Bible in 90 Days

²⁰ Mózes ezt felelte nekik: „Rendben van, ha megteszitek, amit ígértetek, akkor kívánságotok szerint ez a vidék lesz a birtokotok. Tehát fegyverkezzetek föl, és vonuljatok az Örökkévaló előtt^[a] a sereg élén! ²¹ Keljetek át a Jordánon az Örökkévaló színe előtt, és mindaddig harcoljatok, amíg az Örökkévaló teljesen ki nem űzi ellenségeit arról a földről, ²² és az egész országot meg nem hódítjátok. Csak azután térjetek vissza otthonaitokba. Így ártatlanok lesztek mind az Örökkévaló, mind pedig Izráel népe előtt, és ezt a földet, amelyet kértetek, örök birtokul kapjátok. ²³ De ha nem teszitek meg, amit ígértetek, akkor az Örökkévaló ellen vétkeztek, és nem kerülhetitek el a büntetést! ²⁴ Tehát, most építsetek ezen a vidéken városokat családjaitoknak és aklokat nyájaitoknak, de azután tegyétek meg, amit ígértetek!”

²⁵ Gád és Rúben törzsének emberei ezt felelték: „Szolgáid megteszik, amit parancsoltál, urunk! ²⁶ Gyermekeink, feleségeink és állataink itt maradnak Gileád városaiban, ²⁷ szolgáid pedig fegyveresen átkelnek a Jordánon az Örökkévaló előtt, és harcolni fognak — ahogy parancsoltad”.

^28-29 Mózes így rendelkezett Gád és Rúben törzse felől Eleázár főpapnak, Józsuénak, Nún fiának és Izráel törzsei vezetőinek: „Ha Gád és Rúben törzsének harcosai az Örökkévaló jelenlétében veletek együtt kelnek át a Jordánon, és veletek együtt indulnak harcba, akkor — miután azt a földet már meghódítottátok — adjátok nekik örökségül Gileád vidékét, ahogy kérték! ³⁰ De ha nem kelnek át veletek együtt, akkor Kánaán földjéből kapják meg birtokukat veletek együtt!”

³¹ Gád és Rúben törzsének emberei ezt mondták erre: „Azt fogjuk tenni, amit az Örökkévaló parancsolt nekünk, szolgáidnak! ³² Mi magunk felfegyverkezve átkelünk az Örökkévaló előtt a Jordánon Kánaán földjére, de földbirtokaink az innenső parton lesznek”.

³³ Mózes tehát Gád és Rúben törzsének, meg Manassé, József fia törzse felének a Jordántól keletre jelölte ki a birtokát. Nekik adta azt a földet, amely Szihónnak, az emóriak királyának országa volt, meg azt, amely Ógnak, Básán királyának országa volt, s amelyet Izráel tőlük foglalt el a városokkal és falvakkal együtt.

^34-36 Ezen a vidéken Gád törzse újjáépítette a következő, fallal körülvett városokat: Díbón, Atárót, Aróér, Atrót-Sófán, Jazér, Jogboha, Bét-Nimra és Bét-Hárán. Építettek aklokat is az állataiknak.

^37-38 Rúben törzse újjáépítette a következő városokat: Hesbón, Elálé, Kirjátaim, Szibma, Nebó és Baál-Meón, és új neveket adtak ezeknek. (E két utóbbi várost az új nevükön kell nevezni.)^[b]

³⁹ Manassé leszármazottjának, Mákírnak nemzetsége felvonult Gileád ellen, elfoglalták és birtokba vették, az ott lakó emóriakat pedig elűzték. ⁴⁰ Ezért Mózes Mákír nemzetségének adta Gileádot, akik le is telepedtek ott. ⁴¹ Manassé másik leszármazottjának, Jáírnak nemzetsége is felvonult az emóriak falvai ellen, és elfoglalta azokat. Emiatt nevezték azután Jáír sátorfalvainak ezeket a településeket. ⁴² Nóbah nemzetsége is fölvonult Kenát városa ellen, és elfoglalta azt a körülötte lévő falvakkal együtt, majd a maga nevéről Nóbahnak nevezte el.

Izráel táborhelyei a pusztában

33 Ezek Izráel népének táborhelyei, attól kezdve, hogy csapatokba rendezve, Mózes és Áron vezetésével kivonultak Egyiptomból. ² Mózes az Örökkévaló utasítása szerint gondosan följegyezte ezeket a helyeket. Tehát ezek Izráel pusztai vándorlásának szakaszai és táborhelyei.

³ Izráel népe a Páska ünnepe után közvetlenül, az első hónap 15. napján indult útnak az egyiptomi Ramszeszből. Győzelmesen és bátran jöttek ki az egyiptomiak szeme láttára, ⁴ miközben egész Egyiptom temette összes elsőszülöttjeit, akiket az Örökkévaló megölt. Az Örökkévaló ítéletet tartott Egyiptom istenei^[c] fölött.

⁵ Ezután Izráel táborhelyei a következők voltak: Szukkót, ⁶ majd Étám, amely a sivatag szélén fekszik. ⁷ Étámot elhagyva Pí-Haírót felé fordultak, amely Baál-Cáfónnal szemben fekszik, majd Migdól előtt vertek tábort.

⁸ Pí-Haírótból elindulva átgyalogoltak a tenger közepén a túloldalra, a sivatagba. Három napig vonultak az Étám-pusztában, amíg Márába érkeztek.

⁹ Következő táborhelyük az Élim-oázisban volt, ahol 12 forrás fakadt, és 70 pálmafa nőtt.

¹⁰ Ezután a következő helyeken vertek tábort: a Vörös-tenger^[d] partján, ¹¹ majd a Szin-pusztában, azután ¹² Dofka, ¹³ majd Álús következett, és ¹⁴ Refídím, ahol nem volt ivóvíz.

¹⁵ Ezután a következő táborhelyeken állomásoztak: Sínai-puszta, ¹⁶ Kibrót-Hattaava, ¹⁷ Hacérót, ¹⁸ Ritma, ¹⁹ Rimmón-Perec, ²⁰ Libna, ²¹ Rissza, ²² Kehéláta, ²³ Sefer-hegy, ²⁴ Harádá, ²⁵ Makhélót, ²⁶ Tahat, ²⁷ Terah, ²⁸ Mitka, ²⁹ Hasmóna, ³⁰ Mószérót, ³¹ Bené-Jaakán, ³² Hór-Haggidgád, ³³ Jotbátá, ³⁴ Abróna, ³⁵ Ecjón-Geber és ³⁶ Kádés (amely a Cin-pusztában fekszik), ³⁷ majd a Hór-hegynél ütöttek tábort, Edom országának határán.

³⁸ Mialatt ott táboroztak, az Egyiptomból való kivonulástól számított 40. esztendő 5. hónapjának első napján Áron főpap az Örökkévaló parancsa szerint fölment a Hór-hegyre. Ott is halt meg. ³⁹ Áron ekkor 123 éves volt.

⁴⁰ Ekkor történt az, hogy a Negev-pusztában lévő Arád városának kánaáni királya meghallotta, hogy Izráel népe közeledik.

⁴¹ A Hór-hegy után ezek a táborhelyek következtek: Calmóna, ⁴² Púnón, ⁴³ Óbót, ⁴⁴ Ijjé-Háabárim (amely Moáb országának határán fekszik), ⁴⁵ Díbón-Gád, ⁴⁶ Almón-Diblátaim. ⁴⁷ Utána az Abárim-hegyeken táboroztak, Nebóval szemben, ^48-49 majd Moáb síkságán, a Jordán partján, Jerikóval átellenben, Bét-Hajesimót és Ábél-Hassittim között.

⁵⁰ Ezen a helyen szólt az Örökkévaló Mózesnek: ⁵¹ „Mondd meg Izráel népének: »Amikor majd átkeltek a Jordánon Kánaán földjére, ⁵² űzzétek ki onnan azokat, akik ott laknak! Kőből faragott és fémből öntött bálványaikat törjétek össze, oltáraikat romboljátok le! ⁵³ Vegyétek birtokba azt az országot, mert nektek adtam, és telepedjetek le ott! ⁵⁴ Mindegyik törzs és nemzetség kapjon részt a földből: az legyen a saját birtoka. Azt pedig sorshúzással döntsétek el, hogy melyik törzs vagy nemzetség melyik területet kapja. Így osszátok el a földet magatok között. A nagyobb törzsnek tágasabb birtokot, a kisebbnek kisebbet adjatok. Mindenkinek el kell fogadnia azt a birtokot, amely a sorshúzással neki jutott. Minden nemzetség és család a maga törzsének területén belül kapjon részt.

⁵⁵ Vigyázzatok! Ha nem űzitek ki onnan az összes jelenlegi lakost, akkor a megmaradók olyanok lesznek, mint szálka a szemetekben és tövis az oldalatokban! Állandóan bosszantani és gyötörni fognak benneteket azon a földön, ⁵⁶ és akkor majd veletek fogok úgy bánni, ahogyan azokkal a népekkel akartam.«”

Az Ígéret Földjének határai

34 Ezután az Örökkévaló szólt Mózesnek: ² „Parancsold meg Izráel népének, és mondd meg nekik: »Hamarosan bementek Kánaán földjére, amelyet nektek adtam birtokul, a következő határok szerint: ³ Déli határotok a Holt-tenger déli csúcsától, vagyis a Cin-pusztától indul, és Edom országa mellett halad. ⁴ A határ dél felől megkerüli az Akrabbim-hágót, majd Cin felé halad, délről elkerüli Kádés-Barneát, azután érinti Hacar-Addárt, majd Acmón felé halad. ⁵ Ezután Egyiptom patakja^[e] mentén halad egészen a Nagy-tengerig.^[f]

⁶ Nyugati határotok a Nagy-tenger partja lesz.

