Bible in 90 Days
Prófécia Jeruzsálem ostromáról és szabadulásáról
29 Nézzétek Ariélt!
Ó, Áriél, a város,[a] ahol Dávid lakott!
Adjatok még egy évet az évekhez,
hadd forogjanak körbe az ünnepek!
2 Azután bizony megszorongatlak, Ariél,
hogy sírni és jajgatni fogsz,
akkor leszel igazán az én Ariélem!
3 Körülveszlek, ostromollak,
sáncokat építek ellened,
4 porig alázlak, hogy a porból szólsz,
a föld alól suttogsz majd, mint a holtak.
5 Ellenségeid annyian lesznek,
mint a polyva,
kegyetlen támadóid ellepnek,
mint a por.
De hirtelen-váratlan
6 megbüntet téged az Örökkévaló, a Seregek Ura!
Megbüntet mennydörgéssel, földrengéssel,
nagy zúgással, forgószéllel,
erős viharral és emésztő tűzzel.
7 Ellenségeid sokasága, a nemzetek,
akik téged támadnak, Ariél,
akik szorongatnak és váradat ostromolják,
mind úgy járnak, mint az álmodó,
mint aki éjjeli látomást lát.
8 Mint az éhes ember, aki álmában jóllakik,
de felébredve mégis éhség mardossa,
vagy mint a szomjazó, aki álmában iszik,
s arra ébred, hogy szomjában eleped
— így jár a nemzetek serege,
amely Sion hegye ellen harcol!
Prófécia a szellemi vakságról
9 Csodálkozzatok csak,
és ámuljatok!
Fogjátok csak be szemeteket,
míg majd egészen megvakultok!
Részegedjetek meg, de ne bortól!
Tántorogjatok, de ne részegítő italtól!
10 Hiszen az Örökkévaló öntötte rátok
a mély kábultság szellemét,
bezárta a szemeket: a prófétákat,
letakarta a fejeket: akik látomásokat látnak!
11 Ezért hát minden prófécia és látomás
olyan lesz számotokra, mint a lepecsételt írás!
Ha írástudónak adják, hogy olvassa,
azt feleli: „Nem értem, mert lepecsételték!”
12 Ha meg írástudatlannak adják,
azt mondja: „Nem ismerem a betűket.”
13 Azt mondja az Úr:
„E nép szíve eltávolodott tőlem,
csak a szájukkal tisztelnek,
csak szavaikkal színlelik, hogy szeretnek.
Még istentiszteletük is
betanult emberi hagyományok szajkózása.
14 Ezért hát nézzétek,
milyen csodálatosan bánok velük:
mindenki ámul és csodálkozik rajta!
Mert a bölcseket elhagyja bölcsességük,
s az értelmesek értelme elvész.”
15 Nézzétek azokat, akik terveiket
el akarják titkolni az Örökkévaló elől!
Nézzétek azokat, akik a sötétben cselekszenek,
mert azt hiszik, hogy senki sem látja őket!
16 Milyen ostobán kiforgatjátok ezt!
Vajon nem nagyobb-e a fazekas,[b]
mint kezében az agyag?
Mondhatja-e a korsó a mesternek:
„Nem is te készítettél engem!”
Mondhatja-e az agyag a fazekasnak:
„Nem értesz a mesterséghez, te ügyetlen!”
Azon a napon a süketek hallanak, a vakok látnak
17 Bizony, csak még egy kis idő,
és újra gyümölcsössé lesz a libanoni vadon,
a szőlőskert pedig sűrű erdőnek fog látszani.
18 Azon a napon a süketek
meghallják a könyvtekercs szavait,
a vakok ismét látnak,
mert a sötétség és homály eltűnik.
19 A szelídek és alázatosak ismét örülnek az Örökkévalónak,
a nincstelenek örvendeznek Izráel Szentjének.
20 Mert a kegyetlen zsarnok semmivé lesz,
és a gúnyolódó eltűnik.
Akik gonoszságra törekednek,
21 egy szóért is megrágalmaznak valakit,
csapdába ejtik, aki igazságosan ítél a kapuban,
mondvacsinált ürüggyel akadályozzák az igazat
— azok mind elpusztulnak.
22 Ezért azt mondja Jákób népének az Örökkévaló, aki Ábrahámot megváltotta:
„Többé nem szégyenül meg Jákób,
arca sem sápad el soha,
23 mert meg fogja látni gyermekeit,
akiket kezem alkotott,
és együtt fogják megszentelni nevem,
együtt tisztelik Jákób Szentjét,
és félik Izráel Istenét.
24 Akkor a tévelygők megismerik az Örökkévalót,
a zúgolódók pedig elfogadják a helyreigazítást.”
Prófécia az Egyiptommal való szövetkezés ellen
30 Azt mondja az Örökkévaló: „Nézzétek ezeket a lázadó fiakat,
akik elpártolnak tőlem!
Terveket szőnek,
de nem tanácsom szerint,
szövetséget kötnek,
de nem Szellemem által!
Csak bűneiket szaporítják még ezzel is.
2 Lemennek Egyiptomba,
de prófétámat fel sem keresik,
tanácsomat meg sem kérdezik.
A fáraótól kérnek védelmet,
Egyiptom árnyékába menekülnek.
3 Ezért a fáraó védelmében csalódni fognak,
Egyiptom árnyéka csak megaláztatást hoz nekik.
4 Júda vezetői Cóánba mentek,
követei egészen Hánészig[c] jutottak,
5 mégis mind csalódni fognak,
mert olyan népben bíztak,
amely nem tud segíteni.
Abban reménykednek,
aki semmit sem használ nekik,
csak szégyent és gyalázatot hoz rájuk.”
6 Az Örökkévaló súlyos kijelentése Júda követeiről:
Viszik súlyos terhüket a déli sivatagban.
Kincsekkel és drágaságokkal rakták meg
a tevéket és szamarakat.
Keresztülmennek a nyomorúság és szenvedés földjén,
a vadállatok veszélyes földjén,
oroszlánok és mérges kígyók között.
Viszik ajándékaikat a népnek,
amely nem tud rajtuk segíteni.
7 Bizony, segítségük egy fabatkát sem ér!
Ezért nevezem Egyiptomot így:
„Nagyszájú, de csak üldögél tehetetlen.”[d]
8 „Te pedig, jegyezd fel ezt!
Írd könyvtekercsbe,
hogy megmaradjon a következő időkre,
fennmaradjon örökre!
9 Írd fel, hogy lázadó ez a nép,
hűtlen fiak,
nem akarnak az Örökkévaló tanítására hallgatni!
10 Azt mondják a látóknak: »Ne lássatok!«[e]
A prófétáknak: »Ne prófétáljatok igazat,
inkább kedvünkre valót, hízelgőt!
Prófétáljatok sima beszéddel,
ámítsatok csalárdsággal!
11 Hagyjátok már abba,
eleget hallottuk már!
Ne emlegessétek örökké
Izráel Szentjét!«”
12 Ezért hát ezt üzeni nektek Izráel Szentje:
„Mivel szavaimat nem tisztelitek,
inkább hisztek a hazugságnak,
és abban bíztok, aki becsap és nyomorgat titeket,
13 ezért bűneitek miatt úgy jártok,
mint a megrepedt fal,
amely már összedőlni készül,
de egy nap majd leomlik hirtelen-váratlan.
