Bible in 90 Days
19 Jelt adok nekik, és az életben maradtak közül egyeseket elküldök a nemzetekhez: Társisba, Púlba és Lúdba, az íjászokhoz, meg Tubálhoz és Jávánhoz, a távoli szigetekre és tengerpartokra — mindazokhoz, akik még nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. Ezek a küldöttek fogják hirdetni dicsőségemet a nemzetek[a] között.
20 Azután elhozzák összes rokonaitokat a nemzetek közül — ajándékul az Örökkévalónak. Bizony, elhozzák őket szent hegyemre, Jeruzsálembe, lovakon, szekereken, gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken — mondja az Örökkévaló —, ugyanúgy, mint ahogyan Izráel népe hozza az Örökkévalónak szentelt ajándékokat tiszta edényekben az Örökkévaló Templomába. 21 Ezek közül is választok majd egyeseket szolgálatomra a papok és léviták közé” — mondja az Örökkévaló.
22 „Új eget és új földet teremtek,
amelyek örökre megmaradnak.
Így örökké megmarad nevetek,
és megmaradnak utódaitok is.
23 Abban az időben a föld minden lakója eljön,
hogy imádjon engem.
Bizony, elém jönnek az ünnepeken:
minden Újhold ünnepén,
és minden szombaton!”
— mondja az Örökkévaló.
24 „Mikor pedig kimennek a városból, látni fogják azoknak holttesteit, akik ellenem lázadtak, és iszonyodni fognak tőlük. Mert ott a férgek el nem pusztulnak, és a tűz ki nem alszik soha.”
Jeremiás származása és elhívása
1 Ezek Jeremiásnak, Hilkijjá fiának beszédei, aki a Benjámin törzsi területén fekvő, Anatótban élő papok családjából származott.[b] 2 Jósiás, Ámón fia, Júda királya uralkodásának 13. évétől kezdve[c] szólt az Örökkévaló Jeremiáshoz. 3 Majd beszélt vele Jójákim, Jósiás fia, Júda királya idejében, továbbá egészen Cidkijjá, Jósiás fia, Júda királya uralkodásának 11. évéig, amikor az 5. hónapban Jeruzsálemet az ellenség lerombolta, és annak lakóit száműzetésbe hurcolta.
4 Az Örökkévaló megszólított:
5 „Mielőtt az anyaméhben megformáltalak,
már ismertelek téged.
Még meg sem születtél,
én már különválasztottalak magamnak,
hogy a nemzetek prófétája legyél.”
6 De én ezt válaszoltam: Jaj, Örökkévaló Úr Isten! Nem vagyok én járatos a nyilvános beszédben, még olyan fiatal vagyok!
7 Akkor az Örökkévaló ezt felelte:
„Ne mondd, hogy túl fiatal vagy,
csak menj, ahová küldelek,
és mondd el mindazt, amit parancsolok!
8 Ne félj azoktól, akikhez menned kell,
mert én vagyok veled,
hogy megmentselek a kezükből!”
— az Örökkévaló mondja ezt neked.
9 Majd az Örökkévaló kinyújtotta kezét, megérintette a számat, és ezt mondta:
„Saját szavaimat adtam most a szádba!
10 Ezáltal a mai napon felvigyázóvá teszlek,
nemzetek és királyságok fölé állítalak,
hogy gyökerestül kitépj, lerombolj, elpusztíts, szétszórj,
s hogy építs fel, és ültess el.”
11 Majd az Örökkévaló ezt kérdezte tőlem: „Jeremiás, mit látsz?”
Mandulafa ágát — feleltem.
12 „Helyes — mondta az Örökkévaló —, jól láttad, mert én éberen őrködöm[d] azon, hogy amit mondok, azt véghez is vigyem.”
13 Másodszor is megkérdezett az Örökkévaló: „Jeremiás, most mit látsz?”
Látok egy forrongó üstöt, amely észak felől éppen errefelé készül kiömleni — válaszoltam.
14 Akkor az Örökkévaló ezt mondta: „Igen, észak felől tör a veszedelem az ország egész népére. 15 Mert idehívom az északi királyságok összes nemzetségeit — mondja az Örökkévaló. — El is jönnek, királyaik felállítják trónjaikat Jeruzsálem falaival és kapuival szemben, és megostromolják a várost. Sőt, Júda összes többi városát is megostromolják.
16 Én pedig ítéletet mondok a városaitok fölött, minden gonoszságukért: mivel elhagytak engem, más isteneknek vittek illat-áldozatot, és saját kezük alkotásait imádták.
17 Jeremiás, készülj föl, indulj el, és hirdesd ki nekik mindazt, amit neked parancsolok! Meg ne rémülj tőlük, különben én rémítelek meg általuk!
18 Lásd, én ma fallal körülvett erős várrá, vasoszloppá és bronzfallá teszlek téged az egész országgal: Júda királyaival, fejedelmeivel, papjaival és egész népével szemben! 19 Bár harcolnak majd ellened, de nem tudnak legyőzni, mert én vagyok veled, és megmentelek” — mondja az Örökkévaló.
Júda népének hűtlensége
2 Az Örökkévaló így szólt hozzám: 2 „Menj, és kiáltsd Jeruzsálemnek, hogy lakosai mind hallják meg:
Ifjúságodra emlékezem, Jeruzsálem,
hűséges szeretetedre,
mikor még úgy szerettél,
mint menyasszony a vőlegényét!
Milyen hűségesen követtél a pusztában,
amelybe soha nem vetett magvető!
3 Akkor Izráel népe még az Örökkévaló szent tulajdona volt,
mint aratáskor az első búzakéve.
Aki csak hozzányúlt, mind vétkezett,
és bajt hozott magára”
— ezt mondja az Örökkévaló.
4 Jákób nemzetsége, Izráel népének családjai, halljátok meg az Örökkévaló szavát! 5 Ezt üzeni nektek az Örökkévaló:
„Miféle hibát találtak bennem őseitek,
hogy oly messze távolodtak tőlem,
és hitvány bálványokat követtek?
Miért lettek ők maguk is hitványak?
6 Nem kérdezték többé: »Hol van az Örökkévaló,
aki fölhozott minket Egyiptomból,
vezetett bennünket a pusztában,
a kietlen sivatagban,
sziklák és szakadékok között,
száraz vidéken, a halál árnyékában,
lakatlan és járatlan tájakon?«
7 Pedig én bőtermő földre vittelek be titeket,
hogy gyümölcseit és javait élvezzétek.
De alighogy bevonultatok,
bűneitekkel máris tisztátalanná tettétek földemet,
vétkeitekkel bemocskoltátok örökségemet.
8 A papok sem mondták: »Hol van az Örökkévaló?«
Akik magyarázták és tanították a Törvényt,
nem ismertek engem igazán!
A vezetők is vétkeztek ellenem,
a próféták pedig Baál által prófétáltak,
és tehetetlen bálványokat imádtak.
9 Ezért még perelni fogok veletek,
sőt majd fiaitok fiaival is perelek!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
10 „Menjetek csak nyugatra,
át a tengeren, Ciprus szigetére,
vagy kelet felé Kédárba,[e]
és jól nézzétek meg,
történt-e valaha ilyen a nemzetek között?
11 Melyik nép hagyta el isteneit más istenekért?
Pedig azok nem is valódi istenek!
Népem mégis felcserélte Istenét
— dicsőségét —
tehetetlen és hitvány bálványokkal!
12 Ó egek, ámuljatok ezen!
Rémüljetek meg, és borzadjatok el
— mondja az Örökkévaló —,
13 hiszen népem kétszeresen vétkezett:
elhagytak engem, az élő víz forrását,
és repedezett ciszternákat[f] ástak maguknak,
amelyek nem tartják meg a vizet!”
14 „Vajon rabszolgává lett Izráel?
Vagy már annak is született?
Akkor hát miért lett mégis idegenek zsákmánya?
15 Ellenségei marcangolják,
mint oroszlánok a prédát,
ordítozva és hangosan morogva.
Bizony, elpusztították Izráel szép földjét,
lerombolták városait,
lakatlan romokat hagytak hátra.
16 Végül még Egyiptom[g] fiai
is betörték fejedet!
17 De mindezt te okoztad magadnak,
mivel hűtlenül elhagytad az Örökkévalót, Istenedet!
Elfordultál tőle,
pedig jó úton vezetett téged![h]
18 Mit értél vele, hogy Egyiptomba mentél Nílus-vizet inni?
Mit értél vele, hogy Asszíriába mentél, az Eufrátesz vizét inni?
19 Megbüntet téged a saját gonoszságod,
megfenyít elpártolásod és hűtlenséged!
Tudd meg hát, lásd meg magad,
milyen keserves és gonosz dolog,
hogy elhagytad az Örökkévalót, Istenedet,
s már nincs benned istenfélelem”
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura.
20 „Bizony, már régen elszakadtál tőlem,
ahogy az engedetlen ökör lerázza igáját,
és elszakítja köteleit!
Azt mondtad: »Nem szolgállak többé!«
De bálványaidat bezzeg szolgáltad:
minden dombon, minden zöldellő fa alatt
megcsaltál[i] az idegen istenekkel!
21 Én ültettelek el, Izráel,
mint nemes szőlővesszőt,
a legjobb fajtából származót.
Hogyan változtál hát idegen fajtává,
savanyú vadszőlővé?
22 Még ha lúgban mosakodnál is,
vagy szappanban fürödnél,
bűneid akkor sem mosnád le magadról,
vétkeid akkor is szemem előtt maradnak!”
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
23 „Hogy tagadhatod le, Izráel,
hogyan mondhatod:
»Nem imádtam bálványokat,
nem mocskoltam be magam Baállal!«
Nézd, ott maradt lábnyomod a völgyben,
tudom, mit tettél,
én láttalak!
Olyan vagy, mint a fiatal tevekanca,
amely ide-oda futkos, fékezhetetlenül.
24 Vagy, mint párzás idején
a pusztai vadszamár kancája,
mikor a csődör szagát szimatolja a szélben,
s vadul nyargalászik utána.
A csődör nem is kell keresse,
mert a kanca maga fut utána.
Ki tudná visszatartani?
25 Ne fuss a bálványok után,
míg lejárod a lábad, és szomjúság gyötör,
ne fáraszd magad hiába!
De azt mondod: »Jaj, minden hiába,
mert más isteneket szeretek,
s utánuk futok!«”
26 „Bizony, megszégyenül a tolvaj,
ha rajtakapják!
Így szégyenül meg egész Izráel népe is,
királyaikkal, vezetőikkel,
papjaikkal és prófétáikkal együtt.
27 Mert mind azt mondják a bálványoszlopnak:
»Te vagy az apám!«
Meg a kőbálványnak:
»Te szültél engem!«
Nem arcukkal,
hanem hátukkal fordultak felém,
de mikor bajba kerülnek,
mégis hozzám kiáltanak,
hogy szabadítsam meg őket!
28 Akkor majd ezt felelem nekik:
Hol vannak most isteneid,
akiket készítettél magadnak?
Azokat hívd, mentsenek meg ők a veszedelemből!
Hiszen annyi istened van, Júda,
ahány városod!”
29 „Miért pereltek velem?
Hiszen ti hagytatok el engem!
— mondja az Örökkévaló. —
30 Hiába fenyítettem fiaitokat,
nem fogott rajtuk, elutasították!
A prófétákat úgy gyilkolta kardotok,
mint éhes oroszlán a prédáját.”
31 Halljátok meg, mit üzen az Örökkévaló nektek,
akik ma éltek!
„Olyan voltam én hozzátok,
mint a kietlen pusztaság,
vagy a sötétség földje?
Miért mondjátok hát:
»A magunk útján járunk,
szabadok vagyunk,
s többé nem jövünk vissza hozzád!«”
32 „Elfelejti-e felvenni ékszereit,
vagy díszes menyegzői övét a menyasszony?
De népem, bizony, számtalanszor elfelejtkezett rólam!”
33 „Izráel, de nagyon érted a módját,
hogy szeretőt keress magadnak!
Még a legromlottabb nő is tanulhatna tőled!
34 Kezeidhez vér tapad,
ártatlan szegények vére,
akik nem törtek be a házadba,
mégis megölted őket!
35 Mindezek ellenére, azt mondod:
»Ártatlan vagyok!
Nem ér engem az Örökkévaló haragja!«
Hát lásd meg, ítélni fogok fölötted,
hiába tartod ártatlannak magad!”
36 „Milyen könnyelműen futkosol segítségért,
hol ide, hol oda!
De csalódni fogsz Egyiptomban is,
ahogyan Asszíria is cserbenhagyott!
37 Bizony, Egyiptomból is jajgatva jössz el,
és szégyenedben kezedbe temeted arcodat,
mert az Örökkévaló elfordul azoktól is,
akiktől te segítséget remélsz!
Nem segít rajtad egyikük sem.”
3 Ezt mondja az Örökkévaló: „Gondoljátok meg! Ha valaki elküldi feleségét, és elválik tőle, majd azután az asszony más férfié lesz, az első férj többé már nem fogadhatja vissza elvált feleségét — nem így van?
De bizony így van, mert ha mégis visszafogadná, ezzel tisztátalanná és gyalázatossá tenné a földet.
Te pedig, Júda népe, miután sok szeretőddel megcsaltál engem, még visszatérnél hozzám?[j]
2 Nézz csak föl a kopasz dombokra! Van közöttük egyáltalán olyan, ahol nem imádtad bálványaidat? Minden út szélén vártad a szeretőidet, mint egy arab a pusztában. Úgy viselkedtél, mint egy prostituált, és tisztátalanná tetted a földet házasságtöréseddel és hűtlenségeddel!
3 Emiatt tartottam vissza tőled az esőzéseket, elmaradtak még a tavaszi esők is.
S még csak nem is szégyenkeztél! Olyan lettél, mint egy hivatásos prostituált, akinek ez a mestersége, és ezt nem is szégyelli.
