsőségemre teremtettem,
akit magam alkottam és formáltam.
8 Hozzátok elő a népet,[f]
amely vak, pedig van szeme,
és süket, noha van füle!”
9 „Gyűljetek össze mind, ti nemzetek,
népek, gyülekezzetek!
Közületek ki tudta ezt előre?
Vagy ki tudja megmondani, mi volt régen?
Állítsák elő tanúikat, hogy igazolják őket,
hogy aki hallja, azt mondja rá: »Igaz!«”
Az én tanúim ti vagytok, népem!
10 „Az én tanúim ti vagytok, népem
— mondja az Örökkévaló —,
és szolgám, akit azért választottam,
hogy megismerjetek,
higgyetek bennem,
és megértsétek:
Én Vagyok, csak én!
Előttem nem volt más Isten,
és utánam sem lesz senki más!
11 Egyedül én vagyok az Örökkévaló,
rajtam kívül nincs más Szabadító!
12 Én szóltam hozzátok,
én szabadítottalak meg titeket,
én jelentettem ki a múltat és jövőt.
Igen, én tettem ezt,
nem valami idegen isten!
Ti vagytok tanúim,
hogy én vagyok Isten egyedül!
— ezt mondja az Örökkévaló. —
13 Mindig is én voltam,
ezután is én leszek Isten egyedül!
Nincs senki, aki kezemből kivehetne,
nincs, aki megmásíthatná, amit teszek!”
14 Ezt mondja Megváltótok, az Örökkévaló, Izráel Szentje:
„Értetek küldök seregeket Babilóniába,
megalázom a káldeusokat.
Fogságba hurcolják őket a saját hajóikon,
amelyekre oly büszkék voltak.[g]
15 Én vagyok az Örökkévaló,
én vagyok számotokra a Szent,
Izráel Teremtője, s a Királyotok!”
Ne gondoljatok többé a régi dolgokra!
16 Az Örökkévaló nyitott utat népének a tengeren át,
ösvényt a mély vízen keresztül.
17 Kihozta az egyiptomiakat,
harci szekerekkel és lovasokkal,
az egész hatalmas sereget,
amely most ott fekszik,
többé föl nem kel soha,
mert életük lángja kialudt,
ellobbant, mint a mécses.
Ezt mondja az Örökkévaló,
aki mindezeket tette:
18 „Ne gondoljatok többé a régi dolgokra,
ne az emlékeken tűnődjetek!
19 Nézzétek! Most valami újat kezdek!
Már sarjad is, mint a zsenge vetés,
nem vettétek észre?
A pusztában utat készítek,
a kietlen sivatagban folyókat fakasztok.
20 Még a vadállatok is dicsőíteni fognak engem,
a pusztai sakálok és struccok,
mert a kietlenben vizet fakasztok,
a sivatagban folyókat nyitok,
hogy inni adjak népemnek,
választottaimnak.
21 Igen, a népnek,
amelyet magamnak alkottam,
s amely hirdeti majd dicséretemet.”
22 „De mégsem hozzám kiáltottál, Jákób!
Meguntál engem, Izráel!
23 Nem hoztál nekem bárányaidból égőáldozatnak valót,
nem tiszteltél véresáldozatokkal.
Pedig nem terheltelek ételáldozatokkal,
nem fárasztottalak tömjént követelve.
24 Nem vettél nekem jó illatú nádat,
nem hoztál elém jó szívvel ajándékokat,
csak bűneiddel terheltél,
vétkeid sokaságával fárasztottál.
25 Én, egyedül én törlöm el bűneidet,
önmagamért,
és vétkeidre többé nem emlékezem!
26 Emlékeztess, pereljünk egymással!
Add elő érveidet!
Igazold magad, ha tudod!
27 Hiszen már ősapád is vétkezett,
vezetőid[h] is vétkeztek ellenem mindannyian!
28 Hát én is hagytam,
hogy szent helyem papjait meggyalázzák,
engedtem, hogy Jákóbot pusztítsák,
és megszégyenítsék Izráelt.”
Vizet öntök a szomjas földre
44 „Figyelj most rám, szolgám, Jákób!
Halljad Izráel, akit választottam!
2 Az Örökkévaló mondja ezt neked,
aki téged teremtett és megformált,
anyád méhétől fogva segít és támogat:
Ne félj szolgám, Jákób,
választottam, Jesúrún,[i]
3 mert vizet öntök a szomjas földre,
s elárasztom a sivatagot,
Kiöntöm Szellemem gyermekeidre,
s áldásomat utódaidra.
4 Úgy virulnak, mint fű a vízparton,
növekednek, mint fűzfák a folyó mellett.
5 Az egyik azt mondja:
ez a nevem: »Én az Örökkévalóé vagyok!«
Őt »Jákóbnak« nevezik.
A másik ezt írja kezére: »Az Örökkévaló tulajdona«.
Őt meg »Izráelnek« hívják.”
6 Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Királya és Megváltója, a Seregek Ura:
„Én vagyok a kezdet és a befejezés,
nincs más Isten rajtam kívül.
7 Kicsoda olyan, mint én?
Álljon elő, és szóljon!
Mondja el, mi történt az ősidők óta,
vagy hirdesse ki a jövendőt,
mondja meg, mi következik!
8 De ti ne féljetek a jövőtől,
ne aggódjatok miatta!
