Bible in 90 Days

²⁸ Ehud kihirdette a seregének: „Az Örökkévaló kezünkbe adta ellenségeinket, a moábiakat! Kövessetek hát engem!” Sietve lementek a Jordán mellé, elfoglalták az összes gázlót, ahol Moáb felé lehetett volna átkelni a folyón, és nem engedték a moábiakat hazafelé menekülni. ²⁹ Akik mégis megpróbálták, azokat mind megölték. Összesen mintegy 10 000 erős és bátor moábi harcost pusztítottak el így. Ezek közül senki sem menekült meg. ³⁰ Attól kezdve Moáb meghajolt Izráel keze alatt, és Izráel földjén béke volt 80 esztendeig.

A következő bíró: Samgar

³¹ Ehud után Samgar, Anát fia^[a] lett a bíró Izráelben, aki egymaga 600 filiszteus katonát ölt meg a harcban, bár csupán egyetlen fából készült ösztöke volt a kezében. Ő is megszabadította Izráelt.

Debóra és Bárák harca Sisera ellen

4 Ehud halála után Izráel népe azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart. ² Emiatt az Örökkévaló kiszolgáltatta őket ellenségüknek: Jábinnak, Kánaán királyának, aki Hácórban uralkodott. Jábin hadseregét Sisera vezette, aki Haróset-Gójimban lakott. ³ Ebben a hadseregben 900 vasalással megerősített harci szekér is volt. Izráel népe húsz esztendeig nyögte Jábin kegyetlen uralmát, s végül az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért.

⁴ Ebben az időben Debóra prófétanő, Lappídót felesége volt a bíró Izráelben. ⁵ Debóra egy pálmafa alatt szokott ítélkezni, Efraim hegyvidékén, Ráma és Bétel között. Ide jártak fel hozzá az izráeliek, ha valamilyen peres ügyük volt. ⁶ Debóra magához hívatta Bárákot, Abínoam fiát, aki Kedesben, Naftáli törzsének területén lakott. Ezt mondta neki: „Bárák, ezt parancsolja neked az Örökkévaló, Izráel Istene: »Gyűjts össze 10 000 férfit Naftáli és Zebulon törzséből, és vonulj föl seregeddel a Tábór-hegyre! ⁷ Én pedig oda hozom eléd a Kisón-patakhoz^[b] Siserát, Jábin vezérét, egész hatalmas seregével és harci szekereivel együtt, s kiszolgáltatom őket neked.«”

⁸ Bárák ezt felelte Debórának: „Ha te is táborba vonulsz velünk együtt, akkor vállalom. De ha nem jössz velem, akkor én sem megyek”.

⁹ „Veled megyek én is — válaszolta Debóra —, de akkor nem a tiéd lesz a dicsőség ebben a hadjáratban, mert Siserát az Örökkévaló egy asszony kezébe adja majd.”

Ezután Debóra Bárákkal együtt Kedesbe ment, ¹⁰ ahová Bárák összehívta Zebulon és Naftáli törzséből a harcosokat. Hívására 10 000 fő gyűlt össze, akiket felvezetett a Tábór-hegyre. Debóra is Bárákkal ment.

¹¹ Mózes sógorának,^[c] Hóbábnak leszármazottjaiból alakult a kéniek nemzetsége. Közülük az egyik, akit Hébernek hívtak, különvált a kéni nemzetségtől. Elköltözött, és Kedes közelében, a Caanaim melletti tölgyeknél táborozott.

¹² Siserának jelentették, hogy Bárák és serege fölvonult a Tábór-hegyre. ¹³ Ennek hallatára Sisera is útnak indította seregét Haróset-Gójimból. Mind a 900 vasas harci szekerével és egész seregével együtt fölvonult a Kisón-patak mellé, a Tábór-hegy lábához.

¹⁴ Akkor Debóra szólt Báráknak: „Most támadj! Ez az a nap, amelyen az Örökkévaló kezedbe adta Siserát és seregét. Az Örökkévaló maga vonul előtted a csatába!” Ekkor Bárák támadásra vezette tízezres seregét, és a hegyről lerohanva megtámadták Siserát. ¹⁵ A csata közben az Örökkévaló annyira összezavarta és megrémítette Siserát, a harci szekerek hajtóit és az egész hadsereget, hogy végül maga Sisera is leugrott a szekeréről, és futva menekült a csatából. ¹⁶ Bárák és serege egészen Haróset-Gójimig üldözte a menekülő szekereket és katonákat, akiket az izráeliek mind egy szálig levágtak. Senki sem menekült meg közülük, ¹⁷ kivéve Siserát, aki egyedül futott el.

Menekülés közben Sisera a kéniek nemzetségéhez tartozó Héber feleségének, Jáélnek a sátorához ért. S mivel Jábin, Hácór királya és Héber között béke volt, Sisera itt biztonságban érezte magát. ^18-19 Jáél kijött a sátorából, és köszöntötte, majd behívta őt: „Uram, jöjj be a sátramba! Ne félj!” Sisera elfogadta a meghívást, bement a sátorba, majd inni kért, mert nagyon szomjas volt. Jáél kinyitott egy tejes tömlőt, és abból adott neki. Majd Sisera lefeküdt, és Jáél betakarta egy takaróval. ^20-21 Ezután Sisera megkérte Jáélt, hogy álljon a sátor ajtajába, és ha valaki az üldözők közül kérdezősködne utána, mondja azt, hogy nem is látta őt. Ezután Sisera mélyen elaludt, mert teljesen kimerült a futás közben. Ezután Jáél fogott egy sátorcöveket meg egy kalapácsot, óvatosan bement az alvó Siserához, és a cöveket annak halántékába verte, egészen a földbe szögezte. Így halt meg Sisera.

²² Ezután érkezett a Siserát üldöző Bárák Jáél sátorához. Az asszony köszöntötte, majd ezt mondta: „Gyere csak, megmutatom neked, akit keresel!” Azzal bevezette a sátorba: ott feküdt Sisera holtan, halántékában a sátorcövekkel!

²³ Így alázta meg az Örökkévaló Jábint, Kánaán királyát Izráel előtt. ²⁴ Ezután az izráeliek hatalma egyre jobban ránehezedett Jábinra, amíg végül legyőzték, és őt magát is megölték.

Debóra és Bárák éneke

5 Ezen a napon Debóra és Bárák ezt a győzelmi éneket^[d] énekelte:

Ezután 40 évig béke volt Izráelben.

Izráel hűtlensége és a midjáni elnyomás

6 Ezután Izráel népe ismét azt tette, amit gonosznak tart az Örökkévaló. Emiatt ő hét éven keresztül kiszolgáltatta őket a midjániaknak. ² Azok pedig kegyetlenül bántak velük. Ezért az izráeliek rejtekhelyeket készítettek a barlangokban és erődítményeket a hegyekben, ahová elrejtették a midjániak elől az élelmet.

³ Mert amikor az izráeliek tavasszal vetettek valamilyen terményt, a midjániak, amálekiek és egyéb keleti nomád törzsek betörtek Izráelbe, ⁴ sőt hosszasan ott is táboroztak, és közben egészen Gáza városáig mindent elpusztítottak, ami csak a földeken termett. Így Izráelben nem maradt semmi gabona. Sőt, még a háziállatokat: a kecskéket, juhokat, marhákat és szamarakat is elhajtották. Izráelnek semmije sem maradt.

⁵ Ezek a keleti törzsek nomád pásztorok voltak, sátrakban laktak, nyájaikkal és számtalan tevéjükkel vonultak helyről-helyre, és úgy ellepték a földet, mint a sáskák. Oly rengetegen voltak, hogy ahol elvonultak, csak pusztaság maradt utánuk. ⁶ A midjániak miatt Izráel népe teljesen elszegényedett, és az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért.

^[7] [l] Izráel népe a midjániak miatt segítségért kiáltott az Örökkévalóhoz. ⁸ Ő pedig egy prófétát küldött hozzájuk, aki ezt mondta: „Az Örökkévaló, Izráel Istene ezt üzeni nektek: »Én hoztalak ki benneteket Egyiptomból, kiszabadítottalak a rabszolgaságból. ⁹ Megszabadítottalak titeket az egyiptomiak kezéből, akik nyomorgattak titeket. Kiűztem előletek a népeket, és földjüket nektek adtam. ¹⁰ Azt mondtam nektek: Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek! Ne tiszteljétek és ne féljétek az emóriak isteneit, akiknek földjén laktok! Ti azonban nem hallgattatok szavamra!«”

Az Örökkévaló angyala meglátogatja Gedeont

¹¹ Ebben az időben eljött az Örökkévaló angyala Gedeonhoz, és leült egy tölgyfa alá az Abíezer nemzetséghez tartozó Jóás birtokán, Ofrában. Gedeon, Jóás fia ekkor éppen titokban búzát csépelt egy szőlőprés rejtekében. Ide bújt el a midjániak elől, hogy megmentse előlük a termést. ¹² Az angyal megjelent Gedeonnak, és így szólította meg: „Az Örökkévaló veled van, bátor vitéz!”

¹³ Gedeon azonban így válaszolt: „Ó Uram! Ha az Örökkévaló valóban velünk van, akkor miért ér bennünket ennyi nyomorúság? Hol vannak most az Örökkévaló csodálatos tettei, amelyekről őseink beszéltek? Hiszen ő hozott ki bennünket Egyiptomból! De most már elhagyott minket az Örökkévaló, és kiszolgáltatott a midjániak kényének-kedvének”.

¹⁴ Akkor az Örökkévaló odafordult Gedeonhoz, és ezt mondta neki: „Én téged küldelek, hogy szabadítsd meg Izráelt a midjániaktól! Indulj el így, ahogy vagy, amennyi erőd van, azzal!”

¹⁵ „Ó Uram! Én szabadítsam meg Izráelt? De hogyan, mikor Manassé egész törzsében a mi családunk a legszegényebb, és apám családjában én vagyok a legfiatalabb?” — szabadkozott Gedeon.

¹⁶ „Én veled leszek — felelte az Örökkévaló —, ezért le fogod győzni a midjániakat, mintha csak egyetlen embert kellene megverned.”

¹⁷ Erre Gedeon így felelt: „Uram, ha kedves vagyok neked, kérlek, erősítsd meg, hogy valóban te vagy az, aki beszélsz velem! ¹⁸ Most hazamegyek, és áldozatot készítek a számodra. Kérlek, várj meg, amíg visszajövök, és eléd teszem az áldozatot!”

„Megvárom, amíg visszajössz” — válaszolta.

¹⁹ Gedeon hazasietett, hogy elkészítse az áldozatot: egy kecskegidát és egy éfá^[m] lisztből kovásztalan lepényeket. A húst egy kosárba tette, a hús levét egy edénybe, és az egészet kivitte a tölgyfához, majd felajánlotta az áldozatot. ²⁰ Isten angyala ekkor azt mondta: „Tedd a húst és a lepényeket a sziklára, a hús levét meg öntsd rá”. Gedeon engedelmeskedett.

²¹ Akkor az Örökkévaló angyala kinyújtotta a botját, és megérintette a húst és a lepényeket, mire a kősziklából tűz csapott ki, amely megemésztette az egész áldozatot. Ekkor az angyal eltűnt Gedeon szeme elől. ²² Gedeon csak ekkor ismerte föl, hogy az Örökkévaló angyalával találkozott. Fölkiáltott: „Ó, Örökkévaló Úr Isten! Hiszen magát az Örökkévaló angyalát láttam szemtől szembe!”

²³ De az Örökkévaló megnyugtatta: „Békesség neked! Ne félj, nem halsz meg!”

²⁴ Akkor Gedeon oltárt épített az Örökkévalónak, és így nevezte: „Az Örökkévaló a békesség”.^[n] Ez az oltár ma is ott található Ofrában, az Abíezer nemzetség birtokán.

Gedeon új oltárt épít az Örökkévalónak

²⁵ Aznap éjjel az Örökkévaló megszólította: „Gedeon, válassz ki apád állatai közül egy bikaborjút és egy hétéves bikát! Rombold le azt az oltárt, amelyet apád épített Baálnak, és vágd ki a mellette felállított Asera-oszlopot!^{[o] 26} A lerombolt oltár helyén, ugyanazon a magaslaton viszont építs oltárt egymásra rakott kövekből Istenednek, az Örökkévalónak. Azután áldozd föl a hétéves bikát az új oltáron égőáldozatul! A tűzhöz használd fel a kivágott Asera-oszlop fáját”.

²⁷ Gedeon ekkor maga mellé vett tíz szolgát, és megtette, amit az Örökkévaló parancsolt. De mivel félt a családjától és a város férfiaitól, éjjel végezte el mindezt.

²⁸ Másnap reggel a város lakói megdöbbenve látták, hogy valaki lerombolta Baál oltárát, kivágta az Asera-oszlopot, másik oltárt épített, és azon bikát áldozott. ²⁹ Egymástól kérdezgették, hogy ki tehette ezt. Végül addig nyomoztak, amíg valaki elárulta, hogy Gedeon, Jóás fia volt az.

³⁰ Akkor a város férfiai Jóáshoz fordultak: „Jóás, add ki nekünk a fiadat! Meg kell halnia, mert lerombolta Baál oltárát, és kivágta az Asera-oszlopot”.

³¹ De Jóás így válaszolt nekik: „Ti akartok harcolni Baálért? Ti véditek őt? Ha valaki Baálért harcol, haljon meg holnap reggelig! Ha Baál valóban isten, akkor harcoljon ő saját magáért! Álljon bosszút — ha tud — azon, aki lerontotta az oltárát!” ³² Jóás még hozzátette: „Ha Gedeon lerombolta Baál oltárát, akkor pereljen vele Baál!” Ez a mondás azután Gedeon új neve lett, s attól kezdve így hívták: „Jerubbaál”.^[p]

Gedeon sereget gyűjt

³³ Ezután a midjániak, az amálekiek és a többi keleti törzsek ismét összegyűltek, átkeltek a Jordánon, és behatoltak Izráelbe, majd tábort vertek a Jezréel völgyében. ³⁴ Az Örökkévaló Szelleme azonban betöltötte Gedeont, aki megfújta a sófárt,^[q] és sereget gyűjtött az idegen törzsek ellen. A saját rokonai, az Abíezer-nemzetség férfiai azonnal hozzá gyülekeztek. ³⁵ Majd Gedeon követeket küldött Manassé, Ásér, Zebulon és Naftáli törzseihez, ahonnan szintén hozzá gyülekeztek a harcképes férfiak.

³⁶ Akkor Gedeon Istenhez fordult: „Uram, te azt mondtad, hogy az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt ellenségeitől. ³⁷ Nézd, itt van ez a maroknyi birkagyapjú! Ezt ma éjjelre kiteszem a dombtetőre, ahol csépelni szoktuk a gabonát. Ha reggel azt látom, hogy a harmat csak erre a gyapjúra szállt, és körülötte minden száraz, akkor tudni fogom, hogy valóban úgy van, ahogy mondtad, és általam akarod megszabadítani Izráelt”.

³⁸ Másnap reggel Gedeon látta, hogy úgy történt, ahogyan kérte: a gyapjúfürt annyira harmatos lett, hogy egy egész csészényi vizet facsart ki belőle.

³⁹ Ekkor újra Istenhez fordult: „Kérlek, Uram, ne neheztelj rám, ha megint kérek tőled valamit! Hadd tegyek még egy próbát: ismét kiteszem éjjelre a gyapjút, de most az maradjon száraz, és rajta kívül minden más legyen harmatos!”

⁴⁰ Isten újra teljesítette Gedeon kérését: azon az éjjelen mindenre leszállt a harmat, csak Gedeon gyapjúfürtjére nem — így az teljesen száraz maradt.

7 Korán reggel Jerubbaál, vagyis Gedeon a seregével a Haród-forrás mellett vert tábort, a midjániak tábora pedig tőlük északra feküdt a völgyben, a Móre-domb lábánál. ² Az Örökkévaló így szólt hozzá: „Gedeon, túl sokan vagytok, így nem adhatok győzelmet nektek a midjániak fölött, mert még a nép dicsekedne, hogy a saját erejükkel szereztek győzelmet maguknak! ³ Ezért menj, és hirdesd ki, hogy aki fél, most menjen haza a Gileád hegyéről”.

Amikor Gedeon ezt kihirdette a seregében, 22 000 katonája azonnal hazament, és csak 10 000 maradt mellette.

⁴ De az Örökkévaló ismét ezt mondta: „Gedeon, még mindig túl sokan vagytok! Vezesd le a forrás mellé a sereged, és majd én szétválogatom őket. Akiről azt mondom, hogy vidd magaddal, az menjen veled. Akiről pedig azt mondom, hogy küldd haza, azt küldd el!”

⁵ Így Gedeon levitte seregét a forráshoz, és ott az Örökkévaló azt mondta neki: „Válaszd szét a sereget két csoportra! Akik úgy isznak a vízből, hogy a kezükkel mernek belőle, és nyaldossák a vizet, mint ahogy a kutyák szokták — azokat állítsd az egyik oldalra! Akik viszont letérdelnek, és lehajolnak a vízhez, azokat állítsd a másik oldalra”.

⁶ Így is történt. Akik az első csoportba kerültek, mindössze háromszázan voltak. A többiek mind letérdeltek, vagy lehajoltak a vízhez. ⁷ „Nézd azt a 300 férfit, akik kezükkel merítettek a vízből! Általuk szabadítalak meg, és általuk adok győzelmet a midjániak fölött. A többieket viszont küldd haza!” — mondta az Örökkévaló Gedeonnak.

⁸ Ezeket tehát Gedeon hazaküldte, de az élelmüket és a sófárokat előbb átadták annak a 300 harcosnak, akik ott maradtak.

A midjániak tábora a völgyben feküdt, Gedeon tábora alatt. ⁹ Azon az éjjelen az Örökkévaló ismét szólt Gedeonhoz: „Kelj föl, Gedeon, és menj le az ellenség táborához! Kezedbe adtam őket. ¹⁰ Ha félsz megtámadni őket, akkor előbb menj le a szolgáddal, Púrával együtt! ¹¹ Hallgasd meg, miről beszélnek ellenségeid, akkor majd fölbátorodsz, és megtámadod őket!”

Gedeon még akkor éjjel lement a szolgájával együtt az ellenséges tábor széléhez.

¹² A midjániak, amálekiek és a többi keleti törzsek tábora úgy terült el a völgyben, mint ahogy a sáskák elborítják a földet. Annyi tevéjük volt, mint a tengerparton a homok. ¹³ Amikor Gedeon a tábor széléig lopódzott, hallotta, amint az egyik férfi éppen az álmát mesélte a másiknak. Ezt mondta: „Képzeld, mit álmodtam! Egy kerek árpakenyér gurult le a dombról Midján táborára, majd felfordította és összedöntötte sátrainkat”.

¹⁴ A másik megértette, mit jelent az álom, és ezt mondta: „Az árpakenyér nem más, mint az izráeli Gedeonnak, Jóás fiának kardja és serege. Semmi kétség, Isten Gedeon kezébe adta a midjániakat és mindenki mást is a táborban!”

¹⁵ Amikor Gedeon meghallotta ezt az álmot és annak magyarázatát, leborult a földre, és imádta az Örökkévalót. Azután visszament Izráel táborába, és felkeltette katonáit: „Ébredjetek! Keljetek föl, induljunk, mert az Örökkévaló kezünkbe adta ellenségeinket!” ¹⁶ Háromszáz fős seregét három csoportba osztotta, s mindegyiküknek adott a kezébe egy-egy sófárt, egy üres cserépkorsót és egy égő fáklyát. A fáklyákat a korsókba tették, hogy a fényüket ne lehessen látni. ¹⁷ Gedeon megparancsolta a katonáinak: „Figyeljétek, hogy én mit teszek, és ti is ugyanazt tegyétek! Most, amikor odalopódzunk az ellenséges tábor széléhez, nagyon figyeljetek, és engem utánozzatok! ¹⁸ Amikor majd én és a csapatom megfújjuk a sófárt, ti is fújjatok bele ott, ahol álltok, a tábor körül! Azután kiáltsatok jó hangosan: »Rajta! Az Örökkévalóért és Gedeonért!«”

^19-20 Gedeon és száz fős csapata éppen akkor ért az ellenséges tábor széléhez, amikor ott a középső éjjeli őrségváltás történt. Akkor mindegyikük egyszerre belefújt a jobb kezében tartott sófárba, földhöz csapta a cserépkorsót, bal kezével pedig magasra emelte a fáklyát, és teljes erővel így kiáltott: „Támadás! Az Örökkévalóért és Gedeonért!”

A másik két csapat is ugyanezt tette: megfújták a sófárokat, összetörték a korsókat, magasra emelték a lobogó fáklyákat, és teljes erővel kiáltották: „Támadás! Az Örökkévalóért és Gedeonért!” ²¹ De Gedeon és az emberei meg sem mozdultak, csak körülállták az ellenség táborát, amely viszont rémülten futásnak eredt, össze-vissza rohangált és ordítozott. ²² Gedeon és 300 katonája mind a maga helyén állt, és mindenki fújta a sófárját.

Az Örökkévaló pedig a midjániak táborában mindenkinek a kardját a saját bajtársa ellen fordította, így egymást kaszabolták le. Azután a maradék futásnak eredt, és rémülten menekült egészen Bét-Sittáig, amely Cerérá mellett van, meg Ábél-Mehóláig, amely Tabbat közelében fekszik.

²³ Izráel harcosai üldözték őket, s ebben Gedeon csapatának segítettek a Naftáli, Ásér és Manassé törzséből hozzájuk csatlakozók is. ²⁴ Gedeon hírnököket küldött Efraim törzséhez, a hegyvidékre, hogy szólítsák fegyverbe a harcosokat, és sietve foglalják el a Jordánon átvezető gázlóhelyeket egészen Bétbáráig, meg a Jordán egész partvidékét. Össze is gyűltek Efraim harcosai és elfoglalták az átkelő-helyeket, hogy a midjániak ne menekülhessenek a Jordánon túlra. ²⁵ Elfogták a midjániak két menekülő vezérét is: Óréb és Zeéb volt a nevük. Az elsőt az Óréb sziklánál, a másodikat a Zeéb szőlőprése mellett ölték meg. A két vezér levágott fejét azután elvitték Gedeonnak a Jordánon túlra, a többiek pedig tovább üldözték a menekülő ellenséget.

8 Azonban az Efraim-törzsbeliek megharagudtak Gedeonra, és heves szemrehányásokat tettek neki: „Miért nem hívtál bennünket is a midjániak ellen a harcba?” ² De Gedeon így felelt nekik: „Ne háborogjatok, hiszen ti sokkal nagyobb győzelmet arattatok, mint én! Azt gondoljátok, hogy én szüreteltem, ti meg csak a maradékot böngésztétek? Nem sokkal többet ér, amit ti elértetek? ³ Az Örökkévaló a ti kezetekbe adta Midján fejedelmeit: Órébet és Zéebet! Ehhez képest, amit én tettem, az szinte semmi!” Ezzel lecsendesítette őket.

Gedeon elfogja Midján két királyát

⁴ Gedeon és háromszáz fős csapata folytatta a menekülő midjániak üldözését, bár nagyon éhesek^[r] és fáradtak voltak. Átkeltek a Jordánon, ⁵ és Szukkót városához érkeztek. Gedeon akkor megkérte a város lakóit: „Kérlek, adjatok néhány kenyeret a katonáimnak, hiszen már nagyon kimerültek! Régóta üldözzük Midján menekülő királyait, Zebahot és Calmunnát”.

⁶ De a város vezetői elutasították: „Már elfogtad Zebahot és Calmunnát? Miért adjunk kenyeret a seregednek?”

⁷ „Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló kezembe fogja adni ezt a két királyt! Azután visszajövök hozzátok, és a pusztai tövisekkel és tüskés vesszőkkel fogom büntetésül végigverni a hátatokat!”

⁸ Tovább mentek tehát étlen-szomjan, és Penúél városához érkeztek. Annak lakosaitól is hasonlóképpen élelmet kért Gedeon a katonáinak, de azok is ugyanúgy elutasították, mint a szukkótiak. ⁹ Gedeon őket is megfenyegette: „Meglátjátok, hogy győzelemmel térek vissza, de akkor lerombolom ezt a tornyot!”

¹⁰ Zebah és Calmunna seregük maradékával együtt egészen Karkor városáig menekült. Seregükből 120 000 férfi elesett a harcokban, és csak 15 000 maradt meg. ¹¹ Gedeon kitartóan üldözte őket, és a nomád pásztorok útján, amely Nóbahtól és Jogbohától keletre halad, utol is érte, és megtámadta a midjániakat. A támadás váratlanul érte őket, és vereséget szenvedtek. ¹² Zebah és Calmunna ugyan elmenekült, de Gedeon utánuk ment, és elfogta mindkettőt, a seregüket pedig teljesen szétverte.

¹³ A harcok után Gedeon, Jóás fia hazafelé indult csapatával. A Heresz-hágónál ¹⁴ Gedeon elfogott egy Szukkótból való ifjút, kikérdezte, és felíratta vele Szukkót vezetőinek a névsorát: összesen 77 férfi nevét.

¹⁵ Amikor Gedeon ismét Szukkóthoz ért, ezt mondta a vezetőknek: „Emlékeztek, hogyan gúnyoltatok: »Már elfogtad Zebahot és Calmunnát? Miért adjunk kenyeret kimerült seregednek?« Most hát jól nézzétek meg, itt van Zebah és Calmunna!” ¹⁶ Azzal a város vezetőit lefogatta, és pusztai tövisekkel meg tüskés vesszőkkel jól elverette őket. ¹⁷ Utána Penúél alá vonult, lerombolta a tornyot, és a város lakóit megölte.

¹⁸ Ezután Gedeon megparancsolta, hogy hozzák elé Zebahot és Calmunnát. Azt kérdezte tőlük: „Milyen férfiakat öltetek meg a Tábór-hegyen?”

„Rád hasonlítottak. Olyanok voltak, mint egy király fiai” — válaszolták azok ketten.

¹⁹ „Bizony a testvéreimet, anyám fiait öltétek meg! — kiáltott föl Gedeon — Az Örökkévalóra esküszöm, hogy ha életben hagytátok volna őket, én is életben hagynálak titeket!”

²⁰ Azután oda fordult Jeterhez, elsőszülött fiához: „Rajta! Öld meg ezt a két királyt!” De Jeter nem húzta ki a kardját, mert még egészen fiatal fiú volt, félt megölni őket.

²¹ Akkor Zebah és Calmunna azt mondta Gedeonnak: „Te magad ölj meg minket, te már erős férfi vagy!” Így hát maga Gedeon ölte meg ezt a két királyt, azután elvette a tevéik nyakáról a félhold alakú díszítéseket.

Gedeon efódot készít

²² Az izráeli férfiak ezt mondták Gedeonnak: „Mivel te szabadítottál meg bennünket a midjániaktól, te uralkodj népünk fölött! Aztán majd a fiad, utána meg annak a fia uralkodjon!”

²³ De Gedeon elutasította ezt: „Nem fogunk uralkodni fölöttetek, sem én, sem a fiam! Az Örökkévaló uralkodjon Izráelen!”

²⁴ Azután még hozzátette: „Azért valamit mégis kérek tőletek: adjon nekem mindegyikőtök egy-egy arany fülbevalót, amelyet a midjániaktól zsákmányolt!” Ugyanis a midjániak izmáeliek voltak, és arany fülbevalókat viseltek.

²⁵ „Örömest neked adjuk azokat!” — válaszolták erre a katonák. Azonnal le is terítettek egy ruhát a földre, és minden harcos arra dobott egy-egy zsákmányolt fülbevalót. ²⁶ Összesen mintegy 1 700 sékel^[s] arany ékszer gyűlt össze így Gedeon számára. Ezen fölül Gedeon zsákmánya volt mindaz, amit ő Midján két királyától elvett: az ékszerek, a bíbor palástok és a tevék nyakán lévő láncok. ²⁷ Az aranyból Gedeon efódot-szobrot készíttetett, amelyet a saját városában, Ofrában helyezett el. Egész Izráel oda ment, hogy azt imádja Istenük, az Örökkévaló helyett. Ez pedig olyan súlyos bűn volt, mint amikor egy asszony megcsalja a férjét. Ugyanakkor Gedeon és a családja számára is csapdának bizonyult ez az efód.

²⁸ Így történt, hogy Midján királyságát az Örökkévaló megalázta Izráel népe által. Azután a midjániak többé nem is tudtak fölülkerekedni Izráelen, amely pedig békességben élt Gedeon idejében, vagyis 40 évig.

Gedeon halála

²⁹ Ezután Jerubbaál, vagyis Gedeon, Jóás fia hazament a saját birtokára, és ott élt. ³⁰ Mivel sok felesége volt, összesen 70 fia született. ³¹ Rajtuk kívül született még egy fia, Abímelek, akinek az anyja Gedeon másodfelesége volt, és Sikemben élt.

³² Gedeon idős korban halt meg, és a saját nemzetsége, az Abíezer-nemzetség családi sírboltjában temették el, Ofrában, ahová korábban Jóást, Gedeon apját is eltemették.

³³ De alighogy Gedeon meghalt, Izráel népe ismét elfordult az Örökkévalótól, és hűtlen^[t] lett hozzá. Idegen isteneket, a Baálokat kezdték imádni, és Baál-Beritet tették meg istenüknek. Ez pedig olyan súlyos bűn volt, mint amikor egy asszony megcsalja a férjét. ³⁴ Hamar elfelejtkezett Izráel népe Istenéről, az Örökkévalóról, aki megszabadította őket minden körülöttük lakó ellenségüktől. ³⁵ Arról is elfelejtkeztek, hogy milyen sokat köszönhetnek Jerubbaálnak, vagyis Gedeonnak, és a családjával sem bántak úgy, ahogyan azt Gedeon megérdemelte volna.

Abímelek uralomra tör

9 Gedeon^[u] fia, Abímelek egyszer meglátogatta a rokonait Sikemben, ahol az anyja élt. Azt mondta nekik: ² „Kérlek, beszéljetek Sikem férfiaival, és mondjátok nekik: Gondoljátok csak meg, mi jobb nektek, ha Gedeon 70 fia uralkodik rajtatok, vagy ha egy ember? Ne felejtsétek el, hogy én közületek való vagyok! Végül is, vérrokonok vagyunk, nem igaz?”

³ Abímelek rokonai beszéltek a város férfiaival, és rábeszélték őket, hogy támogassák és kövessék Abímeleket. „Végül is, ő közénk tartozik, nem igaz?” — mondták egymásnak. ⁴ Azután adtak Abímeleknek 70 sékel ezüstöt Baál-Berit bálványtemplomának kincstárából, ő meg fölbérelt néhány semmirekellő, hitvány embert, hogy kövessék. ⁵ Ezekkel együtt elment apja házához Ofrába, és ott meggyilkolta az összes testvérét: Jerubbaál fiait. Hetven férfit gyilkolt meg egy kövön! Egyedül csak Jótám, Jerubbaál legkisebb fia tudott elrejtőzni előle, így menekült meg a haláltól.

⁶ Ezután a férfiak Sikemből és Bet-Millóból összegyűltek a nagy tölgyfánál, amely a Sikem melletti oszlopnál áll, és egy akarattal királlyá tették Abímeleket.

Jótám példázata

⁷ Amikor ezt Jótám megtudta, fölment a Garizim-hegy^[v] tetejére, és hangosan kiáltott, hogy a sikemi férfiak jól hallják:

„Hallgassatok meg engem Sikem férfiai, hogy Isten is meghallgasson titeket!

⁸ Egyszer a fák elhatározták, hogy királyt választanak maguknak. Kérték az olajfát: »Te légy a királyunk!«

⁹ De az nem állt kötélnek: »Az én olajommal Istent és embert egyaránt tisztelnek. Ne teremjek többé olajat, hanem menjek el, és hajladozzak a többi fák felett?«

¹⁰ Akkor a fügefához fordultak: »Akkor légy te a királyunk!«

¹¹ De az sem fogadta el: »Ne teremjek többé édes gyümölcsöket, hanem hajladozzak a többi fák felett?«

¹² Szóltak akkor a szőlőnek: »Legyél hát te a királyunk!«

¹³ De ő sem vállalta: »Ne teremjek többé édes bort, amely megörvendeztet isteneket és embereket, hanem hajladozzak a többi fák felett?«

¹⁴ Végül a tüskebokorhoz mentek a fák: »Te legyél a királyunk!«

¹⁵ Válaszolt a tüskebokor: »Ha igazán akarjátok, hogy a királyotok legyek, akkor jöjjetek árnyékomba pihenni! De ha nem, akkor csapjon ki tűz a tüskebokorból, és égesse el Libanon cédrusait!«

¹⁶ Férfiak! Gondoljátok meg, igazságosan és helyesen tettétek-e, hogy Abímeleket választottátok királlyá! Úgy bántatok-e Jerubbaál családjával, ahogy megérdemelte volna? ¹⁷ Hiszen apám értetek harcolt, és élete kockáztatásával mentett meg titeket a midjániaktól! ¹⁸ Ti pedig azzal háláltátok meg, hogy ma megtámadtátok apám családját, és legyilkoltátok mind a 70 fiát egy kövön! Azután Abímeleket — akinek az anyja csak szolgálója volt apámnak — királlyá tettétek Sikemben, csak azért, mert rokonotok! ¹⁹ Ha tehát igazságosan bántatok Jerubbaállal és családjával, akkor örüljetek királyotoknak, Abímeleknek, és ő is örüljön nektek! ²⁰ De ha nem, akkor csapjon ki tűz Abímelekből, és az égesse meg Sikem és Bet-Milló férfiait! Ugyanígy csapjon ki tűz a Sikem és Bet-Milló férfiaiból, és égesse meg Abímeleket!”

²¹ Ezután Jótám elfutott. Beerbe menekült, és ott lakott, mert félt a féltestvérétől, Abímelektől.

Viszály Abímelek és Sikem polgárai között

²² Ezután három évig Abímelek uralkodott Izráelben. ²³ Akkor Isten egy gonosz szellemet küldött Abímelek és Sikem polgárai közé. Ekkor Sikem polgárai elfordultak Abímelektől, és elárulták. ²⁴ Így büntette meg Isten Abímeleket, amiért meggyilkolta Gedeon 70 fiát, a testvéreit. Ugyanakkor megbüntette Sikem férfiait is, mert támogatták Abímeleket ebben a gonoszságban. ²⁵ Sikem polgárai Abímelek ellen küldtek egy csapatot, hogy álljanak lesben a hegyekben, az út mellett, és fogják el őt is, ahogy szokásuk szerint az arra utazókat elfogták és kirabolták. De valaki ezt jelentette Abímeleknek, így őt nem tudták elfogni.

²⁶ Gaal, Ebed fia közben Sikembe költözött testvéreivel együtt. A város lakói pedig megbíztak benne.

²⁷ Eljött a szüret ideje: a sikemiek a szőlőt szedték és taposták, nagy szüreti mulatságot rendeztek, majd bementek bálványistenük templomába, ettek-ittak, és Abímeleket ócsárolták. ²⁸ Akkor Gaal, Ebed fia ezt mondta a többieknek: „Mi Sikem polgárai vagyunk, nem igaz?! Akkor minek szolgáljuk Abímeleket? Mit képzel ez magáról? Hiszen csak Jerubbaál fia! Azután itt van a kormányzója, Zebul! Mi közünk nekünk hozzá? Miért szolgáljuk mi Zebult? Akkor már szolgáljuk inkább a saját embereinket: Sikem apjának, Hamórnak népét! ²⁹ Lennék csak én a város parancsnoka! Rögtön elzavarnám innen Abímeleket! Azt mondanám Abímeleknek: »Most szedd össze a katonáidat, és gyere, mérkőzz meg az én seregemmel!«”

³⁰ A város kormányzója, Zebul is megtudta ezt, és nagyon felháborodott rajta. ³¹ Titokban megüzente Abímeleknek:

„Tudd meg, hogy Gaal, Ebed fia, a testvéreivel Sikembe költözött, és most ellened lázítja a várost. ³² Indulj hát el a seregeddel még ma éjjel, és álljatok lesben a mezőn, a kapuk előtt. ³³ Reggel, ahogy feljön a nap, támadjatok a városra! Amikor Gaal kivonul ellened a mezőre, számolj le vele!”

³⁴ Abímelek meg is fogadta Zebul tanácsát, és éjjel a seregével együtt Sikem ellen vonult. Négy csapatra oszolva hajnalig lesben álltak a város előtt. ³⁵ Gaal, Ebed fia, reggel kiment a városkapu elé. Ezután Abímelek csapatai leshelyükről támadásra indultak a város ellen.

³⁶ Gaal észrevette, és szólt a mellette álló Zebulnak: „Nézd csak! Ott a távoli hegyoldalon csapatok közelednek felénk!”

De Zebul úgy tett, mintha nem látna semmit: „Nincs ott senki, csak a hegyek árnyékát látod!” — válaszolta.

³⁷ De Gaal ismét látott valamit: „De nézz oda! Egy csapat közeledik a Tabbur-Erec felől, és egy másik a Jövendőmondók Tölgyfája felől!”

³⁸ Akkor Zebul így felelt neki: „Hol van most az a nagy szád? Nem te mondtad: »Ki az az Abímelek, hogy őt szolgáljuk?« Nézd, itt jönnek azok, akiket ócsároltál! Most hát menj, és harcolj velük, ha tudsz!”

³⁹ Gaal sietve kivonult Sikem harcosainak élén, és megütközött Abímelek seregével. ⁴⁰ De vereséget szenvedett, megfutamodott, és igyekezett visszajutni a városba, Abímelek pedig üldözte. Gaal seregéből nagyon sokan elestek, mielőtt elérték volna a városkaput, neki azonban sikerült bemenekülnie Sikembe.

⁴¹ Abímelek ezután visszatért Arúmába, mert ott táborozott. Zebul kormányzó pedig elűzte Sikemből Gaalt és rokonait.

⁴² Másnap reggel Sikemből kimentek az emberek a környező földekre dolgozni. Amikor ezt Abímelek megtudta, ^43-44 három csapatra osztotta seregét, és lesben állt Sikem közelében, hogy váratlanul lecsapjon rájuk. Két csapat megvárta, amíg a sikemiek kijöttek a városból. Akkor rájuk rontottak, és vágni kezdték őket. A harmadik csapat, amelyet Abímelek vezetett, egyenesen a város kapujához rohant, és elállta az utat. ⁴⁵ Egész nap tartott az ütközet, végül Abímelek elfoglalta és lerombolta Sikemet, annak lakosait pedig megölte. Még a város romjait is sóval hintette be.

⁴⁶ Amikor Migdól-Sikem^[w] lakói ezt megtudták, összegyűltek és bemenekültek bálványistenük, Él-Berit^[x] templomának a rejtekhelyére. ^47-48 Ezt azonban Abímelek is megtudta, és csapatával együtt fölment a Calmón-hegyre.^[y] Ott a fákról ágakat vágott le, a vállára vette, és meghagyta az embereinek, hogy sietve kövessék a példáját. ⁴⁹ Így is tettek, és együttes erővel nagy csomó ágat hordtak össze Sikembe. Ezeket mind lerakták az Él-Berit templom körül, és fölgyújtották az egészet. Így pusztultak el mindazok, akik oda menekültek: körülbelül ezren, asszonyok és férfiak egyaránt.

Abímelek halála

⁵⁰ Ezután Abímelek Tábéc városa ellen vonult, és ostromolni kezdte. El is foglalta, ⁵¹ de a város közepén volt egy erős és magas torony, ahová a város lakói mind bemenekültek. A torony kapuját erősen bezárták, azután fölmentek a torony tetejére. ⁵² Abímelek ostromolta a tornyot, és már egész közel jutott a kapujához. Az volt a szándéka, hogy fölgyújtja a kaput. ⁵³ Ekkor azonban a torony tetejéről az egyik asszony ledobta egy kézimalom őrlőkövét Abímelek fejére, akinek betört a koponyája, és halálosan megsebesült. ⁵⁴ Abímeleknek még maradt annyi ereje, hogy a fegyverhordozójának ezt mondta: „Húzd ki a kardod, és te ölj meg! Ne mondhassa rólam senki, hogy asszony ölt meg!” A fegyverhordozója át is szúrta Abímeleket, aki meghalt. ⁵⁵ Amikor csapata látta, hogy Abímelek halott, abbahagyták a harcot, és mindnyájan visszatértek a családjukhoz.

⁵⁶ Így büntette meg Isten Abímeleket azért a gonoszságért, amelyet apja ellen elkövetett, mikor meggyilkolta 70 testvérét. ⁵⁷ Ugyanakkor megfizetett Sikem férfiainak is gonosz tetteikért: beteljesedett rajtuk Jótám, Jerubbaál fiának átka.

A következő bírák: Tólá és Jáír

10 Abímelek halála után Izráelben a következő bíró Tólá lett^[z], aki Púá fia volt, és Issakár törzsébe tartozott. Púá Dódó fia volt. Tólá 23 évig töltötte be ezt a tisztséget. Sámírban lakott, Efraim hegyvidékén, és ott is temették el halála után.

³ Utána a gileádi Jáír következett, aki 22 évig volt Izráel bírája. ⁴ Jáírnak 30 fia volt, akik mind szamárcsikókon jártak, és egy-egy falu vezetői voltak. Ezeket a gileádi falvakat ma is Jáír falvainak nevezik. ⁵ Miután Jáír meghalt, Kámónban temették el.

Izráel hűtlensége és nyomorúsága

⁶ Ezután Izráel népe ismét azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart: elhagyták Istenüket, és helyette a Baálokat, Aserákat és a környező népek — arámiak, szidóniak, moábiak, ammoniak, filiszteusok — isteneit szolgálták és imádták. ⁷ Ezzel haragra ingerelték az Örökkévalót, aki kiszolgáltatta őket a filiszteusoknak és az ammoniaknak, ⁸ azok pedig nyomorgatták Izráelt 18 esztendeig. Különösen azok szenvedtek tőlük sokat, akik a Jordán keleti oldalán, vagyis Gileádban laktak, amely korábban az emóriak földje volt. ⁹ Az ammoniak átkeltek a Jordán nyugati partjára is, és megtámadták Júda, Benjámin és Efraim törzsét. Így egész Izráel nagyon szorongatott helyzetbe került.

¹⁰ Végül egész Izráel az Örökkévalóhoz kiáltott segítségért: „Istenünk, vétkeztünk ellened, mert elfordultunk tőled, és a Baálokat imádtuk!”

^11-12 Az Örökkévaló így felelt nekik: „Emlékeztek, hogy hozzám kiáltottatok segítségért, amikor az egyiptomiak, az emóriak, az ammoniak vagy a filiszteusok nyomorgattak benneteket? Ugye, megszabadítottalak titeket mindezektől? Akkor is hozzám kiáltottatok, amikor a szidóniak, az amálekiek és a midjániak^[aa] elnyomtak benneteket — én pedig újra meg újra megszabadítottalak az ellenségeitektől. ¹³ Ezek után mégis hűtlenül elfordultatok tőlem, és más isteneket imádtatok! Nem szabadítalak ki benneteket többé a bajból! ¹⁴ Forduljatok segítségért azokhoz az istenekhez, akiket magatoknak választottatok! Ha bajban vagytok, mentsenek meg titeket azok!”

¹⁵ De Izráel népe tovább könyörgött az Örökkévalónak: „Vétkeztünk ellened! Tégy velünk, amit jónak látsz, csak még ez egyszer szabadíts meg minket!” ¹⁶ Ugyanakkor eltávolították maguk közül az idegen istenek bálványait, és csak az Örökkévalót imádták. Az Örökkévaló pedig nem nézhette tovább Izráel nyomorúságát, hanem megkönyörült rajtuk.

Jeftét vezérré választják

¹⁷ Ezután az ammoniak serege összegyűlt, és Gileádban vertek tábort. Izráel is sereget gyűjtött ellenük, és Micpánál táboroztak. ¹⁸ Gileád vezetői és az egész nép tanakodott: „Ki legyen a vezérünk? Ki kezdje a harcot az ammoniak ellen? Az legyen egész Gileád fejedelme, aki ezt vállalja!”

11 A Gileád-nemzetségből származó Jefte bátor harcos volt, de házasságon kívül született: Gileádnak egy prostituálttól született fia volt. ² Amikor Gileád többi fiai — akiknek anyja Gileád felesége volt —, felnőttek, elűzték Jeftét a családból. Ezt mondták neki: „Nem fogsz apánk családjában örökséget kapni, mert másik asszony fia vagy!” ³ Így hát Jefte elmenekült féltestvérei elől, és Tób földjén tanyázott. Törvényen kívüli csavargók gyűltek köré, és együtt portyáztak.

^4-5 Ekkoriban történt, hogy az ammoniak megtámadták Izráelt, és Gileád-nemzetség vezetői elhatározták, hogy felkeresik Jeftét Tób vidékén, és hazahívják. El is mentek hozzá, ⁶ és ezt mondták neki: „Jöjj, és legyél a seregünk vezére! Te vezess bennünket az ammoniak ellen!”

⁷ Jefte így válaszolt: „Utáltok engem, és elűztetek apám családjából. Most meg, hogy bajban vagytok, hozzám jöttök?”

⁸ A vezetők elismerték: „Bizony, bajban vagyunk, ezért fordulunk hozzád. Jöjj velünk, és vezess harcba bennünket az ammoniak ellen! Azután légy a fejedelmünk egész Gileádban!”

⁹ „Rendben van — felelte Jefte —, ha valóban azt akarjátok, hogy visszamenjek veletek, és harcoljunk az ammoniak ellen, akkor számíthattok rám. De ha az Örökkévaló győzelmet ad nekem az ellenség fölött, akkor tényleg én leszek a fejedelmetek!”

¹⁰ „Így lesz, ahogy mondtad! — ígérték a vezetők. — Az Örökkévaló büntessen meg bennünket, ha nem tartjuk meg az adott szavunkat!”

¹¹ Akkor Jefte elment Gileád vezetőivel, a nép pedig Izráel fejedelmévé és seregének vezérévé tette őt. Ezután Micpában, az Örökkévaló jelenlétében Jefte elismételte mindazt, amiben a vezetőkkel megegyeztek.

Jefte és az ammoniak üzenetváltása

¹² Ezek után Jefte követeket küldött az ammoniak királyához ezzel az üzenettel: „Mi dolgunk van nekünk egymással? Miért jöttél ellenem, s miért akarsz országunk ellen harcolni?”

¹³ A király ezt válaszolta a követek által: „Azért, mert Izráel elfoglalta országunk egy részét, amikor kivonult Egyiptomból. Elvettétek tőlünk az Arnón-patak, a Jabbók-patak és a Jordán által határolt területet! Most hát adjátok vissza azt békességes úton!”

¹⁴ A követek megvitték a választ Jeftének.^[ab] De ő így válaszolt a követek által:

¹⁵ „Ezt üzeni neked Jefte: Nem vett el Izráel sem a moábiak, sem az ammoniak földjéből semmit! ¹⁶ Amikor Izráel kijött Egyiptomból, a pusztában vonult a Vörös-tengerig, azután Kádésig. ¹⁷ Onnan követeket küldött Edom királyához, és engedélyét kérte, hogy az országán békességgel átvonulhasson. Azonban ezt Edom királya nem engedte meg. Ugyanez történt Moáb királyával is: ő sem engedte meg, hogy keresztülvonuljunk az országán. Emiatt Izráel Kádésben táborozott egy ideig.

¹⁸ Ezután Izráel népe a sivatagon keresztül haladt tovább, és megkerülte mind Edom, mind Moáb országát. Elérkezett Moáb keleti határához, de oda nem ment be, hanem az Arnón-patak túlsó partján vert tábort, mert ez a patak Moáb határa.

¹⁹ Azután Izráel követeket küldött Szihónhoz, az emóriak királyához, aki Hesbónban uralkodott. Azt kérték tőle, hadd vonuljanak át az országán, hogy eljussanak a saját helyükre, ²⁰ de Szihón nem bízott bennük, elutasította a kérésüket, és nem engedte átvonulni őket. Sőt, sereget gyűjtött ellenük Jahcánál, és megütközött velük. ²¹ Izráel Istene, az Örökkévaló Szihónt és seregét Izráel kezébe adta. Így Izráel legyőzte őket, és elfoglalta az emóriak egész földjét. ²² Azután Izráel letelepedett azon a területen, amelyet az Arnón-patak, a Jordán, a Jabbók-patak és a sivatag határol.

²³ Az Örökkévaló, Izráel Istene maga űzte ki az emóriakat onnan, hogy népének, Izráelnek adja azt a földet! Hogy gondolhatsz hát arra, hogy elfoglald és birtokba vedd azt? ²⁴ Ugye, te és néped azt a földet birtokoljátok, amelyet istenetek, Kemós adott nektek? Mi is azt a földet birtokoljuk, amelyet Istenünk, az Örökkévaló adott nekünk, s ahonnan kiűzte előlünk ellenségeinket. ²⁵ Vagy azt gondolod, hogy különb vagy Báláknál, Cippór fiánál, Moáb királyánál? Vajon Bálák^[ac] perbe szállt-e, vagy harcolt-e Izráel ellen?

²⁶ Gondold meg, hogy Izráel népe 300 év óta lakik Hesbónban és a környező falvakban! Ugyancsak háromszáz éve lakik Aróér városában és annak falvaiban, meg az Arnón-patak mentén fekvő városokban! Eddig miért nem akartátok »visszavenni« ezeket a területeket és városokat? ²⁷ Tudd meg, hogy Izráel nem vétkezett néped ellen, hanem te vétkezel azzal, hogy háborút indítasz ellenünk ok nélkül! Az Örökkévaló, az Igazságos Bíró tegyen igazságot Izráel és Ammon között!”

²⁸ De az ammoniak királya nem hallgatott Jefte üzenetére, amelyet ő a követek által küldött.

Jefte fogadalma

²⁹ Az Örökkévaló Szelleme betöltötte Jeftét, aki harcba indult seregével az ammoniak ellen. Átvonult Gileádon, Manassé területén és a gileádi Micpe városán, majd onnan tovább az ammoniak országába.

³⁰ Mielőtt harcba kezdett volna, Jefte fogadalmat tett az Örökkévalónak: „Ha győzelmet adsz nekem az ammoniak fölött, ³¹ akkor neked szentelem, ami legelőször elém jön házamból, mikor győztesen hazatérek a harcból. Igen, föláldozom azt égőáldozatul, akármi legyen is az!”

³² Jefte ezután megtámadta az ammoniakat a saját országukban, hogy megütközzön velük. Az Örökkévaló győzelmet adott neki, ³³ és Jefte legyőzte őket Aróértől kezdve a Minnítbe vezető útig. Elfoglalt 20 várost is, egészen Ábél-Kerámim városáig. Az ammoniak valóban nagy vereséget szenvedtek ekkor, és nagyon sokan elestek közülük a harcokban. Így alázta meg az Örökkévaló őket Izráel előtt.

³⁴ Azután Jefte hazatért Micpébe. Mikor a házához közeledett, egyetlen leánya jött ki elé, hogy köszöntse! Nagy örömmel, táncolva, énekelve, csörgődobbal a kezében sietett apja elé. Jeftének ő volt az egyetlen gyermeke. ³⁵ Amikor Jefte meglátta, hogy a leánya jön ki elsőnek, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: „Jaj, leányom! De nagyon megszomorítottál! De nagy bajt hoztál rám! Mert fogadalmat tettem az Örökkévalónak, és nem vonhatom vissza!”

³⁶ „Ha fogadalmat tettél, apám, akkor tartsd is meg! Bánj velem aszerint, amit az Örökkévalónak fogadtál! Hiszen az Örökkévaló bosszút állt ellenségeiden, az ammoniakon!” — válaszolta a leány.

³⁷ De azt még hozzátette: „Csak arra kérlek, adj nekem két hónapot, hogy a barátnőimmel elmenjek a hegyek közé, és sirassam velük, hogy soha nem fogok férjhez menni és gyerekeket szülni!”

^38-39 „Menj csak!” — mondta Jefte, és elengedte a leányát két hónapra a hegyek közé. Ő pedig elment a barátnőivel, és elsiratta velük együtt, hogy soha nem mehet férjhez, és nem szülhet gyermekeket — és valóban így is lett: Jefte leánya soha nem hált férfival.

Amikor letelt a két hónap, visszament apjához, aki teljesítette az Örökkévalónak tett fogadalmát.

A gileádi Jefte leányának emlékére szokássá lett Izráelben, ⁴⁰ hogy a leányok minden évben négy napra elmennek, és megemlékeznek róla: énekelnek és siratják őt.

Viszály Jefte és Efraim törzse között

12 Efraim törzse sereget gyűjtött, átkeltek a Jordánon, és Cáfón felé vonultak. Azt mondták Jeftének: „Miért nem hívtál bennünket is, amikor az ammoniak ellen harcba indultál? Most emiatt porig égetjük a házadat, veled együtt!”

² De Jefte megfelelt nekik: „Súlyos küzdelmet vívtam az ammoniak ellen. Hívtalak titeket is, de nem jöttetek, hogy megmentsetek tőlük. ³ Mikor láttam, hogy rátok nem számíthatok, halálra szántam magam, és átkeltem a Jordánon, hogy a saját országukban verjem meg az ammoniakat. Az Örökkévaló győzelmet adott nekünk fölöttük. Most hát miért jöttetek ellenem harcolni?”

⁴ Akkor Jefte is fegyverbe szólította Gileád összes lakóit, és megütközött Efraim seregével, mert azok szidalmazták a gileádiakat. Azzal gúnyolták őket: „Ti csak Efraimból menekült szökevények vagytok, akiket sem Efraimban, sem Manasséban nem látnak szívesen!” De a gileádi sereg megverte az efraimiakat, akik megfutamodtak.

⁵ Ekkor a gileádi harcosok elfoglalták azokat a gázlókat, ahol a Jordánon át lehetett kelni, hogy a menekülő efraimiak ne tudjanak hazamenni a saját területükre. Amikor egy férfi jött a Jordánhoz, hogy átkeljen, a gileádi őrök megkérdezték: „Te is Efraimba tartozol?” Ha azt felelte: „Nem, dehogy!” — ⁶ akkor az őrök próbára tették: „Mondd azt, hogy »Sibbólet«!” Az efraimiak ugyanis nem tudták ezt helyesen kiejteni, hanem azt mondták: „Szibbólet”. Így az efraimi menekültek elárulták magukat, és a gileádi őrök megölték őket. Így halt meg abban az időben 42 000 efraimi harcos a Jordán gázlóinál.

⁷ A gileádi Jefte hat évig volt Izráel bírája. Amikor meghalt, Gileád egyik városában temették el.

Ibcán, Élón és Abdón, Izráel bírái

^8-9 Jefte után a Betlehemből való Ibcán lett Izráel bírája, aki hét évig szolgált ebben a tisztségben. Harminc fia és harminc leánya volt, akiket mind a saját rokonságán kívül házasított meg. ¹⁰ Amikor Ibcán meghalt, Betlehemben temették el.

¹¹ Utána Élón következett, aki Zebulon törzsébe tartozott. Tíz évig volt Izráel bírája, ¹² azután meghalt, és Ajjálónban temették el, Zebulon földjén.

^13-14 Ezután Abdón, a pirátóni Hillél fia lett a bíró Izráelben, aki nyolc éven keresztül viselte ezt a tisztséget. Abdónnak negyven fia és harminc fiúunokája volt, s mindegyik a saját szamárcsikóján járt^[ad]. ¹⁵ Amikor meghalt, Pirátónban temették el, Efraim földjén — azon a dombos vidéken, ahol korábban az amálekiek laktak.

Sámson születése

13 Izráel népe ismét azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart, emiatt ő kiszolgáltatta őket 40 évig a filiszteusoknak, hogy azok uralkodjanak rajtuk.

² Élt ebben az időben egy Mánóah nevű férfi, aki Dán törzséből, Corá városából származott. Mánóah felesége meddő volt, emiatt gyermektelenek voltak.

³ Egyszer az Örökkévaló angyala megjelent Mánóah feleségének, és megszólította: „Figyelj rám! Eddig meddő voltál, de nemsokára mégis áldott állapotba kerülsz, és fiad születik. ⁴ Ezért mostantól fogva ne igyál se bort, se másféle szeszesitalt, és ne egyél tisztátalan^[ae] ételt! ⁵ Fiad fog születni, akinek fejét soha ne érje borotva, mert Istennek szentelt nazír^[af] lesz fogantatásától kezdve. Ő kezdi majd megszabadítani Izráel népét a filiszteusok elnyomásától”.

⁶ Az asszony hazament, és elmondta ezt a férjének: „Isten embere jött hozzám, olyan volt, mintha Isten angyala lett volna. Nagyon megrémültem, mert félelmetes volt. Nem mertem megkérdezni tőle, honnan jött, és ő sem mondta meg a nevét. ⁷ Azt mondta nekem: »Fiad fog születni, aki fogantatásától kezdve haláláig Istennek szentelt nazír lesz. Ezért mostantól fogva ne igyál se bort, se másféle szeszesitalt, és ne egyél tisztátalan ételt!«”

⁸ Ekkor Mánóah könyörgött az Örökkévalónak: „Kérlek, Uram, jöjjön el hozzánk ismét Istennek az az embere, akit küldtél! Tanítson meg bennünket, hogyan neveljük a születendő gyermekünket!”

⁹ Isten meghallgatta és teljesítette Mánóah kérését. Isten angyala ismét eljött Mánóah feleségéhez. Az asszony éppen a mezőn volt, de a férje nem volt vele. ¹⁰ Az asszony ekkor hazasietett, és hívta a férjét: „Gyere velem hamar! Ugyanaz a férfi, aki a múltkor beszélt velem, ismét eljött!”

¹¹ Ekkor mindketten visszamentek a mezőre. Mánóah egyenesen a férfihoz fordult: „Te vagy az, aki a múltkor beszéltél a feleségemmel?”

„Én vagyok” — válaszolta az ismeretlen.

¹² „Mit kell tennünk, amikor beteljesedik a szavad? Hogyan bánjunk a gyermekkel, és mit tegyen ő?” — kérdezte Mánóah.

¹³ „A feleségednek mindent elmondtam — válaszolt az Örökkévaló angyala — aszerint éljen! ¹⁴ Semmit ne egyen, ami a szőlőn terem, ne igyon bort vagy másféle szeszesitalt, és ne egyen semmiféle tisztátalan ételt. Mindenben ahhoz tartsa magát, amit mondtam neki!”

¹⁵ Mánóah kérlelte: „Hadd vendégeljünk meg! Kérlek, várd meg, amíg ételt készítünk a számodra egy kecskegidából!”

¹⁶ De az angyal ezt felelte: „Még ha itt marasztalnál, akkor sem ennék az ételből! De ha valóban szeretnél készíteni valamit, akkor a kecskegidát az Örökkévalónak áldozd fel égőáldozatul!” Azért mondta ezt, mert Mánóah még mindig nem értette meg, hogy az Örökkévaló angyalával beszél.

¹⁷ Azután Mánóah ezt kérte tőle: „Kérlek, mondd meg, mi a neved, hogy amikor majd beteljesedik a szavad, tisztelhessünk téged!”

¹⁸ De az Örökkévaló angyala így felelt: „Miért kérded a nevemet? — titokzatos és csodálatos^[ag] az”.

^19-20 Akkor Mánóah elkészített egy kecskegidát, meg az ételáldozatot, és egy sziklára helyezve feláldozta az Örökkévalónak, aki titokzatos és csodálatos dolgokat tesz.^[ah]

Amikor az oltáron a tűz lángja felcsapott az ég felé, az Örökkévaló angyala a lángok között felszállt a mennybe, és eltűnt. Mánóah és felesége látta ezt, és mindketten arccal a földre estek.

²¹ Mánóah csak ekkor értette meg, hogy az Örökkévaló angyalával beszélt! De az angyal többé nem jelent meg nekik.

²² Mánóah ezt mondta feleségének: „Biztosan meghalunk, mert Istent láttuk!” ²³ De a felesége biztatta: „Ha az Örökkévaló meg akart volna ölni bennünket, akkor nem fogadta volna el tőlünk az égőáldozatot és ételáldozatot! Akkor nem mutatta volna meg ezeket, és nem ígért volna ilyen dolgokat nekünk!”

²⁴ Ezek után az asszony fiút szült, akit Sámsonnak nevezett. A fiú felnőtt, és az Örökkévaló megáldotta őt. ²⁵ Az Örökkévaló Szelleme kezdett működni Sámsonban, amikor még Dán táborában lakott, amely Corá és Estáól városok között terült el.

Sámson lakodalma

14 Egyszer Sámson elment Timnába, és meglátott ott egy filiszteus leányt, aki megtetszett neki^[ai]. ² Hazaérve megkérte apját és anyját: „Timnában láttam egy filiszteus leányt, kérjétek őt nekem feleségül!”

³ De az apja és az anyja ezt felelte: „Miért éppen a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz nősülni? Nincsen elég eladó leány a rokonaid vagy Izráel egész népe között?”

De Sámson ezt mondta: „Őt kérjétek nekem feleségül, mert megtetszett nekem!”

⁴ Apja és anyja nem tudta, hogy ezt az Örökkévaló akarta így, mert a filiszteusok ellen akart tenni valamit. Ebben az időben ugyanis Izráel a filiszteusok uralma alatt élt.

⁵ Ezután Sámson a szüleivel együtt Timnába ment. Amikor a város szélén a szőlőskertek közé értek, hirtelen egy ordító fiatal oroszlán támadt Sámsonra, ⁶ akit ebben a pillanatban hatalmas erővel betöltött az Örökkévaló Szelleme. Puszta kézzel megragadta az oroszlánt, és kettészakította, mintha csak egy kis kecskegida lett volna. Azonban szüleinek nem szólt erről egy szót sem.

⁷ Azután Sámson megérkezett Timnába, és beszélt azzal a leánnyal, aki nagyon tetszett neki.

⁸ Egy idő múlva ismét Timnába ment, de ez alkalommal már a menyegzőjére készült. Útközben letért az útról, hogy megnézze annak az oroszlánnak a tetemét, amelyet a múltkor ő ölt meg. Meglepetésére azt látta, hogy méhek vertek tanyát a tetemben, és már mézet is gyűjtöttek. ⁹ Sámson vett a mézből a markába, és útközben kóstolgatta. Azután adott belőle a szüleinek is, akik szintén ettek belőle, de nem mondta meg nekik, honnan vette a mézet.

¹⁰ Ezután Sámson apja ismét Timnába ment, hogy a menyasszony szüleivel beszéljen. Sámson pedig a szokás szerint nagy lakodalmat tartott Timnában. ¹¹ A filiszteusok 30 férfit küldtek a lakodalomba, hogy Sámsont tartsák szemmel. ¹² Sámson ezt mondta nekik: „Ajánlok nektek egy fogadást: Felteszek nektek egy találós kérdést. Ha a lakodalom 7 napja alatt meg tudjátok fejteni, adok nektek 30 finom lenvászonból készült inget és 30 ruhát. ¹³ De ha addig nem tudjátok megfejteni, akkor ti adtok nekem ugyanennyi inget és ruhát”. Azok elfogadták az ajánlatot: „Jól van, halljuk a találós kérdést!”

¹⁴ Sámson akkor előadta a rejtvényt:

Azok harmincan három napig hiába törték a fejüket a megoldáson. ¹⁵ Végül a negyedik^[aj] napon Sámson feleségéhez fordultak: „Vedd rá a férjedet, hogy árulja el a megoldást neked, te pedig mondd el nekünk. Ha nem, akkor fölgyújtjuk apád házát veled együtt! Azért hívtatok meg a lakodalomba, hogy kifosszatok bennünket?”

¹⁶ Sámson felesége ettől kezdve állandóan sírva zaklatta a férjét: „Látom, nem is szeretsz engem igazán! Biztosan megutáltál! Látod, feltettél egy találós kérdést népem ifjainak, és nekem sem árulod el a megfejtést!”

„Még a szüleimnek sem árultam el, miért mondanám meg neked?” — válaszolt Sámson.

¹⁷ De a felesége egyre csak sírdogált, és napokon keresztül nyaggatta Sámsont. A lakodalom utolsó, vagyis hetedik napján Sámson végül beadta a derekát, és elárulta a megoldást, a felesége meg titokban elmondta a 30 filiszteus ifjúnak.

¹⁸ Eljött a lakodalom utolsó napja, de még naplemente előtt a 30 férfi előállt Sámsonnak a megoldással:

Sámson így válaszolt:

¹⁹ Akkor az Örökkévaló Szelleme betöltötte Sámsont, aki elment Askelón városába. Ott megölt 30 filiszteus férfit, elvette minden értéküket, ruháikat pedig odaadta a 30 ifjúnak, akik megfejtették a rejtvényt. Ezután nagy haraggal hazament apja házába.

²⁰ A feleségét viszont feleségül adták az egyik filiszteus ifjúhoz.

Sámson hőstettei a filiszteusok ellen

15 Történt ezután, hogy búzaaratás idején Sámson ismét Timnába ment, hogy meglátogassa a feleségét. Vitt magával egy kecskegidát is ajándékba. Azt mondta a felesége apjának: „Eljöttem a feleségemhez, hogy vele legyek. Hadd menjek be hozzá, a szobájába!”

De az apa nem engedte: ² „Már nem mehetsz be hozzá, mert közben feleségül adtam őt az egyik ifjúhoz. Azt hittem, már végleg megutáltad a leányomat, és nem kell neked. De itt van a kisebbik leányom, ő még szebb, vedd őt feleségül!”

³ Sámson haragosan ezt válaszolta: „Most aztán igazán senki sem tehet szemrehányást nekem, ha bosszút állok a filiszteusokon!”

⁴ Azzal elment, és összefogdosott 300 rókát. Kettőt-kettőt a farkuknál összekötözött, és egy csóvát erősített, a farkuk közé. ⁵ Majd meggyújtotta a csóvákat, és eleresztette a rókákat a filiszteusok gabonatábláiba. Az égő farokkal rohangáló rókák fölgyújtották mind a lábon álló, mind a már learatott gabonát, sőt még a szőlőskerteket és az olajfaligeteket is.

⁶ A filiszteusok igyekeztek megtudni, ki tette ezt. Valaki megmondta nekik: „Sámson volt az, annak a timnai embernek a veje. Azért tette, mert apósa elvette tőle a feleségét, és egy másik ifjúhoz adta feleségül”. Ezért a filiszteusok megégették Sámson feleségét, meg annak apját is.

⁷ Sámson erre azt mondta a filiszteusoknak: „Mivel ezt tettétek, nem nyugszom addig, amíg bosszút nem állok rajtatok!” ⁸ Ezzel rátámadt a filiszteusokra, és úgy megverte őket, hogy sokan belehaltak. Azután elment az Étám-sziklához, és ott lakott egy barlangban.

⁹ Válaszul a filiszteusok serege behatolt Júda területére, és tábort vertek Lehi városánál. ¹⁰ A júdabeliek megkérdezték tőlük: „Miért vonultatok föl ellenünk?”

„Azért, hogy Sámsont elfogjuk, és bosszút álljunk rajta azért, amit tett velünk!” — válaszolták azok.

¹¹ Ekkor Júdából háromezren az Étám-sziklához, Sámson barlangjához mentek, és ezt mondták neki: „Látod, milyen nagy bajt hoztál ránk! Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk?”

Sámson ezt felelte: „Csak úgy bántam velük, ahogyan ők énvelem!”

¹² „Azért jöttünk, hogy megkötözzünk, és átadjunk a filiszteusoknak” — mondták a júdaiak.

„Nem bánom — felelte Sámson —, de esküdjetek meg, hogy ti magatok nem fogtok bántani!”