Bible in 90 Days

Izráel családja Egyiptomba költözik

1 Jákób, vagyis Izráel egész családjával Egyiptomba költözött. Fiait így hívták: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Issakár, Zebulon, Benjámin, Dán, Naftáli, Gád és Ásér. Mindegyiküknek már saját családja volt, és a maguk háza népével együtt mentek Egyiptomba.^{[a] 5} Ekkor összesen hetvenen voltak, akik Jákóbtól származtak. (Jákób egyik fia, József ekkor már évek óta Egyiptomban élt.)

⁶ Idővel azután meghalt József meg a testvérei is, és az az egész nemzedék. ⁷ Izráel leszármazottjai azonban nagyon megszaporodtak. Sok gyermekük született, és annyira megsokasodtak, hogy szinte megtelt velük az ország.

Izráel népének sorsa rosszra fordul

⁸ Azután új király^[b] került Egyiptom trónjára, aki már nem ismerte Józsefet. ⁹ Így szólt az embereihez: „Nézzétek, Izráel népe túlságosan megszaporodott! Már többen vannak, és erősebbek nálunk. ¹⁰ Bánjunk hát okosan velük, nehogy tovább sokasodjanak! Előfordulhat, hogy háború tör ki, s akkor átállhatnak az ellenséghez, és megszöknek az országból.”

¹¹ Ezért felügyelőket küldtek, hogy nehéz kényszermunkára szorítsák az izráelieket, akiknek raktárvárosokat kellett építeniük a fáraó számára: Pitómot és Ramszeszt.

¹² Ám minél jobban sanyargatták őket, annál inkább sokasodtak és terjeszkedtek. Emiatt az egyiptomiak egyre jobban féltek tőlük, és gyűlölték őket. ¹³ Ezért kegyetlenül dolgoztatták az izráelieket: ¹⁴ vályogtéglát kellett készíteniük, mindenféle mezei munkát és sokféle nehéz szolgálatot követeltek tőlük. Mindezzel nagyon megkeserítették az életüket.

A bábák szembeszegülnek a király parancsával

¹⁵ Egyiptom királya ezután hívatta azokat a bábaasszonyokat, Sifrát és Púát, akik a héber^[c] asszonyoknak segítettek a szülésnél. Megparancsolta nekik: ¹⁶ „Amikor héber asszonyok szülésénél bábáskodtok, figyeljétek meg, hogy fiú, vagy leány születik-e! Ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben!”

¹⁷ A bábák azonban tisztelték és félték Istent, és a király parancsa ellenére sem ölték meg az újszülött fiúgyermekeket, hanem világra segítették őket is.

¹⁸ A király ekkor hívatta a bábákat, és kérdőre vonta őket: „Miért tettétek ezt? Miért hagytátok életben a fiúkat?”

¹⁹ A bábák így feleltek a királynak: „A héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak. Annyira életerősek, hogy mielőtt a bába megérkezik hozzájuk, már meg is szülnek.” ^20-21 Mivel a bábák félték Istent, ő jól bánt velük: gyarapította a családjukat. Isten tovább szaporította Izráel népét is, amely egyre erősebb lett.

²² Akkor a fáraó egész népének megparancsolta: „Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba! Ha pedig leányuk születik, azt hagyjátok életben!”

Mózes a fáraó udvarába kerül

2 Abban az időben történt, hogy egy férfi, aki Lévi törzséből származott, feleségül vett egy leányt ugyanebből a törzsből. ² Az asszony áldott állapotba került, fiút szült, és látta, hogy a gyermek szép és egészséges, ezért három hónapig titokban tartotta, hogy fia született. ³ Amikor tovább már nem rejtegethette, fogott egy papirusz-sásból készült kosarat, s bekente szurokkal meg gyantával, hogy ne ázzon át. Majd a gyermeket belefektette, és a part menti sás között kitette a Nílus vizére. ⁴ A fiúcska nővére távolabb állva figyelte, mi történik a gyermekkel.

⁵ A fáraó leánya lejött a folyóhoz fürödni, miközben szolgálóleányai a folyó mentén járkáltak fel- s alá. Mikor meglátta a sás között a kosarat, odaküldte érte az egyik szolgálóját. ⁶ A kosarat felnyitva a fáraó leánya meglepetésére egy síró csecsemőt talált benne! Megesett rajta a szíve, és ezt mondta: „Ez biztosan a héberek fiai közül való!”.

⁷ Ekkor lépett eléje a fiúcska nővére: „Hívjak-e a héberek közül egy szoptatós dajkát, hogy táplálja neked a gyermeket?” — ajánlkozott.

⁸ „Eredj!” — mondta a fáraó leánya. Így hát a leányka elment, és a kisfiú anyjával tért vissza.

⁹ „Vidd ezt a gyermeket, szoptasd helyettem, és megadom a béred” — mondta neki a fáraó leánya.

Az asszony tehát elvitte a csecsemőt, szoptatta és gondját viselte. ¹⁰ Később, amikor a gyermek már annyira megnőtt, hogy nem kellett szoptatnia, visszavitte a fáraó leányához, aki fiává fogadta a fiúcskát, és Mózesnek^[d] nevezte, mivel a vízből húzta ki.

Mózes gyilkosságba esik

¹¹ Egyszer, amikor Mózes már felnőtt férfi volt, kiment a palotából a héberek — vagyis a saját népe — közé, és látta, milyen súlyos terhek alatt sínylődnek. Történetesen éppen szemtanúja volt annak, hogy az egyik egyiptomi férfi egy héber munkást ütlegelt. ¹² Körülnézett, és mivel úgy látta, hogy senki sem figyel oda, agyonütötte az egyiptomit, majd elrejtette a homokban.

¹³ Másnap visszatért arra a helyre, és megdöbbenve látta, hogy ezúttal két héber férfi verekszik egymással. „Miért ütöd a testvéredet?”^[e] — kiáltott rá Mózes arra, aki verte a másikat.

¹⁴ De az így válaszolt: „Ki vagy te, hogy parancsolgass, vagy ítélkezz fölöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint tegnap^[f] azt az egyiptomit?!”

Mózes megrémült. „Ezek szerint kitudódott, amit tettem!” — gondolta.

¹⁵ Amikor a fáraó fülébe jutott a hír, halálra kerestette Mózest, de ő elfutott előle Midján földjére, ahol menekültként telepedett le.

Mózes Midjánban

Amikor Midján földjére érkezett, Mózes leült egy kútnál. ¹⁶ Midján papjának hét leánya volt, akik ehhez a kúthoz jártak, hogy megitassák apjuk juhait és kecskéit. Most is odajöttek, és hozzáfogtak, hogy vizet húzzanak, és megtöltsék a vályúkat. ¹⁷ Ekkor azonban más pásztorok érkeztek a kúthoz, akik elkergették őket. Mózes azonban védelmébe vette a leányokat, és megitatta a nyájukat.

¹⁸ Amikor a leányok visszatértek az apjukhoz, Reuélhez,^[g] ő megkérdezte: „Hogy-hogy ilyen hamar megjöttetek?”

¹⁹ „Egy egyiptomi férfi megmentett bennünket a pásztorok zaklatásától — felelték —, sőt, még vizet is húzott a kútból, és megitatta a nyájunkat.”

²⁰ „Akkor hát hol van? Miért hagytátok ott? — csodálkozott az apjuk. — Hívjátok meg az otthonunkba, hadd lássuk vendégül!”

²¹ Mózes örömmel fogadta a meghívást, és ott is maradt vendéglátójánál.

Reuél idővel feleségül adta hozzá az egyik leányát, Cippórát. ²² Azután megszületett Mózes és Cippóra első gyermeke, akinek Mózes adott nevet. Ezt gondolta: „Menekültként telepedtem le ezen az idegen földön — legyen hát a neve Gersóm!”^[h]

Isten meghallotta Izráel segélykiáltását

²³ Sok idő telt el, és Egyiptom királya meghalt. Izráel népe pedig egyre csak sóhajtozott és nyögött a rabszolgaság terhe alatt. Segítségért kiáltottak, és szavuk feljutott Istenhez, ²⁴ aki meghallotta jajgatásukat, és visszaemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. ²⁵ Látta Izráel fiait, és jól ismerte minden szenvedésüket.

Isten megjelenik Mózesnek

3 Mózes ezalatt legeltette apósának, Jetrónak,^[i] Midján papjának a nyáját. Egyszer elvezette juhait és kecskéit a puszta túlsó oldalára, s elérkezett a Hóreb-hegyhez,^[j] Isten hegyéhez. ² Ott az Örökkévaló angyala megjelent Mózesnek egy égő bokor lángjában.

Mózes nagyon elámult azon, hogy a bokor lángol ugyan, de nem ég el. ³ Ezt gondolta: „Meg kell nézzem ezt a csodát közelebbről is! Vajon miért nem ég el a bokor?”

⁴ Amikor az Örökkévaló látta, hogy Mózes közelebb jön, Isten megszólította a bokor közepéből: „Mózes! Mózes!”

„Itt vagyok” — felelt Mózes.

⁵ Isten figyelmeztette: „Ne gyere közelebb! Vedd le a sarudat, mert szent az a föld, ahol állsz!” ⁶ Majd így folytatta: „Én vagyok ősapáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.”

Mózes eltakarta az arcát, mert félt Istenre nézni.

⁷ Az Örökkévaló folytatta: „Bizony, láttam, milyen kegyetlenül bánnak a népemmel Egyiptomban! Meghallottam segélykiáltásukat, amikor a rabszolgahajcsárok kegyetlensége miatt jajgattak, és jól ismerem fájdalmukat. ⁸ Azért szálltam le, hogy népemet megszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, kihozzam abból az országból, és elvezessem őket a tejjel és mézzel folyó földre, egy szép és tágas országba, ahol most a kánaáni, hettita, emóri, perizzi, hivvi és jebúszi nép lakik.