Hiszen én megmondtam nektek,
régóta tudattam veletek,
ti vagytok tanúim!
Hát van-e más Isten kívülem?
Nincs más Kőszikla,
bizony, nincs!”
A bálványimádás kigúnyolása
9 Akik bálványokat készítenek,
mind értelmetlenek,
kedvenceik pedig tehetetlenek!
A bálványok imádói mind vakok és ostobák,
nem tudják, hogy csalódni fognak.
10 Ki olyan ostoba, hogy istent farag magának?
Kicsoda készít bálványszobrot,
amely tehetetlen és haszontalan?
11 Nézzétek!
Akik a bálványokhoz ragaszkodnak,
mind csalódni fognak.
Hiszen a bálványok készítői is csak emberek!
Hát gyűljenek össze, álljanak csak elő,
majd megrémülnek
és megszégyenülnek valamennyien!
12 A kovács forgatja szerszámait,
izzó parázson formálja a vasat,
erős karjával kalapálja,
hogy bálványt készítsen belőle.
De ha megéhezik a kovács, elfogy az ereje,
ha megszomjazik, kimerül.
13 A fafaragó mester zsinórral megjelöli[j] a fát,
körzővel méri,
gyalulja, vési, kalapálja,
férfi formájúra alakítja,
emberi vonásokkal ékesíti,
bálványszobrot készít belőle,
a házi szentélybe.
14 Ehhez maga választ fát az erdőn,
fenyőt, tölgyet, vagy más fát, sudár termetűt.
Vagy elülteti, és várja,
hogy az eső fölnevelje.
15 Egyik része jó lesz tűzifának,
befűt vele, kenyeret süt,
melegszik a lángja mellett.
Maradékából meg istent farag magának,
és azt imádja!
Saját kezével készítette,
mégis leborul előtte!
16 Felét már eltüzelte,
húst sütött a parázson,
jól is lakott vele.
A tűznél üldögél, és ezt mondja:
„De jól felmelegedtem,
míg a tűz mellett ültem!”
17 Ami marad a fából,
abból istent készít magának!
Bálványszobrot, hogy leboruljon előtte,
imádja és könyörögjön neki:
„Ments meg engem,
hiszen te vagy istenem!”
18 Nincs bennük egy szikrányi értelem!
Ennyire ostobák hogy lehetnek?
Van szemük, mégsem látnak?
Értelmük ennyire elhomályosult?
19 Egyikük sem kap észbe,
meg sem gondolja,
hogy ezt mondaná:
„Hiszen a fának egyik felét tűzre tettem,
parazsánál kenyeret, húst sütöttem,
s azt megettem.
Hát a másik feléből utálatos bálványt csináljak?
Egy faragott fatuskót imádjak?”
20 Bizony, megcsalt szíve vezeti félre azt,
aki hamuban gyönyörködik,
s a fatuskót imádja!
Ezért nem mentheti meg lelkét,
ezért nem veszi észre,
hogy amit istenként imád:
puszta hazugság!
Rólam soha el ne felejtkezz, Izráel!
21 „De te, Jákób, jól gondold meg ezeket!
Izráel, te engem szolgálsz,
nem idegen isteneket!
Én formáltalak téged,
hogy szolgám légy,
rólam soha el ne felejtkezz, Izráel!
22 Vétkeidet én töröltem el,
mint szél a fellegeket.
Eltöröltem bűneidet,
mint napsugár a reggeli ködöt.
Megváltottalak,
hát térj vissza hozzám, Izráel!”
23 Énekeljen az ég és a föld,
mert az Örökkévaló véghezvitte!
Kiáltsatok, föld mélységei,
ujjongjatok, hegyek és erdők,
táncoljanak mind a fák,
mert az Örökkévaló megváltotta Jákóbot,
dicsőségét megmutatta Izráel által!
Prófécia Círuszról
24 Ezt mondja az Örökkévaló,
Megváltód, aki az anyaméhben kiformált:
„Én vagyok az Örökkévaló,
a mindenség Teremtője,
aki egymaga kiterjesztette az eget,
és kiformálta a földet.
Ki segített nekem?
25 Én vagyok az Örökkévaló,
aki a jósok jeleit semmivé teszi,
a varázslókból bolondot csinál,
a bölcseket meghátrálásra készteti,
s tudományuk bolondságát leleplezi.
26 Én vagyok az Örökkévaló,
aki szolgáinak szavát beteljesíti,
s küldöttei tanácsát véghezviszi.
Ezt mondom Jeruzsálemnek:
»Ismét lakjanak benne!«
és Júda városainak: »Épüljetek újjá!
Romjaitokat ismét felépítem!«
27 Ezt mondom a mélységes tengernek:
»Száradj ki!«
és a folyóknak:
»Vizetek kiszárítom!«
28 Ezt mondom Círusznak:[k]
»Pásztorom vagy,
aki véghezviszed minden tervemet,
mikor azt mondod Jeruzsálemnek:
Építsenek fel!
A Templomnak pedig:
fektessék le alapjaidat!«”
Isten kiválasztja Círuszt, hogy Izráelt megszabadítsa
45 Ezt mondja Círusznak az Örökkévaló, aki őt fölkent királlyá tette:
„Kézen fogtalak, én fogom a jobbodat,
hogy a nemzeteket meghódoltassam előtted,
s a királyoktól hatalmukat elvedd,
hogy a kapukat kinyissam előtted,
s egyetlen város se maradjon zárva.