4 Most mégis így kiáltasz hozzám: »Atyám! Ifjúságomtól fogva te vagy segítőm és oltalmazóm! 5 Csak nem fogsz örökké haragudni rám?«
Ezt mondod, de továbbra is vétkezel ellenem, ahogy csak tudsz!”
Példázat a két hűtlen asszonyról
6 Jósiás király idejében szólt hozzám az Örökkévaló: „Jeremiás, láttad, mit művelt Izráel[k] engedetlen népe? Felment a dombok tetejére, a zöldellő fák alá, hogy bálványait imádja! Bizony, olyan ez a bűn, mint a prostitúció! 7 Azt gondoltam, talán ezek után mégis visszatér hozzám, de nem tért vissza! Mindezt jól látta Júda is, Izráel hűtlen nővére. 8 Azt is látta, hogy sokszoros házasságtörése miatt eltaszítottam magamtól a hűtlen Izráelt, és válólevelet is adtam neki. Ennek ellenére a hitszegő nővére, Júda, mégsem félt, hanem maga is úgy viselkedett, mint egy prostituált: 9 könnyelműen megcsalt engem a bálványokkal. Házasságtörést követett el, mikor fa- és kőbálványokat imádott, és tisztátalanná tette a földet.
10 Mindezek után Izráel hűtlen nővére, Júda, mégsem tért vissza hozzám teljes szívvel, csak képmutatással” — mondja az Örökkévaló.
11 Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „A hűtlen Izráel még mindig igazabb lelkű, mint a hitszegő Júda! 12 Menj hát, és kiáltsd ezt az üzenetet észak felé:
Térj vissza hozzám, elpártolt Izráel
— az Örökkévaló mondja ezt neked —,
akkor haragom többé nem zúdul rád,
mert hűségesen szeretlek,
s nem haragszom mindörökké!
— az Örökkévaló üzeni ezt neked.
13 Csak ismerd el bűnödet:
hogy vétkeztél Istened, az Örökkévaló ellen:
más istenek után futottál,
minden zöldellő fa alatt imádtad bálványaikat,
és nem hallgattál rám!”
— az Örökkévaló mondja ezt neked.
Prófécia Izráel teljes helyreállításáról
14 „Jöjjetek vissza hozzám, hűtlen gyermekeim — mondja az Örökkévaló —, mert én, egyedül én vagyok Uratok és Férjetek! Azután magamhoz veszek közületek egye-egyet minden városból, kettőt-hármat minden nemzetségből, és felviszem őket a Sionra. 15 Adok nektek szívem szerint való pásztorokat, akik okosan és bölcsen vezetnek, és gondot viselnek rátok. 16 Abban az időben megszaporodtok az országban, sok gyümölcsöt teremtek — mondja az Örökkévaló. —
Akkor már nem emlegetik többé az Örökkévaló Szövetségládáját, nem is gondolnak rá, elfelejtik, nem hiányolják, nem készítik el újra. 17 Abban az időben már nem a Szövetségládát, hanem Jeruzsálemet nevezik az Örökkévaló trónjának! Oda gyülekeznek mind a nemzetek, oda jönnek az Örökkévalót tisztelni, s többé nem követik gonosz és makacs szívük kívánságait. 18 Akkor majd Júda és Izráel népe együtt tér vissza az északi földről arra a földre, amelyet őseiteknek adtam örökségül.”
Hívj engem Atyádnak!
19 „Izráel, hogyan fogadjalak fiaim közé,
hogy adhatnám neked azt a gyönyörű földet,
a nemzetek seregének legszebb örökrészét?
Ezt gondoltam: Hívj engem Atyádnak,
és hűségesen kövess engem!
20 De te hűtlen lettél hozzám, Izráel,
ahogy a hűtlen asszony megcsalja férjét!”
— mondja az Örökkévaló.
Térjetek vissza hozzám!
21 A kopasz dombokon hallatszik
Izráel fiainak sírása és könyörgése,
mivel elfordultak az Örökkévalótól,
és elfelejtették Istenüket!
22 „Térjetek vissza hozzám, hűtlen gyermekeim!
Akkor kigyógyítalak titeket a hűtlenségből.”
„Igen, hozzád jövünk,
mert te vagy az Örökkévaló,
te vagy Istenünk!
23 Bizony, értelmetlen dolog
bálványokat imádni a dombokon,
hamis isteneket ünnepelni
a hegyek tetején,
mert Izráel egyetlen szabadítója
Istenünk, az Örökkévaló!
24 A bálványok gyalázatossága pusztította el
őseink minden munkáját ifjúságunk óta.
Elpusztította fiaikat és leányaikat,
nyájaikat és csordáikat,
minden vagyonukat.
25 Emiatt kell gyalázatban hevernünk,
ezért borít el a szégyen,
hiszen vétkeztünk Istenünk,
az Örökkévaló ellen mindannyian:
magunk és őseink egyaránt.
Vétkeztünk, ifjúságunk óta mind a mai napig,
s nem hallgattunk az Örökkévalónak,
Istenünknek szavára.”
4 „Mikor visszafordulsz, Izráel
— ezt mondja az Örökkévaló —,
és visszajössz hozzám;
ha eltávolítod előlem utálatos bálványaidat,
és nem hűtlenkedsz többé;
2 ha csak az Örökkévaló nevére esküszöl,
de hűségesen meg is tartod, amit ígértél,
igazságosság szerint;
akkor majd a nemzetek is áldottak lesznek az Örökkévalóban,[l]
és vele dicsekednek.”
3 Mert ezt mondja az Örökkévaló Júda és Jeruzsálem lakosainak:
„Szántsatok magatoknak új földet[m],
ne vessetek magot a tüskés gyomok közé!
4 Metéljétek körül magatokat az Örökkévaló számára,
vessétek le szívetek burkait[n],
Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai!
Különben izzó haragom zúdul rátok gonosz tetteitek miatt,
és nincs, aki tüzét elolthatná!”
Veszedelem közeledik észak felől
5 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Hirdessetek vészriadót Júdában,
kiáltsatok Jeruzsálemben!
Fújjátok meg a sófárt szerte az országban,
adjátok ki a mozgósító parancsokat!
Kiáltsatok hangosan és gyülekezzetek,
meneküljetek a fallal védett városokba!
6 Adjatok vészjelzést,
mutassátok az irányt Sion felé,
fussatok, meg ne álljatok!
Mert én veszedelmet hozok észak[o] felől,
nagy pusztítás tör rátok hamar!
7 Az oroszlán már felkelt tanyájáról,
a népek pusztítója elindult!
Bizony, pusztára pusztítja országotokat,
rommá rombolja városaitokat,
puszta romokat hagy maga után!
8 Öltsetek hát zsákruhát,
sírjatok és jajgassatok,
mert az Örökkévaló felbőszült haragja
még nem múlt el!
9 Abban az időben
— mondja az Örökkévaló —,
megrémül a király,
tanácstalanná lesznek a fejedelmek,
megdöbbennek a papok,
s a próféták megrettennek.”
10 Ekkor közbeszóltam: „Jaj, Örökkévaló Úr Isten! De nagyon rászedted ezt a népet, becsaptad Jeruzsálemet! Mert azt mondták nekünk, hogy »Békességben lesztek!« — pedig ellenségeink a kardjukat már a szívünknek szegezték!”
11 Akkor ez az üzenet szól majd e népnek és Jeruzsálem lakóinak:
„Nézzétek! Erős szél fúj a pusztából,
forró szélvihar közeleg népemhez
a kopár dombok felől!
Ez nem gyengéd szellő,
nem a búza tisztítására[p] való,
12 hanem pusztító forgószél!
Most én hirdetek ítéletet népem fölött!”
13 Nézzétek! Úgy közeledik, mint a forgószél!
Harci szekerei száguldanak, mint a vihar!
Lovai gyorsabbak a sasoknál!
Jaj nekünk, végünk van,
elvesztünk!
14 Jeruzsálem, tisztítsd meg szíved a gonosztól,
hogy megmenekülj a pusztulástól!
Meddig adsz még helyet a szívedben
gonosz gondolatoknak?
15 Hiszen már a hírnök szava hallatszik Dán[q] városából,
Efraim[r] hegyéről is közelgő veszedelmet jeleznek!
16 Hirdessétek a nemzetek között:[s]
„Már itt is vannak!”
Mondjátok Jeruzsálemnek:
„Messze földről sereg jön ellened,
harci kiáltás hallatszik Júda városai ellen!”
17 „Bizony, körülvesznek téged, Jeruzsálem,
mint a mezők őrzői!
Megostromolnak téged,
mert ellenem fordultál!”
— mondja az Örökkévaló.
18 Amint éltél, s amit tettél,
azért történt ez veled!
Gonoszságod büntetése,
jaj, milyen keserű!
Egészen szívedig hatol a csapás!
Jeremiás vészkiáltása
19 Jaj nekem! Gyötrődik a lelkem,
háborog a szívem,
egész bensőmet fájdalom szaggatja!
Jajgatok és kiáltozom, nem hallgathatok,
mert hallom a sófár hangját,
és a harci kiáltást!
20 Egyik vészhír a másikat követi:
pusztulás mindenfelé!
Romokban hever az ország!
Milyen hirtelen omlottak össze sátraink!
Milyen váratlanul pusztultak el!
21 Meddig kell még harci zászlókat néznem,
meddig hallgassam a sófár riadó hangját?
Elpusztul Júda földje, de nem véglegesen
22 „Mivel ostoba az én népem,
mivel nem ismernek engem,
azért történt mindez.
Esztelen gyermekek,
értelmetlen fiak,
csak a gonoszsághoz értenek,
de jót tenni képtelenek!”
23 A földre nézek:
minden kaotikus, lakatlan és üres![t]
Az égre tekintek:
ott sincs világosság!
24 A hegyekre: mind tántorognak,
s a dombok is reszketnek!
25 Sehol egy ember, lakatlan a föld,
az ég madarai is elmenekültek.
26 A termő gyümölcsös sivár pusztasággá lett,
a városok romhalmazzá omlottak
az Örökkévaló előtt, s haragja tüzében!
27 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Bizony, elpusztul az egész föld,
de nem véglegesen!
28 Gyászol az egész föld,
s odafönt elsötétül az ég is.
Mert elhatároztam,
nem változatom meg,
szóltam,
és nem vonom vissza!”
29 A lovasok és íjászok kiáltása elől
minden város lakói elfutnak,
menekülnek az erdőkbe és a sziklák közé.
Üresen maradnak a házak,
lakatlanok a városok.
30 Júda, te mihez kezdesz,
mikor elpusztítanak?
Felveszed legszebb ruhádat,
arannyal-ezüsttel ékesíted magad,
kifested arcodat?
Bizony, hiába szépítkezel,
mert szeretőid megvetnek,
és életedre törnek!
31 Sion leányának jajszavát hallom:
mint aki vajúdik, úgy kiált!
Jajgat, mint aki először szül,
sikoltozik, és kezét tördeli:
„Jaj nekem, végem van!
Roskadozik lelkem a gyilkosok előtt!”
Júda népének hűtlensége
5 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Járjátok be Jeruzsálemet!
Nézzetek szét utcáin és terein!
Kutassátok át az egész várost:
találtok-e ott valakit, aki igazságosan cselekszik,
és hűségre törekszik!
Megbocsátok a városnak,
ha csak egyet is találtok!”
2 Mikor esküsznek, azt mondják: „Él az Örökkévaló!”
— de hamisan esküsznek.
3 Pedig te, Örökkévaló, a hűséget keresed!
Megverted őket, de nem bánták,
pusztítottad őket, de ebből sem tanultak.
Megkeményítették szívüket,
s nem akartak visszatérni hozzád!
4 Akkor azt gondoltam:
csak az egyszerű emberek ilyen ostobák,
nem értik az Örökkévaló dolgait,
nem ismerik Istenük Törvényét.
5 Elmegyek hát a vezetőkhöz, a hatalmasokhoz,
és velük beszélek.
Ők biztosan értik az Örökkévaló dolgait,
és ismerik Istenük Törvényét!
De összefogtak, és lerázták magukról az igát,
eltépték a köteleket.
6 S mivel az Örökkévaló ellen fordultak,
oroszlán jön ellenük a sűrű bozótból,
és széttépi őket!
Farkasok jönnek a pusztából,
és elpusztítják őket!
Párduc leselkedik rájuk a városkapunál,
hogy a kilépőt széjjelszaggassa,
mivel bűneik megszámlálhatatlanok,
és elpártolásuk egyre csak növekszik.
7 „Hogyan is bocsáthatnék meg neked, Júda népe?
Hiszen fiaid elhagytak engem,
és más istenekre esküsznek.
Bár én jól bántam velük,
mégis hűtlenek lettek hozzám,
és a prostituáltak házában gyülekeznek.
8 Olyanok, mint a jól tartott mének,
amelyek kanca után futkosnak és nyerítenek.
Ők is a társuk felesége után vágyakoznak.
9 Ne büntessem meg őket ezekért?
Az ilyen népnek ne fizessek meg?”
— kérdezi az Örökkévaló.
10 „Menjetek föl Júda szőlőskertjébe,
pusztítsátok szőlőjét,
de ne vágjátok ki tövestül!
Vagdaljátok le vadhajtásait,
mert azok nem az Örökkévalóhoz tartoznak!
11 Mert Júda népe és Izráel népe
egészen hűtlen lett hozzám
— mondja az Örökkévaló. —
12 Megtagadták az Örökkévalót:
»Ugyan, nem tesz ő semmit!
Veszedelem nem érhet bennünket,
nem kell tartanunk sem éhínségtől,
sem háborútól.«
13 A próféták össze-vissza fecsegnek,
szavuk csak üres szél[u],
nincs bennük isteni üzenet!
Velük történjen meg, amit mondtak!”
14 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene:
„Mivel népem így beszél,
szavaimat tűzzé teszem a szádban, Jeremiás,
a népet pedig száraz fává,
a tűz égesse el őket!
15 Izráel népe, figyeljetek rám!
Messzi földről hozok egy nemzetet,
hogy rátok támadjanak
— ezt üzeni az Örökkévaló. —
Ősi nemzet ez,
hatalmas és kegyetlen,
amelynek nyelvét nem ismered,
s beszédét nem érted.
16 Seregükben mindenki vitéz harcos,
nyilaik mind halálosak.
17 Felemésztik kenyered és gabonád,
megölik fiaid és leányaid.
Elemésztik nyájaid és csordáid,
elpusztítják szőlőskertjeid és fügefáid.
Fegyvereik lerombolják váraidat,
amelyekben reménykedsz, hogy megvédenek.
18 De még azokban a napokban sem vetek véget nektek egészen”
— mondja az Örökkévaló.
19 „Amikor néped majd kérdezi: »Miért tette ezt velünk Istenünk, az Örökkévaló?« Akkor, Jeremiás, ezt válaszold nekik: »Ti elhagytatok engem, és a saját országotokban idegen isteneket szolgáltatok — mondja az Örökkévaló —, emiatt idegeneket kell majd szolgálnotok idegen földön!«”
Ne büntessem meg őket mindezért?
20 „Mondjátok meg Jákób családjának,
hirdessétek ki Júdában:
21 Hallgassatok rám, ostoba és esztelen nép!
Szemetek van, mégsem láttok,
fületek van, mégsem hallotok?
22 Nem féltek engem
— kérdezi az Örökkévaló —,
nem remegtek színem előtt?
Pedig én szabtam határt a tengernek,
én állítottam örök korlátot elé,
amelyet át nem léphet soha!
Ostromolják ugyan, de nem bírnak vele,
háborognak hullámai, de át nem hághatják!
23 De ez a nép lázadó és makacs természetű,
elfordultak az Örökkévalótól, és elhagyták őt.
24 Eszükbe sem jut, nem is gondolnak rá,
hogy féljék és tiszteljék Istenüket, az Örökkévalót,
aki esőt ad földjükre,
őszi és tavaszi esőt a maga idejében,
de az aratásra kijelölt heteket[v] megőrzi!
25 Júda népe, bűneitek miatt maradt el az eső,
és maradt el az aratás,
vétkeitek fosztottak meg titeket az áldástól!
26 Népem között istentelen gonoszok leselkednek,
mint a madarászok,
aki csapdát állítanak a madaraknak,
de embereket ejtenek rabul.
27 Házuk tele van csalással szerzett javakkal,
mint a madarász kosara madarakkal,
ezért lettek gazdagok és hatalmasak,
28 kövérek és előkelők.
Gonoszságuk nem ismer határt,
az árvákat nem segítik, hogy boldoguljanak,
ügyükben nem ítélnek igazságosan,
a szegényeket nem védelmezik.
29 Ne büntessem meg őket mindezért?
— kérdezi az Örökkévaló. —
Az ilyen nemzeten ne álljak-e bosszút?
30 Bizony, szörnyű és rettenetes dolgok történnek Júdában:
31 a próféták hamisan prófétálnak,
a papok összeszövetkeztek[w] velük,
népem pedig ezt szereti!
De mit tesztek majd,
ha a vég elérkezik?!”
Jeruzsálem, térj eszedre!
6 Benjámin népe, menekülj el Jeruzsálemből!
Fújjátok meg a sófárt Tékóában,
adjatok vészjelzést Bét-Keremben!
Mert nagy veszedelem közeleg észak felől,[x]
nagy pusztítás.
2 „Jeruzsálem[y], bár gyönyörű, virágos legelő vagy,
mégis elpusztítalak!
3 Pásztorok jönnek ellened nyájaikkal,
sátrat vernek, körülvesznek,
gyönyörű legelődet felosztják,
és nyájaikat legeltetik a maguk részén.”
4 „Készüljetek föl Jeruzsálem ostromára!
Rajta, támadjuk meg a várost délben!
Már későre jár az idő,
megnyúltak az árnyékok.
5 Rajta, támadjuk meg éjjel!
Romboljuk le falait és palotáit!”[z]
6 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Vágjátok ki a fákat,
építsetek töltést[aa] Jeruzsálem falainál!
Büntetésre ítélt város ez,
mert tele van elnyomással!
7 Ahogy a kút hidegen tartja vizét,
úgy tartja magában a gonoszságát Jeruzsálem is.
Folyton erőszakról és romlásról hallok híreket,
betegséget és sebeket látok mindenütt!
8 Jeruzsálem, térj eszedre,
különben lelkem elfordul tőled,
és lakatlan romhalmazzá teszlek!”
9 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Teljesen lecsupaszítják Izráel maradékát,
ahogy a szőlőt leszüretelik!
Szedd le az utolsó szemig,
ahogy a szüretelők leszednek minden szemet!”[ab]
10 De kihez szóljak? Kit figyelmeztessek?
Ugyan ki hallgat rám?
Izráel nem hallgat a figyelmeztetésre,
olyan mintha süket lenne.[ac]
Megutálták az Örökkévaló szavát,
hallani sem akarják.
11 Ezért betölt engem az Örökkévaló haragja,
elfáradtam, hogy feltartóztassam!
„Ne is tartsd vissza tovább,
hanem öntsd ki rájuk haragom
— mondta az Örökkévaló —,
még az utcán játszadozó gyerekekre is,
meg a fiatalok társaságára,
mindenkire!
Bizony, fogságba kerül férj és feleség,
idős és fiatal egyaránt!
12 Házaikban más lakik,
szántóföldjük és feleségük is másé lesz,
mivel kezemet e föld lakosai ellen fordítom
— mondja az Örökkévaló. —
13 Hiszen kicsinytől nagyig mind pénzsóvár,
még a próféták és papok is megvesztegetésre várnak,
14 hamis biztonságba ringatják népemet,
súlyos sebeit könnyelműen gyógyítgatják:
»Békesség, békesség!« — mondogatják nekik,
pedig nincs békesség.
15 Szégyenkezniük kellene gyalázatos tetteik miatt,
de eszük ágában sincs!
Már pirulni sem tudnak,
emiatt ők is elpusztulnak a többiek között,
mikor népemet megbüntetem.
Bizony, elesnek, elhullanak mind!”
— mondja az Örökkévaló.
16 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Menjetek ki az utak találkozásához,
kérdezősködjetek a régi ösvények után!
Keressétek, melyik a jó út,
és azon járjatok,
hogy nyugalmat találjatok lelketeknek.
De azt feleltétek: »Nem megyünk!«
17 Őrszemeket is állítottam fölétek, figyelmeztettelek:
Figyeljetek a sófár hangjára!
De azt feleltétek: »Nem figyelünk!«
18 Ezért hát hallják meg a nemzetek,
tudják meg a népek mindannyian,[ad]
mit fogok tenni ezzel a néppel!
19 Tudja meg az egész föld,
hogy csapásokkal sújtom e népet,
saját tetteik súlyos következményeivel,
mert nem hallgattak a szavamra,
és tanításomat elutasították!”
20 „Minek hoztok nekem tömjént Sebából,
és jó illatú nádat messzi földről?
Nem fogadok el égőáldozatot tőletek,
s nem kedvelem véresáldozataitokat sem.”
21 Ezért azt mondja az Örökkévaló:
„Nézzétek! Akadályokat helyezek e nép elé,
amelyben megbotlanak,
apa és fia, szomszéd és barátja
— mindannyian elvesznek!”
22 Azt mondja az Örökkévaló:
„Nézzétek! Idegen nemzet jön észak felől,
messzi földről nagy hadsereg indul útnak!
23 Kezükben íj és lándzsa,
szívük kegyetlen, könyörtelen,
hangjuk, mint a tenger zúgása,
hatalmas lovas sereg!
Mind harcra készülnek
— ellened, Jeruzsálem!”[ae]
24 Halljuk hírét a közelgő seregnek,
kezünk lehanyatlik és megdermed,
megragadja szívünket a rettegés,
mint szülési fájdalmak a vajúdó asszonyt.
25 Ki ne menjetek a mezőre,
az utakon se járjatok,
mert ellenség kardja vár,
és rémület mindenfelől!
26 Népem leánya, ölts gyászruhát,
fetrengj a földön, a hamuban,[af]
mintha egyszülött fiadat siratnád keservesen,
mert ránk tör a pusztító hamar!
27 „Jeremiás, olyanná tettelek, mint az ötvös,
aki fémet olvaszt és tisztít!
Vizsgáld meg népemet,
és mérlegeld életmódjukat!”[ag]
28 Mindnyájan megátalkodott lázadók,
rágalmakat terjesztenek,
romlottak és hitványak.
Ha ezüstöt keresel, vagy aranyat,
olyanok ők, mint a vas, meg a bronz!
29 Hiába szítja a tüzet a fújtató,
hiába olvasztja a tűz az ércet,
salakjától nem tudja elválasztani.
Gonoszok, meg nem tisztíthatók!
30 „Értéktelen salak, nem ezüst”
— így nevezik ezt a népet, mert az Örökkévaló félredobta őket!
Jeremiás beszéde a Templom kapujában
7 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz:
2 „Jeremiás, menj, állj meg az Örökkévaló házának kapujában, és hirdesd ki ezt az üzenetet! Ezt mondd:
Halld meg az Örökkévaló szavát, Júda egész népe! Figyeljetek mindannyian, akik bementek ezeken a kapukon az Örökkévalót imádni!
3 Az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene üzeni nektek: Javítsátok meg egész gondolkozásotokat, életmódotokat, és jobbítsátok meg tetteiteket! Akkor továbbra is veletek együtt lakom e helyen.[ah] 4 Ne csapjátok be magatokat azzal, hogy »Ez az Örökkévaló Temploma! Az Örökkévaló Temploma, az Örökkévaló Temploma…«.[ai]
5 Mert csak ha valóban megjavítjátok egész gondolkozásotokat, életmódotokat és tetteiteket: ha igazságosan bántok egymással, 6 ha nem nyomjátok el a jövevényeket, árvákat és özvegyeket, ha nem öltök meg senkit ártatlanul, ha nem imádtok más isteneket, akik pusztulásotokat okozzák, 7 csak akkor fogok veletek együtt lakni[aj] ezen a földön, amelyet réges-régen örök időkre őseiteknek adtam.
8 Nézzétek! Hamis beszédekkel hitegetitek magatokat, amelyek nem használnak semmit! 9 Loptok, gyilkoltok, házasságtörést követtek el, hamisan esküsztök, Baálnak áldoztok, és más isteneket imádtok, akiket azelőtt nem is ismertetek! 10 S ezek után még idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amely nevemet viseli, és azt mondjátok: »Biztonságban vagyunk!« — s annyira biztonságban érzitek magatokat, hogy mikor elmentek, folytatjátok utálatos bűneiteket, amelyeket gyűlölök!
11 Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amely nevemet viseli?! Akkor majd én is annak tekintem![ak]
12 Menjetek csak el Silóba, szent helyemre, ahol először szereztem lakóhelyet nevemnek! Nézzétek meg, mit tettem azzal — népem, Izráel gonoszsága miatt! 13-14 Most hát, mivel mindezeket a bűnöket elkövettétek — mondja az Örökkévaló —, ezért én is úgy fogok bánni ezzel a házzal, mint ahogy Silóval bántam! Pedig ez a ház, amelyet nektek és őseiteknek adtam, s amelyben annyira bíztok, valóban az én nevemet viseli! De mivel újra meg újra hiába figyelmeztettelek titeket, nem hallgattatok rám, és mikor hívtalak benneteket, nem válaszoltatok — ezért Siló sorsára jut ez a ház is. 15 Bizony elhajítalak benneteket messzire a szemem elől — mint ahogy testvéreitekkel, Efraim nemzetségével is bántam.”
Izzó haragomat zúdítom erre a helyre
16 „Te pedig, Jeremiás, ne imádkozz ezért a népért, ne könyörögj, se ne járj közben értük, mert nem hallgatlak meg! 17 Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?! 18 A gyerekek fát gyűjtögetnek, az apák tüzet raknak, az asszonyok tésztát gyúrnak, hogy kalácsot készítsenek az Ég Királynőjének, és italáldozatot mutassanak be más isteneknek — hogy felbosszantsanak engem! 19 De vajon nekem okoznak ezzel bajt, nem inkább saját maguknak ártanak vele? — kérdezi az Örökkévaló. — Bizony, magukra hoznak szégyent!”
20 Emiatt ezt mondja az Örökkévaló: „Izzó haragomat zúdítom erre a helyre, emberekre és állatokra, a mező fáira és a föld termésére egyaránt. Mind megégetem őket, s haragom tüzét el nem olthatja senki!”
Engedelmességet kívánok, nem áldozatot!
21 Ezt mondja nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Hiába hoztok nekem égő- és véresáldozatokat, inkább egyétek meg ti az összes áldozati húst! Igen, még az égőáldozatokét is, amelyeket pedig teljesen el kellene égetni az oltáron!
22 Hiszen nem kívántam én őseitektől sem, hogy áldozzanak nekem égő- és véresáldozatokat, amikor kihoztam őket Egyiptomból. 23 Hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok szavamra, és engedelmeskedjetek nekem! Akkor Istenetek leszek, ti pedig népemmé lesztek. Éljetek úgy, ahogyan mondtam nektek, hogy jól menjen a sorotok.
24 Ők azonban nem hallgattak rám, és nem engedelmeskedtek, hanem makacsul gonosz szívük elképzeléseit követték, és hátat fordítottak nekem. 25 Attól kezdve, hogy őseitek kijöttek Egyiptomból, mind a mai napig újra meg újra küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat. 26 Őseitek azonban soha nem hallgattak rám, és nem engedelmeskedtek, hanem megmakacsolták magukat, és minden nemzedék gonoszabbul viselkedett, mint az előző.
27 Mondd el hát mindezeket nekik, Jeremiás, de nem fognak rád hallgatni. Ha kiáltasz is nekik, nem válaszolnak. 28 Akkor mondd nekik ezt: Olyan nemzet ez, amely nem akar Istenének, az Örökkévalónak a szavára hallgatni, és a figyelmeztetést sem fogadja el. Kiveszett közülük a hűség, kihalt az igazság, már szájukra sem veszik többé.”
Prófécia az öldöklés völgyéről
29 „Nyírd le a hajad,[al] és szórd szét!
Énekelj siratóéneket a kopasz hegytetőkön,
mert az Örökkévaló elfordult ettől a nemzedéktől!
Elhagyta őket,
mivel megharagudott rájuk!
30 Mert Júda népe gonoszságot művelt a szemem láttára. Utálatos bálványaikat felállították házamban, hogy tisztátalanná tegyék e házat, amely nevemet viseli — mondja az Örökkévaló. — 31 Felépítették Tófet oltárait a Ben-Hinnóm völgyében, s ott megégették fiaikat és leányaikat a tűzben, bár ezt egyáltalán nem parancsoltam nekik, sőt, még eszembe sem jutott ilyesmi.
32 Ezért eljön a nap — mondja az Örökkévaló —, amikor azt a helyet nem fogják többé Tófetnek, sem Ben-Hinnóm völgyének nevezni, hanem az Öldöklés völgyének fogják hívni. Bizony, tömegsírnak fogják használni azt a völgyet, amíg meg nem telik. 33 E nép halottai pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak szolgálnak majd eledelül — és nem lesz senki, aki a vadakat elűzze azokról. 34 Véget vetek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin minden ünneplésnek és örvendezésnek, s még a vőlegény és a menyasszony örömének is, mert puszta romhalmazzá lesz az egész ország!”
8 „Abban az időben — mondja az Örökkévaló — Júda királyainak csontjait kiszórják a sírjaikból. Ugyanígy bánnak a régi júdabeli fejedelmek, papok, próféták és Jeruzsálem egykori lakóinak csontjaival is. 2 A csontokat pedig odaszórják a nap, hold és az ég egész serege elé, akiket ezek a régen meghalt emberek egykor szerettek, szolgáltak, követtek, kerestek és imádtak. Ott hagyják ezeket a csontokat temetetlenül, mint ahogy a trágyát a földműves szétszórja a szántóföldön. 3 Akik pedig még életben maradnak ebből a gonosz nemzedékből, minden helyen, ahová szétszórom őket, inkább választják majd a halált, mint az életet” — mondja a Seregek Ura.
Miért nem akarnak visszajönni hozzám?
4 „Jeremiás, mondd Júda népének, hogy ezt üzeni az Örökkévaló:
Ha elesik valaki,
nem kel-e föl, amint lehet?
Ha letér az útról,
nem fordul-e vissza?
5 Miért nem tér hát vissza hozzám Jeruzsálem népe,
vajon örökre elfordultak tőlem?
Ragaszkodnak a hazugsághoz,
s nem akarnak visszajönni hozzám.
6 Figyelmesen hallgattam őket,
de nem helyesen beszélnek.
Nincs közöttük, aki megbánná gonoszságát,
nincs, aki mondaná: »Jaj, mit tettem?«
Mind a saját feje után megy,
a maga útján rohan,
mint harci mén a csatában.
7 Az égi madarak tudják költözésük idejét,
a fecskék, gólyák és darvak
tudják indulásuk-érkezésük idejét.
De jaj, népem nem ismeri
az Örökkévaló útjait!
8 Hogy meritek azt mondani:
»Kezünkben az Örökkévaló Törvénye,
ezért bölcsek vagyunk!«
— mikor az írástudók hazug tolla
a Törvényt meghamisította!
9 Emiatt megszégyenülnek a bölcs írástudók,
megrettennek és fogságba esnek!
Mit ér a bölcsességük,
ha az Örökkévaló szavát elutasítják?
10 Ezért hát asszonyaikat idegeneknek adom,
szántóföldjeiket pedig a hódítóknak,
hiszen kicsinytől nagyig mind pénzsóvárok,
még a próféták és papok is megvesztegetésre várnak.
11 Népem súlyos sebeit úgy gyógyítgatják,
mint könnyű karcolást szokás.
»Jól van, jól van, minden rendbe jön!« — mondogatják,
pedig semmi sincsen jól.
12 Szégyenkezniük kellene gyalázatos tetteik miatt,
de eszük ágában sincs!
Már pirulni sem tudnak,
emiatt ők is elpusztulnak a többiek között,
mikor népemet megbüntetem.
Bizony, elesnek, elhullanak mind!”
— mondja az Örökkévaló.
13 „Szüretelni akartam náluk
— mondja az Örökkévaló —,
de nincs szőlő a tőkén,
nincs füge a fán,
még a levelek is lehullottak.
Amit adtam nekik, mind eltűnt.”[am]
14 „Miért ülünk itt tétlenül? Mire várunk?
Keljünk föl, s menjünk be a megerősített városokba!
Haljunk meg ott,
ha már Istenünk, az Örökkévaló halálra ítélt bennünket!
Hiszen vétkeztünk az Örökkévaló ellen,
ezért adott innunk mérgezett vizet!
15 Minek várjunk békességre,
ha úgysem jön semmi jó?
Minek reméljünk gyógyulást,
ha csak rémület közeleg?
16 Hiszen már hallatszik a lovak dobogása,
a harci mének nyerítése észak felől,[an]
s reszket az egész föld!
Ellenségeink közelegnek,
hogy mindent elpusztítsanak e földön,
városainkat és magunkat is azokkal együtt!”
17 „Látjátok? Mérges kígyókat[ao] küldök rátok,
viperákat, amelyeken nem fog a bűvölés.
Bizony, megmarnak titeket,
gyógyíthatatlanul!”
— mondja az Örökkévaló.
Jeremiás siratja népét
18 Istenem! Szomorúság és félelem
vesz erőt rajtam.
19 Nézd, népem segélykiáltását hallom mindenfelől:
„Hát nem lakik már az Örökkévaló a Sionon?
Nincs már ott Sion Királya?”
De Isten így válaszol:
„Miért bosszantottak bálványaikkal,
miért haragítottak idegen isteneikkel?”
20 Így kesereg a nép:
„Jaj, már elmúlt az aratás, vége a nyárnak,
mégsem szabadultunk meg!”
21 Összetörted népemet,
s velük együtt engem is, Uram!
Siratom romlásukat,
és elfog a rémület!
22 Hát nincs már balzsam Gileádban?[ap]
Nincs orvos, aki meggyógyítana minket?
Miért nem gyógyultak be népem sebei?
9 Jaj, bárcsak szememből patak eredne,
bárcsak forrássá lehetne,
hogy éjjel-nappal sirassam népem megöltjeit!
2 Bár mehetnék a pusztába,
messze földre, utasok szállására,
hogy elhagynám népemet,
mert mind házasságtörők,
árulók gyülekezete!
3 „Nyelvük olyan, mint az íj,
hazug szavaik, mint a nyílvesszők.
Elburjánzott a hazugság az országban,
s a hűséget már nem ismerik!
Egyik gonoszság a másikat éri,
de engem nem ismernek”
— mondja az Örökkévaló.
4 „Mindenki óvakodjon a társától,
még testvéretekben se bízzatok!
Mert a testvéred is csaló,
minden társad rágalmazó.
5 Mind becsapják egymást,
nincs egy sem, aki igazat mondana,
csak hazugságra tanítják nyelvüket,
hamisságban fáradoznak.
6 Egyik gazság a másikat követi,
egyik csalárdság jön a másik után,
rólam pedig tudni sem akarnak!
— mondja az Örökkévaló. —
7 Ezért hát megolvasztom
és megtisztítom őket, mint az ezüstöt.
Hiszen mi mást tehetnék népemmel?
— mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
8 Sebző nyíl a nyelvük,
ajkuk folyton hamisságot beszél.
Szájuk »Békesség!«-et mond kedvesen,
de szívük már csapdát készít testvérüknek.
9 Ne büntessem meg őket ezekért?
Az ilyen népnek ne fizessek-e meg?”
— kérdezi az Örökkévaló.
10 Siratom a hegyeket,
gyászolom az elhagyott legelőket,
mert hallatszik többé a nyájak bégetése,
nem jár arra senki,
még az égi madarak is elmenekültek,
a mezei vadak is elfutottak!
11 Azt mondja az Örökkévaló:[aq]
„Romhalmazzá teszem Jeruzsálemet,
sakálok tanyájává,
elpusztítom Júda városait,
lakatlanná teszem!”
12 Hol van a bölcs, aki érti ezt? Kinek jelentette ki az Örökkévaló szája, hogy hirdesse a népnek? Miért pusztult el az ország? Miért lett kietlen sivatag, ahol sem ember, sem állat nem jár?
13 De hiszen megmondta az Örökkévaló: „Ez a nép elfordult tanításomtól és törvényemtől, amelyet eléjük állítottam, hogy azt kövessék. Nem hallgattak szavamra, s nem úgy éltek, ahogy meghagytam nekik, 14 hanem konokul a saját fejük után mentek, és bálványokat követtek, ahogy őseik tanították őket. 15 Ezért hát én is ürömmel etetem, és méreggel itatom őket — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene. — 16 Szétszórom őket a nemzetek közé, akiket sem ők, sem őseik nem ismertek. De még ott is fegyvert küldök utánuk, hogy öldösse őket, amíg el nem pusztulnak.”
17 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Figyeljetek rám!
Hívjátok a siratóasszonyokat,
akik gyakorlottak ebben,
küldjetek értük, jöjjenek hamar!”
18 Jaj, sirassatok minket!
Fogjatok hozzá, jajgassatok,
áradjanak a könnyek,
hogy veletek sírjunk mi is!
19 Már hallatszik a siratóének a Sionról:
„Jaj nekünk! Hogy elpusztultunk!
Milyen nagy szégyen ért minket!
Házainkat lerombolták ellenségeink,
s el kell hagynunk földünket!”
20 Asszonyok, halljátok meg, mit mond az Örökkévaló!
Hallgassatok szavára,
tanítsátok meg leányaitokat a siratásra,
szomszédjaitokat a siratóénekre:
21 „Jaj, ablakainkra szállt a halál,
s bejött házainkba,
hogy kipusztítsa gyermekeinket az utcákról,
kiirtsa a fiatalokat a terekről!”
22 „Szólj! — mondta nekem az Örökkévaló. —
Úgy hevernek majd szerteszét a hullák,
mint ganéj a mezőn,
mint levágott búza az aratók után,
de nem lesz, aki összegyűjtse őket!”
Azzal dicsekedjen, hogy ismer engem!
23 Azt mondja az Örökkévaló:
„Ne dicsekedjen bölcsességével a bölcs,
se erejével az erős,
se gazdagságával a gazdag!
24 Ha dicsekedni akar,
hát azzal dicsekedjen,
hogy igazán ismer engem,
tudja, hogy én vagyok az Örökkévaló,
aki hűséges szeretettel, igaz ítélettel,
igazságosan kormányozom a föld lakóit,
mert ezekben telik kedvem”
— mondja az Örökkévaló.
25 „Bizony, eljön az idő, amikor megbüntetem mindazokat, akik ugyan körülmetélik testüket, valójában mégis körülmetéletlenek: 26 Egyiptom népét, Júda, Edom, Ammon és Moáb népét, meg azokat a pusztában élő törzseket, akik a hajukat lenyírják. Megbüntetem őket, mert mindezek a nemzetek körülmetéletlenek; Izráel egész népe pedig körülmetéletlen szívű!”[ar]
A bálványok kigúnyolása
10 Halljátok az Örökkévaló üzenetét, Izráel népe! 2 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Ne kövessétek a nemzetek szokásait,
se ne féljetek az égi jelektől[as],
amelyektől ők félnek!
3 Hiszen a nemzetek vallásos szokásai
nem érnek semmit!
Bálványuk csak egy fadarab,
melyet az erdőben vágtak,
baltával faragtak,
4 arannyal-ezüsttel cifráztak,
szögekkel erősítettek,
hogy el ne mozduljon.
5 Olyan, mint a madárijesztő az uborkaföldön:
nem beszél, s hordozni kell,
mert járni sem tud.
Ne féljetek tőlük,
mert sem jót, sem rosszat nem tudnak tenni:
tehetetlenek!”
6 Nincs senki hozzád hasonló, Örökkévaló!
Nagy vagy, és nagy a hatalmad,
neved is erős és hatalmas!
7 Ki ne félne téged, Nemzetek Királya?
Téged illet a tisztelet,
nincs hozzád hasonló a nemzetek bölcsei között,
sehol a királyságokban!
8 Ostobák ők mindannyian, és bolondok,
hogy imádják a tehetetlen bálványokat.
Hiszen azok csak faragott fadarabok,
9 Társisból való ezüsttel borítva,
ufázi arannyal cifrázva
— ötvösök, ácsok keze munkája —,
felöltöztetve kék és bíbor ruhákba,
takácsok vásznaiba!
10 De az Örökkévaló valóban Isten,
élő igaz Isten, örökké uralkodó Király.
Haragjától reszket az egész föld,
felindulását nem viselhetik el a nemzetek.
11 Mondjátok meg hát nekik: „Az úgynevezett istenek,
akik nem teremtették az eget és a földet,
kipusztulnak a földről,
és kivesznek az ég alól!”[at]
Dicsőítő ének(A)
12 Az Örökkévaló teremtette a földet nagy erejével,
alkotta a lakható világot bölcsességével,
kiterjesztette az eget értelmével.
13 Mennydörgő szavára vizek gyülekeznek az égen,
pára száll föl a földről,
villámok cikáznak, zápor zuhog,
szélvihart hív elő raktáraiból.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center