⁹ Mivel Izráel népének segélykiáltása valóban feljutott hozzám, és láttam, hogy milyen kegyetlenül elnyomják őket az egyiptomiak, ¹⁰ ezért most elküldelek téged a fáraóhoz. Indulj el, menj és szabadítsd ki népemet, Izráelt Egyiptomból!”

¹¹ „De ki vagyok én — szabadkozott Mózes —, hogy a fáraó elé merészkedjem, és kiszabadítsam Izráel népét Egyiptomból?”

¹² Isten így válaszolt: „Én leszek veled! Számodra ez lesz a jele, hogy valóban én küldtelek téged: miután kiszabadítottad a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogjátok imádni Istent.”

¹³ Mózes ezt kérdezte: „Ha elmegyek Izráel népéhez, és azzal állok eléjük: »Ősapáink Istene küldött hozzátok«, akkor ők biztosan megkérdezik: »Mi a neve?« — Mit válaszoljak nekik?”

¹⁴ Isten ezt felelte Mózesnek: „VAGYOK, AKI VAGYOK.”^[k]

Majd hozzátette: „Ha ezt kérdezik, mondd Izráel népének: A »VAGYOK« küldött hozzátok.”

¹⁵ Ezután Isten így folytatta: „Ezt mondd nekik: »JAHVE^[l] küldött engem hozzátok. Ő a mi őseink Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.«

Mert ez az én nevem örökre, így fognak ismerni és emlegetni engem az emberek nemzedékről nemzedékre.

¹⁶ Menj hát Egyiptomba, hívd össze Izráel vezetőit, és mondd el nekik, hogy megjelent neked őseitek Istene, JAHVE, aki Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Ezt üzenem nekik: »Bizony közelről megfigyeltem, és jól láttam, hogy bánnak veletek az egyiptomiak! ¹⁷ Ezért elhatároztam, hogy kiszabadítalak titeket az egyiptomi nyomorúságból, és elvezetlek egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaáni, hettita, emóri, perizzi, hivvi és jebúszi népek földjére.«

¹⁸ A vezetők hinni fognak neked, és hallgatnak majd rád. Izráel vezetőivel együtt menjetek Egyiptom királyához, és mondjátok neki: »Megjelent nekünk az Örökkévaló, a héberek Istene. Ezért engedd meg nekünk, hogy elmenjünk a pusztába, háromnapi járóföldre, és ott mutassunk be áldozatokat Istenünknek, az Örökkévalónak.«

¹⁹ Jól tudom, hogy Egyiptom királya nem enged szabadon titeket, csak ha majd erővel kényszerítem rá. ²⁰ Ezért fölemelem karomat, és lesújtok Egyiptomra és népére. Csodálatos csapásokkal verem meg őket — s azután majd kienged titeket markából a fáraó.

²¹ Én pedig jóindulatot keltek irántatok az egyiptomiakban. Ezért amikor kijöttök onnan, nem fogtok üres kézzel távozni.

²² Minden izráeli asszony kérjen ajándékba egyiptomi szomszédjától, sőt még az ideiglenes lakóktól is ezüst- és aranytárgyakat, meg drága ruhákat, és viseljék azokat fiaitok és leányaitok! Így fosszátok ki Egyiptomot!”

Jelek Mózes számára

4 De Mózes így felelt: „De ők biztosan nem fognak hinni nekem! Nem fognak rám hallgatni, hanem azt mondják majd: »Nem is jelent meg neked az Örökkévaló!«”

² Az Örökkévaló ezt kérdezte: „Mi van a kezedben?”

„A pásztorbotom” — válaszolta Mózes.

³ „Dobd a földre!” — mondta neki.

Mózes ledobta a botját, és az kígyóvá változott. Mózes megijedt és elfutott előle, ⁴ de az Örökkévaló ezt mondta: „Nyúlj utána, és fogd meg a farkánál!”

Amikor Mózes elkapta a kígyó farkát, az újra bottá változott. ⁵ „Tedd meg ezt az ő szemük előtt is — mondta az Örökkévaló —, s akkor el fogják hinni, hogy valóban megjelent neked az Örökkévaló, őseiteknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene!”

⁶ Azután így folytatta: „Tedd a kezed a ruhád alá, a melledre!”

Mózes engedelmeskedett, és amikor kihúzta a kezét, azt egészen elborították valami szörnyű bőrbetegség hófehér foltjai.

⁷ „Tedd vissza a kezed ismét a ruhád alá!” — mondta neki az Örökkévaló. Mózes így tett. S lám, amikor kihúzta a kezét, az újra tökéletesen egészséges volt!

⁸ „Látod — mondta az Örökkévaló —, ha még az első jel láttán sem hisznek neked, majd hisznek a másodiknak! ⁹ Ha pedig még ez a két jel sem győzné meg őket, és nem hallgatnak a szavadra, akkor meríts egy keveset a Nílus vizéből, és öntsd a földre. A folyóvíz, amit kiöntöttél, vérré fog változni a szemük előtt!”

¹⁰ Mózes ekkor azt mondta az Örökkévalónak: „Uram, én soha nem voltam a szavak embere, sem azelőtt, hogy szolgádat megszólítottad, sem azóta. Dadogós vagyok, és nem tudok jól érthetően beszélni.”

¹¹ Az Örökkévaló így válaszolt: „Ki teremtette az embert úgy, hogy beszélni tudjon? Ki teheti némává vagy süketté? Ki teheti meg, hogy az ember lásson — vagy éppen, hogy ne lásson? Vajon nem én, az Örökkévaló? ¹² Most hát indulj el, mert én veled leszek, és megtanítalak arra, hogy mit mondj!”

¹³ Mózes azonban így könyörgött: „Ó, Uram, kérlek, küldj akárkit, csak ne engem!”

¹⁴ Ekkor már az Örökkévaló megharagudott Mózesre: „Rendben van! Akkor itt van a bátyád, Áron, a lévita! Tudom, hogy ő igazán jól tud beszélni! Már jön is eléd. Hogy fog örülni, amikor találkoztok! ¹⁵ Te beszélj vele, és add a szájába az én szavaimat! Én leszek a te száddal, és Áron szájával, és megtanítalak mindkettőtöket, hogy mit tegyetek. ¹⁶ Áron fog szólni a néphez helyetted. Olyan lesz számodra, mintha a szájad lenne, te pedig olyan leszel az ő számára, mintha istene lennél. ¹⁷ Vedd a kezedbe a pásztorbotodat, s azzal vidd véghez a jeleket.”

Mózes visszaindul Egyiptomba

¹⁸ Mózes ezután visszatért apósához, Jetróhoz, és ezt mondta: „Kérlek, engedj el, hadd menjek vissza a rokonaimhoz Egyiptomba, hadd lássam, élnek-e még!”

„Menj békével!” — válaszolta Jetró.

¹⁹ Az Örökkévaló még Midjánban szólt Mózesnek: „Most már nyugodtan visszatérhetsz Egyiptomba! Mind meghaltak, akik halálra kerestek téged.”

²⁰ Mózes tehát szamárra ültette a feleségét, meg a fiait, és útnak indultak Egyiptomba. Kezébe vette az Isten botját — így utaztak.

²¹ Útközben az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Amikor visszatérsz Egyiptomba, gondod legyen rá, hogy véghezvidd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre felhatalmaztalak! Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, és nem fogja szabadon engedni népemet. ²² Akkor ezt mondd a fáraónak: »Így szól az Örökkévaló: Izráel az én fiam, elsőszülöttem. ²³ Megmondtam neked, hogy engedd szabadon a fiamat, hogy imádhasson engem. De mivel makacsul ellenszegültél, hamarosan megölöm az elsőszülött fiadat.«”

Cippóra bölcsessége

²⁴ Útközben, egy éjszakai szálláson az Örökkévaló Mózes elé állt, és meg akarta ölni őt.^{[m] 25} Cippóra, Mózes felesége azonban fogott egy éles követ, és körülmetélte a fiát. A levágott bőrt odadobta a lábához,^[n] és ezt mondta: „E vér által a jegyesem vagy.” ²⁶ Amikor Isten már nem akarta megölni Mózest, Cippóra ismét azt mondta: „E vér által a jegyesem vagy, a körülmetélés miatt.”

Mózes Egyiptomba érkezik

²⁷ Eközben az Örökkévaló megszólította Áront: „Menj a pusztába, ott fogsz találkozni Mózessel!” Áron elindult Egyiptomból, és az Isten hegyénél^[o] találkozott Mózessel. Nagy örömmel köszöntötte őt, és megcsókolta az arcát. ²⁸ Mózes beszámolt neki mindenről, amit az Örökkévaló mondott, amikor visszaküldte Egyiptomba. Szólt a jelekről is, amelyeket az Örökkévaló rábízott.

²⁹ Mózes és Áron tehát együtt érkeztek meg Egyiptomba, ahol összehívták Izráel népének a vezetőit. ³⁰ Áron elismételte az embereknek mindazt, amiről az Örökkévaló beszélt Mózessel. Mózes^[p] pedig bemutatta nekik a csodajeleket. ³¹ A vezetők hittek nekik, és megértették, hogy az Örökkévaló törődik Izráel népével, látta nyomorúságukat, és a segítségükre sietett. Ezért a földre borulva imádták Istent.