2 Előtted megyek,
síksággá teszem a hegyeket,
a tekervényes utakat kiegyenesítem,
összetöröm a súlyos bronzkapukat,
vas-záraikat letöröm.
3 Neked adom a sötétségben elrejtett kincseket,
és a titkos rejtekhelyek gazdagságát,
hogy megtudd:
Én vagyok az Örökkévaló, Izráel Istene,
aki neveden szólítalak.
4 Szolgámért, Jákóbért, és választottamért, Izráelért
neveden szólítottalak, királlyá tettelek,
pedig nem ismertél.
5 Nem tudtad, hogy én vagyok az Örökkévaló,
nincs más Isten rajtam kívül.
Bár nem ismertél,
mégis megerősítettelek,
6 hogy megtudják a népek kelettől nyugatig:
nincs Isten más kívülem,
én vagyok az Örökkévaló,
nincs senki más!
7 Én alkotom a világosságot,
és teremtem a sötétséget,
tőlem származik a békesség,
de a veszedelem és a csapás is.
Én, az Örökkévaló, viszem véghez mindezt.
8 Hulljon az égből igazságosság,
mint bőséges záporeső!
Sarjadjon a földből szabadulás!
Növekedjenek együtt!
Én, az Örökkévaló teremtem mind a kettőt.”
Kérdőre akartok vonni?
9 Nézzétek őket!
Még Alkotójukkal is perlekednek,
pedig csak agyagcserepek a többi cserép között!
Mondhatja-e a korsó a fazekasnak: „Mit csinálsz?”
Vagy ezt: „Nincs hatalmad fölöttem!”
10 Nézzétek! Apjának szemére hányja:
„Minek adtál nekem életet?”
Anyjának meg ezt mondja:
„Miért szültél engem?”
11 Ezt mondja az Örökkévaló,
Izráel Szentje és Teremtőtök:
„Ti akartok kérdőre vonni engem a jövő felől,
vagy arról, hogyan bántam gyermekeimmel,
akiket saját kezem formál?!
12 Hiszen én alkottam a földet,
s én teremtettem az embert, hogy lakjon rajta!
Kezem terjesztette ki az eget,
parancsomra álltak elő a mennyei seregek![l]
13 Igen, őt[m] is én emeltem föl magasra,
s vezetem, hogy igazságosságban járjon,
lába előtt az utat én egyengetem!
Ő építi újjá városomat,
népemet ő engedi szabadon,
de mindezt nem haszonért teszi,
nem fizetségért, vagy kincsekért.”
— az Örökkévaló, a Seregek Ura mondja ezt.
14 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Tiéd lesz Egyiptom gazdagsága,
és Etiópia összegyűjtött kincse.
A magas termetű szabeusok hozzád mennek,
szolgáid lesznek,
láncra verve követnek,
s lábad előtt leborulnak.
Így könyörögnek:
»Bizony, Isten csak közöttetek lakik,
és rajta kívül nincs más Isten!«”
15 Bizony, a rejtőzködő Isten közöttetek van,
Izráel Istene a Szabadítótok!
16 Akik bálványokat készítenek,
mind csalódni fognak,
gyalázat éri őket.
Bizony, mindannyian megszégyenülnek!
17 De Izráelt az Örökkévaló örökre megszabadítja,
szégyen és gyalázat többé nem éri őket!
18 Mert ezt mondja az Örökkévaló,
aki az eget teremtette,
Isten, aki a földet formálta és alkotta,
de nem kietlen pusztaságnak,
hanem lakóhelynek készítette:
„Én vagyok az Örökkévaló,
nincs más Isten kívülem!
19 Nem titokban szóltam,
nem valami sötét zugban,
hanem nyilvánosan!
Nem azt mondtam Jákób népének:
Keressetek, de hiába,
mert úgysem találhattok meg!
Én, az Örökkévaló, igazságot mondok,
valóságot hirdetek.
Az Örökkévaló az egyetlen igaz Isten
20 Hát gyűljetek hozzám!
Jöjjetek közel mind,
akik a népek közül megmenekültetek!”
„Akik bálványok szobrait hordozzák,
milyen értelmetlenek!
Olyan istenhez könyörögnek,
aki semmit sem segít, hisz tehetetlen!
21 Hát tanácskozzatok csak,
adjátok elő érveiteket!
Mondjátok meg nekem:
Ősidőktől fogva volt-e valaha ilyen?
Ki tudta ezt előre megmondani közületek?
Bizony, nem volt senki,
és nincs ma sem.
Én vagyok az Örökkévaló egyedül,
Igazságos Isten, Szabadító!
Nincs más Isten kívülem!
22 Rám nézzetek,
a föld széléről is hozzám jöjjetek,
hogy megmeneküljetek,
hiszen egyedül én vagyok Isten,
nincs senki más!
23 Megesküdtem önmagamra,
igazságot mondtam,
szavam visszavonhatatlan:
mindenki térdet fog hajtani előttem,
mindenki rám esküszik,
24 és így szólnak rólam:
»Bizony, csak az Örökkévalótól származik
az üdvösség és erő!«
Ezért jönnek hozzám mindannyian!”
Akik pedig lázadtak ellene,
mind kudarcot és szégyent vallanak.