⁷ Északon a határ a Nagy-tenger partján kezdődik, majd a Hor-hegy^[g] felé halad. ⁸ Ezután a Hamátba vezető út felé húzódik, majd érinti Cedádot, ⁹ Zifrónt, és Hacar-Énánnál végződik. Ez legyen az északi határotok.

^10-11 Keleti határotok Hacar-Énántól Sefám és Ribla érintésével húzódik dél felé, majd Ain városát keletről kerüli, és érinti a Kinneret-tó^[h] keleti partját. ¹² Ezután a tó keleti partján halad a Jordánig, amelynek mentén eléri a Holt-tengert, annak keleti partján húzódik egészen a tenger déli csúcsáig. Ezek tehát országotok határai körös-körül.«”

¹³ Mózes tehát megparancsolta Izráel népének: „Ez az a föld, amelyet birtokul kaptok, és sorshúzással kell elosztanotok egymás között. Az Örökkévaló megparancsolta, hogy ebből kapjon birtokot kilenc és fél törzs. ^14-15 Rúben és Gád törzsének nemzetségei, meg Manassé törzsének fele már megkapta a maga birtokát a Jordán innenső, keleti partján, a Jerikóval szemben elterülő vidéken”.

¹⁶ Azután ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: ¹⁷ „A föld elosztását ezek a férfiak végezzék: Eleázár főpap és Józsué, Nún fia, ¹⁸ valamint a törzsek vezetői. ¹⁹ Ez utóbbiak a következők:

²⁹ Ezeket a férfiakat választotta ki az Örökkévaló, hogy osszák fel Kánaán földjét Izráel népe között.

A léviták városai és legelői

35 Az Örökkévaló szólt Mózeshez, amikor Izráel Moáb síkságán táborozott, a Jordán mellett, Jerikóval szemben. ^2-3 Ezt mondta: „Rendeld el, hogy amikor majd Izráel népe birtokba veszi területét, akkor adjanak abból a lévitáknak egyes városokat lakóhelyül. A városok körül fekvő legelőket is adják oda nekik, hogy állataikat legyen hol legeltetniük. ⁴ Ezek a legelők a város falától mind a négy égtáj irányában 1 000 könyök^[i] távolságig terjedjenek. ⁵ Mérjétek ki a léviták legelőinek területét: annak keleti oldala legalább 2 000 könyöknyi legyen! Ugyanígy legalább 2 000 könyök hosszú legyen a déli, a nyugati és az északi oldal is. A város maga ennek a területnek a közepén helyezkedjen el.

⁶ A lévitáknak átadott városok közül hatot jelöljetek ki menedékvárosnak, hogy aki véletlenül megöl valakit, ezekbe menekülhessen. Ezen a hat városon kívül még további 42 várost adjatok át a lévitáknak. ⁷ Összesen tehát 48 várost adjatok nekik, a városok körül elterülő legelőkkel együtt. ⁸ Minden törzs adjon a maga területén városokat a lévitáknak. Amelyik törzsnek nagyobb terület jutott, az több várost, amelyiknek kisebb területe van, az kevesebbet adjon”.

A menedékvárosok^(A)

⁹ Ezután az Örökkévaló ismét szólt Mózeshez: ¹⁰ „Mondd meg Izráel népének: Amikor majd átkeltek a Jordánon, Kánaán földjére, ¹¹ jelöljetek ki menedékvárosokat, hogy aki véletlenül megöl valakit, ezekbe menekülhessen. ¹² Ezek szolgáljanak arra, hogy aki véletlenül ölt meg valakit, az a vérbosszúra törekvő rokon elől oda menekülhessen, és ne öljék meg, mielőtt ügyében a közösség ítéletet nem hoz. ^13-14 Összesen hat ilyen várost jelöljetek ki Kánaán földjén: hármat a Jordán egyik oldalán, és hármat a másikon. ¹⁵ Szolgáljanak ezek a városok menedékül Izráel népének és a közöttetek lakó idegeneknek, sőt, az átutazóknak is. Mindazok, akik nem szándékosan ölnek meg valakit, bemenekülhetnek ezekbe a városokba.

¹⁶ Aki megöl valakit, az a következő esetekben nem veheti igénybe a menedékváros védelmét: Ha vasból készült fegyverrel ölt meg egy embert, akkor gyilkosnak kell tekinteni, és halállal lakoljon. ¹⁷ Ha kővel ütött vagy dobott meg egy másik embert, úgy hogy az belehal, akkor gyilkosnak kell tekinteni, és halállal lakoljon. ¹⁸ Ha fából készült kézi szerszámmal vagy eszközzel üt meg egy másik embert, úgy hogy az belehal, akkor gyilkosnak kell tekinteni, és halállal lakoljon. ¹⁹ Ilyen esetekben a vérbosszuló rokon megölheti a gyilkost, ahol rátalál.

^20-21 Ha valaki gyűlölettől indíttatva kézzel megüti, ellöki, vagy bármivel megdobja társát úgy, hogy az belehal, akkor az illetőt gyilkosnak kell tekinteni, és halállal lakoljon. Ilyen esetekben a vérbosszuló rokon megölheti a gyilkost, ahol rátalál.

²² Azonban, ha valaki véletlenül löki meg társát, vagy véletlenül dobja meg valamivel, ²³ vagy úgy ejt rá egy súlyos követ, hogy nem látta, hogy a másik ott van, de nem voltak ellenségek azelőtt, és nem előre megfontolt szándékkal tette, ²⁴ akkor a közösség ítéljen a tettes és a vérbosszuló rokon között, a fenti rendelkezések szerint. ²⁵ Ha ártatlan a tettes, akkor a közösség mentse ki a vérbosszuló kezéből, és küldje vissza abba a menedékvárosba, amelybe először futott. Lakjon ott, amíg a szent olajjal fölkent főpap meg nem hal, de ne mozduljon ki a városból.

²⁶ Ha mégis kimegy onnan, ²⁷ és a vérbosszuló rátalál, megölheti a tettest. Ilyen esetben a vérbosszuló rokont nem terheli a gyilkosság bűne, ²⁸ hiszen a tettesnek a főpap haláláig a menedékvárosban kell laknia, és csak a főpap halála után térhet vissza a maga birtokára. ²⁹ Ezek a szabályok legyenek a számotokra törvényül nemzedékről nemzedékre, akárhol is laktok.

³⁰ Ha valaki szándékosan meggyilkol egy embert, akkor tanúk vallomása alapján lehet csak halálra ítélni. De ehhez legalább két tanú szükséges, egy tanú vallomása alapján senkit nem szabad halálra ítélni.

³¹ A halálra ítélt gyilkos életéért nem lehet váltságdíjat elfogadni, hanem ki kell végezni az illetőt.

³² Ha valaki véletlenül ölt meg egy embert, azután menedékvárosba futott, attól nem szabad váltságdíjat elfogadni azért, hogy még a főpap halála előtt visszatérhessen otthonába.

³³ Ne tegyétek tisztátalanná a földet, amelyen laktok! A meggyilkolt ember vére ugyanis tisztátalanná teszi azt a földet, amelyre kiömlött. A kiontott vér miatt nem lehet más váltságdíjat adni, mint annak a vérét, aki a gyilkosságot elkövette. ³⁴ Ne tegyétek tisztátalanná a földet, amelyen laktok, és amelyen én is lakom! Mert én, az Örökkévaló, Izráel népével együtt lakom”.

A leányági örökösödés birtokrendezése

36 A Gileád-nemzetség családfői a következő kérdéssel fordultak Mózeshez és a törzsek fejedelmeihez (Gileád Manassé fiának, Mákírnak volt a fia, József törzséből):

² Ezt mondták Mózesnek: „Az Örökkévaló azt parancsolta neked, uram, hogy sorshúzással oszd fel a földet Izráel népe között. Ugyanakkor azt is parancsolta, hogy a rokonunk, Célofhád részét oszd ki a leányai között. ³ Ha tehát Célofhád leányai egy másik törzsből való férfihoz mennek feleségül, akkor a birtokukat is magukkal viszik abba a másik törzsbe. Ez esetben azt a birtokot kihasítják a törzsünk területéből, és átcsatolják a másik törzs területéhez. Ezzel viszont a mi törzsünk területe, amelyet sorshúzással kaptunk, csökkenni fog! ⁴ Sőt, még ha elérkezik is az ötvenedik esztendő örömünnepe, a leányok birtoka akkor is annál a törzsnél marad, amelyikbe férjhez mentek. Így a mi törzsünk azt a területet örökre elveszti”.

