Bible in 90 Days
Saul elesik a gilbóai csatában(A)
10 A filiszteusok háborút viseltek Izráel ellen, és az izráeliek megfutamodtak a filiszteusok előtt. Hullottak a sebesültek a Gilbóa-hegyen.
2 A filiszteusok Saulnak és fiainak a nyomába szegődtek, és megölték a filiszteusok Jónátánt, Abinádábot és Malkisúát, Saul fiait.
3 Nagyon heves volt a küzdelem Saul körül, amikor rátaláltak az íjászok. Meg is sebesítették az íjászok,
4 ezért ezt mondta Saul a fegyverhordozójának: Húzd ki a kardod, és szúrj át vele, hogy ha ideérnek ezek a körülmetéletlenek, ne űzzenek gúnyt belőlem. De a fegyverhordozó nem akarta, mert nagyon félt. Ekkor fogta Saul a kardját, és beledőlt.
5 Amikor látta a fegyverhordozó, hogy meghalt Saul, ő is a kardjába dőlt, és meghalt.
6 Így halt meg Saul és három fia, és vele együtt egész háza népe is meghalt.
7 Amikor látták mindazok az izráeliek, akik a völgyben laktak, hogy azok megfutamodtak, és hogy Saul is meghalt fiaival együtt, elhagyták városaikat és elmenekültek. A filiszteusok pedig odajöttek, és letelepedtek azokban.
8 Másnap eljöttek a filiszteusok, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sault és a fiait, amint ott feküdtek a Gilbóa-hegyen.
9 Kifosztották őt, magukkal vitték a fejét és a fegyvereit, és körülvitették a filiszteusok országában, hogy megvigyék az örömhírt bálványaiknak és a népnek.
10 Fegyverzetét isteneik házában helyezték el, koponyáját pedig Dágón templomában akasztották fel.
11 Amikor azonban meghallották a jábés-gileádiak, hogy mit tettek Saullal a filiszteusok,
12 elindultak a harcosaik, levették Saulnak és fiainak holttestét, és elvitték Jábésba. Ott temették el csontjaikat Jábésban egy tölgyfa alatt, és böjtöltek hét napig.
13 Így halt meg Saul a hűtlensége miatt, mert hűtlen lett az Úrhoz, és nem fogadta meg az Úr szavát. Sőt szellemet idéztetett, és azt kérdezte meg,
14 nem az Urat kérdezte meg. Ezért ölette meg őt, a királyságot pedig Dávidra, Isai fiára ruházta.
Izráel Dávidot teszi királlyá(B)
11 Ezután egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondták: Nézd, mi a te csontod és húsod vagyunk!
2 Azelőtt is, amikor még Saul volt a király, te vezetted harcba és te hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked Istened, az Úr: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel népemnek, Izráelnek a fejedelme.
3 Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.
Dávid Jeruzsálemet teszi fővárossá(C)
4 Ezután Dávid egész Izráellel együtt elment Jeruzsálem, azaz Jebúsz alá, ahol a jebúsziak voltak az ország őslakói.
5 Jebúsz lakói ezt mondták Dávidnak: Nem jössz be ide! Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa.
6 Azt mondta Dávid: Aki elsőnek vág le egy jebúszit, az lesz a fővezér! Mivel elsőnek Jóáb, Cerújá fia jutott föl, ő lett a fővezér.
7 Azután letelepedett Dávid a sziklavárban, ezért nevezték el azt Dávid városának.
8 És Dávid kiépítette a várost körös-körül, Millót és környékét, Jóáb pedig a város többi részét állította helyre.
9 Dávid egyre jobban emelkedett, mert vele volt a Seregek Ura.
Dávid vitézei(D)
10 Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik támogatták őt királyságában, és egész Izráellel együtt királlyá tették, az Úr igéje szerint, melyet Izráelről mondott.
11 Ezek voltak szám szerint Dávid hősei: Jásobám, Hakmóni fia, egy főtiszt, aki úgy forgatta a lándzsáját, hogy egy ízben háromszáz embert döfött le.
12 Utána következett Eleázár, az ahóhi Dódó fia, egyike a három vitéznek.
13 Ő volt Dáviddal Efesz-Dammimban, ahova a filiszteusok harcra gyülekeztek. Volt ott egy árpával bevetett szántóföld. Amikor a hadinép megfutamodott a filiszteusok előtt,
14 ők kiálltak annak a darab földnek a közepére, védték azt, és megverték a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy szabadulást.
15 Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, a kősziklára, Adullám barlangjába, a filiszteusok serege pedig a Refáim-völgyben táborozott.
16 Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél.
17 Dávid eltikkadt, és azt mondta: Ki hoz nekem ivóvizet a betlehemi kútból, amely a kapunál van?
18 Akkor ez a három ember áttört a filiszteusok táborán, és vizet merített a betlehemi kútból, amely a kapunál volt, elhozták és odavitték Dávidnak. De Dávid nem akarta meginni, hanem kiöntötte azt áldozatul az Úrnak,
19 és ezt mondta: Isten mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Igyam meg ezeknek a férfiaknak a vérét, akik az életüket kockáztatták?! Mert az életüket tették kockára, amikor azt elhozták. Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz.
20 Abisaj, Jóáb testvére volt ennek a háromnak a vezetője. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a három közül.
21 A három közül a másik kettőnél tekintélyesebb volt, ezért lett a parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl.
22 A Kabceélből való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe is, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett.
23 Ugyanő vágott le egy ötkönyöknyi magas egyiptomi embert is, bár az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a szövőszék tartófája. Ő meg csak bottal ment rá, de kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg.
24 Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz.