25 Izráel népe is az Örökkévalóban dicsekszik,
aki magához fogadja őket,
mint saját gyermekeit.
Az Örökkévaló és a bálványok szembeállítása
46 Bél összeroskad, Nebó[n] ledől,
szobraikat teherhordó állatokra rakják.
Bálványok voltak,
de már csak rakomány a kimerült állatok hátán.
2 Bizony összeroskadnak,
ledőlnek mind a bálványistenek,
még saját magukat sem tudják megmenteni,
mind fogságba hurcolják őket!
3 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Figyelj rám, Jákób népe!
Hallgass rám, Izráel maradéka,
akiket születésetektől fogva hordozok,
anyátok méhétől viselek!
4 Én vittelek, mikor születtél,
és hordozlak, mikor megőszülsz.
Én teremtettelek és visellek,
hordozlak és megmentelek.
5 Kihez hasonlítotok engem?
Kivel akartok egyenlővé tenni?
Kivel mértek össze?
Kit akartok mellém állítani?
Talán a bálványokat?
6 Hiszen aki ilyet akar készíttetni magának,
ötvös mestertől rendeli meg,
kiszámolja erszényéből az aranyat,
leméri az ezüstöt a mérlegen,
hogy a mester istent készítsen neki,
bálványt, amely előtt leborulva imádkozik.
7 A bálványt vállukon hordozzák tisztelőik,
majd leteszik — s az ott is marad.
Még mozdulni is képtelen!
Ha segítségért kiáltasz hozzá,
nem válaszol, nem segít,
szorult helyzetedből meg nem szabadít.
8 Gondoljátok csak végig ezeket,
és szégyenkezzetek!
Emlékezzetek, ti hűtlenek!
9 Emlékezzetek csak a régi időkre,
értsétek meg,
hogy én vagyok az Isten,
nincs más Isten kívülem!
Nincs senki hozzám hasonló,
10 aki már kezdetben kijelenti a véget,
ősidőktől fogva megmutatja
amik még meg sem történtek.
Tervem nem vall kudarcot soha,
s amit akarok, azt véghez is viszem!
11 Előhívom keletről a sast,
messze földről a férfit,
aki megvalósítja terveim.
Igen, amit mondtam, meg is teszem.
Amit tervezek, véghez is viszem.
12 Figyeljetek rám, ti keményszívűek,
akik távol vagytok attól,
hogy a helyes úton járjatok!
13 Közel hozom a győzelmet,[o]
már nincs is messze!
Szabadításom nem várat soká magára.
Szabadulást hozok Sionnak,
csodálatos dolgokat teszek Izráelért.”
Gúnydal Babilónia pusztulásáról
47 „Szállj le trónodról, ülj a porba,
Babilon szűz leánya!
Ülj a puszta földre,
káldeusok leánya![p]
Nincs többé trónusod,
nem leszel többé kényeztetett úrnő!
2 Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet,
mint a rabszolgalányok!
Vedd le fátyladat, járj hajadonfővel,
emeld fel szoknyád,
mikor a folyók[q] gázlóin átkelsz!
3 Bizony, csupaszra vetkőztetnek téged,
s mindenki előtt megszégyenülsz![r]
Megfizetek neked minden gonoszságodért,
s nem kímélek senkit közületek!”
4 Ezt mondja Megváltónk,
az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Szentje:
5 „Némulj el, és ülj le a sötétben,
káldeusok leánya,
többé nem leszel birodalmak királynője!
6 Megharagudtam népemre,
elfordultam örökségemtől,
és kezedbe adtam őket.
Te pedig kegyetlenül büntetted népemet,
az öregekre is súlyos terhet raktál!
7 Azt gondoltad: »Örökké úrnő maradok!«
Nem törődtél hát velük,
nem gondoltad meg,
mi lesz ennek a vége!
8 Hozzászoktál a jóléthez,
elbíztad magad.
Azt gondoltad: ȃn vagyok,
és nincs senki más!
Nem leszek soha özvegy,
sem gyermektelen!«
9 Hát tudd meg, hogy mindkettő
egy napon szakad rád hirtelen:
özveggyé leszel,
és elveszted gyermekeidet!
Bizony, utolér mindez,
hiába a sokféle okkult praktikád és varázsigéd,
egyik sem segít rajtad!
10 Hiába bíztál gonoszságodban,[s]
hiába mondtad: »Engem senki sem láthat!«
Bölcsességed és tudásod becsapott téged,
mikor azt mondtad:
ȃn vagyok,
rajtam kívül nincs más!«
11 Baj és veszedelem zúdul rád,
de nem tudod honnan és mikor.
Utolér a csapás,
és nem tudod kivédeni.
Hirtelen tör rád a pusztulás,
s nem tudod eltéríteni.
12 Hát állj elő nagy varázstudományoddal!
Vedd elő számtalan varázsigéd,
melyekkel ifjúságodtól kezdve annyit vesződtél!
Lássuk, mire mész velük?
Nézzük, kit tudsz velük elriasztani!
13 Hiszen tanácsadóid annyian vannak,
mint égen a csillag!
Talán meguntad őket és bölcsességüket?
Jöjjenek hát, és mentsenek meg, ha tudnak:
az asztrológusok, meg a csillagok ismerői,
és a jövendőmondók,
akik újhold napján jósolnak neked!
