Bible in 90 Days
Bildád első beszéde: A kegyes embert megáldja Isten
8 Akkor megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
2 Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél szádnak beszéde?
3 Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot?
4 Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért fizetett meg nekik.
5 Ha te az Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz,
6 ha tiszta és becsületes vagy, bizonyosan őrködik fölötted, és békés otthont ad igazságodért.
7 Bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel.
8 Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák!
9 Mi csak tegnapiak vagyunk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön.
10 Majd ők megtanítanak, és megmondják neked, tőlük származnak az értelmes szavak!
11 Felnő-e a nád mocsár nélkül? Megnő-e a sás víz nélkül?
12 Alig hajt ki, és ha le sem tépik, akkor is elszárad, minden fűnél előbb.
13 Így járnak, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész.
14 Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a pókháló.
15 Ha házára támaszkodik, nem marad meg, belekapaszkodik, de nem tud megállni.
16 Virul ugyan a napfényben, indája túlnő a kerítésen,
17 gyökerei átbújnak a kőrakáson, megkapaszkodnak a kőhalomban is,
18 de ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nem is láttalak!
19 Csak ennyi öröm van az útján. Azután más nő a földből.
20 Nem veti meg Isten a feddhetetlent, és nem fogja kézen a gonosztevőket.
21 Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással.
22 Gyűlölőidet szégyen borítja, és nem lesz sátra a bűnösöknek.
Jób második válasza: Istennek mindig igaza van
9 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?
3 Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni.
4 Ki olyan bölcs szívű és hatalmas erejű, hogy ellene szegülve épségben tudna maradni?
5 Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában.
6 Megrendíti helyén a földet, oszlopai megrendülnek.
7 Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat.
8 Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein.
9 Ő alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és Dél csillagait.
10 Hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.
11 Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre.
12 Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel?
13 Isten nem vonja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte a szörnyeteg segítői is.
14 Hát én hogy válaszolhatnék neki, hogy válogathatnám meg szavaimat vele szemben?
15 Ha igazam volna, sem válaszolhatnék neki; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene.
16 Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra.
17 Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet.
18 Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól.
19 A hatalmaskodó erőszakra azt mondja: Itt vagyok! A törvénykezésre pedig: Ki idézhet meg engem?
20 Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana.
21 Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet.
22 Mindegy! - azt mondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek.
23 Ha ostora hirtelen megöl, gúnyolja az ártatlanok csüggedését.
24 Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő?
25 Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót.
26 Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.
27 Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat,
28 megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak.
29 Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába?
30 Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet,
31 akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem.
32 Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Menjünk törvénybe egymással!
33 Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét.
34 Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene,
35 akkor beszélnék, és nem félnék tőle. De magamtól ez nem lehetséges.
Jób kutatja szenvedése okát
10 Lelkemből megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű lélekkel!
2 Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem?
3 Jó neked az, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök tanácsának pedig kedvezel?
4 Vajon testi szemeid vannak neked, és úgy látsz, ahogyan az ember lát?
5 Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok éveid, mint az emberé?
6 Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet,
7 pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből!
8 Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani?
9 Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél?
10 Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot?
11 Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át.
12 Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.
13 Mégis ezeket rejtegetted szívedben, tudom, ez volt a szándékod:
14 Ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 Ha bűnös vagyok, jaj nekem! Ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem. Elégeld meg gyalázatomat, lásd meg nyomorúságomat!
16 Hiszen ha gőgös lennék, oroszlánként rontanál rám, és ellenem fordítanád csodálatos hatalmadat.
17 Új tanúkat állítanál ellenem, szaporítanád az engem érő bosszúságot, sorozatosan támadnának ellenem.
18 Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bár kimúltam volna, és szem ne látott volna!
19 Olyan lennék, mint aki nem is volt, akit az anyaméhből vittek a sírba!
20 Úgyis rövid az időm! Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, egy kissé felvidulnék,
21 mielőtt odamegyek, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a halál árnyékának országába,
22 a vaksötét országba, a halál árnyékának sötétségébe, ahol nincs rend, és a fény is olyan, mint a sötétség.
Cófár első beszéde: Jóbnak meg kell alázkodnia
11 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:
2 Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza?
3 Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen?
4 Ezt mondtad: Tanításom helyes, tiszta voltam a szemedben.
5 Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkait veled szemben!
6 Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amely kétszeresen is elég. Megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét.
7 Ki tudod-e találni, mi az Isten titka? A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e?
8 Magasabb az az égnél. Mit tehetsz? Mélyebb a holtak hazájánál. Mit tudhatsz róla?
9 Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.
10 Ha valakit nyomon követ, elfog, és gyűlés elé állít, ki akadályozhatja meg?
11 Hiszen ismeri a hitvány embereket, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda.
12 Az üresfejű ember is válhat értelmessé, a vadszamár csikaja is születhet emberré.
13 Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet,
14 ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék!
15 Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned.
16 Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre.
17 Fényesebbé lesz élted a déli verőfénynél, a homály is olyan lesz, mintha reggel volna.
18 Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel.
19 Ha heversz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked.
20 De a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.
Jób harmadik válasza: Csak Isten bölcs és hatalmas
12 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség?
3 Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló, mint ti. Ki ne tudna ilyesféléket?
4 Nevetséges lettem barátaim előtt, pedig aki Istenhez kiált, azt ő meghallgatja. Mégis nevetséges az igaz és feddhetetlen.
5 A szerencsétlen ember megvetni való - gondolja, aki biztonságban él -, föl kell taszítani a tántorgókat!
6 Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és akik kezükben akarják tartani az Istent.
7 Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak.
8 Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked.
9 Ki ne tudná mindezekről, hogy az Úr keze alkotta őket?
10 Az ő kezében van minden élőnek a léte és a minden emberi testnek adott lélek.
11 A fül különbözteti meg a szavakat, és az íny ízleli az ételt.
12 Az öreg emberek bölcsek, a hosszú életűek megfontoltak.
13 De tőle van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14 Ha ő ront le valamit, nem építik fel, ha bezár valakit, nem engedik ki.
15 Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden, ha nekiereszti, felforgatják a földet.
16 Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő.
17 Tanácsadókat tesz bolonddá, és bírákból űz gúnyt.
18 Királyok bilincseit nyitja ki, és övet köt derekukra.
19 Papokat tesz bolonddá, hatalmasokat ügyefogyottá.
20 Megbízhatóktól vonja meg a szót, vének ítélőképességét veszi el.
21 Előkelőkre zúdít megvetést, hatalmasok övét lazítja meg.
22 Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat.
23 Népeket tesz naggyá, majd elpusztítja őket, népek határát terjeszti ki, azután elűzi őket.
24 Elveszi az ország népe vezetőinek eszét, és hagyja, hogy bolyongjanak az úttalan pusztában.
25 Sötétben tapogatóznak világosság nélkül, hagyja, hogy bolyongjanak, mint a részegek.
Jób vádolja barátait
13 Mindezt saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem.
2 Én is tudom, amit ti tudtok, nem vagyok alábbvaló, mint ti.
3 Ezért a Mindenhatóval akarok beszélni, Istennel szemben akarok védekezni.
4 Mert hazugságot kentek rám, mindnyájan mihaszna orvosok vagytok.
5 Bár elhallgatnátok egészen, akkor bölcsek maradnátok!
6 Hallgassátok meg védekezésemet, és figyeljetek ajkam ellenvetéseire.
7 Isten érdekében beszéltek álnokságot? Az ő érdekében beszéltek hamisságot?
8 Neki akarjátok pártját fogni, vagy Isten mellett perbe szállni?
9 Jó lesz-e, ha megvizsgál benneteket? Becsaphatjátok-e, ahogyan becsapjátok az embereket?
10 Szigorúan megbüntet titeket, ha titokban személyválogatók vagytok.
11 Nem ijedtek meg fenséges voltától? Nem fog el benneteket rettegés?
12 Jeles mondásaitok hamuba írt példázatok, sáncaitok agyagsáncok.
Jób Isten elé akar állni
13 Hallgassatok már el, hadd beszéljek én, bármi történjék is velem!
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, miért tenném kockára életemet?
15 Hiszen megölhet engem! Nem is reménykedem! Csak utaimat akarom védeni előtte.
16 Már az is segítség nekem, hogy elvetemültek nem kerülhetnek elé.
17 Azért hallgassatok figyelmesen szavamra, fületekkel magyarázatomra.
18 Íme, előterjesztem ügyemet! Tudom, hogy nekem van igazam.
19 Van-e, aki perbe száll velem? Akkor elhallgatok és kimúlok.
20 Csak kettőt ne tégy velem, színed elől akkor nem rejtőzőm el:
21 vedd le rólam kezed, ne rémíts és ne ijessz engem!
22 Szólj hozzám, és én válaszolok, vagy én beszélek, és te felelj nekem!
23 Mi a bűnöm, mi a vétkem? Hitszegésem és vétkem ismertesd meg velem!
24 Miért rejted el arcodat, miért tartasz ellenségednek?
25 Elsodort falevelet rémítesz, és száraz szalmaszálat üldözöl,
26 hogy ily sok keserűséget róttál rám, s ifjúkori bűneimért fizetsz meg nekem?!
27 Béklyót tettél a lábamra, ellenőrzöd minden ösvényemet, még lábam nyomát is megjegyzed!
28 Korhadtan mállok szét, mint a molyrágta ruha.
A halál után nincs reménység
14 Az asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal.
2 Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg.
3 Még az ilyen embert is rossz szemmel nézed, engem is törvénybe idézel?!
4 Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlen egy sem.
5 Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amit nem léphet át,
6 akkor légy hozzá elnéző, hogy békén lehessen, és legyen annyi öröme, mint egy napszámosnak!
7 Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai.
8 Még ha elvénül is a földben gyökere, ha elhal is a porban csonkja,
9 a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a csemete.
10 De ha a férfi meghal, lehanyatlik, ha az ember kimúlik, hova lesz?
11 Elfogyhat a víz a tengerből, a folyó kiszikkadhat, kiszáradhat,
12 de az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl, nem serkennek föl alvásukból.
13 Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában, ott rejtegetnél haragod elmúltáig! Kiszabnád időmet, azután újra gondolnál rám.
14 Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni? Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak be nem következik a fordulat.
15 Szólnál hozzám, és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után.
16 Akkor még lépteimet is megszámlálnád, de nem tartanád számon vétkemet.
17 Zacskóban volna lepecsételve minden vétkem, és eltörölnéd bűneimet.
18 Még a hegy is szétomlik, ha ledől, és a kőszikla is elmozdul helyéről.
19 A köveket is lekoptatja a víz, a föld porát is elsodorja az ár. Így pusztítod el a halandó reménységét.
20 Hatalmaskodol rajta szüntelen, s el kell mennie. Eltorzítod arcát, és úgy bocsátod el.
21 Ha tisztességre jutnak fiai, ő nem tudja. Ha semmibe veszik őket, nem veszi észre.
22 Teste csak saját fájdalmát érzi, lelke csak magát gyászolja.
Elifáz második beszéde: Önteltséggel vádolja Jóbot
15 Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:
2 Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát?
3 Vitatkozhat-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal?
4 Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, megcsonkítod az áhítatot is Isten színe előtt.
5 A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszok nyelvét választottad.
6 Saját szád tesz bűnössé, nem én, és ajkaid vallanak ellened.
7 Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál?
8 Talán kihallgattad Isten titkát, és magadhoz ragadtad a bölcsességet?
9 Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Mihez értesz, ami nálunk nincs meg?
10 Ősz is, meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál.
11 Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet?
12 Hova ragadott el a szíved, és miért villognak szemeid,
13 hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon?
14 Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született?
15 Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta szemében.
16 Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!
A bűnösök menthetetlenül elpusztulnak
17 Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit megláttam, azt beszélem el,
18 amit a bölcsek hirdettek, s nem titkolták el azt, ami atyáiktól való.
19 Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen.
20 A bűnös minden nap gyötrődik, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva.
21 Rémítő hangok vannak a fülében, béke idején tör rá a pusztító.
22 Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá.
23 Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamra kész király,
25 mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött.
26 Nekiszegzett nyakkal rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával.
27 Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára;
28 pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek.
29 Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza.
30 Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten szele sodorja el.
31 Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe.
32 Időnap előtt vége lesz, ága nem zöldül ki,
33 mint ahogy a szőlő ledobja az éretlen szemeket, és az olajfa elhullatja virágát.
34 Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.
35 Nyomorúságot fogannak, bajt szülnek és méhükben csalás érlelődik.
Jób negyedik válasza: Ártatlanságának Isten a tanúja
16 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Ilyesmit eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan!
3 Vége lesz-e már az üres beszédnek? Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz?
4 Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok ti az én helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, rázhatnám gúnyosan a fejemet.
5 Szájjal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével enyhíthetnélek.
6 Ha beszélek, nem enyhül fájdalmam. Ha abbahagyom, akkor sem múlik el.
7 Kimerített már engem. Elpusztítottad egész családomat.
8 Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom.
9 Haragja marcangolt, és üldözött engem. Fogait csikorgatja ellenem, villogó szemmel néz rám ellenségem.
10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem.
11 Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat.
12 Nyugton voltam, de összetört. Nyakon ragadott és szétzúzott, céltáblájául tett ki engem.
13 Körülvettek engem íjászai, felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre.
14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 Zsákruhát varrtam bőrömre, és porba hajtottam büszkeségemet.
16 Arcom a sírástól kivörösödött, szempilláimon a halál árnyéka van.
17 Pedig nem tapad kezemhez erőszak, és imádságom tiszta.
18 Föld, ne takard el véremet, ne némuljon el segélykiáltásom!
19 Most is van tanúm a mennyben, aki mellettem bizonyít a magasságban.
20 Saját barátaim csúfolnak! Álmatlanul tekintek Istenre,
21 hogy igazolja a férfiút Istennél, s az embert embertársával szemben.
22 Mert ez a néhány esztendő eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek.
17 Lelkem összetört, napjaim kialvóban vannak: a temető vár énrám!
Jób barátai rosszindulatúak
2 Bizony, gúnyolódásban van részem! Gáncsoskodásaik miatt virraszt szemem.
3 Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem?
4 Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket.
5 Aki haszonért jelenti föl embertársait, annak a fiai hiába fognak sóvárogni.
6 Szóbeszéd tárgyává tett a népek előtt, olyan vagyok, mint akit arcul köptek.
7 Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Elszörnyednek ezen a becsületes emberek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt.
9 De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és a tiszta kezű ereje megnő.
10 De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!
Jób készül a halálra
11 Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai.
12 Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség.
13 Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam,
14 ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nénémnek,
15 hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt?
16 Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk.
Bildád második beszéde: A bűnösökre pusztulás és feledés vár
18 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
2 Mikor hagytok már fel a szavakkal? Gondolkozzatok, és aztán beszéljünk!
3 Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?
4 Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla?
5 Sőt, a bűnösök világossága kialszik, tüzük lángja nem fénylik.
6 A világosság elsötétedik sátrában, mécsese kialszik mellette.
7 Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tanácsa buktatja el.
8 Mert lába hálóba bonyolódik, és kelepcébe kerül.
9 Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.
10 Kötél van elrejtve számára a földön, és csapda van ösvényén.
11 Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon.
12 Éhesen vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem, hogy elbuktassa.
13 Darabonként rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete.
14 El kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé.
15 Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak.
16 Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága.
17 Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán.
18 Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik.
19 Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén.
20 Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat.
21 Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.
Jób ötödik válasza: Elhagyták az emberek
19 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Meddig kínozzátok még lelkemet, meddig akartok még szavaitokkal összetörni?
3 Már tízszer is gyaláztatok engem. Nem szégyellitek, hogy így gyötörtök?
4 Ha valóban tévedtem is, énrajtam marad a tévedésem.
5 Ha valóban fölém akartok kerekedni, és rám akarjátok bizonyítani a gyalázatot,
6 akkor pedig tudjátok meg, hogy Isten nyomorított meg, és ő kerített hálójába engem.
7 Ha erőszak miatt kiáltozom, nem kapok választ. Segítségért kiáltok, de nem véd a törvény.
8 Eltorlaszolta utamat, nem mehetek tovább, ösvényeimre sötétséget borított.
9 Dicsőségemtől megfosztott, levette fejemről a koronát.
10 Kitépte reménységemet, mint valami fát, letördelt körös-körül: tönkrementem.
11 Fellángolt ellenem haragja, és ellenségének tekintett engem.
12 Együtt támadtak csapatai, utat törtek ellenem, tábort vertek sátram körül.
13 Rokonaimat eltávolította mellőlem, ismerőseim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Szomszédaim elhagytak, ismerőseim elfelejtettek.
15 A házamban élők és szolgálóim idegennek tartanak, rám sem ismernek többé.
16 Szolgámnak kiáltok, de nem válaszol, még ha könyörgök is neki.
17 Feleségem undorodik leheletemtől, testvéreim iszonyodnak tőlem.
18 Még a kisgyermekek is megvetnek, ha föl akarok kelni, kicsúfolnak.
19 Utál minden bizalmas barátom. Akiket szerettem, ellenem fordultak.
20 Bőröm és húsom a csontomhoz tapad, csak a fogam húsa maradt meg.
Jób hisz abban, hogy megváltója él
21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam, barátaim, mert Isten keze vert meg engem!
22 Miért üldöztök, mint az Isten, miért nem elégedtek meg testemmel?
23 Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak följegyeznék egy könyvbe,
24 vas íróvesszővel és ólommal minden időkre kősziklába vésnék!
25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött,
26 s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.
27 Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek.
28 Ha ezt mondjátok: Mivel kényszerítsük őt, hogy megtaláljuk bajának a gyökerét,
29 akkor rettegjetek a fegyvertől, mert a harag fegyveres büntetést szül, és megtudjátok, hogy van ítélőbíró.
Cófár második beszéde: A gonoszok jóléte mulandó
20 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:
2 Azért kényszerít ingerültségem feleletre, s amiatt van nyugtalanság bennem,
3 mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ.
4 Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre,
5 a bűnösök vigadozása rövid ideig tart, és az elvetemültek öröme egy pillanat?
6 Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje,
7 semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt mondják: Hova lett?
8 Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás.
9 Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén nem törődnek többé vele.
10 Fiai a nincstelenek kedvében járnak, és vagyonát kiereszti kezéből.
11 Ha csontjai tele is voltak ifjú erővel, az vele együtt a porba hanyatlik.
12 Ha édes szájában a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt,
13 ha sajnálja azt lenyelni, és ínye között tartogatja,
14 eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne.
15 Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten.
16 Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg,
17 hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben, a tejjel és mézzel folyó patakokban.
18 Elveszíti, amit szerzett, nem élvezheti, cserével nyert gazdagságának sem örülhet.
19 Hiszen tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építi tovább.
20 Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg.
21 Falánksága semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós jóléte.
22 Bár nagy bőségben él, szorult helyzetbe jut, lesújt rá az összes nyomorult keze.
23 Amikor meg akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját, záporként hullatja rá evés közben.
24 Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át.
25 Kirántja, és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el.
26 Rejtett kincseire teljes sötétség vár, majd megemészti a még föl nem szított tűz. Veszedelem éri, aki sátrába menekült.
27 Leleplezi bűnét az ég, és ellene támad a föld.
28 Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján.
29 Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől.
Jób hatodik válasza: A gonoszokat utoléri a büntetés
21 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Hallgassátok meg figyelmesen szavamat, ezzel vigasztaljatok!
3 Tűrjétek el, ha én is beszélek, s miután beszéltem, gúnyolhattok.
4 Hiszen nem emberek miatt panaszkodom, nem ok nélkül türelmetlenkedem!
5 Forduljatok felém, szörnyedjetek el, és tegyétek kezeteket a szátokra!
6 Ha rágondolok, megzavarodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak.
8 Ivadékaik előttük jutnak jómódba, sarjadékaik szemük láttára.
9 Házukban békesség van, rettegés nélkül, nincs rajtuk Isten vesszeje.
10 Bikája hág, és nem hiába, tehene ellik, és nem vetél el.
11 Kieresztik kisfiaikat, mint a juhokat, és ugrándoznak gyermekeik.
12 Dob és citera mellett énekelnek, és síp hangjánál örvendeznek.
13 Jólétben töltik napjaikat, és csendesen szállnak le a holtak hazájába.
14 Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utaidról!
15 Mert kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk, és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk?
16 Pedig jólétük nincs a kezükben. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!
17 Hányszor kialszik a bűnösök mécsese, veszedelem éri őket, és pusztulást osztogat Isten haragja!
18 Olyanok lesznek, mint a szél hordta törek, és mint a polyva, melyet elragadott a forgószél.
19 Csak fiainak tartogat veszedelmet az Isten? Neki fizet meg, majd megtudja!
20 Saját szemével látja meg romlását, és a Mindenható izzó haragját issza.
21 Mert mit törődik már halála után háza népével, ha hónapjainak száma elfogyott?
22 Kioktathatja-e valaki az Istent? Hiszen ő ítélkezik a magasság lakói fölött is!
23 Az egyik meghal ereje teljében, minden gondtól mentesen és nyugodtan.
24 Lágyéka tele van kövérséggel, csontjaiban zsíros velő van.
25 A másik pedig meghal keserű lélekkel, mert nem élvezte a jót.
26 Egyformán a porba kell feküdniük: ellepik őket a férgek.
27 Látjátok, ismerem gondolataitokat, és az ellenem szőtt fondorlatokat.
28 Mert azt mondjátok: Hol van az előkelők háza, hol van a sátor, ahol a bűnösök laknak?
29 Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik utazni szoktak, és nem ismeritek intéseiket,
30 hogy a veszedelem napját Isten a gonoszoknak tartogatja, és a harag napja felé viszi őket?
31 Ki veti szemére dolgait, ki fizet meg neki tetteiért?
32 Ha kiviszik a temetőbe, sírdombja fölött őrködnek.
33 Édesek neki a völgy hantjai, és sok ember vonul utána, meg előtte is számtalan.
34 Miért akartok hiábavalósággal vigasztalni? Válaszaitokból a rosszindulat beszél.
Elifáz harmadik beszéde: Jób megérdemelte büntetését
22 Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:
2 Használhat-e az ember Istennek? Hiszen csak önmagának használ az okos.
3 Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz vagy? Van-e haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz?
4 Talán azért fenyít téged, mert féled őt, ezért száll perbe veled?
5 Bizony sok gonoszságod van, és bűneidnek se vége, se hossza!
6 Hiszen zálogot vettél atyádfiaitól ok nélkül, és meztelenre vetkőztetted őket.
7 A szomjazónak nem adtál vizet inni, az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8 A hatalmaskodóé az ország, a kiváltságosok laknak benne.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait összetörted.
10 Ezért vannak körülötted csapdák, és hirtelen rémület ijeszt téged.
11 Sötétség lep meg; nem látsz, vízáradat borít el.
12 Mennyei magasságban van az Isten! Nézd, milyen magasan ragyognak a csillagok!
13 És te azt kérdezted: Mit tud az Isten? Ítélkezhet-e a sötét felhőn keresztül?
14 Sűrű felhők rejtik el őt, nem lát, és az ég peremén jár-kel.
15 Követed-e az ősidők ösvényét, amelyet álnok emberek tapostak,
16 akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár?
17 Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk! Mit tehet értünk a Mindenható?
18 Ő mégis megtöltötte házukat javaival. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!
19 Ezt látva, örülnek az igazak, az ártatlan pedig így gúnyolja őket:
20 Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is!
Jóbnak meg kell térnie
21 Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz.
22 Fogadd el szájából a tanítást, és szívleld meg mondásait!
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz, és eltávolítod az álnokságot sátradból.
24 Porba dobod az aranyat, patak kövei közé az ófíri aranyat,
25 és akkor a Mindenható lesz az aranyad és válogatott ezüstöd.
26 Akkor majd a Mindenhatóban gyönyörködsz, és arcodat Istenhez emeled.
27 Ha könyörögsz hozzá, meghallgat, te pedig teljesíted fogadalmaidat.
28 Ha valamit elhatározol, meglesz, világosság ragyogja be utadat.
29 Ha megaláztak, mondd azt, hogy gőgös voltál, mert azon segít Isten, aki lesüti a szemét.
30 Még azt is megmenti, aki nem ártatlan, mert ha tiszta lesz a kezed, megmenekülsz.
Jób hetedik válasza: Bízik Isten igazságos ítéletében
23 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Most is csak lázongás, ha panaszkodom, kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat.
3 Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a trónusáig,
4 eléje terjeszteném ügyemet, tele lenne szám szemrehányással,
5 hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol, és hogy megértsem, mit is mond nekem:
6 teljes erővel perel-e majd velem, vagy pedig csak figyel rám?
7 Becsületes emberként vitatkoznék vele, és végleg fölmentene engem a bírám.
8 De ha kelet felé megyek, nincs ott, ha nyugat felé, nem veszem észre.
9 Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom.
10 Csak ő tudja, milyen úton járok. Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok.
11 Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla.
12 Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait.
13 Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván.
14 Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám. Ilyesfélét gyakran szokott tenni.
15 Ezért megrettenek színe előtt, ha csak rá gondolok is, rettegek tőle.
16 Mert Isten csüggesztette el szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 Mert nem a sötétség miatt kell elnémulnom, nem az arcomat borító sűrű homály miatt.
A gonosz emberek vétkei
24 Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik?
2 Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el, és legeltetik.
3 Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul elveszik.
4 Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország minden nyomorultjának.
5 Olyanok, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek.
6 A bűnösök mezején szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek.
7 Mezítelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk.
8 Zivatar áztatja őket a hegyekben, sziklába kapaszkodnak, ha nincs menedékhelyük.
9 Letépik az emlőről az árvát, és zálogul viszik el a szegénytől.
10 Mezítelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét.
11 Mások házában ütnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak.
12 A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel.
13 Vannak, akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein.
14 Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje a nyomorultat és a szegényt; a tolvaj pedig éjjel.
15 A parázna szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre - gondolja -, és leplet borít az arcára.
16 Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.
17 Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.
Jön a méltó büntetés
18 Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe.
19 Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek.
20 Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa.
21 Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót.
22 Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét; de bár még áll, nem bízhatik életében.
23 Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait.
24 Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat.
25 Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society