25 Tekintélyes volt a harminc között, de a hárommal nem ért föl. Dávid a testőrök vezetőjévé tette.
26 Kiváló vitézek voltak Aszáél, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia,
27 a haróri Sammót, a pelóni Helec,
28 a tekóai Írá, Ikkés fia, az anátóti Abiezer,
29 a húsái Szibbekaj, az ahóhi Ílaj,
30 a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná fia,
31 a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia, a pirátóni Benájá,
32 a nahalé-gaasi Húraj, az arbai Abiél,
33 a baharúmi Azmávet, a saalbóni Eljahbá,
34 a gizóni Hásém fiai, a harári Jónátán, Ságé fia,
35 a harári Ahiám, Szákár fia, Elifal, Úr fia,
36 a mekérai Héfer, a pelóni Ahijjá,
37 a karmeli Hecró, Naaraj, Ezbaj fia,
38 Jóél, Nátán testvére, Mibhár, Hagri fia,
39 az ammóni Celek, a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója,
40 a jeteri Írá, a jeteri Gáréb,
41 a hettita Úriás, Zábád, Ahlaj fia,
42 Adiná, a rúbeni Sizá fia, a rúbeniek egyik főembere, és vele még harmincan;
43 Hánán, Maaká fia, és a mitni Jósáfát,
44 az asterái Uzzijjá, az aróéri Hótám fiai: Sámá és Jeiél,
45 Simri fia, Jediaél és testvére, a tíci Jóhá,
46 a mahavimi Eliél, Elnáam fiai: Jeribaj és Jósavjá, a móábi Jitmá,
47 Eliél, Óbéd és a mecóbájái Jaasziél.
Dávid ciklagi hívei
12 Ezek azok, akik Dávidhoz mentek Ciklagba akkor, amikor ki volt zárva Saulnak, Kís fiának a környezetéből. Ők is a hősök közé tartoztak, akik segítették a harcban.
2 Íjjal voltak fölszerelve, jobb és bal kézzel egyaránt tudtak bánni parittyakövekkel és nyilakkal. Ezek Saul rokonságához tartoztak Benjáminból.
3 Vezérük Ahiezer volt és Jóás, a gibeai Semáá fiai, és Jeziél meg Pelet, Azmávet fiai, továbbá Beráká és az anátóti Jéhú,
4 a gibeóni Jismajá, a harminc hős egyike és e harminc vezetője.
5 Jirmejá, Jahaziél, Jóhánán és a gedérái Józábád.
6 Elúzaj, Jerimót, Bealjá, Semarjáhú és a hárífi Sefatjáhú,
7 Elkáná, Jissijjáhú, Azarél, Jóezer és Jásobám, a kórahiak,
8 és a gedóri Jeróhám fiai: Jóélá és Zebadjá.
9 Gádiak is csatlakoztak Dávidhoz, amikor a sziklavárban a pusztában volt. Kiváló vitézek, hadi szolgálatban álló emberek, pajzzsal és dárdával fölszerelve; arcuk olyan volt, mint az oroszláné, és olyan gyorsak voltak, mint a zergék a hegyen.
10 Ézer volt az első, Óbadjá a második, Eliáb a harmadik,
11 Mismanná a negyedik, Jirmejá az ötödik,
12 Attaj a hatodik, Eliél a hetedik,
13 Jóhánán a nyolcadik, Elzábád a kilencedik,
14 Jirmejáhú a tizedik, Makbannaj a tizenegyedik.
15 Ezek a gádiak csapatparancsnokok voltak. A legkisebb is fölért százzal, a legnagyobb meg ezerrel.
16 Ezek keltek át a Jordánon az első hónapban, amikor színültig volt a medre, és megszalasztották a völgy egész lakosságát keletre és nyugatra.
17 Benjáminiak és júdaiak is mentek Dávid sziklavárához.
18 Dávid azonban kivonult eléjük, és így kezdett beszélni hozzájuk: Ha békés szándékkal jöttetek hozzám, hogy segítségemre legyetek, szívesen leszek együtt veletek. De ha el akartok árulni ellenségeimnek, holott az én kezemhez nem tapad erőszak, látni fog és megbüntet atyáink Istene!
19 Ekkor Amászaj, a harmincak vezére, lélekkel eltelve így szólt: Tied vagyunk, Dávid, veled tartunk, Isai fia! Békesség, békesség neked! Békesség segítőidnek, mert megsegít téged Istened! Erre magához fogadta őket Dávid, és a csapatok vezéreivé tette őket.
20 Manassébeliek is pártoltak át Dávidhoz, amikor a filiszteusokkal együtt harcolni ment Saul ellen. De nem segítette őket, mert elküldték őt a filiszteusok városfejedelmei, miután tanácsot tartottak, és azt mondták: Visszapártol ez még urához, Saulhoz, és ez a fejünkbe fog kerülni!
21 Ciklag felé menetelt, amikor átpártoltak hozzá Manasséból Adnah, Józábád, Jediaél, Míkáél, Józábád, Elíhú és Cilletaj, akik Manassé ezreinek a vezetői voltak.
22 Ezek segítették Dávidot a csapatok vezetésében, mert mindnyájan kiváló vitézek voltak, és parancsnokok lettek a hadseregben.
23 Napról napra mentek ilyenek Dávidhoz, hogy segítsék, míg olyan naggyá nem lett tábora, mint Isten tábora.
Dávid hebróni hadserege
24 Ennyi volt azoknak a harcra fölfegyverzett embereknek a száma, akik Dávidhoz mentek Hebrónba, hogy ráruházzák Saul királyságát az Úr parancsa szerint:
25 Júda fiai, akik pajzsot és dárdát viseltek, hatezer-nyolcszázan voltak, fölfegyverkezve a harcra.
26 Simeon fiai közül való volt hétezer-száz háborúban kiváló vitéz.
27 A Lévi fiai közül valók négyezer-hatszázan voltak,
28 továbbá Jehójádá, az ároniak fejedelme háromezer-hétszáz emberrel,
29 és az ifjú Cádók, kiváló vitéz, atyja házanépével, huszonkét vezető emberrel.
30 Benjámin fiai közül való volt Saulnak háromezer atyjafia, mert akkor még a többségük megmaradt Saul házának a szolgálatában.
31 Efraim fiai közül való volt húszezer-nyolcszáz kiváló vitéz, akik családjuk nevezetes emberei voltak.
32 Manassé fél törzséből való volt tizennyolcezer ember, akiket név szerint jelöltek ki, hogy menjenek el és tegyék királlyá Dávidot.
33 Issakár fiai közül ott voltak, akik felismerték az alkalmas időt, és tudták, mit kell tennie Izráelnek: kétszáz főember és parancsnokságuk alatt egész rokonságuk.
34 Zebulonból egy akarattal fölsereglett ötvenezer hadköteles, teljes fegyverzettel fölszerelt sorkatona.
35 Naftáliból jött ezer vezető ember, és velük együtt harminchétezren pajzzsal és lándzsával;
36 a dániak közül huszonnyolcezer-hatszáz sorkatona;
37 Ásérból negyvenezer hadköteles sorkatona,
38 a Jordánon túlról pedig, a rúbeniak és a gádiak közül és Manassé törzse másik feléből százhúszezer ember teljes hadifegyverzetben.
39 Mindezek a harcosok csatasorba rendezve, tiszta szívvel érkeztek Hebrónba, hogy egész Izráel királyává tegyék Dávidot, sőt Izráel többi része is egy szívvel kész volt királlyá tenni Dávidot.
40 És ott maradtak Dáviddal három napig, ettek-ittak, mert atyjukfiai gondoskodtak róluk.
41 Sőt még a környékbeliek is, el egészen Issakárig, Zebulonig és Naftáliig, bőven hoztak kenyeret szamarakon, tevéken, öszvéreken és marhákon, élelmet, lisztet, préselt fügét és aszú szőlőt, bort és olajat, marhát és juhot, mert öröm volt Izráelben.
A szövetség ládáját elhozzák Kirjat-Jeárimból(E)
13 Dávid tanácsot tartott az ezredesekkel, századosokkal, valamennyi vezérével,
2 majd ezt mondta Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha jónak tartjátok, és ha Istenünknek, az Úrnak úgy tetszik, küldjünk üzenetet Izráel egész területén lakó többi atyánkfiaihoz, meg a papokhoz és a lévitákhoz, a legelőkkel ellátott városaikba, hogy gyűljenek ide hozzánk,
3 és hozzuk el magunkhoz Istenünk ládáját, mert Saul idejében nem törődtünk vele.
4 Erre azt mondta az egész gyülekezet, hogy így kell tenni, mert helyesnek látszott ez az egész nép előtt.
5 Összegyűjtötte azért Dávid egész Izráelt, az egyiptomi Síhórtól egészen a Hamátba vezető útig, hogy hozzák el Isten ládáját Kirjat-Jeárimból.
6 Felvonult tehát Dávid egész Izráellel együtt Baalába, azaz a Júdában levő Kirjat-Jeárimba, hogy elhozzák onnan a kerúbokon ülő Úristennek a ládáját, akinek a nevét segítségül hívják.
7 Az Isten ládáját egy új szekéren vitték el Abinádáb házából, és Uzzá meg Ahjó irányították a szekeret.
8 Dávid pedig és egész Izráel szent táncot járt Isten színe előtt teljes erővel, énekelve, citerák, lantok, dobok, cintányérok és harsonák kíséretében.
9 Amikor Kídón szérűjéhez értek, Uzzá kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a ládát, mert megbotlottak az ökrök,
10 ezért fellángolt az Úr haragja Uzzá ellen, és lesújtott rá, mivel kinyújtotta kezét a láda felé, és meghalt az Isten színe előtt.
11 Dávid pedig megdöbbent attól, hogy az Úr összetörte Uzzát. Ezért nevezik azt a helyet Perec-Uzzának mindmáig.
12 Akkor félni kezdett Dávid Istentől, és ezt gondolta: Hogy merjem magamhoz vinni az Isten ládáját?
13 Ezért Dávid nem magához vitette a ládát Dávid városába, hanem elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába.
14 Három hónapig volt az Isten ládája Óbéd-Edóm családjánál az ő házában, és megáldotta az Úr Óbéd-Edóm háza népét és mindenét.
Hírám barátsága Dáviddal
14 Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz, meg cédrusfákat, kőműveseket és ácsmestereket, hogy palotát építsenek neki.
2 És megértette Dávid, hogy az Úr megerősítette a királyságát Izráelben, és hogy fölemelte királyságát népének, Izráelnek a javára.
Dávid feleségei
3 Dávid még több feleséget vett Jeruzsálemben, és nemzett még Dávid fiakat és leányokat.
4 Ez a nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon,
5 Jibhár, Elisúa és Elpelet,
6 Nógah, Nefeg és Jáfía,
7 Elisámá, Beeljádá és Elifelet.
Dávid két győzelme a filiszteusokon(F)
8 Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot egész Izráel királyává kenték, felvonultak a filiszteusok mindnyájan, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid, és kivonult ellenük.
9 A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refáim-völgyet.
10 Ekkor megkérdezte Dávid az Istent: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az Úr ezt felelte neki: Vonulj föl, kezedbe adom őket!
11 Fölvonultak tehát Baal-Perácimba, és megverte ott őket Dávid. Akkor ezt mondta Dávid: Áttört az Isten az én ellenségeimen az én kezem által, mint a víz szokott a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácimnak.
12 A filiszteusok otthagyták isteneiket, Dávid pedig azt parancsolta, hogy égessék el azokat.
13 Később ismét ellepték a filiszteusok a völgyet.
14 Dávid újra megkérdezte az Istent, és az Isten azt felelte neki: Ne vonulj közvetlenül utánuk, hanem kerüld meg őket, és a szederfák irányából támadj rájuk.
15 És ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor vonulj ki a harcra, mert előtted megy az Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát.
16 Dávid úgy tett, ahogyan az Isten megparancsolta neki, és vágták a filiszteusok seregét Gibeóntól Gézerig.
17 Dávidnak híre ment minden országban, és az Úr rettegést keltett iránta valamennyi nép között.
A szövetségláda mellé rendelt léviták
15 Dávid házakat épített magának városában, helyet jelölt ki az Isten ládájának, és sátort vont föléje.
2 Akkor mondta ezt Dávid: Nem szabad másnak hordoznia az Isten ládáját, csak a lévitáknak, mert őket választotta ki az Úr, hogy hordozzák, és állandóan gondozzák az Úr ládáját.
3 Összegyűjtötte azért Dávid Jeruzsálemben egész Izráelt, hogy az Úr ládáját arra a helyre vitesse, amelyet kijelölt számára.
4 Összegyűjtötte Dávid Áron fiait és a lévitákat is:
5 Kehát fiainak a vezetőjét, Úriélt és százhúsz atyjafiát,
6 Merári fiainak a vezetőjét, Aszáját és kétszázhúsz atyjafiát,
7 Gérsón fiainak a vezetőjét, Jóélt és százharminc atyjafiát,
8 Elicáfán fiainak a vezetőjét, Semaját és kétszáz atyjafiát,
9 Hebrón fiainak a vezetőjét, Eliélt és nyolcvan atyjafiát,
10 Uzzíél fiainak a vezetőjét, Ammínádábot és száztizenkét atyjafiát.
11 Ezután hívatta Dávid Cádók és Ebjátár papokat, a léviták közül pedig Úriélt, Aszáját, Jóélt, Semaját, Eliélt és Ammínádábot,
12 és ezt mondta nekik: Ti vagytok a léviták családfői, szenteljétek meg magatokat atyátokfiaival együtt, és vigyétek föl Izráel Istenének, az Úrnak a ládáját arra a helyre, amelyet kijelöltem számára.
13 Mivel az előző alkalommal nem voltatok jelen, ránk tört Istenünk, az Úr, mert nem megfelelő módon törekedtünk bánni vele.
14 Megszentelték azért magukat a papok és a léviták, hogy fölvigyék Izráel Istenének, az Úrnak a ládáját.
15 És a léviták rudakkal a vállukra vették az Isten ládáját, ahogyan Mózes parancsolta az Úr beszéde szerint.
A szövetségláda mellé rendelt énekesek
16 Dávid megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy állítsák föl atyjukfiait, az énekeseket hangszerekkel, lantokkal, citerákkal és cintányérokkal, és zendítsenek hangos öröménekre.
17 A léviták föl is állították Hémánt, Jóél fiát, és testvérei közül Ászáfot, Berekjáhú fiát, továbbá testvéreik, Merári fiai közül Étánt, Kúsájáhú fiát.
18 Velük együtt másodrangú beosztásban testvéreiket, Zekarjáhút, Bént, Jaaziélt, Semirámótot, Jehiélt, Unnit, Eliábot, Benájáhút, Maaszéjáhút, Mattitjáhút, Elifléhút, Miknéjáhút, Óbéd-Edómot és Jeíélt, mint őröket.
19 Az énekesek: Hémán, Ászáf és Étán a cintányérokat szólaltatták meg.
20 Zekarjá, Aziél, Semirámót, Jehiél, Unni, Eliáb, Maaszéjáhú és Benájáhú a magas hangú lantokat,
21 Mattitjáhú, Elifléhú, Miknéjáhú, Óbéd-Edóm, Jeíél és Azazjáhú a mélyebb hangú citerákat kezelték.
22 Kenanjáhú volt a léviták vezetője az éneklésben, ő irányította az éneklést, mivel értett hozzá.
23 Berekjá és Elkáná őrködtek a ládánál,
24 Sebanjáhú, Jósáfát, Netanél, Amászaj, Zekarjáhú, Benájáhú és Eliezer papok fújták a harsonákat Isten ládája előtt, Óbéd-Edóm és Jeíél pedig őrködtek a ládánál.
A ládát Jeruzsálembe viszik(G)
25 Dávid, Izráel vénei és az ezredparancsnokok elmentek, hogy elhozzák örvendezve az Úr szövetségládáját Óbéd-Edóm házából.
26 Mivel Isten megsegítette a lévitákat, akik az Úr szövetségládáját vitték, hét bikát és hét kost áldoztak.
27 Dávid lenvászon palástba volt burkolózva, a ládát vivő összes léviták, az énekesek meg Kenanjá, az éneklés vezetője pedig énekeltek. Dávidon gyolcs éfód volt.
28 Így vitte egész Izráel az Úr szövetségládáját ujjongva, kürtszó, harsonák, cintányérok, lantok és citerák hangja mellett.
29 Amikor az Úr szövetségládája Dávid városába ért, Míkal, Saul leánya kitekintett az ablakon és látta, hogy Dávid király ugrándozva járja a szent táncot, ezért szívből megvetette.
A szövetségládát elhelyezik a sátorban
16 Ezután bevitték az Isten ládáját, és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid vont föl. Majd égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be az Isten színe előtt.
2 Miután Dávid befejezte az égőáldozat és békeáldozat bemutatását, megáldotta a népet az Úr nevében.
3 És kiosztott minden izráeli férfinak és nőnek fejenként egy darab kenyeret, préselt datolyát meg aszú szőlőt.
4 Rendelt az Úr ládájához szolgálattevő lévitákat, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék Izráel Istenét, az Urat.
5 Ászáf volt a vezetőjük, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeíél, Semirámót, Jehiél, Mattitjá, Eliáb, Benájáhú és Óbéd-Edóm. Jeíél a lanton és a citerán, Ászáf pedig a cintányéron játszott.
6 Benájáhú és Jahaziél papok voltak az állandó harsonások az Úr szövetségládája előtt.
7 Azon a napon bízta meg először Dávid Ászáfot és atyjafiait, hogy magasztalják az Urat.
Dávid hálaadó éneke(H)
8 Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!
9 Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!
10 Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat.
11 Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!
12 Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire,
13 ti, Izráel utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott.
14 Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései,
15 Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át adott szavára,
16 amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.
17 Jákób elé tárta, elrendelte Izráelnek örök szövetségül:
18 Neked adom - mondta - Kánaán földjét kiosztott örökségül.
19 Akkor még alig néhányan voltatok, kevesen voltatok ott, mint jövevények.
20 Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez.
21 De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk:
22 Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!
23 Énekelj az Úrnak, te egész föld! Hirdessétek szabadítását nap mint nap!
24 Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodatetteit minden népnek!
25 Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél.
26 Hiszen a népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója.
27 Fenség és méltóság jár előtte, erő és öröm van lakóhelyén.
28 Népek törzsei! Magasztaljátok az Urat! Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát!
29 Magasztaljátok az Úr dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé! Boruljatok le az Úr előtt szent öltözetben!
30 Reszkess tőle, te egész föld! Szilárdan áll a világ, nem inog.
31 Örüljön az ég, örvendjen a föld, és mondják el a népeknek, hogy uralkodik az Úr!
32 Zúgjon a tenger a benne levőkkel, vigadjon a mező és minden, ami rajta van.
33 Ujjongnak majd az erdő fái az Úr előtt, amikor eljön, hogy ítélkezzék a földön.
34 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
35 Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk, ments meg, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged!
36 Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökre! És az egész nép így felelt: Ámen! Dicséret az Úrnak!
A szövetségláda állandó őrei
37 Ott hagyta azért Dávid az Úr szövetségládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy állandóan végezzék a szolgálatot a ládánál a mindennapi rend szerint,
38 továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc atyjafiát. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök.
39 Cádók főpapot és atyjafiait, a papokat az Úr hajléka előtt hagyta a gibeóni áldozóhalmon,
40 hogy égőáldozatot mutassanak be állandóan az Úrnak az égőáldozati oltáron: reggel meg este, egészen úgy, ahogyan meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izráelnek parancsolt.
41 Velük volt Hémán, Jedútún és a többi kiválasztott is, akiket név szerint jelöltek ki, hogy így adjanak hálát az Úrnak: Örökké tart szeretete!
42 Hémánnál és Jedútúnnál voltak a harsonák, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiai a kapunál voltak.
43 Azután hazament az egész nép. Dávid is hazament, hogy megáldja házanépét.
Dávid templomot akar építeni(I)
17 Amikor Dávid már a palotájában lakott, ezt mondta Dávid Nátán prófétának: Nézd, én cédruspalotában lakom, az Úr szövetségládája pedig sátorlapok alatt.
2 Nátán ezt mondta Dávidnak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az Isten!
3 De még azon az éjszakán történt, hogy így szólt Isten igéje Nátánhoz:
4 Menj, mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondta az Úr: Nem te építesz nekem házat, hogy abban lakjam,
5 hiszen attól fogva, hogy felhoztam Izráel fiait, nem laktam házban mindmáig, hanem sátorból sátorba, egyik hajlékból a másikba mentem.
6 Amíg együtt jártam egész Izráellel, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik bírájának, akinek azt parancsoltam, hogy pásztorolja népemet: Miért nem építettetek nekem cédrus-házat?
Az Úr ígérete Dávidnak és házának
7 Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek.
8 Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előtted minden ellenségedet. Olyan nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön.
9 Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben,
10 attól az időtől fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és megaláztam minden ellenségedet. Azt is kijelentettem neked, hogy házat fog neked építeni az Úr.
11 Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, az egyik fiadat, és szilárddá teszem az ő királyságát.
12 Ő épít nekem házat, én pedig megerősítem a trónját örökre.
13 Atyja leszek neki, és ő a fiam lesz. Nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam elődödtől,
14 hanem házam és királyságom szolgálatába állítom örökre, és trónja örökké szilárd lesz.
15 Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal.
Dávid imádsága
16 Akkor bement Dávid király az Úr színe elé, leült és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig?
17 Sőt még ezt is kevesellted, Istenem, és a távoli jövőre nézve is tettél ígéretet szolgád házának, és az egyre följebb emelkedő ember alakját láttad bennem, Uram, Istenem.
18 Kell-e még Dávidnak valamit is hozzátennie ahhoz, ahogyan te megtisztelted szolgádat? Hiszen te ismered szolgádat!
19 Uram, a te szolgádért, és szíved szerint vitted véghez mindezt a hatalmas dolgot, hogy e hatalmas dolgokat megismertesd.
20 Uram, nincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül Isten, egészen úgy, ahogyan hallottuk fülünkkel.
21 Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának nagy és félelmes tettekkel, amikor nemzeteket űzött el népe elől, amelyet kiváltott Egyiptomból?
22 Így tetted népedet, Izráelt a magad népévé örökre, te pedig, Uram, az Istenük lettél.
23 Most azért, Uram, maradjon meg örökre az az ígéret, amelyet szolgádnak és háza népének megígértél, és tégy úgy, ahogyan ígérted.
24 Akkor megmarad és nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek Ura Izráel Istene, ő az Istene Izráelnek! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt.
25 Te, én Istenem, azt a kijelentést adtad szolgádnak, hogy megépíted házát. Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy így imádkozzék hozzád.
26 Valóban, Uram, te vagy az Isten, és te ígérted szolgádnak ezt a jót.
27 Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökre színed előtt legyen. Mert ha te, Uram, megáldod, örökre áldott lesz!
Dávid győzelmei(J)
18 Ezután történt, hogy Dávid megverte a filiszteusokat, leigázta őket, és elvette a filiszteusoktól Gátot falvaival együtt.
2 Megverte Móábot is, és a móábiak Dávidnak adófizető szolgái lettek.
3 Megverte Dávid Hadadezert, Cóbá királyát is Hamátnál, aki az Eufrátesz-folyamig akarta kiterjeszteni hatalmát.
4 Elfogott közülük Dávid ezer harci kocsit, hétezer lovast és húszezer gyalogost, és megbénította Dávid a harci kocsik lovait, csak száz harci kocsit hagyott meg belőlük.
5 Amikor a damaszkuszi arámok eljöttek, hogy megsegítsék Hadadezert, Cóbá királyát, levágott Dávid huszonkétezer arám embert.
6 Majd helyőrséget helyezett Dávid az arám Damaszkuszba, és adófizető szolgáivá lettek Dávidnak az arámok. Így segítette meg az Úr Dávidot mindenütt, ahová csak ment.
7 Elvette Dávid az aranypajzsokat is, amelyeket Hadadezer szolgái hordtak, és Jeruzsálembe vitette azokat.
8 Dávid igen sok rezet hozott el Tibhatból és Kúnból, Hadadezer városaiból. Abból készíttette Salamon a rézmedencét, az oszlopokat és a rézedényeket.
9 Amikor meghallotta Tói, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadezernek, Cóbá királyának egész haderejét,
10 elküldte fiát, Hadórámot Dávid királyhoz mindenféle arany-, ezüst- és réztárggyal, hogy békességgel és áldással köszöntse azért, mert hadat viselt Hadadezerrel, és megverte őt. Hadadezer ugyanis Tóival is harcban állt.
11 Dávid király ezeket is az Úrnak szentelte azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet más népektől, az edómiaktól, a móábiaktól, az ammóniaktól, a filiszteusoktól és az amálékiaktól hozott el.
12 Abisaj, Cerújá fia pedig megvert tizennyolcezer edómit a Sós-völgyben.
13 Dávid Edómba is helyőrséget helyezett el, és egész Edóm Dávid szolgája lett. Így segítette meg az Úr Dávidot mindenütt, ahová csak ment.
14 Így uralkodott Dávid egész Izráelen, jogot és igazságot szolgáltatva egész népének.
15 A hadsereg parancsnoka Jóáb, Cerújá fia, a főtanácsos pedig Jehósáfát, Ahilúd fia volt.
16 Cádók, Ahitúb fia és Abímelek, Ebjátár fia voltak a papok, Savsá pedig a kancellár.
17 Benájá, Jehójádá fia a kerétiek és a pelétiek parancsnoka volt. Dávid fiai a legelsők voltak a király mellett.
Az ammóniak meggyalázzák Dávid követeit(K)
19 Történt azután, hogy meghalt Náhás, az ammóniak királya, és utána a fia lett a király.
2 Dávid így gondolkodott: Szeretettel bánok Hánúnnal, Náhás fiával, mert az ő apja is szeretettel bánt velem. Ezért Dávid követeket küldött, hogy megvigasztalják apja halála miatt. Amikor megérkeztek Dávid szolgái az ammóniak országába Hánúnhoz, hogy megvigasztalják,
3 ezt mondták az ammóniak vezérei Hánúnnak: Azt hiszed, apádat akarja megtisztelni Dávid, hogy vigasztalókat küldött hozzád? Inkább azért jöttek ide a szolgák, hogy kifürkésszék, kikémleljék és feldúlják az országot!
4 Elfogatta azért Hánún Dávid szolgáit, megnyíratta őket, ruhájuk felét fenekükig levágatta, és visszaküldte őket.
5 Ezek elmentek, de amikor jelentették Dávidnak, hogy mi történt az embereivel, eléjük küldött, és mivel igen csúffá tették azokat az embereket, ezt parancsolta nekik a király: Maradjatok Jerikóban, amíg meg nem nő a szakállatok, akkor térjetek vissza!
Dávid leveri az ammóniakat és az arámokat
6 Amikor látták az ammóniak, hogy meggyűlöltették magukat Dáviddal, elküldtek Hánún és Ammón fiai ezer talentum ezüstöt Aram-Naharaimba, Aram-Maakába és Cóbába, hogy harci kocsikat és lovakat fogadjanak zsoldjukba.
7 Zsoldjukba fogadtak harminckétezer harci kocsit és Maaká királyát is hadinépével együtt. Ezek megérkeztek, és tábort ütöttek Médebá előtt. Az ammóniak is összegyűltek városaikból, és hadba vonultak.
8 Amint ezt meghallotta Dávid, elküldte Jóábot egy egész sereggel, a legvitézebbekkel.
9 Kivonultak az ammóniak is, és csatarendbe álltak a város bejáratánál. A királyok pedig, akik segítségére jöttek, külön álltak fel a mezőn.
10 Jóáb látta, hogy elöl is, hátul is támadás fenyegeti, ezért kiválogatta egész Izráel színe-javát, és csatarendbe állította őket az arámokkal szemben.
11 A hadinép maradékát pedig testvérének, Abisajnak a vezetésére bízta, és ezek az ammóniakkal szemben álltak csatarendbe.
12 Ezt mondta: Ha az arámok erősebbek lesznek nálam, jöjj segítségemre! Ha pedig az ammóniak lesznek erősebbek nálad, akkor én segítek neked.
13 Légy erős, szedjük össze az erőnket népünkért és Istenünk városaiért! Az Úr pedig tegye, amit jónak lát.
14 Akkor Jóáb rohamra indult hadinépével az arámok ellen, és azok megfutamodtak előtte.
15 Amikor az ammóniak látták, hogy az arámok futnak, ők is megfutamodtak Jóáb testvére, Abisaj előtt, és bementek a városba. Jóáb pedig Jeruzsálembe ment.
16 Amikor az arámok látták, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, követeket küldtek, és fölvonultatták a folyamon túli arámokat. Sófak, Hadadezer hadseregének a parancsnoka állt az élükön.
17 Jelentették ezt Dávidnak, aki összegyűjtötte egész Izráelt, átkelt a Jordánon, megérkezett hozzájuk, és fölsorakozott velük szemben. Csatarendbe állt Dávid az arámokkal szemben, és ők megütköztek vele.
18 De megfutamodtak az arámok Izráel előtt, és megölt Dávid az arámok közül hétezer harci kocsin küzdő embert és negyvenezer gyalogost. Sófakot a hadsereg parancsnokát is megölte.
19 Amikor látták Hadadezer szolgái, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől, békét kötöttek Dáviddal, és szolgáltak neki. Ezután az arámok nem voltak többé hajlandók segíteni az ammóniakat.
Dávid elfoglalja Ammón fővárosát(L)
20 Egy esztendő múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni, elindította Jóáb a hadsereget, és elpusztította az ammóniak országát. Megérkezett Rabbához és körülzárta. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. Jóáb elfoglalta, és lerombolta Rabbát.
2 Dávid levette királyuk fejéről a koronát. Egy talentum arany súlyúnak találta, drágakövekkel volt kirakva, és Dávid fejére került. A városból is igen sok zsákmányt vitt el.
3 A benne levő hadinépet pedig kihozatta, és fűrésszel, vascsákánnyal és fejszével dolgoztatta őket. Így járt el Dávid az összes ammóni városokkal. Azután visszatért Dávid egész népével együtt Jeruzsálembe.
Dávid három győzelme a filiszteusokon(M)
4 Ezután harc tört ki Gézerben a filiszteusokkal. Akkor ölte meg a húsái Szibbekaj a refáiak ivadékából való Szippajt, és azok megalázkodtak.
5 Majd megint harc tört ki a filiszteusokkal. Ekkor vágta le Elhánán, Jáír fia Lahmit, a gáti Góliát testvérét, akinek a lándzsanyele olyan volt, mint a szövőszék tartófája.
6 Gátnál is harc tört ki. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ez is Ráfá-ivadék volt.
7 Ez gyalázta Izráelt, de levágta Jónátán, Dávid bátyjának, Simeának a fia.
8 Ezek Gátból való Ráfá-ivadékok voltak, és Dávidnak vagy szolgáinak a keze által estek el.
Dávid megszámláltatja a népet(N)
21 A Sátán Izráel ellen támadt, és rávette Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.
2 Dávid ezt mondta Jóábnak és a hadinép parancsnokainak: Menjetek, számláljátok meg Izráelt Beérsebától Dánig, és terjesszétek elém, hadd tudjam meg a számukat!
3 De Jóáb ezt mondta: Szaporítsa meg népét az Úr százannyira, mint amennyi most! De uram, királyom, hiszen mindnyájan az én uram szolgái ők. Miért kutatja hát ezt az én uram? Miért bűnhődjék ezért Izráel?!
4 A király szava azonban erősebb volt Jóábénál. Elindult tehát Jóáb, bejárta egész Izráelt, és visszaérkezett Jeruzsálembe.
5 Azután jelentette Jóáb Dávidnak a besorozott hadinép számát: egész Izráelben egymillió-százezer kardforgató ember volt, Júdában pedig négyszázhetvenezer kardforgató ember.
6 Lévit és Benjámint azonban nem sorolta közéjük, mert utálatosnak tartotta Jóáb a király parancsát.
Az Úr üzenete Dávidhoz
7 De Isten rossznak látta ezt, és megverte Izráelt.
8 Akkor ezt mondta Dávid az Istennek: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért bocsásd meg szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem!
9 Ekkor így szólt az Úr Gádhoz, Dávid látnokához:
10 Menj, és mondd meg Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három lehetőséget adok neked, válassz ki közülük egyet, és én azt teszem veled!
11 Bement tehát Gád Dávidhoz, és ezt mondta neki: Így szól az Úr: Válassz!
12 Három esztendeig tartó éhínség legyen? Vagy dúljanak három hónapig támadóid, és érjen utol ellenséged fegyvere? Vagy legyen három napon át az Úr fegyvere, a dögvész az országban, és pusztítson az Úr angyala Izráelnek egész területén? Most azért döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött.
13 Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essem az Úr kezébe, mert igen nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!
Az Úr dögvészt bocsát Izráelre
14 Az Úr tehát dögvészt bocsátott Izráelre, és elhullott Izráelben hetvenezer ember.
15 Az Isten angyalt küldött Jeruzsálembe, hogy pusztítsa azt. De amikor pusztított, odanézett az Úr, bánkódni kezdett a veszedelem miatt, és ezt parancsolta a pusztító angyalnak: Elég! Most már hagyd abba! Az Úr angyala akkor éppen a jebúszi Ornán szérűje mellett állt.
16 Dávid fölemelte a tekintetét, és látta, hogy az Úr angyala ott áll az ég és a föld között, kezében kivont karddal, amelyet Jeruzsálem ellen nyújtott ki. Ekkor Dávid és a vének zsákba burkolózva arcra borultak.
17 Dávid pedig ezt mondta Istennek: Hiszen én mondtam, hogy számlálják meg a népet! Én magam vagyok az, aki vétkeztem és nagy gonoszságot követtem el. De az én nyájam nem követett el semmit! Uram Istenem, sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra, de népedet ne bántsd!
Dávid oltárt épít Ornán szérűjén
18 Ekkor az Úr angyala azt üzente Gád által Dávidnak, hogy menjen és állítson oltárt az Úrnak a jebúszi Ornán szérűjén.
19 Elment tehát Dávid Gád beszéde szerint, amelyet az Úr nevében mondott.
20 Amikor Ornán arra fordult, meglátta az angyalt; vele levő négy fia pedig elrejtőzött. Ornán éppen búzát csépelt.
21 Dávid pedig odament Ornánhoz. Amikor Ornán föltekintett, és meglátta Dávidot, kiment a szérűről, és arccal a földre borult Dávid előtt.
22 Dávid így szólt Ornánhoz: Add nekem ezt a szérűt, hadd építsek itt oltárt az Úrnak! Teljes áron add nekem, hogy megszűnjék a csapás a népen.
23 Ornán így felelt Dávidnak: Fogadd el, azután tegye az én uram, királyom, amit jónak lát! Nézd, odaadom a marhákat égőáldozatnak, a cséplő eszközöket tűzifának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok.
24 De Dávid király ezt mondta Ornánnak: Így nem, hanem csak teljes áron akarom megvenni, mert nem akarom az Úrnak adni a tizedet, és nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni.
25 Adott tehát Dávid Ornánnak azért a helyért hatszáz sekel súlyú aranyat.
26 Azután oltárt épített ott Dávid az Úrnak, égőáldozatot és békeáldozatot mutatott be, és az Úrhoz kiáltott. Ő pedig feleletül tüzet adott az égből az égőáldozati oltárra.
27 Az Úr szólt az angyalnak, és az visszatette kardját a hüvelyébe.
28 Abban az időben Dávid látva, hogy az Úr a jebúszi Ornán szérűjén válaszolt neki, ott mutatott be áldozatokat.
29 Az Úr hajléka ugyanis, amelyet Mózes készített a pusztában, valamint az égőáldozati oltár abban az időben a gibeóni áldozóhalmon volt.
30 Dávid azonban nem mert az Isten színe elé menni, hogy megkérdezze őt, úgy megrettent az Úr angyalának a kardjától.
Dávid előkészíti a templom építését
22 Azután ezt mondta Dávid: Itt lesz Istennek, az Úrnak a háza, és itt lesz Izráel égőáldozati oltára!
2 Dávid azért megparancsolta, hogy gyűjtsék össze a jövevényeket Izráel országában, és kőfejtésre rendelte őket, hogy kőtömböket fejtsenek Isten háza építéséhez.
3 Bőven szerzett Dávid vasat a kapuszárnyakhoz való szegeknek és sarokvasaknak, meg rezet is mérhetetlenül sokat,
4 továbbá számtalan cédrusfát, mert a szidóniak és tírusziak bőségesen szállítottak Dávidnak cédrusfát.
5 Dávid ugyanis ezt gondolta: Az én fiam, Salamon még tapasztalatlan ifjú, az Úrnak pedig olyan házat kell építeni, hogy hírneve és ékessége mindent fölülmúljon az egész földön. Ezért én mindent megszerzek neki. Meg is szerzett Dávid mindent bőven még halála előtt.
6 És hívatta a fiát, Salamont, és megparancsolta neki, hogy építsen házat az Úrnak, Izráel Istenének.
7 Ezt mondta Dávid Salamonnak: Fiam, én magam szándékoztam házat építeni Istenem, az Úr nevének tiszteletére.
8 De az Úr igéje így szólt hozzám: Sok vért ontottál, nagy háborúkat viseltél. Nem építhetsz házat az én nevem tiszteletére, mert sok vért ontottál ki előttem a földre.
9 De fiad fog születni, ő a nyugalom embere lesz, mert nyugalmat adok neki a körülötte levő összes ellenségtől. Salamon lesz a neve, mert békességet és nyugalmat adok Izráelnek az ő idejében.
10 Ő épít majd házat nevem tiszteletére. Ő a fiam lesz, és én atyja leszek, és örökre megszilárdítom királyi trónját Izráelben.
11 Most hát, fiam, az Úr legyen veled, hogy sikeresen fölépíthesd Istenednek, az Úrnak a házát, ahogyan kijelentette rólad.
12 Bárcsak adna neked az Úr észt és értelmet, amikor Izráel fölé rendel, hogy megtartsd Istenednek, az Úrnak a törvényét!
13 Akkor jársz sikerrel, ha megtartod és végrehajtod azokat a rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket az Úr Mózes által parancsolt Izráelnek. Légy erős és bátor, ne félj, és ne rettegj!
14 Látod, én nagy fáradsággal szereztem az Úr házához százezer talentum aranyat, egymillió talentum ezüstöt; a rezet és vasat már meg sem lehet mérni, olyan sok van. Épületfát és követ is szereztem; te gyarapítsd ezeket!
15 Bőven van munkásod: kőfejtő, kőfaragó és ács, és mindenféle munkához értő ember.
16 Az aranynak, ezüstnek, réznek és vasnak se szeri, se száma. Fogj munkához, az Úr legyen veled!
17 Izráel összes vezetőinek pedig megparancsolta Dávid, hogy segítsenek fiának, Salamonnak:
18 Bizony veletek volt Istenetek, az Úr, és nyugalmat adott nektek mindenfelől! Mert kezembe adta az ország lakóit, és meghódolt az ország az Úr előtt és az ő népe előtt.
19 Most azért igyekezzetek szívvel-lélekkel keresni Isteneteket, az Urat. Fogjatok hozzá, és építsétek föl Istennek, az Úrnak a szentélyét, hogy bevihessétek az Úr szövetségládáját és az Isten szentélyének az edényeit abba a templomba, amely az Úr neve tiszteletére épül.
Dávidnak a lévitákra vonatkozó rendelkezései
23 Dávid megöregedve és betelve az élettel, fiát, Salamont tette Izráel királyává.
2 Összegyűjtötte tehát Izráel minden vezetőjét, meg a papokat és a lévitákat.
3 Számbavették a lévitákat harmincévesektől fölfelé, és a férfiak száma harmincnyolcezer fő volt.
4 Ezek közül huszonnégyezren intézzék az Úr házának a teendőit, az elöljárók és bírák hatezren legyenek,
5 a kapuőrök négyezren, négyezren pedig dicsérjék az Urat azokon a hangszereken, amelyeket én készíttettem az Úr dicséretére.
6 Azután Dávid csoportokba osztotta őket Lévi fiai, Gérsón, Kehát és Merári szerint.
7 Gérsóniak voltak Ladán és Simei.
8 Ladán fiai hárman voltak: az első Jehiél, továbbá Zétám és Jóél.
9 Simei fiai hárman voltak: Selómit, Haziél és Hárán. Ezek voltak Ladán családfői.
10 Simei fiai voltak: Jahat, Zízá, Jeús és Beríá, ezek négyen voltak Simei fiai.
11 Jahat volt az első és Zízá a második. Mivel Jeúsnak és Beríának nem sok fia volt, egy családnak, egy csoportnak számítottak.
12 Kehát fiai négyen voltak: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzzíél.
13 Amrám fia volt Áron és Mózes. De Áront különválasztották, hogy fölszenteljék, mint legszentebbet, őt és fiait örökre, hogy áldozatot mutassanak be az Úr színe előtt, hogy őt szolgálják, és az ő nevében mondjanak áldást mindenkor.
14 Mózes az Isten embere volt, fiait pedig Lévi törzséhez számították.
15 Mózes fia volt Gérsóm és Eliezer.
16 Gérsóm fiai között Sebuél volt az első.
17 Eliezer első fia Rehabjá volt. Eliezernek nem lett több fia, de Rehabjá fiai igen megsokasodtak.
18 Jichár fiai között Selómít volt az első.
19 Hebrón fiai között Jerijjáhú volt az első, Amarjá a második, Jahaziél a harmadik és Jekamám a negyedik.
20 Uzzíél fiai között Míká volt az első és Jissijjá a második.
21 Merári fia volt Mahlí és Músí. Mahlí fia volt Eleázár és Kís.
22 Eleázár úgy halt meg, hogy nem voltak fiai, hanem leányai, akiket saját atyjukfiai, Kís fiai vettek el.
23 Músí fiai hárman voltak: Mahlí, Éder és Jerémót.
24 Ezek voltak Lévi fiai családjaik és családfőik szerint, ahogyan névjegyzékbe vették őket fejenként. Ők végezték az Úr háza szolgálatának a munkáját, húszévestől fölfelé.
25 Mert Dávid ezt mondta: Nyugalmat adott népének az Úr, Izráel Istene, és Jeruzsálemben lakozik mindörökké.
26 Ezért a lévitáknak nem kell többé hordozniuk sem a hajlékot, sem szolgálatuk többi fölszerelését.
27 Mert Dávid utolsó rendelkezése szerint állították össze Lévi fiainak a jegyzékét húszévestől fölfelé.
28 Áron fiainak a rendelkezésére álltak az Úr házának a szolgálatában az udvaroknál, a kamráknál és minden szent dolog tisztán tartásánál, és az Isten háza szolgálatának a végzésében,
29 a sorba rakott kenyereknél, az ételáldozathoz való finomlisztnél, a kovásztalan lepényeknél, a sütőlapoknál, a tésztagyúrásnál és minden űr- és hosszmértéknél.
30 Ott kellett állniuk minden reggel, hogy hálát és dicséretet mondjanak az Úrnak, ugyanígy esténként is,
31 és ha égőáldozatot mutattak be az Úrnak szombatonként, újholdkor és az ünnepeken, megszabott számban kellett állandóan az Úr előtt állniuk.
32 Végezniük kellett a kijelentés sátra körüli teendőket, a szentély körüli teendőket, meg testvéreik, Áron fiai mellett a tennivalókat, amikor az Úr házában szolgáltak.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society