14 Egy pillanat alatt összetörik, mint a cserépkorsó,
amelyet gazdája haragjában a földhöz csapott,
ízzé-porrá zúzott úgy,
hogy cserepeivel már
sem tüzet nem vihet senki a tűzhelyről,
sem vizet nem meríthet a ciszternából.”
15 Ezért hát azt mondja nektek az Örökkévaló Isten, Izráel Szentje:
„Ha visszatértek hozzám,
ha bennem megpihentek:
megmenekültök.
Ha bíztok bennem és nem aggódtok,
ha belső békétek és nyugalmatok megőrzitek:
erőt adok nektek.
De nektek nem kellett ez a menedék!
16 Nem! Inkább azt mondtátok:
»Lóra ülünk, elvágtatunk,
gyors paripán menekülünk!«
Hát majd vágtattok is üldözőitek előtt,
menekültök előlük, de hiába,
mert lovaik gyorsabbak lesznek!
17 Mikor egyikük rátok kiált,
ezren menekültök!
Ha öten fenyegetnek,
mind elfuttok előlük.
Nem marad más utánatok,
csak egy magányos jelfa[f] a hegycsúcson,
csupán egyetlen zászló a dombtetőn.”
Prófécia a jövendő szabadulásról
18 Még vár az Örökkévaló,
hogy könyörülhessen rajtatok,
s majd fölkel,
hogy megvigasztaljon titeket,
mert az ítélet Istene az Örökkévaló!
Áldottak, akik bizalommal és reménységgel várják őt!
19 Ezért hát Sion népe, Jeruzsálem lakosai, ne sírjatok! Meghallja az Örökkévaló segély-kiáltásotokat, s válaszul biztosan megkönyörül rajtatok. Soha többé nem kell sírnotok! 20 Bár egy ideig az Úr a nyomorúság kenyerével etet, és a szenvedés vizével itat benneteket, de nem lesz ez mindig így! Mert Tanítód nem lesz többé rejtve előtted, te pedig meglátod őt, és rászegzed tekinteted! 21 Ha letérsz az útról, ha jobbra vagy balra elhajolsz, füled meghallja a mögötted szóló hangot: „Ez a helyes út, ezen járjatok!” 22 Akkor megutálod ezüstözött bálványaidat, megundorodsz aranyozott szobraidtól, mint mocskos rongyot, szemétre hajítod őket, és rákiáltasz: „Ki innen!”
23 Akkor az Örökkévaló esőt ad vetésedre, áldott esőt vetőmagodra, s a föld gazdagon terem. Kenyered tápláló lesz és bőséges, még jószágaid is dúsfüvű, tágas mezőn legelnek. 24 Igavonó ökreid és teherhordó szamaraid megtisztított, sózott abrakot[g] kapnak. 25 A hegyeken és dombokon mindenfelé bővizű folyók és patakok folynak a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak.
26 A Hold sápadt fénye olyanná lesz, mint a ragyogó napfény. A Nap fénye pedig hétszeresére erősödik: mintha hét Nap világítana egyszerre, amikor az Örökkévaló bekötözi népe sebeit, és meggyógyítja sérüléseiket, amelyeket csapásai okoztak.
Nézzétek! Az Örökkévaló neve jön messziről!
27 Nézzétek! Az Örökkévaló közeledik messziről!
Izzó haragja súlyos terhét ki bírja el?
Ajkán lángoló harag szavai,
nyelvén megemésztő tűz igéi,
28 lehelete, mint az áradó folyó,
mely torkig ér.
A pusztulás rostáját már kezébe vette,
hogy a nemzeteket kirostálja,
s a tévelygés zabláját teszi a népek szájába.
29 Akkor fölzendül éneketek, mint mikor az ünnep estéje beköszönt. Szívetek úgy örvend, mint az ünnepi menetben, mikor az ujjongó sokaság énekelve vonul, hangszerekkel kísérve, az Örökkévaló hegyére, Izráel Kősziklájához.
30 Akkor fölzendül az Örökkévaló dicsőséges hangja, és mindenki meghallja. Akkor izzó haragjában lesújt karja, és mindenki meglátja. Emésztő tűz lángjában, pusztító jégesőben, viharban, és tomboló orkán dühében meglátják az Örökkévalót cselekedni! 31 Hangjára megretten Asszíria, mert botjával megveri az Örökkévaló. 32 S valahányszor lesújt rá, a rég elhatározott büntetéssel, felhangzik ujjongó éneketek és a hangszerek hangja, mert az Örökkévaló újra meg újra harcol ellene.
33 Hiszen készen áll a vesztőhely[h] a királynak[i] már régen! Számára készült az, mélyen és szélesen. Máglyája tüze kiolthatatlan, s az Örökkévaló lehelete, mint kénköves lávafolyam lobbantja lángra, égni fog örökké!
Figyelmeztetés Egyiptom segítsége ellen
31 Nézzétek azokat, akik Egyiptomba mennek segítségért,
és a lovak erejében reménykednek!
Akik a harci szekerek sokaságában,
meg az erős egyiptomi lovasságban bíznak.
Akik nem Izráel Szentjétől várják a szabadítást,
s nem az Örökkévalót keresik.
2 Pedig az Örökkévalónál van a bölcsesség,
és veszedelmet hoz rájuk,
szavát nem vonja vissza!
Bizony, felkel az Örökkévaló
a gonoszok nemzedéke ellen,
és rátámad azokra,
akik segítik a vétkezőket.
3 Hiszen az egyiptomiak, nem istenek,
csak emberek!
Lovaik csak hús-vér állatok,
nem szellemek!
Mikor az Örökkévaló kinyújtja karját,
és lesújt rájuk,
elhullanak mind a segítők,
mind, akiket segítenek!
Elvesznek mindketten véglegesen.
Prófécia Asszíria ellen
4 Az Örökkévaló mondta ezt nekem:
„Mikor az oroszlán, vagy a kölyke zsákmányt ejt,
s ordítva megáll a préda fölött,
hiába veszik körül a pásztorok,
nem ijed meg a hangjuktól.
Hiába lármáznak a pásztorok,
nem fut el prédája mellől.”
Így lesz az Örökkévaló, a Seregek Ura is,
mikor leszáll a Sion hegyére,
hogy harcoljon,
mikor leszáll a város dombjaira.
5 Mint a fészke fölött repdeső madár,
megvédi[j] az Örökkévaló, a Seregek Ura Jeruzsálemet!
Bizony, megoltalmazza,
sőt megszabadítja,
megmenti és megkíméli.
6 Izráel népe, fordulj vissza, jöjj vissza ahhoz, aki ellen fellázadtál! 7 Akkor majd mind elhajítjátok ezüst- és arany-bálványaitokat, melyeket saját kezetekkel formáltatok, hogy bűnbe vigyenek titeket.
8 Elesik akkor Asszíria a kardcsapás alatt,
de nem ember kardjától,
fegyver emészti meg,
de nem emberé.
Menekül e kard elől, de hiába,
válogatott harcosai fogságba esnek,
rabszolgasorba kerülnek.
9 Asszíria kősziklája ijedten menekül,
vezérei rémülten elfutnak,
még zászlóikat is hátrahagyják.
Ezt mondja az Örökkévaló,
kinek tüze[k] Sionban lobog,
s kemencéje Jeruzsálemben lángol.
Prófécia az igazságos királyról
32 Figyeljetek szavamra!
Egy király jön,
aki igazságosan uralkodik.
Igazság által kormányoznak
a fejedelmei is:
2 mindegyikük olyan lesz,
mint rejtekhely a szélviharban,
menedék a zivatar idején,
folyók a sivatagban,
mint hatalmas kőszikla hűs árnyéka
a hőségtől gyötört száraz földön.
3 Akkor nem lesznek többé zárva a látók szemei,
s a hallók fülei figyelmesen hallgatnak.
4 A hebehurgyák szíve józanságot tanul,
a dadogók nyelve simán és érthetően szól.
5 Az aljast nem tartják többé nemesnek,
sem a becstelen gazembert tiszteletreméltónak.
6 Hiszen a bolond[l] csupán bolondságot beszél,
és szíve gonosz tervet forral,
hogy istentelenséget vigyen véghez.
Félrevezető dolgokat mond az Örökkévalóról,
hogy az éhezőt éhen hagyja,
s a szomjazótól elvegye a vizet.
7 A becstelennek az eszközei is becstelenek:
álnok tervet sző a szegény ellen,
hogy hazugsággal rontsa meg,
még ha a szegény igazat szólna is.
8 De a nemes lelkű nemes terveket sző,
ki is tart azok mellett,
és nem ingadozik.
A Szellem kiárad a magasból
9 Figyeljetek szavamra, ti gondtalan asszonyok!
Hallgassatok rám, leányok,
akik biztonságban érzitek magatok!
10 Esztendő múltán a gondtalan jólétnek
hirtelen vége szakad.
Aggodalomtól reszkettek,
ti elbizakodottak,
mert az aratás elmarad,
sem szőlőt, sem gyümölcsöt
nem szüretelhettek!
11 Remegjetek, ti gondtalanok,
rémüljetek meg, ti elbizakodottak!
Drága ruháitokat vessétek le,
öltsetek zsákruhát!
12 Melleteket verve gyászoljátok
az elpusztult gyönyörű mezőket,
a termő szőlőket!
13 Sirassátok népem szántóföldjét,
amelyet tövis és gaz borít el,
sirassátok az egykor boldog otthonokat,
a városokat, amelyekből kiveszett az öröm!
14 Bizony, még a paloták is üresen állnak,
kihal a népes város,
nyüzsgő zaja elnémul.
A várhegy s az őrtorony vadállatok barlangjává lesz,
vadszamarak tanyája, nyájak legelője.
15 Meddig tart ez?
Ameddig a Szellem kiárad ránk a Mennyből.
Akkor a puszta vadon
jól művelt termőfölddé,
s gazdagon termő kertté lesz,
a gyümölcsös kert pedig oly dús,
hogy erdőnek látszik.
16 Még a pusztában is jogosság tanyázik,
a termőföldön igazságosság lakik.
17 Az igazságosság békességet és bőséget terem,
gyümölcse gondtalan nyugalom és biztonság örökre.
18 Bizony, bőséges békességben fog lakni népem,
gondtalan jólétben, biztonság hajlékában
és teljes nyugalomban.
19 De az erdőre jégeső zúdul,
a város pedig teljesen elpusztul.
20 Bizony, jól teszitek, ha termékeny földön,
víz mellé vetitek a magot,
és szabadon engeditek az ökröket és szamarakat,
hadd legeljenek!
Prófécia a pusztító pusztulásáról
33 Jaj neked, te pusztító,
akit még nem ért el a pusztulás!
Jaj neked, te rabló,
akit még nem raboltak ki!
Mikor befejezed a pusztítást,
téged fognak elpusztítani,
mikor abbahagyod a rablást,
téged rabolnak ki!
2 Örökkévaló, könyörülj meg rajtunk,
hiszen csak benned reménykedünk!
Nyújtsd felénk védelmező karod minden nap,
légy szabadítónk a veszedelem idején!
3 Mennydörgő szavadtól
rémülten szétfutnak a népek,
mikor megmutatod hatalmadat,
elszélednek a nemzetek.
4 A zsákmányt úgy szétkapkodják,
ahogy a zöld vetést a sáskahad felemészti.
Úgy vetik magukat a zsákmányra,
ahogy a sáskák megszállják a mezőket.
5 Bizony, felséges az Örökkévaló,
mert magasságban lakik!
Betölti Siont igaz ítélettel és igazsággal.
6 Békesség és hűség vesz körül téged, Sion,
bölcsesség, üdvösség
és az Örökkévaló ismerete lesz a gazdagságod.
Az Örökkévaló imádata és félelme lesz kincsed.
7 Nézzétek! Az utcákon erős harcosok kiáltoznak,
a békekövetek keservesen sírnak.
8 Az utcákon senki sem jár,
az utak is elhagyottak.
Az ellenség megszegte a szövetséget,
megvetette a városokat,
semmibe veszi a lakosokat.
9 Még a föld is gyászol és pusztul,
még a Libanon is kiszárad és elhervad,
Sáron síksága, mint a sivatag,
Básán és Kármel erdői csupaszok!
10 „Most már fölkelek,
nem várok tovább
— mondja az Örökkévaló —,
megmutatom nagyságomat,
s mind meglátjátok hatalmam!
11 Szalmát fogantok,
polyvát szültök,
mind semmi az!
Ezért leheletem, mint a tűz
elégeti a polyvát,
s megemészt benneteket!
12 Elégeti a népeket is,
csontjaikból csak mész marad,
elhamvadnak, mint tövis a tűzben.
13 Halljátok meg, ti távol lakók,
mit tettem!
Ismerjétek meg, ti közel valók,
hatalmamat!”
14 Megrettennek a bűnösök Sionban,
rémület fogja el az istenteleneket:
„Ki lakhat közülünk a megemésztő lángokkal együtt?
Ki maradhat örökké izzó tűzhöz közel?”[m]
15 Aki igazságosan él és cselekszik,
aki beszédében egyenes,
nem nyerészkedik erőszakkal,
vagy csalással,
nem fogad el megvesztegetést,
hallani sem akar véres terveket,
látni sem akar semmi gonoszságot!
16 Az ilyen biztonságban él,
védett, magas helyen lakik,
hegycsúcson épült vár az otthona,
kenyerét megkapja,
s nem szomjazik soha.
17 Meglátod a Királyt teljes dicsőségében,
saját szemeddel szemlélheted!
Meglátod tágas országát,
s messze terjedő szép határait.
18 Visszaemlékezel akkor a nyomorúság idejére,
s elgondolod: „Hol vannak már az adószedők?
Hová lettek, akik mindent számba vettek,
s még a tornyokat is összeírták?
19 Hová tűnt az erőszakos elnyomók népe,
akiknek még beszéde sem érthető?
Milyen dadogó nyelven beszéltek!
Bizony, mind eltűntek,
nincsenek sehol!”
Sionra nézz, ünnepeink városára!
20 Sionra nézz, ünnepeink városára!
Jeruzsálemet nézd, a nyugalom hajlékát!
Olyan sátor ez, amely nem vándorol többé,
sátorszegeit nem húzzák ki soha,
kötelei örökké tartanak.
21 Mert ott az Örökkévaló, a dicsőséges
maga lesz velünk,
a bővizű folyók és széles folyamok Királya!
De ezeken a vizeken nem jár többé
idegen hadi gálya,
sem kereskedők büszke hajója!
22 Mert az Örökkévaló a mi bíránk,
ő ad nekünk törvényt,
ő a Királyunk és Megmentőnk!
23 Ellenségeink hajóin a kötelek meglazultak,
nem tartják az árbocot,
nem feszítik a vitorlát.
Zsákmányunk oly temérdek,
még a sántáknak is bőven jut belőle,
alig győzzük majd szétosztani.
24 Sion lakói közül egy se mondja többé:
„Beteg vagyok.”
Lakosai bűntől és bűntudattól szabadon élnek.
Prófécia a nemzetek pusztulásáról
34 Jöjjetek nemzetek, halljátok meg!
Figyeljetek népek!
Hallja meg az egész világ:
minden földi lakó!
Tudja meg ezt az egész föld,
és minden, ami a földről származik!
2 Az Örökkévaló haragja lángra lobbant
az összes nemzetek ellen.
Megharagudott a népek tömegeire,
pusztulásra ítélte őket,
átadta őket a halálnak.
3 Patakokban folyik a vér,
halottak hevernek szanaszét temetetlen,
a holttestek bűze mindent beborít.
4 A magasságban lévő sereg széthullik,
s összehajtják az eget, mint a könyvtekercset.
Az ég csillagai[n] lehullanak,
mint ledobja ősszel száraz lombját a szőlő,
vagy mint a fügefa hullatja aszott termését.
5 „Öldöklő kardom az égben megrészegült már a vértől
— mondja az Örökkévaló —,
most hát leszáll a földre.
Lesújt Edomra,
a népre, melyet halálra ítéltem.”
6 Bizony, az Örökkévaló kardja megrészegült a vértől,
jóllakott öldökléssel,
bárányok és kecskék vérével,
kosok zsírjával.
Mert az Örökkévaló nagy áldozatot tart Bocrában,[o]
tömeges mészárlást rendez Edom földjén.
7 Elhullanak még a vadbivalyok is,
levágja az erős bikákat és gyenge borjakat
Edom népével együtt.
Vérük áztatja földjüket,
zsírjuktól síkos lesz a por.
8 Mert bosszút áll rajtuk az Örökkévaló,
megfizet azért, amit Sionnal tettek!
9 Edom patakjai szurokká változnak,
földje kénkővé,
egész országa pedig égő szurokká.
10 Tüze el nem alszik
sem nappal, sem éjjel,
füstje felszáll az égre örökké.
Földje sivár pusztaság marad,
még az átutazók is elkerülik.
11 Pusztai madarak és vadállatok tanyáznak rajta,
baglyok és hollók laknak ott,
mert az Örökkévaló a pusztulás mérőzsinórját húzza ki fölötte,
a kietlen üresség[p] mérőónjával méri meg.
12 Így fogják nevezni birodalmát:
„Nincs Többé Királyság”.
Fejedelmeit pedig így:
„Nincsenek Sehol”.
13 Palotáinak romjain csalán és bogáncs nő,
hajdan erős várait benövi tüskés bozót,
benne sakálok vernek tanyát,
s baglyok fészkelnek omladékain.
14 Hiénák és mindenféle pusztai vadak találkoznak ott,
a vadkecske[q] hívja társát,
s éjjeli állatok[r] pihennek a romok közt.
15 Ott fészkel a pusztai bagoly,
tojásait kikölti, s kicsinyeit szárnyával takarja.
Ott gyülekeznek párosával a fekete keselyűk.
16 Keressétek meg mindezt az Örökkévaló könyvében,
olvassátok majd el, és vizsgáljátok meg!
Beteljesedik ez minden részletében,
nem fog hiányozni egy sem.
Mind megtaláljátok,
mert az Örökkévaló szája parancsolta így,
s az ő Szelleme gyűjtötte őket össze.
17 Ő adta Edom földjét a vadállatoknak,
keze osztott birtokot nekik.
Birtokolni is fogják azt örökre,
nemzedékről nemzedékre ott tanyáznak.
Az Örökkévaló megváltottai visszatérnek Sionra
35 Örül majd a puszta,
a kiszáradt föld újra kizöldül,
a sivatag ujjongva kivirul,
mint a fehér liliom virága.
2 Virágba borul akkor az egész vidék,
ujjongva énekel, és vígan örvendezik,
mert dicsősége olyan lesz,
mint a libanoni erdőé,
ékessége, mint a Kármel hegyéé,
és gazdagon terem, mint a Sáron síksága.
Bizony, meglátják ők az Örökkévaló dicsőségét,
Istenünk fenségét mind megismerik.
3 Erősítsétek azokat,
akik lecsüggesztik kezüket,
akiknek térde roskadozik!
4 Mondjátok azoknak, akik feladták a reményt:
„Bátorság, ne féljetek!
Nézzétek, Istenetek már jön, és bosszút áll!
Ellenségeinek megfizet,
jön, és megszabadít titeket!”
5 Akkor újra látnak a vakok,
a süketek ismét hallanak,
6 a sánták ujjongva ugrándoznak, mint a szarvasok,
s a némák örvendezve énekelnek,
mert a pusztában források fakadnak,
s folyók öntözik a sivatagot.
7 A csalóka délibáb igazi tóvá változik,
s a szomjas pusztában bővizű források fakadnak.
Ahol egykor sakálok tanyáztak,
ott fű zöldell, nád és káka terem.
8 Jól megépített út lesz ott,
s így nevezik: „A Szent Helyhez vezető út”.[s]
Tisztátalan nem léphet rá,
csak a megváltottak járnak rajta.
Nem léphet rá tévelygő istentelen[t].
9 Nem lesz ott oroszlán,
vagy vérengző vadállat.
Csak a megváltottak járnak rajta,
s nem les rájuk veszély.
10 Ezen jönnek haza,
akiket az Örökkévaló megszabadít:
öröménekkel, ujjongva térnek vissza Sionba.
Fejüket el nem hervadó öröm koszorúzza,
örök boldogságot találnak ott.
Örömüket semmi sem árnyékolja többé,
fájdalom és bánat előlük messze menekül.
Asszíria királya Jeruzsálem ellen támad(A)
36 Ezékiás király uralkodásának tizennegyedik évében történtek ezek.
Szanhérib,[u] Asszíria királya felvonult hadseregével Júda fallal megerősített városai ellen, és Jeruzsálem kivételével el is foglalta mindegyiket. 2 Azután a király elküldte Lákisból az egyik vezérét, Rabsakét nagy hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe. Rabsaké és serege megérkezett Jeruzsálem határába, és letáboroztak a ruhafestők mezején, a csatorna végénél, amely a Felső-tavat táplálja.[v] 3 Oda mentek ki hozzá Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónikaíró.
4 Rabsaké azt mondta nekik: „Üzenetet hoztam Asszíria királyától Ezékiásnak. Mondjátok meg uratoknak:
»Azt mondja Asszíria nagy királya: Ugyan miben reménykedsz? 5 Azt hiszed, van elég erőd és bölcsességed, hogy harcolj ellenem? Ez csak üres fecsegés! Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem? 6 Talán Egyiptom segítségében? Hiszen olyan az, mint a törött nádszál! Támaszkodj csak rá, majd meglátod, hogy felhasítja a tenyered! Bizony, ilyen a fáraó, Egyiptom királya azok számára, akik benne bíznak! 7 Vagy talán azt mondod, hogy az Örökkévalóban, Istenedben bízol, hogy majd ő megsegít? Vajon nem ő az, akinek oltárait és magaslatait Ezékiás leromboltatta, majd azt parancsolta Júda és Jeruzsálem lakosainak, hogy egyedül a jeruzsálemi oltárnál mutassanak be áldozatot?
8 Nézd! Uram, Asszíria királya fogadást ajánl neked: ajándékba kapsz tőle 2 000 lovat, ha tudsz rájuk lovasokat ültetni.
9 Ugyan, hogy tudnád visszaverni uramnak akár csak a legkisebb kapitányát is? Vagy Egyiptom harci szekereiben és lovasaiban bízol?
10 Azt hiszed, az Örökkévaló tudta nélkül jöttem ellened, hogy országod elpusztítsam? Hiszen éppen az Örökkévaló mondta nekem, hogy támadjam meg és pusztítsam el országodat!«”
11 Akkor Ezékiás követei, Eljákim, Sebna és Jóáh azt mondták Rabsakénak: „Kérünk, beszélj velünk, szolgáiddal, arám nyelven, mert megértjük! Ne Júda nyelvén beszélj, mert akkor a várfalon lévők is megértik!” 12 De Rabsaké így válaszolt: „Nem csak uratoknak és nektek küldte uram ezt az üzenetet, hanem mindazoknak a férfiaknak is, akik a várfalon vannak! Hiszen őrájuk is az a sors vár, mint rátok! Amikor majd nem lesz sem kenyeretek, sem vizetek, és valamennyien a saját ürüléketeket fogjátok enni, és vizeleteteket fogjátok inni!”[w]
13 Akkor Rabsaké odaállt a városfal elé, és nagy hangon így kiáltott a falon lévőknek azon a nyelven, amelyet Júdában beszélnek: „Emberek, halljátok meg, mit üzen nektek Asszíria nagy királya!
14 »Ne hagyjátok, hogy Ezékiás becsapjon benneteket, mert ő képtelen megmenteni titeket! 15 Ne higgyetek Ezékiásnak, amikor azzal hiteget, hogy bízzatok az Örökkévalóban, aki biztosan megszabadít, és a várost nem adja Asszíria királyának kezébe! 16 Ne hallgassatok rá! Inkább Asszíria királyának higgyetek, aki ezt üzeni:
Adjátok meg magatokat, jöjjetek ki a városból, és kössetek békét velem! Akkor szabadon hazamehettek, s mindannyian a saját szőlőtökről és fügefátokról ehettek, és saját kútjaitok vizét ihatjátok. 17 Azután majd eljövök, és elviszlek titeket egy olyan földre, amely országotokhoz hasonló. Ott azután bővében lesztek minden jónak: gabonának és bornak, mert az a föld a bőséges kenyér és szőlő földje. 18 Ne hagyjátok magatokat becsapni! Ezékiás félrevezet titeket azzal, hogy az Örökkévaló majd megszabadít! Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzetek istenei a maguk népét Asszíria királyának kezéből? 19 Hol vannak Hamát, Arpad és Szefarvaim istenei? Megmentették-e Samáriát a kezemből? 20 Hol van csak egyetlen isten is, aki meg tudta volna menteni népét és földjét a kezemből? Hogy képzelitek, hogy az Örökkévaló meg tudja menteni Jeruzsálemet tőlem?«”
21 De a jeruzsálemi falon álló férfiak csendben maradtak, és semmit sem feleltek, mert Ezékiás megparancsolta, hogy senki egy szót se válaszoljon az ellenségnek.
22 Ezután Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónikaíró visszatértek Ezékiáshoz megszaggatott ruhában[x], és átadták Rabsaké üzenetét.
Ezékiás az Örökkévaló segítségét kéri(B)
37 Amikor Ezékiás király végighallgatta a követek jelentését, megszaggatta a ruháit, majd zsákruhába[y] öltözött, és az Örökkévaló Templomához ment. 2 Azután elküldte néhány emberét Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. Ezek voltak a követei: Eljákim, a királyi palota udvarmestere, azután Sebna, a király titkára, és a papok vezetői. Valamennyien zsákruhába öltöztek.
3 Elmentek Ézsaiáshoz és ezt mondták: „Királyunk, Ezékiás üzeni neked: »Jaj ez a nap! Mert megszorongatnak, megfenyítenek bennünket, és gyalázatot kell elviselnünk! Olyan szorult helyzetbe kerültünk, mint a magzat, aki már majdnem világra jött, de anyjának nincs ereje hozzá, hogy megszülje.[z] 4 Talán meghallotta Istened, az Örökkévaló, hogy mit mondott Rabsaké, akit ura, Asszíria királya azért küldött ide, hogy az Élő Istent káromolja és gyalázza. Talán meg is fenyíti őt Istened, az Örökkévaló ezért az istenkáromlásért, amely bizonyára feljutott hozzá. Te pedig, Ézsaiás, imádkozz és könyörögj népünk maroknyi töredékéért, amely még életben maradt.«”
5-6 Ézsaiás meghallgatta a király üzenetét, majd így felelt: „Ezt a választ vigyétek uratoknak. Azt mondja neked az Örökkévaló: »Ne ijedj meg attól, amit az asszír király szolgái mondtak, mert ők engem gyaláztak és káromoltak! 7 Figyeld csak meg, mit teszek vele! Egy szellemet küldök az asszír király ellen. Amikor a király híreket kap, hazatér országába, ott pedig kardélre juttatom: a saját földjén fogják meggyilkolni.«”
8-9 Ezután Tirháká,[aa] Etiópia királya felvonult seregével Asszíria királya ellen. Amikor ezt az asszír király megtudta, elvonult Lákisból, és Libna városát kezdte ostromolni. Rabsaké ekkor Libnába ment, mert közben hallotta, hogy az asszír király ott tartózkodik.
Az asszír király ekkor követeit ismét Ezékiáshoz küldte, hogy a következő üzenetet adják át neki szóban és írásban is:
10 „Ne higgy Istenednek, akiben bízol, ha azt mondaná, hogy Jeruzsálem nem kerül Asszíria királyának a kezébe; mert Istened becsap téged! 11 Láthatod, hogyan pusztították el Asszíria királyai az összes országot! Azt képzeled, hogy te majd megmenekülsz a kezemből?! 12 Elődeim, Asszíria királyai pusztították el Gózánt, Háránt, Recefet és Eden népét Telasszárban! Ezeknek istenei közül egyik sem tudta megmenteni népét Asszíria hatalmától. 13 Nézd meg mi lett a sorsa Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivvá királyainak!”
Ezékiás imádsága
14 Ezékiás meghallgatta a követeket, átvette tőlük az asszír király levelét, és elolvasta. Majd fogta a levelet, és fölment az Örökkévaló Templomába. Ott, az Örökkévaló jelenlétében kiterítette a papírtekercset, 15 és így könyörgött az Örökkévalóhoz:
16 „Örökkévaló, Seregek Ura, Izráel Istene, aki a kerubok fölött ülsz királyi trónodon! Te vagy az Isten, nincs más rajtad kívül! Egyedül te vagy a föld összes királyságainak Istene! Te teremtetted az eget és a földet! 17 Kérlek, Örökkévaló, hallgass meg engem! Figyelj rám, és lásd meg ezt a levelet! Kérlek, figyelmesen vizsgáld meg Szanhérib üzenetét, amellyel az Élő Istent káromolta és gyalázta!
18 Mert igaz, Örökkévaló, hogy Asszíria királyai elpusztították az összes nemzetet és országaikat, 19 azok isteneit pedig elégették. De azok az úgynevezett istenek nem voltak valódiak, csupán emberi kéz kőből és fából készült alkotásai — ezért tudták elpusztítani azokat.
20 Ezért hát, Örökkévaló, Istenünk, szabadíts ki bennünket az asszír király kezéből, hadd tudják meg a föld összes királyságai, hogy egyedül te vagy az Örökkévaló, és nincs rajtad kívül más Isten!”
Az Örökkévaló válasza
21 Akkor Ézsaiás, Ámóc fia Ezékiáshoz küldött valakit ezzel az üzenettel: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene. Mivel hozzám imádkoztál Szanhérib, Asszíria királya miatt,[ab] 22 válaszul ezt mondja az Örökkévaló Szanhéribnek:
»Bizony Sion szűz leánya kicsúfol téged!
Jeruzsálem leánya kigúnyol téged![ac]
23 De te, Asszíria királya, kit gúnyoltál ki?
Ki ellen szóltál olyan kevélyen?
Kit néztél le megvetéssel és büszke tekintettel?
Kit gyaláztál és káromoltál?
Izráel Szentjét!
Bizony, ellene vétkeztél!
24 Szolgáid által az Örökkévalót gyaláztad és káromoltad!«
Ezt mondtad:
»Rengeteg harci szekeremmel
felmentem a hegyek tetejére,
még a Libanon csúcsára is!
Ledöntöttem a legmagasabb cédrusokat,
kivágtam a legszebb sudár fenyőket,
behatoltam a legsűrűbb erdőkbe,
a legtávolabbi zugokba!
25 Ha akartam, idegen földön is kutat ástam,
hogy vizet igyak belőle.
Ha akartam, lépteimmel kiszárítottam
Egyiptom minden folyóját!«
26 Az Örökkévaló pedig ezt mondja neked, Asszíria királya:
»Hát nem hallottad,
hogy mindezt én határoztam el réges-régen?
Nem tudtál róla,
hogy én terveztem ezeket az ősidőkben?
Most csak kiformáltam és véghezvittem.
Mert én akartam, hogy elfoglalj erős városokat,
és romhalmazzá rombold váraikat.
27 Ezért fogyott el védőik ereje,
megrémültek tőled, szégyent vallottak,
s olyanok lettek, mint mezőn a gyenge fű,
mint háztetőn a gyom,
mely hirtelen elszárad,
még kalászt sem hoz.
28 De én jól ismerlek téged, Asszíria királya!
Tudok róla, ha leülsz, vagy elindulsz,
s tudom, mikor térsz vissza.
Látom, hogyan forralod haragod ellenem.
29 Ellenem tomboló haragod miatt,
és elbizakodott kevélységedért
— mert hallottam minden szavad —,
orrodba akasztom horgomat,
zablámat szádba teszem,
és kényszerítelek, hogy visszatérj az úton,
amelyen jöttél.«”
30 Azután az Örökkévaló így folytatta: „Neked pedig, Ezékiás, megerősítésül jelt adok, hogy biztos legyél benne: én mondtam ezt neked!
Ebben az évben azt fogjátok aratni és enni, ami a gabonaföldön magától terem. A következő évben azt aratjátok majd, ami az idei aratáskor elhullott magvakból kikel. De a harmadik évben már szokás szerint szánthattok, vethettek, és arathatjátok a gabonát, sőt szőlőskerteket telepíthettek, és azok gyümölcsét eszitek.
31 Júda népének maradéka pedig, amely túlélte a város ostromát, ismét növekedni és szaporodni fog, mint a gyümölcsfa, amely gyökeret ereszt a földben, és bőséges termést hoz ágain. 32 Mert e nép maradéka Jeruzsálemből kiindulva ismét benépesíti a földet. Akik megszabadultak, a Sion hegyéről rajzanak majd szét. Az Örökkévaló féltékeny és erős szeretete[ad] fogja ezt véghezvinni.”
33 Asszíria királyáról pedig ezt mondja az Örökkévaló:
„Jeruzsálembe nem teszi be a lábát!
Még egy nyílvesszőt sem lő a városra,
fegyvereit sem fordítja ellene,
meg sem ostromolja,
34 hanem visszatér országába
azon az úton, amelyen jött.
Nem jön be ebbe a városba
— mondja az Örökkévaló —,
35 mert megvédem és megmentem Jeruzsálemet
önmagamért,
és szolgámért, Dávidért.”
Az asszír sereg pusztulása
36 Ezután az Örökkévaló elküldte angyalát, aki éjjel 185 000 katonát megölt az asszír sereg táborában. Amikor másnap reggel az életben maradottak korán reggel felébredtek, megdöbbenve látták bajtársaik holttestét. 37 Szanhérib, Asszíria királya ezután seregével együtt visszatért Ninivébe, és ott is maradt. 38 Egy napon Szanhérib éppen imádkozott istenének, Niszróknak a templomában, amikor fiai, Adrammelek és Szárecer karddal meggyilkolták, majd elmenekültek Ararát földjére. Ezután Szanhérib egyik fia, Észárhaddón követte a trónon apját.
Ezékiás életét az Örökkévaló meghosszabbítja(C)
38 Abban az időben Ezékiás, Júda királya megbetegedett, és már a halálán volt. Ézsaiás, Ámóc fia meglátogatta, és azt mondta neki: „Ezt mondja az Örökkévaló: Rendezd el a dolgaidat, mert nem fogsz meggyógyulni, hanem meghalsz!” 2 Ennek hallatára Ezékiás a fal felé fordult, és így könyörgött: 3 „Örökkévaló, kérlek, emlékezz rá, hogy egész életemben hűséges voltam hozzád, és teljes szívvel azt tettem, amit helyesnek látsz!” — így könyörgött és sírt a király sokáig.
4 Történt ezek után, hogy az Örökkévaló ismét szólt Ézsaiáshoz: 5 „Menj vissza Ezékiáshoz, és mondd neki: Ezt üzeni az Örökkévaló, Dávidnak, ősapádnak Istene: »Meghallgattam könyörgésedet, láttam könnyeidet, és tizenöt évvel meghosszabbítom életed idejét. 6 Ezen felül megszabadítalak téged és Jeruzsálemet is Asszíria királyának a kezéből, és megvédem a várost.«”
[21] [ae] Ezután Ézsaiás mondta a szolgáknak, hogy hozzanak egy szárított füge-csomót, és kössék rá Ezékiás sebére, hogy meggyógyuljon. 22 Ezékiás pedig már azt kérdezte: „Mikor mehetek föl ismét az Örökkévaló Templomába? Mi lesz a jele, hogy már meggyógyultam?”
7 Ez lesz a jel számodra az Örökkévalótól, hogy beteljesíti, amit ígért:[af] 8 „Nézd! Visszaviszem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján azokon a fokokon, amelyen már áthaladt.”
Az árnyék pedig valóban visszahátrált tíz fokot a napórán, azokon a fokokon, amelyeken előzőleg már áthaladt.
Ezékiás király hálaadó zsoltára
9 Ezt az éneket Ezékiás, Júda királya akkor írta, amikor felgyógyult halálos betegségéből:
10 „Azt gondoltam: Hát életem derekán
kell átmennem az alvilág kapuján,
s többi éveimet elrabolják tőlem!
11 Azt mondtam: Hát nem láthatom többé
az Örökkévalót[ag] az élők földjén?
Nem láthatom többé a földön élő embereket sem?
12 Sátorom lebontják, mint a pásztorok sátrát,
s ki kell költöznöm belőle.
Mint a takács a vásznat, összetekeri életem,
s levágja a szövőszékről.
Végez velem, mihelyst a nappal éjjelre vált.
13 Hajnalig kiáltok segítségért,
de úgy összetöri minden csontomat,
mint zsákmányát az oroszlán.
Végez velem, mihelyst a nappal éjjelre vált.
14 Mint rémült fecskefióka, sipogtam,
és nyögtem, mint a galamb.
Uram, fölnézek a mennybe,
onnan várok segítséget.
Segíts rajtam, ments meg,
te légy a szabadítóm!
15 Mit is mondhatnék?
Hiszen azt tetted velem,
amit mondtál.
Alázatban élem le hátralévő éveimet,
lelkem keserűsége után.
16 Uram, ezek által él minden ember,
te éltetsz engem is!
Meggyógyítasz, és életet adsz nekem!
17 Bizony, még ez a szorongatás
és nyomorúság is a javamra vált!
Mert szeretsz,
hát kihúztad lelkem a sírveremből,
s hátad mögé hajítottad összes bűnömet!
18 Nem a Seol dicsér téged,
foglyai nem magasztalnak.
A halál nem dicsőít téged, Uram,
sem a sírba hullók
nem reménykednek többé hűségedben!
19 Csak az élők,
csak az, ki él, az dicsőít téged,
mint ahogy ma én magasztallak, Uram!
Hirdessék hűségedet az apák a fiaiknak!
20 Bizony, az Örökkévaló megszabadít engem,
semmi kétség!
Énekeljük hát hálaénekeimet, hangszerekkel,
az Örökkévaló házában,
egész életemben!”
Babilóniai követek jönnek Ezékiáshoz(D)
39 Miután Ezékiás felgyógyult betegségéből, követek érkeztek hozzá Babilóniából. Meródak-Baladán, Baladán fia, Babilónia királya küldte őket levelekkel és ajándékokkal, mivel hallotta, hogy Ezékiás beteg volt, de meggyógyult. 2 Ezékiás örömmel fogadta a követséget, és megmutatta nekik a palotáját, raktárait, fegyvertárát és kincseit: az ezüstöt, aranyat, drágaköveket, illatos olajokat és drága fűszereket. Mindent megmutatott a követeknek, ami csak palotájában és királyságában értékes volt.
3 Ezután Ézsaiás próféta Ezékiás királyhoz ment, és megkérdezte tőle: „Kik voltak ezek az emberek? Honnan jöttek, és mit mondtak?” A király ezt felelte: „Egy távoli országból, Babilóniából jöttek hozzám.”
4 Ézsaiás tovább kérdezett: „Mit láttak a palotádban?” A király ezt válaszolta: „Mindent! Megmutattam nekik összes kincsemet. Nincs semmi egész palotámban, amit ne láttak volna.”
5 Akkor Ézsaiás ezt mondta Ezékiásnak: „Halld meg az Örökkévaló, a Seregek Ura szavát: 6 »Bizony, eljön az idő, amikor mindent, ami a palotádban van — amit elődeid eddig gyűjtöttek —, mindent elvisznek Babilóniába. Semmi sem marad itt. 7 Sőt, még a tőled származó utódaid közül is elvisznek egyeseket, hogy a babilóniai király palotájában udvari szolgák legyenek.«”
8 Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: „Jó az Örökkévaló beszéde, amelyet mondtál.” Magában ugyanis azt gondolta a király: „Akkor legalább az én időmben békesség és nyugalom lesz!”
Bátorítsátok népemet!
40 „Vigasztaljátok népemet, bátorítsátok!
— mondja Istenetek. —
2 Beszéljetek a szívére Jeruzsálemnek!
Hirdessétek neki,
hogy szolgaságának ideje letelt,
hogy vétkeit az Örökkévaló megbocsátotta,
kétszeresen megbüntette már összes bűnéért
az Örökkévaló.”
3 Halljátok meg a kiáltónak szavát:
„Készítsetek utat az Örökkévalónak a pusztaságban!
Egyengessétek Istenünk útját a kietlenben!
4 Töltsétek föl mind a völgyeket,
a hegyek és dombok legyenek rónává,
ami tekervényes, legyen egyenessé,
ami göröngyös, legyen simává!
5 Akkor megjelenik az Örökkévaló dicsősége,
és minden halandó látni fogja,
kivétel nélkül mindannyian!”
— az Örökkévaló maga mondta ezt.
6 Egy hang szólt hozzám:
„Hirdesd, jó hangosan!”
Kérdeztem: „Mit mondjak?”
Ezt mondd: „Minden halandó olyan,
mint a fű a pusztán!
Minden emberi dicsőség,
mint a mező virága.
7 Csak rálehel az Örökkévaló,
és megszárad a puszta füve,
elhull virága.
Bizony, mint a fű,
olyan a nép!
8 Elszárad a fű,
elhull a virág,
de Istenünk szava
örökké érvényes marad!”
Nézzétek, Istenetek jön!
9 Sion, jó hírt viszel,
hát magas hegycsúcsra menj fel!
Jeruzsálem, jó hírt kiáltasz,
ereszd ki hát hangodat!
Ne félj, hirdesd bátran Júda városainak:
„Nézzétek, Istenetek jön!”
10 Nézzétek, az Örökkévaló Isten jön hatalommal!
Erős kézzel uralkodik.
Magával hozza népének jutalmát,
de ellenségeinek megfizet érkezése előtt.
11 Mint pásztor, úgy vezeti nyáját.
Gondjukat viseli,
karjára gyűjti a bárányokat, s ölébe veszi,
a szoptatósakat gyengéden vezeti.
Kihez hasonlítanátok az Örökkévalót?
12 Ugyan ki mérte meg markával az óceán vizét?
Ki mérte fel arasszal az egeket?
A föld porát ki szedte kosarába,
vagy ki tette mérlegre a hegyóriásokat?
Ki mérte le a dombokat?
13 Ki parancsolt valaha az Örökkévaló Szellemének?
Tanácsot ki adott neki?
Oktatta őt valaki?
14 Vagy kitől kért az Örökkévaló tanácsot valaha?
Ki tanította ítélkezni?
Ki oktatta bölcsességre?
Az értelem útjára ki vezette?
15 Lám, a nemzetek, mint vízcsepp a vödörben,
csak annyit számítanak előtte!
Az összes sziget és tengerpart,
mint porszem a mérlegen.
16 Az Örökkévalóhoz méltó áldozathoz nem elég
Libanon egész erdeje sem a tűzre,
összes vadállata sem az égőáldozatra.
17 Az Örökkévaló előtt a nemzeteknek
semmi súlyuk sincs a mérlegen,
a semminél is kevesebbek
az ő szemében.
18 Kihez hasonlítanátok az Örökkévalót?
Lehet-e képmást készíteni róla?
19 Mégis van, aki bálványszobrot készít,
fémből kiönti formáját,
arannyal bevonja,
ezüstláncokkal ékesíti.
20 Akinek ilyen áldozatra nem telik,
az nem korhadó fát választ,
keres hozzá ügyes faragó mestert,
bálványszobrot készíttet vele,
s felállítja magának.
21 Hát nem tudjátok,
nem hallottátok?
Nem mondták nektek soha?
Nem értitek, hogyan készültek a föld alapjai?
22 Az Örökkévaló az egyetlen igaz Isten!
Ott ül trónján a földkerekség fölött!
Lába előtt a földi lakók,
mint a sáskák a fűben,
olyan aprók!
Ő feszítette ki az eget,
mint fátylat, vagy lakósátrat a föld fölé.
23 Ő teszi semmivé a hatalmas fejedelmeket,
megfosztja hatalmuktól a földi uralkodókat.
24 Alighogy helyükre ültették őket,
hatalmuk épphogy kicsírázott,
alig vertek gyökeret a földben
— ha az Örökkévaló rájuk fúj:
máris elfonnyadnak, kiszáradnak,
s a vihar felkapja őket,
mint polyvát a szél!
25 „Kihez akartok hasonlítani engem?
Kivel mértek össze?”
— kérdezi a Szent.
26 Nézzetek föl a magasba,
tekintsétek a csillagokat!
Ki teremtette azokat?
Ki teremtette az égi seregeket?
Bizony, ő néven szólítja valamennyit!
Az Örökkévaló hatalma és ereje miatt
egy sem hiányzik!
27 Miért mondod hát Jákób népe,
hogyan mondhatod ezt Izráel nemzete:
„Nem látja az Örökkévaló a sorsomat,
túl messze van,
hogy megvédjen az igazságtalanságtól!”
28 Hát nem tudod,
nem hallottad soha,
hogy Örökké Élő Isten az Örökkévaló,
aki teremtette az egész földet,
figyelmével mindenkit követ,
s nem fárad el soha!
Bölcsessége kifürkészhetetlen!
29 Ő ad erőt a megfáradottnak,
s az erőtlen erejét megsokszorozza.
30 Mert elfáradnak még a fiatalok is,
kimerülten összerogynak a legkülönbek.
31 De akik az Örökkévalóra várnak,
akik benne bíznak,
új erőre kapnak,
szárnyra kelnek, magasra szállnak,
mint a sasok![ah]
Futnak, de nem fáradnak el,
járnak, de nem merülnek ki.
Az Örökkévaló a nemzetek Ura
41 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Csendesedjetek le, szigetek!
Hallgassatok rám, távoli partok lakói!
Gyűjtsetek erőt,
jöjjetek közel, nemzetek!
Szedjétek össze bátorságotokat,
szóljatok!
Szálljunk perbe egymással!
2 Feleljetek, ha tudtok:
Ki indította el őt keletről,
hogy igazságot cselekedjen?
Ki adta kezébe a nemzeteket?
Ki tette őt úrrá a királyok fölött?
Kardjával ízzé-porrá zúzza a királyokat,
íjával szétszórja a nemzeteket,
mint szél a polyvát.
3 Üldözi seregüket,
s megállíthatatlanul halad,
oly ösvényen, ahol még sohasem járt.
4 Ki tervezte és vitte végbe mindezt?
Ki hozta elő kezdettől fogva a nemzedékeket?
Én, az Örökkévaló!
Mert én vagyok az Első,
és ugyanaz leszek akkor is,
mikor szólítom az utolsó nemzedéket!”
5 Látják ezt a távoli nemzetek,
remegve félnek, és összegyűlnek,
reszketve jönnek a föld széleiről.
6-7 Bíztatja egymást az ötvös és a kovács,
ezt mondják: „Légy erős!”
Egymást bátorítja és segíti
az ács és a fafaragó: „Így jó lesz,
csak meg kell még erősíteni a bálványt,
hogy ne inogjon!”
Ne félj, mert veled vagyok, Izráel!
8 Ezt mondja az Örökkévaló:
„De te, Izráel, ne félj,
mert szolgám vagy!
Téged választottalak, Jákób,
barátomnak, Ábrahámnak népe.[ai]
9 A föld széléről hoztalak el,
a világ végéről hívtalak magamhoz.
Azt mondtam neked:
Szolgám vagy!
Én választottalak,
soha nem doblak félre!
10 Ne félj,
mert veled vagyok!
Ne aggódj,
mert én vagyok Istened!
Megerősítelek,
sőt, megsegítelek!
Igazságos jobbommal felkarollak,
és megtartalak.
11 Nézd! Akik gyűlölnek téged,
megszégyenülnek, és vereséget szenvednek.
Akik harcolnak ellened,
elvesznek, és megsemmisülnek.
12 Keresed majd ellenségeidet,
de nem találod őket.
Akik ellened támadtak,
semmivé lesznek,
végleg eltűnnek.
13 Hiszen én vagyok az Örökkévaló, a te Istened!
Fogom a jobb kezed,
s azt mondom:
Ne félj, én segítek neked!
14 Ne félj, férgecske Jákób,
maroknyi Izráel,
én segítek neked!
— mondja az Örökkévaló,
Megváltód, Izráel Szentje. —
15 Nézd! Új, éles fogú cséplőszánná teszlek.
Hegyeket[aj] morzsolj össze,
zúzd porrá a dombokat,
16 szórd a szélnek őket,
mint a polyvát!
Hadd vigye őket a szél,
hadd szórja szét őket a vihar!
Te pedig ujjongva örülsz az Örökkévalóban,
s Izráel Szentjével dicsekszel!”
17 „Vizet keresnek a szegények,
de nem találnak.
Szomjaznak a nyomorultak,
még nyelvük is kiszáradt.
De én, az Örökkévaló inni adok nekik,
én, Izráel Istene törődök velük!
18 Folyókat fakasztok a kopár hegyeken,
forrásokat a mély völgyekben.
A sivár pusztaság helyére tavakat telepítek,
a száraz sivatagban vízforrásokat nyitok.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center