Bible in 90 Days

⁸ aki ezt felelte: „Készíts bronzkígyót, és erősítsd fel egy magas póznára! Akiket a mérges kígyók megmarnak, nézzenek föl a bronzkígyóra, akkor életben maradnak”. ⁹ Mózes így is tett: készített bronzból egy kígyót, és felerősítette egy magas póznára. Akit pedig a kígyók megmartak, ha fölnézett a bronzkígyóra, életben maradt és meggyógyult.

Izráel tovább vonul a Piszgá-hegy felé

¹⁰ Azután Izráel népe tovább vonult, és tábort vertek Óbótnál. ¹¹ Onnan is tovább indultak, és letáboroztak Ijjé-Abárimban, a Moáb országától keletre fekvő pusztában. ¹² A következő állomáshelyük a Zered-patak mellett volt. ¹³ Azután ismét tovább vonultak, majd az Arnón túlsó partján vertek tábort, abban a pusztában, amely már az emóriak területe volt. Ugyanis, Moáb országa és az emóriak területe között az Arnón-patak a határ. ¹⁴ Így van ez megírva az Örökkévaló Harcainak Könyvében:

„… és Váhéb Szúfában, és az Arnón-patak meredek falú völgyei, ¹⁵ és a völgyeket kísérő dombok, amelyek Ar városáig vezetnek. Ezek a helyek határolják Moáb országát”.

¹⁶ Onnan Beérbe^[a] mentek. Ott van az a kút, amelynél az Örökkévaló azt mondta Mózesnek: „Gyűjtsd össze a népet a kúthoz, akkor majd adok nekik vizet!” ¹⁷ Akkor énekelte Izráel népe ezt az éneket:

¹⁹ Ezután tovább vonultak Mattánából^[b] Nahaliélbe, onnan Bámótba, ²⁰ majd a völgybe, Moáb földjére. Ez a hely már a Piszgá-hegy lábánál fekszik, amelynek tetejéről látni lehet az egész sivatagot.

Győzelem Szihón király fölött^(A)

²¹ Izráel követeket küldött Szihónhoz, az emóriak királyához, ezzel az üzenettel:

²² „Kérünk, engedj keresztül bennünket az országodon! Nem fogjuk letaposni sem szántóföldjeidet, sem szőlőidet, még kútjaidból sem iszunk. Csak az országúton, a Királyok Útján vonulunk, amíg át nem érünk földeden”.

²³ De Szihón nem engedte meg Izráel népének, hogy átvonuljon országán. Sőt, összegyűjtötte seregét, és felvonult ellenük, hogy megütközzön velük a pusztaságban, és Jahac mellett meg is támadta őket. ²⁴ Azonban Izráel a csatában legyőzte Szihón seregét, országát pedig elfoglalta az Arnón-patak és a Jabbók-patak közötti területen. A Jabbók volt Ammon országának megerősített határa. ²⁵ Az elfoglalt területen Izráel népe birtokba vette az emóriak városait, és letelepedett azokban. Elfoglalták Hesbón városát, és a körülötte lévő falvakat is. ²⁶ Hesbón volt azelőtt a városa Szihónnak, az emóriak királyának, aki régebben Moáb királyai ellen harcolt, és az Arnón patak terjedő földet elvette tőlük. ²⁷ Ezért énekelték az emóriak egykor ezt az éneket:

³⁰ De mi legyőztük az emóriakat, leromboltuk városaikat Hesbóntól Díbónig, Nasímtól Nófahig és Médebáig.

Győzelem Óg király fölött^(B)

³¹ Így hát Izráel népe elfoglalta az emóriak földjét.

³² Mózes felderítőket küldött, hogy kémleljék ki Jazér városát. Azután Izráel elfoglalta Jazért, meg a körülötte lévő falvakat, az ott élő emóriakat pedig elűzték.

³³ Majd tovább vonultak Básán felé. Akkor Óg, Básán királya eléjük vonult hadseregével Edrei városához, hogy megütközzön velük.

³⁴ De az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Ne félj Ógtól! Kezedbe adom őt is, népét is, meg országát is. Úgy bánj vele, mint Szihónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban uralkodott!”

³⁵ Ezután a csatában Izráel legyőzte Óg seregét. Őt magát is megölték fiaival együtt, és egész népét kiirtották. Senki sem maradt közülük életben. Óg országát pedig elfoglalta Izráel.

Moáb királya fel akarja bérelni Bálám prófétát

22 Izráel tovább vonult, majd tábort vert Jerikóval szemben, a Jordán keleti oldalán, Moáb síkságán.

^2-4 Abban az időben Bálák, Cippór fia volt Moáb királya, aki látta, hogyan bánt el Izráel az emóriakkal. Bálák egész népével együtt nagyon megrettent Izráeltől. Azt mondták Midján fejedelmeinek: „Nézzétek az izráeliek tömegeit! Úgy el fognak pusztítani minden királyságot körülöttünk, ahogy a marhacsorda lelegeli a rét füvét”.

⁵ Ezért hát Bálák követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához, aki az Eufrátesz melletti Petór városában lakott, hogy hívják meg hozzá. Ezt üzente a követek által:

„Nézd Bálám! Egy nép jött ki Egyiptomból. Oly sokan vannak, hogy ellepik a föld színét, és éppen országom mellett telepedtek le! ⁶ Sietve jöjj hát hozzám, és átkozd meg őket, mert erősebbek nálunk! Akkor talán legyőzhetem és elűzhetem őket országom határáról. Hiszen jól tudom, hogy akit te megáldasz, az áldott lesz, akit pedig megátkozol, az átkozott lesz”.

⁷ A követek, akik Moáb és Midján tekintélyes vezetői voltak, elindultak, és ajándékokat^[c] vittek Bálámnak. Amikor megérkeztek, átadták a király üzenetét.

⁸ Bálám erre így válaszolt: „Szálljatok meg itt ma éjjel, és holnap választ adok nektek, annak megfelelően, amit az Örökkévaló mond nekem”. A moábi vezetők tehát ott maradtak éjszakára.

⁹ Azon az éjjelen Isten Bálámhoz jött, és megkérdezte tőle: „Kik ezek az emberek, akik megszálltak nálad?”

¹⁰ „Moáb királya, Bálák, Cippór fia küldte őket hozzám — felelt Bálám —, ezzel az üzenettel: ¹¹ »Egy nép jött ki Egyiptomból. Oly sokan vannak, hogy ellepik a föld színét. Jöjj hát hozzám, és átkozd meg őket, akkor talán legyőzhetem és elűzhetem őket.«”

¹² De Isten azt mondta Bálámnak: „Ne menj velük! Nem szabad megátkoznod azt a népet, mert áldottak ők!”

¹³ Másnap reggel Bálám ezt válaszolta a király követeinek: „Térjetek vissza országotokba, de nélkülem, mert az Örökkévaló nem engedte meg, hogy veletek menjek”.

¹⁴ A moábi vezetők tehát visszatértek Bálák királyhoz, és jelentették: „Királyunk, Bálám nem akart eljönni velünk”.