14 Bizony, mint a polyva,
úgy megégnek a tűzben!
Nagy bölcsességükkel
magukat sem menthetik meg a tűzből!
Mert ez a tűz nem a kályha parazsa,
nem a tűzhely barátságos melege!
15 Így jársz majd varázslóiddal,
akikkel ifjúságodtól fogva vesződtél.
Menekülnek, ki merre lát,
s rajtad nem tud egyik sem segíteni.”
Egyedül az Örökkévaló képes kijelenteni a jövőt
48 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Hallgass rám, Jákób népe,
akik Izráelnek nevezitek magatokat,
bár Júdától származtok!
Az Örökkévaló nevére esküsztök,
Izráel Istenét emlegetitek,
de nem őszintén, nem igazán.
2 Hiszen a Szent Város[t] lakóinak hívnak titeket,
és Izráel Istenében bíztok,
kinek neve: Örökkévaló, a Seregek Ura!
3 Amik eddig történtek,
már régen megmondtam nektek.
Előre megmondtam,
idejében tudtotokra adtam,
azután hirtelen megtettem.
Bizony, szavaim mind beteljesedtek!
4-5 Mielőtt megtörtént volna,
kijelentettem nektek a jövőt,
mert tudtam, hogy mennyire makacs vagy,
milyen nehezen formálható[u],
és nem hiszel nekem.
Hát megmutattam neked, amik következtek,
hogy ne mondhasd:
»Bálványaim tették ezt!
Bálványszobrom parancsára történt!«
6 Előre hallottad,
majd saját szemeddel láttad,
tanúskodhatsz róla.
De mostantól új dolgokat hirdetek,
eddig rejtett dolgokat mondok neked,
amelyekről nem hallottál soha.
7 Most teremtettem ezeket, nem régen,
nem hallottad ezelőtt,
hogy ne mondhasd:
»Ezt már rég tudom!«
8 Bizony, nem hallgattál rám,
nem értettél meg semmit,
mert régtől fogva befogtad a füled!
Hiszen jól ismerlek téged,
milyen hűtlen vagy és engedetlen,
s hogy születésed óta lázadsz ellenem.
9 Nevemért mégis fékezem haragom,
dicsőségemért türtőztetem magam,
hogy ki ne irtsalak.
10 Nézd, megtisztítalak, mint az ezüstöt,
de a szorongatás tüzében.
Próba alá vetlek a csapások kohójában.
11 Csak önmagamért bánok így veled,
tudd meg, csak magamért, nem miattad!
Mert hogyan is hagyhatnám,
hogy gyalázzák nevem?
Dicsőségem másnak át nem engedem!”
12 „Figyelj rám, Jákób!
Hallgass rám Izráel, akit elhívtam!
Én vagyok a kezdet,
és én vagyok a befejezés!
13 Kezem alapozta meg a földet,
jobb karom terjesztette ki az eget.
Mikor szólítottam őket, mind előálltak,
hogy parancsom teljesítsék.
14 Gyűljetek mind elém,
halljátok meg ezt nemzetek!
Ugyan ki az közületek,
aki megmondta volna előre,
hogy akit az Örökkévaló szeret,[v]
végrehajtja az Örökkévaló akaratát Babilonon,
és a káldeusokon?
15 Egyedül én mondtam meg előre.[w]
Elhívtam, el is hoztam,
útjait egyengettem,
és győzelemre segítettem!
16 Jöjjetek ide,
és halljátok meg ezt!
Kezdettől fogva nyíltan beszéltem,
nem titokban!
Kezdettől fogva ott vagyok,
ahol beteljesedik,
amit előre megmondtam.”
Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló Isten küldött engem és az ő Szellemét. 17 Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Szentje, Megváltód:
„Én vagyok Istened, az Örökkévaló,
aki tanítalak téged mindarra, ami javadra válik,
aki vezetlek azon az úton, amelyen járnod kell.
18 Bárcsak engedelmeskedtél volna parancsaimnak!
Akkor most békességed és jóléted oly bőséges volna,
mint az áradó folyóvíz.
Igazságosságod olyan lenne,
mint a tenger dagály idején.
19 Bizony, akkor utódaid annyian lennének,
mint tengerparton a homokszemek,
gyermekeid, mint a kavicsok,
megszámlálhatatlanul!
Akkor nem pusztítanák őket,
egyet sem ölnének meg közülük soha!”
20 Jöjjetek ki Babilóniából,
meneküljetek el a káldeusoktól!
Énekelve hirdessétek,
ujjongva kiáltsátok világgá:
„Az Örökkévaló megváltotta a szolgáját, Jákóbot!”
21 Mikor a pusztában vezette népét az Örökkévaló,
egyikük sem szomjazott,
még a sziklából is vizet fakasztott nekik!
Bizony, meghasította a sziklát értük,
és víz zúdult ki onnan bőségesen.
22 „Nincs békesség az istentelen gonoszok számára!”
— mondja az Örökkévaló.
Az Örökkévaló Szolgája
49 Figyeljetek rám, szigetek lakói,
halljátok szavam, távoli nemzetek!
Az Örökkévaló hívott el engem még születésem előtt,
már anyám méhében nevemen szólított.
2 Éles karddá tette beszédemet,
keze árnyékában rejtett el,
hegyes nyíllá csiszolt,
és tegzébe[x] zárt.
