Bible in 90 Days

Júda törzsi területe

15 Júda törzse ezt a területet kapta a nemzetségei számára sorshúzással. Délen ez a terület Edom országával és a Cin-sivataggal érintkezett. ² A déli határ a Holt-tenger déli partjától indul. ³ Dél felől megkerüli az Akrabbim-hágót, azután a Cin-sivatagban halad, délről elkerüli Kádés-Barneát, majd Hesrón és Addár érintésével Karka felé halad. ⁴ Azután Acmónt érintve eléri Egyiptom patakját, s annak mentén nyugat felé haladva eléri a Földközi-tengert. Ez Júda törzsének a déli határa.

⁵ A keleti határ a Holt-tenger, egészen a Jordán torkolatáig. ⁶ Az északi határ ettől Bét-Hogla felé húzódik, majd Bét-Arábától északra halad, azután érinti Bóhan kövét —, amelyet Rúben fiáról, Bóhanról neveztek el. ⁷ Tovább halad az Ákór völgyén keresztül Debírbe.

Ezután észak felé fordul, és érinti Gilgált, amely az Adummím-hágóval átellenben fekszik, a völgy déli oldalán. Majd érinti a Semes-forrást, és tovább a Rógél-forrás mellett halad. ⁸ Utána a Ben-Hinnóm völgyön fölmegy a határ a jebúsziak városától, Jeruzsálemtől délre, egészen a hegy tetejére. Ez a hegy a Ben-Hinnóm völgytől nyugatra és a Refáim-völgytől északra emelkedik.

⁹ A hegytetőről a határ leereszkedik a Mé-Neftóah forráshoz, majd tovább halad az Efrón-hegy városaihoz, onnan pedig Baalához, vagyis Kirját-Jeárimhoz. ¹⁰ Ezután nyugatra fordul a Széír-dombvidék felé, majd a Jeárim-hegy, vagyis Keszálón városának északi oldalán halad, érinti Bétsemest, majd Timna városát. ¹¹ Azután felmegy a dombra, amely Ekron városától északra fekszik, majd Sikkárón felé fordul, és érinti a Baalá-hegyet. Utána leereszkedik Jabneélhez, végül nyugat felé kifut a Földközi-tenger partjára. ¹² A nyugati határ a tengerpart. Ez tehát Júda törzsi területe.

Káleb öröksége^(A)

¹³ Józsué az Örökkévaló parancsa szerint Júda törzsi területén belül adott örökséget Kálebnek, Jefunne fiának. Így kapta Arba (vagyis Hebron) városát. Arba volt az anákiak ősapja. ¹⁴ Káleb kiűzte onnan Sésajt, Ahimánt és Talmajt, az anákiak három nemzetségét, elfoglalta a várost, és letelepítette ott a saját nemzetségét. ¹⁵ Innen Káleb továbbment, és a csapatával Debír (vagyis Széfer) városa ellen vonult. ¹⁶ Akkor mondta ezt Káleb: „Aki elfoglalja Széfert, annak adom feleségül a leányomat, Akszát!” ¹⁷ Otniél, Káleb testvérének, Kenaznak fia foglalta el a várost, ezért Káleb feleségül adta neki a leányát, Akszát. ¹⁸ A menyegzője napján Aksza rábeszélte Otniélt, hogy kérjen az apjától ajándékba egy bizonyos területet. Aksza el is ment apjához, és mikor leszállt a szamaráról, Káleb megkérdezte: „Mit akarsz?”

¹⁹ Aksza így felelt: „Kérlek, apám, adj nekem nászajándékot! Már adtál nekem birtokot a délvidéken, de az a föld igen száraz. Adj nekem vízforrásokat is!” Káleb teljesítette leánya kérését, és neki ajándékozta azt a mezőt, ahol a fölső- és az alsó-források fakadnak.

Júda városai

²⁰ Ez Júda törzsének öröksége, nemzetségeik szerint:

²¹ Izráel legdélebbi, Edom országával határos részén, vagyis a délvidéken ezek a városok kerültek Júda törzsének birtokába, amelyekben le is telepedtek:

³³ A nyugati dombok tövében fekvő városok:

³⁷ Azután ezek a városok:

⁴² Azután ezek a városok:

⁴⁸ A hegyvidéki városok:

⁵² Azután ezek a városok:

⁵⁵ Azután ezek a városok:

⁵⁸ Azután ezek a városok:

⁶¹ A júdeai pusztában lévő városok:

⁶³ Jeruzsálem lakóit, a jebúsziakat Júda népe nem tudta kiűzni a városból, ezért a jebúsziak mind a mai napig ott élnek a városban, Júda népével együtt.

József fiainak öröksége

16 Ezt a földet kapták örökségül József leszármazottjai, sorshúzással.

Birtokuk határa a Jordánhoz közel, Jerikó forrásaitól kelet felé indul, és a pusztán át a Bétel körüli dombokhoz érkezik. Onnan tovább megy Lúzba, majd tovább halad az arkiak határáig, Atárótig. ³ Azután lemegy nyugat felé a jaflétiak határához, majd alsó Bét-Horon vidékéig és Gézerig, azután a Földközi-tengerig.

Efraim törzsi területe

⁴ Megkapták birtokukat József fiainak, Manassénak és Efraimnak törzsei is.

⁵ Efraim törzsi területének ezek a határai, nemzetségeik szerint: a déli határ Atrót-Addártól kelet felé húzódik felső Bét-Horonig, ⁶ onnan pedig a Földközi-tengerig. Az északi határ Mikmetánál elfordul kelet felé, Taanat-Siló irányába, és Jánóahtól keletre halad. ⁷ Ezután délkeleti irányba húzódik. Érinti Atárótot és Naarát, majd Jerikót, és ott éri el a Jordánt. ⁸ Azután Tappúahtól nyugat felé fut a Káná-patakig, és annak mentén eléri a Földközi-tenger partját.

Tehát, ez Efraim törzsi területe, nemzetségenként.

⁹ Manassé törzsi területén, a Jordántól nyugatra egyes városokat, a hozzá tartozó falvakkal együtt, átadtak Efraim törzsének.

¹⁰ Az efraimiak nem űzték ki a Gézerben lakó kánaániakat, ezért azok a mai napig is ott laknak közöttük, bár robotoló szolgáik lettek.

Manassé törzsi területe a Jordántól nyugatra

17 Azután Manassé törzse is megkapta a maga törzsi területét, sorshúzással.

József elsőszülöttje Manassé, az ő elsőszülött fia pedig Mákír, akiből híres és bátor harcos lett. Ezért kapta örökségül Gileád és Básán vidékét a Jordántól keletre. Mákír volt Gileád apja.

² Manassé törzsének a többi nemzetségei is megkapták a maguk birtokát, de nekik Józsué a Jordántól nyugatra adott birtokokat. Ezek a következők: Abíezer, Hélek, Aszríél, Sekem, Héfer és Semidá. Ők is Manassé leszármazottjai voltak, akiktől egy-egy nemzetség származott, amely azután a nevüket viselte.

³ Célofhád Héfer fia volt. Héfer Gileád utóda, ez Mákír fia, ez Manassé fia volt. Célofhádnak nem volt fia, de öt leánya született: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá. ⁴ Ezek a leányok odaálltak a vezetők — Eleázár főpap, Józsué és Izráel fejedelmei — elé, és ezt mondták: „Az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek, hogy nekünk, leányoknak is ugyanúgy adjatok örökségül földbirtokot, mint a fiúknak.” Így hát Józsué — az Örökkévaló parancsának engedelmeskedve — ennek az öt leánynak is ugyanúgy osztott örökséget, mint apjuk fiútestvéreinek. ^5-6 Manassé törzse tíz részt kapott a Jordán nyugati oldalán, mivel ezek a leányok is birtokot kaptak férfi rokonaik között. Manassé törzsének a többi nemzetségei a Jordán keleti oldalán, Gileád és Básán területén kapták meg a maguk birtokait.

⁷ Manassé törzsi területének a Jordán nyugati oldalán ezek a határai: délen a Sikemtől keletre fekvő Mikmetát városa, északon Ásér törzsi területe határolja. Mikmetát városától a határ délre fordul Én-Tappúah felé, ⁸ amelynek földjeit szintén magába foglalja Manassé területe, de maga a város, Tappúah mégis Efraim törzséhez tartozik. ⁹ Ezután a határ dél felé fordul, és a Káná-patakhoz ér, majd annak mentén nyugat felé kifut a tengerpartra. Ezen a területen Manassé városain kívül vannak olyan városok is, amelyek Efraim törzséhez tartoznak, de Manassé határa mégis a patak északi partja. ¹⁰ Tehát a pataktól délre Efraim, északra Manassé törzsi területe fekszik, és mindkettő nyugati határa a Földközi-tenger partja. Manassé területe északon Ásér, keleten Issakár törzsi területével érintkezik.

¹¹ Néhány város, a hozzá tartozó falvakkal együtt, bár Ásér és Issakár területén feküdt, mégis Manassé törzse birtokába került: Bétseán, Jibleám, Dór (a tengerparton), Éndór, Taanak és Meggidó. ¹² Ezekből a városokból Manassé törzse nem tudta kiűzni az őshonos kánaániakat, akik ott maradtak. ¹³ Később az izráeliek megerősödtek, de mégsem űzték ki az őslakosokat, csak robotoló szolgáikká tették őket.

¹⁴ Amikor Józsué felosztotta a földet a törzsek között, József leszármazottjai — Efraim és Manassé törzsei — ezt mondták neki: „Miért csak egy részt adtál nekünk örökségül, holott mi sokan vagyunk? Az egész földből, amelyet az Örökkévaló a népének adott, a mi két törzsünknek csak egy részt adtál!”

¹⁵ Erre Józsué így felelt: „Ha valóban olyan sokan vagytok, hogy az Efraimnak adott dombvidék nem elég, akkor foglaljátok el a perizziek és a refáiak területeit is! Irtsátok ki az erdőket, vegyétek birtokba azt a vidéket, és telepedjetek le ott!”

¹⁶ Azok így válaszoltak: „A dombvidék valóban szűkös a számunkra. De azokban a völgyekben kánaáni törzsek laknak, akiknek megvasalt hadi szekereik is vannak! Ők laknak Bétseánban, meg a környező falvakban és a Jezréel-síkságon is.”

^17-18 „Ti valóban nagy, erős és népes törzsek vagytok, és szükségetek van nagyobb területre. Legyen hát tiétek az egész dombvidék! Igaz, most még erdők borítják, de irtsatok ki magatoknak művelésre alkalmas területeket, és telepedjetek le ott! Igaz, most még a kánaániak laknak a völgyekben, de űzzétek ki őket onnan, akkor is, ha erősek, és harci szekereik is vannak!” — felelte Józsué József leszármazottjainak, Efraim és Manassé törzseinek.

A hátramaradt területek fölosztása

18 Miután Izráel népe meghódította Kánaán földjét, az egész közösség összegyűlt Silóban^[a], és ott állították föl a Találkozás Sátorát.

² Ebben az időben Izráel hét törzse még nem kapta meg a maga birtokát.

³ Józsué így biztatta őket: „Meddig akarjátok még halogatni, hogy birtokba vegyétek örökségeteket, amelyet az Örökkévaló, őseitek Istene nektek adott? ⁴ Válasszatok magatok közül minden törzsből három-három férfit, hogy elküldjem őket a megmaradt területekre. Ők majd bejárják és összeírják azokat a területeket, amelyeket még senkinek sem osztottunk ki, és visszatérnek hozzám. ⁵ Azután majd feljegyzéseik szerint felosztják a gazdátlan területeket hét részre.

Júda törzse maradjon a maga területén, délen. József törzsei, Manassé és Efraim is maradjon a maga területén, északon. Őket ez nem érinti.

⁶ Miután a szabad területeket 7 részre osztották, és ezt elém hozták, majd én kisorsolom Istenünk, az Örökkévaló előtt, hogy ki melyiket kapja meg közületek.

⁷ A Lévi törzsébe tartozók nem kapnak saját földbirtokot. Az ő örökségük az a kiváltság, hogy az Örökkévalót szolgálják, mint papok. Gád és Rúben törzsének, valamint Manassé törzse egyik felének már Mózes, az Örökkévaló szolgája adott örökséget a Jordán keleti oldalán.”

⁸ Józsué tehát kiküldte azokat a férfiakat. Ezt bízta rájuk: „Menjetek, és írjátok össze a még ki nem osztott területeket, majd jöjjetek vissza hozzám! Azután majd itt, Silóban, az Örökkévaló előtt kisorsolom mindegyik törzsnek a maga örökségét.” ⁹ Azok be is járták Kánaán földjének azokat a részeit, amelyeket Józsué még nem osztott ki Izráelnek. Följegyeztek minden fontosat, és összeírták a városokat is. Azután fölosztották a fölmért területet 7 részre. Végül visszatértek a silói táborba, Józsuéhoz, ¹⁰ aki az Örökkévaló előtt elvégzett sorsolással kijelölte, hogy melyik törzs melyik területet kapja. Így kapta meg Izráelnek ez a 7 törzse is örökségül a maga birtokát.

Benjámin törzsi területe

¹¹ Az elsőnek kijelölt birtokterület a sorshúzás szerint Benjámin törzsének jutott. Az a terület lett az övék, amelyet egyik oldalon Júda, a másikon pedig József törzseinek területe határolt. ¹² Ennek az északi határa a Jordántól indul Jerikótól északra, és halad nyugat felé a dombvidéken keresztül Bét-Áven pusztáját érintve ¹³ Lúz, vagyis Bétel felé, amelyet délről megkerül. Majd tovább megy Atrót-Addár felé, amely alsó Bét-Horontól délre, a hegyen fekszik.

¹⁴ A határ annál a hegynél, amely az alsó Bét-Horonnal szemben emelkedik, dél felé fordul, és ez már Benjámin nyugati határa, amely egészen a Júda törzséhez tartozó Kirját-Baalig, vagyis Kirját-Jeárimig tart.

¹⁵ A déli határ innen nyugatra halad, a Mé-Nafótah forráshoz, ¹⁶ majd annak a hegynek a lábához ér, amely a Ben-Hinnóm völgy végében áll, a refáiak völgyétől északra. Tovább halad a határ a Ben-Hinnóm völgyben lefelé, és dél felől elkerüli a Jebúsziak városát (Jeruzsálemet). Azután a Rogél-forráshoz ér, ¹⁷ és ott észak felé kanyarodik, Én-Semes, majd Gelíót felé, amely az Adummím-hágóval szemben fekszik. Ezután a Rúben fiáról, Bóhanról elnevezett kőhöz ér. ¹⁸ Tovább halad a domb oldalán, Bét-Arábától északra, majd leereszkedik a Jordán völgyébe. ¹⁹ Majd a domb oldalán húzódik, Bét-Hoglától északra, addig a pontig, ahol a Jordán a Holt-tengerbe torkollik. Ez tehát Benjámin déli határa.

²⁰ Benjámin keleti határa a Jordán.

Ezt a területet kapta Benjámin törzse. Ezen belül minden nemzetség megkapta a maga birtokát örökségül.

²¹ A következő városok kerültek Benjámin törzsének birtokába, nemzetségeik szerint: Jerikó, Bét-Hoglá, Émek-Kecíc, ²² Bét-Arábá, Cemáraim, Bétel, ²³ Avvim, Párá, Ofrá, ²⁴ Kefár-Ammóná, Ofní és Geba. Ez összesen 12 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.

²⁵ Ezek a városok is Benjámin örökségéhez tartoztak: Gibeon, Ráma, Beérót, ²⁶ Micpe, Kefírá, Mócá, ²⁷ Rekem, Jirpeél, Taralá, ²⁸ Célá, Elef és Jebúsz, vagyis Jeruzsálem, valamint Gibat és Kirját-Jeárim. Ez összesen 14 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.

Tehát ez Benjámin törzsének területe, nemzetségeik szerint.

Simeon törzsi területe

19 Az másodiknak kijelölt birtokterület a sorshúzás szerint Simeon törzsének jutott. Ők Júda törzsi területén belül kaptak saját birtokot.

² Ezeket a városokat kapta Simeon törzse: Beérseba (vagyis Seba), Móládá, ³ Hacar-Súál, Bálá, Ecem, ⁴ Eltólad, Betúl, Horma, ⁵ Ciklág, Bét-Markábót, Hacar-Szúszá, ⁶ Bét-Lebáót és Sárúhen. Összesen 13 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.

⁷ Még ezeket a városokat is ők kapták: Ain, Rimmón, Eter és Ásán. Összesen 4 város, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt. ⁸ Övék lett a délvidéken minden földterület és a falvak is, amelyek e városok körül terültek el, egészen Baalat-Beérig, vagyis a délvidéki Rámáig.

Ez lett tehát Simeon törzsi területe nemzetségeik szerint. ⁹ Júda területe túl nagy volt Júda törzse számára, ezért Simeon törzse ezen a területen belül kapta meg a maga birtokát.

Zebulon törzsi területe

¹⁰ A harmadiknak kijelölt birtokterület a sorshúzás szerint Zebulon törzsének jutott. Területük határa Szárídig ér. ¹¹ Nyugatra halad Maralá felé, érinti Dabbesetet, majd az a patak a határ, amely Jokneámmal szemben folyik. ¹² A másik oldalon a határ Száridtól keletre, Kiszlót-Tábor széle felé halad, majd Dobrat és Jáfía érintésével ¹³ tovább megy kelet felé, Gát-Héferig, azután Ét-Kácín, majd Rimmón városokhoz ér. Itt elfordul a határ Neá irányába. ¹⁴ Neá mellett a határ északra fordul és Hannátón városát érinti, majd a Jiftah-Él völgyben halad tovább.

¹⁵ Zebulon törzse örökségéhez tartozik még további 12 város, a körülöttük lévő falvakkal együtt. A 12 város között van Kattát, Nahalál, Simrón, Jidalá és Betlehem^[b] is. ¹⁶ Ez lett tehát Zebulon törzsi területe, nemzetségeik szerint.

Issakár törzsi területe

¹⁷ A negyediknek kijelölt birtokterület a sorshúzás szerint Issakár törzsének jutott. ¹⁸ Ezeket a városokat kapták: Jezréel, Keszulót, Súném, ¹⁹ Hafáraim, Síón, Anáharat, ²⁰ Rabbit, Kisjón, Ebec, ²¹ Remet, Én-Ganním, Én-Haddá és Bét-Paccéc. ²² Az ő északi határuk a Tábór-hegytől keletre húzódik a Jordánig. Hozzájuk tartozik még Sahacíma és Bétsemes is. Összesen 16 várost kaptak, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt. ²³ Ez lett tehát Issakár törzsi területe, nemzetségeik szerint.

Ásér törzsi területe

²⁴ Az ötödiknek kijelölt birtokterület a sorshúzás szerint Ásér törzsének jutott. ²⁵ A következő városokat kapták: Helkat, Halí Beten, Aksáf, ²⁶ Alammelek, Amád és Misál. Határuk nyugaton a Kármel-hegy, és a Libnat-patak. ²⁷ Innen a határ kelet felé húzódik, Bét-Dágón felé, és Zebulon törzsi területét érinti. A Jiftah-Él-völgyben halad északra, elhalad Bét-Émek, Neíél és Kábul városa mellett. ²⁸ Innen tovább halad Ebrón,^[c] Rahób, Hammón és Káná mellett egészen a nagy Szidón városának határáig. ^29-30 Ezután a határ Ráma felé fordul, azután Tírusz erődített városának határát, majd Hószát érinti, végül a Földközi-tengerhez érkezik.

Ásér törzséhez tartozik még Mahalab, Akzib, Umma, Afík és Rahób városa is. Összesen 22 várost kaptak, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt. ³¹ Ez lett tehát Ásér törzsi területe, nemzetségeik szerint.

Naftáli törzsi területe

³² Az hatodiknak kijelölt birtokterület a sorshúzás szerint Naftáli törzsének jutott. ³³ Törzsi területük északi határa Héleftől indul kelet felé, majd a Caanannim melletti nagy tölgyfához vezet, azután Adámí-Nekeb, Jabneél és Lakkúm érintésével a Jordánhoz érkezik. ³⁴ A déli határ a Jordántól nyugat felé halad, Aznót-Tábor városát érinti, majd észak felé fordul, és Húkók városához érkezik. Naftáli területe délen Zebulon, nyugaton Ásér területével érintkezik, keleten pedig Júda területét érinti, a Jordán folyónál.

³⁵ Naftáli birtokába kerültek a következő megerősített városok: Ciddím, Cér, Hammat, Rakkat, Kinneret,^{[d] 36} Adámá, Ráma, Hácór, ³⁷ Kedes, Edrei, Én-Hácór, ³⁸ Jirón, Migdal-Él, Horém, Bét-Anát és Bétsemes. Összesen 19 várost kaptak, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt. ³⁹ Ez lett tehát Naftáli törzsi területe, nemzetségeik szerint.

Dán törzsi területe

⁴⁰ A hetediknek kijelölt birtokterület a sorshúzás szerint Dán törzsének jutott. ⁴¹ Az ő törzsi területükhöz tartoznak a következő városok: Corá, Estáól, Ír-Semes, ⁴² Saalabbin, Ajjálón, Jitlá ⁴³ Élón, Timna, Ekron, ⁴⁴ Eltelké, Gibbetón, Baalát, ⁴⁵ Jehud, Bené-Barak, Gat-Rimmón, ⁴⁶ Mé-Jarkón és Rakkón, a Jáfó (Joppa) melletti területtel együtt.

^47-48 Ezek voltak tehát a Dán törzsének — nemzetségeik szerint — örökségül juttatott városok, a hozzájuk tartozó falvakkal együtt. Azonban Dán törzse nem tudta elfoglalni a maga területét. Emiatt északra vonultak, megostromolták és elfoglalták Lais^[e] városát, annak lakóit kiirtották, és a helyükre telepedtek. A város nevét Dánra változtatták — törzsük ősapjának neve után.

Józsué öröksége

⁴⁹ Miután befejezték a föld felosztását, és mindegyik törzs megkapta a maga örökségét, akkor Izráel népének vezetői Józsuénak, Nún fiának is megadták a saját örökségét. ⁵⁰ Az Örökkévaló parancsa szerint azt a várost adták neki, amelyet kért. Így lett Józsué birtoka Timnat-Szerah^[f] városa Efraim törzsi területén belül, a hegyvidéken. Józsué azután újjáépítette a várost, és ott telepedett le.

⁵¹ Tehát, ezeket a területeket és városokat osztották szét Izráel törzsei és azok nemzetségei között a vezetők: Eleázár főpap; Józsué, Nún fia és a törzsek fejedelmei. Sorsvetéssel végezték a felosztást Silóban, az Örökkévaló jelenlétében, a Találkozás Sátorának bejárata előtt. Így fejezték be a föld felosztását.

Menedékvárosok^(B)

20 Az Örökkévaló ezt mondta Józsuénak: ² „Mondd meg Izráelnek, hogy most jelöljék ki azokat a menedékvárosokat, amelyekről Mózes által szóltam! ³ Oda meneküljön az, aki nem szándékosan, hanem véletlen baleset folytán okozza valakinek a halálát. Ezek a városok nyújtsanak menedéket számára, és védjék meg az őt üldöző vérbosszuló rokontól.

⁴ Aki így menekül ezekbe a városokba, az jelentkezzen a város kapujánál az ott ülő vezetőknél. Mondja el nekik, hogyan történt az eset. Akkor, ha a vezetők menedéket nyújtanak neki, fogadják be a városba, és adjanak neki ott lakóhelyet. ⁵ Ha pedig a vérbosszuló rokon jelentkezne, a város vezetői ne szolgáltassák ki a menekültet neki. Hiszen nem szándékosan okozta a másik ember halálát, és nem gyűlölte azelőtt. ⁶ A menekült lakjon abban a városban, amíg a közösség elé állítják, és ítélnek ügyében; illetve ameddig az a főpap meg nem hal, aki abban az időben szolgálatban állt. Azután a menekült visszatérhet a saját városába és otthonába.”

⁷ Ennek megfelelően a következő városokat választották ki, hogy menedékül szolgáljanak a Jordántól nyugatra: Kedes — Galileában, Naftáli dombvidékén, Sikem — Efraim hegyvidékén, Kirját-Arba, vagyis Hebron — Júda hegyvidékén. ⁸ A Jordántól keletre pedig ezeket jelölték ki: Becer — Rúben törzsi területén, a fennsík pusztáján, Jerikóval átellenben, Rámót — Gileádban, Gád törzsi területén, Gólán — Básánban, Manassé törzsi területén.

⁹ Tehát ezeket a városokat jelölték ki, hogy menedékül szolgáljanak az Izráel népéhez tartozó olyan személyek számára; illetve az Izráelben lakó, de más nemzethez tartozó olyan jövevények számára, akik nem szándékosan okozzák valakinek a halálát. Az ilyen vétlen gyilkos ezekben a menedékvárosokban védelmet találhat a vérbosszuló rokon ellen, és ott lakhat addig, amíg a közösség elé nem áll, hogy ítéljenek ügyében.

A léviták városai^(C)

21 Amikor Izráel népe még Silóban, Kánaán földjén táborozott, Lévi törzsének nemzetségfői odamentek a vezetőkhöz: Eleázár főpaphoz, Józsuéhoz és a törzsek fejedelmeihez. Ezt mondták nekik: „Az Örökkévaló parancsolta Mózes által, hogy adjatok nekünk városokat, ahol letelepedjünk, és a városokhoz tartozó legelőket állataink számára.” ³ A vezetők ekkor, az Örökkévaló szavának engedelmeskedve, a többi törzs területéből a következő városokat jelölték ki és adták át — a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt — Lévi törzsének.

⁴ A sorsolás szerint elsőnek Áron családja és leszármazottjai, vagyis a papok kaptak 13 várost, amelyek Júda, Simeon és Benjámin törzsi területén feküdtek. Áron és családja Kehát nemzetségébe, Lévi törzsébe tartozott.

⁵ Kehát nemzetségének másik része 10 várost kapott Efraim és Dán törzsi területén, valamint Manassé törzse felének területén.

⁶ Gérsón nemzetsége 13 várost kapott Issakár, Ásér és Naftáli törzsi területén, illetve Manassé törzse felének területén, Básánban.

⁷ Merári nemzetsége 12 várost kapott, amelyek Rúben, Gád és Zebulon törzsi területén feküdtek.

⁸ Így tehát Izráel vezetői sorsolás útján ezeket a városokat jelölték ki, és adták át Lévi nemzetségeinek, a városokhoz tartozó legelőkkel együtt. Mindent úgy tettek, ahogy az Örökkévaló megparancsolta Mózes által.

^9-10 Az átadott városok a következők:

Áron családjának városai

Először Áron családja, vagyis a papok kaptak városokat Júda és Simeon területén. Áron és családja Kehát nemzetségébe, Lévi törzsébe tartozott. ¹¹ Ezek a városok a következők voltak: Kirját-Arba, vagyis Hebron, amely Júda hegyvidékén fekszik. Ezt a várost eredetileg „Arba városának” nevezték Arba után, aki az anákiak őse volt. A várossal együtt a körülötte fekvő legelőket is átadták Áron családjának. ¹² A város körül fekvő falvak és szántóföldek azonban Káleb, Jefunne fia és családja tulajdonában maradtak, mert ők ezt örökségül kapták. ¹³ Hebron egyúttal menedékvárosnak is ki volt jelölve. Ez a város tehát Áron családjának, a papoknak a birtoka lett. Ezen kívül még megkapták Libna, ¹⁴ Jattír, Estemóa, ¹⁵ Holón, Debír, ¹⁶ Ain, Jutta és Bétsemes városokat is, minden esetben a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. Ez összesen 9 város, Júda és Simeon területén.

¹⁷ Benjámin törzsi területén a fentieken kívül még ezt a négy várost és a hozzájuk tartozó legelőket kapták a papok: Gibeon, Geba, ¹⁸ Anátót és Almón.

¹⁹ Tehát Áron családjának, a papoknak összesen 13 város jutott, azok legelőivel együtt.

A Kehát nemzetség másik részének városai

²⁰ A Kehát nemzetség többi családjának a következő városok jutottak, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt:

²¹ Négy város Efraim területén, a dombvidéken: Sikem, Gézer, ²² Kibcaim és Bét-Hórón,

²³ azután további négy város Dán területén: Elteke, Gibbetón, ²⁴ Ajjálón és Gat-Rimmón,

²⁵ azután Manassé nyugati területén két város: Taanak és Gat-Rimmón.

²⁶ Tehát a Kehát nemzetség másik része összesen 10 várost kapott.

A Gérsón nemzetség városai

²⁷ A Gérsón nemzetség családjainak a következő városok jutottak, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt:

Manassé törzse keleti területén két várost kaptak: Básán vidékén Gólán városát, amely egyúttal menedékváros is lett, és Beesterát.

²⁸ Issakár területén további négy várost kaptak. Ezek a következők: Kisjón, Dobrat, ²⁹ Jarmút és Én-Ganním.

³⁰ Ásér területén is négy város jutott nekik: Misál, Abdón, ³¹ Helkat és Rehób.

³² Naftáli területén, Galileában pedig ez a három város lett az övék: Kades, a menedékváros; Hammót-Dór és Kartán. ³³ Tehát a Gérsón nemzetség összesen 13 várost kapott, a legelőkkel együtt.

A Merári nemzetség városai

³⁴ A Merári nemzetség családjainak jutottak a következő városok, a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt: Zebulon törzsi területén négy város: Jokneám, Karta, ³⁵ Dimna és Nahalál. ³⁶ Rúben törzse ezt a négy várost adta a lévitáknak: Becer, Jahca, ³⁷ Kedémót és Méfáat. ³⁸ Gád törzsi területén ez a négy város lett az övék: a gileádi Rámót, a menedékváros, és Mahanaim, ³⁹ Hesbón és Jazér.

⁴⁰ A Lévi törzséből utolsónak Merári nemzetsége kapott összesen 12 várost.

^41-42 Lévi törzsének tehát összesen 48 város jutott, amelyeket a különböző törzsek a maguk örökségéből engedtek át nekik. Minden egyes várossal együtt a hozzá tartozó legelőket is megkapták.

Összefoglalás

⁴³ Így teljesítette be az Örökkévaló, amit megígért: Izráel népének birtokába adta azt a földet, amely felől megesküdött őseiknek, hogy az övék lesz. Izráel pedig birtokba vette a megígért földet és ott letelepedett. ⁴⁴ Ezután nyugalmat adott nekik az Örökkévaló körös-körül, ahogyan őseiknek megígérte. Ellenségeik közül senki sem tudott ellenállni, mert az Örökkévaló kiszolgáltatta nekik minden ellenségüket. ⁴⁵ Mindaz a jó, amit az Örökkévaló megígért Izráel népének, maradéktalanul beteljesedett. Semmi el nem maradt belőle.

A Jordántól keletre lévő törzsek hazatérése

22 Ezután Józsué összehívta Rúben törzsét, Gád törzsét és Manassé törzsének keleti részét, ² majd ezt mondta nekik: „Hűségesen teljesítettétek, amit Mózes, az Örökkévaló szolgája parancsolt nektek. Engedelmeskedtetek az én parancsaimnak is. ³ Kitartóan segítettétek testvéreiteket, a többi törzset hosszú időn át, ahogy Istenünk, az Örökkévaló meghagyta nektek.

⁴ Most pedig Istenünk, az Örökkévaló nyugalmat adott testvéreiteknek, ahogyan azt megígérte. Eljött az ideje, hogy ti is hazatérjetek, ki-ki a maga otthonába és családjához, a saját birtokára, amelyet még Mózes, az Örökkévaló szolgája adott nektek a Jordán keleti oldalán.

⁵ Soha el ne feledkezzetek a Törvényről és a rendelkezésekről, amelyeket Mózes, az Örökkévaló szolgája parancsolt nektek! Engedelmesen tartsátok meg azokat! Szeressétek az Örökkévalót, Istenünket! Járjatok az ő útján! Engedelmeskedjetek parancsainak, ragaszkodjatok az Örökkévalóhoz, szolgáljátok őt teljes szívvel-lélekkel!”

⁶ Majd Józsué megáldotta és elbocsátotta őket, hogy hazatérjenek. Így is történt.

⁷ (Manassé törzse egyik részének még Mózes adott örökséget a Jordán keleti oldalán, Básánban. A törzs másik részének viszont Józsué a Jordán nyugati oldalán jelölte ki a birtokát.)

Amikor Józsué elbocsátotta Manassé törzsének keleti részét, megáldotta őket, ⁸ és ezt mondta nekik: „Sokan közületek nagyon meggazdagodtak! Rengeteg jószáguk van, sok zsákmányt szereztek: ezüstöt, aranyat, bronzot, vasat meg sok ruhát. Mikor hazatértek, osszátok el egymás között ezeket!”

⁹ Ezután Rúben törzse, Gád törzse és Manassé törzsének keleti része eltávozott Kánaán földjéről, Silóból, ahol Izráel többi törzse táborozott. Hazaindultak a saját birtokaikra, Gileád földjére, a Jordán keleti oldalára, ahol az Örökkévaló Mózes által kijelölte örökségüket. ¹⁰ Amikor — útban hazafelé — Gelíótba értek, amely a Jordán nyugati partján, Kánaán földjén van, ott ezek a törzsek együttes erővel egy feltűnően nagy oltárt építettek.

^11-12 Izráel többi törzse tudomást szerzett róla, hogy ez a két és fél törzs oltárt épített magának Kánaán földjének határán, a Jordán mellett, az izráeli oldalon — és ezen nagyon felháborodtak. Összehívták az egész közösséget Silóba, és elhatározták, hogy hadat indítanak a két és fél törzs ellen. ^13-14 Előbb azonban Fineás, Eleázár főpap fia vezetésével elküldték hozzájuk Gileádba a tíz törzs vezetőit: minden törzsből a törzs fejedelmét.

¹⁵ A követek eljutottak Gileádba, ahol ezt mondták a két és fél törzs vezetőinek: ¹⁶ „Ezt üzeni nektek az Örökkévaló egész közössége: »Miért vétkeztek Izráel Istene ellen? Miért fordultatok el tőle? Miért építettetek külön oltárt magatoknak? Miért lázadtok most az Örökkévaló ellen azzal, hogy tilalma ellenére másik oltárt emeltek? ¹⁷ Hát nem okultatok abból, amikor Peór miatt vétkeztünk^[g] az Örökkévaló ellen? Hiszen a mai napig viseljük annak a lázadásnak a következményeit! Milyen csapás érte az Örökkévaló közösségét akkor! ¹⁸ Most meg ti akartok különszakadni az Örökkévalótól, és elfordultok tőle? Holnap az Örökkévaló Izráel egész közösségére megharagszik emiatt!

¹⁹ Ha úgy gondoljátok, hogy a saját örökségetek területe tisztátalan föld, ahol nem lehet az Örökkévalónak áldozni, akkor jöjjetek vissza a Jordán nyugati oldalára, az Örökkévaló földjére, ahol az ő lakóhelye, a Szent Sátor van! Telepedjetek le a Jordán nyugati oldalán és lakjatok közöttünk! Csak ne lázadjatok az Örökkévaló ellen vagy ellenünk azzal, hogy külön oltárt építetek magatoknak — azon kívül, amely Istenünk, az Örökkévaló oltára!

²⁰ Emlékezzetek Ákánra, Zerah fiára, aki vétkezett az Örökkévalónak szentelt dolgokkal! Emiatt azonban az Örökkévaló népünk egész közösségére megharagudott, nem igaz? Nemcsak Ákán pusztult el a saját vétke miatt, hanem sokan mások is!«”

²¹ Rúben és Gád törzsének, meg Manassé törzse keleti felének a férfiai így feleltek: ²² „Az Örökkévaló az Istenek Istene!^[h] Bizony az Örökkévaló, az Istenek Istene jól tudja, hogy nem lettünk hűtlenek hozzá! Tudjátok meg hát ti is! Az Örökkévaló legyen a tanúnk, hogy nem lázadtunk ellene! Úgy segítsen meg bennünket, hogy igenis hűségesek maradtunk hozzá!

²³ Ő jól tudja, hogy azt az oltárt nem azért építettük, hogy elszakadjunk tőle. Egyáltalán nem akartunk ott semmiféle áldozatot bemutatni! Az Örökkévaló maga büntessen meg bennünket, ha ez nem igaz! ²⁴ Azért építettük, mert attól tartottunk, hogy idővel a ti gyermekeitek majd azt találják mondani a mi utódainknak: »Mi közötök van nektek Izráel Istenéhez, az Örökkévalóhoz? ²⁵ Hiszen az Örökkévaló a Jordán folyót tette határrá közöttünk! Így hát nektek, akik Rúben és Gád törzséhez tartoztok, nincs többé semmi közötök az Örökkévalóhoz!« Attól féltünk, hogy ily módon majd — a ti gyermekeitek elutasítása miatt — a mi utódaink már nem fogják az Örökkévalót tisztelni és félni.

²⁶ Ezért azt gondoltuk, hogy oltárt építünk, de nem arra a célra, hogy ott áldozzunk, ²⁷ hanem annak a megerősítésére, hogy mi is az Örökkévalót tiszteljük. Nekünk is jogunk van áldozatokkal tisztelni az Örökkévalót a Szent Sátor oltáránál. Azért építettük azt az oltárt a Jordán mellett, hogy legyen tanúja ennek az elhatározásunknak. Legyen ez bizonyíték a számotokra és az eljövendő nemzedékek számára is, és ezt a ti utódaitok se vonhassák majd soha kétségbe. Ne mondhassák a mi leszármazottjainknak, hogy nincs közük az Örökkévalóhoz. ²⁸ Ha valaki a jövőben mégis ezt mondaná, annak utódaink majd ezt tudják mondani: »Nézzétek ezt az oltárt, amelyet elődeink építettek! Pontos másolata ez az Örökkévaló oltárának. De nem arra szolgál, hogy áldozatokat mutassanak be rajta, hanem azt tanúsítja, hogy mi is Izráel közösségéhez tartozunk.«

²⁹ Isten ments, hogy lázadjunk az Örökkévaló ellen, és hűtlenül elhagyjuk őt! Eszünkbe sem jutott, hogy másik oltárt építsünk magunknak, és azon áldozzunk! Tudjuk, hogy Istenünk, az Örökkévaló egyetlen igazi oltára az, amelyik a Szent Sátor előtt áll!”

³⁰ Fineás pap és az általa vezetett küldöttség ezt megelégedéssel hallgatta, és elfogadta a két és fél törzs válaszát. ³¹ Majd Fineás így válaszolt nekik: „Most tudtuk meg igazán, hogy az Örökkévaló velünk van, mert látjuk, hogy valóban nem lettetek hűtlenek hozzá! Így hát nem kell attól tartanunk, hogy az Örökkévaló egész Izráel népére megharagszik.”

³² Ezután a Fineás vezette küldöttség elbúcsúzott a Jordántól keletre élő két és fél törzstől, és Gileádból hazatértek Kánaán földjére. Elmondták a többi izráeli törzsnek, hogy mit válaszoltak a Jordánon túl élő testvéreik. ³³ Ezzel a válasszal mindenki meg volt elégedve. Izráel egész népe dicsérte az Örökkévalót, és természetesen nem gondoltak többé arra, hogy testvéreik ellen harcoljanak, és területüket elpusztítsák. ³⁴ Rúben és Gád törzse pedig elnevezte az általuk épített oltárt „Tanú”-nak, mivel ez tanúskodik arról, hogy a Jordántól keletre és nyugatra élő izráeli törzsek számára egyaránt az Örökkévaló az Isten.

Józsué búcsúzik Izráel népétől

23 Az Örökkévaló békességet adott Izráelnek körös-körül minden ellenségüktől, így biztonságban lakhattak. Hosszú idő telt el, és Józsué nagyon megöregedett. ² Ekkor összehívta egész Izráelt, s annak vezetőit: a törzsek fejedelmeit, a bírákat és a tisztségviselőket. Ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám! Én már nagyon megöregedtem, s nem sok időm van hátra. ³ Láttátok, hogy Istenünk, az Örökkévaló mit tett értünk, s hogyan bánt ezekkel a nemzetekkel! Igen, az Örökkévaló maga harcolt értünk! ⁴ Látjátok, hogy örökséget osztottam közöttetek a Jordántól a Földközi-tengerig. Sorsolással kijelöltem számotokra lakóhelyül azoknak a nemzeteknek a földjeit, amelyeket kiirtottam előletek, és azokét is, amelyek még megmaradtak közöttünk. ⁵ De Istenünk, az Örökkévaló azokat is ki fogja űzni előletek, akik még itt maradtak. Ti pedig birtokba veszitek a földjeiket, ahogy Istenünk, az Örökkévaló azt megígérte.

⁶ Engedelmeskedjetek azoknak a parancsoknak és rendelkezéseknek, amelyek meg vannak írva Mózes törvényének könyvében! Ne térjetek el azoktól se jobbra, se balra! ⁷ Vigyázzatok, hogy ne keveredjetek össze azokkal az idegen nemzetekkel, amelyek még megmaradtak közöttetek! Isteneik nevét még csak ne is említsétek, ne esküdjetek a nevükre, ne szolgáljátok őket, és ne hajoljatok meg előttük! ⁸ Hűségesen ragaszkodjatok Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz, ahogy eddig is tettétek!

⁹ Az Örökkévaló űzte ki előletek azokat a népes és erős nemzeteket! Bizony, mindeddig senki sem volt képes ellenállni, mert az Örökkévaló velünk volt! ¹⁰ Közületek egy legyőzhet ezret, mert Istenünk, az Örökkévaló maga harcol értetek, ahogyan azt megígérte.

¹¹ Mindenek fölött azonban teljes szívvel-lélekkel szeressétek Istenünket, az Örökkévalót, mert csak így őrizhetitek meg magatokat.

¹² Tudjátok meg, hogy ha elfordultok tőle, ha csatlakoztok azokhoz az idegen nemzetekhez, amelyek még itt maradtak közöttetek, ha összeházasodtok és összekeveredtek velük, ¹³ akkor Istenünk, az Örökkévaló nem fogja kiűzni őket, hanem végleg itt maradnak közöttetek. Akkor pedig csapdává lesznek majd a számotokra, amelybe beleestek. Ostorrá lesznek, amely a hátatokat szaggatja majd. Szálkává lesznek, amely a szemeteket szúrja majd. Végül pedig elhurcolnak benneteket erről a jó földről, amelyet Istenünk, az Örökkévaló adott nektek!

¹⁴ Hallgassatok reám, mert én már nem sokáig élek! Tudjátok, hogy Istenünk, az Örökkévaló minden nektek tett jó ígéretét beteljesítette! Bizony, semmi abból el nem maradt, amit nektek ígért! ^15-16 De vigyázzatok, mert ahogy beteljesítette minden jó ígéretét, úgy fogja valóra váltani minden fenyegetését is! Hiszen azt is megígérte, hogy ha megtöritek a szövetségét, amelynek megtartását nektek megparancsolta; ha tilalma ellenére mégis más isteneket imádtok, és meghajoltok előttük; akkor haragra lobban ellenetek, és hamarosan elhurcolnak benneteket erről a jó földről, amelyet nektek adott!”

Józsué prófétál és búcsúzik

24 Ezután Józsué összehívta Sikembe Izráel összes törzseit, minden vezetőjét, fejedelmét, bíráját és tisztségviselőjét. Valamennyien megálltak Isten jelenlétében, ² és Józsué így szólt az egész néphez: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Ősapáitok a régi időkben az Eufráteszen túl éltek, és más isteneket imádtak, ahogyan Táré is, Ábrahám és Náhór apja. ³ Én azonban kiválasztottam Ábrahámot, ősapátokat, és kihoztam onnan Kánaán földjére, majd azon is keresztülvezettem. Megszaporítottam utódait: először Izsákot adtam neki. ⁴ Azután két fiút adtam Izsáknak: Jákóbot és Ézsaut. Majd Ézsaut letelepítettem a Széír-hegységben. Őseitek, Jákób és fiai pedig lementek Egyiptomba.

⁵ Elküldtem Mózest és Áront, és csapásokat küldtem Egyiptomra, azután kihoztalak onnan titeket. ⁶ Mikor őseitek a Vörös-tengerhez értek, az egyiptomiak harci szekerekkel üldözőbe vették,^[i] és a tengerparton utolérték őket. ⁷ Akkor őseitek az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, ő pedig sötétséget küldött közétek és egyiptomiak közé, hogy elválasszon tőlük titeket. Majd a tenger vizét az egyiptomiakra zúdította, és teljesen elborította őket. Láttátok, mit tettem Egyiptommal! Majd hosszú ideig a pusztában laktatok. ⁸ Azután bevittelek benneteket az emóriak földjére, akik a Jordán keleti oldalán laktak. Harcoltak ellenetek, de nektek adtam a győzelmet, hogy elfoglaljátok országukat, és kiirtottam őket előletek.

⁹ Azután Bálák, Cippór fia, Moáb királya támadt Izráel ellen, és hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket. ¹⁰ De én nem hallgattam Bálámra, ő pedig így megáldott titeket. Megmentettelek benneteket ettől a veszedelemtől is. ¹¹ Majd átkeltetek a Jordánon, és Jerikóhoz érkeztetek, amelynek lakói harcoltak ellenetek, akárcsak a többi nemzet: emóriak, perizziek, kánaániak, hettiták, girgásiak, hivviek és jebúsziak. De valamennyiüket kiszolgáltattam nektek. ¹² Rémületet és rettegést^[j] küldtem rájuk, és kiűztem előletek az emóriak két királyát. Nem a ti kardotoktól és nyilaitoktól ijedtek meg! ¹³ Azután nektek adtam olyan szántóföldeket, amelyeket korábban nem ti műveltetek, és városokat, amelyeket nem ti építettetek, mégis ti laktok bennük. Szőlőket és olajfaligeteket adtam nektek, amelyeket nem ti telepítettetek, gyümölcseiket most mégis ti élvezitek.«”

¹⁴ Ezután Józsué szólt a néphez: „Most hát tiszteljétek és féljétek az Örökkévalót, szolgáljátok és imádjátok őt hűségesen és szívvel-lélekkel! Dobjátok el magatoktól azokat az isteneket, akiket őseitek imádtak még az Eufráteszen túl, vagy Egyiptomban! Egyedül csak az Örökkévalót szolgáljátok!

¹⁵ Ha pedig nem akarjátok az Örökkévalót szolgálni, akkor döntsétek el még ma, hogy kit fogtok szolgálni! Választhatjátok őseitek isteneit, akiket ők szolgáltak a folyón túl, vagy az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok, de én és a családom az Örökkévalót fogjuk szolgálni!”

¹⁶ Erre a nép így válaszolt Józsuénak: „Isten mentsen, hogy elhagyjuk az Örökkévalót, és más isteneket szolgáljunk! ¹⁷ Az Örökkévaló a mi Istenünk, aki kihozta őseinket és egész népünket Egyiptomból, a szolgaságból! Ő az, aki a szemünk láttára nagy csodákat tett, megőrzött bennünket amerre mentünk, s amíg sok nép között átvonultunk. ¹⁸ Az Örökkévaló az, aki kiűzte előlünk az összes idegen nemzetet, még az emóriakat is, akik ezen a földön előttünk laktak.

Bizony, mi is az Örökkévalót fogjuk szolgálni, mert ő a mi Istenünk!”

^19-20 De Józsué ezt felelte a népnek: „Ha elhagyjátok az Örökkévalót, és továbbra is más isteneket imádtok, akkor az Örökkévaló ellenetek fordul, és csapásokkal sújt benneteket, amíg teljesen el nem pusztultok, annak ellenére, hogy korábban annyi jót tett veletek. Nem lesztek képesek az Örökkévalót szolgálni, ha közben más isteneket is szolgáltok, mert Istenünk, az Örökkévaló szent és féltőn szerető Isten, aki nem szenvedheti, ha más isteneket imádtok! Nem nézi el nektek bűneiteket, és nem tűri el hűtlenségeiteket!”

²¹ A nép azonban így válaszolt: „Az Örökkévalót fogjuk szolgálni, és nem fordulunk el tőle!”

²² „Ti magatok vagytok a tanúk rá, hogy az Örökkévalót választottátok: őt akarjátok imádni és szolgálni!” — mondta végül Józsué.

„Igen, tanúk vagyunk!” — felelte a nép.

²³ „Akkor hát irtsátok ki magatok közül az idegen isteneket! Szeressétek az Örökkévalót, Izráel Istenét teljes szívvel-lélekkel!” — mondta Józsué.

²⁴ „Az Örökkévalót, Istenünket fogjuk imádni és szolgálni, és engedelmeskedünk a szavának!” — felelte rá a nép.

A szövetség megújítása Sikemben

²⁵ Azon a napon Józsué szövetséget kötött a nép és az Örökkévaló között Sikemben. Ez a szövetség törvényeket és rendelkezéseket tartalmazott a nép számára, hogy azokat kövessék. ²⁶ Azután mindezeket a dolgokat feljegyezte az Isten Törvényének Könyvében. Majd pedig elrendelte, hogy egy nagy követ állítsanak föl egy tölgyfa alatt, az Örökkévaló Szent Sátora közelében, hogy az majd erre a szövetségkötésre emlékeztessen. ²⁷ Ezt mondta az egész népnek: „Ez a kő hallotta mindazt, amit az Örökkévaló nekünk mondott! Ez a kő fog tanúskodni ellenetek, ha hűtlenek lesztek az Örökkévalóhoz!” ²⁸ Majd Józsué elbocsátotta a népet, s mindenki hazatért a saját birtokára.

Józsué és Eleázár halála^(D)

²⁹ Ezután Józsué, Nún fia, az Örökkévaló szolgája 110 éves korában meghalt. ³⁰ A saját birtokán temették el, Timnat-Szerahban, amely Efraim hegyvidékén, a Gaas hegytől északra található.

³¹ Izráel az Örökkévalót szolgálta Józsué egész életében, és még azután is, ameddig azok az idős férfiak vezették, akik túlélték Józsuét. Ők még a saját szemükkel látták az Örökkévaló hatalmas tetteit, amelyeket Izráelért vitt végbe.

³² Amikor Izráel népe kijött Egyiptomból, magukkal hozták József földi maradványait is, amelyet később Sikemben temettek el. Azt a területet még Jákób vásárolta meg temetkezőhelynek Hamórnak, Sikem apjának a leszármazottjaitól 100 mérték ezüstért. Így lett ez a hely József utódainak az öröksége.

³³ Ebben az időben halt meg Eleázár főpap, Áron fia. Gibeában, Eleázár fiának, Fineásnak a városában temették el, amely Efraim hegyvidékén található.

Júda törzsének honfoglaló harcai

1 Miután Józsué meghalt,^[k] Izráel népe megkérdezte az Örökkévalót, hogy melyik törzs harcosai vonuljanak elsőként azok ellen a kánaáni népek ellen, akik még megmaradtak^[l] azon a földön. ² Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Júda serege vonuljon elsőként harcba. Nézzétek! Júda törzsének adtam azt a területet”.

³ Júda vezetői ekkor segítségül hívták a rokonaikat, Simeon törzsét: „Jöjjetek velünk, segítsetek elfoglalni azt a földet, amelyik sorshúzással nekünk jutott! Azután majd mi is segítünk nektek, amikor azért a földért harcoltok, amelyik nektek jutott!” Így hát Simeon harcosai csatlakoztak Júda seregéhez, és együtt indultak harcba a kánaániak ellen.

⁴ Az Örökkévaló győzelmet adott Júda seregének: kiszolgáltatta nekik a kánaániakat és a perizzieket. Bezek városánál Júda serege nagy győzelmet aratott: 10 000 ellenséges katonát öltek meg a harcban. ^5-6 Legyőzték a kánaániakat és a perizzieket. S bár igyekezett elmenekülni, mégis elfogták Bezek uralkodóját^[m] és mindkét kezéről levágták a hüvelykujját, meg lábairól a nagyujját. ⁷ A fogságba esett uralkodó ekkor azt mondta: „Bizony, 70 királynak levágattam mindkét kezéről a hüvelykujját, meg lábairól a nagyujját, s ezek a nyomorultak az asztalom alatt szedegették az ételmaradékot! Most azonban Isten velem is ezt tette, s így fizetett meg nekem!” Azután a foglyot elvitték Jeruzsálembe, és ott meghalt.

⁸ Júda serege megostromolta, elfoglalta, majd fölgyújtotta Jeruzsálem városát, és annak lakosait megölték. ⁹ Ezután a hegyvidéken, a délvidéken és a nyugati dombvidék lábánál lakó kánaáni törzsek ellen harcoltak.

¹⁰ Majd Hebron ellen vonultak, ahol még szintén kánaániak laktak. Régebben ezt a várost Kirját-Arbának nevezték. Hebron elfoglalásakor ölték meg Sésajt, Ahímant és Talmajt.^[n]

Káleb forrásokat ad Akszának

¹¹ Azután Debír városa ellen vonultak, amelyet azelőtt Kirját-Széfernek neveztek. ¹² Akkor mondta ezt Káleb: „Aki elfoglalja Széfert, annak adom feleségül a leányomat, Akszát!”

¹³ Otniél, Káleb öccsének, Kenaznak fia foglalta el a várost, ezért Káleb feleségül adta neki Akszát, a leányát.

¹⁴ A menyegzője napján Aksza rábeszélte Otniélt, hogy kérjen az apjától ajándékba egy bizonyos területet. Amikor már éppen elindultak, Aksza leszállt a szamaráról, és Káleb megkérdezte tőle: „Mit akarsz?”

¹⁵ Aksza így felelt: „Kérlek, apám, adj nekem nászajándékot!^[o] Már adtál nekem birtokot a délvidéken, de az a föld igen száraz. Adj nekem vízforrásokat is, kérlek!” Káleb teljesítette a leánya kérését, és neki ajándékozta azt a mezőt, ahol a fölső- és az alsó-források fakadnak.

¹⁶ Mózes sógorának,^[p] Hóbábnak^[q] leszármazottjai, a kéniek nemzetsége elköltözött Jerikóból, a Pálmafák Városából és Júda törzséhez csatlakozott. Együtt vonultak Arád városának a környékére, Júda pusztájának a déli részére. De azután a kéniek mégis az Amálekiek^[r] népe között telepedtek le.

¹⁷ Júda törzsének és Simeon törzsének seregei azután együtt Cefát ellen vonultak. Elfoglalták a várost, és a benne lakó kánaániakat kiirtották. Ezért nevezték azt a várost Hormának.^[s]

¹⁸ Majd továbbvonultak, és elfoglaltak három várost: Gázát, Askelónt és Ekrónt, meg a körülöttük lévő területeket. ¹⁹ Az Örökkévaló Júda törzsével volt, és elfoglalták a hegyvidéket. Azonban a völgyekben lévő települések lakóit nem tudták elűzni, mert azoknak megvasalt erős harci szekereik voltak.

²⁰ Hebron városát Káleb kapta örökségül, ahogyan azt Mózes meghagyta. Káleb el is foglalta a várost, és annak lakosait kiűzte. Közöttük volt Anák három leszármazottja is.

²¹ Benjámin törzse ellenben nem tudta kiűzni Jeruzsálemből a jebúsziakat, ezért azok mind a mai napig^[t] ott laknak, Benjámin törzsével együtt.

Bétel elfoglalása

²² József leszármazottjai Bétel ellen vonultak, és az Örökkévaló velük volt. ²³ Ezt a várost azelőtt Lúznak hívták. A támadók kémeket küldtek Bételbe. ²⁴ Találtak egy férfit, aki éppen akkor jött ki a városból. A kémek megszólították: „Kérünk téged, mutasd meg, hol lehet titokban bejutni a városba! Ha segítesz nekünk, téged életben hagyunk, mikor a várost elfoglaljuk”. ²⁵ A férfi megmutatta a kémeknek a titkos bejáratot. Az izráeliek így ezen keresztül valóban bejutottak a városba, el is foglalták, és annak lakóit pedig kiirtották. Azonban ígéretük szerint azt a férfit és a családját megkímélték, és elengedték. ²⁶ Később az a férfi a Hettiták földjére költözött, s ott egy várost épített, amelyet szintén Lúznak nevezett. Ez a város ma is megvan, és így is nevezik.

Az el nem foglalt városok és területek

²⁷ Manassé törzse nem tudta kiűzni a kánaániakat a következő városokból és a hozzájuk tartozó falvakból: Bétseán, Taanak, Dór, Jibleám és Meggidó. Ezekben a kánaániak megmaradtak. ²⁸ Miután az izráeliek megerősödtek és elszaporodtak, a kánaániakat szolgai munkára fogták, de nem tudták kiűzni őket.

²⁹ Efraim törzse sem űzte ki Gézerből a kánaániakat, akik ott is megmaradtak.

³⁰ Hasonlóképpen Zebulon törzse sem tudta kiűzni Kitrón és Nahalól lakosait. Ezért a kánaáni őslakosok ezekben a városokban is megmaradtak, de robotoló szolgákká lettek.

³¹ Ásér törzse sem tudta elfoglalni a következő városokat: Akkó, Szidón, Ahláb, Akzíb, Helbá, Afík és Rehób. ³² Mivel ezekből a városokból nem tudták elűzni a kánaániakat, kénytelenek voltak közöttük letelepedni.

³³ Ugyanez történt Naftáli törzsével is: nem tudták kiűzni Bétsemesből és Bét-Anátból a kánaániakat, tehát közöttük telepedtek le. De ezeket az őslakosokat is szolgai munkára kényszerítették.

³⁴ Dán törzsét pedig az őslakos emóriak szorongatták, és nem engedték, hogy letelepedjenek a völgyekben. Emiatt Dán törzse kénytelen volt fölhúzódni a hegyek közé. ³⁵ Az emóri őslakosok megmaradtak Har-Hereszben, Ajjálónban és Saalbímban. De amikor József leszármazottjai megerősödtek, ezeket az emóriakat is szolgai munkára kényszerítették. ³⁶ Az emóriak területének határa az Akkrabím hágótól és Szelától fölfelé húzódott a hegyekbe.

Az Örökkévaló angyala megjelenik

2 Az Örökkévaló angyala fölment Gilgálból Bókimba, és ezt mondta Izráel népének: „Én vezettelek ki benneteket Egyiptomból, és én hoztalak be erre a földre, amelyet esküvel ígértem őseiteknek. Azt mondtam nektek, hogy soha nem töröm meg a szövetséget, amelyet veletek kötöttem, ² de ti se kössetek szövetséget ennek a földnek lakosaival, hanem romboljátok le a bálványoknak épített oltáraikat! Miért nem hallgattatok a szavamra?

³ Emiatt most azt mondom nektek, hogy akik még megmaradtak közöttetek e föld lakói közül, azokat már nem fogom kiűzni előletek! Itt maradnak, és csapdává lesznek számotokra, isteneik meg tőrbe ejtenek titeket”.

⁴ Amikor Izráel egész népe hallotta az Örökkévaló angyalának szavát, hangosan fölkiáltottak, és keserves sírásra fakadtak. ⁵ Emiatt nevezték el azt a helyet Bókimnak^[u]. Ott azután áldozatot mutattak be az Örökkévalónak.

Józsué halála után Izráel bálványimádásba süllyed^(E)

⁶ Azután Józsué elbocsátotta a népet, s minden törzs hazatért a saját területére, hogy azt birtokba vegye. ⁷ Izráel az Örökkévalót követte és szolgálta Józsué egész életében, és még azután is, ameddig azok a vezetők éltek, akik Józsué társai voltak, de túlélték őt. Ezek a vezetők még látták az Örökkévaló hatalmas tetteit, amelyeket Izráelért vitt végbe. ⁸ Ezután Józsué, Nún fia, az Örökkévaló szolgája 110 éves korában meghalt. ⁹ A saját birtokán temették el, Timnat-Hereszben, amely Efraim hegyvidékén, a Gaas hegytől északra található.

¹⁰ Azután meghaltak azok is, akik Józsué kortársai voltak. Felnőtt egy új nemzedék, amelynek tagjai már személyes tapasztalatok alapján nem ismerték az Örökkévalót, sem az ő nagy tetteit, amelyeket Izráel népéért korábban véghezvitt. ^11-13 Ebben az időben Izráel elhagyta az Örökkévalót, őseik Istenét, aki népüket kihozta Egyiptomból. Idegen istenekhez fordultak, előttük hajoltak meg, a Baálokat és Astárótot szolgálták, a környező nemzetek idegen isteneit. Azt tették, amit az Örökkévaló gonosznak tart, és ezzel haragra ingerelték őt.

¹⁴ Amikor az Örökkévaló haragra gyulladt Izráel ellen, kiszolgáltatta őket a körülöttük élő ellenségeiknek, akik megverték és kifosztották őket. Nem volt többé ereje Izráelnek, hogy megvédje magát. ¹⁵ Valahányszor harcba indultak, vereséget szenvedtek, mert az Örökkévaló ellenük fordult, pontosan úgy, ahogy ezt korábban esküvel erősítve megígérte. Így Izráel népe nagyon nyomorúságos és szorult helyzetbe került.

¹⁶ Az Örökkévaló mégis a segítségükre sietett, és vezetőket állított népe élére, akiket bíráknak neveztek. Általuk szabadította ki népét a nyomorgatóik kezéből. ¹⁷ Izráel népe azonban a bírák szavára sem hallgatott, hanem továbbra is idegen isteneket imádtak, és azok előtt hajoltak meg. Hamar letértek arról az útról, amelyen őseik jártak, akik még engedelmeskedtek az Örökkévaló parancsainak. Izráel azonban nem őket követte, hanem úgy viselkedett, mint a hűtlen feleség, aki megcsalja férjét.

¹⁸ Amikor az elnyomóik miatti nyomorúságában Izráel az Örökkévalóhoz kiáltott segítségért, az Örökkévaló megkönyörült rajtuk, és bírákat állított népe élére. Amíg az a bíró élt, az Örökkévaló vele volt, és így a bíró ki tudta szabadítani Izráelt ellenségeinek kezéből. ¹⁹ Miután azonban a bíró meghalt, a nép megromlott — jobban, mint az elődeik. Ismét visszatért az előbbi kerékvágásba: megint idegen isteneket imádtak, azokat követték és előttük hajoltak meg. Nem változtak meg, hanem makacsul a saját fejük után mentek, és korábbi életmódjukat folytatták.

²⁰ Az Örökkévaló haragja ekkor ismét fellángolt Izráel ellen, és ezt mondta: „Mivel ez a nép megszegte szövetségemet, amelyet őseikkel kötöttem, és mivel nem engedelmeskedik szavamnak, ²¹ azért én sem fogom kiűzni előlük többé azokat az idegen nemzeteket, amelyeket Józsué meghagyott, amikor meghalt. ²² Így fogom próbára tenni Izráelt, vajon hűségesen az Örökkévaló útján akar-e járni, mint azt ősei tették, vagy nem”.

²³ Ezért engedte az Örökkévaló, hogy ezek a nemzetek megmaradjanak azon a földön, és nem űzte ki őket azonnal. Ezért nem tudta Józsué legyőzni és kiűzni őket.

3 Az idő múlásával Izráelben felnőtt egy új nemzedék, amely már a Kánaánért vívott honfoglaló harcok után született, tehát nem voltak tapasztalatai a hadviselésről. Az Örökkévaló tehát meghagyott néhol bizonyos nemzeteket a kánaáni őslakosok közül, hogy általuk tegye próbára Izráel népének hűségét, és hogy megtanítsa az új nemzedéket harcolni. Ezek voltak, akiket meghagyott: ³ a filiszteusok öt városa és azoknak fejedelmei, a kánaániak valamennyien, Szidón városa és annak lakosai, és a Libanon hegyvidékén, a Baál-Hermón-hegy és a Hamátba vezető út közötti területen lakó hivviek. ⁴ Ezek a népek tehát ott maradtak az eredeti lakóhelyükön, hogy az Örökkévaló általuk tegye próbára Izráel hűségét, és meglássa, engedelmeskednek-e a parancsainak, amelyeket Mózes által közölt az előző nemzedékekkel.

⁵ Így hát Izráel népe a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak csoportjai között lakott. ⁶ Az idegenek leányai közül vettek maguknak feleségeket, az izráeli leányokat pedig feleségül adták a kánaániak fiaihoz. Ennek az lett a következménye, hogy az izráeliek átpártoltak a kánaáni népek isteneihez, és azokat kezdték tisztelni.

Izráel hűtlensége és az első bíró: Otniél

⁷ Izráel népe tehát azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart: elhagyták Istenüket, és helyette a Baálokat meg Aserákat szolgálták és imádták. ⁸ Ezzel haragra ingerelték az Örökkévalót, aki kiszolgáltatta őket ellenségüknek: Kúsan-Risátaim mezopotámiai^[v] királynak, akit Izráel kénytelen volt nyolc éven keresztül szolgálni.

⁹ Amikor az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, ő szabadítót küldött Izráelnek: Otniélt, aki Káleb öccsének, Kenáznak fia volt. Otniél valóban meg is szabadította Izráelt az ellenség kezéből. ¹⁰ Az Örökkévaló Szelleme betöltötte Otniélt, aki Izráel bírája lett, és harcba vezette Izráel seregét az elnyomó idegenek ellen. Az Örökkévaló győzelmet adott Otniélnek Kúsan-Risátaim mezopotámiai király fölött. ¹¹ Így, miután Otniél megszabadította Izráelt az ellenségtől, 40 éven keresztül — amíg csak Otniél volt a bíró — béke uralkodott Izráelben. Ezután Otniél meghalt.

Izráel elpártolása és a második bíró: Ehud

¹² Ezután Izráel népe ismét azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart. Emiatt az Örökkévaló megerősítette Eglónt, Moáb királyát, aki Izráel ellensége volt. ¹³ Eglón összefogott Ammon és Amálek népével Izráel ellen, s együttes erővel legyőzték az izráeliek seregét. Majd elfoglalták Jerikót, a Pálmafák Városát. ¹⁴ Izráel kénytelen volt 18 éven keresztül Eglónt, Moáb királyát szolgálni.

¹⁵ Amikor Izráel népe már nem bírta tovább az elnyomást, az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, ő pedig szabadítót küldött Izráelnek: Ehudot, Gera fiát, Benjámin törzséből. Ehud balkezes volt.

Történt ekkor, hogy Izráel népe elküldte^[w] a szokásos adót Eglónnak — egy küldöttség által, amelynek Ehud volt a vezetője. ¹⁶ Ehud még indulás előtt készített magának egy kétélű tőrt^[x], amelyet a ruhája alá rejtett a jobb oldalán. ^17-19 A küldöttek elvitték az adót, amelyet Ehud átadott Eglonnak, aki nagyon kövér volt. Ezután hazaindultak Izráelbe. Amikor elérték a Gilgál melletti bálványszobrokat,^[y] Ehud tovább küldte őket, ő maga azonban visszament Eglónhoz, és ezt mondta neki: „Király, titkos üzenetet hoztam neked”.

„Várj még, ne szólj semmit!” — mondta a király, és mindenkit kiküldött a teremből.

^20-21 Amikor a király egyedül ült az emelvényen, a trónszéken, Ehud odalépett hozzá: „Isten üzenete van nálam a számodra, király!” — mondta, mire Eglón fölállt a trónjáról. Ekkor Ehud bal kezével előhúzta a jobb oldalán elrejtett tőrt, és mélyen beledöfte Eglón hasába. ²² Nem is húzta ki, mert Eglón nagyon kövér volt, és a tőrnek még a markolata is belefúródott a testébe. Ugyanakkor Eglón belső részei kiomlottak.

²³ Azután Ehud kiment a teremből, és bereteszelte az ajtót maga után. ²⁴ Miután Ehud elment, a király szolgái be akartak menni urukhoz, de látták, hogy az ajtó be van zárva, és ezt gondolták: „A király biztosan éppen a szükségét végzi a hátsó kis kamrájában!” ²⁵ Vártak is hosszú ideig, de mivel a király nem jött ki, kulccsal mégis kinyitották az ajtót, s ott találták urukat a földön fekve, holtan.

^26-27 Mialatt a szolgák késlekedtek, Ehud a bálványszobrokon is túlhaladt, s így megmenekült. Amikor Széírába érkezett, megfújta a sófárt^[z] Efraim hegyvidékén. Ekkor Izráel serege összegyűlt, és Ehud vezetésével harcolni indultak.