⁵ Erre válaszul Mózes az Örökkévaló útmutatása szerint a következő rendelkezést hirdette ki Izráel népének: „József törzsének igaza van. ⁶ Így rendelkezik az Örökkévaló Célofhád leányainak ügyében: Ahhoz mehetnek feleségül, akihez akarnak, de egy feltétellel: csakis atyjuk törzsén belül házasodhatnak. ⁷ Tehát Izráel népén belül senkinek az atyai földbirtoka nem kerülhet át másik törzs tulajdonába. Mindenki ragaszkodjon ahhoz a birtokhoz, amelyet a saját törzsén belül kapott. ⁸ Ha pedig egy leány birtokot kap az apjától, akkor csak olyan férfihoz mehet feleségül, aki ugyanabba a törzsbe tartozik. Így Izráel népében mindenki megtarthatja a birtokát. ⁹ Földtulajdon nem kerülhet át egyik törzsből a másikba. Mindegyik törzs tartsa meg a saját földterületét”.

^10-11 Célofhád leányai — Mahlá, Tircá, Hoglá, Milká és Nóá — engedelmeskedtek annak, amit az Örökkévaló Mózesen keresztül parancsolt, és atyjuk testvéreinek fiaihoz mentek feleségül. ¹² Valamennyien József fiának, Manassénak törzsén belül házasodtak, így a birtokuk is a saját törzsük területén belül maradt.

¹³ Ezeket a rendelkezéseket és törvényeket parancsolta az Örökkévaló Mózesen keresztül Izráel népének, amikor Moáb síkságán táboroztak, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben.

Izráel a pusztai vándorlás végéhez érkezik

1 Ezek Mózes beszédei^[j], amelyeket egész Izráel népének mondott, amikor még a Jordántól keletre táboroztak, a Szúffal szemben fekvő síkságon, Párán, Tófel, Lábán, Hacérót és Dí-Záháb között. ^2-3 Ez 40 évvel azután történt, hogy Izráel népe elhagyta Egyiptomot. Bár a Hóreb-hegytől a Széír-hegyen keresztül Kádés-Barneáig 11 nap alatt el lehet érni gyalog, Izráel népének mégis 40 évre volt szüksége, hogy eljusson erre a helyre. Mózes tehát a 40. év 11. hónapjának első napján szólt a néphez, és mindazt elmondta nekik, amit az Örökkévaló parancsolt. ⁴ Ez azután történt, hogy Mózes vezetésével a nép legyőzte Szihónt és Ógot. Szihón az emóriak királya volt, aki Hesbónban uralkodott, Óg pedig Básán királya, aki Astárótban uralkodott, Edrei mellett. ⁵ Ebben az időben a nép a Jordántól keletre Moáb földjén táborozott. Itt kezdte Mózes magyarázni Isten tanításait és törvényeit.^[k]

^6-7 Ezt mondta Mózes a népnek: Emlékezzetek rá, hogy mikor a Hóreb-hegy mellett táboroztunk, Istenünk, az Örökkévaló szólt hozzánk: „Most már induljatok útnak, mert elég sokáig időztetek ennél a hegynél! Menjetek tovább az emóriak hegyvidékére, majd a szomszédos vidékre, az Arábá-völgybe, azután a síkságra és a dombvidékre, majd a délvidékre és a tenger partjára, a kánaáni népek földjére, és tovább a Libanon-hegységbe, egészen a nagy Eufrátesz folyóig! ⁸ Látjátok, nektek adom ezt a földet! Induljatok hát, és vegyétek birtokba, mert az Örökkévaló megesküdött őseiteknek: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ezt nekik és utódaiknak adja”.

Mózes vezetőket választ^(B)

⁹ Azután Mózes így folytatta: Abban az időben történt, hogy azt mondtam nektek: Számomra már túl nehéz feladat, hogy egyedül viseljem a kormányzás terhét. ¹⁰ Hiszen Istenünk, az Örökkévaló megszaporított benneteket, és oly sokan vagytok, mint az égen a csillagok. ¹¹ Bárcsak még jobban megsokasítana titeket az Örökkévaló, ősapáitok Istene, hogy legyetek ezerszer ennyien, és áldjon meg benneteket, ahogyan megígérte! ¹² De egyedül hogyan viselhetném a nép vezetésének minden terhét, és végezhetném peres ügyeitekben a bíráskodást?!

¹³ Válasszatok hát magatok közül törzsenként olyan férfiakat, akik bölcsek, értelmesek, és akikben a többiek megbíznak! Őket teszem majd vezetőkké közöttetek.

¹⁴ Ezt ti is helyesnek láttátok, elfogadtátok, és úgy is történt. ¹⁵ Választottatok minden törzsből bölcs és megbízható férfiakat, én pedig kineveztem őket vezetőkké. Közülük egyeseket 1 000, másokat 100, 50, illetve 10 harcosból álló katonai egységek parancsnokaivá tettem, illetve tisztviselőkké neveztem ki.

¹⁶ Megint másokat bíráknak jelöltem ki, és meghagytam nekik: Amikor peres ügyben kell ítéletet hoznotok, mindenkit gondosan hallgassatok ki, és igazságosan ítéljetek! Ne legyetek tekintettel arra, hogy a peres felek Izráel népéből, vagy a közöttetek lakó idegen népekből valók. ¹⁷ Ne legyetek részrehajlók: egyforma mértékkel ítéljetek, akár egyszerű nincstelen ember, akár gazdag vezető kerül elétek! Ne hagyjátok magatokat megfélemlíteni, mert az ítélethozatal Isten ügye! Ha pedig olyan esettel találkoztok, amely számotokra túl nehéznek tűnik, akkor hozzátok elém a peres feleket, majd én ítélek közöttük.

¹⁸ Akkor rendelkeztem minden egyéb dolog felől is, amely szerint élnetek kell.

A kémek kiküldése és a nép meghátrálása^(C)

¹⁹ Azután elindultunk a Hóreb-hegytől, ahogy az Örökkévaló megparancsolta, és átkeltünk azon a nagy és rettenetes sivatagon, majd megérkeztünk az emóriak hegységéhez, Kádés-Barneába. ²⁰ Emlékezzetek rá, hogy ott ezt mondtam nektek: Most hát megérkeztünk végre az emóriak országához, ahhoz a földhöz, amelyet az Örökkévaló nekünk akar adni. ²¹ Nézzétek, ez az a föld, amelyet az Örökkévaló elétek helyezett, hogy vegyétek birtokba! Induljatok hát, és foglaljátok el, ahogy őseitek Istene, az Örökkévaló megparancsolta nektek! Ne tétovázzatok, se ne féljetek!

²² Ti azonban hozzám jöttetek, és egy akarattal ezt mondtátok: „Mielőtt elindulnánk, előbb küldjünk ki felderítőket, hogy kémleljék ki azt a földet és hozzanak hírt róla. Hadd lássuk előbb, melyik úton induljunk, és melyik várost foglaljuk el.”

²³ Ezt én is helyesnek láttam, ezért kiválasztottam egy-egy felderítőt mind a 12 törzsből, s ezt a 12 kémet küldtem ki. ²⁴ Ők el is indultak, fölmentek a dombvidékre, és egészen az Eskól-völgyig kikémlelték a vidéket. ²⁵ Gyümölcsöket is szedtek annak a földnek a terméséből, és elhozták nekünk. Beszámoltak róla, hogy milyen jó az a föld, amelyet Istenünk, az Örökkévaló nekünk fog adni.

²⁶ Ti azonban mégsem akartátok elfoglalni azt a földet, hanem ellene szegültetek Istenetek, az Örökkévaló parancsának. ²⁷ Sátraitokban zúgolódtatok és panaszkodtatok. Egymás között azt mondtátok: „Biztosan gyűlöl bennünket az Örökkévaló! Csak azért hozott ki Egyiptomból, hogy kiszolgáltasson minket az emóriaknak — így akar elpusztítani! ²⁸ Hová is mehetnénk most? Hogyan támadhatnánk meg az ellenséget? Hiszen a saját embereink, a kémek is megrémítettek bennünket! Azt mondták, hogy azok a férfiak magasabbak és erősebbek nálunk, erős városaik pedig égig érő falakkal vannak körülkerítve. Sőt, még Anák leszármazottjait, óriásokat is láttak a lakosok között!”

²⁹ Biztattalak titeket, hogy ne féljetek tőlük, ³⁰ mert Istenünk, az Örökkévaló fog előttünk járni. Ő harcol értünk, úgy ahogyan Egyiptomban is tette, a szemetek láttára. ³¹ Azt is láttátok, hogy a pusztában, az egész úton, amíg ideértünk, úgy hordozott bennünket, ahogy az apa karjára veszi gyermekét. ^32-33 Bizony, az Örökkévaló az, aki nappal a felhőoszlopban, éjjel a tűzoszlopban állandóan előttünk járt. Megmutatta az utat, amelyen járjunk, és kijelölte számunkra a következő táborhelyet! Ennek ellenére, ti mégsem akartatok Istenünkben, az Örökkévalóban bízni!