Mózes és Áron a fáraó előtt

5 Ezek után Mózes és Áron a fáraó elé járultak, és azt mondták neki: „Ezt üzeni neked Izráel népének Istene, az Örökkévaló: »Engedd szabadon népemet, hadd menjenek a pusztába, hogy ott ünnepet tartsanak nekem!«”

² De a fáraó így válaszolt: „Kicsoda az »Örökkévaló«, hogy parancsoljon nekem? Miért engedjem el Izráel népét? Nem ismerek semmiféle »Örökkévalót«, és nem engedem Izráelt elmenni!”

³ Mózes és Áron mégis folytatta: „A héberek Istene megjelent nekünk. Kérünk, engedd meg, hadd menjünk el a pusztába háromnapi útra, hogy ott áldozzunk Istenünknek, az Örökkévalónak! Ha nem megyünk, megharagszik ránk, és betegséggel vagy háborúval sújthat bennünket.”

⁴ Egyiptom királya így válaszolt: „Mózes és Áron! Ne merészeljétek a népet elvonni a munkájuktól! Most pedig menjetek vissza ti is dolgozni! ⁵ Az a nép már úgyis nagyon elszaporodott, ti meg éppen most akarjátok velük abbahagyatni a munkájukat?!”

A fáraó a népet bünteti meg

⁶ A fáraó még aznap kiadta a parancsot az izráeliek egyiptomi felügyelőinek és a héber munkavezetőknek: ⁷ „Ezentúl ne adjatok többé szalmát a héber munkásoknak a vályogtégla készítéséhez! Menjenek, és gyűjtsenek ők maguk szalmát! ⁸ De a megkövetelt téglaszámot ne csökkentsétek! Ezután is ugyanannyit készítsenek minden nap, mint eddig! Az a bajuk, hogy ellustultak! Ezért könyörögnek hozzám, hogy engedjem el őket istenüknek áldozni. ⁹ Dolgozzanak keményebben, akkor majd nem lesz idejük rá, hogy ilyen hazugságokra hallgassanak!”

¹⁰ Az egyiptomi felügyelők és a héber munkavezetők tehát kihirdették a népnek: „Ezt parancsolja nektek a fáraó: Ezentúl nem kaptok szalmát a téglák készítéséhez. ¹¹ Menjetek, és gyűjtsetek magatoknak, ahol találtok! De ezután is ugyanannyi téglát kell készítenetek minden nap, mint eddig!”

¹² Az izráeliek szétszéledtek egész Egyiptom földjén, hogy legalább polyvát gyűjtsenek a téglakészítéshez, ha már szalma nincsen. ¹³ Az egyiptomi felügyelők hajszolták őket, hogy a napi téglamennyiséget ugyanúgy szolgáltassák be, mint korábban, amikor még kaptak szalmát. ¹⁴ Az egyiptomi felügyelők veréssel büntették azokat az izráeli munkavezetőket, akiknek munkásai nem tudták teljesíteni a napi normát. Őket hibáztatták: „Miért nem teljesítettétek sem tegnap, sem ma a kiszabott normát, úgy, mint azelőtt?”

¹⁵ Emiatt az izráeli munkavezetők a fáraóhoz fordultak panaszukkal: „Szolgáid vagyunk, urunk! Miért bánsz velünk ilyen kegyetlenül? ¹⁶ Szalmát nem kapunk a téglakészítéshez, mégis megkövetelik tőlünk, hogy ugyanannyi téglát készítsünk! Nézd urunk, még meg is vernek bennünket a feletteseink, mert minket hibáztatnak, pedig a te néped tehet erről, nem mi!”

¹⁷ De a fáraó elzavarta őket: „Lusták vagytok, az a bajotok! Azért akartok elmenni a pusztába annak az »Örökkévalónak« áldozni! ¹⁸ Menjetek vissza dolgozni! Szalmát nem kaptok, de a megszabott normát mégis teljesítenetek kell!”

¹⁹ Az izráeli munkavezetők látták, hogy bajban vannak, mert a fáraó nem akarja csökkenteni a napi téglaszámot. ²⁰ Amikor kijöttek a palotából, összetalálkoztak Mózessel és Áronnal, ²¹ és ezt mondták nekik: „Verjen meg titeket az Örökkévaló! Ti vagytok az oka, hogy a fáraó és szolgái meggyűlölték népünket! Ti adtatok okot rá, hogy elpusztítsanak bennünket!”

Mózes panaszkodik az Örökkévalónak

²² Ezután Mózes az Örökkévalóhoz fordult, és így panaszkodott: „Ó Uram, miért bánsz ilyen rosszul a népeddel? Miért is küldtél engem ide? ²³ Hiszen bementem a fáraóhoz, hogy nevedben beszéljek vele, de azóta még jobban nyomorgatja népedet! Te pedig egyáltalán nem szabadítottál meg minket!”

6 Az Örökkévaló így felelt Mózesnek: „Hamarosan meglátod, hogy bánok el a fáraóval! Erős kézzel fogom rákényszeríteni, hogy engedje szabadon népemet. De nemcsak elengedi, hanem egyenesen kiűzi őket Egyiptomból.”

² Azután Isten ismét beszélt Mózessel: „Én vagyok az Örökkévaló, ³ aki Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentettem ki magamat, mint Mindenható Isten.^[q] De nem jelentettem ki magam nekik, ezen a néven: „Örökkévaló”. ⁴ Szövetséget is kötöttem velük, hogy Kánaán földjét nekik adom — azt a földet, amelyen úgy éltek, mint jövevények és idegenek.

⁵ Most pedig meghallottam Izráel népének keserves sóhajtozását és panaszkodását. Jól tudom, hogy az egyiptomiak rabszolgasorba taszították őket. De nem felejtkeztem el szövetségemről!

⁶ Mondd meg hát Izráel népének, hogy ezt üzenem nekik: »Én vagyok az Örökkévaló. Kimentelek titeket az egyiptomi kényszermunkából, és felszabadítalak a rabszolgaságból. Erős karommal és rettenetes, büntető ítéletek által megmentelek titeket. ⁷ Népemmé teszlek benneteket, én pedig Istenetek leszek. Akkor fogjátok igazán megérteni, hogy én vagyok Istenetek, az Örökkévaló, aki megszabadítottalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától. ⁸ Azután beviszlek titeket arra a földre, amelyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adom. Bizony, nektek adom azt örökségül és birtokul. Én vagyok az Örökkévaló.«”

⁹ Mózes tehát elmondta ezt az üzenetet Izráel népének, de ők nem hittek neki, mert annyira megnyomorította őket a kegyetlen elnyomás.

¹⁰ Az Örökkévaló ismét szólt Mózesnek: ¹¹ „Menj, mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje kivonulni Izráel népét az országából!”

¹² De Mózes így válaszolt az Örökkévalónak: „Hiszen még Izráel népe sem hitt nekem, akkor a fáraó még kevésbé fog hallgatni rám, aki olyan nehezen beszélek!”^[r]

¹³ Az Örökkévaló mégis azt parancsolta Mózesnek és Áronnak, hogy az ő megbízásából szóljanak Izráel népének és a fáraónak, Egyiptom királyának, és hogy vezessék ki Izráel népét Egyiptomból.

Mózes és Áron származása

¹⁴ Izráel leszármazottjainak nemzetségeiben a következők voltak a vezetők:

Izráel elsőszülött fiának, Rúbennek négy fia volt: Hanók, Pallú, Hecrón és Karmí. Tőlük származtak Rúben törzsének nemzetségei.

¹⁵ Simeon fiai voltak: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákín, Cóhar, valamint Saul, aki egy kánaáni asszony fia volt. Tőlük származtak Simeon törzsének nemzetségei.

¹⁶ Lévi fiai a következők voltak, születésük sorrendjében: Gérsón, Kehát és Merári. Lévi 137 évet élt.

¹⁷ Gérsón fiai: Libní és Simei. ¹⁸ Kehát fiai: Amrám, Jichár, Hebron és Uzzíél. Kehát 133 évet élt. ¹⁹ Merári fiai: Mahlí és Músí. Ezek Lévi nemzetségei, származásuk szerint.

²⁰ Amrám feleségül vette apja húgát, Jókebedet. Az ő fiaik voltak Áron és Mózes. Amrám 137 évet élt.

²¹ Jichár fiai: Kórah, Nefeg és Zikri. ²² Uzzíél fiai: Mísáél, Elcáfán és Szitrí.

²³ Áron feleségül vette Elísebát. Az ő fiaik voltak: Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár. Elísebá Amminádáb leánya és Nahsón testvére volt.

²⁴ Kórah fiai: Asszír, Elkána és Abíászáf, akiktől a Kórah-nemzetségek származtak.

²⁵ Eleázár, Áron fia Pútíél egyik leányát vette feleségül, akitől Fineás született.

Ezek tehát a Lévi törzsébe tartozó nemzetségek ősei.

²⁶ Ez tehát Áron és Mózes származása. Ők azok, akiknek az Örökkévaló azt mondta, hogy vezessék ki Izráel népét Egyiptomból, seregeik rendje szerint.^{[s] 27} Mózes és Áron beszélt a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy engedje szabadon Izráel népét Egyiptomból.

Az Örökkévaló fölkészíti Mózest

²⁸ Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek Egyiptomban: ²⁹ „Én vagyok az Örökkévaló. Mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit neked mondok!”

³⁰ De Mózes ezt mondta: „Látod, én olyan nehezen beszélek, hogyan hallgatna rám a fáraó?!”

7 Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Olyanná teszlek téged a fáraó számára, mintha isten lennél. Áront, a bátyádat pedig olyanná teszem számodra, mintha prófétád lenne. ² Amit neked parancsolok, ismételd el Áronnak! Ő pedig parancsolja meg a fáraónak, hogy engedje elmenni Izráel népét az országából. ³ Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, s ő ellenkezni fog. Bár sok jelet mutatok, és sok csodát viszek véghez Egyiptom földjén, ⁴ ő mégsem hallgat rátok. Ezért kezem ránehezedik majd Egyiptomra, s azután kihozom onnan seregemet — népemet — súlyos, büntető ítéletek által. ⁵ Amikor kinyújtom kezemet Egyiptom ellen, és Izráel népét kihozom onnan, akkor majd az egyiptomiak is megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

⁶ Mózes és Áron mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta nekik. ⁷ Mózes 80 éves, Áron pedig 83 éves volt, amikor a fáraóval beszéltek.

Mózes botja kígyóvá változik

⁸ Az Örökkévaló szólt Mózesnek és Áronnak: ⁹ „A fáraó azt kívánja majd tőletek, hogy tegyetek valami csodát. Akkor te, Mózes, szólj Áronnak, hogy dobja botját a fáraó lába elé — és a bot kígyóvá változik.”

¹⁰ Ezután Mózes és Áron a fáraó és főemberei elé járultak, és úgy tettek, ahogy az Örökkévaló parancsolta: Áron odadobta a botját a fáraó és a vezetők elé, és az kígyóvá változott. ¹¹ A fáraó ekkor hívatta az udvari bölcseket és varázslókat, akik varázstudományukkal képesek voltak ugyanezt megtenni. ¹² Ők is a földre dobták botjaikat, amelyek szintén kígyókká változtak. De az a kígyó, amely Áron botjából lett, elnyelte a többi kígyót. ¹³ A fáraó ennek ellenére hajthatatlan maradt, és nem teljesítette Mózes és Áron kérését. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.

Első csapás: a víz vérré változik

¹⁴ Az Örökkévaló szólt Mózeshez: „Kemény a fáraó szíve, nem akarja szabadon engedni népemet. ¹⁵ Holnap reggel a fáraó kimegy a Nílus partjára. Ott, a folyóparton állj elé, és legyen a kezedben az a bot, amely kígyóvá változott. ¹⁶ Mondd meg a fáraónak, hogy a héberek Istene, az Örökkévaló küldött téged hozzá ezzel az üzenettel: »Engedd szabadon népemet, hogy áldozzanak nekem a pusztában! Te azonban mindeddig nem engedelmeskedtél. ¹⁷ Ezért az Örökkévaló most azt üzeni: Nézd, jelt adok neked, amelyből megértheted, hogy én vagyok az Örökkévaló!«

Továbbá ezt mondd a fáraónak: »Nézd, a kezemben lévő bottal ráütök a folyó vizére — és az vérré változik. ¹⁸ Emiatt elpusztulnak a Nílusban élő halak, és annyira megbüdösödik a Nílus vize, hogy az egyiptomiak undorodni fognak tőle, és képtelenek lesznek inni belőle.«”

¹⁹ Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Mondd Áronnak, hogy nyújtsa ki a botját Egyiptom folyói, csatornái, tavai és víztárolói fölé, hogy vérré változzon minden víz, még a fa- és kőedényekben lévő is!”

²⁰ Mózes és Áron mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló mondta. Áron fölemelte a botját, és a fáraó meg a vezetők szeme láttára rácsapott vele a Nílus vizére. Ekkor a folyó vize teljes egészében vérré változott. ²¹ A folyóban lévő halak elpusztultak, és a víz megbüdösödött. Ezért az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílusból. Az országban mindenhol vérré változott a víz.

²² De az egyiptomi varázslók is képesek voltak ugyanezt megtenni a titkos tudományukkal. A fáraó hajlíthatatlan maradt, és nem teljesítette Mózes és Áron kérését, ahogyan az Örökkévaló előre megmondta. ²³ A fáraó nem sokat törődött az egésszel, hanem otthagyta Mózest és Áront, és visszament a palotájába.

²⁴ Az egyiptomiak pedig kénytelenek voltak új kutakat ásni a Nílus mentén, hogy ivóvízhez jussanak, mert a folyó vize ihatatlan lett.

Második csapás: a békák sokasága

²⁵ Hét nap telt el így, miután az Örökkévaló ilyen csapással sújtotta a Nílust.

8 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Menj a fáraóhoz, és ezt mondd neki: Az Örökkévaló parancsolja neked: »Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem! ² De ha nem engeded el őket, egész országodat ezzel a csapással sújtom: békák tömege fogja ellepni Egyiptomot! ³ A Nílusban hemzsegni fognak a békák. De kijönnek onnan, és még a palotádban, hálószobádban, sőt, az ágyadban is békák fognak nyüzsögni! Szolgáid házait is ellepik, bemásznak néped házaiba, még a sütőteknőkbe és kemencékbe is! ⁴ Rád is fölugrálnak a békák, fölmásznak szolgáidra és népedre is!«”

⁵ Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Szólj Áronnak, hogy nyújtsa ki botját a folyókra, csatornákra és tavakra, hogy békák jöjjenek föl azokból, és lepjék el Egyiptom földjét!”

⁶ Áron fölemelte a botját Egyiptom vizei fölé, a békák pedig kijöttek a vízből, és ellepték a földet.

⁷ De az egyiptomi varázslók is képesek voltak ugyanezt megtenni a titkos tudományukkal. Ők is békákat hoztak föl a vízből Egyiptom földjére.

⁸ A fáraó ekkor hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: „Könyörögjetek az Örökkévalónak, hogy távolítsa el rólam és népemről a békákat, akkor én is elengedem népeteket, hogy áldozzatok az Örökkévalónak.”

⁹ „Rendben van! — válaszolt Mózes. — Állok rendelkezésedre! Mikor óhajtasz megszabadulni a békáktól? Mikor könyörögjek érted, szolgáidért és népedért, hogy pusztuljanak ki a békák házaitokból, és csak a vizekben maradjanak meg?”

¹⁰ „Holnap” — mondta a fáraó.

„Úgy lesz, ahogy kívánod — válaszolt Mózes —, s ebből megértheted, hogy nincs senki más isten, aki Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz fogható! ¹¹ Holnap megszabadulsz a békáktól: eltűnnek a házaidból, szolgáid és néped házaiból is. Csak a Nílusban maradnak meg.”

¹² Ezután Mózes és Áron kiment a fáraó palotájából. Mózes kiáltott, és könyörgött az Örökkévalónak, hogy szabadítsa meg a fáraót a békáktól, amelyeket ráküldött. ¹³ Az Örökkévaló pedig megtette, amit Mózes kért tőle: elpusztultak a békák az egyiptomiak falvaiban, házaiban és a mezőkön. ¹⁴ A nép rakásokba gyűjtötte a döglött békákat, és bűzlött tőlük az egész ország.

¹⁵ Amikor azonban a fáraó látta, hogy megszabadult a békák csapásától, mégis megmakacsolta magát, és nem teljesítette Mózes és Áron kérését. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.

Harmadik csapás: a szúnyogok tömege

¹⁶ Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Szólj Áronnak, hogy nyújtsa ki a botját, és csapjon vele a földre, hogy a por szúnyogokká^[t] változzon Egyiptom egész földjén!”

¹⁷ Így is tettek. Áron fölemelte botját, és a földre csapott vele. Ekkor az összes por szúnyogokká változott Egyiptom egész földjén. Azok pedig ellepték az embereket és állatokat egyaránt.

¹⁸ Az egyiptomi varázslók is megpróbálták ugyanezt megtenni a titkos tudományukkal, de kudarcot vallottak.

A szúnyogok pedig mindenkit megtámadtak: embereket és állatokat egyaránt.

¹⁹ Akkor a varázslók azt mondták a fáraónak: „Ez a csapás Isten ujja!” De a fáraó nem törődött velük, és kemény maradt. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.

Negyedik csapás: a bögölyök felhője

²⁰ Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Holnap kora reggel állj a fáraó elé, amikor ő a Nílus partjára megy, és szólj hozzá: Az Örökkévaló mondja ezt neked: »Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem! ²¹ Ha nem, akkor bögölyök^[u] hadát szabadítom rád, főembereidre, népedre és házaitokra! Az egyiptomiak házai megtelnek a bögölyökkel, s még a földet is elborítják, olyan tömegben sereglenek rátok! ²² De Izráel népét különválasztom az egyiptomiaktól, és Gósen földjével kivételt teszek. Ahol az én népem lakik, ott nem lesznek bögölyök. Ebből megértheted, hogy én, az Örökkévaló, jelen vagyok ezen a földön. ²³ Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap lesz ez a csodajel.«”

²⁴ Az Örökkévaló így is tett: a következő napon bögölyök sűrű felhői zúdultak Egyiptomra. Ellepték a fáraó palotáját, szolgáinak házait, és az egész országot. Végigpusztították egész Egyiptomot.

²⁵ Ekkor a fáraó hívatta Mózest és Áront. Ezt ajánlotta nekik: „Rendben van, nem bánom, áldozzatok Isteneteknek — de itt, ebben az országban!”

²⁶ Mózes azonban nem engedett: „Ez nem volna helyes! Az egyiptomiak számára visszataszító, ha állatokat áldozunk Istenünknek, az Örökkévalónak. Ha ezt itt, az országban, az egyiptomiak szeme láttára tennénk, még megköveznének bennünket. ²⁷ Háromnapi útra fogunk elmenni a pusztába, és ott mutatjuk be áldozatunkat, mert ezt parancsolta nekünk Istenünk, az Örökkévaló.”

²⁸ A fáraó ebbe is beleegyezett: „Jól van, elengedlek titeket, hogy a pusztában áldozzatok Isteneteknek, az Örökkévalónak — csak ne menjetek messzire! Könyörögjetek értem az Örökkévalóhoz!”

²⁹ „Rendben van. Amint kimegyek a palotából, imádkozni fogok az Örökkévalóhoz, hogy holnap szabadítson meg téged, főembereidet és egész népedet a bögölyöktől — válaszolta Mózes. Csak ne csapj be minket többé! Ha megígérted, hogy elengedsz bennünket, akkor ne vond vissza!”

³⁰ Ezután Mózes kiment a fáraó palotájából, és imádkozott az Örökkévalóhoz, ³¹ aki teljesítette Mózes kérését, és eltávolította a bögölyök hadát a fáraóról, a főemberekről és egész népéről. Egyetlen bögöly sem maradt meg.

³² Ennek ellenére a fáraó ezúttal is megmakacsolta magát, és nem engedte szabadon Izráel népét.

Ötödik csapás: a háziállatok pusztulása

9 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Menj a fáraóhoz, és ezt mondd neki: A héberek Istene, az Örökkévaló parancsolja neked: »Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem!« ² De ha nem engeded el, hanem továbbra is visszatartod őket, ³ akkor az Örökkévaló karja lesújt a mezőkön legelő összes háziállataitokra: a lovakra, szamarakra, tevékre, marhákra, juhokra és a kecskékre is. Rettenetes dögvésszel fogja sújtani az állataitokat!

⁴ De különbséget tesz az Örökkévaló Izráel népének jószágai és az egyiptomiak állatai között. Az Izráelhez tartozó állatok közül egy sem hullik el. ⁵ Az Örökkévaló meghatározta a csapás idejét: holnap sújt le Egyiptom háziállataira.”

⁶ A következő napon az Örökkévaló véghezvitte, amit mondott, és a csapás miatt elhullott az egyiptomiak összes jószága. Ugyanakkor Izráel népének háziállatai közül egy sem pusztult el. ⁷ A fáraó kiküldte a szolgáit, hogy nézzék meg, mi történt az izráeliek állataival. De az ő jószágaik közül egy sem pusztult el. A fáraó szíve azonban kemény maradt, és továbbra sem engedte szabadon Izráel népét.

Hatodik csapás: fekélyek

⁸ Az Örökkévaló szólt Mózesnek és Áronnak: „Vegyetek kezeitekbe egy-egy marék hamut a kemencéből, és Mózes szórja az ég felé a fáraó szeme láttára! ⁹ Finom, szálló por lesz abból, amely eljut mindenhová Egyiptomban, és hólyagos fekélyeket kelt emberen, állaton egyaránt.”

¹⁰ Mózes és Áron így is tett. Hamut vettek a kezükbe, odaálltak a fáraó elé, és Mózes a levegőbe szórta a hamut. Ekkor hólyagos fekélyek lepték el az emberek és az állatok bőrét. ¹¹ Az egyiptomi varázslók maguk is szenvedtek a fekélyektől, emiatt már nem tudtak Mózes elé állni, hogy versengjenek vele. Egész Egyiptomban mindenkit elborítottak a fekélyek.

¹² Az Örökkévaló megkeményítette a fáraót, aki nem hallgatott Mózesre és Áronra. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló megmondta Mózesnek.

Hetedik csapás: pusztító jégeső

¹³ Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Holnap korán reggel állj a fáraó elé, és mondd neki: A héberek Istene, az Örökkévaló parancsolja neked: »Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem! ¹⁴ Különben mindenféle csapással sújtalak téged, a főembereidet és a népedet! Akkor majd megtudod, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön. ¹⁵ Már eddig is lesújthattam volna rád és a népedre olyan döghalállal, amely teljesen eltörölt volna benneteket a föld színéről.

¹⁶ De megkíméltelek, mert célom van veled. Nem öltelek meg, hogy rajtad mutassam meg hatalmamat, és hogy hirdessék híremet-nevemet az egész földön. ¹⁷ Mivel még mindig ellenállsz, és nem engeded szabadon népemet, ¹⁸ ezért holnap ilyenkor olyan hatalmas jégesőt zúdítok Egyiptomra, amilyen még nem hullott ebben az országban a megalapítása óta! ¹⁹ Most hát sietve menekítsétek be fedél alá az állataitokat, és helyezzétek biztonságba, ami a mezőn van! Ha a jégeső odakint ér embert vagy állatot, azt biztosan elpusztítja!«”

²⁰ A fáraó főemberei közül egyesek komolyan vették az Örökkévaló szavát, és parancsoltak rabszolgáiknak, hogy a mezőkről minden állatot hajtsanak fedél alá, és maguk is húzódjanak be a házakba. ²¹ Akik viszont nem törődtek a figyelmeztetéssel, a mezőn hagyták rabszolgáikat és állataikat.

²² Az Örökkévaló azt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki kezed az égre, hogy hulljon jégeső emberekre, állatokra és a vetésre egész Egyiptom földjén!”

²³ Mózes fölemelte botját az ég felé, s az Örökkévaló hatalmas vihart támasztott: villámlott, dörgött az ég, és jégeső zuhogott Egyiptomra. ²⁴ Szüntelenül csapkodtak a villámok, és olyan pusztító jégeső hullott, amilyet még senki sem látott Egyiptomban, mióta ez az ország fennállt. ²⁵ A jégverés elpusztított mindent, amit a mezőn talált: embereket, állatokat és a vetést. Még a fákat is összetördelte.

²⁶ Egyiptomban csak Gósen földjén nem esett jégeső: ott, ahol Izráel népe lakott.

²⁷ A fáraó hívatta Mózest és Áront. Ezt mondta nekik: „Belátom, hogy ezúttal én vétkeztem. Az Örökkévalónak igaza van, én és a népem pedig vétkeztünk. ²⁸ Elég volt már a mennydörgésből és jégesőből! Könyörögjetek az Örökkévalónak, hogy szüntesse meg — s akkor elengedlek titeket! Nem kell tovább itt maradnotok!”

²⁹ Mózes így felelt: „Rendben van! Amint kiérek a városból, fölemelem kezem az Örökkévalóhoz, és megszűnik a jégeső és a dörgés. Ebből megértheted, hogy az egész föld az Örökkévaló tulajdona. ³⁰ De ami téged illet és főembereidet, tudom, hogy még nem félitek és tisztelitek igazán az Örökkévalót, az Istent.”

³¹ A jégeső teljesen elverte a szántóföldeken az árpát és a lent, mert az árpa már kalászban volt, a len pedig virágzott. ³² Ugyanakkor nem pusztította el a búzát és a tönkölyt,^[v] mert azok csak később érnek.

³³ Amikor Mózes kiért a fáraó városának szélére, fölemelte két kezét az Örökkévalóhoz. Ekkor megszűnt a jégeső és a mennydörgés, elállt az eső is.

³⁴ Amikor a fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a dörgés-villámlás és a jégeső, ismét megmakacsolta magát, és megmaradt a vétkében — a vezetőivel együtt. ³⁵ Mivel pedig a fáraó keményszívű maradt, továbbra sem engedte szabadon Izráel népét — pontosan úgy, ahogy az Örökkévaló ezt előre megmondta Mózes által.

Nyolcadik csapás: sáskajárás

10 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Menj ismét a fáraóhoz, mert én keményítettem meg a szívét és főembereinek szívét, hogy ezeket a csodálatos jeleket véghezvigyem közöttük. ² Meg azért is, hogy újra meg újra elmondjátok majd fiaitoknak és unokáitoknak, hogyan csúfoltam meg az egyiptomiakat jeleimmel és csodáimmal, amelyeket véghezvittem közöttük. Ebből pedig mindannyian értsétek meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

³ Ezután Mózes és Áron bementek a fáraóhoz, és ezt mondták neki: „A héberek Istene, az Örökkévaló mondja neked: »Meddig húzod-halasztod még, hogy meghajolj előttem? Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem! ⁴ Ha nem engeded el őket, akkor holnap sáskák sokaságát hozom Egyiptomra. ⁵ Olyan nagy tömegben lepik el az országot, hogy látni sem lehet tőlük a föld színét, és fölfalnak mindent, amit a jégeső még meghagyott. Csupaszra rágnak minden fát, amely a mezőn nő. ⁶ Sőt, még palotáidba is, főembereid házaiba és néped otthonaiba is benyomulnak. Olyan sáskajárást, mint ez, nem láttak még Egyiptomban őseitek idejétől fogva!«”

Ezután Mózes sarkon fordult, és otthagyta a fáraót.

⁷ A főemberek ekkor odafordultak a fáraóhoz: „Urunk, meddig hagyod még, hogy ez az ember mindenféle bajt okozzon nekünk? Inkább engedd el azt a népet, hadd menjenek és áldozzanak istenüknek, az Örökkévalónak! Nem veszed észre, hogy Egyiptom már egészen tönkrement?!”

⁸ A fáraó hallgatott tanácsukra: visszahívatta Mózest és Áront. Ezt mondta nekik: „Hát jó, nem bánom, menjetek, és áldozzatok isteneteknek, az Örökkévalónak! De előbb mondjátok meg, kik is fognak elmenni erre az ünnepre?”

⁹ Mózes ezt felelte: „Az Örökkévalónak tartunk ünnepet, ezért mindannyian elmegyünk: fiatalok és öregek, fiaink és leányaink, nyájaink és csordáink!”

¹⁰ De a fáraó gúnyosan válaszolt: „Az Örökkévalónak valóban veletek kell lennie ahhoz, hogy én valaha is elengedjem a kicsinyeiteket innen! Vigyázzatok magatokra, mert látom, hogy valami rosszban sántikáltok! ¹¹ Szó sem lehet róla, hogy mindannyian elmenjetek! Ha olyan nagyon áldozni akartok az Örökkévalónak, akkor ti, férfiak elmehettek, de a többiek itt maradnak!”

Ezután Mózest és Áront kikergették a palotából.

¹² Az Örökkévaló ekkor szólt Mózesnek: „Emeld föl a kezed Egyiptom ellen, hadd jöjjenek a sáskák! Falják fel az összes zöld növényt, amelyet a jégeső még meghagyott!”

¹³ Mózes fölemelte a botját Egyiptom földje fölé, az Örökkévaló pedig keleti szelet támasztott, amely egész nap és egész éjjel fújt, és reggelre meghozta a vándorsáskák^[w] felhőit Egyiptomra. ¹⁴ Ellepték az egész országot, és mindenhol letelepedtek. Teljesen beborítottak mindent. Ilyen súlyos sáskajárás még sohasem volt Egyiptomban, és nem is lesz többé soha. ¹⁵ A sáskák felhői úgy belepték az egész országot, hogy a föld elsötétedett tőlük. Fölfaltak minden növényt, minden zöldet az egész országban, amit a jégeső még meghagyott. Nem hagytak egy fűszálat sem a mezőn, de még levelet vagy termést sem a fákon. Mindent teljesen letaroltak egész Egyiptomban.

¹⁶ A fáraó ekkor sietve hívatta Mózest és Áront. Ezt mondta nekik: „Elismerem, hogy vétkeztem istenetek, az Örökkévaló ellen, és ellenetek is. ¹⁷ Kérlek, bocsássátok meg vétkemet, csak még ez egyszer, és könyörögjetek isteneteknek, az Örökkévalónak, hogy ezt a halálos csapást távolítsa el rólam!”

¹⁸ Mózes ezután kijött a fáraó palotájából, és imádkozott az Örökkévalóhoz, ¹⁹ aki megfordította a szelet. Az erős nyugati szél fölkapta a sáskák felhőjét, és a Vörös-tengerbe sodorta őket. Egyetlen vándorsáska sem maradt Egyiptomban.

²⁰ De az Örökkévaló megkeményítette a fáraót, aki mindezek ellenére sem engedte szabadon Izráel népét.

Kilencedik csapás: sötétség

²¹ Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Emeld föl kezed az égre, hogy legyen sötétség Egyiptom földjén! Olyan sűrű lesz a sötétség, hogy tapintani lehet!” ²² Amikor Mózes fölemelte karjait az égre, sűrű sötétség takarta be Egyiptomot három napig. ²³ Az egyiptomiak nem is látták egymást, és ki sem mozdultak házaikból. Csak ott volt világosság, ahol Izráel népének családjai laktak.

²⁴ A fáraó ismét hívatta Mózest, és ezt mondta neki: „Rendben van, menjetek mindannyian, és áldozzatok az Örökkévalónak! Vihetitek családtagjaitokat is, csak nyájaitokat és csordáitokat hagyjátok itt!”

²⁵ Mózes azonban nem engedett: „Nem, elvisszük magunkkal összes jószágunkat is! Bele kell egyezzél, hogy a saját állatainkból adjunk égőáldozatot és véresáldozatot az Örökkévalónak! ²⁶ Jószágaink közül nem hagyunk itt egyetlen egyet sem, mert azok közül kell áldozatra valót választanunk Istenünknek, az Örökkévalónak! Amíg arra a helyre nem érünk, még mi magunk sem tudjuk, milyen állatokat kell majd föláldoznunk.”

²⁷ Az Örökkévaló ezúttal is megkeményítette a fáraót, aki ezután már egyáltalán nem akarta elengedni Izráel népét. ²⁸ Ezt mondta a fáraó Mózesnek: „Takarodj a szemem elől! Vigyázz, hogy többé ne lássalak, mert akkor meghalsz!”

²⁹ Mózes így felelt: „Ebben az egy dologban igazad van: engem többé nem látsz!”

A tizedik csapás bejelentése

11 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Még egy csapással sújtom a fáraót és egész Egyiptom népét — azután már el fog engedni titeket. Sőt, egyenesen kiűz benneteket országából. ² Ezért hirdesd ki néped között, hogy minden férfi és asszony kérjen egyiptomi szomszédjától értékes ezüst- és aranytárgyakat!”

³ Az Örökkévaló az egyiptomiakat jóindulatúvá tette Izráel népe iránt, és Mózesnek is nagy hírneve volt egész Egyiptomban a nép előtt, és a fáraó főemberei között.

⁴ Ezt mondta Mózes a fáraónak: „Az Örökkévaló mondja neked: »Ma éjszaka, éjféltájban végigmegyek Egyiptom földjén, ⁵ és minden egyiptomi családban meghal az elsőszülött fiú. Egyiptom királyának, a fáraónak elsőszülött fia éppen úgy meghal, mint a kézimalommal dolgozó rabszolganő elsőszülött fia. Sőt, még a háziállatok elsőszülöttjei is elpusztulnak. ⁶ Olyan nagy sírás és jajgatás hallatszik majd egész Egyiptomban, amilyen még sohasem volt, és nem is lesz többé. ⁷ Ugyanakkor az izráeliek között sem ember, sem állat hangját nem lehet majd hallani, mert a hajuk szála sem görbül meg. Még a kutyák sem fognak ugatni. Ebből fogjátok megérteni, hogy az Örökkévaló különbséget tesz az egyiptomiak és az izráeliek között.«

⁸ Amikor ez bekövetkezik, főembereid mind elém járulnak, és leborulva könyörögnek majd, hogy egész népemet vezessem ki Egyiptomból. Akkor majd valóban mindannyian elmegyünk, de csak akkor!”

Ezzel Mózes nagy haraggal sarkon fordult, és kiment a fáraó palotájából.

⁹ Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „A fáraó azért nem hallgat rátok, hogy én még több csodát tegyek Egyiptomban.” ¹⁰ Mózes és Áron tehát véghezvitte ezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Örökkévaló megkeményítette a fáraót, hogy ne engedje szabadon Izráel népét Egyiptomból.

A páskabárány vére és a tizedik csapás

12 Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptomban: ² „Ezt a hónapot tekintsétek az első hónapnak! Ez legyen az első számotokra az év hónapjai között! ³ Rendeljétek el Izráel egész közösségének: ennek a hónapnak a 10. napján minden családfő válasszon ki egy bárányt vagy kecskegidát^[x] a háza népe^[y] számára! Tehát minden háznépnek jusson egy-egy bárány!

⁴ Ha a házban kevesen vannak ahhoz, hogy az egész bárányt együtt meg tudják enni, akkor csatlakozzanak egy szomszédos háznéphez, és együtt egyék meg a páskabárányt. Ügyeljenek rá, hogy mindenkinek jusson elég a bárányból. ⁵ A kiválasztott bárány vagy kecskegida ép és egészséges legyen, egyéves és hímnemű. ⁶ A hónap 14. napjáig gondosan őrizzétek, majd ezen a napon este, de még sötétedés előtt vágjátok le. Izráel egész közössége ugyanabban az időben vágja le a páskabárányt.

⁷ A bárány vérét fogjátok föl egy edénybe, majd vegyetek belőle, és kenjétek rá annak a háznak az ajtófélfáira meg a szemöldökfájára,^[z] ahol megeszik a páskabárányt.

⁸ A páskabárány húsát tűzön süssétek meg, majd kovásztalan kenyérrel és keserű növényekkel együtt még akkor éjjel egyétek meg. ⁹ Nem szabad a bárány húsát sem nyersen, sem vízben főve fogyasztanotok, csakis tűzön sütve. A bárányt egészben süssétek meg, fejével, lábaival és belső részeivel együtt. ¹⁰ Azon az éjjelen közösen fogyasszátok el az összes megsütött bárányhúst, ne hagyjatok belőle reggelre. Ami mégis megmarad, azt égessétek el.

¹¹ Amikor a páskabárányt eszitek, legyetek útra készen! Vegyétek magatokra az úti ruhát, kössétek meg öveteket, sarutok a lábatokon legyen, és botjaitok a kezetekben! Így egyétek azt nagy sietve, mert ez az Örökkévaló Páskája! ¹² Mert azon az éjjelen keresztülmegyek Egyiptom földjén, és megölöm az egyiptomiak elsőszülött fiait, és háziállataik elsőszülöttjeit is. Végrehajtom büntető ítéletemet Egyiptom összes istene fölött. Én vagyok az Örökkévaló.

¹³ A páskabárány vére megjelöli házaitokat és a benne lakókat. Amelyik házon látom ezt a vért, annak lakóit nem sújtom a halálos csapással, hanem elmegyek mellette,^[aa] amikor átvonulok Egyiptom földjén, és lesújtok az egyiptomiakra.

¹⁴ Mostantól fogva emlékezzetek erre a napra, és ünnepeljétek meg azt minden évben! Tartsátok meg a Páska ünnepét az Örökkévaló tiszteletére! Így legyen ez nemzedékről-nemzedékre! Örökre érvényes rendelkezés ez a számotokra!”

¹⁵ „Hét napig nem szabad kovásszal készült kenyeret ennetek, csak kovásztalant. Már az első napon takarítsatok ki házatokból minden kovászt és kovásszal készült ételt! Ha közületek valaki az ünnep hét napja alatt kovásszal készült kenyeret eszik, azt ki fogják gyomlálni Izráel közösségéből!

¹⁶ Az ünnep első és utolsó napján tartsatok egy-egy szent gyűlést. Ezen a két napon ne végezzetek semmiféle munkát, kivéve az ételek elkészítését. ¹⁷ Tartsátok meg tehát a Kovásztalan Kenyerek ünnepét, mert ezen a napon hoztam ki törzseitek seregeit Egyiptomból. Utódaitok is ünnepeljék meg ezt, nemzedékről-nemzedékre! Örökre érvényes rendelkezés ez a számotokra!

¹⁸ Tehát az első hónap 14. napján, estétől kezdve kovásztalan kenyereket egyetek a hónap 21. napjának végéig, vagyis estig. ¹⁹ Ezen a hét napon ne legyen házatokban semmiféle kovász! Ha valaki mégis valamilyen kovásszal készült ételt enne ez idő alatt, azt ki fogják gyomlálni Izráel népének közösségéből, akár született izráeli, akár közöttetek lakó idegen nemzetiségű az illető. ²⁰ Tehát az ünnep ideje alatt semmiféle kovásszal készült ételt ne egyetek, hanem csak kovásztalant, bárhol is laktok!”

²¹ Ezután Mózes magához hívta Izráel népének minden vezetőjét, és ezt mondta nekik: „Mindegyik családfő válasszon családja számára egy bárányt — az legyen a páskaáldozat. Ma este vágjátok le ezt a bárányt. ²² Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok bele a bárány vérébe, majd kenjetek a vérből házaitok szemöldökfájára és a két ajtófélfára. Holnap reggelig senki se menjen ki a ház ajtaján! ²³ Ma éjjel az Örökkévaló átvonul Egyiptom földjén, hogy lesújtson az egyiptomiakra, de mikor meglátja a vért az ajtó szemöldökfáján és a két ajtófélfán, akkor elmegy az ajtó mellett, és nem engedi, hogy a pusztító belépjen a házaitokba, és rátok is lesújtson.

²⁴ Minden évben tartsátok meg a Páska ünnepét! Örökké érvényes törvény ez a számotokra, és minden utódotok számára is. ²⁵ Ne felejtsétek el akkor sem, amikor majd bementek arra a földre, amelyet az Örökkévaló ad nektek, ahogyan megígérte! Ott is tartsátok meg a Páska ünnepét minden évben. ²⁶ Gyermekeitek majd megkérdezik: »Mit jelent ez a szertartás?« ²⁷ Ti pedig akkor így válaszoljatok nekik: »Páskaáldozat ez az Örökkévalónak, aki elment otthonaink ajtaja mellett, és megmentett minket a haláltól. Ugyanakkor azonban megölte az egyiptomiak elsőszülöttjeit. Akkor történt ez, amikor Izráel népe még Egyiptomban lakott.«”

Amikor Izráel vezetői hallották ezt, földre borultak, és úgy imádták az Örökkévalót. ²⁸ Azután Izráel népe megtartotta a Páska ünnepét úgy, ahogy az Örökkévaló parancsolta Mózes és Áron által. Mindenben engedelmeskedtek.

²⁹ Azon az éjjelen, éjfélkor az Örökkévaló megölte az elsőszülött fiút minden egyiptomi családban. Az éppen uralkodó fáraó elsőszülött fiát éppen úgy megölte, mint a börtönben raboskodó fogoly elsőszülöttjét, sőt, még a háziállatok elsőszülötteit is. ³⁰ Azon az éjjelen fölkelt a fáraó, meg főemberei és mindenki más is. Egész Egyiptom hangos volt a sírástól-jajgatástól, mert minden családban halottat sirattak.

Izráel népe kivonul Egyiptomból

³¹ A fáraó még azon az éjjelen hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: „Azonnal induljatok el! Sürgősen hagyjátok el országomat, és menjetek ki népem közül! Mindannyian menjetek innen, és áldozzatok az Örökkévalónak, ahogy mondtátok! ³² Vigyétek magatokkal állataitokat is kívánságotok szerint, csak menjetek már! Mondjatok áldást rám is!” ³³ Az egyiptomiak sürgették az izráelieket, hogy minél hamarabb hagyják el az országot. Azt mondták: „Menjetek innen, amilyen gyorsan csak tudtok, különben mind meghalunk!”

³⁴ Izráel népe a nagy sietség miatt nem tudta elkészíteni még a mindennapi kenyeret sem. Ruhákba csavarták a dagasztóteknőket, amelyekben a kovásztalan tészta volt, vállukra vették, és úgy vitték magukkal. ³⁵ Az izráeliek — Mózes utasítása szerint — kértek az egyiptomi szomszédjaiktól ezüst- és aranytárgyakat, meg ruhákat. ³⁶ Az Örökkévaló jóindulatúvá tette az egyiptomiakat irántuk, és adtak nekik bőségesen mindent, amit kértek. Így fosztotta ki Izráel népe az egyiptomiakat.

³⁷ Elindultak tehát az izráeliek az egyiptomi Ramszesz városától Szukkót felé. Izráel seregében ekkor mintegy 600 000 férfi volt, nem számítva családtagjaikat. ³⁸ Sokan, akik nem tartoztak Izráel közösségéhez, szintén velük mentek, meg rengeteg sok jószág is: marhák, juhok, kecskék és egyéb háziállatok. ³⁹ Mivel az egyiptomiak sürgették Izráel népét, hogy hagyják el az országot, az izráelieknek nem volt idejük arra, hogy a szokásos kovásszal kelesztett kenyereiket elkészítsék, sem arra, hogy útravalót készítsenek maguknak. Ezért abból a tésztából, amelyet Egyiptomból cipeltek magukkal, kovásztalan kenyereket sütöttek.

⁴⁰ Izráel népe összesen 430 évig tartózkodott Egyiptomban, ⁴¹ és éppen azon a napon vonult ki az Örökkévaló serege onnan, amikor ez az idő letelt. ⁴² Azon az éjszakán, amikor kivonultak, az Örökkévaló éberen őrködött felettük, hogy biztonságban kihozza őket Egyiptomból. Ezért minden évben ugyanezen az éjjelen Izráel népe is nemzedékről-nemzedékre megünnepli ezt, és megemlékezik arról, hogy az Örökkévaló mit tett velük.

⁴³ Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Ezek a Páska ünnepére vonatkozó rendelkezések: Aki nem tartozik Izráel közösségéhez, az nem vehet részt a Páska-vacsorán.^{[ab] 44} Azonban, ha egy izráeli pénzen vásárol szolgát magának, és előbb körülmetéli férfi szolgáját, akkor az a szolga részt vehet a Páska-vacsorán. ⁴⁵ Aki csak átmenetileg tartózkodik, vagy csak napszámosként dolgozik Izráelben, az nem vehet részt ezen az ünnepen.

⁴⁶ Minden család abban a házban fogyassza el az egész páska-vacsorát, ahol azt elkészítették. A kész páskabárányból semmit nem szabad kivinni a házból. A páskabáránynak egyetlen csontját se törjék el! ⁴⁷ Izráel közösségéből mindenki vegyen részt a Páska-vacsorán.

⁴⁸ Ha a közöttetek élő idegen nemzetiségű férfi is részt akar venni az Örökkévaló Páska ünnepén, akkor őt, és háza népében minden fiút és férfit előbb körül kell metélni. Ezután már ugyanúgy részt vehetnek a Páska-vacsorán, mint az aki izráelinek született. De az a fiú vagy férfi, aki nincs körülmetélve, nem ehet a páskabárányból. ⁴⁹ Ezek a rendelkezések egyformán vonatkoznak a született izráeliekre és a közöttetek élő idegen nemzetiségű lakosokra.”

⁵⁰ Izráel népe engedelmeskedett mindazoknak a parancsoknak, amelyeket az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak mondott. ⁵¹ Azon a napon az Örökkévaló kihozta Izráel népét Egyiptomból. Törzseik szerint, rendezett csoportokban vonultak ki onnan.

13 Az Örökkévaló így szólt Mózeshez: ² „Nekem szenteljetek Izráel népében minden elsőszülöttet, vagyis aki anyjának első gyermeke, azt számomra különítsétek el! Hasonlóképpen szenteljétek nekem a háziállatok kicsinyei közül azokat, amelyeket anyjuk először hozott a világra!”

³ Mózes ezt mondta a népnek: „Emlékezzetek erre a napra, amelyen kijöttünk Egyiptomból, ahol úgy éltünk, mint a rabszolgák! Emlékezzetek rá, hogy az Örökkévaló hozott ki bennünket onnan, nagy hatalmával. Erre való emlékezésül ne egyetek semmiféle kovásszal készült ételt! ⁴ A mai napon jöttünk ki Egyiptomból, Abib hónapban.

⁵ Az Örökkévaló megesküdött ősapáinknak, hogy nekünk adja azt a tejjel-mézzel folyó földet, amelyen most még a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak laknak. Ezért bevisz majd titeket arra a földre, s akkor ebben a hónapban tartsátok meg ezt az ünnepet minden évben!

⁶ Az ünnep hét napja alatt csakis kovásztalan kenyeret egyetek, a hetedik napon pedig tartsatok nagy ünnepet az Örökkévalónak! ⁷ Kovásztalan kenyeret egyetek ezen a hét napon, s ez alatt kovász vagy kovásszal készült étel ne is legyen a házaitokban, sehol az országban! ⁸ Azon a napon magyarázd el a gyermekeidnek: »Azért van ez az ünnep, hogy emlékeztessen arra, amit az Örökkévaló tett velem,^[ac] amikor kiszabadított engem Egyiptomból.«

⁹ Ez az ünnep olyan legyen számotokra, mintha a karodra vagy a homlokodra lenne kötve, hogy soha ne felejtsétek el. Emlékeztet arra, hogy az Örökkévaló tanítását emlegessétek szüntelen, hiszen ő az, aki erős karjával kihozott minket Egyiptomból. ¹⁰ Tartsátok meg hát ezt az ünnepet minden évben, a megfelelő időben.”

Az elsőszülöttek kiváltása

¹¹ „Az Örökkévaló megesküdött nektek és őseiteknek, hogy bevisz titeket a kánaániak földjére, és nektek adja azt. Amikor tehát már ott fogtok lakni, ¹² akkor szenteljetek az Örökkévalónak minden egyes elsőszülött fiút, és hasonlóképpen háziállataitok elsőszülött hím kicsinyeit is, mert ezek őt illetik. ¹³ A szamár elsőszülött csikóját kiválthatod egy báránnyal. Ebben az esetben a bárányt áldozd föl a csikó helyett, amelyet így megtarthatsz magadnak. Ha nem akarod kiváltani a szamárcsikót, akkor törd el a csikó nyakát. Az elsőszülött fiúkat azonban minden esetben ki kell váltanod!

¹⁴ Amikor majd gyermeked megkérdezi, hogy mi ennek az értelme, akkor mondd el neki: »Gyermekem, az Örökkévaló kiszabadított minket erős karjával Egyiptomból, a rabszolgaságból. ¹⁵ Amikor pedig a fáraó makacskodott, és nem akarta népünket szabadon engedni, az Örökkévaló minden elsőszülöttet megölt az egyiptomiak között. Egyaránt megölte az emberek és a háziállatok elsőszülöttjeit. Ezért áldozok az Örökkévalónak minden elsőszülött állatot, és ezért váltom meg minden egyes^[ad] elsőszülött fiam életét egy-egy bárány feláldozásával.«”

¹⁶ „Ez az ünnep olyan legyen számodra, mintha a karodra vagy a homlokodra lenne kötve, hogy soha ne felejtsd el. Emlékeztet arra, hogy az Örökkévaló az, aki erős kezével kihozott minket Egyiptomból” — ezt mondta Mózes a népnek.

Izráel megkezdi a pusztai vándorlást

¹⁷ Miután a fáraó elengedte Izráel népét, Isten vezette őket, hogy merre menjenek. De nem azt az utat választotta, amely a filiszteusok országa felé vitt — bár az lett volna a legrövidebb —, hanem kerülő útra vitte a népet. Azért tette ezt, mert azt gondolta: „Ha harcolniuk kell, még meggondolják magukat, és visszatérnek Egyiptomba.” ¹⁸ Ezért Isten azon az úton vezette őket, amely a sivatagon át a Vörös-tenger felé vitt.

Izráel népe hadirendben és fölfegyverkezve vonult ki Egyiptomból.

¹⁹ Mózes parancsára magukkal vitték József koporsóját is. József ugyanis még halála előtt megeskette az izráelieket: „Isten egyszer bizonyosan megsegít titeket, s akkor vigyétek magatokkal az én csontjaimat is!”

²⁰ Izráel népe elindult Szukkótból, s legközelebb Étámnál, a sivatag szélén vertek sátort. ²¹ Az Örökkévaló előttük vonult: nappal felhőoszlopban mutatta, hogy merre menjenek; éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Így nappal is, éjjel is vonulhattak. ²² Nappal állandóan előttük haladt a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop.

14 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: ² „Parancsold meg a népnek, hogy forduljanak vissza, és verjenek tábort Pí-Hahírót előtt, Migdól és a tenger között, Baál-Cáfón közelében. ³ A fáraó azt fogja gondolni, hogy Izráel népe eltévedt a sivatagban, és csapdába kerültek. ⁴ Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözésükre induljon. Így fogom megmutatni dicsőségemet a fáraó és serege által, hogy az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

Izráel népe így is tett.

A fáraó Izráel népének üldözésére indul

⁵ Amikor jelentették Egyiptom királyának, hogy Izráel népe kimenekült az országból, a fáraó és főemberei megbánták, hogy elengedték őket. Azt mondták: „Miért is engedtük el őket? Hiszen többé nem fognak szolgálni minket!”

⁶ Akkor a fáraó kiadta a parancsot, hogy készítsék elő a harci szekerét, és seregének élére állt. ⁷ Egyiptom 600 legjobb harci szekere és az összes többi harci szekér is követte. Mindegyiket egy-egy parancsnok vezette. ⁸ Az Örökkévaló megkeményítette Egyiptom királyának, a fáraónak szívét, hogy üldözőbe vegye Izráel népét, amely pedig az Örökkévaló nagy hatalma által vonult ki.

⁹ Az egyiptomi sereg felvonultatta a fáraó összes lovas harci szekerét, rajtuk a harcosokat; és ezen kívül még a gyalogos katonákat is. Éppen akkor érték utol Izráel népét, amikor ők a Vörös-tenger mellett táboroztak, Pí-Hahírótnál, Baál-Cáfón közelében.

¹⁰ Amikor az izráeliek meglátták a fáraó közeledő seregét, nagyon megrémültek, és segítségért kiáltottak az Örökkévalóhoz. ¹¹ Azután Mózesre támadtak: „Minek hoztál ki bennünket Egyiptomból? Talán nincsenek sírok Egyiptomban? Azért vezettél ide, hogy itt haljunk meg a sivatagban? ¹² Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj békén minket, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat! Bizony, jobb lett volna, ha ott maradunk és szolgáljuk őket, mint hogy itt haljunk meg a sivatagban!”

¹³ De Mózes így bátorította őket: „Ne féljetek! Csak várjatok, és csillapodjatok le! Meg fogjátok látni, hogyan szabadít meg minket a mai napon az Örökkévaló! Jól nézzétek meg ezeket az egyiptomiakat, mert soha többé nem látjátok őket! ¹⁴ Semmit sem kell tennetek, csak maradjatok nyugton! Az Örökkévaló maga fog harcolni értetek!”

Izráel népe átvonul a tenger közepén

¹⁵ Az Örökkévaló így felelt Mózesnek: „Eleget kiáltottál már hozzám segítségért! Parancsolj Izráel népének, hogy induljanak el! ¹⁶ Te meg fogd a botodat, nyújtsd ki a tenger fölé, és válaszd ketté a vizet, hogy Izráel népe száraz lábbal kelhessen át a tenger közepén a túlsó partra! ¹⁷ Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy utánuk nyomuljanak a tengerbe. Azzal fogom megmutatni dicsőségemet, hogy győzelmet aratok a fáraó, az egész serege és összes lovas harci szekere fölött. ¹⁸ Az egyiptomiak pedig megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló, amikor győzelmet szerzek a fáraó és összes lovas harci szekere fölött!”

Az Örökkévaló elpusztítja az egyiptomi sereget

¹⁹ Ezután az Isten angyala — aki eddig Izráel serege előtt járt — odaállt Izráel tábora mögé. Ugyanakkor a felhőoszlop is elmozdult a sereg előtti helyéről, és a tábor mögé állt. ²⁰ Elválasztotta egymástól az egyiptomiak és az izráeliek táborát úgy, hogy egész éjjel egyikük sem tudott közeledni a másikhoz. A felhőoszlop az egyik oldalon sötétbe borította az egyiptomiakat, ugyanakkor a másik oldalon világított az izráelieknek.^[ae]

²¹ Mózes kinyújtotta karját a tenger fölé, az Örökkévaló pedig erős keleti szelet támasztott, amely egész éjjel fújt, és elhajtotta a tenger vizét. Így a víz kettévált, és a tenger feneke szárazra került. ²² Izráel népe bevonult a tenger közepébe, és a szárazra került tengerfenéken átmentek a túloldalra. Eközben a víz úgy állt jobbról-balról mellettük, mint a fal.

²³ Az egyiptomi hadsereg üldözve utánuk nyomult a tenger közepébe, a fáraó összes lovas harci szekerével együtt. ^24-25 A hajnali őrségváltás idején az Örökkévaló lenézett a tüzes felhőből az egyiptomi seregre, és a harci szekereiket használhatatlanná tette. A kerekek elakadtak.^[af] A sereg csak nagy üggyel-bajjal haladt, kitört a pánik és a katonák rémülten kiabáltak: „Meneküljünk innen! Az Örökkévaló harcol ellenünk, az izráeliek oldalán!”

²⁶ Az Örökkévaló ekkor szólt Mózesnek: „Nyújtsd ki a karod a tengerre, hogy a víz visszatérjen eredeti helyére, és elborítsa az egyiptomiakat szekerestül-lovastul.”

²⁷ Éppen föltűnt a hajnal, amikor Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, amelynek vize visszatért medrébe. A menekülő egyiptomiak éppen szembe futottak a zuhataggal, és elmerültek benne. Így söpörte el az Örökkévaló az egyiptomi hadsereget a tenger vizével. ²⁸ Amikor a víz visszatért eredeti helyére, elborította a fáraó egész seregét, és a harci szekereket, a lovakkal együtt. Akik Izráel népét üldözték, mind egy szálig ott pusztultak el.

²⁹ Az izráeliek azonban száraz lábbal keltek át a tenger közepén, s eközben a víz úgy állt jobbról-balról mellettük, mint a fal. ³⁰ Így szabadította meg az Örökkévaló Izráel népét az egyiptomiak hatalmából azon a napon. Később az izráeliek látták az egyiptomiak holttesteit a tenger partján. ³¹ Izráel népe látta, hogy az Örökkévaló milyen nagy hatalommal bánt el az egyiptomiakkal, ezért tisztelték és félték őt, bíztak benne és szolgájában, Mózesben.

Mózes győzelmi éneke

15 Akkor Mózes és Izráel népe ezt az éneket énekelte az Örökkévalónak: