Bible in 90 Days

²³ Ismét szólt az Örökkévaló hozzám: ²⁴ „Jeremiás, hallottad, hogy mit beszélnek az emberek? Azt mondják, hogy az Örökkévaló egykor kiválasztotta, most azonban eltaszította magától Izráel és Júda népét. Ezzel annyira megvetik népemet, hogy már nemzetnek sem tartják őket! ²⁵ Én, az Örökkévaló pedig azt mondom: Ha már nem lesz érvényben a nappallal és éjszakával kötött szövetségem, s ha az ég és a föld nem engedelmeskedik többé törvényeimnek, amelyekkel megszabtam rendjüket, ²⁶ csak akkor fogom eltaszítani magamtól Jákóbnak és szolgámnak, Dávidnak leszármazottjait, és csak akkor fordulhat elő, hogy nem választok többé Dávid leszármazottjai közül senkit, hogy királyként uralkodjon Ábrahám, Izsák és Jákób leszármazottjain.

Mert kiszabadítom népemet a száműzetésből, és örökké tartó szeretettel könyörülök rajtuk”.

Az Örökkévaló üzenete Cidkijjá királynak

34 Az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz. Ez akkor történt, amikor Nebukadneccar, Babilónia királya seregeivel Jeruzsálemet ostromolta, és a környező településeket támadta. Nebukadneccar seregében birodalma minden leigázott országából szolgáltak segédcsapatok.

² Ezt mondta az Örökkévaló, Izráel Istene: „Jeremiás, menj Cidkijjához, Júda királyához, és mondd neki: Ezt üzeni neked az Örökkévaló: Nézd, én ezt a várost Babilónia királyának kezébe adom, ő pedig fölgyújtja és elpusztítja. ³ Te magad sem menekülsz meg tőle, hanem egész biztosan fogságba esel, és kiszolgáltatnak Nebukadneccarnak! Szemtől szembe fogod látni Babilónia királyát, aki beszélni fog veled, és elhurcol téged Babilóniába. ⁴ De halld meg az Örökkévaló szavát, Cidkijjá, Júda királya! Ezt mondja neked az Örökkévaló: nem fegyver által fogsz meghalni, ⁵ hanem békében. Ahogyan az előtted uralkodó királyokat meggyászolták, téged is úgy fognak gyászolni: temetésed gyászünnepén illatos fűszereket égetnek, és siratóéneket énekelnek: »Jaj, Urunk! Jaj, Királyunk!« — Ezt én mondom neked, az Örökkévaló.”

⁶ Tehát mindezt elmondta Jeremiás Cidkijjának, Júda királyának Jeruzsálemben. ⁷ Eközben Babilónia királyának serege ostromolta Jeruzsálemet és Júda megmaradt városait, Lákist és Azékát. Már csak ez a két megerősített város maradt meg Júdában.

Szövetségkötés az ostromlott Jeruzsálemben

⁸ Az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz. Ez azután történt, hogy Cidkijjá király szövetséget kötött mindazokkal, akik Jeruzsálemben voltak, hogy mindenki felszabadítja a héber rabszolgáit, ⁹ akár férfi, akár nő legyen az, és hogy soha többé nem tartja izráeli testvérét rabszolgaságban. ¹⁰ Ezt a szövetséget mindenki megkötötte Jeruzsálemben, a vezetők is, a közemberek is. Megígérték, hogy felszabadítják az összes izráeli származású rabszolgát, és nem tartják többé szolgaságban őket. Úgy is tettek: szabadon engedték izráeli rabszolgáikat. ¹¹ Egy idő múlva^[a] azonban meggondolták magukat, és visszavették az egyszer már fölszabadított rabszolgákat és rabszolganőket: ismét rabszolgaságba kényszerítették őket.

¹² Ezután az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz: ¹³ „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Én vagyok az, aki szövetséget kötöttem őseitekkel, mikor kihoztam őket Egyiptomból, a rabszolgaságból. Azt mondtam nekik: ¹⁴ Minden hetedik évben szabadítsátok föl testvéreiteket, héber rabszolgáitokat, akiket megvásároltatok. Miután rabszolgáitok már hat éven keresztül szolgáltak titeket, engedjétek el őket! Őseitek azonban nem hallgattak rám, és nem engedelmeskedtek nekem!

¹⁵ Ti pedig most magatokba szálltatok, és azt tettétek, ami helyes, amit én kedvelek: szabadságot hirdettetek testvéreiteknek, és ezt szövetségkötéssel erősítettétek meg színem előtt, Templomomban, amely nevemet viseli. ¹⁶ Azután mégis meggondoltátok magatokat, és mindegyikőtök visszavette rabszolgáját és rabnőjét, akit korábban már fölszabadított. Bizony, ismét rabszolgasorba kényszerítettétek őket, hogy szolgáljanak titeket, s ezzel súlyosan bemocskoltátok nevemet!

¹⁷ Most emiatt azt üzeni nektek az Örökkévaló: Nem hallgattatok rám, és nem engedelmeskedtetek nekem, hogy hirdessetek szabadságot testvéreiteknek — mindenki a saját rabszolgájának, mindenki a társának. Nézzétek! Most hát én arra nézve hirdetek nektek szabadságot, hogy kard, betegség, vagy éhség által akartok-e meghalni — ezt én, az Örökkévaló mondom nektek! Bizony, a föld összes nemzete elborzad azon, ahogyan bánok majd veletek!

^18-19 Figyeljetek rám, Júda és Jeruzsálem vezetői, a királyi udvar tisztségviselői, papok és közemberek! Szövetséget kötöttetek előttem, átmentetek a kettéhasított borjú részei között,^[b] azután mégis megtörtétek a szövetséget, és nem tartottátok meg fogadalmatokat. Emiatt én is úgy bánok veletek, mint ti azzal a borjúval. ²⁰ Kiszolgáltatlak benneteket ellenségeiteknek, akik életetekre törnek. Holttesteiteket pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom eledelül. ²¹ Cidkijját, Júda királyát és fejedelmeit is kiszolgáltatom ellenségeiknek, akik meg akarják ölni őket. Bizony, átadom őket Babilónia királya seregének. Bár ez a sereg most elvonult^[c] Jeruzsálem alól, ²² de én parancsolok nekik, és visszatérnek — ezt én, az Örökkévaló mondom nektek! Ismét megostromolják a várost, el is foglalják, felgyújtják, és elpusztítják. Így teszem Júda városait lakatlan romhalmazokká!”

A rékábiak hűsége

35 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám Jójákimnak, Júda királyának, Jósiás fiának uralkodása idején: ² „Jeremiás, menj a rékábiak^[d] családjához, szólj nekik, és hívd őket az Örökkévaló házának egyik szobájába! Ott ültesd le, és kínáld meg őket borral!”

³ El is mentem Jaazanjához^[e], aki Jirmejá fia, aki Habaccinjá fia volt, majd vele, a testvéreivel és összes fiaival — a rékábiak egész nemzetségével — együtt ⁴ fölmentünk az Örökkévaló házába. Behívtam őket Hánán, (Igdalja fia) tanítványainak a szobájába. Hánán az Isten embere volt. Ez a szoba a vezetők szobája mellett, és Maaszéjának, Sallum fiának, az ajtóőrnek szobája fölött helyezkedett el. ⁵ Leültettem a rékábiakat és borral kínáltam őket. Boroskancsókat meg poharakat tettem eléjük, és biztattam őket: „Igyatok bort!”

⁶ Ők azonban nem nyúltak hozzá, hanem azt mondták: „Mi soha nem iszunk bort! Jónádáb, Rékáb fia, aki az egyik ősapánk volt, azt parancsolta a fiainak és azok utódainak, hogy soha ne igyanak bort. ⁷ Azt is meghagyta, hogy soha ne építsünk magunknak házakat, ne folytassunk földművelést: ne vessünk, se szőlőt ne ültessünk, se földet ne vegyünk. Megparancsolta, hogy mindig sátorokban lakjunk, és úgy éljünk ezen a földön, mint vándorló nomádok, hogy hosszú ideig megmaradjunk.

⁸ Mi pedig mindenben engedelmeskedtünk ősünk, Jónádáb, Rékáb fia szavának. Ezért sohasem iszunk bort — de a feleségeink és gyermekeink sem. ⁹ Nem építünk házakat, nincsenek sem szántóföldjeink, sem szőlőink, és ¹⁰ mindig sátorban lakunk. Mindent úgy tettünk, ahogy ősünk, Jónádáb parancsolta. ¹¹ Most is csak ideiglenesen lakunk Jeruzsálemben. Amikor Nebukadneccar, Babilónia királya megtámadta országunkat, úgy határoztunk, hogy átmenetileg beköltözünk a városba az ellenség, a babilóniai és az arám seregek elől.”

¹² Ekkor az Örökkévaló ismét szólt Jeremiáshoz: ¹³ „Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Menj, és mondd Júda népének és Jeruzsálem lakosainak: Miért nem fogadjátok el a figyelmeztetést, miért nem engedelmeskedtek nekem? — kérdezi az Örökkévaló. —

¹⁴ Jónádáb, Rékáb fia megparancsolta a fiainak, hogy soha ne igyanak bort. Azok pedig, és utódaik is engedelmeskedtek Jónádáb szavának, és valóban nem isznak bort mind a mai napig. Bár én vagyok az Örökkévaló, és szóltam hozzátok újra meg újra, ti mégsem hallgattatok a szavamra, és nem engedelmeskedtetek! ¹⁵ Elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében és kitartóan küldtem őket, hogy figyelmeztesselek benneteket: »Változtassátok meg gonosz életmódotokat, jobbítsátok meg tetteiteket, ne imádjatok és ne szolgáljatok más isteneket, hogy lakhassatok azon a földön, amelyet őseiteknek és nektek adtam.« De nem hallgattatok szavamra, és nem engedelmeskedtetek. ¹⁶ Lám, Jónádábnak, Rékáb fiának a leszármazottjai szót fogadtak ősapjuk parancsának, de ez a nép nem hallgatott a szavamra, és nem engedelmeskedett.

¹⁷ Ezért azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Nézzétek! Rázúdítom Júdára és Jeruzsálem összes lakosaira mindazt a veszedelmet, amellyel már korábban megfenyegettem őket. Így bánok velük, mivel szóltam hozzájuk, de nem hallgattak rám, hívtam őket, de nem feleltek.”

¹⁸ Azután ezt mondta Jeremiás a rékábiaknak: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Mivel engedelmeskedtetek ősapátok, Jónádáb parancsának, megtartottátok rendelkezéseit, és aszerint éltetek, ¹⁹ ezért soha nem halnak ki Jónádábnak, Rékáb fiának a leszármazottjai: mindig lesz közöttük, aki előttem álljon.”

Jeremiás könyvtekercsbe íratja a próféciákat

36 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz, Jójákim, Júda királya, Jósiás fia uralkodásának negyedik évében:^{[f] 2} „Jeremiás, fogj egy könyvtekercset, és jegyezd fel mindazokat a szavakat, amelyeket mondtam neked Izráel, Júda és a többi nemzetek felől attól kezdve, hogy Jósiás király idejében először szóltam hozzád, mind a mai napig! ³ Talán meghallja Júda népe, hogy milyen veszedelmet készülök rájuk zúdítani, és megszívleli. Talán megváltoztatják életüket, s akkor én is megbocsátom vétkeiket és bűneiket.”

⁴ Akkor Jeremiás hívta Bárúkot, Nérijjá fiát, és lediktált neki mindent, amit az Örökkévalótól hallott. Bárúk pedig leírta ezeket egy könyvtekercsbe. ⁵ Akkor ezt mondta Jeremiás Bárúknak: „Én fogoly vagyok, s nem mehetek az Örökkévaló házába, ⁶ ezért te menj oda! A böjt napján hangosan olvasd föl ott a nép előtt az Örökkévaló szavait: amit diktáltam neked, s amit te feljegyeztél a könyvtekercsbe! Úgy olvasd, hogy mindenki hallja, azok is, akik Júda városaiból jönnek föl az ünnepre. ⁷ Talán akkor szívükre veszik, könyörögnek az Örökkévalónak, és imádságuk följut elé. Talán megváltoztatják az életüket, és jó útra térnek. Bizony, az Örökkévaló haragra lobbant népe ellen, és súlyosan megfenyegette őket.” ⁸ Bárúk mindent úgy tett, ahogy Jeremiás meghagyta neki, és felolvasta az Örökkévaló szavait a könyvtekercsből az Örökkévaló házában.

⁹ Jójákim, Júda királya, Jósiás fia uralkodásának ötödik évében, a kilencedik hónapban böjtöt hirdettek Jeruzsálem egész lakosságának, és mindazoknak, akik Júda városaiból feljöttek Jeruzsálembe, hogy együtt könyörögjenek az Örökkévalóhoz. ¹⁰ Akkor Bárúk az Örökkévaló házának udvarában összegyűlt sokaság előtt, Gemarjá szobájából fölolvasta mindazt, amit Jeremiás lediktált neki. Ez a szoba a fölső udvarban, a Templom új kapujának bejáratánál van. Gemarjá apja Sáfán volt, a királyi kancellár.

¹¹ Amikor Mikájehú, Gemarjá fia, Sáfán unokája meghallotta az Örökkévaló szavait, ahogyan azt Bárúk fölolvasta a könyvtekercsből, ¹² lement a királyi palotába, az írnok szobájába. Éppen ott találta a vezetőket: Elisáma írnokot, azután Deláját, Semajá fiát, meg Elnátánt, Akbór fiát, azután Gemarját, Sáfán fiát, meg Cidkijját, Hananjá fiát, és a többi vezetőt. ¹³ Mikájehú mindent elmondott nekik, amit Bárúk szájából hallott, amikor Bárúk felolvasott a nép előtt.

¹⁴ Ekkor a vezetők elküldték Jehúdit, Netanjá fiát (aki Selemjá fia, az meg Kúsi fia volt) Bárúkhoz, ezzel az üzenettel: „Sietve hozd ide azt a könyvtekercset, amelyből felolvastál a nép előtt!”

Bárúk hamarosan jött is, kezében a könyvtekerccsel.

¹⁵ „Ülj le, és olvasd föl nekünk is!” — mondták neki. Így is történt.

¹⁶ Mikor Bárúk befejezte a fölolvasást, a vezetők megrettenve néztek egymásra, és azt mondták Bárúknak: „Ezt feltétlenül hallania kell a királynak is!” ¹⁷ Majd megkérdezték: „Bárúk, mondd meg, hogyan írtad le ezeket a szavakat? Jeremiás maga diktálta neked?”

¹⁸ „Igen, Jeremiás diktálta, én pedig szóról szóra leírtam a könyvtekercsbe tintával” — felelte Bárúk.

¹⁹ Akkor a vezetők ezt mondták: „Bárúk, menj, és rejtőzzetek el Jeremiással együtt, de ne tudja meg senki se, hol vagytok!”

Jójákim király elégeti az Örökkévaló üzenetét

²⁰ Ezután a vezetők biztonságba helyezték a könyvtekercset Elisáma írnok szobájában, majd a királyhoz mentek, és mindent elmondtak neki.

²¹ A király Jehúdit küldte a könyvtekercsért, aki el is hozta azt Elisáma szobájából, és felolvasta a király és a vezetők előtt. ²² Mindez a király téli palotájában történt a kilencedik hónapban.^[g] Mivel tél volt, a király éppen melegedett a tűznél, amely egy szabad tűzhelyen égett. ²³ Amikor Jehúdi felolvasott három-négy hasábot, azt a részt a király egy késsel lehasította a tekercsből, és a tűzbe dobta. Így végül az egész tekercset elégette.

^24-25 Elnátán, Delájá és Gemarjá kérlelték ugyan a királyt, hogy ne égesse el a tekercset, de ő nem hallgatott rájuk. Sem a király, sem a jelen lévő vezetők nem rendültek meg, és nem szaggatták meg ruháikat, mikor hallották az Örökkévaló üzenetét. ²⁶ Majd a király megparancsolta a fiának, Jerahmeélnek és Szerájának, Azriél fiának, meg Selemjának, Abdeél fiának, hogy tartóztassák le Bárúkot, az írnokot, és Jeremiás prófétát. Ez azonban nem sikerült nekik, mert az Örökkévaló elrejtette Jeremiást és Bárúkot.

Elkészül az újabb könyvtekercs

²⁷ Miután a király elégette azt a könyvtekercset, amelybe Bárúk Jeremiás diktálására leírta az Örökkévaló szavait, ismét szólt Jeremiáshoz az Örökkévaló:

²⁸ „Jeremiás, fogj egy új tekercset, és még egyszer írd le azokat az üzeneteket, amelyek a Jójákim által elégetett első tekercsben voltak! ²⁹ Mondd meg Jójákimnak, Júda királyának: Ezt üzeni neked az Örökkévaló: Te elégetted azt a tekercset, és felháborodtál, mert abban az állt, hogy Babilónia királya bizony elpusztítja az országot, és kiirtja belőle az embereket és az állatokat is! ³⁰ Emiatt az Örökkévaló azt mondja Jójákimról, Júda királyáról: a holttestét nem temetik el illendően, hanem kihajítják, és ott fog heverni nappal a hőségben, éjjel a fagyon. Leszármazottjai közül pedig senki sem fog Dávid trónján ülni. ³¹ Bizony, megbüntetem Jójákimot és a családját is, meg a fejedelmeit is bűneik miatt. Rájuk, Jeruzsálem lakóira és Júda népére pedig elhozom mindazt a veszedelmet, amelyet korábban már kijelentettem nekik, s amelyről hallani sem akartak.”

³² Ezután Jeremiás szerzett egy másik könyvtekercset. Azután Bárúknak, Nérijjá fiának, az írnoknak, ismét lediktálta mindazokat a szavakat, amelyek az előző tekercsben voltak — amelyet Jójákim, Júda királya elégetett. Sőt, diktált Bárúknak újabb hasonló üzeneteket is, amelyek az első tekercsben nem szerepeltek. Bárúk pedig mindent leírt.

Cidkijjá király választ kér az Örökkévalótól

37 Nebukadneccar, Babilónia királya Cidkijját, Jósiás fiát tette Júda királyává, Konjáhú, Jójákim fia helyébe. ² Azonban sem Cidkijjá, sem a fejedelmei, sem Júda népe nem hallgatott az Örökkévaló szavára, és nem engedelmeskedett annak, amit az Örökkévaló Jeremiás próféta által üzent.

³ Történt egyszer, hogy Cidkijjá király elküldte Júkált, Selemjá fiát és Cefanjá papot, Maaszéjá fiát Jeremiás prófétához a következő üzenettel: „Jeremiás, imádkozz értünk az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz!”

⁴ Ebben az időben Jeremiást még nem vetették börtönbe, hanem szabadon járt-kelt az emberek között. ⁵ Ekkor híre érkezett, hogy a fáraó serege megindult Júda felé. Mikor a babilóniai sereg ezt megtudta, abbahagyta Jeruzsálem ostromát, és elvonult a város alól, hogy megütközzön az egyiptomiakkal.

⁶ Ekkor az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz: ⁷ „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene a király követeinek: Mondjátok meg Júda királyának, aki hozzám küldött titeket, hogy választ kérjen tőlem: Nézd! A fáraó serege kivonult Egyiptomból, hogy segítséget nyújtson neked. De tudd meg, hogy visszafordulnak, és hazamennek a saját országukba. ⁸ A babilóniai sereg viszont ismét ostrom alá veszi ezt a várost, sőt el is foglalja, fölgyújtja és lerombolja. ⁹ Ezt üzeni az Örökkévaló: Ne csapjátok be magatokat azzal, hogy a babilóniai sereg nem jön vissza Jeruzsálemet megostromolni! Bizony, visszajönnek! ¹⁰ Tudjátok meg, hogy ha az egész babilóniai sereget úgy megvernétek, hogy csak sebesültek maradnának közöttük, akik mindannyian a sátrukban hevernek, még akkor is fölkelnének, és porrá égetnék ezt a várost!”

Jeremiást börtönbe vetik

¹¹ Amikor a babilóniai sereg elvonult Jeruzsálem alól, hogy megütközzön a fáraó seregével, ¹² Jeremiás is elindult Jeruzsálemből. Benjámin földjére^[h] akart menni, hogy részt vegyen egy bizonyos családi birtok szétosztásában, és megkapja a saját részét. ¹³ Azonban mikor éppen ki akart volna lépni a városból a Benjámin-kapun, a kapuőrség parancsnoka letartóztatta. Ezt a parancsnokot Jirijjának hívták, aki Selemjá fia, aki pedig Hananjá fia volt. Azzal vádolta Jeremiást, hogy át akar szökni a babilóniai sereghez.

¹⁴ „Nem igaz! Nem a babilóniai sereghez megyek!” — védekezett Jeremiás, de a parancsnok nem hallgatott rá, hanem a város vezetői elé hurcolta. ¹⁵ Ezek a vezetők megharagudtak Jeremiásra, s elrendelték, hogy büntetésül verjék meg, és zárják börtönbe, Jonatán, az írnok házában. Akkoriban ugyanis ezt használták börtönként. ¹⁶ Így került Jeremiás ebbe a föld alatti börtönbe, és ott is maradt sokáig.

¹⁷ Egy idő múlva Cidkijjá király érte küldött, és magához hozatta a királyi palotába, majd titokban megkérdezte: „Kaptál-e valamilyen üzenetet az Örökkévalótól?”

„Igen — válaszolta Jeremiás —, azt, hogy Babilónia királyának hatalmába kerülsz!”

¹⁸ Ezen felül azt is mondta a királynak: „Mit vétettem ellened király, a fejedelmek, vagy a nép ellen, hogy börtönbe zárattál? ¹⁹ Hol vannak most prófétáitok, akik azt mondták, hogy Babilónia királya nem fog megtámadni téged, sem országodat? ²⁰ Uram, királyom, kérlek, hallgasd meg könyörgésemet! Légy kegyelmes hozzám, és ne vitess vissza Jonatán írnok házába, a börtönbe, mert az a biztos halált jelenti számomra!”

²¹ Akkor Cidkijjá király megparancsolta, hogy Jeremiást a palotaőrség udvarában tartsák őrizet alatt, és hogy adjanak neki naponta egy kenyeret a pékek utcájából, amíg csak minden kenyér el nem fogy a városból.

Jeremiást kimentik a börtönből

38 Néhányan a király tisztviselői közül — Sefatjá, Mattán fia meg Gedaljá, Pashúr fia, meg Júkál, Selemjá fia, meg Pashúr, Malkijjá fia — meghallották, hogy Jeremiás miről prófétál a népnek. Ezt hirdette Jeremiás: ² „Az Örökkévaló üzeni ezt nektek: Aki itt marad a városban, meg fog halni fegyver, éhség, vagy betegség miatt. De aki kimegy a káldeusokhoz, az megmenekül, és ajándékul kapja az életét. ³ Mert ezt mondja az Örökkévaló: Tudjátok meg, hogy ezt a várost Babilónia királya seregének kezébe adom, és ők el is foglalják — ez egészen biztos!”

⁴ Ezért az említett négy vezető a királyhoz ment és azt mondták: „Királyunk, Jeremiásnak meg kell halnia, mert azzal, amit hirdet, elbátortalanítja a még megmaradt harcosokat és a város polgárait. Ez az ember nem a város megmenekülésére, hanem a vesztére törekszik!”

⁵ Cidkijjá király így válaszolt nekik: „Nézzétek, azt tehettek Jeremiással, amit akartok. Igaz, hogy én vagyok a király, de veletek szemben úgysem tehetek semmit.”

⁶ Így hát fogták Jeremiást, és bezárták a király fia, Malakijjá ciszternájába, amely a királyi testőrség udvarában volt. Ebben az időben a ciszternából már kifogyott a víz, csak sár volt benne. Köteleken engedték le oda Jeremiást, aki belesüllyedt a sárba.

⁷ Történt azonban, hogy az etióp Ebed-Melek, a király egyik szolgája megtudta, hogy mit tettek Jeremiással. A király éppen a Benjámin-kapunál ült, ⁸ tehát Ebed-Melek kiment a palotából a királyhoz, és ezt mondta neki: ⁹ „Uram, király, rosszul tették ezek az emberek, hogy Jeremiást a ciszternába zárták, mert ott biztosan éhen hal, hiszen már alig maradt ennivaló a városban.”

¹⁰ A király válaszul ezt parancsolta Ebed-Meleknek: „Vegyél magad mellé három^[i] embert, és húzzátok ki Jeremiást a ciszternából, mielőtt meghalna!” ¹¹ Ebed-Melek ekkor keresett néhány elnyűtt ruhadarabot a palota raktárából. Majd segítőivel a ciszternához ment, és kötélen leengedte a ruhadarabokat. ¹² Jeremiásnak pedig lekiáltott: „Tedd a hónod alá ezeket a ruhákat, a kötél és a karod közé!” Jeremiás így is tett. ¹³ Azután fölhúzták a ciszternából Jeremiást, aki ezentúl a királyi testőrség udvarában maradt.

Cidkijjá és Jeremiás utolsó találkozása

¹⁴ Egyszer Cidkijjá király magához hívatta Jeremiást a Templom harmadik bejáratához, és azt mondta: „Kérdezek tőled valamit, de ígérd meg, hogy előlem nem titkolsz el semmit!”

¹⁵ Ő ezt felelte: „Ha őszintén válaszolok neked, vajon nem fogsz-e megöletni? Ha pedig tanácsot adok, úgysem hallgatsz rám.”

¹⁶ Akkor Cidkijjá király titokban megesküdött Jeremiásnak: „Esküszöm az Élő Istenre, aki életet és leheletet adott nekünk, hogy nem öletlek meg, sem nem adlak át azoknak, akik halálra keresnek téged!”

¹⁷ Ezután Jeremiás ezt mondta: Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene, Izráel Istene: „Ha kimenekülsz a városból, és megadod magad a babilóniai király fejedelmeinek, akkor életben maradsz, és a várost sem fogják fölégetni. Mind te, mind a családod életben maradtok. ¹⁸ De ha nem adod meg magad, akkor az ostromló káldeus sereg elfoglalja, fölgyújtja és lerombolja a várost, és te magad sem menekülsz meg tőlük!”

¹⁹ Cidkijjá ezt felelte: „Félek, hogy ha kimegyek, a káldeusok kiszolgáltatnak azoknak a júdeai foglyoknak, akik már korábban átszöktek hozzájuk, azok pedig gúnyt űznek majd belőlem.”

²⁰ De Jeremiás azt mondta: „Ne félj, nem adnak át nekik! Kérlek, hallgass az Örökkévaló szavára, mert rajtam keresztül ő szól hozzád! Ha engedelmeskedsz, életben maradsz, és jó dolgod lesz. ²¹ De ha nem akarsz kimenni, és nem adod meg magad, akkor halld meg, mi fog történni. Az Örökkévaló látomásban megmutatta nekem, mi lesz a sorsod. ²² Azokat az asszonyokat, akik Júda királyának palotájában maradtak, az ellenség foglyul ejti, és kivezeti Babilónia királyának fejedelmei elé. Közben ezt a gúnydalt fogják énekelni rólad:

²³ Feleségeidet és gyermekeidet foglyul viszik az ellenség táborába, s te is Babilónia királyának fogságába esel, ezt a várost pedig fölégetik.”

²⁴ Cidkijjá ezután meghagyta Jeremiásnak: „Ha kedves az életed, senki meg ne tudja, hogy beszéltél velem! ²⁵ Ha a vezetők mégis megtudják, hogy találkoztunk, eljönnek és kifaggatnak, hogy miről beszéltünk. Megfenyegetnek majd, hogy mondd meg az igazat, különben kivégeztetnek. ²⁶ Akkor mondd nekik, hogy alázatosan arra kértél engem, hogy ne vitesselek vissza Jonatán házába, s ne kelljen ott meghalnod.”

²⁷ Valóban el is jöttek Jeremiáshoz a vezetők, és faggatták, hogy miről beszéltek a királlyal. Jeremiás pedig úgy válaszolt nekik, ahogy a király parancsolta. Erre abbahagyták a kihallgatást, mert Jeremiás és a király beszélgetésének nem volt tanúja.

²⁸ Így Jeremiás ott maradt a palotaőrség udvarában mindaddig, amíg a várost az ellenség elfoglalta.

Jeruzsálemet elfoglalja az ellenség^(A)

39 Jeruzsálem elfoglalása a következőképpen történt. Cidkijjá, Júda királya uralkodásának 9. évében, a 10. hónapban Nebukadneccar, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette. ² Cidkijjá uralmának 11. évében, a 4. hónapban az ostromló sereg áttörte a város falát. ³ Ezután Babilónia királyának fejedelmei — Nérgal-Szarecer, Szamgar tartomány vezetője, Szár-Szekím udvarnagy és a többi magas rangú vezető — betörtek a városba, és a Középső-kapunál ütötték fel főhadiszállásukat.

⁴ Amikor Cidkijjá, Júda királya és a katonái látták, hogy az ellenség betört a városba, megfutamodtak. Éjjel menekültek el a városból a király kertjén keresztül, a két kőfal közötti kapun át, és a Jordán völgye felé futottak. ⁵ A káldeusok serege azonban észrevette, és üldözte őket, majd el is fogták Cidkijját a Jerikó melletti síkságon. Megkötözve vitték Nebukadneccar, Babilónia királya elé, Ribla városába, amely Hamát földjén van. Ott Nebukadneccar ítéletet tartott Cidkijjá fölött. ⁶ Cidkijjának végig kellett néznie, amint a fiait megölik. Kivégezték Júda összes vezetőjét is. ⁷ Majd Cidkijját megvakították, bilincsbe verték, és úgy hurcolták Babilóniába.

⁸ Ugyanakkor Jeruzsálemben a káldeus sereg fölégette a királyi palotát és a többi házakat, a város kőfalát pedig lerombolta. ⁹ Akik még élve maradtak a városban, meg akik már korábban az ostromló sereghez szöktek, azokat Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka fogságba hurcolta Babilóniába. ¹⁰ Ugyanakkor meghagyott Júda földjén némelyeket a szegény közemberek közül, akiknek semmiféle tulajdonuk nem volt. Sőt, ezeknek szőlőket és szántóföldeket adományozott.

Nebukadneccar kiszabadítja Jeremiást

¹¹ Nebukadneccar, Babilónia királya rendelkezett Jeremiás felől, és ezt parancsolta Nebuzaradánnak, a testőrök parancsnokának: ¹² „Keresd meg azt az embert, vedd magadhoz, viselj rá gondot, ne essen semmi baja! Azt tedd vele, amit ő kíván!”

¹³ Így hát Nebuzaradán és a többi vezetők — Nebusazbán katonai parancsnok, Nérgal-Szarecer, meg mások — ¹⁴ előhozatták Jeremiást a testőrség udvarából, ahol eddig fogva tartották. Azután Gedaljá^[j], Ahikám fia (aki meg Sáfán fia) gondjaira bízták, hogy vigye haza Jeremiást a saját házába. Így is történt, s ettől kezdve Jeremiás szabadon élhetett a saját népe között.

Prófécia Ebed-Melek megmeneküléséről

¹⁵ Az Örökkévaló szólt Jeremiáshoz, mikor még a királyi testőrség udvarában raboskodott: ¹⁶ „Jeremiás, mondd meg az etióp Ebed-Meleknek^[k]: Ezt üzeni neked az Örökkévaló, Izráel Istene: Lásd meg, én beteljesítem, amit a város pusztulásáról, nem pedig a megmeneküléséről mondtam. Bizony, a saját szemeddel fogod meglátni, amikor megtörténik. ¹⁷ De téged megmentelek azon a napon — mondja az Örökkévaló. — Nem esel azoknak a kezébe, akiktől félsz. ¹⁸ Bizonyos, hogy megmentelek és megvédelek — senki nem fog téged megölni. Ajándékba adom neked az életedet, mivel bennem bíztál — ezt én mondom neked, az Örökkévaló!”

Jeremiás Gedaljá helytartónál

40 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz, miután Ráma városában Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka szabadon engedte. Ugyanis a többi láncra vert júdeai és jeruzsálemi fogollyal együtt Jeremiást is elhurcolták, hogy Babilóniába vigyék. ² A parancsnok azonban kiemelte Jeremiást a foglyok közül, és ezt mondta neki: „Istened, az Örökkévaló előre megmondta, hogy milyen csapás éri Júda országát. ³ Most pedig beteljesítette, amit mondott, mert vétkeztetek az Örökkévaló ellen. Nem hallgattatok a szavára, ezért történt mindez veletek.

⁴ Most pedig szabadon engedlek téged, és leveszem kezedről a láncokat. Ha úgy látod jónak, jöjj velem Babilóniába, és gondodat fogom viselni, jó dolgod lesz. De ha nem akarsz velem jönni, akkor előtted van az egész birodalom, oda mehetsz, ahová akarsz.” ⁵ Mielőtt Jeremiás válaszolt volna, a parancsnok még hozzátette: „Ha kívánod, visszamehetsz Gedaljához,^[l] Ahikám fiához, (aki meg Sáfán fia) is, akit Babilónia királya Júda városainak helytartójává nevezett ki. Élj ott vele együtt néped között. Szabadon mehetsz, ahová kívánsz.”

Ezután a parancsnok ellátta Jeremiást útravaló élelemmel, és meg is ajándékozta, majd elbocsátotta. ⁶ Jeremiás pedig Gedaljához ment Micpába, és ott maradt vele a nép között, akiket nem hurcoltak el.

Júda népe maradéka Gedaljához gyülekezik^(B)

^7-8 Júda királyának seregéből egyes csapatok elmenekültek, és megmaradtak. Ezek szétszóródtak, és erdőn-mezőn bujdostak. A vezetőik ezek voltak: Jismáél, Natanjá fia, meg Jóhánán és Jonatán, Káréah fiai, meg Szerájá, Tanhumet fia, meg a netófái Éfáj fiai, meg Jaazanjá, Maakáti fia. Ők a megmaradt katonáikkal együtt mind Gedaljához, Ahikám fiához (aki meg Sáfán fia) gyülekeztek Micpába. Ugyanis meghallották, hogy Babilónia királya Gedalját nevezte ki helytartóvá az országban, és rábízta a Júdában maradt szegény nincstelen népet, akiket nem hurcoltak Babilóniába.

⁹ Gedaljá megesküdött ezeknek a bujdosó katonáknak: „Esküszöm, hogy nem kell félnetek a káldeusoktól, ha szolgáljátok őket, és elfogadjátok uralmukat! Maradjatok ezen a földön, lakjatok itt továbbra is, szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz! ¹⁰ Ami engem illet, Micpában fogok lakni, hogy rendelkezésére álljak a káldeusoknak, amikor ide jönnek. Ti pedig szüreteljétek le a szőlőt, a többi gyümölcsöket, és az olajfa termését. Raktározzátok el ezeket, és lakjatok azokban a városokban, amelyeket elfoglaltatok!”

¹¹ Voltak júdeai menekültek Moáb, Ammon és Edom országában és más országokban is, akik szintén megtudták, hogy Babilónia királya meghagyott egy maroknyi maradékot Júdában, és ott Gedalját tette helytartóvá. ¹² Ők is mind visszatértek, és Gedaljához gyülekeztek Micpába. Együtt leszüretelték a szőlőt meg a többi gyümölcsöket, és bőséges termést takarítottak be.

¹³ Jóhánán, Káréah fia, és a szétszóródott júdeai hadsereg megmaradt részeinek többi parancsnokai mind Gedaljához gyülekeztek Micpába, ¹⁴ és azt mondták neki: „Nem tudod, hogy Baálisz, az ammoniak királya azért küldte hozzád Jismáélt, Netanjá fiát, hogy megöljön téged?” De Gedaljá nem hitt nekik.

¹⁵ Jóhánán, Káréah fia titokban felajánlotta Gedaljának: „Engedd meg, kérlek, hogy elmenjek, és titokban megöljem Jismáélt, Netanjá fiát! Miért gyilkoljon meg ő téged? Hiszen akkor még a hozzád gyülekezett maradék júdeaiak is szétszóródnak, és elvesznek.” ¹⁶ De Gedaljá azt felelte: „Szó sem lehet róla! Nem igaz, amit Jismáélről mondasz.”

Gedalját meggyilkolják^(C)

41 Még ugyanabban az évben, a hetedik hónapban Jismáél tíz emberével együtt meglátogatta Micpában Gedaljá kormányzót, Ahikám fiát (aki meg Sáfán fia). Jismáél Netanjá fia és Elisáma leszármazottja volt, aki Júda királyi családjából származott, és korábban magas vezető tisztséget viselt a királyi udvarban. Amikor a kormányzóval együtt étkeztek, ² Jismáél és emberei rátámadtak Gedaljára, és karddal meggyilkolták — azt a férfit, akit Babilónia királya bízott meg az ország kormányzásával! ³ Gedaljával együtt meggyilkolták a vele lévő júdeai és káldeus tisztviselőket és katonákat is, akiket Micpában találtak.

⁴ Másnap, amikor még senki sem tudott arról, ami történt, ⁵ nyolcvan férfi jött Sikemből, Silóból és Samáriából, akik gyászoltak: lenyírták a szakállukat, megszaggatták ruháikat és megvagdosták magukat is. Jeruzsálembe igyekeztek, ételáldozatot és tömjént vittek az Örökkévalónak, hogy áldozatot mutassanak be az Örökkévaló házában.

⁶ Jismáél sírva eléjük ment, és a városon kívül találkozott velük. Azt mondta nekik: „Jöjjetek velem Gedaljához, Ahikám fiához!” ⁷ De mikor beértek a városba, Jismáél az embereivel együtt ezeket a férfiakat is legyilkolta. A halottakat beledobálta a város közepén egy ciszternába.

⁸ Volt közöttük tíz férfi, akik ezt mondták Jismáélnek: „Ne ölj meg bennünket, mert rejtett tartalékaink vannak a városon kívül: búza, árpa, olívaolaj és méz.” Ezért nem ölte meg őket Jismáél a többiekkel együtt. ⁹ Azt a ciszternát, amelybe a halottakat dobta, még Ászá^[m], Júda királya építtette, amikor Baasá, Izráel királya ellen megerősítette Micpát. Igen nagy ciszterna volt, de Jismáél szinte megtöltötte a halottakkal.

¹⁰ Ezután Jismáél, Netanjá fia, foglyul ejtette azokat, akik még megmaradtak Micpában: a király leányait, és mindazokat, akiket Nebuzaredán babilóniai parancsnok rábízott Gedaljára, Ahikám fiára. Jismáél mindannyiukat magával hurcolta az ammoniakhoz.

¹¹ Amikor Jóhánán, Káréah fia és a vele lévő többi júdeai katonai parancsnok megtudta, hogy Jismáél milyen gonoszságot követett el, ¹² katonáikkal együtt mindannyian elindultak, hogy megütközzenek vele. Gibeon mellett, a nagy víztárolónál érték utol Jismáél csapatát. ¹³ Amikor Jismáél foglyai és katonái meglátták Jóhánánt és embereit, nagyon megörültek, ¹⁴ megfordultak, és mind Jóhánánhoz futottak. ¹⁵ Jismáél mindössze nyolc emberével tudott elmenekülni Jóhánán elől az ammoniakhoz.

¹⁶ Így mentette meg Jóhánán és a többi vezető azokat a foglyokat, akiket Jismáél Micpából magával hurcolt, miután Gedalját megölte. Ezek között voltak katonák, asszonyok, gyerekek, és királyi tisztviselők is, akiket Jóhánán visszahozott Gibeonból.

A júdeai töredék nép Egyiptomba menekül

^17-18 Így hát Jóhánán vezetésével visszaindultak Gibeonból. De Jóhánán és a többi vezetők féltek, hogy a káldeusok bosszút állnak amiatt, hogy Jismáél megölte Gedalját, akit Babilónia királya tett az ország kormányzójává. Ezért elindultak, hogy Egyiptomba meneküljenek. Útközben, Geruth Kimhám közelében, Betlehem mellett megpihentek.

42 Akkor Jóhánán, Káréah fia, meg Jaazanjá, Hósajá fia, és a többi vezetők meg a nép apraja-nagyja ² mind Jeremiáshoz jöttek, és így kérlelték: „Hallgass meg minket, Jeremiás: kérünk, imádkozz az Örökkévalóhoz, Istenedhez, értünk — ezért a maroknyi népért, amely még megmaradt! Hiszen magad is látod, milyen kevesen maradtunk életben! ³ Imádkozz, hogy Istened, az Örökkévaló mutassa meg, hová menjünk, és mitévők legyünk!”

⁴ Jeremiás ezt válaszolta: Megértettem, és imádkozni fogok az Örökkévalóhoz, Istenetekhez, ahogy kértétek. Ígérem, hogy hűségesen elmondom nektek, amit az Örökkévaló felel a kérdésetekre, bármi legyen is az. Semmit nem hallgatok el előletek.

⁵ A nép ezután megesküdött: „Az Örökkévaló legyen hű és igaz tanúnk rá, hogy megfogadtuk: mindent úgy fogunk tenni, ahogy azt Istened, az Örökkévaló mondja általad, Jeremiás! ⁶ Akármi is legyen, amit az Örökkévaló mond, s akár tetszik nekünk, akár nem, engedelmeskedni fogunk szavának. Mert most arra kérünk, Jeremiás, hogy hozz nekünk választ az Örökkévalótól, és jól tudjuk, hogy akkor lesz jó dolgunk, ha hallgatunk az Örökkévalónak, Istenünknek szavára.”

⁷ Tíz nappal később az Örökkévaló üzenete megérkezett Jeremiáshoz, ⁸ aki magához hívta Jóhánánt, Káréah fiát, meg a többi vezetőt és az egész népet kicsitől-nagyig, ⁹ és ezt mondta nekik: Halljátok meg, mit üzent nektek az Örökkévaló, Izráel Istene, akihez küldtetek engem, hogy kérdésetekre választ hozzak:

¹⁰ „Ha itt maradtok ezen a földön, akkor felépítelek, és nem rombollak le, elültetlek, és nem téplek ki gyökerestül benneteket. Mert megbántam azt a sok csapást, amellyel sújtottalak benneteket. ¹¹ Most már ne féljetek Babilónia királyától, mint eddig, mert én magam vagyok veletek, hogy megmentselek a kezéből — ezt én mondom nektek, az Örökkévaló! ¹² Irgalmas leszek hozzátok, és megteszem, hogy Babilónia királya is irgalmasan bánjon veletek. Meg fogja engedni, hogy a száműzöttek visszatérjenek a földjükre.

¹³ De ha nem akartok ezen a földön maradni, s nem engedelmeskedtek Istenetek, az Örökkévaló szavának, ¹⁴ ha azt gondoljátok, hogy jobban jártok, ha Egyiptomba menekültök, és ott laktok, mert ott nem kell félnetek a háborútól, sem a sófár hangjától, sem éhínségtől ¹⁵ — akkor halljátok meg az Örökkévaló szavát, Júda népének töredéke!

Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Ha elhatározzátok, hogy mégis Egyiptomba menekültök, és ott akartok ideiglenesen letelepedni, ¹⁶ akkor az a háború és fegyveres fenyegetés, amelytől most féltek, Egyiptom földjén fog utolérni! Az éhínség, amelytől itt féltek, üldözni fog titeket, Egyiptomban fog utolérni, és ott fogtok meghalni! ¹⁷ Ez lesz a sorsa mindenkinek, aki közületek úgy dönt, hogy Egyiptomba akar menni, hogy ott lakjon, mint jövevény: ott fog meghalni háború, éhség, vagy betegség által! Senki sem fogja túlélni azokat a csapásokat, amelyekkel sújtom őket.

¹⁸ Mert ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Ahogy rázúdult haragom Jeruzsálem lakosaira, úgy foglak titeket is haragos csapásokkal sújtani, ha Egyiptomba mentek. Átok, rémület, szidalom és gúny lesz a részetek, és soha többé nem látjátok Júda földjét!”

¹⁹ Jeremiás ezt mondta: „Látjátok, az Örökkévaló megmondta nektek, akik megmaradtatok Júda lakosai közül, hogy ne meneküljetek Egyiptomba! Figyelmeztetlek titeket én is, hogy ²⁰ saját magatokat csaptátok be, és az életetekkel fogtok fizetni érte! Mert engem az Örökkévalóhoz, Istenetekhez küldtetek, hogy imádkozzam értetek, és megfogadtátok, hogy bármit is válaszol az Örökkévaló általam, engedelmeskedni fogtok. ²¹ Most pedig megmondtam nektek, mit felelt az Örökkévaló, de nem fogadtátok meg a szavát semmiben! ²² Tudjátok meg hát, hogy meg fogtok halni háború, éhség, vagy betegség által azon a helyen, ahová kívántok menni, hogy ott találjatok menedéket!”

43 Tehát Jeremiás mindazt elmondta a népnek, amit Istenük, az Örökkévaló rábízott, hogy mondja el nekik.

² Ezután Azarjá, Hósajá fia meg Jóhánán, Káréah fia, meg a többi büszke és makacs férfi ezt válaszolta: „Hazudsz, Jeremiás! Nem igaz, hogy Istenünk, az Örökkévaló küldött téged azzal az üzenettel, hogy ne menjünk Egyiptomba menedéket keresni! ³ Biztosan Bárúk, Nérijjá fia uszít ellenünk, mert azt akarja, hogy a káldeusok fogságába essünk, és azok megöljenek, vagy száműzetésbe hurcoljanak bennünket Babilóniába.”

⁴ Így hát Jóhánán és a többi katonai vezető, meg az egész nép együttesen elutasították az Örökkévaló szavát, és nem engedelmeskedtek neki, hogy maradjanak Júdában. ⁵ Jóhánán vezetésével fölkerekedtek, és magukkal vitték mindazokat, akik Júdában megmaradtak, vagy a környező országokból hazatértek, ahol korábban menekültként szétszórva éltek. ⁶ Magukkal vitték azokat, akiket Nebuzaradán testőrparancsnok Gedaljára, Ahikám fiára (aki meg Sáfán fia) bízott: férfiakat, nőket, gyermekeket, Júda királyának leányait, és a többieket mind, még Jeremiást, és Bárúkot, Nérijjá fiát is. ⁷ Az egész csapat bement Egyiptomba, annak ellenére, amit az Örökkévaló mondott, és eljutottak Taphanészig^[n].

⁸ Taphanészben az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz: ⁹ „Keress nagy köveket, vedd a kezedbe, és menj arra a térre, amely a fáraó taphanészi palotájának kapuja előtt van! A Júdából jött férfiak szeme láttára ásd el ezeket a köveket a téren a földbe! ¹⁰ Azután mondd nekik: Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Figyeljetek! Idehívom szolgámat, Nebukadneccart, Babilónia királyát, aki pontosan ezekre a kövekre fogja fölállítani trónját, amelyeket Jeremiás a szemetek előtt elásott! Igen, éppen ezen a helyen fogják fölállítani királyi sátorát!^{[o] 11} Bizony, megtámadja, és legyőzi Egyiptomot: aki betegség általi halálra való, az úgy hal meg, aki fogságra való, az fogságba megy, aki pedig fegyver általi halálra való, az fegyver által hal meg.

¹² Nebukadneccar tüzet gyújt Egyiptom isteneinek templomában, és fölégeti azokat, és elhurcolja belőlük a bálványisteneket. Egyiptom földjét kirabolja, ahogy a pásztor kitisztítja a köpenyéből a tetveket. Azután háborítatlanul elvonul. ¹³ Bizony, összetöri még a napisten templomának szent oszlopait is Heliopolisz városában, Egyiptom földjén, és fölégeti a többi egyiptomi isten templomait is.”

Az Örökkévaló üzenete az Egyiptomba menekülteknek

44 Ismét szólt Jeremiáshoz az Örökkévaló. Ezúttal azoknak a júdeai menekülteknek üzent, akik Egyiptomban telepedtek le Migdól, Taphanész és Nóf városában, meg Patrósz földjén.

² „Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Jól láttátok mindazokat a súlyos csapásokat, amelyekkel Jeruzsálemet és Júda városait sújtottam! Bizony, ezek ma mind lakatlan romhalmazok, ³ mert lakosaik gonoszságokat követtek el, és haragra ingereltek, amikor más isteneknek áldoztak, és olyan isteneket imádtak, akiket sem ők, sem őseik nem ismertek. ⁴ Pedig elküldtem hozzátok sok-sok szolgámat, a prófétákat — fáradhatatlanul, újra meg újra küldtem őket —, hogy kérjelek benneteket: Ne kövessetek el ilyen utálatos és szörnyű gonoszságokat, mert gyűlölöm ezeket! ⁵ De nem hallgattak szavamra, s nem engedelmeskedtetek! Nem hagyták abba, hogy más isteneknek áldozzanak. ⁶ Emiatt lángolt fel haragom, ezért zúdult Júda városaira és Jeruzsálem utcáira keserű indulatom — így lettek kietlen romhalmazzá és lakatlan pusztasággá mindmáig.

⁷ Most hát azt kérdezi az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene, Izráel Istene tőletek: Miért követitek el ti is ugyanezt a gonoszságot, amellyel a vesztetekbe rohantok?! Azt akarjátok, hogy mind egy szálig kiirtsanak titeket: férfit és asszonyt, gyermeket és csecsemőt? Arra törekedtek, hogy senki se maradjon életben közületek? ⁸ Miért bosszantotok engem még itt, Egyiptom földjén is magatok készítette bálványaitokkal? Miért ingereltek haragra azzal, hogy más isteneknek áldoztok, még itt is, ahová menekültként jöttetek? Bizony, vesztetekre művelitek ezt: a föld minden nemzete előtt átkozottak lesztek, és gúnyolni fognak titeket! Ezt akarjátok?

⁹ Talán elfelejtettétek őseitek gonosz tetteit? Elfelejtettétek azt a rengeteg gonoszságot, amelyet Júda királyai és feleségeik elkövettek? Már nem emlékeztek a saját gonosz tetteitekre és feleségeitek gonoszságaira sem, amelyeket még Júda földjén és Jeruzsálemben műveltetek? ¹⁰ Mind a mai napig nem aláztátok meg magatokat, nem tiszteltetek és féltetek engem, nem éltetek törvényeim és rendelkezéseim szerint, amelyeket őseiteknek és nektek is adtam!

¹¹ Emiatt azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: elhatároztam, hogy ellenetek fordulok, és veszedelmet hozok rátok, sőt, egészen elpusztítom Júda népének ezt a töredékét. ¹² Bizony, teljesen kipusztítom azokat, akik Júda népe közül úgy határoztak, hogy Egyiptomba mennek, és menekültként ott laknak: teljesen meg fognak semmisülni, és Egyiptom földjén halnak meg mindannyian. Apraja-nagyja, mind elpusztul fegyver vagy éhség által. Átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesznek. ¹³ Ahogyan megbüntettem Jeruzsálem lakosait fegyver, éhség és betegség által, úgy fogom megbüntetni azokat is, akik Júdából Egyiptomba menekültek. ¹⁴ Néhány menekültet kivéve, senki sem fog közülük megmenekülni és visszatérni Júda földjére, hiába sóvárog a lelkük szülőföldjük után, hogy ismét ott lakhassanak!”

¹⁵ Ott álltak a tömegben azok a férfiak, akik jól tudták, hogy a feleségük más isteneknek áldoz, és ott voltak ezek az asszonyok is. Ott álltak mindazok a Júdából jött menekültek, akik akkor Egyiptomban laktak. Ezt mondták Jeremiásnak: ¹⁶ „Az Örökkévaló nevében szóltál hozzánk, de nem fogadjuk el, és nem engedelmeskedünk annak, amit mondtál. ¹⁷ Sőt, továbbra is tömjént füstölögtetünk és italáldozatot mutatunk be az Ég Királynőjének úgy, ahogy azt megfogadtuk. Ezt tették őseink, királyaink és fejedelmeink is Júda városaiban és Jeruzsálemben, és mi is ezt tettük. Amíg így volt, jól ment a sorunk: megvolt mindenünk, és bőségben éltünk, veszedelem nem ért bennünket. ¹⁸ Amióta viszont abbahagytuk, hogy tömjént füstölögtessünk és italáldozatot mutassunk be az Ég Királynőjének, mindenben hiányt szenvedünk, és egyre csak pusztulunk: kard és éhség gyilkol közöttünk.”

¹⁹ Ezután az asszonyok folytatták:^[p] „Azt hiszed, Jeremiás, hogy mikor tömjénnel és italáldozattal áldoztunk az Ég Királynőjének, és a tiszteletére kalácsot sütöttünk, amely őt ábrázolta — hogy ezt a férjünk tudta és beleegyezése nélkül tettük?!”

²⁰ Akkor Jeremiás így válaszolt a férfiaknak és asszonyoknak, meg az egész népnek: ²¹ „Látjátok, éppen erre emlékezett az Örökkévaló! Ezt nem bocsátotta meg nektek, hogy más isteneknek áldoztatok: őseitek, királyaitok, vezetőitek, és az egyszerű emberek is — mindannyian! Bizony, az Örökkévaló nem felejtette el ezeket, ²² és nem tudta tovább elviselni azt a sok utálatos bűnt és gonoszságot, amit műveltetek! Pontosan emiatt pusztult el országotok, ezért lett romhalmazzá, lakatlan és átkozott pusztasággá mindmáig! ²³ Mivel más isteneknek áldoztatok, mivel folyton vétkeztetek az Örökkévaló ellen, s nem hallgattatok szavára, nem akartatok törvénye szerint élni, nem tartottátok meg rendelkezéseit és intelmeit — emiatt ért utol benneteket mindez a nagy veszedelem és nyomorúság, és emiatt vagytok ma is ilyen helyzetben!”

²⁴ Még ezt is mondta Jeremiás az egész népnek, az asszonyokat is beleértve: Halljátok meg mindannyian, akik Júdából Egyiptomba menekültetek, mit üzen nektek most az Örökkévaló! ²⁵ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Ti férfiak, feleségeitekkel együtt kijelentettétek előttem, hogy megtartjátok fogadalmaitokat, és valóban úgy is lett: illat- és italáldozatot vittetek az Ég Királynőjének. Rendben van, akkor tartsátok is meg, amit fogadtatok, és teljesítsétek, amit megígértetek! ²⁶ Halljátok meg mindannyian, akik Júdából Egyiptomba menekültetek, mit üzen nektek most az Örökkévaló! Nézzétek! Megesküdtem nagy nevemre — mondja az Örökkévaló —, hogy közületek, akik Júdából jöttetek Egyiptom földjére, senki sem fogja kiejteni a nevemet! Senki sem fog a nevemre esküt tenni: »Esküszöm az Élő Úrra, az Örökkévalóra!« ²⁷ Tudjátok meg, hogy szemmel tartalak benneteket, de nem a javatokra, hanem elpusztításotokra! Gondom lesz rá, hogy mindazok, akik Júdából Egyiptomba menekültek háború, vagy éhség miatt pusztuljanak el, amíg mind elfogynak! ²⁸ Közületek néhányan mégis megmenekülnek a fegyverek elől, és Egyiptomból hazatérnek Júdába, de csak kevesen. Bizony, meg fogjátok látni mindannyian, akik Júdából Egyiptomba menekültetek, hogy ott letelepedjetek, vajon a ti szavatok teljesedik-e be, vagy az enyém! ²⁹ Ez lesz annak a jele — mondja az Örökkévaló —, hogy bizonyosan megbüntetlek titeket ezen a földön: ³⁰ Ezt mondja az Örökkévaló: Figyeljétek meg, hogy Egyiptom királyát, Hofra fáraót kiszolgáltatom ellenségeinek, akik az életére törnek. Igen, ugyanúgy kiszolgáltatom, mint Cidkijját, Júda királyát Nebukadneccarnak, Babilónia királyának.”

Személyes prófécia Bárúknak

45 Jeremiás próféta diktálása nyomán Bárúk, Nérijjá fia írta le ezeket a szavakat egy könyvtekercsbe.

Jójákim, Jósiás fia, Júda királya uralkodásának negyedik esztendejében^[q] így szólt Jeremiás Bárúkhoz: ² Ezt üzeni neked az Örökkévaló, Izráel Istene: ³ „Bárúk, te azt mondtad: »Jaj nekem! Az Örökkévaló egyre csak szomorúságot és fájdalmat halmoz rám! Belefáradtam a sóhajtozásba, nem találok megnyugvást lelkemnek sehol!« ⁴ De én azt mondom neked, Bárúk: Nézz körül! Amit egykor fölépítettem, azt most készülök lerombolni! Amit régen elültettem, azt most gyökerestül kitépem az egész országban mindenütt! ⁵ Ilyen időkben te valami különlegeset, nagyot kívánsz magadnak? Ne kívánj ilyesmit! Látod, milyen szörnyű dolgok fognak történni ebben az országban és ezekkel az emberekkel — mondja az Örökkévaló —, én azonban ajándékba adom neked az életedet^[r], akárhová is mész!”

Prófécia az egyiptomi sereg vereségéről

46 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiás prófétához a különböző nemzetekről. ² Ezt mondta az Örökkévaló Egyiptomról és Nékó fáraó, Egyiptom királya seregéről, amelyet Nebukadneccar, Babilónia királya és serege legyőzött Karkemis városa mellett, az Eufrátesz folyónál, Jójákim, Jósiás fia, Júda királya uralkodásának negyedik évében^[s]:

Prófécia Egyiptom megtámadásáról

¹³ Ezt mondta az Örökkévaló Jeremiás prófétának arról, hogy Nebukadneccar, Babilónia királya meg fogja támadni, és elfoglalja majd Egyiptomot:^[u]

²⁵ Az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene mondja: „Bizony, megbüntetem Ámont^[w], Nó istenét és a fáraót, meg egész Egyiptomot, isteneivel és királyaival együtt! Megbüntetem a fáraót is, meg azokat is, akik benne bíznak. ²⁶ Kiszolgáltatom őket azoknak, akik az életükre törnek: Nebukadneccarnek, Babilónia királyának, meg a szolgáinak.

Azután majd Egyiptom ismét lakott föld lesz, mint a régi időkben” — mondja az Örökkévaló.

Prófécia Izráel helyreállításáról^(D)

Fenyegető prófécia a filiszteusok ellen

47 Az Örökkévaló szava, amelyet Jeremiás prófétának mondott a filiszteusokról, még mielőtt a fáraó Gáza^[x] városát megtámadta. ² Ezt mondja az Örökkévaló: