Bible in 90 Days
A világ teremtése
1 Kezdetben teremtette Isten az eget, a földet és mindent, ami égen-földön létezik. 2 A föld kaotikus, lakatlan és üres volt, a mélységet sötétség borította be. De Isten Szelleme ott lebegett[a] a mélységes vizek fölött.
Első nap
3 Parancsolt Isten: „Legyen világosság!” — és fölragyogott a világosság.
4 Akkor Isten megvizsgálta a világosságot, és örömét lelte benne.[b] Majd elválasztotta a világosságot a sötétségtől. 5 Azután elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt az első nap.[c]
Második nap
6 Azután ismét parancsolt Isten: „Legyen boltozat[d] a vizek között, hogy elválassza a vizeket egymástól!”
7 Így teremtette Isten a boltozatot, amely elválasztotta a boltozat alatti vizeket a boltozat fölötti vizektől — és úgy is lett.
8 Majd elnevezte a boltozatot égnek. Leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a második nap.
Harmadik nap
9 Azután ismét parancsolt Isten: „Gyűljön össze az ég alatt minden víz egy helyre, és váljon láthatóvá a szárazföld!”[e] — és úgy is lett.
10 Majd elnevezte a szilárd alapzatot szárazföldnek, az összegyűlt vizet pedig tengernek. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne.
11 Azután ismét parancsolt Isten: „Sarjadjon ki a földből mindenféle zöldellő növény: magot termő lágyszárú növények és gyümölcsfák, amelyek termésében szintén mag van!” — és úgy is lett. 12 A földből kihajtott mindenféle zöldellő növény: magot termő lágyszárú növények és gyümölcsfák, amelyek termésében szintén mag van. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne. 13 Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a harmadik nap.
Negyedik nap
14 Azután ismét parancsolt Isten: „Legyenek világító égitestek az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, szolgáljanak jelekül, és mutassák meg a kijelölt időket[f], napokat és éveket! 15 Ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsák meg a földet!” — és úgy is lett. 16 Így alkotta Isten a két nagy világító égitestet: az erősebb fényűt, hogy nappal uralkodjon, és a gyengébb fényűt, hogy éjjel uralkodjon. Megalkotta a csillagokat is. 17 Isten helyezte ezeket az ég boltozatára, hogy világítsanak a földre, 18 hogy uralkodjanak nappal és éjjel, és hogy válasszák el a világosságot a sötétségtől. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne. 19 Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a negyedik nap.
Ötödik nap
20 Azután ismét parancsolt Isten: „Mindenfajta vízi élőlény nyüzsögjön a vizekben! A föld felett, az ég boltozatán repdessenek szárnyas élőlények!” 21 Így teremtette Isten a nagy víziállatokat és mindenféle egyéb vízi élőlényt, amelyek élnek, mozognak, és tömegesen nyüzsögnek a vízben. Teremtett mindenféle repülő szárnyas állatot is. Akkor Isten megvizsgálta, amit teremtett, és örömét lelte benne. 22 Majd megáldotta őket: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, sokasodjatok, és népesítsétek be a tenger vizét! A szárnyas állatok is sokasodjanak, és terjedjenek el a földön!” 23 Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt az ötödik nap.
Hatodik nap
24 Azután ismét parancsolt Isten: „Hozzon elő a föld mindenfajta szárazföldi állatot[g]: háziállatokat, kisebb és nagyobb vadállatokat!” — és úgy is lett. 25 Így alkotott Isten mindenféle nagyobb vadállatot, háziállatot és kisebb állatot. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne.
26 Szólt Isten: „Alkossunk embert[h], aki hasonló hozzánk, és olyan, mint mi. Uralkodjon a tenger halain, az ég madarain és a háziállatokon. Uralkodjon az egész földön[i] és a kisebb állatokon, amelyek a földön mozognak!” 27 Megteremtette hát Isten az embert, aki hasonlít hozzá. Úgy teremtette, hogy olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket. 28 Azután megáldotta őket:
„Legyetek termékenyek,
szaporodjatok, sokasodjatok,
népesítsétek be a földet,
és vegyétek birtokba!
Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain
és a többi állatokon,
amelyek a földön élnek és mozognak.”
29 Még azt is mondta nekik Isten: „Nézzétek! Nektek adok az egész földön minden magot termő növényt és minden gyümölcsfát, amelynek termésében mag van — ezek fognak táplálni benneteket. 30 A föld összes állatainak pedig a zöldellő növényeket adom táplálékul. A mezei vadaknak, az égi madaraknak, és minden egyéb szárazföldi állatnak, amelyben az élet lehelete van, odaadtam a föld összes zöld növényét, hogy azt egyék.” 31 Akkor Isten megvizsgált mindent, amit létrehozott, és nagyon jónak találta. Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a hatodik nap.
Hetedik nap
2 Elkészült tehát az ég és a föld, és minden, ami bennük van. 2 Isten a hatodik nap végére befejezte a teremtés minden munkáját, és a hetedik napon visszavonult[j] az alkotástól. 3 Mivel ezen a napon Isten visszavonult a teremtés minden munkájától, ezért megáldotta a hetedik napot, és különválasztotta azt a maga számára.
Az első ember az Éden kertjében
4 Ez tehát az ég és föld, és minden bennük lévő teremtésének a története. Abban az időben, amikor az Örökkévaló Isten a földet és az eget megalkotta, 5 még semmiféle növényzet nem volt a földön. Még a vadnövények sem csíráztak ki, mert az Örökkévaló Isten még nem küldött a földre esőt, hogy megöntözze — és ember sem volt, aki a földet megművelje[k].
6 De vízpára[l] szállt fel a földből, és megnedvesítette az egész föld felszínét.
7 Akkor az Örökkévaló Isten kezébe vett egy rögöt a földből, és embert formált belőle. Majd életet adó leheletét[m] az ember orrába lehelte — ezáltal lett Ádám élő lélekké. 8 Az Örökkévaló Isten ültetett egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el Ádámot, akit formált. 9 Majd fölnevelt a földből mindenféle gyönyörű gyümölcsfát, amely jó gyümölcsöt termett. A kertben volt két fa a többi között: az Élet Fája és a Jó és Rossz Megismerésének Fája. 10 Édenből folyó eredt, hogy megöntözze a kertet. Ezután négy folyóra vált szét. 11-12 Az első folyó a Písón, amely végig kanyarog Havílá egész földjén, ahol illatos balzsam, drágakövek és jó minőségű arany található. 13 A második folyó a Gihon, amely végig kanyarog Kús[n] egész földjén. 14 A harmadik folyó a Tigris, amely Asszíriától[o] keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.
15 Az Örökkévaló Isten tehát az Éden kertjében helyezte el Ádámot, hogy ő művelje meg a kertet, és viselje annak gondját. 16 Azután ezt parancsolta neki: „A kertben minden fának a gyümölcsét bátran megeheted, egy kivételével. 17 A Jó és Rossz Megismerésének Fájáról nem szabad enned, mert amikor annak a gyümölcséből eszel, azon a napon biztosan meghalsz!”
Isten segítőtársat szerez Ádámnak
18 Majd ezt mondta az Örökkévaló Isten: „Nem jó Ádámnak, ha egyedül él! Alkotok számára egy hozzá illő segítőtársat.”[p] 19 Formált a földből mindenféle szárazföldi állatot és égi madarat, majd odavitte őket Ádámhoz, hogy nevezze el őket. Látni akarta, hogy Ádám melyiknek milyen nevet ad. Minden állatnak az lett a neve, amit Ádámtól kapott. 20 Ádám el is nevezte a háziállatokat, az égi madarakat, és a szárazföldi vadállatokat, de egyiket sem találta magához illő segítőtársnak.
21 Akkor az Örökkévaló Isten mély álmot bocsátott Ádámra, ezután kivette Ádám egyik bordáját, és annak helyét begyógyította. 22 Ebből a bordából formálta ki az Örökkévaló Isten az asszonyt, majd odavitte Ádámhoz, 23 aki örömében felkiáltott:
„Ez már hozzám való!
Mert csontja a csontomból,
teste a testemből való,
hát asszony[q] legyen a neve,
mert a férfiból származik!”
24 Mivel ez így történt, a férfi elhagyja apja és anyja családját, és ragaszkodik a feleségéhez. Így lesz a férfi és felesége egy testté.
25 Ádám és a felesége meztelenek voltak, de nem szégyellték magukat egymás előtt.
A bűnbeesés és büntetése
3 Az Örökkévaló Isten sokféle vadállatot teremtett, de mind között a kígyó volt a legravaszabb. A kígyó egyszer megszólította az asszonyt, és ezt kérdezte tőle: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy ti nem ehettek a kert egyetlen fájának gyümölcséből sem?”
2 Az asszony ezt válaszolta: „Nem, dehogy! A kert minden fájáról szabadon ehetünk, 3 csak egyről nem. Arról az egyről, amely a kert belsejében van, Isten mondta, hogy ne együnk a gyümölcséből, sőt, hozzá se nyúljunk, mert különben meghalunk.”
4 De a kígyó így felelt: „Ugyan, dehogy fogtok meghalni! 5 Isten ezt csak azért mondta, mert jól tudja, hogy amikor esztek annak a fának a gyümölcséből, felnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: megismeritek mi a jó és mi a rossz.”
6 Az asszony látta, hogy milyen gyönyörű a fa, és azt gondolta, hogy a gyümölcsök biztosan jóízűek lehetnek. Elhitte, hogy a gyümölcsök bölccsé teszik — ezért leszakított egyet, és megette. Majd adott a gyümölcsből a vele lévő férjének is, aki szintén evett belőle. 7 Hirtelen, mintha mindkettőjüknek felnyílt volna a szeme, mindent másképp láttak. Azt is azonnal észrevették, hogy meztelenek — ezért összekötözött fügefalevelekből valami ágyékkötő-félét készítettek, és azt vették magukra.
8 Mikor az alkonyat közeledett, és feltámadt az esti szellő, az Örökkévaló Isten sétára indult a kertben. Ádám és felesége meghallották, hogy közeledik, és elbújtak előle a fák közé. 9 De az Örökkévaló Isten kiáltott: „Ádám, merre vagy?”
10 „Meghallottam, hogy jössz, és féltem tőled, mert meztelen vagyok, ezért elbújtam” — felelt Ádám.
11 „De honnan tudod, hogy meztelen vagy? Ki mondta neked? Talán ettél annak a fának a gyümölcséből, amelytől eltiltottalak?” — kérdezte Isten.
12 „Az asszony, akit mellém adtál, ő kínált meg abból a gyümölcsből — úgy ettem” — magyarázkodott Ádám.
13 Akkor az Örökkévaló Isten az asszonyhoz fordult: „Mit tettél?”
„A kígyó, ő csapott be engem, azért ettem” — mentegetőzött az asszony.
14 Az Örökkévaló Isten ezután a kígyóhoz szólt:
„Átkozott legyél,
mivel ezt tetted!
Átkozottabb leszel,
mint a többi vadállat!
Egész életedben hason csúszva járj,
és a föld porát egyed!
15 Ellenségeddé teszem az asszonyt,
téged pedig az ő ellenségévé teszlek.
Leszármazottaid és az asszony leszármazottjai
folytonosan harcolni fognak egymással.
Az asszony leszármazottja[r] a fejedre tapos,
te pedig a sarkába harapsz.”
16 Majd Isten az asszonyhoz fordult:
„Megsokasítom a terhességeddel járó nehézségeket,[s]
és fájdalommal szülöd gyermekeidet.[t]
Szeretnél uralkodni a férjeden,[u]
mégis ő fog uralkodni rajtad.”
17 Azután Ádámnak ezt mondta:
„Parancsoltam neked,
hogy ne egyél annak a fának a gyümölcséből,
de te inkább a feleségedre hallgattál,
az ő szavának engedtél,
és ettél abból a gyümölcsből.
Ezért megátkozom a földet miattad:
egész életedben sok bajlódással és fáradsággal,
naponta kell művelned,
hogy megadja kenyeredet.
18 Szántófölded töviseket és gyomokat nevel,
te pedig azokat a növényeket[v] eszed,
amelyeket a földeden magadnak termelsz.
19 Bizony, arcod verítékével kell megszerezned
mindennapi kenyeredet!
Halálod napjáig keményen dolgozol,
amíg visszatérsz a földbe,
amelyből kiformáltalak,
mert porból vagy,
és ismét porrá leszel.”
20 Ezután Ádám elnevezte a feleségét Évának, mert Éva[w] lett az ősanyja minden utána következő embernek. 21 Majd az Örökkévaló Isten állatbőrökből jobb ruhákat készített Ádámnak és a feleségének, és abba öltöztette őket.
22 Akkor az Örökkévaló Isten ezt mondta: „Most hát az ember olyanná lett, mint egyikünk: ismeri a jót és a rosszat. Nem engedhetjük meg, hogy kinyújtsa kezét, és szakítson az Élet Fájának gyümölcséből és örökké éljen.” 23 Ezért kiűzte az embert az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből az ember testét kiformálta. 24 Miután kiűzte őket, az Éden kertje elé kerubokat állított, lángoló karddal, amely minden irányban villogott. Azért állította oda a kerubokat, hogy őrizzék az Élet Fájához vezető utat.
Az első család
4 Ádám a feleségével, Évával hált. Ezután Éva gyermeket várt, majd fiút szült, akit Kainnak[x] nevezett, mert örömében azt mondta: „Az Örökkévaló megsegített, hogy fiút szüljek!” 2 Azután ismét fiút szült, Kain öccsét, Ábelt. Kain földműves lett, Ábel pedig juhpásztor.
Az első gyilkosság
3 Történt egyszer, hogy Kain áldozatot vitt az Örökkévalónak a föld terméséből. 4 Ábel is áldozott az Örökkévalónak, de ő a nyája elsőszülött bárányainak legjavából.
Az Örökkévaló szívesen fogadta Ábelt és az áldozatát, 5 azonban Kain és az áldozata nem nyerte el a tetszését. Emiatt Kain nagyon megharagudott és elkeseredett. 6 Az Örökkévaló megkérdezte tőle: „Miért haragszol, és miért keseredtél el? 7 Ha azt teszed, ami helyes, elfogadlak téged. Ha pedig nem: Nézd, a bűn lesben áll az ajtód előtt, és uralkodni akar rajtad. De ne engedj neki, hanem te uralkodj rajta!”
8 Ezután Kain szólt Ábelnek: „Menjünk ki ketten a mezőre![y]” Kimentek hát, és ott Kain rátámadt a testvérére és meggyilkolta.
9 Az Örökkévaló megszólította Kaint: „Hol van Ábel, a testvéred?”
Kain ezt felelte: „Honnan tudjam? Nem az én dolgom, hogy törődjek vele!”
10 „Miért tetted ezt, Kain? Meggyilkolt testvéred kifolyt vére bosszúért kiált hozzám a földről — mondta az Örökkévaló. — 11 Ezért megátkozlak: többé nem leszel képes megművelni a földet, amely beitta testvéred vérét, akit meggyilkoltál! 12 Ha műveled a földet, az többé nem terem a számodra semmit, és hontalanul fogsz kóborolni a földön.”
13 „Túl szigorúan büntettél meg! Ez elviselhetetlen! — ellenkezett Kain. 14 — Látod, most elűzöl engem erről a megművelt termőföldről, kitaszítasz jelenlétedből, és hontalanul kell kóborolnom a földön. Attól félek, hogy akárki megölhet engem, akivel találkozom.”
15 „Nem akarom, hogy ez történjen! — válaszolt az Örökkévaló. — Aki meggyilkolja Kaint, annak a családjából hét rokona kell fizessen az életével érte!”
Az Örökkévaló ezzel a figyelmeztetéssel védte meg Kaint, hogy senki meg ne ölje, akivel találkozik.
Kain utódai
16 Kain tehát elfutott az Örökkévaló közeléből, és Édentől keletre, Nód[z] földjén telepedett le.
17 Ezután Kain a feleségével hált, aki terhes lett, majd fiút szült, akit Énóknak nevezett. Kain épített egy várost, és azt is a fiáról nevezte el. 18 Énóknak is született fia: Írád, majd annak is lett fia: Mehújáél. Annak fia Metúsáél, annak fia pedig Lámek.
19 Lámek két feleséget vett: Ádá és Cillá volt a nevük. 20 Ádá szülte Jábált, aki az őse lett az állattartó, sátorlakó népeknek. 21 Ádá másik fiát Júbálnak hívták, aki az őse lett a húros- és fúvós hangszerek zenészeinek. 22 Cillá is szült fiút, Túbálkaint, és annak húgát, Naamát. Túbálkain mestere lett a különböző bronz- és vaseszközök készítésének.
23 Egyszer Lámek így szólt a feleségeihez:
„Ádá és Cillá, figyeljetek!
Feleségeim, hallgassatok szavamra!
Megöltem egy férfit,
mert megsebesített,
egy ifjút,
mert megütött!
24 Ha hétszeres a bosszú Kainért,
akkor Lámekért hetvenhétszeres!”
Sét és Énós születése
25 Ezután Ádám ismét hált a feleségével, Évával, aki ezután gyermeket várt, majd fiút szült. Éva elnevezte ezt a fiút Sétnek[aa], mert azt mondta: „Adott nekem az Isten másik gyermeket Ábel helyett, akit Kain meggyilkolt!” 26 Sétnek is született fia, akit Énósnak nevezett. Az ő életében kezdték az emberek segítségül hívni[ab] az Örökkévaló nevét.
Ádám utódai Nóéig(A)
5 Ez Ádám leszármazottjainak felsorolása.
Amikor Isten Ádámot megteremtette, saját magához hasonlóvá alkotta.
2 Isten az embert férfinak és nőnek teremtette, azután megáldotta, és teremtésük napján embernek[ac] nevezte őket.
3 Amikor Ádám 130 éves lett, fia született, akit Sétnek nevezett. Sét is hasonlított Ádámra: olyan volt, mint az apja. 4 Ezután Ádám még 800 évet élt, további fiai és leányai születtek, 5 végül 930 éves korában halt meg.
6 Sétnek 105 éves korában született Énós nevű fia. 7 Ezután Sét még 807 évet élt, további fiai és leányai születtek, 8 végül 912 éves korában halt meg.
9 Énósnak 90 éves korában született Kénán nevű fia. 10 Ezután Énós még 815 évet élt, további fiai és leányai születtek, 11 végül 905 éves korában halt meg.
12 Kénánnak 70 éves korában született Mahalalél nevű fia. 13 Ezután Kénán még 840 évet élt, további fiai és leányai születtek, 14 végül 910 éves korában halt meg.
15 Mahalalélnek 65 éves korában született Jered nevű fia. 16 Ezután Mahalalél még 830 évet élt, további fiai és leányai születtek, 17 végül 895 éves korában halt meg.
18 Jerednek 162 éves korában született Énók nevű fia. 19 Ezután Jered még 800 évet élt, további fiai és leányai születtek, 20 végül 962 éves korában halt meg.
21 Énóknak 65 éves korában született Metúselah nevű fia. 22 Ezután Énók még 300 évig szoros közösségben élt Istennel, és további fiai meg leányai születtek. 23-24 A földön Énók élete 365 évig tartott. Szoros közösségben élt Istennel, aki végül magához emelte.[ad] Ettől kezdve Énókot senki sem látta többé.
25 Metúselahnak 187 éves korában született Lámek nevű fia. 26 Ezután Metúselah még 782 évet élt, további fiai és leányai születtek, 27 végül 962 éves korában halt meg.
28 Lámeknak 182 éves korában fia született, 29 akit Nóénak[ae] nevezett, mert ezt mondta: „Ez a fiú hoz nekünk megnyugvást és vigasztalást fáradságos munkánk közepette ezen a földön, amelyet az Örökkévaló megátkozott.” 30 Lámek még 595 évet élt Nóé születése után, további fiai és leányai születtek, 31 végül 777 éves korában halt meg. 32 Miután Nóé elmúlt 500 éves, három fia született: Sém, Hám és Jáfet.
Az özönvíz előtt
6 Az emberek elszaporodtak és elterjedtek a földön. Isten fiainak tetszettek az emberek leányai, mert nagyon vonzónak látták őket. Akik megtetszettek nekik, azokat el is vették feleségül.
3 Akkor az Örökkévaló ezt mondta: „Ne maradjon szellemem örökké az emberben, hiszen ő csak halandó földi lény![af] Legyen hát életének ideje mindössze 120 esztendő.”[ag]
4 Isten fiai elvették az emberek leányait, akik gyerekeket szültek nekik. Ezekből lettek a régi idők híres-nevezetes hősei, nagy harcosok, akik akkoriban — sőt még később is — éltek a földön.
5 Az Örökkévaló látta, hogy az ember gonoszsága az egész földön elhatalmasodott. Megvizsgálta és úgy találta, hogy az emberek szívében minden gondolat, szándék és terv mindig csak rosszra irányul. 6 Emiatt az Örökkévaló megbánta, hogy embert teremtett a földre, és bánkódott. 7 Majd az Örökkévaló elhatározta: „Eltörlöm a földről az embert, akit teremtettem! Sőt, az állatokat is elpusztítom vele együtt! Elpusztítom az embereket, a kis és nagy szárazföldi állatokat és a madarakat is, mivel már bánom, hogy megalkottam őket.”
Nóé története
8 Nóé azonban kedves volt az Örökkévalónak, ezért neki megkegyelmezett.
9 Ez Nóé nemzetségének története.
Nóé igaz ember[ah] volt. Kortársai közül senki sem vádolhatta őt semmilyen bűnnel. Nóé szoros közösségben élt Istennel. 10 Három fia született: Sém, Hám és Jáfet.
11-12 Az egész emberiség végleg rossz útra tért. Isten megvizsgálta a föld lakosait, és látta, hogy annyira erőszakosak lettek, hogy az egész földet elborították bűntetteikkel.
13 Ezért Isten azt mondta Nóénak: „Elhatároztam, hogy minden embert[ai] kiirtok a föld színéről, mert az emberek erőszakossága már elborította az egész földet! Bizony, elpusztítom őket és a földet!
14 Építs hát magadnak egy bárkát gófer fából, és tapaszd be kívül-belül szurokkal! Készíts benne szobákat és rekeszeket! 15 Így készítsd el: a hossza 300, a szélessége 50, a magassága pedig 30 könyöknyi legyen![aj] 16 A bárka teteje alatt egy könyök[ak] magas nyílást hagyj a fény számára! Az ajtót a bárka oldalán helyezd el! Emeletes legyen a bárka: alsó, középső és felső szintet készíts benne!
17 Tehát építsd meg a bárkát, mert hatalmas özönvízzel fogom elborítani az egész földet, és minden élőlényt kiirtok az ég alatt, amelyben élő lehelet van. Bizony, a szárazföldön minden élőlény el fog pusztulni!
18 Veled azonban, Nóé, szövetséget kötök: te jöjj be a bárkába, s veled együtt a fiaid, feleséged és fiaid feleségei is jöjjenek be! 19 Ugyancsak hozz be a bárkába mindenféle állatból kettőt-kettőt, hogy veled együtt életben maradjanak. Minden fajból egy hímet és egy nőstényt válassz! 20 Mindenféle madárból, kis és nagy szárazföldi vadállatból is hozz be kettőt-kettőt a fajuk szerint — mindegyikből hímet és nőstényét —, hogy túléljék az özönvizet! 21 Gyűjts össze mindenféle élelmet, és raktározd el a bárkában, mind a magatok, mind az állatok számára.”
22 Nóé mindezt el is végezte: mindent pontosan úgy tett, ahogy Isten parancsolta.
Az özönvíz kezdete
7 Azután az Örökkévaló szólt Nóénak: „Jöjj be a bárkába családoddal együtt, mert téged találtalak igazságosnak ebben a nemzedékben! 2 A tiszta állatok fajaiból hozz magaddal hét párt, a tisztátalan fajokból pedig egy-egy párt — hímet és nőstényét! 3 Az égi madarakból is hozz magaddal hét párt — hímet és nőstényét! Hozd be őket, hogy ezek a fajok ne pusztuljanak ki, hanem megmaradjanak a földön! 4 Mert hét nap múlva nagy esőt küldök a földre: negyven nap és negyven éjjel szüntelen zuhogni fog. Elpusztítok és eltörlök a föld színéről minden élőlényt, amelyet alkottam.”
5 Nóé mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta.
6 Az özönvíz idején Nóé 600 éves volt. 7 A fiaival, feleségével és a fiai feleségeivel együtt bement a bárkába az özönvíz elől. 8-9 Nóé engedelmeskedett Isten parancsának, és magával vitt a bárkába a tiszta és tisztátalan állatok, a madarak és a kisebb szárazföldi állatok fajaiból is egy-egy párt — hímet és nőstényét.
10 Hét nap múlva az özönvíz valóban rátört a földre. 11 Nóé életének 600. évében, a második hónap 17. napján felhasadt a föld, és a nagy mélység vizei mindenhol feltörtek a föld méhéből. Ugyanekkor meghasadt az égboltozat is: 12 ettől kezdve negyven nap és negyven éjjel megállás nélkül zuhogott az eső.
13 Ezen a napon Nóé és a fiai: Sém, Hám és Jáfet, azután Nóé felesége és fiainak feleségei beszálltak a bárkába. 14-16 A bárkában ott voltak velük az állatok is: mindenféle kisebb és nagyobb szárazföldi vadállat, háziállat, madár és egyéb szárnyas állat — minden fajból páronként egy hím és egy nőstény. Mindezek az állatok, amelyekben az élet lehelete volt, Nóéval együtt bementek a bárkába, ahogyan Isten megparancsolta. Amikor már mindannyian belül voltak, az Örökkévaló bezárta Nóé mögött a bárka ajtaját.
17 Az áradat egyre csak növekedett, és a negyvenedik napon fölemelte a bárkát, amely ettől kezdve lebegett a víz színén, magasan az elborított föld felett. 18-19 Az özönvíz egyre hatalmasabb lett a földön, egyre csak áradt, és végül már a föld legmagasabb hegyeit is elborította. A bárka pedig a vízzel együtt fölemelkedett, és úszott a víz színén. 20 Miután a víz a hegyeket elborította, még további 15 könyöknyit[al] áradt.
21 Ezért az özönvízben minden szárazföldi állat elpusztult: madarak, háziállatok, kis és nagy vadállatok, valamint az összes ember is. 22 Aki és ami a szárazföldön élt, s orrában az élet lehelete volt — mind belefulladt az özönvízbe. 23 Így törölte el a földről Isten az összes élőt: embereket és nagyobb állatokat, égi madarakat és kisebb állatokat egyaránt. Egyedül csak Nóé maradt életben, és mindazok, akik vele voltak a bárkában.
24 Az özönvíz 150 napon keresztül erőt vett a földön, és teljesen elborította az egész szárazföldet.
Az özönvíz vége
8 Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, és az állatokról, amelyek a bárkában voltak, hanem gondja volt rájuk: erős szelet küldött a vízzel borított földre, és az özönvíz apadni kezdett. 2 Bezárta a mélység forrásait, az égboltozat ablakait, és az eső elállt. 3 A víz ettől fogva folyamatosan apadt, és 150 nap múlva visszahúzódott a szárazföldről. 4 A hetedik hónap 17. napján a bárka megfeneklett az Ararát-hegységben. 5 Azután az ár tovább apadt, és a tizedik hónap első napján Nóé meglátta a hegyek csúcsait.
6 Ezután negyven nappal Nóé kinyitotta a bárka egyik ablakát, amelyet ő készített, 7 és kiengedett egy hollót. Az ide-oda szállt, amíg a víz teljesen föl nem száradt a földről.
8 Később kiengedett egy galambot is, hogy lássa, vajon egészen leapadt-e a víz. 9 De egy idő múlva a galamb visszatért, mert sehol sem tudott leszállni. Nóé kinyújtotta érte a kezét, és visszavette a bárkába. 10 Azután hét napot várt, majd ismét kiengedte a galambot. 11 Aznap este a galamb megint visszatért, de ezúttal már egy friss olajfalevelet hozott a csőrében! Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről. 12 Újabb hét nap várakozás után ismét elengedte a galambot, amely nem tért vissza többé.
13 Nóé életének 601. évében, az első hónap első napján az árvíz visszahúzódott a szárazföldről. Nóé ekkor eltávolította a bárka tetejét, körülnézett, és látta, hogy már szárad a föld. 14 A második hónap 27. napjára azután teljesen fölszáradt a talaj.
15 Akkor Isten szólt Nóénak: 16 „Menj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal, és azok feleségeivel együtt! 17 Engedd ki a veled lévő állatokat is: a madarakat, a háziállatokat és a vadállatokat — hadd szaporodjanak, sokasodjanak és terjedjenek el ismét a földön!” 18 Így hát Nóé egész családjával együtt elhagyta a bárkát. 19 Az állatok is kimentek a szabadba: minden kisebb és nagyobb szárazföldi állat és madár kiment a bárkából, mindegyik a saját fajtájával együtt.
Nóé hálaáldozata
20 Ezután Nóé oltárt épített az Örökkévalónak. Mindenféle tiszta állat és madár közül vett néhányat, és az oltáron feláldozta azokat égőáldozatként. 21 Az Örökkévaló megérezte az áldozat jó illatát, és kedvét lelte benne. Akkor magában ezt mondta: „Többé nem átkozom meg a földet az ember miatt! Hiszen az ember szívének szándékai és kívánságai gonoszak fiatalsága óta. Nem irtom ki többé a földről az élőlényeket úgy, ahogy most tettem.
22 Amíg csak a föld megmarad,
vetés és aratás,
hideg és meleg,
tél és nyár,
nappal és éjszaka
meg nem szűnik.”
Isten szövetséget köt Nóéval
9 Isten a következő szavakkal áldotta meg Nóét és fiait:
„Legyetek termékenyek,
szaporodjatok, sokasodjatok,
népesítsétek be a földet!
2 Féljen és rettegjen tőletek
minden földi állat, égi madár,
és a tenger halai!
Nektek adom őket.
3 Ahogy a zöld növényeket,
úgy most az összes élő állatot is
nektek adom táplálékul.
4 Csak a vért,
amely a testet élteti,
azt ne egyétek a hússal együtt!
5 Az embert éltető vért számon kérem
attól, aki ember-vért ont[am].
Számon kérem a vadállattól,
és az embertől is,
ha ember életét oltja ki.
6 Aki embervért ont,
annak vérét ember ontsa ki,
mert őt Isten a maga hasonlóságára teremtette!
7 Ti pedig legyetek termékenyek,
szaporodjatok,
népesítsétek be a földet
és sokasodjatok rajta!”
8 Majd ezt mondta Isten Nóénak és a vele lévő fiainak:
9 „Nézzétek! Én magam kötök most szövetséget veletek, és összes utódaitokkal, 10 meg az összes állattal, amely veletek van — madarakkal, háziállatokkal, vadállatokkal, mindazokkal, amelyek a bárkából kijöttek, és amelyek majd ezután fognak élni a földön. 11 Megígérem nektek: többé nem irtom ki az összes földi élőlényt vízáradattal, többé nem pusztítom el a földet özönvíz által.
12 Ez a jele a szövetségnek, amelyet kötöttem veletek, és az összes jövendő nemzedékkel, meg a veletek lévő állatokkal, és azok jövendő nemzedékeivel: 13 a szivárvány ívét helyezem a felhőkre. Ez lesz a jele a szövetségnek, amelyet veletek és az egész földdel kötöttem. 14 Ezentúl, amikor felhővel borítom be az eget, és feltűnik rajta a szivárvány, 15 emlékezni fogok szövetségemre, amelyet veletek és az összes földi élőlénnyel kötöttem: hogy a vízáradat soha többé nem növekszik minden élőlényt elpusztító özönvízzé. 16 Mikor feltűnik az égen a szivárvány, látni fogom, és emlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött a földön élő emberekkel és állatokkal. 17 Nézzétek! Ez a szivárvány! Ez a jele a szövetségnek, amelyet veletek és az állatokkal kötöttem!”
Nóé átka és áldása
18-19 Ezek voltak Nóé fiai, akik vele együtt jöttek ki a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Az ő leszármazottjaik terjedtek szét, és népesítették be újra a földet.
Hámnak később fia született, akit Kánaánnak[an] neveztek.
20 Nóé hozzákezdett, hogy megművelje a földet, és szőlőskertet is telepített. 21 Egyszer bort készített a szőlő terméséből, ivott belőle, és megrészegedett. Éppen a sátrában feküdt öntudatlanul és meztelenül, 22 amikor Hám — aki Kánaán apja volt — bement Nóé sátrába, és ott látta apját, aki ruhátlanul feküdt a földön. Majd kiment, és elújságolta két testvérének, hogy látta, amint apjuk meztelenül és részegen fekszik sátrában. 23 Akkor Sém és Jáfet fogott egy nagyobb ruhadarabot, egymás mellé állva a vállukra terítették, majd hátrálva bementek apjuk sátrába, és betakarták Nóét. Közben egy pillanatra sem fordultak hátra, és nem látták apjukat meztelenül.
24 Később Nóé felébredt és kijózanodott a részegségből. Amikor megtudta, hogyan bánt vele Hám, a kisebbik fia, 25 felkiáltott:
„Átkozott legyen Kánaán!
Alávaló rabszolga legyen
testvérei között!”
26 Azután ezt mondta:
„Áldott legyen az Örökkévaló,
Sém Istene!
Kánaán pedig legyen
Sém rabszolgája!
27 Isten terjessze ki Jáfet határait,
és lakjon Jáfet Sém sátraiban!
Kánaán pedig legyen
Jáfet rabszolgája!”
28 Nóé még 350 évig élt az özönvíz után, 29 így a teljes életideje 950 évre terjedt, amikor meghalt.
Nóé családja(B)
10 Az özönvíz után Nóé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek is születtek fiaik. Az ő leszármazottjaik a következők.
Jáfet leszármazottjai
2 Jáfet fiai[ao]: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász.
3 Gómer fiai: Askenáz, Rífat és Tógarmá.
4 Jáván fiai: Elísá, Társis, Kittím és Dódáním.
5 Leszármazottaik elterjedtek, és belőlük alakultak ki a tenger partján és szigetein[ap] lakó népek és nyelvcsoportok.
Hám leszármazottjai
6 Hám fiai: Kús[aq], Micraim[ar], Pút és Kánaán.
7 Kús fiai: Szebá, Havilá, Szabtá, Ramá és Szabteká.
Ramá fiai: Sebá és Dédán.
8 Kús fia volt Nimród is, az első, aki birodalmat épített, amelynek ő volt az uralkodója. 9 Nagy vadász is volt, innen származik a mondás: „Nagy vadász, mint Nimród.” 10 Ő volt az alapítója és első uralkodója ezeknek a városoknak: Bábel, Erek, Akkád és a Sineár földjén lévő Kalné. 11 Innen terjesztette ki uralmát Asszíriára, ahol ezeket a további városokat építette: Ninive, Rehóbót-Ír, Kelah 12 és Reszen. Ez utóbbi Ninive és a nagy város, Kelah között fekszik.
13 Micraimtól származnak a következő országok népei: Lúd, Anám, Leháb, Naftúh, 14 Patrósz, Kaszlúh és Kaftór. A filiszteusok Kaftórból származnak.
15 Kánaán utódai: elsőszülöttje Szidón, azután Hét. 16 Kánaántól származnak a következő népek: a jebúsziak, emóriak, girgásiak, 17 hivviek, arkaiak, színiek, 18 arvádiak, cemáriak és hamátiak.
Ezek a népek azután elszéledtek és szétterjedtek. 19 Az általuk benépesített terület Szidóntól Gerár felé Gázáig, és Sodoma, Gomora, Adma és Ceboim irányában Lesáig terjedt. 20 Ezek tehát Hám leszármazottjai, akik országaik, nyelvük, származásuk és nemzetük szerint váltak szét egymástól.
Sém leszármazottjai
21 Sémnek, aki Jáfet bátyja volt, szintén születtek fiai. Sém egyik leszármazottja volt Héber, akitől a héberek nemzetsége ered.
22 Sém fiai: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd és Arám.
23 Arám fiai: Úc, Húl, Geter és Mas.
24 Arpaksad fia Selah, annak fia pedig Héber.
25 Héber két fia: Peleg[as] és Joktán. Peleg azért kapta ezt a nevet, mert az ő idejében vált szét részekre a föld.
26 Joktán fiai: Almódád, Selef, Hacarmávet, Jerah, 27 Hadórám, Úzál, Dikla, 28 Óbál, Abímaél, Seba, 29 Ófir, Havílá és Jóbáb. Ezek mindannyian Joktán fiai. 30 Az a terület, amelyen ők és leszármazottjaik éltek, Mésától Szefár felé a keleti hegyekig terjed.
31 Ezek tehát Sém leszármazottjai nyelvük, származási csoportjaik és országaik szerint, ahogy elterjedtek a nemzetek között.
32 Ezek tehát Nóé fiainak nemzetségei, származásuk szerinti rendben. Az özönvíz után tőlük népesedett be ismét a föld, és tőlük származtak a népek, amelyek mindenfelé elterjedtek a föld színén.
Bábel tornya
11 Ebben az időben még a földön élő összes nép egy nyelven beszélt, és ugyanazokat a szavakat használták. 2 Ahogy a népek terjeszkedtek Kelet[at] felől, Sineár földjén egy síkságra érkeztek, és ott letelepedtek. 3 Akkor ezt mondták egymásnak: „Gyertek, készítsünk téglákat, és égessük ki!” Így az égetett tégla lett az építőanyaguk, és a szurok szolgált kötőanyagként, hogy a téglákat összetartsa.
4 Azután ezt határozták: „Gyertek, fogjunk össze, építsünk magunknak fallal körülvett várost, és egy égig érő tornyot! Építsük föl, hogy ezzel hírnevet szerezzünk magunknak, és tartsunk össze, hogy ne szóródjunk szét a földön!”
5 Akkor az Örökkévaló leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet a halandók építettek. 6 Mert ezt gondolta magában: „Lám, ez a nép egy nyelvet beszél! Látom, hogy közös akarattal elhatározták ezt az építést. És ez még csak a kezdete annak, amit terveznek. Bizony, ha így folytatják, semmi sem akadályozza meg őket, hogy véghez is vigyék, amit csak akarnak! 7 Szálljunk csak le hozzájuk, és zavarjuk össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymást!”
8 Így is történt, és innen szórta szét a földön az Örökkévaló a népeket. A város építése pedig félbeszakadt. 9 Azért nevezik azt a várost Bábelnek,[au] mert ott zavarta össze az Örökkévaló a népek nyelvét, és onnan szélesztette őket szét a földön.
Sém leszármazottjai(C)
10 Ez a története Sém leszármazottjainak.
Két évvel az özönvíz után, amikor Sém éppen száz esztendős volt, fia született, akit Arpaksadnak nevezett. 11 Ezután Sém még 500 évet élt, és további gyermekei születtek.
12 Arpaksad 35 éves volt, amikor fia született: Sélah. 13 Ezután Arpaksad még 403 évet élt, és további gyermekei születtek.
14 Sélah 30 éves volt, amikor fia született: Héber. 15 Ezután Sélah még 403 évet élt, és további gyermekei születtek.
16 Héber 34 éves volt, amikor fia született: Peleg. 17 Ezután Héber még 403 évet élt, és további gyermekei születtek.
18 Peleg 30 éves volt, amikor fia született: Reú. 19 Ezután Peleg még 209 évet élt, és további gyermekei születtek.
20 Reú 32 éves volt, amikor fia született: Szerúg. 21 Ezután Reú még 207 évet élt, és további gyermekei születtek.
22 Szerúg 30 éves volt, amikor fia született: Náhór. 23 Ezután Szerúg még 200 évet élt, és további gyermekei születtek.
24 Náhór 29 éves volt, amikor fia született: Táré. 25 Ezután Náhór még 119 évet élt, és további gyermekei születtek.
26 Táré 70 éves volt, amikor fiai születtek: Abrám, Náhór és Hárán.
Táré családja
27-29 Ez a története Táré leszármazottjainak. Táré fiai: Abrám, Náhór és Hárán. Hárán gyermekei: Lót, Milká és Jiszká. Hárán még apja életében meghalt a szülőföldjén, a káldeai Úr városában, Babilóniában. Abrám feleségül vette Szárajt. Náhór is megnősült, Milkát vette feleségül, Hárán leányát.
30 Szárajnak nem született gyermeke, mert meddő volt.
31 Táré felkerekedett a káldeai Úr városából, és elindult, hogy Kánaán földjére költözzön. Vele volt a fia, Abrám, és annak felesége, Száraj, meg az unokája, Lót, Hárán fia. El is jutottak Hárán városáig, de ott letelepedtek, és nem mentek tovább. 32 Háránban azután Táré 205 éves korában meghalt.
Az Örökkévaló Abrámot választja
12 Az Örökkévaló szólt Abrámhoz: „Hagyd el országodat, rokonaidat és apád családját! Menj arra a földre, amelyet mutatok neked!
2 Én pedig nagy nemzetté teszlek,
és megáldalak,
nevedet naggyá teszem,
sőt, áldássá teszlek téged!
3 Megáldom azokat,
akik téged áldanak,
de akik átkoznak téged,
azokat én sújtom átokkal!
Rajtad keresztül megáldom
a föld összes nemzetségét!”
Abrám Kánaán földjére költözik
4 Abrám engedelmeskedett az Örökkévalónak, és elhagyta Háránt. Ekkor 75 éves volt. Vele ment Lót is. 5 Abrám magával vitte a feleségét, Szárajt, meg Lótot, Abrám testvérének a fiát, minden vagyonukat és összes szolgáikat, akikre Háránban tettek szert, és együtt indultak el Háránból, hogy Kánaán földjére menjenek.
Amikor megérkeztek Kánaán földjére, 6 Abrám egészen Sikem városáig, a Móré tölgyfáig vonult.
Abban az időben még a kánaáni népek laktak azon a vidéken. 7 Az Örökkévaló megjelent[av] Abrámnak, és ezt mondta: „Abrám, leszármazottjaidnak adom ezt a földet.” Akkor Abrám oltárt épített ott az Örökkévalónak, aki megjelent neki.
8 Azután Abrám tovább vonult dél felé a Bételtől keletre eső dombvidéken, majd tábort vert Bétel és Aj[aw] között. Ott is oltárt épített az Örökkévalónak, és imádta őt[ax]. Bétel nyugatra, Aj pedig keletre esett ettől a helytől. 9 Innen is tovább vonult dél felé.
Abrám Egyiptomban
10 Történt ezután, hogy éhínség támadt azon a vidéken. Abrám elhatározta, hogy családostul Egyiptomba költözik, hogy egy ideig ott lakjon, mert már nagyon szűkében voltak az élelemnek. 11 El is indultak, és amikor már közel jártak az egyiptomi határhoz, Abrám ezt mondta Szárajnak, a feleségének: „Figyelj rám! Olyan szép vagy, 12 hogy ha az egyiptomiak meglátnak, biztosan meg akarnak szerezni téged. Mivel azt gondolják, hogy a feleségem vagy, engem megölnek, téged meg elrabolnak. 13 Kérlek, mondd azt nekik, hogy a húgom vagy, akkor a kedvedért nem bántanak engem sem! Így megmentheted az életem.”
14 Amikor Abrám és családja Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak hamar észrevették, hogy Száraj milyen gyönyörű. 15 Az udvari főemberek is nagyon szépnek találták, és dicsérték szépségét a fáraónak, majd bevitték a fáraó háremébe. 16 A fáraó Száraj kedvéért gazdagon megjutalmazta Abrámot: juhokat, kecskéket, marhákat, szamarakat, tevéket, rabszolgákat és rabszolganőket ajándékozott neki.
17 Ugyanakkor az Örökkévaló súlyos csapásokkal sújtotta a fáraót, annak családját és egész udvartartását, mivel elvették Abrámtól a feleségét. 18 Hívatta hát a fáraó Abrámot, és a szemére vetette: „Miért tetted ezt velem? Miért nem mondtad meg, hogy ez az asszony a feleséged? 19 Miért mondtad azt, hogy a húgod? Emiatt vettem ide, hogy a feleségem legyen. Most hát halld meg parancsomat: itt a feleséged, visszaadom neked, de azonnal távozzatok Egyiptomból!” 20 Majd parancsot adott, hogy Abrámot, egész családjával és minden vagyonával együtt kísérjék ki az országból.
Abrám visszatér Kánaánba
13 Abrám tehát családjával együtt keleti irányban elhagyta Egyiptomot, és visszatért Kánaán földjének déli vidékére. Lót is vele tartott. 2 Abrám ekkorra már nagyon meggazdagodott: rengeteg állata, ezüstje és aranya volt. 3 Apránként észak felé vándorolt, egészen Bételig. Elérkezett arra a helyre, ahol már korábban is táborozott: Bétel és Aj között. Ott ismét sátrat vert. 4 Ez volt az a hely, ahol korábban Abrám oltárt épített az Örökkévalónak. Ott ismét áldozatot mutatott be neki, és imádta őt.
Abrám és Lót elválnak egymástól
5 Eddig Lót is Abrámmal együtt vándorolt. Neki is nyájai és csordái voltak, meg szolgái. 6 Ezért a legelők már szűkösnek bizonyultak ahhoz, hogy Abrám és Lót összes állatait eltartsák. Nem maradhattak tovább együtt, mert mindkettőjüknek nagyon megszaporodtak a nyájaik és a csordáik. 7 Abrám és Lót pásztorai összevesztek a legelők miatt, ráadásul akkoriban még a kánaáni és perizzi népek laktak azon a vidéken.
8 Így hát Abrám átment Lóthoz, és ezt mondta neki: „Lót, kérlek, hallgass meg! Ne legyen tovább összeütközés közöttünk és pásztoraink között, hiszen közös ősapától származunk! 9 Előtted van az egész vidék, váljunk el egymástól! Ha dél felé mész, én északra megyek, ha meg északra fordulsz, én megyek dél felé — de mindenképpen el kell válnunk egymástól!”
10 Lót ekkor körülnézett a vidéken. Látta, hogy a Jordán völgye olyan, mint a jól öntözött kert. Ez ugyanis akkor történt, amikor az Örökkévaló még nem pusztította el Sodomát és Gomorát. A Jordán völgye egészen Cóárig még olyan volt, mint az Örökkévaló kertje, vagy Egyiptom földje. 11 Ezért hát Lót a Jordán völgyét választotta lakóhelyül, és el is indult egész családjával és nyájaival együtt kelet felé. Így vált el egymástól Abrám és Lót. 12 Abrám Kánaán földjén, Lót pedig a Jordán völgyében, a városok között sátorozott. Sodoma közelében vert sátrat. 13 Sodoma lakói azonban nagyon gonoszok voltak, és súlyosan vétkeztek az Örökkévaló ellen.
14 Az Örökkévaló megszólította Abrámot, miután Lót elvált tőle: „Tekints fel, és nézz körül onnan, ahol vagy: észak, dél, kelet és nyugat felé, 15 mert ameddig ellátsz, azt a földet örökre neked és utódaidnak adom! 16 Megszaporítom utódaidat: olyan sokan lesznek, mint a porszemek a földön. Meg sem számlálhatja őket senki, ahogy a porszemeket sem lehet megszámolni. 17 Indulj el hát, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom!”
18 Abrám tehát elindult, és fokozatosan tovább vándorolt, majd letáborozott és oltárt épített az Örökkévalónak Mamré tölgyesében, amely Hebron mellett fekszik.
Lót fogságba esik
14 Ezek abban az időben történtek, amikor Sineár földjén Amráfel, Ellászár földjén Arjók, Élám földjén Kedorláómer, és Góim földjén Tidál uralkodott. 2 Ezek a királyok háborút indítottak Bera, Sodoma királya, és annak szövetségesei: Birsa, Gomora királya, meg Sináb, Adma királya, meg Seméber, Cebóim királya, meg Bela — más néven Cóár — királya ellen.
3 Az utóbbi öt király szövetséget kötött, és seregeiket egyesítették a Sziddím-völgyben — ahol ma a Holt-tenger völgye fekszik. 4 Korábban tizenkét évig Kedorláómer uralkodott e királyok fölött, akik a tizenharmadik évben elhatározták, hogy föllázadnak Kedorláómer ellen. 5 Emiatt a tizennegyedik évben Kedorláómer — a szövetségeseivel együtt — hadjáratot indított, amelynek során a következő népek seregeit győzte le: a refáiakat Asterót-Karnaimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátaimban, 6 a hóriakat a saját hegyükön, a Széír hegyén, egészen Él-Páránig, amely a sivatag szélén van. 7 Azután Kedorláómer megfordult, és Én-Mispátba — más néven Kádésba — ment. Ott legyőzte az amálekiek seregét, majd az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak.
8-9 Ezután érkezett Kedorláómer és serege a Sziddím-völgybe, hogy megütközzön az említett öt királlyal. Felsorakozott hát a két sereg egymással szemben a völgyben: négy király és a seregeik az egyik oldalon, öt király[ay] és a seregeik a másikon.
10 A Sziddím-völgyben abban az időben igen sok szurokforrás fakadt, amelyek kisebb-nagyobb gödröket töltöttek meg. Amikor a csata során Sodoma és Gomora királyai megfutamodtak, seregükből sokan beleestek a szurokkal telt gödrökbe, akik pedig életben maradtak, a hegyekbe menekültek. 11 Kedorláómer és győztes serege ezután bevonult Sodomába és Gomorába, kirabolta a házakat, és minden zsákmányt elvitt, még az élelmet is. 12 Mivel Lót — Abrám testvérének fia — ekkoriban Sodomában lakott, a győztes sereg őt is fogságba hurcolta minden vagyonával együtt. 13 Egy menekült azonban eljutott a nomád[az] Abrámhoz, és mindent elmondott neki. Abrám ekkor az emóri Mamré tölgyesében táborozott. Mamré, Eskól és Ánér testvérek voltak, és mindhárman Abrám szövetséges társai.
Abrám kiszabadítja Lótot
14 Amint Abrám meghallotta, hogy Lót fogságba esett, azonnal összehívta és felfegyverezte hűséges szolgáit, akik már az ő szolgálatában születtek és nevelkedtek föl: összesen 318-an voltak. Ezzel a csapattal indult az ellenség üldözésére. Egészen Dánig ment, ott érte utol őket. 15 Akkor Abrám kisebb csoportokra osztotta a csapatát, és éjszaka egyszerre több oldalról megtámadta és megfutamította az ellenséget. Majd tovább üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra fekszik. 16 Visszavett az ellenségtől minden zsákmányt, kiszabadította és visszahozta Lótot, a családjával és minden vagyonával együtt, az asszonyokat, meg a többi foglyot is, akiket az ellenség elhurcolt.
17 Miután Abrám így legyőzte Kedorláómert és a vele szövetséges királyokat, hazafelé indult. Sodoma királya kivonult Abrám elé a Sávé-völgybe — más néven a Király-völgybe —, hogy köszöntse.
Abrám és Melkisédek találkozása
18 Melkisédek, Sálem királya, a Felséges Isten papja Abrám elé ment, kenyeret és bort hozott neki, 19 majd megáldotta:
„A Felséges Isten,
aki az eget és földet teremtette[ba],
áldjon meg téged, Abrám!
20 Áldott legyen a Felséges Isten,
aki győzelmet adott neked, Abrám,
ellenségeid fölött!”
Akkor Abrám Melkisédeknek adta a csatában szerzett zsákmánya tizedrészét.
21 Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: „Tartsd meg a zsákmányt magadnak, csak a népemet engedd szabadon!” 22 De Abrám ezt válaszolta: „Nem! Megesküdtem az Örökkévalónak, a Felséges Istennek, aki teremtette az eget és a földet, 23 hogy semmi szín alatt nem veszek el abból, ami a tiéd —, még egy fonalszálat, vagy egy saruszíjat sem! Nehogy azt mondhasd, hogy te tettél engem gazdaggá! 24 A magam számára tehát nem fogadhatok el semmit. Legfeljebb azt ajándékozd nekünk, amit a harcosaim útközben megettek, és ami a szövetségeseimet megilleti, akik velünk együtt harcoltak: Anér, Eskól és Mamré hadd vegyék ki részüket a zsákmányból!”
Az Örökkévaló szövetséget köt Abrámmal
15 Ezek után az Örökkévaló látomásban szólt Abrámhoz:
„Ne félj, Abrám!
Én vagyok a pajzsod,
és bőséges lesz a jutalmad!”
2 De Abrám így felelt: „Ó Uram, Örökkévaló! Mit ér nekem a jutalom, ha gyermektelenül halok meg, és a damaszkuszi Eliézer lesz az örökösöm!” 3 Látod, nem adtál nekem gyermeket, és minden vagyonom ezé a szolgámé lesz!
4 Az Örökkévaló azonban ezt válaszolta: „Nem Eliézer örököl utánad! A saját fiad, aki tőled származik — ő lesz az örökösöd!” 5 Majd az Örökkévaló kivitte Abrámot a szabad ég alá, és ezt mondta: „Nézz föl az égre, Abrám! Számold meg a csillagokat, ha tudod![bb] Így lesz az utódaiddal is!”
6 Abrám pedig hitt az Örökkévalónak, aki ezért igaznak fogadta el őt.
7 Ezután az Örökkévaló ismét megszólította Abrámot: „Én vagyok az Örökkévaló, aki kihoztalak Úr városából, Babilóniából, hogy neked adjam ezt a földet örökségül.”
8 De Abrám így válaszolt: „Ó Uram, Örökkévaló! Hogyan lehetek biztos benne, hogy valóban én fogom örökölni ezt a földet?”
9 Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Hozz nekem egy üszőborjút, egy nőstény kecskét és egy kost — mindegyik három éves legyen —, azután egy gerlét és egy galambfiókát!”
10 Abrám elhozta ezeket az állatokat, levágta őket, és a madarak kivételével kettévágta azokat. Az egyes állatok fél-darabjait egymással szemben helyezte el, de a madarakat nem vágta ketté. 11 Ragadozó madarak jelentek meg, lecsaptak a húsra, Abrám azonban elzavarta őket.
12 Napnyugtakor Abrám mély álomba zuhant, sűrű sötétség borította be, és rémület szállt rá. 13 Ekkor az Örökkévaló szólt hozzá: „Abrám, tudd meg, hogy leszármazottjaid idegenek és jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék. Ott rabszolgákká teszik, és kegyetlenül elnyomják őket 400 éven keresztül. 14 Én azonban ítéletet tartok a nép fölött, amely szolgaságba kényszeríti őket, s azután utódaid kijönnek abból az országból nagy gazdagsággal.
15 Te pedig, Abrám, békességben és bőségben élsz hosszú ideig, azután az élettel betelve és megelégedetten térsz nyugovóra.
16 Utódaid csak négy nemzedékkel később jönnek vissza erre a földre, mert az emóri nép gonoszsága akkorra éri el a teljességét.”
17 Miután a nap lement, és leszállt az éj, megjelent egy izzó parázzsal telt füstölgő edény és egy lángoló fáklya, s ezek átmentek[bc] a kettévágott állatok darabjai között.
18 Amikor ez megtörtént, akkor kötött az Örökkévaló szövetséget Abrámmal, és ezt mondta neki: „Abrám, utódaidnak adtam ezt a földet, amely Egyiptom határától[bd] a nagy folyamig, az Eufráteszig terjed. Ez a föld most 19 a kéniek, kenizziek, kadmóniak, 20 a hettiták, perizziek, refáiak, 21 emóriak, kánaániak, girgásiak és jebúsziak birtokában van.”
Hágár és Izmáel
16 Száraj, Abrám felesége nem szült még gyermeket, de volt egy fiatal egyiptomi szolgálója, Hágár. 2 Azt mondta hát Száraj Abrámnak: „Kérlek, figyelj rám! Az Örökkévaló nem engedte meg, hogy gyermeket szüljek. Tedd meg hát a kedvemért, hogy hálj a szolgálómmal, Hágárral — akkor talán ő majd szül neked gyermeket, akit a sajátomnak tekinthetek!” Abrám beleegyezett. 3 Így hát Abrám felesége, Száraj a férjének ajándékozta Hágárt, egyiptomi szolgálóját, hogy Abrám felesége legyen[be]. Ez tíz évvel azután történt, hogy Abrám Kánaán földjére érkezett.
4 Abrám együtt hált Hágárral, aki várandós lett. Mikor azonban Hágár észrevette, hogy gyermeket vár, úrnőjét, Szárajt már nem tisztelte úgy, mint addig. 5 Ezt azután Száraj elpanaszolta Abrámnak: „Látod, hogy viselkedik velem Hágár, és te nem teszel semmit! Igaz, én adtam neked a szolgálómat, de amióta terhes lett, már nem tisztel úgy, mint azelőtt! Az Örökkévaló legyen bíró közted és közöttem!”
6 Abrám így felelt: „Száraj, Hágár mégiscsak a te szolgálód! Tegyél vele, amit akarsz!” Ettől fogva Száraj keményen és rosszul bánt Hágárral, aki végül megszökött úrnőjétől.
Az Örökkévaló megszólítja Hágárt
7 Hágár a Súrba vezető úton indult el, és éppen egy forráshoz ért, amikor az Örökkévaló angyala megjelent, és megszólította: 8 „Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mész?”
„Úrnőm, Száraj elől menekülök” — válaszolta Hágár.
9 „Menj csak vissza úrnődhöz, és engedelmeskedj neki!” — mondta az Örökkévaló angyala.
10 Majd hozzátette: „Annyira megsokasítom utódaidat, hogy meg sem lehet őket számolni.”
11 Azután ismét szólt hozzá:
„Figyelj rám! Gyermeket vársz,
és fiút fogsz szülni.
Izmáelnek[bf] nevezd,
mert meghallgatott téged az Örökkévaló,
sok szenvedésed között!
12 Izmáel vad lesz és féktelen,
mint a pusztai vadszamár,
szembeszáll mindenkivel,
és mindenki ellene lesz,
mégis rokonai közelében fog lakni.”
13 Akkor Hágár felkiáltott: „Te vagy az Isten, aki lát engem!” Így nevezte Hágár az Örökkévalót, aki beszélt vele. Majd azt gondolta: „Valóban láttam Istent, és mégis élek?” 14 Ezért hívják azt a forrást ma is így: „Az Élő Isten forrása, aki lát engem” — ott található Kádés és Bered között. 15 Ezután Hágár visszatért, majd fiút szült Abrámnak, aki Izmáelnek nevezte a fiát. 16 Abrám ekkor 86 éves volt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center