Bible in 90 Days
7 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerõsödnek nevezd,
5 Hogy megõrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az õ beszédivel hizelkedõ idegentõl.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.
11 Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.
21 [És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;
23 Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
27 Sírba vívõ út az õ háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.
8 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?
2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]
5 Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.
12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.
14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.
15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
17 Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.
18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
21 Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.
22 Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.
23 Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.
24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
25 Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.
26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.
27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
28 Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;
29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.
31 Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.
32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.
33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.
35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.
36 De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!
9 Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván.
2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
3 Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:
5 Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
13 Balgaság asszony fecsegõ, bolond és semmit nem tud.
14 És leült az õ házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
16 Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja:
17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges!
18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai!
10 Salamon bölcs mondásai.
A bölcs fiú örvendezteti az õ atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az õ anyjának.
2 Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.
3 Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.
4 Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.
5 Gyûjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítõ fiú.
6 Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erõszaktételt fed be.
7 Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.
8 A bölcs elméjû beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.
9 A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az õ útát, kiismertetik.
10 A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.
11 Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erõszaktételt fedez el.
12 A gyûlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.
13 Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vesszõ pedig a bolond hátának [való.]
14 A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.
15 A gazdagnak marhája az õ megerõsített városa; szûkölködõknek romlása az õ szegénységök.
16 Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bûnre van.
17 A bölcseség megõrizõnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.
18 A ki elfedezi a gyûlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.
19 A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.
20 Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érõ.
21 Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.
22 Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal [semmi] nem szerez bántást.
23 Miképen játék a bolondnak bûnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen [cselekedni.]
24 A mitõl retteg az istentelen, az esik õ rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.
25 A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.
26 Minémû az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.
27 Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.
28 Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.
29 Erõsség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedõinek.
30 Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.
31 Az igaznak szája bõségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.
32 Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.
11 Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.
2 Kevélység jõ: gyalázat jõ; az alázatosoknál pedig bölcseség van.
3 Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.
4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.
5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az õ útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
6 Az igazaknak igazságok megszabadítja õket; de az õ kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.
7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az õ reménysége; a bûnösök várakozása is elvész.
8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen õ helyette beesik abba.
9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.
11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
12 Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.
13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot.
14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz.
16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.
17 Õ magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.
18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzõnek pedig jutalma valóságos.
19 A ki õszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére [míveli azt].
20 Útálatosok az Úrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig õ nála, a kik az õ útjokban tökéletesek.
21 Kézadással [erõsítem,] hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.
22 [Mint] a disznó orrában az aranyperecz, [olyan] a szép asszony, a kinek nincs okossága.
23 Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.
24 Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.
25 A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.
26 A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás [van].
27 A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az.
28 A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.
29 A ki megháborítja az õ házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek.
30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
31 Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös!
32 A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az.
12 A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja õ.
2 Nem erõsül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.
3 A derék asszony koronája az õ férjének; de mint az õ csontjaiban való rothadás, [olyan] a megszégyenítõ.
4 Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.
5 Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.
6 Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.
7 Az õ értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjû útálatos lesz.
8 Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szûk kenyerû.
9 Az igaz az õ barmának érzését [is] ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
10 A ki míveli az õ földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.
11 Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád [gyümölcsöt.]
12 Az ajkaknak vétkében gonosz tõr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.
13 Az õ szájának gyümölcsébõl elégedik meg a férfi jóval; és az õ cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.
14 A bolondnak úta helyes az õ szeme elõtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.
15 A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.
16 A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.
17 Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tõrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.
18 Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.
19 Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.
20 Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.
21 Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hûségesen, kedvesek õ nála.
22 Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.
23 A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizetõ lesz.
24 A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.
25 Útba igazítja az õ felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti õket.
26 Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.
27 Az igazságnak útjában van élet; és az õ ösvényének úta halhatatlanság.
13 A bölcs fiú [enged] atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.
2 A férfi az õ szájának gyümölcsébõl él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.
3 A ki megõrzi az õ száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.
4 Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.
5 A hamis dolgot gyûlöli az igaz; az istentelen pedig gyûlölségessé tesz és megszégyenít.
6 Az igazság megõrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bûnöst.
7 Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.
8 Az ember életének váltsága lehet az õ gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.
9 Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.
10 Csak háborúság lesz a kevélységbõl: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.
11 A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyûjt, megõregbíti [azt.]
12 A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.
13 Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.
14 A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.
15 Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.
16 Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az õ bolondságát.
17 Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.
18 Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktõl magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.
19 A megnyert kivánság gyönyörûséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.
20 A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.
21 A bûnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet [Isten.]
22 A jó örökséget hágy unokáinak; a bûnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.
23 Bõ étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.
24 A ki megtartóztatja az õ vesszejét, gyûlöli az õ fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi õt fenyítékkel.
25 Az igaz eszik az õ kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szûkölködik.
14 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt.
3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.
4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.
5 A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.
7 Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
8 Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
9 A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
10 A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.
11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
12 Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út.
13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
14 Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú.
15 Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.
17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.
18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
20 Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
21 A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek.
23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.
24 A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság.
25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
26 Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.
27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.
28 A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29 A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.
30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.
32 Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti.
34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.
35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.
15 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.
2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.
3 Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.
4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
5 A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.
6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.
7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.
8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.
9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
10 Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.
11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.
12 Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.
13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]
16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.
17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.
18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.
19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.
21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.
22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.
23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!
24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.
25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.
26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.
27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.
28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
29 Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.
30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.
31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.
16 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
4 Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
9 Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.
10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.
11 Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.
12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.
13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.]
14 A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.
16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.
18 A megromlás elõtt kevélység [jár], és az eset elõtt felfuvalkodottság.
19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
22 Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.
24 Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25 Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.
26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.
27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;
28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
29 Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.
30 A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.
31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
32 Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
33 Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.
17 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
4 A gonosztevõ hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtõjét; a ki gyönyörködik [másnak] nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
8 Drága kõ az ajándék elfogadójának szemei elõtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen elõhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az õ bolondságában.
13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
14 [Mint] a ki árvizet szabadít el, [olyan] a háborúság kezdete; azért minekelõtte kihatna, hagyd el a versengést.
15 A ki igaznak mondja a bûnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettõ.
16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
17 Minden idõben szeret, a ki [igaz] barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja elõtt.
19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
20 Az elfordult szívû ember nem nyerhet jót, és a ki az õ nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
21 A ki szül bolondot, [szüli] õ magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
23 A kebelbõl [kivett] ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei [országolnak] a földnek végéig.
25 Búsulása az õ atyjának a bolond fiú, és az õ szülõjének keserûsége.
26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkû, az értelmes férfiú.
28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.
18 A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.
2 Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az õ elméje nyilvánvalóvá legyen.
3 Mikor eljõ az istentelen, eljõ a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.
4 Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.
5 A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.
6 A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az õ szája ütésekért kiált.
7 A bolondnak szája az õ romlása, és az õ beszédei az õ életének tõre.
8 A susárlónak beszédei hizelkedõk; és azok a szív belsejét áthatják.
9 A ki lágyan viseli magát az õ dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.
10 Erõs torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.
11 A gazdagnak vagyona az õ erõs városa, és mint a magas kõfal, az õ gondolatja szerint.
12 A megromlás elõtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség elõtt pedig alázatosság van.
13 A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.
14 A férfiú lelke elviseli a maga erõtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?
15 Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.
16 Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi õt.
17 Igaza van annak, a ki elsõ a perben; mígnem eljõ az õ peresfele, és megvizsgálja õt.
18 A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erõseket elválasztja.
19 A felingerelt atyafiú [erõsb] az erõs városnál, és [az ilyen] versengések olyanok, mint a vár zárja.
20 A férfi szájának hasznával elégedik meg az õ belseje; az õ beszédének jövedelmével lakik jól.
21 Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában [van], és a [miképen] kiki szeret azzal élni, [úgy ]eszi annak gyümölcsét.
22 Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!
23 Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.
24 Az ember, a kinek [sok] barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.
19 Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvûnél, a ki bolond.
2 A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki [csak] a lábával siet, hibázik.
3 Az embernek bolondsága fordítja el az õ útát, és az Úr ellen haragszik az õ szíve.
4 A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytõl pedig az õ barátja elválik.
5 A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.
6 Sokan hizelegnek a nemeslelkû embernek, és minden barát az adakozóé.
7 A szegényt minden atyjafia gyûlöli, még barátai is eltávolodnak tõle; unszolja szavakkal, de õk eltünnek.
8 A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megõrzi az értelmességet, jót nyer.
9 A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.
10 Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem [illik] a szolgának uralkodni a fejedelmeken.
11 Az embernek értelme hosszútûrõvé teszi õt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.
12 Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az õ jóakaratja.
13 Romlása az õ atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelõdése.
14 A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.
15 A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.
16 A ki megtartja a parancsolatot, megtartja õ magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.
17 Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az õ jótéteményét megfizeti néki.
18 Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény [felõle;] de annyira, hogy õt megöld, ne vigyen haragod.
19 A nagy haragú [ember] büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled [haragját.]
20 Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.
21 Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.
22 A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.
23 Az Úrnak félelme életre visz; és [az ilyen] megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.
24 Bemártja a rest az õ kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.
25 Ha a csúfolót megvered, az együgyû lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.
26 A ki atyjával erõszakoskodik, anyját elûzi: gyalázatos és megszégyenítõ fiú az.
27 Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, [mely téged arra visz], hogy a bölcseségnek igéjétõl eltévedj.
28 A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.
29 A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.
20 A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!
2 Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.
3 Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik.
4 A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.
5 Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.
6 A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?
7 A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!
8 A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.
9 Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?
10 A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.
11 Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete.
12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt.
13 Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel.
14 Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.
15 Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.
16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.
17 Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.
18 A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.
19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.
20 A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.
21 A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.