Az Örökkévaló nem engedi bemenni Izráelt az Ígéret Földjére^(D)

³⁴ Amikor az Örökkévaló meghallotta, hogyan zúgolódtok és panaszkodtok egymás között, nagyon megharagudott rátok. Esküvel erősítve megígérte: ³⁵ „Gonosz ez a nemzedék! Esküszöm, hogy közülük egyetlen férfi sem fog bemenni arra a jó földre, amelyet őseiteknek ígértem! ³⁶ Egyedül Kálebbel, Jefunne fiával teszek kivételt, mert ő teljes szívvel követte az Örökkévalót. Káleb bemegy oda, és neki, meg utódainak adom azt a területet, amelyet a kémekkel együtt bejárt.”

³⁷ Még rám is megharagudott az Örökkévaló miattatok, és azt mondta nekem: „Mózes, te sem fogsz bemenni Kánaán földjére! ³⁸ Helyetted Józsué, Nún fia megy be oda — aki most is a szolgálatodra áll. Bátorítsd hát, mert ő fogja Izráel népét vezetni, hogy birtokba vegyék örökségüket!”

³⁹ Nektek pedig azt mondta az Örökkévaló: „Nézzétek a gyermekeiteket! Ugye attól féltetek, hogy ellenségeitek zsákmányul ejtik őket? Tudjátok meg hát, hogy ezek a gyermekek, akik most még nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között — ők fogják birtokba venni azt a földet! Bizony, a kezükbe adom, és ők el is foglalják!

⁴⁰ Ami pedig titeket illet, forduljatok vissza, és induljatok el a Vörös-tenger felé, a sivatagba vezető úton!”

Izráel serege vereséget szenved^(E)

⁴¹ Ti azonban ennek ellenére hozzám jöttetek, és ezt mondtátok: „Belátjuk, hogy vétkeztünk az Örökkévaló ellen! De most már készek vagyunk hadjáratot indítani, és elfoglalni azt a földet, ahogy Istenünk, az Örökkévaló parancsolta.”

Föl is készültetek a hadjáratra, és azt gondoltátok, hogy könnyen birtokba vehetitek az emóriak földjét.

⁴² Akkor az Örökkévaló szólt hozzám: „Mondd meg nekik, hogy ne induljanak el, mert nem megyek velük, és vereséget fognak szenvedni!”

⁴³ Meg is mondtam nektek, amit az Örökkévaló üzent, de ti nem törődtetek vele. Ismét engedetlenek voltatok az Örökkévaló parancsának, és vakmerő elbizakodottsággal megtámadtátok az emóriakat. ⁴⁴ Ők azonban felvonultak ellenetek, és megvertek, sőt üldözőbe vettek titeket — ahogy a felriasztott méhek szokták üldözni azt, aki megzavarja őket. Kergettek és öldöstek titeket a Széír-hegytől egészen Hormáig. ⁴⁵ Amikor hazatértek a megmaradt harcosok, mindannyian sírtatok az Örökkévaló előtt, de ő nem hallgatott rátok.

⁴⁶ Így táboroztunk Kádésban hosszú ideig.

Forduljatok észak felé!

2 Ezután visszafordultunk, és elindultunk a sivatagon keresztül, a Vörös-tenger felé vezető úton — ahogy az Örökkévaló megparancsolta nekem. Hosszú ideig csak ide-oda vándoroltunk Széír hegyes vidékén.

² Majd szólt hozzám az Örökkévaló: ³ „Mózes, eleget vándoroltatok Széír hegyei között, most már forduljatok észak felé! ⁴ De figyelmeztesd népedet, hogy most át kell vonulniuk Széír vidékén, amely rokonaiknak, Ézsau leszármazottjainak, az edomiaknak országa. Ők félnek tőletek, de jól jegyezzétek meg, ⁵ hogy nem szabad összeütközésbe kerülnötök velük! Az ő országukból nem adok nektek egy talpalatnyit sem, mert azt az egész vidéket — Széír hegyeit — Ézsaunak és utódainak adtam. ⁶ Ha élelemre vagy vízre van szükségetek, pénzért vegyetek tőlük! ⁷ Emlékezzetek rá, hogy mindenben veletek voltam, és gondot viseltem rátok az elmúlt 40 évben, amíg ebben a nagy pusztaságban vándoroltatok, és semmiben nem szenvedtetek hiányt!”

⁸ Azután elvonultunk rokonainknak, Ézsau utódainak országa mellett, akik Széír hegyvidékén laknak. Letértünk arról az útról, amely Élatból és Ecjón-Geberből a Jordán völgyébe vezet. Azt az utat választottuk, amely Moáb sivataga felé vezet.

Izráel népe elvonul Moáb földje mellett

⁹ Akkor az Örökkévaló ismét szólt hozzám: „Vigyázzatok! Ne ingereljétek haragra Moáb lakóit! Ne harcoljatok velük! Az ő országukból sem adok nektek egy talpalatnyit sem, mert Ar városát és annak környékét Lót^[l] utódainak adtam!”

¹⁰ Korábban az émiek nagy törzse lakott Moáb jelenlegi területén. Az émiek erősek és magas termetűek voltak — olyanok, mint Anák utódai. ¹¹ A moábiak émieknek hívták őket, míg mások refáiaknak nevezték ezt a törzset és Anák törzsét is. ¹² Széírben azelőtt a hóriak népe lakott, akiket Ézsau utódai elpusztítottak vagy kiűztek onnan, majd a helyükre telepedtek. Úgy bántak velük, mint Izráel népe azokkal a törzsekkel, amelyek korábban azon a földön laktak, amelyet az Örökkévaló Izráelnek adott.

¹³ Ezt mondta nekünk az Örökkévaló: „Induljatok el, és keljetek át a Zered-patakon!” Tehát átkeltünk a patak völgyén. ¹⁴ Éppen 38 évig tartott, amíg Kádés-Barneából eljutottunk a

Zered-patakig. Ez idő alatt kipusztult a hadköteles férfiak egész nemzedéke a táborból, ahogy azt az Örökkévaló esküvel megígérte. ¹⁵ Bizony, az Örökkévaló maga is azon volt, hogy ezeket a férfiakat mind egy szálig kipusztítsa a nép közül.

Izráel népe elvonul Ammon földje mellett

¹⁶ Amikor ezek közül az utolsó is meghalt, ¹⁷ az Örökkévaló ezt mondta nekem: ¹⁸ „Mózes, ma keljetek át Moáb határán Ar városa mellett! ¹⁹ Ammon népének területe mellett haladjatok tovább. De vigyázzatok, ne ingereljétek haragra az ammoniakat! Ne harcoljatok velük! Az ő országukból sem adok nektek egy talpalatnyi földet sem, mert ezt Lót utódainak adtam!”

^20-21 Ezt a területet korábban a refáiak földjének nevezték, mert ez a népes törzs lakott ott. Ezek erősek és magas termetűek voltak — olyanok, mint Anák utódai. De az Örökkévaló kipusztította őket, az ammoniak elfoglalták földjüket, és a helyükre telepedtek. A refáiak népét az ammoniak zunzummiaknak nevezték. ²² Hasonlóképpen bánt velük is az Örökkévaló, mint a hóriak törzsével, akiket szintén kiirtott a Széír-hegységből, és a helyükre Ézsau utódait telepítette. Ézsau népe, az edomiak ma is ott laknak. ²³ Ugyanez történt az avviak törzsével is, akik valamikor kisebb településekben laktak, azon a vidéken, ahol ma Gáza városa áll. A Kréta szigetéről érkező filiszteusok elpusztították az avviakat, és a helyükre telepedtek.

Izráel legyőzi Szihón királyt^(F)

²⁴ Ezután mondta az Örökkévaló: „Induljatok útnak, és keljetek át az Arnón-patakon! Nézzétek, kezetekbe adom Szihónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban uralkodik. Támadjátok meg, és győzzétek le seregével együtt! Nektek adom Szihón egész országát, tehát foglaljátok el és vegyétek birtokba! ²⁵ Ettől a naptól fogva a föld minden nemzete félni és rettegni fog tőletek, mert én bocsátom rájuk a félelmet. Ha csak híreteket hallják, máris megrémülnek és reszketnek!”

²⁶ Amikor még Kedémót pusztájában táboroztunk, követeket küldtem Szihón királyhoz Hesbónba ezzel a békés szándékú üzenettel: ²⁷ „Kérlek, engedd meg nekünk, hogy békességgel átvonuljunk országodon! Az országútról le sem térünk, csupán keresztülmegyünk ezen a vidéken. ^28-29 Ami az élelmet és a vizet illeti, megfizetjük, amit adsz nekünk. Így bántak velünk az edomiak, Ézsau leszármazottjai is, akik a Széír-hegységben laknak és a moábiak is, akik Ar vidékén élnek. Csak engedd meg, hogy gyalogosan átvonuljunk! Mert nem veled van dolgunk, hanem a Jordánon túlra igyekezünk, arra a földre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nekünk.”

³⁰ De a király nem engedett kérésünknek, mert Istenünk, az Örökkévaló megkeményítette a király szívét, hogy megmakacsolja magát, és így Izráel legyőzhesse Szihónt és elfoglalja országát. Így is történt.

³¹ Akkor az Örökkévaló így szólt hozzám: „Mózes, lásd, elhatároztam, hogy kiszolgáltatom neked Szihónt és országát! Indulj hát, és vedd birtokba a földjét!”

³² Így is történt. Amikor Szihón király a seregével felvonult ellenünk Jahac közelében, hogy megütközzön Izráellel, ³³ Istenünk, az Örökkévaló kezünkbe adta őket. Legyőztük Szihónt és fiait, egész seregükkel együtt, ³⁴ majd elfoglaltuk összes városaikat, és azoknak lakosait mind egy szálig kiirtottuk. Nem hagytunk életben egy lelket sem, még az asszonyokat és gyerekeket is megöltük. ³⁵ Csak a nyájakat és csordákat tartottuk meg, és a városokból a zsákmányt. ³⁶ Az Arnón-patak melletti Aróér városától kezdve Gileádig minden várost elfoglaltunk, egyik sem tudott ellenállni seregünknek, mert Istenünk, az Örökkévaló kiszolgáltatta őket nekünk.

³⁷ Azonban nem közeledtünk sem az ammoniak országához, sem a Jabbók-patak partjához, sem a hegyeken épült városokhoz, ahogyan Istenünk, az Örökkévaló megparancsolta.

Izráel legyőzi Óg királyt^(G)

3 Mózes így folytatta: Ezek után a Básánba vivő útra tértünk. De Óg, Básán királya Edrei mellett utunkat állta: hadseregével kivonult ellenünk. ² Akkor az Örökkévaló szólt hozzám: „Ne féljetek tőlük, Mózes, mert Ógot és egész seregét is kezetekbe adtam. Sőt a földjüket is nektek adom. Úgy bánjatok el velük, ahogyan az emóri Szihónnal, Hesbón királyával és seregével!”

³ Így is történt: az Örökkévaló győzelmet adott nekünk Óggal, Básán királyával és seregével szemben. Addig harcoltunk velük, amíg egy sem maradt életben közülük. ⁴ Azután elfoglaltuk Óg országának összes városát, egyet sem hagytunk meg nekik. Összesen hatvan fallal körülkerített városukat foglaltuk el Argób vidékén. ⁵ Pedig ezeket a városokat nagyon megerősítették. Magas falaik, erős kapuik és záraik^[m] voltak. A városok körül számos falut is elfoglaltunk. ⁶ Valamennyit elpusztítottuk, lakosaikkal együtt — még az asszonyokat és gyerekeket sem kíméltük. Úgy bántunk velük, mint Szihónnal, Hesbón királyával és annak országával. ⁷ A nyájakat és csordákat azonban nem pusztítottuk el, hanem zsákmányként megtartottuk. Ugyancsak zsákmányt szereztünk az elfoglalt városokból is.

⁸ Így foglaltuk el azt a földet az emóriak két királyától, Szihóntól és Ógtól, akiknek országai a Jordán keleti oldalán feküdtek, az Arnón-patak és a Hermón-hegy között. ⁹ (A szidóniak Szirjónnak, az emóriak pedig Szenírnek nevezik a Hermón-hegyet.) ¹⁰ Elfoglaltuk az összes várost a síkságon, meg Gileádot és Básánt, egészen Szalkáig és Edreiig, amelyek korábban Óg királyságához tartoztak.

¹¹ A refái törzsből^[n] Óg, Básán királya volt az utolsó — vele halt ki az óriásoknak ez a törzse. Rabbá városában az ammoniak földjén ma is látható Óg vasból készült hatalmas ágya, amely 8 könyök hosszú és 4 könyök^[o] széles, a közönséges könyökkel mérve.

A Jordántól keletre fekvő terület birtokba vétele^(H)

¹² Mózes így folytatta: Ezek után birtokba vettük azt a területet, amelyet Szihóntól elvettünk. Ezt a földet és a rajta lévő városokat Rúben törzsének és Gád törzsének adtam. Ez a terület északon Aróér városánál kezdődik, az Arnón-patak völgyéig terjed, és magában foglalja Gileád déli részét is. ¹³ Gileád többi részét és egész Básánt Manassé törzse felének adtam. Ez a terület korábban Óg országa volt. (Argób és Básán egész vidékét korábban a refáiak földjének nevezték.)

¹⁴ Jáír, Manassé fia elfoglalta Argób egész vidékét, egészen a gasúri és maakái határig. Az elfoglalt területen lévő városokat Jáír a saját nevéről nevezte el „Jáír falvainak”. Így is nevezik azokat mind a mai napig. ¹⁵ Gileád északi felét Mákírnak adtam.

¹⁶ Rúben törzsének és Gád törzsének adtam azt a részt, amely Gileádtól az Arnón-patakig terjed. Tehát déli határuk az Arnón, az északi pedig a Jabbók-patak, amely egyúttal Ammon országának határa. ¹⁷ Ennek a három törzsnek a birtokát nyugatról a Jordán határolja a Kinneret-tó (Galileai-tó) és a Sós-tenger (Holt-tenger) között, kelet felé pedig területük a Piszgá-hegy lábáig terjed.

¹⁸ Miután ez a három törzs birtokba vette a maga területét, ezt parancsoltam a férfiaknak: Istenünk, az Örökkévaló nektek már megadta, hogy birtokba vehettétek a saját földeteket a Jordán innenső, keleti oldalán. Ti azonban ne álljatok meg itt, hanem testvéreitekkel, Izráel többi törzsével együtt keljetek át a Jordán túlsó partjára! Sőt, ti haladjatok a sereg élén teljes fegyverzetben. ¹⁹ Asszonyaitok és gyermekeitek azonban maradjanak itt, ezekben a városokban, amelyeket nektek adtam. Tudom, hogy nagy nyájaitok és csordáitok vannak, azok is maradjanak itt. ²⁰ Amikor Istenünk, az Örökkévaló majd testvéreiteknek is birtokába adja a Jordánon túl, a nyugati oldalon azt a földet, ahol letelepedhetnek — ahogyan nektek megadta — akkor mindegyikőtök térjen vissza családjához, a saját birtokára.

²¹ Józsuénak is meghagytam: Saját szemeddel láttad, hogyan bánt el Istenünk, az Örökkévaló az emóriak két királyával és seregeikkel! Ezt jól vésd emlékezetedbe, mert az Örökkévaló így fog bánni mindazokkal a királyságokkal, amelyeket el kell majd foglalnod! ²² Ne féljetek hát tőlük, mert Istenünk, az Örökkévaló harcol értetek!

Mózes nem mehet be az Ígéret Földjére

²³ Abban az időben így könyörögtem az Örökkévalónak: ²⁴ Uram, Istenem! Éppen csak elkezdted megmutatni szolgádnak, milyen hatalmas vagy, és milyen csodálatosak tetteid! Nincs más isten rajtad kívül égen-földön, aki ilyen hatalmas dolgokat tehetne! Senki sincs hozzád mérhető! ²⁵ Kérlek, engedd meg, hogy én is átkelhessek a Jordánon! Hadd lássam azt a szép és jó földet, a hegyvidéket, amely a túloldalon fekszik! Hadd lássam meg a Libanon hegyeit!

²⁶ De az Örökkévaló annyira megharagudott rám miattatok, hogy nem hallgatta meg könyörgésemet, hanem így válaszolt: „Mózes, elég volt! Erről egy szót se többet! ²⁷ Menj föl a Piszgá-hegy tetejére, és onnan nézd meg a földet minden irányban! A saját szemeddel láthatod, de oda nem mész be, s a Jordánon sem kelhetsz át. ²⁸ Józsuét azonban biztasd, bátorítsd, és adj neki parancsokat, mert ő vezeti át a népet a Jordán túlsó oldalára. Az ő feladata lesz, hogy Izráel népét valóságosan is annak a földnek a birtokosává tegye, amelyet te csak látni fogsz.”

²⁹ Ezután egy ideig még ott maradtunk a völgyben, Bét-Peórral szemben.

Ragaszkodjatok az Örökkévaló tanításaihoz!

4 Azután Mózes így folytatta: Izráel, kövesd azokat a tanításokat és rendelkezéseket, amelyekre tanítalak titeket! Engedelmeskedj azoknak, hogy élhess, és birtokba vehesd azt a földet, amelyet őseitek Istene, az Örökkévaló ad nektek! ² Ahhoz, amit parancsoltam nektek, semmit ne tegyetek hozzá, de el se vegyetek belőle! Engedelmeskedjetek Istenünk, az Örökkévaló parancsainak, amelyeket parancsolok nektek!

³ Mindannyian szemtanúi voltatok, mit tett az Örökkévaló azokkal a rokonaitokkal, akik Baált imádták a Peór-hegyen. Láttátok, hogy őket az Örökkévaló kipusztította közületek. ⁴ Ti pedig, akik ragaszkodtatok Istenetekhez, az Örökkévalóhoz, megmaradtatok, és ma is éltek.

⁵ Megtanítottalak benneteket azokra a törvényekre és rendelkezésekre, amelyeket Istenünk, az Örökkévaló parancsolt nekem. Ezekhez ragaszkodjatok és igazodjatok, amikor bementek arra a földre, hogy birtokba vegyétek. ⁶ Tartsátok hát szemetek előtt, és ezek szerint éljetek, mert bölccsé és értelmessé tesznek titeket a környező nemzetek szemében! Amikor ők majd tudomást szereznek ezekről a törvényekről, azt fogják mondani: „Ez a nagy nép valóban bölcs és értelmes nemzet!”

⁷ Gondoljátok csak meg: Van-e még egy olyan nemzet, amelyhez annyira közel lennének istenei, mint Istenünk, az Örökkévaló mihozzánk, amikor segítségért kiáltunk hozzá? ⁸ Bizony, nincs a földön még egy nemzet — ha még oly hatalmas is — amelynek olyan igazságos törvényei és rendelkezései lennének, mint ez az egész törvény és tanítás, amelyet elétek helyezek!

⁹ Vigyázzatok hát magatokra egész életetekben, hogy soha el ne felejtsétek, amit saját szemetekkel láttatok és fületekkel hallottatok! Sőt, tanítsátok arra gyermekeiteket és unokáitokat is! ¹⁰ Emlékezzetek arra, amikor Istenetek, az Örökkévaló előtt álltatok a Hóreb-hegy lábánál, ahol az Örökkévaló azt mondta nekem: „Gyűjtsd össze elém a népet, hogy mindannyian hallják szavamat, féljenek és tiszteljenek egész életükben, és tanítsák meg erre utódaikat is!”

¹¹ Akkor közelebb jöttetek a hegyhez, és a lábánál megálltatok. A hegy tűzben égett, amelynek lángja az eget érte, körülötte pedig sűrű felhők és sötétség borított be mindent. ¹² Azután az Örökkévaló szólt hozzátok a tűz közepéből. Hallottátok a hangját, de semmiféle alakot nem láttatok. Csak a hangját hallottátok! ¹³ Kijelentette nektek a Tíz Igét,^[p] amely szerint Szövetséget kötött veletek. Ezt a Tíz Igét fel is írta két kőtáblára. Megparancsolta nektek, hogy őrizzétek meg ezt a Szövetséget, és engedelmeskedjetek a Tíz Igének. ¹⁴ Ugyanakkor az Örökkévaló rám bízta, hogy tanítsalak meg titeket törvényeire és rendelkezéseire, hogy azok szerint éljetek a földön, amikor majd bementek, hogy azt birtokba vegyétek.

Figyelmeztetés a bálványimádás ellen

¹⁵ Nagyon vigyázzatok, és őrizzétek meg magatokat! Emlékezzetek rá, hogy amikor az Örökkévaló szólt hozzátok a Hóreb-hegyen égő tűzből, nem láttatok semmiféle alakot, vagy formát! ¹⁶ Azért volt ez így, hogy soha ne vetemedjetek arra, hogy valamilyen bálványt készítsetek magatoknak! Ne készítsetek semmiféle bálványszobrot, se férfi, se asszony formájút, ¹⁷ se olyat, amely valamilyen szárazföldi állathoz, égi madárhoz, ¹⁸ csúszómászóhoz, vagy víziállathoz hasonló!

¹⁹ Ugyancsak vigyázzatok magatokra, hogy amikor felnéztek az égre, és látjátok a Napot, a Holdat és a csillagokat — az ég seregét —, el ne csábítsanak benneteket, hogy azokat imádjátok, és előttük boruljatok le! Azokat Istenünk, az Örökkévaló a földön élő többi nemzeteknek hagyta. Számotokra azonban tilos ezeket imádni. ²⁰ Titeket az Örökkévaló kihozott Egyiptomból, hogy saját népévé legyetek, és ez így is van mind a mai napig. Olyan ez, mintha tüzes vaskohóból ragadott volna ki titeket.

^21-22 Nekem ezen a földön kell meghalnom, nem kelhetek át veletek együtt a Jordánon, mert az Örökkévaló miattatok megharagudott rám. Meg is esküdött, hogy nem mehetek be arra a jó és termékeny földre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló nektek ad örökségül. Ti azonban át fogtok kelni a Jordán túlsó partjára, és birtokba veszitek azt a jó és termékeny földet. ²³ Vigyázzatok, meg ne feledkezzetek Istenünk, az Örökkévaló Szövetségéről, amelyet veletek kötött! Soha ne készítsetek magatoknak semmiféle bálványszobrot, mert ezt szigorúan megtiltotta Istenünk, az Örökkévaló, ²⁴ aki haragjában úgy pusztít, mint az emésztő tűz! Bizony, az Örökkévaló féltékenyen szeret bennünket, és nem tűri el, hogy rajta kívül más istent imádjunk!

²⁵ Eljön az idő, amikor majd gyermekeiteknek is születnek gyermekeik, és már hosszú ideje laktok majd azon a földön. Akkor majd arra vetemedtek, hogy bálványszobrokat készítsetek magatoknak, s ezzel haragra fogjátok ingerelni Istenünket, az Örökkévalót, mert ő gyűlöli ezt a gonoszságot. ²⁶ Az ég és a föld a tanúm, hogy előre megmondtam nektek: ha ezt teszitek, hamar kipusztultok arról a földről, amelyre a Jordánon átkelve még csak ezután fogtok bemenni! Ha bálványokat fogtok imádni, nem maradhattok azon a földön, hanem egészen kipusztultok onnan! ²⁷ Az Örökkévaló szét fog szórni titeket a nemzetek közé, de csak kevesen maradtok meg! ²⁸ A száműzetésben pedig kénytelenek lesztek emberi kéz alkotta fa- és kőbálványokat szolgálni, amelyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek és nem szagolnak.

²⁹ De ha a száműzetésben majd újra Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz fordultok, és teljes szívvel-lélekkel keresitek, akkor meg is találjátok őt. ³⁰ Amikor ez az idő eljön,^[q] és látjátok, hogy mindezek a dolgok beteljesednek, és nagyon szorongatott helyzetben lesztek, akkor majd visszatértek Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz, és akkor majd valóban engedelmeskedni fogtok szavának! ³¹ Mert Istenünk, az Örökkévaló irgalmas, és nem felejtkezik el rólatok végképpen! Szövetségét sem töri meg, amelyet őseinkkel kötött, és esküvel megerősített.

Izráelt magának választotta ki az Örökkévaló

³² Kutassátok csak a régi idők történeteit, mióta Isten a földet megteremtette! Kutassátok át ezeket kelettől nyugatig! Történt-e valaha olyan hatalmas esemény, mint velünk? ³³ Hallotta-e valaha Isten hangját a tűzből bárki is úgy, ahogy ti? Bizony, ti hallottátok Isten hangját, mégis életben maradtatok! ³⁴ De olyan sem történt még soha, hogy Isten kiválasztott volna magának egy népet a nemzetek közül. Velünk pedig éppen ezt tette! Saját szemetekkel láttátok, hogy Istenünk, az Örökkévaló hogyan szabadított ki bennünket Egyiptomból sok-sok hatalmas tettével, jelekkel és csodákkal, próbatételek és harcok által! Bizony, megmutatta hatalmát és erejét azokban a rettenetes csapásokban, amelyeket mindannyian láttunk!

³⁵ Mindezt azért mutatta meg nekünk, hogy örökre emlékezetünkbe vésse: az Örökkévaló az Isten — és nincs más isten rajta kívül! ³⁶ Az Örökkévaló az égből szólt hozzátok, hogy tanítson benneteket. A földön pedig hatalmas tüzet mutatott, amelyből szavát hallottátok.

³⁷ Mivel az Örökkévaló nagyon szerette őseinket, ezért választotta ki magának utódaikat, és ő maga hozott ki minket Egyiptomból nagy hatalmával. ³⁸ Ezért űz ki előletek olyan nemzeteket, amelyek nagyobbak és erősebbek nálunk, és ezért adja nekünk a földjüket. Bizony, ezeket a napokat éljük! Bizony, be is visz titeket oda, és örökölni fogjátok azt a földet!

³⁹ Tudd meg hát, és vésd jól a szívedbe, hogy az Örökkévaló az egyetlen igaz Isten fönn az égben és itt lenn a földön egyaránt! Nincs isten rajta kívül, nincs senki más! ⁴⁰ Ezért gondosan őrizzétek meg rendelkezéseit, parancsait és törvényeit, amelyeket ma parancsolok nektek, mert csak akkor lesz jó dolgotok, és gyermekeiteknek is. Csak akkor birtokolhatjátok sokáig azt a földet, amelyet Istenünk, az Örökkévaló örökre nektek adott.

Menedékvárosok a Jordántól keletre

⁴¹ Ezután Mózes kijelölt három várost a Jordán keleti partján, ⁴² hogy aki véletlenül embert öl, az oda menekülhessen a bosszú elől. De csak akkor, ha nem volt haragosa annak, akit véletlenül megölt. Ha tehát az illető ezekbe a menedékvárosokba menekül, akkor biztonságban élhet. ⁴³ Ez a három város a következő: Becer, a pusztában, a fennsíkon, Rúben törzsének területén, Rámót, Gileádban, Gád törzsének területén és Gólán, Básánban, Manassé törzsének területén.

Bevezetés a Törvényhez

^44-45 Itt következik az a Törvény^[r], amelyet Mózes adott át Izráel népének. Ezeket a tanításokat, törvényeket, szabályokat, határozatokat, rendelkezéseket és parancsokat Mózes mondta Izráel népének. Ez akkor történt, amikor már kijöttek Egyiptomból, ⁴⁶ és a Jordán keleti partján észak felé haladva megérkeztek abba a völgybe, amely Bét-Peórral szemben fekszik.

