Bible in 90 Days
15 Csak azután kezdhetik el a léviták a szolgálatot a kijelentés sátránál, ha megtisztítottad és felajánlottad őket ajándékul.
16 Mert egészen az én tulajdonaim ők Izráel fiai között. Őket választottam ki magamnak Izráel fiai közül minden elsőszülött helyett, aki anyja méhét megnyitja.
17 Mert enyém minden elsőszülött Izráel fiainál, akár embertől, akár állattól való. Akkor szenteltem őket magamnak, amikor lesújtottam Egyiptom földjén minden elsőszülöttre.
18 A lévitákat minden elsőszülött helyett választottam ki magamnak Izráel fiai közül,
19 és a lévitákat Áron és fiai rendelkezésére bocsátottam Izráel fiai közül, hogy Izráel fiai helyett végezzék a szolgálatot a kijelentés sátránál. Szerezzenek engesztelést Izráel fiaiért, hogy ne sújtsa csapás Izráel fiait, ha a szentélyhez közelednek.
20 Így cselekedett Mózes, Áron és Izráel fiainak egész közössége a lévitákkal. Egészen úgy cselekedtek a lévitákkal Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
21 A léviták megtisztították magukat a vétektől, és kimosták ruhájukat. Áron pedig felajánlotta őket ajándékul az Úrnak, és engesztelést végzett értük Áron, hogy tisztává tegye őket.
22 Csak azután kezdték el a léviták szolgálatukat a kijelentés sátránál, Áron és fiai irányításával. Úgy cselekedtek a lévitákkal, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
23 Majd így beszélt az Úr Mózeshez:
24 Még ez is a lévitákra tartozik: a huszonöt éven felüli lévita hadköteles, és végezzen szolgálatot a kijelentés sátránál.
25 Az ötvenéves pedig vonuljon vissza a szolgálatot végzők seregéből, és ne szolgáljon többé,
26 hanem szolgálja ki testvéreit a kijelentés sátránál, teljesítse kötelességét, istentiszteleti szolgálatot azonban ne végezzen. Így szabd meg a léviták kötelességeit.
A páska megünneplése
9 Azután így beszélt az Úr Mózeshez a Sínai-pusztában, a második év első hónapjában azután, hogy kijöttek Egyiptomból:
2 Készítsék el Izráel fiai a páskát a megszabott időben.
3 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napján, estefelé készítsék el a megszabott időben. Egészen a rávonatkozó rendelkezések és végzések szerint készítsétek el.
4 Megmondta tehát Mózes Izráel fiainak, hogyan készítsék el a páskát.
5 Elkészítették a páskát az első hónap tizennegyedik napján, estefelé a Sínai-pusztában. Pontosan úgy jártak el Izráel fiai, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
6 Néhány férfi azonban tisztátalan volt emberi holttest miatt, és így nem készíthették el a páskát azon a napon. Ezért Mózes és Áron elé járultak azon a napon
7 ezek a férfiak, és ezt mondták: Mi emberi holttest miatt tisztátalanok vagyunk. Miért rövidüljünk meg azzal, hogy nem mutathatunk be áldozatot az Úrnak a megszabott időben Izráel fiaival együtt?
8 Mózes ezt felelte nekik: Várjatok, míg meghallom, mit parancsol rólatok az Úr.
9 Az Úr így beszélt Mózeshez:
10 Mondd meg Izráel fiainak, hogy ha valaki holttest miatt tisztátalanná válik, vagy messze úton van közületek, vagy utódaitok közül, az is készítsen páskát az Úrnak.
11 A második hónap tizennegyedik napján estefelé készítsék el ezek, és kovásztalan kenyérrel meg keserű füvekkel egyék meg.
12 Ne hagyjanak belőle reggelre, és a csontját se törjék el. Pontosan úgy járjanak el, ahogy a páskára vonatkozó rendelkezés szól.
13 De ha valaki tiszta, és úton sincs, mégis elmulasztja a páska elkészítését, azt az embert ki kell irtani népe közül, mert nem mutatott be áldozatot az Úrnak a megszabott időben. Az ilyen embernek bűnhődnie kell.
14 Ha jövevény tartózkodik köztetek, és elkészíti az Úr páskáját, ő is a páskára vonatkozó rendelkezés és végzés szerint járjon el. Ugyanaz a rendelkezés vonatkozzék országotokban a jövevényre is, meg a bennszülöttre is.
A felhő és tűzoszlop
15 Amikor a hajlékot fölállították, felhő takarta be a hajlékot, a bizonyság sátrát. Estétől reggelig pedig tűz alakjában volt a hajlék fölött.
16 Így volt ez mindig: felhő takarta be, éjjel pedig az, ami tűznek látszott.
17 Valahányszor fölszállt a felhő a sátorról, elindultak Izráel fiai. Ott ütöttek tábort Izráel fiai, ahol a felhő megállapodott.
18 Az Úr parancsa szerint indultak el Izráel fiai, és az Úr parancsa szerint ütöttek tábort. Mindaddig a táborban maradtak, amíg a felhő a hajlékon nyugodott.
19 Ha a felhő hosszabb ideig maradt a hajlék fölött, megtartották Izráel fiai az Úr rendelkezését, és nem indultak el.
20 Megtörtént, hogy a felhő csak néhány napig volt a hajlék fölött; akkor is az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el.
21 Megtörtént, hogy a felhő csak estétől reggelig volt ott, és reggel már fölszállt a felhő, akkor ők is elindultak. Akár nappal, akár éjjel szállt föl a felhő, elindultak.
22 Ha két napig, egy hónapig vagy még hosszabb ideig nyugodott a felhő a hajlék fölött, a táborban maradtak Izráel fiai, és nem indultak el. De ha fölszállt, elindultak.
23 Az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. Megtartották az Úr rendelkezését, az Úr Mózesnek adott parancsa szerint.
Az ezüst harsonák
10 Azután így beszélt az Úr Mózeshez:
2 Készíts két harsonát, ötvözött ezüstből készítsd azokat. A közösség összehívására és a táborok elindítására valók lesznek azok.
3 Amikor megfújják azokat, gyűljön hozzád az egész közösség a kijelentés sátrának a bejáratához.
4 Ha az egyiket fújják meg, gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel nemzetségfői.
5 Ha pedig riadót fújtok, induljanak el azok a táborok, amelyek keletre táboroznak.
6 Ha másodszor fújtok riadót, induljanak el azok a táborok, amelyek délre táboroznak. Riadót kell fújniuk induláskor.
7 De ha a gyülekezetet gyűjtitek össze, ne riadót fújjatok.
8 A harsonákat Áron fiai, a papok fújják. Örök rendelkezés legyen ez nálatok nemzedékről nemzedékre.
9 Ha hadba indultok országotokban a benneteket szorongató ellenség ellen, akkor is ezekkel a harsonákkal fújjatok riadót. Akkor majd megemlékezik rólatok Istenetek, az Úr, és megszabadultok ellenségeitektől.
10 Fújjátok meg ezeket a harsonákat az öröm napjain, az ünnepeken és a hónapok kezdetén, amikor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattok be, és emlékeztetni fogják Istent rátok. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
Elindulás a Sínai-hegytől
11 A második év második hónapjának a huszadik napján fölszállt a felhő a bizonyság hajlékáról.
12 Izráel fiai pedig elindultak a Sínai-pusztából és mentek táborhelyről táborhelyre, míg meg nem állapodott a felhő a Párán-pusztában.
13 Ekkor indultak el először az Úrnak Mózes által adott parancsa szerint.
14 Először Júda fiai táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. A sereg élén Nahsón, Ammínádáb fia állt.
15 Az Issakár-törzs seregének élén Netanél, Cúár fia állt.
16 A Zebulon-törzs seregének élén Eliáb, Hélón fia állt.
17 Miután a hajlékot lebontották, elindultak Gérsón és Merári fiai, a hajlék hordozói.
18 Azután elindult Rúben táborának a hadijelvénye a csapatok élén. A sereg élén Elicúr, Sedéúr fia állt.
19 A Simeon-törzs seregének élén Selumiél, Cúrisaddaj fia állt.
20 A Gád-törzs seregének élén Eljászáf, Deúél fia állt.
21 Majd elindultak a kehátiak is, a szentély hordozói, és fölállították a hajlékot, mire a többiek megérkeztek.
22 Azután Efraim táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. A sereg élén Elisámá, Ammihúd fia állt.
23 A Manassé-törzs seregének élén Gamliél, Padácúr fia állt.
24 A Benjámin-törzs seregének élén Abidán, Gideóni fia állt.
25 Majd Dán táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén, mint az egész tábor utóvédje. A sereg élén Ahiezer, Ammisaddaj fia állt.
26 Az Ásér-törzs seregének élén Pagiél, Okrán fia állt.
27 A Naftáli-törzs seregének élén Ahira, Énán fia állt.
28 Ez volt Izráel menetelésének a rendje seregeik szerint, valahányszor elindultak.
29 Mózes ezt mondta Hóbábnak, aki a midjáni Reúélnak, Mózes apósának a fia volt: Mi elindulunk arra a helyre, amelyről azt mondta az Úr: Nektek adom azt. Gyere velünk, és mi jót teszünk veled, mert az Úr jót ígért Izráelnek.
30 De ő így felelt: Nem megyek, inkább visszamegyek hazámba, a rokonságomhoz.
31 Mózes ezt mondta: Ne hagyj el bennünket, hiszen te tudod, hol lehet tábort ütnünk a pusztában. Te légy a vezetőnk.
32 Ha velünk jössz, akkor részesíteni fogunk abban a jóban, ami jót velünk tesz az Úr.
33 Elindultak az Úr hegyétől háromnapi útra. A háromnapi úton előttük vonult az Úr szövetségének ládája, hogy pihenőhelyet jelöljön ki nekik.
34 Az Úr felhője volt felettük nappal, amikor elindultak a táborból.
35 Valahányszor elindult a láda, ezt mondta Mózes: Kelj föl, Uram! Szóródjanak szét ellenségeid, fussanak el előled gyűlölőid!
36 Amikor pedig megállt, ezt mondta: Telepedj le, Uram, Izráel ezreinek sokaságánál!
A táborégés
11 Egyszer a nép siránkozott az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az Úr tüze, és belekapott a tábor szélébe.
2 Ekkor a nép Mózeshez kiáltott, Mózes pedig imádkozott az Úrhoz, és elaludt a tűz.
3 Ezért nevezték el azt a helyet Tabérának, mert felgyulladt ellenük az Úr tüze.
A nép húst kíván
4 De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal?
5 Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát.
6 Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.
7 A manna olyan volt, mint a koriandermag, hasonló az illatos gyantacsepphez.
8 A nép elszéledt, és úgy szedegette. Kézimalmon megőrölték, vagy mozsárban megtörték, azután fazékban megfőzték, és lepényt készítettek belőle. Olyan íze volt, mint az olajos süteménynek.
9 Amikor a harmat leszállt éjjel a táborra, akkor szállt le a manna is.
10 Mózes meghallotta, hogy a nép nemzetségeiben mindenki a sátra bejáratánál siránkozik. Akkor igen fölgerjedt az Úr haragja, és Mózes is rossznak látta ezt.
11 Ezért Mózes ezt mondta az Úrnak: Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját?
12 Vajon bennem fogant-e meg ez az egész nép, és én szültem-e, hogy ezt mondod nekem: Ahogyan a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak?
13 Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Hiszen így siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd együnk!
14 Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem.
15 Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat!
A hetven prófétáló vén
16 Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjts össze hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés sátrához, és álljanak föl ott veled.
17 Akkor leszállok és beszélek ott veled. Elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt.
18 A népnek pedig mondd meg: Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert húst esztek! Hiszen így siránkoztok az Úrnak: Ki tart jól bennünket hússal? Milyen jó dolgunk volt Egyiptomban! Ezért majd ad nektek az Úr húst, és ehettek.
19 Nemcsak egy napig ehettek, nem is két napig, nem öt napig, nem tíz napig, nem húsz napig,
20 hanem egy álló hónapig, míg csak ki nem hányjátok, és míg meg nem undorodtok tőle, mivel megvetettétek az Urat, aki köztetek van, és így siránkoztatok előtte: Miért is jöttünk ki Egyiptomból?
21 Akkor ezt mondta Mózes: Hatszázezer gyalogos van ebben a népben, amely között vagyok, és te ezt mondod: Húst adok nekik enni egy álló hónapig?!
22 Vajon lehet-e annyi juhot és szarvasmarhát vágni nekik, hogy elég legyen? Vagy össze lehet-e gyűjteni a tenger minden halát, hogy elég legyen nekik?
23 De az Úr ezt mondta Mózesnek: Hát olyan kevés az Úr ereje? Majd meglátod, beteljesedik-e az én beszédem, vagy sem.
24 Mózes kiment és elbeszélte a népnek az Úr szavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket.
25 Az Úr pedig leszállt felhőben, és beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesben volt, és annak a hetven vénnek adta. Amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak, de máskor nem.
26 Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiknek Eldád, a másiknak Médád volt a neve. Rajtuk is megnyugodott a lélek, mert ők is az összeírottak között voltak. De ők nem mentek ki a sátorhoz, hanem a táborban prófétáltak.
27 Egy szolga meg elfutott és jelentette Mózesnek, hogy Eldád és Médád prófétálnak a táborban.
28 Akkor megszólalt Józsué, Nún fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, és ezt mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!
29 De Mózes ezt mondta neki: Miért vagy ilyen féltékeny? Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az Úr!
30 Ezután Mózes visszavonult a táborba Izráel véneivel együtt.
A fürjek
31 Akkor az Úr szelet támasztott, amely a tenger felől fürjeket sodort, és lehullatta a táborra, innen is, onnan is egynapi távolságban a tábor körül, két könyöknyire a föld színén.
32 Akkor fölkelt a nép, és egész nap és egész éjjel, sőt az egész következő napon is gyűjtötték a fürjeket. Még aki keveset gyűjtött, az is gyűjtött tíz hómert, és sűrűn kiterítették azokat a tábor körül.
33 De a hús még a foguk között volt, még meg sem rágták, amikor az Úr haragra gerjedt a nép ellen, és megverte az Úr a népet igen nagy csapással.
34 Azt a helyet Kibrót-Taavának nevezték el, mert ott temették el a telhetetlen népet.
35 Kibrót-Taavából elindult a nép Hacérót felé, és Hacérótban tartózkodtak.
Mirjám poklossága
12 Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el.
2 Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az Úr? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az Úr meghallotta.
3 Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.
4 Az Úr mindjárt ezt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés sátrához. Ki is mentek mindhárman.
5 Akkor az Úr leszállt felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig odamentek.
6 Az Úr ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az Úrnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá.
7 De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva!
8 Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az Úr alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát beszélni szolgám, Mózes ellen?!
9 Az Úr haragra gerjedt ellenük, és elment.
10 Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám egyszerre poklos lett, olyan, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos.
11 Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, hogy esztelenül vétkeztünk!
12 Ne legyen olyan Mirjám, mint a halvaszületett, akinek a teste félig már oszlásnak indult!
13 Ezért így kiáltott Mózes az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!
14 Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcul, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza.
15 Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot.
16 Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.
Mózes kémeket küld Kánaánba
13 Az Úr így beszélt Mózeshez:
2 Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak akarok adni. Mindegyik ősi törzsből egy férfit küldjetek, csupa tekintélyes embert.
3 Mózes elküldte őket a Párán-pusztából az Úr parancsa szerint. Valamennyien főemberek voltak Izráelben.
4 Név szerint ezek voltak: Rúben törzséből Sammúa, Zakkúr fia.
5 Simeon törzséből Sáfát, Hóri fia.
6 Júda törzséből Káléb, Jefunne fia.
7 Issakár törzséből Jigál, Jószéf fia.
8 Efraim törzséből Hóséa, Nún fia.
9 Benjámin törzséből Palti, Ráfú fia.
10 Zebulon törzséből Gaddiél, Szódi fia.
11 A József törzséhez tartozó Manassé-törzsből Gaddi, Szúszi fia.
12 Dán törzséből Ammiél, Gemalli fia.
13 Ásér törzséből Szetúr, Míkáél fia.
14 Naftáli törzséből Nahbi, Vofszi fia.
15 Gád törzséből Geúél, Máki fia.
16 Név szerint ezek azok a férfiak, akiket elküldött Mózes a föld kikémlelésére. Mózes Hóséát, Nún fiát Józsuénak nevezte el.
17 Amikor elküldte őket Mózes Kánaán földjének kikémlelésére, ezt mondta nekik: Menjetek el itt a Délvidéken át, föl a hegyekbe.
18 Nézzétek meg, hogy milyen az a föld és a rajta lakó nép, erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok?
19 Milyen az a föld, amelyen lakik, jó-e vagy rossz? Milyenek a városok, amelyekben lakik: táborfélék vagy megerősített helyek?
20 Milyen a föld: kövér-e vagy sovány? Van-e rajta fa vagy nincs? Legyetek bátrak, és hozzatok a föld gyümölcséből! Azok a napok éppen az első szőlőfürtök érésének napjai voltak.
21 Elmentek tehát a férfiak, és kikémlelték a földet, a Cin-pusztától egészen Rehóbig, a hamáti úton.
22 A Délvidéken át mentek föl, és Hebrónig jutottak. Anák ivadékai, Ahiman, Sésaj és Talmaj éltek ott. - Hebrón hét esztendővel előbb épült, mint az egyiptomi Cóan.
23 Amikor eljutottak az Eskól-völgyig, lemetszettek ott egy szőlővesszőt egyetlen szőlőfürttel, amelyet ketten vittek rúdon. Szedtek gránátalmát és fügét is.
24 Azt a helyet Eskól-völgynek nevezték el arról a szőlőfürtről, amelyet ott metszettek le Izráel fiai.
25 Negyven nap múlva visszatértek a föld kikémleléséből.
26 Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét is.
27 Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse!
28 De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott!
29 A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig kánaániak laknak.
30 Bár Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele,
31 de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk.
32 És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll.
33 Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk.
A nép zúgolódása és bűnhődése
14 Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel.
2 Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában!
3 Miért akar bevinni minket az Úr arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba?
4 Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!
5 Ekkor Mózes és Áron arcra borult Izráel közösségének egész gyülekezete előtt.
6 De Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kikémlelői között voltak, megszaggatták ruhájukat,
7 és ezt mondták Izráel fiai egész közösségének: A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld.
8 Ha az Úr kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet.
9 Csak az Úr ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az Úr velünk van! Ne féljetek tőlük!
10 De az egész közösség azt mondta, hogy meg kell őket kövezni. Akkor megjelent az Úr dicsősége a kijelentés sátra fölött egész Izráelnek,
11 és ezt mondta az Úr Mózesnek: Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem?!
12 Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de téged náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek.
13 Mózes azonban azt mondta az Úrnak: Hallották az egyiptomiak, hogy te hoztad ki közülük hatalmaddal ezt a népet,
14 és elmondták a föld lakosságának. Hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy; hogy te, Uram, szemtől szemben megjelentél, és hogy a te felhőd áll fölöttük, és felhőoszlopban jársz előttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban.
15 Ha most mind egy szálig megölöd ezt a népet, akkor ezt fogják mondani azok a nemzetek, amelyek hallották a híredet:
16 Mivel nem tudta az Úr bevinni ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért mészárolta le őket a pusztában.
17 Most azért mutasd meg, Uram, hogy nagy a te hatalmad, ahogyan megmondtad:
18 Az Úr türelme hosszú, szeretete nagy, megbocsátja a bűnt és hitszegést; bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat harmad- és negyedízig.
19 Bocsásd meg ennek a népnek a bűnét nagy szereteteddel, ahogyan megbocsátottál ennek a népnek Egyiptomtól fogva mindeddig!
20 Akkor az Úr ezt mondta: Megbocsátok a te beszéded szerint.
21 De életemre mondom és az Úr dicsőségére, amely betölti az egész földet,
22 hogy azok közül az emberek közül, akik látták dicsőségemet és a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában tettem, mégis megkísértettek engem tízszer is, és nem hallgattak szavamra,
23 senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem atyáiknak. Senki sem látja meg azt azok közül, akik engem megutáltak.
24 De szolgámat, Kálébot, mivel más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre, ahol járt, és az ő utódai birtokolni fogják azt.
25 A völgyekben azonban az amálékiek és a kánaániak laknak. Holnap forduljatok meg, és induljatok el a pusztába a Vörös-tenger felé!
26 Az Úr így beszélt Mózeshez és Áronhoz:
27 Meddig zúgolódik ellenem ez a gonosz közösség? Meghallottam Izráel fiainak zúgolódását, mert sokat zúgolódtak ellenem.
28 Mondd meg nekik: Életemre mondom - így szól az Úr -, hogy úgy fogok veletek bánni, ahogyan ti beszéltetek ellenem!
29 Itt a pusztában fogtok holtan elhullani, a számba vettek mind, ahányan csak vagytok, húszévestől fölfelé, mert zúgolódtatok ellenem.
30 Nem mentek be arra a földre, amelyről esküvel ígértem, hogy ott fogtok lakni, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia.
31 De gyermekeiteket, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, azokat beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek.
32 De ti holtan hullotok el itt a pusztában.
33 Fiaitok pásztorok lesznek a pusztában negyven esztendeig, és bűnhődnek a ti hűtlenségetekért, míg holttesteitek az utolsóig a pusztában nem lesznek.
34 Negyven napig kémleltétek ki azt a földet, most negyven évig bűnhődjetek, egy-egy napért egy-egy esztendőt számítva, hogy megtudjátok, mi az, ha én ellenkezem veletek.
35 Én, az Úr, megmondtam, hogy ezt teszem ezzel az egész gonosz közösséggel, amely összefogott ellenem: az utolsóig itt halnak meg a pusztában!
36 Azok a férfiak, akiket Mózes elküldött az ország kikémlelésére, és akik visszatérve föllázították ellene az egész közösséget, mert rossz hírét terjesztették annak a földnek,
37 meghaltak azok a férfiak, akik az ország rossz hírét terjesztették, az Úr csapásától.
38 Csak Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia maradt életben azok közül a férfiak közül, akik elmentek az országot kikémlelni.
39 Amikor elbeszélte Mózes ezeket a dolgokat egész Izráelnek, a nép nagyon megszomorodott.
40 Korán reggel fölkeltek, hogy fölmenjenek a hegység tetejére. Ezt mondták: Itt vagyunk, menjünk hát arra a helyre, amelyről az Úr beszélt. Bizony, vétkeztünk!
41 Mózes azonban ezt mondta: Miért akarjátok áthágni az Úr parancsát? Nem fog az sikerülni!
42 Ne menjetek, mert nem lesz köztetek az Úr! Vereséget fogtok szenvedni ellenségeitektől!
43 Hiszen az amálékiek és kánaániak ott vannak veletek szemben, és elhullotok fegyvereiktől! Mivel elfordultatok az Úrtól, az Úr sem lesz veletek!
44 De ők vakmerően fölmentek a hegy tetejére, bár az Úr szövetségének a ládája és Mózes ki sem mozdultak a táborból.
45 Az amálékiek és kánaániak pedig, akik azon a hegységen laktak, lerohantak, verték és kergették őket egészen Hormáig.
Áldozati rendelkezések
15 Az Úr így beszélt Mózeshez:
2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet lakóhelyül adok nektek,
3 és tűzáldozatot készítetek az Úrnak, égőáldozatot vagy véresáldozatot, fogadalom teljesítésére, önkéntes áldozatul, vagy ünnepeiteken, amikor szarvasmarhát vagy juhfélét készítetek kedves illatul az Úrnak,
4 akkor az áldozó mutassa be áldozatát az Úrnak: ételáldozatul egytized véka finomlisztet, egynegyed hín olajjal gyúrva,
5 italáldozatul pedig egynegyed hín bort készíts az égőáldozathoz vagy a véresáldozathoz bárányonként.
6 A koshoz készíts ételáldozatul kéttized véka finomlisztet, egyharmad hín olajjal gyúrva.
7 Italáldozatul pedig egyharmad hín bort mutass be kedves illatul az Úrnak.
8 Ha szarvasmarhát készítesz égőáldozatul vagy véresáldozatul, fogadalom teljesítésére, vagy békeáldozatul az Úrnak,
9 akkor mutass be a szarvasmarhán kívül ételáldozatul háromtized véka finomlisztet, fél hín olajjal gyúrva,
10 italáldozatul pedig mutass be fél hín bort. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.
11 Így kell tenni minden egyes bikánál, minden egyes kosnál, fiatal báránynál vagy kecskénél.
12 Ahányat csak készítetek, mindegyiket így készítsétek el.
13 Minden bennszülött így készítse el ezeket, ha kedves illatú tűzáldozatot mutat be az Úrnak.
14 Ha pedig jövevény valaki nálatok, vagy több nemzedéken át van köztetek, és kedves illatú tűzáldozatot készít az Úrnak, úgy készítse ő is, ahogyan ti készítitek.
15 A gyülekezetben ugyanaz a rendelkezés vonatkozik rátok és az ott tartózkodó jövevényre. Örök rendelkezés ez nálatok nemzedékről nemzedékre: olyan legyen a jövevény az Úr előtt, mint ti!
16 Ugyanaz a törvény és rendszabály vonatkozzék rátok és a köztetek tartózkodó jövevényre is.
17 Az Úr így beszélt Mózeshez:
18 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, ahova beviszlek titeket,
19 és esztek majd annak a földnek a kenyeréből, akkor ajánljatok föl ajándékot az Úrnak.
20 A tésztátokból készült első lepényt ajánljátok föl ajándékul. Szérűről vett ajándékként ajánljátok föl.
21 Az első tésztát adjátok ajándékul az Úrnak nemzedékről nemzedékre.
Szándékos és nem szándékos bűnök
22 Megtörténhet, hogy nem szándékosan szegitek meg valamelyik parancsolatot, amelyet az Úr meghagyott Mózesnek.
23 Pedig mindezek, amelyeket megparancsolt nektek az Úr Mózes által, érvényesek attól kezdve, hogy az Úr megparancsolta minden nemzedéknek.
24 Ha tehát a közösség tudtán kívül, nem szándékosan történt ilyen dolog, akkor készítsen az egész közösség egy bikaborjút kedves illatú égőáldozatul az Úrnak, a hozzá tartozó étel- és italáldozattal az előírás szerint, meg egy kecskebakot vétekáldozatul.
25 Végezzen a pap engesztelést Izráel fiainak egész közösségéért, és bocsánatot nyernek, hiszen nem volt szándékos a vétek, és ők tűzáldozatot vittek ajándékul az Úrnak, meg vétekáldozatot is vittek az Úr elé azért a nem szándékos vétekért.
26 Így nyer bocsánatot Izráel fiainak egész közössége és a köztük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terhelte az a nem szándékos vétek.
27 Ha csak egy ember vétkezik nem szándékosan, akkor mutasson be egy esztendős nőstény kecskét vétekáldozatul.
28 A pap pedig végezze el az engesztelést az Úr színe előtt azért az emberért, aki nem szándékosan követte el vétkét. Ha elvégezte érte az engesztelést, bocsánatot nyer.
29 Ugyanez a törvény vonatkozzék nálatok az izráeli bennszülöttre és a jövevényre, aki köztetek tartózkodik, ha nem szándékosan vétkezik.
30 De ki kell irtani népe közül azt az embert, akár bennszülött, akár jövevény, aki szándékosan cselekszik, mert az Urat gyalázta meg.
31 Hiszen az Úr igéjét vetette meg, és az ő parancsolatát szegte meg, föltétlenül ki kell irtani az ilyen embert, bűnhődnie kell.
32 Amikor a pusztában voltak Izráel fiai, rajtakaptak egy embert, aki fát szedegetett a nyugalom napján.
33 Akik rajtakapták, amint fát szedegetett, odavitték Mózes, Áron és az egész közösség elé.
34 Őrizetbe vették, amíg nem kapnak útmutatást, hogy mit kell tenniük.
35 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Halállal kell lakolnia annak az embernek! Kövezze meg őt az egész közösség a táboron kívül.
36 Kivitte azért őt az egész közösség a táboron kívülre, ott agyonkövezték, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
A ruhabojtok
37 Azután ezt mondta Mózesnek az Úr:
38 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik, hogy csináljanak bojtokat a ruhájuk szegélyére nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a szegélyen levő bojtokra kék bíbor-zsinórt.
39 Arra való ez a bojt, hogy valahányszor ránéztek, emlékezzetek az Úr minden parancsolatára, teljesítsétek azokat, és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek, amelyek paráznaságba vihetnek benneteket,
40 hanem emlékezzetek, és teljesítsétek minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt.
41 Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek legyek. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
Kórah, Dátán és Abirám lázadása
16 Kórah, a Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia, összefogott Dátánnal és Abirámmal, Eliáb fiaival, meg Ónnal, Pelet fiával, aki Rúben fia volt,
2 és fölkeltek Mózes ellen, kétszázötven emberrel Izráel fiai közül, akik a közösség vezető emberei, a gyülekezet képviselői, neves emberek voltak.
3 Ezek egybegyűltek Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: Elegünk van belőletek! Miért emelitek magatokat az Úr gyülekezete fölé?! Hiszen az egész közösség a maga egészében szent, és közöttük van az Úr!
4 Ezt hallva, Mózes arcra borult,
5 és így szólt Kórahhoz és egész csoportjához: Majd reggel tudtul adja az Úr, hogy ki az övé, ki a szent, és ki közeledhet hozzá. Az közeledhet hozzá, akit kiválasztott.
6 Ezt tegyétek, Kórah és egész csoportja! Fogjátok a szenesserpenyőtöket,
7 tegyetek bele tüzet, és rakjatok rá füstölőszert holnap az Úr színe előtt. Az lesz a szent, akit kiválaszt az Úr. Elegem van belőletek, Lévi fiai!
8 Majd ezt mondta Mózes Kórahnak: Hallgassatok ide, Lévi fiai!
9 Keveslitek, hogy különválasztott benneteket Izráel Istene Izráel közösségétől, és ti járulhattok elé, hogy ellássátok a szolgálatot az Úr hajlékánál, és a közösség szolgálatára álljatok?!
10 Megengedte, hogy eléje járuljatok testvéreitekkel, Lévi fiaival együtt. Most még a papságot is kívánjátok?!
11 Bizony az Úr ellen fogtatok össze, te és egész csoportod. Mert ki az az Áron, hogy ellene zúgolódtok?
12 Ekkor hívatta Mózes Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait. De azok ezt mondták: Nem megyünk!
13 Nem elég, hogy elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem még zsarnokoskodni is akarsz rajtunk?!
14 Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál bennünket, és nem adtál nekünk sem mezőt, sem szőlőt örökségül. Vajon ki akarod szúrni ezeknek az embereknek a szemét?! Nem megyünk!
15 Ekkor nagy haragra gerjedt Mózes, és ezt mondta az Úrnak: Ne tekints áldozatukra! Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem, és egyikükkel sem tettem rosszat.
16 Kórahnak pedig azt mondta Mózes: Holnap légy az Úr színe előtt csoportoddal együtt, te, ők és Áron.
17 Fogja mindenki a maga szenesserpenyőjét, és tegyetek rájuk füstölőszert. Azután járuljatok az Úr elé, mindenki a maga serpenyőjével, kétszázötven serpenyővel: te is, Áron is.
18 Fogta azért mindegyik a maga szenesserpenyőjét, tüzet tett bele, arra pedig füstölőszert rakott, azután odaálltak a kijelentés sátrának a bejáratához, Mózes meg Áron is.
19 Kórah egybegyűjtötte ellenük az egész közösséget a kijelentés sátrának a bejáratához. Ekkor megjelent az Úr dicsősége az egész közösségnek.
20 Az Úr így beszélt Mózeshez és Áronhoz:
21 Váljatok külön ettől a közösségtől, hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt!
22 Ekkor arcra borultak, és ezt mondták: Ó Isten, aki lelket adsz minden testnek! Miért haragszol az egész közösségre, holott csak egy ember vétkezett?
23 Az Úr így szólt Mózeshez:
24 Mondd meg a közösségnek, hogy menjenek el Kórah, Dátán és Abirám hajlékának a környékéről.
25 Mózes fölkelt, és odament Dátánhoz és Abirámhoz. Vele mentek Izráel vénei is.
26 Így szólt a közösséghez: Távozzatok ezeknek a bűnös embereknek a sátraitól, semmijüket se érintsétek, hogy el ne vesszetek az ő vétkeik miatt!
27 El is mentek Kórah, Dátán és Abirám hajlékának a környékéről. Dátán és Abirám pedig kimentek, és odaálltak sátraik bejáratához feleségeikkel, fiaikkal és családjukkal együtt.
28 Akkor ezt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem ezeknek a dolgoknak a véghezvitelére, és hogy nem magamtól cselekszem:
29 Ha úgy halnak meg ezek, ahogyan más ember hal meg, és ha az lesz a sorsuk, ami minden más embernek, akkor nem az Úr küldött engem.
30 De ha az Úr valami csodálatos dolgot visz véghez, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket mindenükkel együtt, és elevenen szállnak le a holtak hazájába, abból megtudjátok, hogy megutálták ezek az emberek az Urat.
31 Alig mondta végig Mózes ezeket a szavakat, meghasadt azok alatt a föld.
32 Megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével együtt, a Kórahhoz tartozó összes embereket minden jószágukkal együtt.
33 Elevenen szálltak le a holtak hazájába mindenükkel együtt, és befödte őket a föld. Így vesztek ki a gyülekezetből.
34 Az egész Izráel pedig, amely körülöttük volt, elfutott kiáltozásukra, mert ezt mondták: Még minket is elnyel a föld!
35 Ezután tűz jött ki az Úrtól, és megemésztette azt a kétszázötven férfit, akik füstölőszerrel közeledtek hozzá.
17 Az Úr így szólt Mózeshez:
2 Mondd meg Eleázárnak, Áron főpap fiának, hogy szedje ki a szenesserpenyőket a tűzből, a tüzet pedig szórd széjjel, mert meg van szentelve.
3 Ezeknek a bűnös lelkeknek a szenesserpenyőiből készítsetek vékonyra vert lapokat az oltár beborítására, mivel az Úr színe elé vitték őket, és ezért szentek. Legyenek jelül Izráel fiai számára.
4 Fogta azért Eleázár pap a réz-serpenyőket, amelyeket odavittek azok, akik elégtek, és vékonyra verte azokat az oltár beborítására,
5 emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki se merjen közeledni az Úrhoz, aki illetéktelen, mert nem Áron utódai közül való, és mégis illatáldozatot akar bemutatni. Ne járjanak úgy, mint Kórah és csoportja, akiket előre figyelmeztetett Mózes által az Úr.
6 Másnap így zúgolódott Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen: Ti öltétek meg az Úr népét!
7 Amikor összegyűlt a közösség Mózes és Áron ellen, és a kijelentés sátra felé fordultak, hirtelen betakarta azt a felhő, és megjelent az Úr dicsősége.
8 Mózes és Áron odament a kijelentés sátra elé.
9 Az Úr így beszélt Mózeshez:
10 Húzódjatok félre ettől a közösségtől! Hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt! Ők pedig arcra borultak.
11 Akkor ezt mondta Mózes Áronnak: Fogd a szenesserpenyőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, vidd hamar a közösséghez, és végezz engesztelést értük, mert megharagudott az Úr, és elkezdődött a csapás.
12 Fogta azért Áron a szenesserpenyőt, ahogyan Mózes meghagyta, és a gyülekezet közé futott, mert már meg is kezdődött a csapás a népen. Füstölőszert tett rá, és engesztelést végzett a népért.
13 Megállt a holtak és az élők között, és megszűnt a csapás.
14 Tizennégyezer-hétszázan haltak meg a csapás miatt, azokon kívül, akik a Kórah dolga miatt haltak meg.
15 Ekkor visszatért Áron Mózeshez, a kijelentés sátrának a bejáratához, és megszűnt a csapás.
Áron vesszeje kivirágzik
16 Az Úr így beszélt Mózeshez:
17 Szólj Izráel fiaihoz, és végy egy-egy vesszőt nagycsaládjaik minden vezető emberétől, összesen tizenkét vesszőt. Mindegyiknek a nevét írd föl a maga vesszejére.
18 Áron nevét a Lévi vesszejére írd, mert mindegyik vessző egy nagycsalád fejéé.
19 Azután tedd le azokat a kijelentés sátrában a bizonyság elé, ahol kijelentem magam nektek.
20 Annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog virágzani. Így csendesítem le Izráel fiainak a zúgolódását, akik zúgolódtak ellenetek.
21 Elmondta ezt Mózes Izráel fiainak, és minden vezető ember átadott neki egy-egy vesszőt. Nagycsaládonként egy vezetőre egy vessző jutott, összesen tizenkét vessző. Áron vesszeje is ott volt a vesszők között.
22 Mózes elhelyezte a vesszőket az Úr színe elé, a bizonyság sátrában.
23 Amikor másnap Mózes bement a bizonyság sátrába, látta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kivirágzott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és mandulát érlelt.
24 Ekkor Mózes kihozott minden vesszőt az Úr színe elől Izráel fiaihoz. Megnézték, és mindegyik elvitte a maga vesszejét.
25 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság elé megőrzés végett, jelül a lázadóknak, és vess véget zúgolódásuknak, hogy ne haljanak meg.
26 Mózes egészen úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki az Úr.
27 Akkor ezt mondták Izráel fiai Mózesnek: Lásd, elpusztulunk, elveszünk, mindnyájan elveszünk!
28 Mindenki meghal, aki közeledni mer az Úr hajlékához! Vajon mindnyájunknak el kell pusztulnunk?!
A papok és léviták tiszte és javadalma
18 Akkor ezt mondta az Úr Áronnak: Te, fiaid és házadnépe fog bűnhődni a szent hely körül elkövetett bűnökért. Te és a fiaid fogtok bűnhődni a papi szolgálat közben elkövetett bűnökért.
2 Vedd magad mellé testvéreidet, Lévi törzsét, azaz atyád törzsét is, hogy csatlakozzanak hozzád, és segítsenek neked a szolgálatnál, te pedig és fiaid a bizonyság sátránál szolgáljatok.
3 Ők segítsenek neked teendőid végzésében és a sátor körüli teendőkben, de a szentély fölszereléséhez és az oltárhoz ne közeledjenek, különben meghalnak ők is meg ti is.
4 Csatlakozzanak hozzád, és végezzék a kijelentés sátra körüli teendőket és minden munkát a sátornál. De illetéktelen nem közeledhet hozzátok.
5 Ti végezzétek a szolgálatot a szentély körül és az oltár körül, hogy meg ne haragudjam ismét Izráel fiaira.
6 Mert én választottam ki testvéreiteket, a lévitákat Izráel fiai közül ajándékul, mint az Úr tulajdonait, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátra körül.
7 Te pedig és a fiaid végezzétek mindazt a papi szolgálatot, ami az oltár körül, vagy a kárpit mögött adódik. Ott ti szolgáljatok. Ajándékul adom nektek a papi tisztet. De ha illetéktelen avatkozik bele, meg kell halnia.
8 Azután így beszélt az Úr Áronhoz: Rád bízom a nekem szóló felajánlások kezelését. Izráel fiainak minden szent adományából neked és fiaidnak adtam azokat javadalomként. Örök rendelkezés ez.
9 Ez legyen a tied a legszentebb adományokból, amelyeket nem égettek el: minden áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár vétekáldozat, akár jóvátételi áldozat, amelyet nekem térítenek meg, legyen a tied és a fiaidé, mint legszentebb adomány.
10 Mint legszentebb adományt edd meg azt. Minden férfi ehet belőle. Tartsd szentnek azt!
11 A tied ez mint szent ajándékukból való adomány, Izráel fiainak minden felmutatott áldozatából. Neked adtam azokat és a fiaidnak meg a leányaidnak. Örök rendelkezés ez. Mindenki ehet belőle, aki tiszta a házadban.
12 Neked adom az olaj színe-javát, a must és a gabona színe-javát, mindannak az első termését, amit az Úrnak adtak.
13 Tied legyen a földjükön mindennek az első termése, amelyet bevisznek az Úrnak. Mindenki ehet belőle, aki tiszta a te házadban.
14 Tied legyen mindaz, amit esküvel szenteltek oda Izráelben.
15 Tied legyen az élők közül mindaz, ami az anyaméhet megnyitja, és amit bemutatnak az Úrnak, akár embertől, akár állattól való. De az ember elsőszülöttjét meg kell váltanod, és a tisztátalan állat elsőszülöttjét is váltsd meg.
16 Akiket meg kell váltani, egyhónapos korukban váltsd meg öt ezüstsekelre becsülve a szent sekel szerint, amelyben húsz géra van.
17 De a marha, a juh és a kecske elsőszülöttjét ne váltsd meg, ezek szentek. Vérüket hintsd az oltárra, és kövérjüket füstölögtesd el. Az Úr kedves illatú tűzáldozata ez.
18 Húsuk a tied legyen, mint ahogyan a felmutatott áldozat szegye és jobb combja is a tied.
19 A szent adományok minden fölajánlott részét, amelyet Izráel fiai fölajánlanak az Úrnak, neked, fiaidnak és leányaidnak adom. Örök rendelkezés ez. Az Úr színe előtt örökké megmaradó szövetség ez a te javadra és utódaid javára.
20 Azután ezt mondta az Úr Áronnak: Földjükből nem kapsz örökséget, és nem lesz osztályrészed köztük. Én vagyok a te osztályrészed és örökséged Izráel fiai között.
21 Lévi fiainak pedig örökségül adtam minden tizedet Izráelben. Munkájukért kapják ezt, mert ők végzik a szolgálatot a kijelentés sátránál.
22 Ne közeledjenek többé Izráel fiai a kijelentés sátrához, mert bűnhődni fognak és meghalnak,
23 hanem léviták végezzék a szolgálatot a kijelentés sátránál, és ők bűnhődjenek az ott elkövetett bűnökért. Örök rendelkezés ez nemzedékről nemzedékre, hogy nem kapnak örökséget Izráel fiai között.
24 Mert a lévitáknak adom örökségül Izráel fiainak a tizedét, amelyet az Úrnak ajánlanak föl ajándékul, ezért mondtam nekik, hogy Izráel fiai között nem kaphatnak örökséget.
A léviták áldozata a tizedből
25 Ekkor így beszélt az Úr Mózeshez:
26 Beszélj a lévitákkal, és mondd meg nekik: Amikor megkapjátok Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségül adtam nektek, ajánljátok föl a tizednek a tizedét ajándékul az Úrnak.
27 Úgy tekintendő a ti fölajánlásotok, mint a szérűről való gabona, és mint az, ami a sajtóból folyik.
28 Így ajánljatok föl ti is ajándékot az Úrnak minden tizedből, amelyet Izráel fiaitól kaptok. Az Úrnak szóló ajándékot adjátok oda Áron főpapnak!
29 Minden kapott adományból ajánljatok föl ajándékot az Úrnak, mindenből a kövérjét, ami odaszentelni való.
30 Mondd meg nekik, hogy amikor a kövérjét fölajánlják, úgy tekintendő az a léviták részéről, mint ami a szérűről és a sajtóból kerül ki.
31 Bármely helyen megehetitek azt ti és házatok népe, mert ez a ti béretek a kijelentés sátránál végzett szolgálatért.
32 Nem fogtok bűnhődni, ha fölajánljátok a kövérjét. Így nem szentségtelenítitek meg Izráel fiainak a szent dolgait, és nem haltok meg.
A tisztító víz
19 Azután így beszélt az Úr Mózeshez és Áronhoz:
2 Ez a törvény rendelkezése, amelyet megparancsolt az Úr: Mondd meg Izráel fiainak, hogy vigyenek neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek semmiféle fogyatkozása nincs, és még nem volt rajta iga.
3 Adjátok azt Eleázár papnak, és ő vitesse ki azt a táboron kívülre, és vágják le a jelenlétében.
4 Vegyen Eleázár pap vért az ujjával, és hintsen a vérből hétszer a kijelentés sátra elé.
5 Azután égessék el a tehenet a szeme láttára, a bőrét, a húsát és a vérét a ganéjával együtt égessék el.
6 Vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsin fonalat, és dobja a tehén égő részei közé.
7 Azután mossa ki ruháját a pap, mosakodjék meg vízben, majd menjen be a táborba, de tisztátalan lesz a pap estig.
8 Mossa ki vízben a ruháját az is, aki elégette a tehenet, és mosakodjék meg vízben, de tisztátalan lesz estig.
9 Egy tiszta ember szedje össze a tehén hamvát, helyezze el a táboron kívül egy tiszta helyre, és legyen az Izráel fiai közösségéé, hogy vétektől megtisztító vizet készítsenek vele.
10 De mossa ki a ruháját az, aki összeszedi a tehén hamvát, és legyen tisztátalan estig. Örök rendelkezés legyen ez Izráel fiai és a köztük tartózkodó jövevények részére.
11 Ha valaki megérint bármely emberi holttestet, tisztátalan lesz hét napig.
12 Az ilyen tisztítsa meg magát azzal a vízzel a vétektől a harmadik és a hetedik napon, akkor tiszta lesz. De ha nem tisztítja meg magát a harmadik és a hetedik napon, akkor nem lesz tiszta.
13 Mindaz, aki halottat, emberi holttestet érint, és nem tisztítja meg magát, az tisztátalanná teszi az Úr hajlékát. Ki kell irtani az ilyen embert Izráelből. Amíg nem hintették meg tisztító vízzel, addig tisztátalan lesz, rajta van a tisztátalanság.
14 Ez a törvény, ha egy ember meghal a sátorban: Tisztátalan hét napig mindenki, aki bemegy abba a sátorba, vagy ott van a sátorban.
15 Tisztátalan minden nyitott edény, amelyre nem kötöttek födelet.
16 Mindaz, aki a mezőn fegyverrel megölt embert vagy halottat, emberi csontot vagy sírt érint, tisztátalan lesz hét napig.
17 Vegyenek a tisztátalanért az elégetett vétekáldozat hamvából egy edénybe, és öntsenek rá forrásvizet.
18 Azután vegyen egy tiszta ember izsópot, mártsa a vízbe és hintsen a sátorra, az összes edényre és azokra, akik ott vannak, majd arra is, aki csontot vagy megölt embert, halottat vagy sírt érintett.
19 Hintse meg a tiszta a tisztátalant a harmadik és a hetedik napon, és miután megtisztította őt vétkétől a hetedik napon, az mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, és este már tiszta lesz.
20 De aki tisztátalan, és nem akar megtisztulni vétkétől, azt az embert ki kell irtani a gyülekezetből, mert az Úr szent helyét tisztátalanná tette, és nem hintették meg tisztító vízzel, ezért tisztátalan.
21 Örök rendelkezés legyen ez is: aki a tisztító vizet hinti, mossa ki a ruháját. Mert aki megérinti a tisztító vizet, tisztátalan lesz estig.
22 Minden tisztátalan, amit a tisztátalan megérint. Ha egy ember ér hozzá, az is tisztátalan estig.
Mirjám halála Isten vizet ad a sziklából
20 Izráel fiai, az egész közösség megérkezett a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett a nép Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott temették el.
2 De nem volt vize a közösségnek, ezért összegyülekeztek Mózes és Áron ellen.
3 A nép perelni kezdett Mózessel és ezt mondták: Bárcsak elpusztultunk volna, amikor testvéreink elpusztultak az Úr színe előtt!
4 Miért hoztátok el az Úr gyülekezetét ebbe a pusztába? Azért, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt?!
5 Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból, és miért vezettetek bennünket erre a rossz helyre, ahol nincs hely vetésre, és nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma, még ivóvíz sincs?
6 Mózes és Áron pedig elment a gyülekezet elől a kijelentés sátrának a bejáratához, és arcra borultak. Ekkor megjelent nekik az Úr dicsősége.
7 És az Úr így beszélt Mózeshez:
8 Vedd a botodat, és gyűjtsd össze a közösséget testvéreddel, Áronnal együtt, és szemük láttára parancsoljátok meg a sziklának, hogy adjon vizet. Fakassz nekik vizet a sziklából, és adj inni a közösségnek és állataiknak.
9 Mózes tehát elvette a botját az Úr színe elől a kapott parancs szerint.
10 Azután összegyűjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a szikla elé, és ezt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából?
11 Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre sok víz fakadt, és ivott a közösség meg az állatok.
12 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem tartottatok szentnek Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok.
13 Ezek Meríbá vizei, ahol perbe szálltak Izráel fiai az Úrral, de ő megmutatta nekik, hogy szent.
Edóm nem engedi át Izráelt
14 Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához ezzel az üzenettel: Így szól testvéred, Izráel: Te tudsz mindarról a gyötrelemről, amely bennünket ért.
15 Atyáink Egyiptomba mentek, és hosszú ideig laktunk Egyiptomban. De rosszul bántak velünk és atyáinkkal az egyiptomiak.
16 Akkor segítségért kiáltottunk az Úrhoz, aki meghallotta szavunkat, és angyalt küldött, hogy kihozzon bennünket Egyiptomból. Most itt vagyunk Kádésban, a te határod szélén levő városban.
17 Szeretnénk átvonulni országodon. Nem vonulunk át sem szántóföldön, sem szőlőn, még kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, nem térünk le sem jobbra, sem balra, amíg átvonulunk a területeden.
18 Edóm azonban ezt felelte neki: Nem vonulhatsz át itt, különben fegyverrel vonulok ki ellened.
19 Izráel fiai ezt mondták neki: Az országúton mennénk, és ha vizedet innánk, magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs másról szó, csak arról, hogy gyalogszerrel szeretnénk átvonulni.
20 De Edóm ezt felelte: Nem vonulhatsz át! Sőt kivonult ellene Edóm tekintélyes haddal és hatalmas erővel.
21 Edóm tehát nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon területén, ezért Izráelnek ki kellett kerülnie.
Áron halála
22 Azután elindultak Kádésból, és megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Hór-hegyhez.
23 És ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak a Hór-hegynél, Edóm országának a határán:
24 Áron most elődei mellé kerül. Nem mehet be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok, mivel fellázadtatok parancsom ellen Meríbá vizeinél.
25 Vedd magadhoz Áront és a fiát, Eleázárt, és vidd fel őket a Hór-hegyre.
26 Ott vesse le Áron a ruháit, te pedig öltöztesd fel azokba a fiát, Eleázárt, mert Áron meghal ott, és eltemetik.
27 Mózes úgy cselekedett, ahogyan az Úr parancsolta. Fölmentek a Hór-hegyre az egész közösség szeme láttára,
28 Mózes levettette Áronnal a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, a fiát. Áron meghalt ott a hegytetőn, Mózes és Eleázár pedig lement a hegyről.
29 Amikor látta az egész közösség, hogy Áron elhunyt, siratta őt Izráel egész háza harminc napig.
A rézkígyó
21 Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki a Délvidéken lakott, hogy odaért Izráel az atárimi úton, megtámadta Izráelt, és foglyokat ejtett közülük.
2 Ekkor fogadalmat tett Izráel az Úrnak, és ezt mondta: Ha egyszer kezembe adod ezt a népet, mindenestül kiirtom városait.
3 Az Úr meghallotta Izráel szavát, kezébe adta ezeket a kánaániakat, és Izráel mindenestül kiirtotta őket és városaikat. Ezért nevezték el azt a helyet Hormának.
4 Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme,
5 és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt.
6 Ezért mérgeskígyókat küldött az Úr a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt.
7 Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society