3 „Szolgám vagy, Izráel
— mondta nekem —,
rajtad mutatom meg dicsőségemet!”
4 „Mennyit fáradoztam, dolgoztam hiába,
hasztalan pazaroltam erőm,
semmit el nem értem
— feleltem én —,
de az Örökkévaló ítél ügyemben,
ő mérlegeli munkámat, hogy mennyit ér.”
5 Az Örökkévaló az,
aki anyám méhében szolgájának alkotott,
s hogy Jákóbot hozzá visszavezessem,
és Izráel összegyűljön előtte
— hiszen becses vagyok az Örökkévalónak,
és Istenemtől kapom az erőmet.
6 Ezt mondja az Örökkévaló: „Szolgám vagy te,
hogy Jákób törzseit helyreállítsd,
és visszahozd Izráel maradékát.
De mindez nem elég:
a nemzeteknek is világosságul adlak,
hogy szabadításom eljusson
a föld minden népéhez általad.”
7 Ezt mondja az Örökkévaló,
Izráel Szentje és Megváltója
az uralkodók szolgájának,
akit az emberek lenéznek, elutasítanak,
és a nemzetek megutálnak:
„Királyok állnak fel trónjukról előtted,
fejedelmek borulnak le lábadnál,
az Örökkévaló kedvéért, aki hűséges,
Izráel Szentje miatt, aki téged választott.”
8 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Jókedvem idején teljesítem kérésedet,
az üdvösség napján megsegítelek,
megőrizlek és megvédelek.
Szövetségül adlak a nemzeteknek,
hogy állítsd helyre a földet,
és helyezd vissza népemet elpusztult örökségébe.
9-10 A megkötözött foglyokat bocsásd szabadon,
a sötétben ülő rabokat hozd ki a fényre!
Bizony, kijönnek,
és semmiben nem szenvednek hiányt,
mint a juhnyáj.
Útközben is legelnek,
a dombokon és hegyeken bőséges legelőt találnak.
Nem bántja őket éhség, vagy szomjúság,
nem égeti nap heve, sem forró szél,
mert az vezeti őket, aki könyörült rajtuk.
Bizony, friss vízforráshoz vezeti őket!
11 Utat készítek nekik még a hegyeimen is,
mert útjaim magasra vezetnek.
12 Nézzétek! Már jönnek is, a messzi országokból,
távoli földekről, északról és délről,
még Színimből[y] is!”
13 Ujjongjatok, egek! Örvendezz, Föld!
Ugráljatok örömötökben, hegyek!
Mert az Örökkévaló megvigasztalta népét,
megalázott szegényein megkönyörült!
14 Sion így panaszkodik:
„Elfelejtett már engem az Örökkévaló,
nem törődik velem Uram!”
15 „Hát elfelejtheti-e gyermekét az anya?
Szeretett fiacskájával ne törődne?
De még ha el is felejtené
— ezt feleli az Örökkévaló —,
én terólad soha meg nem feledkezem!
16 Lásd, Sion, tenyerembe véstem[z] képedet[aa],
szüntelen szemem előtt tartalak.
17 Fiaid sietve visszatérnek hozzád,
pusztítóid és rombolóid pedig elvonulnak.
18 Emeld föl tekinteted,
nézz körül, és lásd meg:
fiaid mindannyian összegyűlnek,
hozzád sietnek!”
Életemre mondom
— szól az Örökkévaló —,
úgy fognak téged ékesíteni, Sion,
mint ékszerek a menyasszonyt!
Bizony, gyermekeid lesznek ékességeid!
19 Elpusztított földjeid, városaid romjai,
és a letarolt vidékek
hamarosan szűknek bizonyulnak,
mikor fiaid hazatérnek.
Pusztítóid pedig messzire távoznak.
20 Gyermekeid, akiket sirattál,
ezt mondják majd neked:
„Szűk ez a hely,
adj nekünk tágasabb tért,
bővebb lakóhelyet!”
21 Te pedig ezt gondolod, Sion:
„Ki szülte ezeket a gyermekeket?
Hiszen én meddő voltam,
magányos és gyermektelen,
száműzött és bolyongó!
Ki nevelte fel őket,
mikor elhagyott voltam?
Honnan jöttek hát ezek?”
22 Ezt mondja az Örökkévaló Isten:
„Nézd! Kezemmel intek a nemzeteknek,
zászlómmal jelt adok a népeknek,
hogy ölükben hozzák vissza fiaidat,
vállukon hordozzák leányaidat.
23 A nemzetek királyai viselnek gondot rájuk,
és királynék dajkálják gyermekeidet.
Előtted földre borulnak,
és a port nyalják lábadnál,
hogy megtudd:
én vagyok az Örökkévaló!
Akik bennem bíznak,
nem csalódnak soha.”
24 Elvehetik-e zsákmányát az erős harcostól?
Kiszabadulhatnak-e a kegyetlen börtönéből hadifoglyai?
25 „Bizony, megszabadulnak az erős foglyai,
s a kegyetlen kezéből is kiveszik zsákmányát!
Mert én harcolok ellenségeiddel
— mondja az Örökkévaló —,
és megszabadítom fiaidat, Sion!
26 Ellenségeid egymást falják fel,
és saját vérüktől,
mint édes bortól, megrészegednek!