A Jordán keleti partján korábban az emóriak országa volt, akiknek egyik királya, Szihón, Hesbónban uralkodott. Szihónt és seregét azonban Mózes vezetésével Izráel népe legyőzte, ⁴⁷ és országát elfoglalta. Hasonlóképpen legyőzték Ógot, az emóriak másik királyát, aki Básánban uralkodott, és az ő országát is elfoglalták. ⁴⁸ Az Izráel által elfoglalt terület az Arnón-patak melletti Aróér városától észak felé egészen a Hermón-hegységig terjed, ⁴⁹ és magában foglalja a Jordán egész völgyét a Holt-tengerig és a Piszgá-hegy lábáig.

A Tízparancsolat^(I)

5 Mózes összehívta Izráel egész népét, és így szólt hozzájuk: Izráel népe! Hallgasd meg figyelmesen a törvényeket és parancsokat, amelyeket ma nektek mondok! Jól jegyezzétek meg ezeket, és azok szerint éljetek. ² Istenünk, az Örökkévaló szövetséget kötött népünkkel a Hóreb-hegynél. ³ De nemcsak őseinkkel kötötte azt a szövetséget, hanem velünk is, akik ma élünk, és itt összegyűltünk! ⁴ Igen, szemtől szembe beszélt veletek az Örökkévaló, a Hóreb-hegyen égő tűz közepéből szólt hozzátok. ⁵ Ti azonban féltetek a tűztől, és nem mentetek fel a hegyre. Ezért én mentem fel, és én álltam az Örökkévaló és közöttetek, hogy közvetítsem nektek, amit az Örökkévaló mond.

Ő pedig így szólt hozzátok a tűzből:

⁶ „Izráel népe! Én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki kiszabadítottalak Egyiptomból, a rabszolgaság házából.

⁷ Rajtam kívül ne imádj más isteneket!

⁸ Ne készíts magadnak semmilyen bálványt — se az égben, se a földön, se a vizekben lévők mintájára! ⁹ A bálványok előtt meg ne hajolj, ne imádd azokat! Mivel én, az Örökkévaló, a te Istened, féltékenyen szerető Isten vagyok, ha elutasítasz^[s] engem, megbüntetlek téged, sőt, utódaidat is, egészen a harmadik vagy negyedik nemzedékig. ¹⁰ De hűséges szeretettel bánok azokkal, akik szeretnek engem és engedelmeskednek parancsaimnak, sőt, utódaikkal is így bánok ezer nemzetségen keresztül.

¹¹ Ne használd Istened, az Örökkévaló nevét üres ígéretek megerősítésére, vagy más rossz célra! Ha mégis megteszed, azt nem fogom büntetés nélkül hagyni!

¹² Tartsd meg a szombati nyugalom napját, és az Örökkévalónak szenteld azt — ahogy Istened, az Örökkévaló parancsolta! ¹³ Hetente hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat, ¹⁴ de a hetedik nap legyen a nyugalom napja, amely az Örökkévalóé, Istenedé. Ezen a napon ne végezz semmiféle munkát, és ne is végeztess se a gyermekeiddel, se a béreseiddel, se a közöttetek lakó idegenekkel, se a rebszolgáiddal, sőt, a háziállataiddal se. Gondod legyen rá, hogy akik neked szolgálnak, azok is ugyanúgy pihenhessenek, mint te magad! ¹⁵ Emlékezz rá, hogy te is szolga voltál Egyiptomban, de Istened, az Örökkévaló kihozott onnan nagy hatalommal és erővel. Ezért parancsolja Istened, az Örökkévaló, hogy a szombati nyugalom napját tartsd meg.

¹⁶ Tiszteld apádat és anyádat, ahogy Istened, az Örökkévaló megparancsolta, s akkor hosszú ideig élhetsz és jó dolgod lesz azon a földön, amelyet Istened, az Örökkévaló ad neked!

¹⁷ Ne gyilkolj!

¹⁸ Ne kövess el házasságtörést!

¹⁹ Ne lopj!

²⁰ Ne tanúskodj hamisan embertársad ellen!

²¹ Ne kívánd meg más feleségét! Ne kívánd magadnak más házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, szarvasmarháját, szamarát — semmit, ami más tulajdona!”

Mózes közvetíti a népnek az Örökkévaló parancsait^(J)

²² Ezek és csak ezek azok a parancsok, amelyeket az Örökkévaló mondott hangos szóval Izráel közösségének a hegyen égő tűz közepéből, amelyet felhők és sűrű sötétség vett körül. Azután ő maga írta fel ezeket két kőtáblára, amelyeket átadott nekem.

²³ Ti pedig, amikor hallottátok az Örökkévaló szavát a sötétségből és a tűzből — mert az egész hegy tűzben égett — odajöttetek hozzám. Törzseitek vezetői, a többi vezetőkkel együtt, az egész nép nevében ²⁴ ezt mondták nekem: „Istenünk, az Örökkévaló megmutatta dicsőséges jelenlétét. Hallottuk a hangját a tűz közepéből. Láttuk, hogy Isten valóban maga szólt hozzánk, emberekhez, mégsem haltunk meg. ²⁵ De attól tartunk, ha még egyszer így kell hallgatnunk Istenünk, az Örökkévaló hangját, akkor ez a nagy tűz megemészt bennünket. Miért is haljunk meg? ²⁶ Hiszen nincs más rajtunk kívül, aki hallotta volna az Élő Isten hangját a tűzből, és mégis életben maradt! ²⁷ Arra kérünk, Mózes, hogy egyedül csak te menj közel az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz, és hallgasd meg, amit mond! Azután majd beszéld el nekünk is, mi pedig mindent úgy fogunk tenni, ahogyan ő parancsolja”.

²⁸ Amikor az Örökkévaló ezt meghallotta, így szólt hozzám: „Hallottam, amit a nép mondott. Helyesen tették, hogy ezt mondták. ²⁹ Bárcsak mindig megmaradna szívükben ez az istenfélelem! Bárcsak mindig így tisztelnének és félnének engem, és engedelmeskednének parancsaimnak! Akkor mindig jó dolguk lenne nekik is, utódaiknak is.

³⁰ Mondd meg hát nekik, hogy menjenek vissza a sátraikba. ³¹ Te pedig, Mózes, állj ide mellém! Elmondom neked mindazokat a törvényeket, parancsokat és rendelkezéseket, amelyekre meg kell tanítanod a népet. Ők pedig engedelmeskedjenek, és ehhez tartsák magukat, amikor majd bemennek arra a földre, amelyet adok nekik.”

³² Izráel népe — folytatta Mózes —, gondosan ügyeljetek arra, hogy mindenben aszerint járjatok el, ahogyan Istenünk, az Örökkévaló parancsolta! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! ³³ Azon az úton járjatok, amelyet az Örökkévaló kijelölt számotokra, hogy jó dolgotok legyen, és hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyet birtokba fogtok venni.

A Nagy Parancs: szeresd az Örökkévalót, Istenedet!

6 Ezek a törvények, parancsok és rendelkezések, amelyekről azt mondta Istenünk, az Örökkévaló, hogy ezekre tanítsalak benneteket. Ezekhez igazítsátok az életeteket azon a földön, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek. ² Ezekből tanuljátok meg, hogy tiszteljétek és féljétek az Örökkévalót, Isteneteket — ti is, gyermekeitek is, meg az ő utódaik is mind. Tartsátok meg törvényeit és parancsait, amelyeket tőlem hallotok, hogy hosszú ideig élhessetek! ³ Figyeljetek hát rám, Izráel népe! Engedelmesen kövessétek az Örökkévaló tanítását, hogy jó dolgotok legyen, és megsokasodjatok azon a tejjel-mézzel folyó földön, ahogy őseink Istene, az Örökkévaló megígérte.

⁴ Halld hát Izráel népe! Az Örökkévaló a mi Istenünk. Az Örökkévaló az egyetlen^[t] Isten.

⁵ Izráel, szeresd az Örökkévalót, Istenünket, teljes szívvel-lélekkel és minden erőddel!

⁶ Jól véssétek a szívetekbe, és gondosan őrizzétek meg, amit most parancsolok nektek! ⁷ De gyermekeiteknek is véssétek a szívébe és elméjébe! Tanítsátok őket, újra meg újra beszéljetek ezekről a parancsokról nekik, amikor otthon ültök, vagy úton jártok, amikor lefekszetek, s amikor fölkeltek! ⁸ Kössétek ezeket az igéket a karotokra, hogy emlékeztessenek! Kössétek a homlokotokra, hogy el ne felejtsétek! ⁹ Írjátok föl ezeket házaitok ajtófélfáira és kapuitokra!

¹⁰ Istenünk, az Örökkévaló megígérte őseinknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nektek adja azt a földet, amelyre most bevisz titeket. Mindazt a nagy gazdagságot, amely ott található, nektek fogja adni: nagy és virágzó városokat, amelyeket mások építettek, ¹¹ lakóházakat, telve mindenféle értékkel, amelyeket nem ti szereztetek, víztároló ciszternákat, amelyek készítésével nem ti fáradoztatok, szőlőskerteket és olajfa-ültetvényeket, amelyeket mások telepítettek. Akkor majd minden tekintetben bőségben és megelégedettségben élhettek.

¹² De jól vigyázzatok! Nehogy a bőség és a jólét közepette elfelejtkezzetek az Örökkévalóról, aki kihozott benneteket Egyiptomból, a szolgaság házából! ¹³ Akkor is, ott is tiszteljétek és féljétek Istenünket, az Örökkévalót! Egyedül csak őt szolgáljátok, és csak az ő nevére esküdjetek!

¹⁴ Ne forduljatok más istenekhez, ne kövessétek azokat az idegen isteneket, akiket a körülöttetek lakó nemzetek imádnak, ¹⁵ mert Istenünk, az Örökkévaló — aki közöttünk lakik — féltékenyen szerető Isten! Ha mégis más istenekhez pártoltok, Istenünk, az Örökkévaló haragja fellángol ellenetek, és eltöröl titeket a föld színéről! ¹⁶ Ne tegyétek próbára Istenünk, az Örökkévaló türelmét — ahogyan Masszában tettétek! ¹⁷ Gondosan és lelkiismeretesen tartsátok meg Istenünk, az Örökkévaló parancsait, tanításait és rendelkezéseit, amelyeket közölt veletek!

¹⁸ Azt tegyétek, amit az Örökkévaló jónak és helyesnek tart, hogy jó dolgotok legyen. Így majd bemehettek, és birtokba vehetitek azt a jó és termékeny földet, amelyet az Örökkévaló esküvel ígért őseinknek. ¹⁹ Az Örökkévaló fogja előletek kiűzni arról a földről minden ellenségeteket — úgy, ahogy azt megígérte.

Tanítsd gyermekeidet az Örökkévaló tiszteletére!

²⁰ Gyermekeitek majd megkérdezik tőletek: „Miért adta nekünk Istenünk, az Örökkévaló ezeket a törvényeket, parancsokat és rendelkezéseket?”

²¹ Akkor ezt válaszoljátok: „Tudd meg, fiam, hogy mi rabszolgasorban éltünk Egyiptomban. A fáraót kellett szolgálnunk. De az Örökkévaló kiszabadított bennünket onnan nagy hatalmával, ²² az egyiptomiakat és országukat pedig szörnyű csapásokkal sújtotta. A szemünk láttára vitt véghez nagy jeleket és csodákat Egyiptomban, még a fáraó családjában és udvarában is. ²³ Az Örökkévaló kihozott bennünket onnan, hogy bevezessen erre a földre, és azt nekünk adja, mert ezt esküvel ígérte őseinknek. ²⁴ Azután az Örökkévaló megparancsolta nekünk, hogy engedelmeskedjünk törvényeinek és kövessük tanításait — így tiszteljük és féljük őt. Akkor lesz jó dolgunk, és éltet bennünket — ahogy ez ma is van. ²⁵ Ha tehát gondosan megőrizzük Istenünk, az Örökkévaló összes tanítását és rendelkezését — ahogy ezt megparancsolta nekünk —, akkor ez által válunk elfogadhatóvá Istenünk, az Örökkévaló számára.”

A kánaáni népek és bálványok kipusztítása^(K)

7 Mózes így folytatta: Istenünk, az Örökkévaló majd bevisz titeket arra a földre, amelyet most készültök birtokba venni, és kiűzi előletek az ott lakó nemzeteket: hettitákat, girgásiakat, emóriakat, kánaániakat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat. Az Örökkévaló kiszolgáltatja nektek ezt a hét nemzetet, annak ellenére, hogy nagyobbak és erősebbek nálatok, ti pedig le fogjátok győzni őket.

Akkor mindenestől irtsátok ki ezeket a nemzeteket! Ne kegyelmezzetek közülük senkinek! Ne kössetek szövetséget velük! ³ Ne házasodjatok össze velük: se fiaitoknak ne szerezzetek feleséget az ő leányaik közül, se leányaitokat ne adjátok férjhez az ő fiaikhoz! ⁴ Ha mégis megtennétek, akkor az idegen feleségek fiaitokat el fogják fordítani az Örökkévalótól, és más isteneket fognak imádni. Akkor pedig az Örökkévaló haragja fellángol, és hamar elpusztít benneteket!

⁵ Hanem így bánjatok velük: az idegen istenek oltárait romboljátok le, szent oszlopaikat döntsétek le és törjétek össze, szent fáikat vágjátok ki, és faragott bálványaikat égessétek el.

Az Örökkévaló szent népe vagytok

⁶ Ti az Örökkévalónak, Istenünknek különválasztott népe vagytok! Ő választott ki benneteket a földön élő összes nemzet közül, hogy népévé, saját tulajdonává legyetek.

⁷ Az Örökkévaló nem azért szeret titeket, mintha a többi nemzeteknél nagyobb nép lennétek, hiszen a legkisebbek közé tartoztok! ⁸ Mivel az Örökkévaló szeret titeket, és mivel meg akarta tartani esküjét, amelyet őseinknek tett, azért választott ki benneteket. Ezért hozott ki minket Egyiptomból nagy hatalmával. Ezért szabadított ki Egyiptom királya, a fáraó hatalmából, és ezért váltott ki a szolgaságból.

⁹ Teljes bizonyossággal tudd meg hát, hogy Istenünk, az Örökkévaló, az egyetlen igaz Isten! Hűséges Isten ő, aki megtartja a szövetséget, és hűséges szeretettel bánik azokkal, akik szeretik őt, és engedelmeskednek parancsainak — sőt még ezeknek az utódaival is, ezer nemzetségen keresztül. ¹⁰ De megbünteti és elpusztítja azokat, akik gyűlölik őt. Bizony, nem késik a büntetéssel, hanem megbünteti őket. ¹¹ Tartsátok meg hát ezeket a törvényeket, tanításokat és rendelkezéseket, amelyeket ma parancsolok nektek!

¹² Ha engedelmeskedtek, és ezekhez igazodva éltek, akkor Istenünk, az Örökkévaló is megtartja veletek kötött szövetségét, és hűséges szeretettel bánik veletek aszerint, ahogy azt esküvel megígérte őseinknek. ¹³ Igen, akkor az Örökkévaló szeretni fog, megáld és megsokasít titeket. Megáldja gyermekeiteket és földetek termését: a búzát, a bort és az olívaolajat. Megszaporítja háziállataitokat is azon a földön, amely felől megesküdött őseiteknek, hogy nektek fogja adni.

¹⁴ Bizony, minden más nemzetnél áldottabbak lesztek! Nem lesz közöttetek gyermektelen egyetlen férfi vagy nő sem. Állataitok között sem lesz meddő. ¹⁵ Az Örökkévaló távol tart tőletek mindenféle betegséget. Egyet sem bocsát rátok azokból a szörnyű csapásokból és betegségekből, amelyeket Egyiptomban megismertetek — sőt, inkább ellenségeiteket sújtja majd azokkal.

¹⁶ Azokat a nemzeteket, amelyeket Istenünk, az Örökkévaló kiszolgáltat nektek, teljesen pusztítsátok el! Ne könyörüljetek rajtuk, ne imádjátok isteneiket, mert az csapdává lenne számotokra!

Romboljátok le a bálványokat!

¹⁷ De ha mégis úgy gondolnátok, hogy azok a nemzetek erősebbek nálatok, és kétségeitek támadnának, hogy hogyan űzhetnétek el őket, ¹⁸ jusson eszetekbe, hogyan bánt el Istenünk, az Örökkévaló egész Egyiptommal és a fáraóval! Ne féljetek hát azoktól a népektől! ¹⁹ Emlékezzetek a súlyos egyiptomi csapásokra, a jelekre és csodákra, az Örökkévaló hatalmának nagy megnyilvánulásaira, amelyek által kihozott bennünket Egyiptomból! Ugyanígy fog elbánni az Örökkévaló a többi nemzettel is — ne félj hát tőlük!

²⁰ Sőt, Istenünk, az Örökkévaló még azokra az ellenségeitekre is rettenetes félelmet^[u] bocsát, akik elmenekülnek és elrejtőznek előletek, és őket is elpusztítja. ²¹ Ne rémüljetek hát meg tőlük, mert velünk van Istenünk, az Örökkévaló, a nagy és rettenetes Isten! ²² Bizony, kipusztítja az Örökkévaló azokat a nemzeteket előletek, de csak fokozatosan. Nem űzheted el mindet egyszerre, mert akkor túlságosan elszaporodnának a vadállatok erdőn-mezőn. ²³ Kiszolgáltatja neked azokat a nemzeteket, és végleg eltörli őket: kipusztítjátok őket mind egy szálig. ²⁴ Királyaikat is kezetekbe adja, s még emlékezetüket is eltörlitek a földről. Senki nem tud ellenállni nektek — mindegyiket végleg kipusztítjátok.

²⁵ Akkor teljesen romboljátok le isteneik bálványait, és égessétek el azokat! Ne kívánjátok meg a bálványszobrokon lévő aranyat, ezüstöt — ne zsákmányoljátok magatoknak még azt se, különben még csapdába ejtenének benneteket! Utálatosak és gyűlöletesek azok a bálványok Istenünk, az Örökkévaló számára mindenestül! ²⁶ Azokat a bálványokat semmi szín alatt ne vigyétek be házaitokba, különben ti is átok alá kerültök, mint azok a népek! Teljes szívetekből utáljátok őket, mert átkozottak és gyűlöletesek! Maradjatok távol tőlük!