¹⁵ Ezután Bálák ismét követeket küldött Bálámhoz, de ezúttal népesebb küldöttséget állított össze magasabb rangú vezetőkből, mint először. ¹⁶ Ezek is elmentek Bálámhoz, és tolmácsolták a király üzenetét: „Ezt üzeni neked Bálák, Cippór fia, Moáb királya:

»Semmi se tartson vissza téged attól, hogy hozzám jöjj, ¹⁷ mert igen gazdagon megjutalmazlak, és megadom, amit kívánsz, csak jöjj, és átkozd meg azt a népet a kedvemért!«”

¹⁸ De Bálám így felelt nekik: „Ha királyotok ezüsttel-arannyal színig töltve nekem adná palotáját, akkor sem tehetnék Istenem, az Örökkévaló parancsa ellenére semmit. ¹⁹ De azért csak szálljatok meg nálam ma éjjel, mint az előző követek. Hadd tudjam meg, vajon mond-e nekem az Örökkévaló valamit azon kívül, amit a múltkor mondott”.

²⁰ Azon az éjjelen az Örökkévaló ismét Bálámhoz jött, és azt mondta: „Ha ezek az emberek azért jöttek, hogy elhívjanak téged, akkor menj velük, de vigyázz, hogy csak azt tedd, amit mondok!”

Az ostoba próféta és okos szamara

²¹ Így hát másnap reggel Bálám megnyergelte a szamarát, és útnak indult a moábi követekkel együtt. ^22-23 Két szolgája is elkísérte az útra.

Isten azonban megharagudott Bálámra, amiért ő elindult erre az útra. Ezért az Örökkévaló angyala kivont karddal a kezében elállta az utat Bálám előtt.^[d] Amikor Bálám szamara meglátta az angyalt, letért az útról a mezőre, hogy kikerülje, Bálám pedig ütni kezdte a szamarát, hogy visszaterelje az útra.

²⁴ Ezután az angyal egy szoros helyen, két szőlőskert között állta el az utat, ahol jobbról is, balról is kőkerítés húzódott. ²⁵ A szamár látta az angyalt, és annyira a kőkerítéshez lapult, hogy Bálám lábát is odaszorította. Emiatt Bálám másodszor is megverte a szamarát.

²⁶ Majd az angyal előre ment, és egy olyan szűk helyen állt meg, ahol már végképp nem lehetett kitérni előle sem jobbra, sem balra. ²⁷ Amikor a szamár meglátta őt, lefeküdt a földre — pedig Bálám rajta ült —, és nem volt hajlandó továbbmenni. Erre Bálám nagyon mérges lett, és a botjával megint elverte a szamarát.

²⁸ Akkor az Örökkévaló megnyitotta a szamár száját, hogy beszélni tudjon. A szamár pedig ezt kérdezte a gazdájától: „Mit vétettem neked, hogy már háromszor is megvertél?”

²⁹ „Bolondot csináltál belőlem! — felelte mérgesen Bálám. — Ha kard lenne a kezemben, már meg is öltelek volna!”

³⁰ De a szamár így válaszolt: „A te szamarad vagyok, Bálám! Régtől fogva hordalak téged a hátamon, de soha nem tettem veled ilyet ezelőtt, így van?”

„Ez igaz!” — ismerte el Bálám.

³¹ Akkor az Örökkévaló megnyitotta Bálám szemét, aki csak ekkor látta meg az angyalt, amint ott állt előtte az úton, kivont kardjával a kezében. Ekkor Bálám földig hajolt az angyal előtt, ³² aki megszólította: „Bálám! Miért verted meg a szamarad háromszor is? Látod, én magam jöttem ki eléd, hogy megállítsalak, mert rossz úton jársz.^{[e] 33} A szamarad látott engem, és már háromszor is kitért előlem. Ha nem tette volna, téged megöltelek volna, őt meg életben hagytam volna”.

³⁴ Bálám így válaszolt: „Bocsáss meg! Most már látom, hogy vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te vagy az, aki elállja utamat! De most inkább visszafordulok, ha nem tetszik neked, amit teszek”.

³⁵ Az angyal így felelt: „Menj el ezekkel a férfiakkal, de csak azt mondd, amit tőlem hallasz!” Így hát Bálám továbbment a király követeivel.

³⁶ Amikor Bálák király meghallotta, hogy Bálám közeledik, eléje sietett, egészen országa északi határáig, a móábi Ar városáig, amely az Arnón-patak mellett fekszik. ³⁷ Azt mondta Bálámnak: „Miért nem jöttél azonnal, amikor követeket küldtem hozzád? Azt hitted, nem tudlak eléggé megjutalmazni?”

³⁸ Bálám így felelt: „Látod, eljöttem hozzád! De nincs hatalmam rá, hogy akármit is mondjak magamtól. Azt kell mondanom, amit Isten a számba ad”.

³⁹ Ezután együtt mentek Kirját-Húcótba, ⁴⁰ ahol Bálák marhákat és juhokat áldozott, és azoknak húsából küldött Bálámnak és a moábi vezetőknek is.

⁴¹ Másnap reggel Bálák magával vitte Bálámot Bamót-Baál magaslataira, ahonnan már látni lehetett Izráel táborának szélét.

Bálám első próféciája

23 Akkor Bálám ezt mondta Bálák királynak: „Építtess itt 7 oltárt, és készíts elő 7 bikát és 7 kost áldozatul”. ² A király mindezt előkészítette, majd Bálámmal együtt föláldoztak mindegyik oltáron egy bikát és egy kost.

³ Ezután Bálám azt mondta a királynak: „Maradj itt az oltár mellett, amelyen az égőáldozat van, én pedig távolabb megyek. Hátha megjelenik nekem az Örökkévaló, és ad valamilyen kijelentést. Akkor majd elmondom neked.” Ezután Bálám fölment egy kopár hegyoromra.

⁴ Isten megjelent Bálámnak, aki így szólt hozzá: „Megépítettem a 7 oltárt, és föláldoztam neked 7 bikát és 7 kost”.

⁵ Az Örökkévaló pedig Báláknak szóló üzenetet adott Bálám szájába, és ezt mondta neki: „Menj vissza Bálákhoz, és ezt mondd neki!”

⁶ Bálák vissza is ment a királyhoz, aki még mindig ott állt az oltár mellett, Moáb vezetőivel együtt.

⁷ Akkor Bálám ezt a próféciát mondta:

¹¹ Bálák király fölháborodott: „Mit tettél? Ide hozattalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, és te megáldottad őket!”

¹² De Bálám ezt felelte: „Csak azt mondhatom, amit az Örökkévaló a számba ad!”

¹³ „Jöjj velem egy másik helyre, ahonnan Izráel táborának csak egy részét láthatod, nem az egészet! Majd onnan átkozd meg őket!” ¹⁴ Elvezette hát a király Bálámot az őrszemek helyére,^[h] a Piszgá-hegy tetejére, majd ott is építtetett 7 oltárt, és égőáldozatul föláldozott rajtuk 7 bikát és 7 kost.

¹⁵ Ezután Bálám azt mondta a királynak: „Maradj itt, az égőáldozat mellett, én pedig távolabb megyek, hogy az Örökkévalóval találkozzam”.

¹⁶ Az Örökkévaló ismét elébe jött Bálámnak, igét adott a szájába, és ezt mondta neki: „Menj vissza Bálákhoz, és ezt mondd neki”.

¹⁷ Bálám vissza is ment a királyhoz, aki még mindig ott állt az oltár mellett, Moáb vezetőivel együtt. „Mit mondott az Örökkévaló?” — kérdezte a király.

Bálám második próféciája

¹⁸ Akkor Bálám ismét prófétált:

²⁵ Akkor Bálák király fölkiáltott: „Ha már nem átkozod, legalább ne áldd meg őket!”

²⁶ „Nem megmondtam neked, hogy azt fogom tenni, amit az Örökkévaló parancsol nekem?”

²⁷ Ezután Bálák király még egyszer próbálkozott: „Jöjj velem Bálám még egy másik helyre, hátha ott megengedi neked Isten, hogy onnan megátkozd azt a népet a kedvemért”. ²⁸ Elvezette hát Bálámot a Peór-hegy tetejére, ahonnan az egész környező pusztaságot jól lehetett látni.

²⁹ Ott Bálám ismét ezt mondta: „Építs nekem itt 7 oltárt, és készíts elő 7 bikát és 7 kost az áldozathoz”. ³⁰ A király mindent elkészíttetett, majd föláldozták az állatokat égőáldozatul az oltárokon.

Bálám harmadik próféciája

24 Bálám észrevette, hogy az Örökkévaló áldani akarja Izráel népét. Ezért nem folyamodott többé a szokásos varázslathoz, mint addig tette, hanem a puszta felé fordult. Látta a távolban Izráel sátrait, ahogy törzsenként, a megszabott rendben táboroztak. Akkor Isten Szelleme szállt rá, ³ és megint prófétálni kezdett:

¹⁰ Ennek hallatára Bálák király megharagudott Bálámra, és összecsapta kezét: „Hát ezért hívattalak ide, hogy megáldjad ellenségeimet? Azt kértem tőled, hogy átkozd meg őket, te pedig már háromszor is áldást mondtál átok helyett! ¹¹ Takarodj a szemem elől, és sürgősen térj vissza földedre! Megígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de látod, az Örökkévaló megfosztott tőle!”

¹² De Bálám így felelt: „Emlékezz, mit válaszoltam hozzám küldött követeidnek: ¹³ »Ha királyotok, Bálák, ezüsttel-arannyal színig töltve nekem adná palotáját, akkor sem tehetnék az Örökkévaló parancsa ellenére sem jót, sem rosszat. Azt kell mondanom, amit az Örökkévaló parancsol nekem.« ¹⁴ Most pedig visszatérek a saját népemhez, de előbb még feltárom előtted, mit fog Izráel tenni a te népeddel”.

Bálám negyedik próféciája

¹⁵ Ekkor Bálám ismét prófétált:

²⁰ Majd Bálám Amálek népére tekintett, és ezt prófétálta róla:

²¹ Majd a kéniek^[o] népére nézett, és ezt prófétálta róluk:

²³ Majd ismét prófétált:

²⁵ Ezután Bálám hazatért, és Bálák király is elment a maga útján.

Izráel testi és szellemi paráznasága Baál-Peórban

25 Amikor Izráel népe Sittímben táborozott, a férfiak szexuális bűnt^[r] követtek el a moábi nőkkel, ² akik meghívták őket, hogy vegyenek részt olyan pogány szertartáson, ahol a moábiak a maguk bálványisteneinek áldoztak. Sokan el is mentek, részt vettek ezeken az áldozati lakomákon, és imádták a moábiak bálványisteneit. ³ Így történt, hogy Izráelből sokan Baál-Peórhoz, ehhez a hamis bálványistenhez csatlakoztak.

Emiatt az Örökkévaló nagyon megharagudott Izráelre, ⁴ és ezt mondta Mózesnek: „Hívasd a nép összes vezetőjét, és végeztesd ki őket az egész nép szeme láttára, majd a holttestüket akaszd föl az Örökkévaló előtt! Akkor majd elmúlik az Örökkévaló lángoló haragja, amely Izráel ellen föllobbant”.

⁵ Mózes hívatta Izráel bíráit, és ezt parancsolta nekik: „Mindegyikőtök ölje meg a rábízottak közül azokat, akik csatlakoztak Baál-Peórhoz, hogy azt a bálványt imádják!”

⁶ Mózes és Izráel egész közössége összegyűlt a Találkozás Sátorának bejárata előtt, és sírtak. Egy izráeli férfi éppen akkor hozott magával egy midjáni nőt az egész közösség szeme láttára, és bevitte családja sátrába. ⁷ Fineás azonban — aki Áron fiának, Eleázárnak a fia volt — otthagyta a közösséget, fogta a lándzsáját, ⁸ utána ment az izráeli férfinak a sátorba, és egyszerre keresztüldöfte a férfit és a nőt is deréktájon a lándzsájával. Ekkor megszűnt a csapás, amellyel az Örökkévaló sújtotta Izráel népét, ⁹ de addigra már 24 000 ember meghalt a táborban.

¹⁰ Akkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: ¹¹ „Mivel Fineás, Eleázár fia, Áron főpap unokája féltő szeretetemtől indítva cselekedett, ezzel megmentette haragomtól Izráel népét: tehát nem fogom teljesen elpusztítani őket. ¹² Mondd meg Fineásnak, hogy ezért szövetséget kötök vele: a barátom lesz örökké! ¹³ Fineással és utódaival szövetséget kötök, hogy örökre papjaim legyenek, mert Fineás féltő szeretetre indult, Istenéért cselekedett — és így szerzett engesztelést Izráel számára”.

¹⁴ Ez volt az a két személy, akiket Fineás egyszerre megölt: az izráeli férfi Zimri, Szálú fia, Simeon törzse egyik nemzetségének vezetője, ¹⁵ a midjáni asszony pedig Kozbi^[s], Cúr leánya. Cúr Midján egyik nemzetségének vezetője volt.

¹⁶ Ezután az Örökkévaló szólt Mózesnek: ^17-18 „A midjániak ellenségeitekké váltak, amikor csapdába csaltak benneteket Peórnál. Ugyancsak csapdát állítottak Kozbi, a midjáni vezető leánya által, akit megöltek a csapás napján, amely Peór miatt sújtott Izráelre. Ezért hát támadjátok meg a midjániakat, és verjétek szét őket, mert ellenségeitek ők!”

A második népszámlálás

26 Miután a csapás elmúlt, ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek, és Eleázár főpapnak, Áron fiának: ² „Számoljátok össze Izráel egész közösségét házuk népe szerint! Vegyetek számba minden hadköteles férfit, vagyis akik már elmúltak 20 évesek!”

³ Ebben az időben Izráel a Jordán mellett, Moáb síkságán táborozott, Jerikóval átellenben. Tehát Mózes és Eleázár főpap kihirdette a népnek: ⁴ „Népszámlálást kell tartanunk. Számba fogunk venni minden 20 évesnél idősebb férfit, ahogy^[t] az Örökkévaló parancsolta Mózesnek és azoknak, akik kijöttek Egyiptomból”.

Rúben törzse

^5-6 Rúben volt Izráel elsőszülöttje. Az ő leszármazottjai a következők: Hanók, Pallú, Hecrón és Karmi. ⁷ Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott. Ezek Rúben törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 43 730 férfit vettek számba.

⁸ Pallú fia Eliáb, ⁹ akinek fiai: Nemúél, Dátán és Abirám. A két utóbbi a közösség választott vezetője volt, és lázadást szítottak Mózes és Áron ellen Kórah csoportjával együtt. Valójában az Örökkévaló ellen lázadtak föl, ¹⁰ ezért a föld megnyílt a lábuk alatt, és elnyelte valamennyiüket. Ugyanakkor 250 férfit tűz emésztett meg. Mindez figyelmeztető jel lett Izráel számára.

¹¹ De Kórah gyermekei nem haltak meg ebben a csapásban.

Simeon törzse

^12-13 Simeon leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Nemuél, Jámin, Jákin, Zerah és Saul. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott. ¹⁴ Ezek Simeon törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 22 200 férfit vettek számba.

Gád törzse

^15-17 Gád leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Cefón, Haggi, Súni, Ozni, Éri, Aród és Aréli. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott. ¹⁸ Ezek Gád törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 40 500 férfit vettek számba.

Júda törzse

^19-20 Júda leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Sélá, Pérec és Zerah. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott. (Júda két fia, Ér és Ónán még sok évvel korábban Kánaán földjén meghalt.)

²¹ Pérec fiai Hecrón és Hámul. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott.

²² Ezek Júda törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 76 500 férfit vettek számba.

Issakár törzse

^23-24 Issakár leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Tólá, Púva, Jásúb és Simrón. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott. ²⁵ Ezek Issakár törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 64 300 férfit vettek számba.

Zebulon törzse

²⁶ Zebulon leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Szered, Élón és Jahleél. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott. ²⁷ Ezek Zebulon törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 60 500 férfit vettek számba.

Manassé törzse

²⁸ Józsefnek két fia volt: Manassé és Efraim. Mindkettőtől egy-egy törzs származott, a maga nemzetségeivel.

²⁹ Manassé leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Mákír, és a fia Gileád. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott.

³⁰ Gileád fiai: Íezer, Hélek, ³¹ Aszriél, Sikem, ³² Semidá és Héfer. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott.

³³ Célofhád Héfer fia volt, de neki csak leányai voltak: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá.

³⁴ Ezek Manassé törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 52 700 férfit vettek számba.

Efraim törzse

³⁵ Efraim leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Sútelah, Beker és Tahan. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott. ³⁶ Sútelah leszármazottja Érán, akitől egy nemzetség származott. ³⁷ Ezek Efraim törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 32 500 férfit vettek számba.

Ezek József leszármazottjai, nemzetségeik szerint.

Benjámin törzse

^38-39 Benjámin leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Bela, Asbél, Ahirám, Súfám, és Húfám. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott. ⁴⁰ Bela leszármazottjai: Ard és Naámán. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott. ⁴¹ Ezek Benjámin törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 45 600 férfit vettek számba.

Dán törzse

⁴² Dán leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Súhám, és a tőle származó nemzetség. Ez Dán törzsének egyetlen nemzetsége, ⁴³ amelyből azonban igen sok család származott. Ezekben összesen 64 400 férfit vettek számba.

Ásér törzse

⁴⁴ Ásér leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Jimná, Jisvi és Berija. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott. ⁴⁵ Berija leszármazottjai: Héber és Malkiél, akiktől egy-egy nemzetség származott. ⁴⁶ Ásér leányát Szerahnak hívták. ⁴⁷ Ezek Ásér törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 53 400 férfit vettek számba.

Naftáli törzse

⁴⁸ Naftáli leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Jahceél, Gúni, ⁴⁹ Jécer és Sillém. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott. ⁵⁰ Ezek Naftáli törzsének nemzetségei, amelyekben összesen 45 400 férfit vettek számba.

A népszámlálás eredménye

⁵¹ Izráel népéből tehát összesen 601 730 férfit vettek számba.

⁵² Ezután az Örökkévaló szólt Mózesnek: ⁵³ „A földet az összeírás névjegyzéke szerint osszátok szét azok között, akiket most számba vettetek. ⁵⁴ Minden törzs kapjon annyi földet, amennyi a hozzájuk tartozók számára szükséges. A nagyobb létszámú törzsnek arányosan nagyobb földterület, a kisebbnek arányosan kisebb jusson. ⁵⁵ Azonban, hogy melyik terület melyik törzsé legyen, azt szent sorsolással állapítsátok meg. Az egyes családok pedig a saját törzsük területén belül kapjanak örökséget. ⁵⁶ Mind a népesebb törzsek, mind a kisebbek szent sorsvetéssel kapják meg az örökségüket, vagyis a saját törzsi területüket”.

Lévi törzse

⁵⁷ Lévi leszármazottjai nemzetségeik szerint a következők voltak: Gérsón, Kehát és Merári. Mindegyiküktől egy-egy nemzetség származott. ⁵⁸ Rajtuk kívül a Libni, Hebroni, Mahli, Músi és a Kórah nemzetségek is Lévi törzsébe tartoztak.

Amrám Kórah fia. ⁵⁹ Amrám felesége Jókebed, aki Egyiptomban született, és szintén Lévi törzsébe tartozott. Amrám és Jókebed gyermekei: Áron, Mózes és a nővérük, Mirjám. ⁶⁰ Áron fiai: Nádáb, Abihú, Eleázár és Ítámár. ⁶¹ Nádáb és Abihú meghaltak, mert nem az Örökkévaló rendelése szerinti áldozatot mutattak be az Örökkévalónak. ⁶² Lévi törzsében a megszámolt egy hónaposnál idősebb fiúk és férfiak száma összesen 23 000 volt. Őket nem számolták a többi Izráeli férfi közé, mert nem kaptak állandó családi földbirtokot, mint a többiek.

⁶³ Ez tehát annak a népszámlálásnak az eredménye, amelyet Mózes és Eleázár főpap tartottak Moáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben. ^64-65 Sok évvel korábban, a Sínai-pusztában Mózes és Áron főpap már egyszer tartott hasonló népszámlálást. De akiket az első alkalommal számba vettek, azok közül már csak Káleb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia volt életben, mire a második népszámlálásra sor került. A többiek mind meghaltak a két népszámlálás között, mert az Örökkévaló előre megmondta, hogy a pusztában fognak meghalni, a vándorlás ideje alatt.

Örökösödés leányágon

27 József fia Manassé, ennek fia Mákír, ennek fia Gileád, ennek fia Héfer, ennek fia Célofhád, akinek csak leányai születtek: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá. ² Ez az öt leány odaállt Mózes, Eleázár főpap és a vezetők elé, Izráel egész közösségének nyilvánossága előtt, a Találkozás Sátorának bejáratánál, és ezt mondták:

³ „Kérjük, hallgassátok meg kérésünket! Apánk meghalt a pusztai vándorlás során, de nem tartozott Kórah csoportjába, azok közé, akik fellázadtak az Örökkévaló ellen. Apánk a maga bűnei miatt halt meg, de fia nem született. ⁴ Arról senki sem tehet, hogy csak leányai születtek! Így viszont senki sem fogja nevét továbbvinni a leszármazottjai közül. Vajon helyes-e hogy az ő leszármazási vonala megszakadjon, és nevét kitöröljék Izráel népe közül, csak azért, mert nem született fia? Kérünk, adjatok nekünk is állandó családi földbirtokot a nemzetségünk területén, mint ahogy a fiúk szoktak kapni!”

⁵ Ezután Mózes az Örökkévaló elé terjesztette ezt az ügyet. ⁶ Az Örökkévaló pedig ezt felelte: ⁷ „Célofhád leányainak igaza van. Adj nekik földbirtokot apjuk rokonsága között. Azt a földet oszd szét közöttük, amit apjuknak adnál, ha élne.

⁸ Izráel népének meg add tudtára: ha valaki fiúörökös nélkül hal meg, akkor minden vagyonát a leánya örökölje! ⁹ Ha leánya sincs, akkor testvérei örököljenek utána. ¹⁰ Ha testvérei sincsenek, akkor apja testvérei legyenek az örökösök. ¹¹ Ha ilyen rokona sincs, akkor a legközelebbi rokona örököljön utána. Törvény legyen ez Izráel számára, mert ezt az Örökkévaló mondta Mózesnek!”

Az Örökkévaló Józsuét állítja Mózes helyére^(C)

¹² Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: „Menj fel az Abárim-hegyre, hogy onnan meglásd azt a földet, amelyet Izráel népének adok! ¹³ Miután láttad, neked is meg kell halnod, mint a testvérednek, Áronnak, és őseidhez fogsz csatlakozni. ¹⁴ Így kell ennek lennie, mivel te és Áron a Cin-pusztában nem engedelmeskedtetek a parancsomnak. Amikor a nép fellázadt ellenem, ti is engedetlenek voltatok azáltal, amit a népnek mondtatok, és nem mutattátok meg nekik, hogy én szent vagyok”. (Ez Kádés mellett történt, a „Lázadás-forrásnál”, a Cin-pusztában.)

¹⁵ Mózes ekkor így kérte az Örökkévalót: ¹⁶ „Kérlek, Örökkévaló, aki minden ember szellemének Istene vagy,^[u] állíts helyettem vezetőt Izráel közösségének élére! ¹⁷ Jelölj ki egy férfit, aki vezesse őket békében-harcban, és előttük járjon. Ne legyen az Örökkévaló közössége pásztor nélküli nyáj!”

¹⁸ Az Örökkévaló így válaszolt Mózesnek: „Józsué, Nún fia legyen az a férfi, mert bölcs és bátor. ¹⁹ Állítsd őt Eleázár főpap és az egész közösség elé, azután mindannyiuk előtt tedd rá a kezedet, így hatalmazd fel erre a feladatra, és adj neki utasításokat!

²⁰ Így adj át neki vezetői felhatalmazásodból, hogy Izráel egész közössége engedelmeskedjen Józsuénak. ²¹ Ha döntenie kell valamiben, forduljon Eleázár főpaphoz, aki kérje ki az Örökkévaló határozatát az Úrím által, Józsué kérdése szerint. Azután Józsué, az egész hadsereg és Izráel egész közössége annak megfelelően cselekedjen, ahogy az Örökkévaló válaszolt a kérdésre. Ha az Örökkévaló úgy felel, akkor induljanak a csatába, ha pedig azt parancsolja, hogy térjenek haza, akkor tegyék azt”.

^22-23 Mózes mindent annak megfelelően tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta neki: Józsuét Eleázár főpap és az egész közösség elé állította, majd a kezét Józsuéra tette, és megbízta, hogy ő legyen a nép vezetője.

A mindennapi áldozat^(D)

28 Az Úr szólt Mózesnek: ² „Parancsold meg Izráel népének, ügyeljenek rá, hogy a megszabott időben mutassák be nekem áldozataimat, amelyeket úgy fogadok, mint kedves illatú ajándékot. ³ Minden nap mutassanak be ajándékul az Örökkévalónak két hibátlan egyesztendős hím bárányt. ⁴ Az egyiket reggel, a másikat közvetlenül napnyugta után áldozzák fel. ⁵ Mindegyik mellé tegyenek lisztáldozatot is: egy tized éfá^[v] finomlisztet, egy negyed hin^[w] olívaolajjal keverve. ^6-7 A bárányokkal egy időben mutassák be az italáldozatot is: egy negyed hin jó bort, amelyet a szent helyen^[x] öntsetek ki az Örökkévalónak. Ez a mindennapi égőáldozat, amelyet a Sínai-hegynél rendeltem el. Jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad. ⁸ A reggeli és az esti áldozat mindenben egyforma legyen: a bárány-, a liszt- és az italáldozat is. Jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad.

A szombati áldozat

^9-10 A szombati nyugalom napján a mindennapi áldozaton felül mutassanak be az Örökkévalónak két hibátlan egyesztendős hím bárányt. A hozzá tartozó lisztáldozat két tized éfá finomlisztből álljon, amelyet olívaolajjal gyúrjanak össze. Ugyanekkor mutassák be az italáldozatot is.

Áldozat újhold napján

¹¹ Minden hónap első napján, vagyis Újhold ünnepén mutassatok be égőáldozatot az Örökkévalónak: két bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős hím bárányt. Valamennyi hibátlan legyen. ^12-13 A hozzájuk tartozó lisztáldozat a bikaborjúhoz három tized, a koshoz két tized és a bárányokhoz egy-egy tized éfá finomlisztből álljon, minden esetben olívaolajjal keverve. Jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad. ¹⁴ A hozzájuk tartozó italáldozat a bikaborjúhoz fél, a koshoz egyharmad, a bárányokhoz egy-egy negyed hin bor legyen. Ez az Újhold napján esedékes áldozat, amelyet az esztendő minden hónapjában, annak első napján kell bemutatnotok. ¹⁵ Ezen fölül vigyetek az Örökkévalónak vétekáldozatul egy bakot is. Mindezek a mindennapi égő- és italáldozaton fölül legyenek.

Áldozat a Páska ünnepen^(E)

¹⁶ Az első hónap 14. napján mutassátok be az Örökkévalónak a Páskaáldozatot. ¹⁷ A következő, vagyis a 15. napon kezdődik a Kovásztalan Kenyerek hét napig tartó ünnepe. Ez alatt csakis kovász nélkül készült kenyeret egyetek. ¹⁸ Az ünnep első napján gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon ne dolgozzatok. ¹⁹ Mutassatok be ajándékul az Örökkévalónak égőáldozatot. Hozzatok az Örökkévalónak két bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős hím bárányt. Valamennyi hibátlan legyen. ²⁰ A hozzájuk tartozó lisztáldozat a borjúhoz három tized, a koshoz két tized ²¹ és a bárányokhoz egy-egy tized éfá finomlisztből álljon, minden esetben olívaolajjal keverve. ²² Ezen fölül vigyetek az Örökkévalónak bűnáldozatul egy bakot is, hogy engesztelést szerezzen számotokra. ²³ Mindezek a reggeli mindennapi áldozaton fölül legyenek.

²⁴ Az ünnepi hét napján minden nap ezt az áldozatot mutassátok be, a szokásos mindennapi áldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton fölül. Jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad.

²⁵ A hetedik napon ismét gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon se végezzétek napi munkátokat.

Áldozat az Aratás ünnepén^(F)

²⁶ Az Aratás ünnepének első napján hozzatok az Örökkévalónak az új termésből áldozatot. Ezen a napon gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni, és ne végezzétek napi munkátokat. ²⁷ Mutassatok be égőáldozatot: két bikaborjút, egy kost és hét bárányt, amelyek egy évesek legyenek. Jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad. ²⁸ A hozzájuk tartozó, olajjal kevert lisztáldozat a borjúhoz három tized, a koshoz két tized ²⁹ és a bárányokhoz egy-egy tized éfá finomlisztből álljon. ³⁰ Ezen fölül vigyetek az Örökkévalónak bűnáldozatul egy bakot is, hogy engesztelést szerezzen számotokra. ³¹ Mindezek a mindennapi áldozaton fölül legyenek. Az égőáldozatokhoz tegyétek hozzá a szokásos italáldozatokat is. Legyen gondotok rá, hogy az áldozati állatok egészségesek és hibátlanok legyenek.

Áldozat a Kürtzengés ünnepén^(G)

29 A hetedik hónap első napján gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. A Kürtzengés ünnepe^[y] ez. Ezen a napon ne végezzétek napi munkátokat. ² Hozzatok az Örökkévalónak égőáldozatul egy bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős bárányt. Az állatok egészségesek és hibátlanok legyenek. Jó illatú égőáldozat ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad. ³ A hozzájuk tartozó lisztáldozat a borjúhoz három tized, a koshoz két tized ⁴ és a bárányokhoz egy-egy tized éfá^[z] finomlisztből álljon, minden esetben olívaolajjal keverve. ⁵ Ezen fölül vigyetek az Örökkévalónak bűnáldozatul egy bakot is, hogy engesztelést szerezzen számotokra. ⁶ Mindezek az Újhold ünnepén esedékes égőáldozaton, a mindennapi égőáldozaton, és a hozzájuk tartozó liszt- és italáldozaton fölül legyenek. Jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad.

Áldozat az Engesztelés ünnepén^(H)

⁷ A hetedik hónap 10. napján ismét gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon senki se végezzen semmiféle munkát, és böjtöléssel alázzátok meg magatokat. ⁸ Hozzatok az Örökkévalónak égőáldozatul egy bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős hím bárányt. Az állatok egészségesek és hibátlanok legyenek. Jó illatú égőáldozat ez. ⁹ A hozzájuk tartozó lisztáldozat a borjúhoz három tized, a koshoz két tized ¹⁰ és a bárányokhoz egy-egy tized éfá finomlisztből álljon, minden esetben olívaolajjal keverve. ¹¹ Ezen kívül vigyetek az Örökkévalónak bűnáldozatul egy bakot is, hogy engesztelést szerezzen számotokra. Ez a nagy engesztelő áldozaton, a mindennapi égőáldozaton, és a hozzájuk tartozó liszt- és italáldozatokon fölül legyen.

Áldozatok a Sátorok ünnepén^(I)

¹² A hetedik hónap 15. napján^[aa] ismét gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon senki se végezze a foglalkozásához tartozó munkát. Hét napon keresztül ünnepeljétek az Örökkévaló ünnepét. ¹³ Hozzatok az Örökkévalónak égőáldozatul 13 bikaborjút, 2 kost és 14 egyesztendős hím bárányt. Az állatok egészségesek és hibátlanok legyenek. Jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad. ¹⁴ A hozzájuk tartozó lisztáldozat mindegyik borjúhoz három tized, mindegyik koshoz két tized ¹⁵ és a bárányokhoz egy-egy tized éfá finomlisztből álljon, minden esetben olívaolajjal keverve. ¹⁶ Ezen kívül vigyetek az Örökkévalónak bűnáldozatul egy bakot is. Mindezek a mindennapi égőáldozaton és a hozzá tartozó liszt- és italáldozaton fölül legyenek.

^17-34 Az ünnep második napjától a hetedik napjáig minden nap ugyanezeket az áldozatokat hozzátok az Örökkévalónak. Csak a második napon 12, a harmadikon 11, a negyediken 10, az ötödiken 9, a hatodikon 8 és a hetedik napon 7 bikaborjút áldozzatok fel, a hozzá tartozó liszt- és italáldozattal együtt. Mindezek a mindennapi égőáldozaton és a hozzá tartozó liszt- és italáldozatokon fölül legyenek.

³⁵ Az ünnep utolsó nagy zárónapján, vagyis a nyolcadik napon ismét gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon senki se végezzen munkát. ³⁶ Hozzatok az Örökkévalónak égőáldozatul egy bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős hím bárányt. Az állatok egészségesek és hibátlanok legyenek. Jó illatú ajándék ez, amelyet az Örökkévaló kedvesen fogad. ³⁷ A hozzájuk tartozó liszt- és italáldozatok az előírt mennyiségben igazodjanak az állatokhoz. ³⁸ Ezen kívül vigyetek az Örökkévalónak bűnáldozatul egy bakot is. Mindezek a mindennapi égőáldozaton és a hozzá tartozó liszt- és italáldozaton fölül legyenek.

³⁹ Ezek tehát azok az égő-, liszt-, ital- és hálaáldozatok, amelyeket az ünnepeken hozzatok az Örökkévalónak. A többi áldozatok, amelyeket fogadalom teljesítésére, vagy önként hoztok az Örökkévalónak, ezeken kívül legyenek”.

⁴⁰ Mózes tehát elmondta Izráel népének mindazt, amit az Örökkévaló parancsolt neki.

Rendelkezések a fogadalmakról

30 Mózes beszélt Izráel törzsi vezetőivel: „Az Örökkévaló parancsolja, hogy ² ha egy férfi tesz fogadalmat, hogy valamit az Örökkévalónak szentel, vagy esküvel kötelezi magát arra, hogy valamit megtesz, illetve tartózkodik valamitől, akkor teljesítse is a fogadalmát, illetve esküjét! Ne szegje meg a szavát.

³ Hajadon leány, aki még apja házában él, szintén tehet fogadalmat, illetve esküvel kötelezheti magát, hogy valamit megtesz, illetve tartózkodik valamitől. ⁴ De fogadalma vagy esküje csak akkor érvényes, ha apja hallotta azt, és azon a napon nem szól ellene. Ilyen esetben az a leány teljesítse, amit az Örökkévalónak ígért. ⁵ Ellenben, ha a leány apja azon a napon, amelyen tudomást szerez a leánya fogadalmáról, megtiltja annak teljesítését, akkor a leány fogadalma vagy esküje érvénytelen. Ilyen esetben az Örökkévaló megbocsátja a leánynak, hogy fogadalmát nem tartotta meg, hiszen a leányt a saját apja tiltotta el annak teljesítésétől.

⁶ Hasonló a helyzet akkor is, ha egy leány meggondolatlanul fogadalmat tesz, vagy esküvel kötelezi magát az Örökkévalónak, azután pedig férjhez megy. ⁷ Ha a férje tudomást szerez erről, és azon a napon nem ellenzi, akkor a fogadalom érvényes marad, és azt az asszonynak teljesítenie is kell. ⁸ Ellenben, ha a férj azon a napon, amelyen tudomást szerez a felesége meggondolatlan fogadalmáról, megtiltja annak teljesítését, akkor a felesége fogadalma vagy esküje érvénytelen, mert a férje érvénytelenné tette. Ilyen esetben az Örökkévaló megbocsátja az asszonynak, hogy fogadalmát nem teljesítette.

⁹ Özvegy vagy elvált asszony fogadása és esküje érvényes: meg kell tartania.

¹⁰ Férjnél lévő asszony fogadalma és esküje ¹¹ csak akkor érvényes, ha a férje tud arról, és nem szól ellene semmit. Ilyenkor az asszonynak meg kell tartania, amit fogadott. ¹² De ha a férje azon a napon, amelyen tudomást szerez a felesége fogadalmáról vagy esküjéről, megtiltja annak teljesítését, akkor a felesége fogadalma vagy esküje érvénytelen. Ilyen esetben az Örökkévaló megbocsátja az asszonynak, hogy fogadalmát vagy esküjét nem tartotta meg, hiszen a férje tiltotta el annak teljesítésétől.

¹³ Tehát a férjes asszony minden fogadalmát és esküjét^[ab] amellyel magát valamilyen módon elkötelezi, a férje erősíti meg, vagy teszi érvénytelenné. ¹⁴ Hogyan erősíti meg? Úgy, hogy miután tudomást szerez róla, azon a napon nem szól semmit ellene. Ilyen esetben az asszony tartsa meg, amit fogadott vagy esküvel ígért. ¹⁵ Azonban, ha a férj azon a napon nem szól ellene, később mégis meggondolja magát, és megtiltja feleségének fogadalma vagy esküje teljesítését, akkor a fogadalom vagy eskü megszegésének bűnét a férj viselje.”

¹⁶ Ezeket parancsolta az Örökkévaló Mózesnek a fogadalmakkal kapcsolatban, a férj és a felesége; illetve az apa és a házában lakó hajadon lánya tekintetében.

Izráel harca a midjániak ellen

31 Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: ² „Állj bosszút a midjániakon azért, amit Izráel ellen tettek! Azután majd te is csatlakozol őseidhez!”

^3-4 Tehát Mózes kihirdette a népnek: „Válasszatok ki mindegyik törzsből ezer-ezer harcost, és készüljetek a harcra! Támadjátok meg Midján népét, és álljatok bosszút az Örökkévalóért rajtuk!”

⁵ Így is történt: Izráel népe közül kiválasztottak 12 000 harcost, minden törzsből ezret. ⁶ Ezt a sereget küldte harcba Mózes a midjániak ellen. Elküldte velük Fineást, a papot, Eleázár fiát is, aki magával vitte a szent dolgokat és a trombitákat, amelyek jeladásra szolgáltak.

⁷ Izráel serege megtámadta a midjániakat, amint az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek. Le is győzték őket, és minden midjáni férfit megöltek. ⁸ Ezek között volt Midján öt királya is: Evi, Rekem, Cúr, Húr és Reba. Megölték velük együtt Bálámot, Beór fiát is.

^9-10 A midjániak városait és falvait fölégették, a midjáni asszonyokat és gyermekeiket pedig foglyul ejtették. Nagy zsákmányt is szereztek: sok háziállatot és nagy vagyont. ^11-12 Összegyűjtötték a foglyokat, az állatokat és a hadizsákmányt, és mindezt odavitték Mózes, Eleázár főpap és Izráel népének közössége elé, a táboron kívül. Ebben az időben Izráel a Jordán keleti partja mellett, Moáb síkságán táborozott, Jerikóval szemben. ¹³ Mózes, Eleázár főpap és Izráel vezetői kimentek a sereg elé a táboron kívülre.

¹⁴ Amikor Mózes meglátta a foglyokat, nagyon megharagudott a sereg vezetőire, a századosokra és ezredesekre. ¹⁵ Ezt mondta nekik: „Miért hagytátok életben ezeket az asszonyokat? ¹⁶ Elfelejtettétek, hogy ők voltak azok, akik Bálám tanácsára Peór mellett elcsábították az izráeli férfiakat, hogy elforduljanak az Örökkévalótól és így vétkezzenek ellene? Nem emlékeztek, milyen szörnyű csapás sújtotta emiatt az Örökkévaló népét? ¹⁷ Most hát azonnal öljétek meg a fiúkat és minden asszonyt, aki már férfival hált. ¹⁸ De hagyjátok életben a magatok számára azokat a leányokat, akik még nem háltak férfival. ¹⁹ Ti magatok pedig maradjatok a táboron kívül még 7 napig. Aki közületek megölt valakit, vagy halotthoz ért, tisztítsa meg magát a harmadik és a hetedik napon is, a foglyokkal együtt. ²⁰ Tisztítsátok meg a tárgyakat is: ruháitokat, és minden bőrből, kecskeszőrből és fából készült holmit”.

²¹ Eleázár főpap ezt mondta a katonáknak, akik a harcból tértek vissza: „A Törvény rendelkezése szerint, amelyet az Örökkévaló mondott Mózesnek, ²² a zsákmányolt fémtárgyakat meg kell tisztítani. Mindazt, ami aranyból, ezüstből, bronzból, vasból, ónból vagy ólomból készült, ²³ tehát ellenáll a tűznek, tartsátok bele a tűzbe. Utána még a tisztító vízzel is meg kell tisztítani, s azután tiszta lesz, és használható. Ami pedig éghető anyagból készült, azt vízbe kell mártani, s azután tiszta lesz. ²⁴ Ti magatok pedig a hetedik napon mossátok ki ruháitokat, azután már rituálisan tiszták lesztek, és visszajöhettek a táborba”.

²⁵ Majd ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: ²⁶ „Eleázár főpappal és a közösség vezetőivel együtt vegyétek számba a foglyokat és a zsákmányolt háziállatokat! ²⁷ Mindezeket oszd két egyenlő részre. Az egyik azoké legyen, akik harcoltak, a másik rész pedig a többieké. ²⁸ Mindkét csoportból vegyél ki egy-egy részt az Örökkévaló számára. A harcosoknak jutott csoportból, a foglyok közül válasszatok ki egy-egy főt minden 500 közül, és ugyanígy a szarvasmarhák, juhok, kecskék és szamarak közül is. ²⁹ A kiválasztottakat adjátok át Eleázár főpapnak, ajándékul az Örökkévalónak. ³⁰ A másik csoportból, amely a táborban maradt nép része, válasszatok ki egy-egy főt minden 50 közül, és ugyanígy a szarvasmarhák, juhok, kecskék és szamarak közül is. A kiválasztottakat adjátok át a Lévitáknak, akik az Örökkévaló Szent Sátora körüli őrző szolgálatokat végzik”.

³¹ Mózes és Eleázár főpap mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta Mózesnek.

³² Ezeket zsákmányolta Izráel serege:

³⁶ Ebből az a rész, amely a hadseregnek jutott:

⁴¹ Mózes átadta az Örökkévaló részét mindezekből Eleázár főpapnak, az Örökkévaló parancsa szerint.

^42-46 Az a rész, amely a táborban maradottaknak jutott:

⁴⁷ Mózes kiválasztotta közülük az Örökkévaló részét mindezekből: minden 50 fogoly közül egyet, és minden 50 állat közül egyet. Az Örökkévaló részét pedig átadta a lévitáknak, akik az Örökkévaló Szent Sátora körüli gyakorlati szolgálatokat végzik. Mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta.

⁴⁸ A hadsereg tisztjei, a századosok és ezredesek ⁴⁹ jelentették Mózesnek: „Mi, a te szolgáid, számba vettük a vezetésünk alatt álló egységek legénységét, és azt találtuk, hogy a midjániak elleni harcban senki sem esett el közülünk: egyetlen izráeli harcos sem hiányzik! ⁵⁰ Ezért elhoztunk ajándékul az Örökkévalónak minden aranyból készült karperecet, pecsétgyűrűt, fülbevalót és nyakláncot, amelyet a harcosok zsákmányoltak. Ezt az ajándékot megváltási áldozatul hoztuk az Örökkévalónak”.

^51-54 Mózes és Eleázár főpap átvette a hadsereg vezetőitől az arany ékszereket, amelyeket áldozatul hoztak az Örökkévalónak, és elhelyezte azokat a Találkozás Sátorában, az Örökkévaló jelenlétében, hogy emlékeztetőül szolgáljon Izráel népe számára az Örökkévaló előtt. Az ékszerek súlya összesen 16 750 sékel^[ac] volt. Ez azonban nem az összes zsákmány volt, mert abból minden harcos magának is megtartott valamennyit.

A Jordántól keletre fekvő terület felosztása^(J)

32 Rúben és Gád törzsének igen-igen sok jószága volt, és látták, hogy Jazér és Gileád vidéke, amely a Jordán keleti oldalán terül, el különösen alkalmas a pásztorkodásra és jószágtartásra. ² Ezért Mózeshez, Eleázár főpaphoz és Izráel többi vezetőihez ezzel a kéréssel fordultak: ^3-4 „Tudjátok, hogy nekünk igen sok csordánk és nyájunk van. Az a vidék pedig, amelyet mostanában Izráel közössége számára az Örökkévaló megszerzett, nagyon alkalmas a jószágtartásra. Arról a vidékről szólunk, amely a következő meghódított városok környékén terül el: Atárót, Díbón, Jazér, Nimra, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón. ⁵ Kérünk benneteket, legyetek hozzánk jóindulattal, és adjátok nekünk ezt a vidéket, hadd legyen a mi örökös birtokunk! Hadd telepedjünk le a Jordánnak ezen az oldalán, s ne kelljen átmennünk a másik oldalra!”

⁶ De Mózes ezt felelte: „Képesek lennétek nyugodtan letelepedni és hátra maradni ezen a vidéken, miközben a testvéreitek még tovább harcolnak?! ⁷ El akarjátok bátortalanítani Izráelt, hogy ne legyen a népnek kedve átkelni a Jordánon, és elfoglalni azt a földet, amelyet az Örökkévaló nekünk adott?

⁸ Szüleitek nemzedéke is ezt tette, amikor Kádés-Barneából elküldtem a felderítőket, hogy kémleljék ki a földet. ⁹ El is mentek egészen az Eskól-völgyig, megnézték a földet, de mikor visszatértek, elvették a nép bátorságát és kedvét attól, hogy birtokba vegyék azt a földet, amelyet pedig az Örökkévaló már nekik adott.

¹⁰ Emiatt azon a napon az Örökkévaló nagyon megharagudott rájuk, és megesküdött nekik: ¹¹ »Azok közül, akik Egyiptomból kijöttek, és már legalább 20 évesek, senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígértem! Így határoztam, mert ez a nép nem maradt hűséges hozzám. ¹² Csak a kenizzi Kálebbel, Jefunne fiával és Józsuéval, Nún fiával teszek kivételt, mert ők ketten tökéletesen hűségesek maradtak hozzám.«

¹³ Az Örökkévaló tehát megharagudott Izráel népére, és addig vezette őket a pusztában, amíg a hosszú vándorlás alatt mindegyikük meghalt. Kipusztult az egész nemzedék, amely vétkezett az Örökkévaló ellen. ¹⁴ Most pedig ti, akik ennek a bűnös nemzedéknek a fiai vagytok, és apáitok helyére léptetek, még jobban megharagítjátok az Örökkévalót Izráel ellen, mint a szüleitek tették? ¹⁵ Vigyázzatok! Ha elfordultok az Örökkévalótól, akkor ő megint hagyja Izráelt a pusztában vándorolni, és ezzel az egész nép vesztét okozzátok!”

¹⁶ Rúben és Gád törzsének emberei ekkor közelebb léptek Mózeshez, és így válaszoltak: „Csak azt engedd meg nekünk, hogy nyájainknak aklokat, a családjainknak meg városokat építsünk ezen a vidéken, hogy biztonságban legyenek. ^17-18 Mi magunk pedig fegyverrel a kezünkben Izráel seregének élén fogunk előrenyomulni, hogy azt a földet testvéreink számára elfoglaljuk. Nem térünk vissza otthonainkba, ameddig Izráelből mindenki meg nem kapja a saját birtokát. Csak a családjaink legyenek biztonságban a városfalak mögött, amelyek megvédik őket e föld egyéb lakosaitól. ¹⁹ A Jordán túlsó partján nem fogunk a magunk számára területet foglalni, hiszen a birtokunk az innenső parton fekszik”.