Igen, én teszem ezt,
hogy mindenki megtudja:
Én vagyok az Örökkévaló,
Szabadítód és Megváltód,
Jákób erős Istene!”
Mikor hívtalak titeket, miért nem válaszolt senki?
50 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Hol van anyátok válólevele,[ab]
amellyel elbocsátottam őt?
Kinek voltam én adósa,
hogy törlesztésül titeket eladtalak volna?
Bizony, bűneitek miatt adtak el titeket,
és vétkeitek miatt taszították el anyátokat!
2 Mikor hazajöttem, mint apa a családjához,
hol voltatok?
Mikor szólítottalak titeket,
miért nem válaszolt senki?
Talán oly rövid a kezem,
hogy nem tudlak megszabadítani?
Vajon nincs elég erőm,
titeket megmenteni?
Hiszen egy szavamra kiszárad a tenger,
s a folyók helye sivataggá változik!
Elpusztulnak bennük a halak,
és tetemük megbüdösödik.
3 Ha szólok, az ég sötétbe borul,
gyászruhát borítok rá egyetlen szavammal.”
Az Örökkévaló szolgája
4 Az Örökkévaló Isten tanított meg bölcsen szólni,
hogy szavammal fölemeljem a megfáradtakat.
Fölkelt reggelente, mint tanítványát,
kora hajnalban fölébreszt,
hogy figyeljek rá.
5 Az Örökkévaló Isten nyitotta meg fülemet,
én pedig hallgattam rá,
és engedelmeskedtem.
Nem fordultam vissza soha.
6 Kiszolgáltattam magam azoknak,
akik megvertek,
ellenkezés nélkül tűrtem,
hogy szakállam tépjék,
nem bújtam el gyalázkodásuk
és köpködésük elől.
7 De nem maradok szégyenben,
mert az Örökkévaló Isten megsegít engem.
Sziklaszilárdan eltökéltem magam,
mert tudom, hogy benne nem csalódom.
8 Hiszen ő közel van hozzám,
és igazol engem!
Ugyan ki fog perbe szállni ellenem?
Álljon elő, ha mer,
hadd lássam, ki az?
Lépjen hozzám ellenfelem!
9 Nézzétek! Az Örökkévaló Isten maga áll mellettem,
kicsoda ítélhet el engem?
Mint molyrágta ócska ruha,
úgy jár ellenfelem:
szétmállik és megsemmisül.
10 Ki az közületek,
aki féli és tiszteli az Örökkévalót?
Hallgasson hát az ő szolgájának szavára,
és engedelmeskedjen neki!
Ha ösvényetek sötét,
és nincs világosságotok,
bízzatok az Örökkévalóban,
és támaszkodjatok Istenetekre!
11 De ti, akik tüzet szítotok,
és tüzes nyilakkal fegyverkeztek föl,
hogy másokat megrontsatok,
magatok kerültök a lángok közé,
megéget benneteket a tűz,
amelyet gyújtottatok!
Kezemből ér ez utol titeket,
s kínok között kell hevernetek.
Nézzetek Ábrahámra!
51 „Figyeljetek rám,
akik kívánjátok az igazságosságot,
akik az Örökkévalót keresitek!
2 Nézzetek Ábrahámra, ősapátokra,
a sziklára, amelyből kihasítottak titeket!
Nézzetek Sárára, aki benneteket világra hozott,
a kőfejtőre,[ac] melyből származtatok!
Ábrahám egymaga volt, amikor elhívtam,
de megáldottam, és utódait megszaporítottam.
3 Bizony, helyreállítja az Örökkévaló Siont,
romjaiból újra felépíti,
elpusztult földjét olyanná teszi,
mint az Éden,
kopár pusztájából az Örökkévaló kertje lesz,
öröm szava hangzik ott,
dicséret és hálaének hallatszik benne.”
Szabadításom örökre érvényes!
4 „Figyelj rám, népem!
Nemzetem hallgass rám!
Mert tanítás származik tőlem,
igazságos ítéletem megvilágosítja a nemzeteket.
5 Hamar eljön igazságom,
már úton van szabadításom,
és karjaim népeket ítélnek.
Reménykedve várnak engem a szigetek
és a távoli partok lakói,
s karom erejében bíznak.
6 Tekintsetek fel az égre,
nézzetek a földre körös-körül!
Mindezek elmúlnak:
az ég eltűnik, mint a füst,
a föld pedig szertefoszlik,
mint kopott ruha,
lakói meghalnak és elenyésznek.
De szabadításom örökre érvényes,
és igazságosságom soha nem változik.”
7 „Figyeljetek rám,
akik ismeritek az igazságosságot!
Hallgass rám, te nép,
aki Törvényem szívedbe zártad!
Ne féljetek azoktól,
akik gyaláznak titeket!
Ne essetek kétségbe szidalmaik miatt!
8 Mert úgy pusztulnak el,
mint a molyrágta ruha.
Végük lesz, mint a gyapjúnak,
melyet férgek rágnak szét.”
Ébredj föl, Örökkévaló karja!
9 Ébredj föl, ébredj föl, Örökkévaló karja!
Mutasd meg erődet, mint a régi időkben,
az ősi nemzedékek napjaiban!
Hiszen Ráháb[ad] fejét karod ereje hasította ketté,
a tengeri szörnyet te döfted keresztül!
10 Te szárítottad ki a tenger mély vizét,
te készítettél utat a tenger fenekén,
hogy megváltottaid átkeljenek rajta!
11 Így jönnek majd az Örökkévaló megváltottai,
ujjongó énekkel térnek vissza Sionra,
fejüket örök öröm koszorúzza.
Vidámság és öröm lesz a részük,
messze tűnik a bánat és fájdalom.
12 „Én magam vigasztallak meg titeket!
— ezt mondja az Örökkévaló. —
Hogyan félhetsz hát halandótól,
vagy bárki ember fiától,
aki mulandó, mint a fű?
13 Elfelejtkeztél az Örökkévalóról, Teremtődről,
aki az eget kiterjesztette,
és a földet megalapozta?
Miért rettegsz hát folyton
a haragvó elnyomótól,
aki el akar pusztítani?
De hová lett a dühöngő haragú elnyomó?
14 Hamarosan megszabadul a fogoly,
nem hal meg a börtönben,
és kenyere sem fogy el,
15 mert én vagyok Istened, az Örökkévaló,
aki felkavarja a tengert,
hogy zúgjanak hullámai.
Örökkévaló, Seregek Ura — ez a nevem.
16 Én adtam szádba saját szavaimat,
és kezem árnyékával takartalak be,
hogy új eget alkossak,
és a földet újra alapozzam,
és azt mondjam Sionnak:
»Az én népem vagy!«”
Ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem!
17 Ébredj föl!
Ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem,
aki az Örökkévaló haragját elszenvedted,
elvetted kezéből poharát, és kiittad!
Bizony, ki kellett innod a büntetés öblös kelyhét,
amelytől tántorogsz.
18 Fiúkat szültél,
de egy sem akadt köztük,
aki vezetett volna.
Felnevelted őket,
de egy sem fogta meg a kezed.
19 Kétszeres csapás ért,
mégsem szánt meg senki.
Pusztítás és rombolás tört rád,
éhínség és fegyver ért utol,
de ki vigasztal téged?
20 Ájultan hevertek fiaid az utcákon szerteszét,
mint hálóba gabalyodott vadak[ae],
tehetetlenül.
Megrészegedtek az Örökkévaló haragjától,
beteltek büntetésével.
21 Halld meg hát, Jeruzsálem,
te megalázott!
Figyelj rám, aki megrészegedtél,
de nem a bortól!
22 Ezt üzeni neked Urad, az Örökkévaló,
és Istened, aki felkarolja népe ügyét:
„Nézd, kivettem kezedből a poharat,
amely megrészegített!
Nem kell többet innod
haragom öblös kelyhéből,
elég már ennyi!
23 De kínzóid kezébe adom,
hogy ők igyák meg.
Azok, akik ezt mondták neked:
»Feküdj csak a földre,
hadd tapossunk rajtad!«
Te pedig eltűrted,
hogy a földre tapossanak.
Úgy tiporták hátadat,
mint járókelő az utat.”
Öltözz fel dicsőségedbe, Jeruzsálem!
52 Ébredj föl, ébredj föl!
Szedd össze erődet, Sion!
Öltözz fel dicsőségedbe, Jeruzsálem,
szent város!
Hiszen soha többé nem lép be kapuidon
ellenséges idegen[af].
2 Kelj fel, rázd le a port magadról,
ülj székedbe, Jeruzsálem!
Szabadítsd ki magad nyakad kötelékeiből,
Sion fogoly leánya!
3 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Nem pénzért adtak el téged,
és nem is pénzen fognak megváltani!
4 Előbb Egyiptomba ment le népem,
hogy ott lakjon hosszú ideig,
azután Asszíria igázta le őket, ok nélkül
— mondja az Örökkévaló Isten. —
5 Most hát mit tegyek?
Hiszen népemet ingyen elhurcolták,
elnyomóik ujjonganak rajta,
és nevem gyalázzák szüntelen!
— mondja az Örökkévaló. —
6 Ezért hát népem
végre valóban megismeri nevemet!
Megtudják, hogy én vagyok az,[ag]
aki szólok hozzájuk!”
7 Milyen kedves és szép,
mikor a hegyeken hírnök közeleg,
aki jó hírt hoz,
békességet hirdet,
örömhírt jelent,
szabadulásunk hírét hozza,
Sionnak ezt mondja:
„Istened királyként uralkodik!”
8 Őrszemeid,[ah] Sion, örömmel kiáltanak,
mikor saját szemükkel látják az Örökkévalót,
amint a Sionra visszatér.
9 Jeruzsálem romjai, ujjongva kiáltsatok,
mert az Örökkévaló megvigasztalja és helyreállítja népét,
megváltja Jeruzsálemet!
10 Az Örökkévaló megmutatta szent karja hatalmát
az összes nemzetnek,
a föld szélső határáig
mindenütt látták Istenünk szabadítását!
11 Jöjjetek ki, jöjjetek ki,
vonuljatok ki onnan!
Ne érintsetek semmi tisztátalant![ai]
Gyertek ki közülük,
és tisztítsátok meg magatokat,
akik az Örökkévalónak szentelt edényeket[aj] viszitek!
12 De nem kell menekülnötök,
nem kell sietve kimennetek,
mert az Örökkévaló megy előttetek,
és Izráel Istene lesz a hátvéd mögöttetek.[ak]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center