Bible in 90 Days

A papok csoportjai

24 Áron leszármazottjait, a papokat a következő csoportokba osztották: Áronnak négy fia volt: Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár. ² Nádáb és Abíhú még Áron életében meghalt, de fiaik nem voltak. Így Eleázár és Ítámár viselték a papi szolgálat tisztségét. ³ Dávid külön csoportba osztotta be a papi szolgálatra Cádók vezetésével Eleázár leszármazottjait, és Ahimelek vezetésével Ítámár leszármazottjait. ⁴ Eleázár utódai között tizenhat családfő, Ítámár utódai között pedig csak nyolc családfő volt. ⁵ Mindkét nemzetségből sorsolással jelölték ki a családfőket, mert mindannyian a szentély és Isten fejedelmei voltak.

⁶ A sorsolást a király, a főemberek, Cádók főpap, Ahimelek (aki Ebjátár fia), valamint a papok és a léviták családfőinek a jelenlétében tartották. Kihúztak egy nevet az egyik családból, azután egy következőt a másikból. Amikor valakinek a nevét kihúzták, Semajá, az írástudó ezt azonnal feljegyezte. Semajá, Netanél fia maga is lévita volt. A sorsolás eredménye a következő sorrendet alakította ki:

¹⁹ Ennek a sorrendnek megfelelően végezték a szolgálatukat. Ők mentek be az Örökkévaló Templomába, hogy ott elvégezzék azokat a szertartásokat, amelyeket ősapjuk, Áron rájuk bízott — úgy, ahogyan azt Izráel Istene, az Örökkévaló Áronnak megparancsolta.

A léviták csoportjai

²⁰ Ez a névsora Lévi többi leszármazottjának:

Ezek voltak a léviták családfői, családjaik szerint. ³¹ Őket is ugyanúgy sorsolással osztották be a szolgálatra, mint a rokonaikat, Áron utódait. A sorsolásnál jelen volt Dávid király, Cádók és Ahimelek, valamint a papok és a léviták családfői. A sorsolásnál nem tettek különbséget a családfők és a család egyéb férfitagjai között.

A templomi énekesek és zenészek csoportjai

25 Dávid a vezetőkkel együtt kijelölt és különválasztott egyeseket Ászáf, Hémán és Jedútún fiai közül, hogy prófétáljanak, énekeljenek és hangszereken — lanton, hárfán, meg cintányéron — játsszanak. A következőket választották ki erre a szolgálatra:

² Ászáf fiai közül: Zakkúr, Jószef, Netanjá és Aszarélá. A vezetőjük maga Ászáf volt, aki viszont közvetlenül a király felügyelete alatt végezte a prófétai szolgálatát.

³ Jedútún hat fia: Gedaljáhú, Ceri, Jesájahú, Simei, Hasajáhú és Mattitjáhú. Ők az apjuk vezetésével végezték a szolgálatukat: húros hangszereken játszva prófétáltak, magasztaló és hálaadó énekekkel dicsérték az Örökkévalót.

⁴ Hémán fiai: Bukkijjáhú, Mattanjáhú, Uzziél, Sebuél, Jerimót, Hananjá, Hanáni, Eliátá, Giddalti, Rómamti-Ezer, Josbekásá, Mallóti, Hótir és Mahaziót. ⁵ Ők valamennyien Hémán, a király mellé rendelt próféta fiai voltak. Isten ugyanis megígérte Hémánnak, hogy hatalmassá teszi a családját: tizennégy fiút és három leányt adott neki. ⁶ Hémán fiai valamennyien apjuk vezetése alatt énekelték az Örökkévaló házának az énekeit, és hárfán, lanton és cintányérral zenéltek — így végezték a szolgálatukat Isten házában. Ászáf, Hémán és Jedútún közvetlenül a király irányítása alá tartozott. ⁷ Az énekes léviták csoportja összesen 288 főből állt. Valamennyien képzett énekesek és hangszerjátékosok voltak, akiket megtanítottak rá, hogyan énekeljenek az Örökkévalónak.

⁸ Az énekesek szolgálati beosztását sorsolással készítették el. A sorsolásnál mindenkit egyenlőképpen vettek számításba, idősebbet és fiatalt, mestert és tanítványát. Mindegyik csoport 12 főből állt.

⁹ Az első csoport vezetője az Ászáf családjából való Jószéf lett, aki fiaival és rokonaival együtt szolgált.

A második vezetője Gedaljáhú lett, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

¹⁰ A harmadik csoportot Zakkúr vezette, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

¹¹ A negyedik csoport vezetője Jicri volt, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

¹² Az ötödiket Netanjáhú vezette, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

¹³ A hatodik csoport Bukkijjáhú vezetése alatt szolgált, aki a fiaival és a rokonaival együtt alkotta a csoportot.

¹⁴ Jeszarélá lett a hetedik csoport vezetője — ő is a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

¹⁵ Jesájahú vezette a nyolcadik szolgáló csoportot, amely a fiaiból és a rokonaiból állt.

¹⁶ A kilencedik csoportot Mattanjáhú vezette, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

¹⁷ Simei vezetésével szolgált a tizedik csoport, amely a fiaiból és a rokonaiból állt.

¹⁸ Azarél lett a tizenegyedik csoport vezetője — ő is a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

¹⁹ Hasabjá vezette a tizenkettedik csoportot, amely a fiaiból és a rokonaiból állt.

²⁰ A tizenharmadik vezetője Súbáél lett, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

²¹ Mattitjáhú vezette a tizennegyedik csoportot, amely a fiaiból és a rokonaiból állt.

²² A tizenötödik csoport vezetője Jerémót volt, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

²³ A tizenhatodiké Hananjáhú lett. Ő is a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

²⁴ Josbekásá vezette a tizenhetedik csoportot, amely a fiaiból és a rokonaiból állt.

²⁵ A tizennyolcadik csoport vezetője Hanáni lett, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

²⁶ Mallóti vezette a tizenkilencedik csoportot, amely a fiaiból és a rokonaiból állt.

²⁷ Elijjátá vezetése alatt szolgált a huszadik csoport, amely a fiaiból és a rokonaiból állt.

²⁸ A huszonegyedik csoport vezetője Hótír lett, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

²⁹ Giddalti vezette a huszonkettedik csoportot, amely a fiaiból és a rokonaiból állt.

³⁰ A huszonharmadik csoport vezetője Mahaziót lett, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

³¹ Végül a huszonnegyedik csoport vezetője Rómamti-Ezer volt, aki szintén a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

A kapuőrök beosztása

26 A kapuőrök beosztása a következő. Kórah leszármazottjai közül: Meselemjáhú és a fiai. Meselemjáhú Kóré fia volt, és Ászáf családjából származott. ² A fiai: az első Zekarjáhú, a második Jediaél, a harmadik Zebadjáhú, a negyedik Jatniél, ³ az ötödik Élám, a hatodik Jehóhánán, a hetedik Eljehóénáj.

⁴ Obed-Edóm fiai: Semajá az elsőszülött, Jehózábád a második, Jóáh a harmadik, Szákár a negyedik, Netanél az ötödik, ⁵ Ammiél a hatodik, Jisszákár a hetedik, Peulletaj a nyolcadik. Isten nagyon megáldotta^[a] Obed-Edómot. ^6-7 Fiának, Semajának a fiai is vezetők lettek a nemzetségükben, mert tehetséges és vezetésre termett férfiak voltak. Név szerint a következők: Otni, Refáél, Obed, Elihú és a rokonaik: Szemakjáhú és Elzábád, akik erős és tehetséges emberek voltak. ⁸ Ezek mind Obed-Edóm leszármazottjai voltak, erős és bátor férfiak, készek a szolgálatra, összesen 62 férfi.

⁹ Meselemjáhú fiai és rokonai összesen tizennyolcan voltak — mind bátor és erős férfiak.

¹⁰ A Merári családjából való Hószá fiai: az első Simri, aki ugyan nem az elsőszülött volt, apja mégis őt tette meg a nemzetség vezetőjének, ¹¹ a második Hilkijjáhú, a harmadik Tebaljáhú, a negyedik Zekarjáhú. Hószá fiai és rokonai összesen tizenhárman voltak.

¹² A következők voltak a kapuőrök csoportjai és azok vezetői. Nekik is megvolt a maguk feladata az Örökkévaló Templomának a szolgálatában, akárcsak a rokonaiknak. ¹³ A szolgálati beosztást ebben az esetben is sorsolással készítették el. Minden egyes kapuhoz kijelöltek egy családot, tekintet nélkül arra, hogy az a család hány lelket számlált.

¹⁴ A keleti kaput Selemjáhúra és családjára bízták. Fiára, Zekarjáhúra, aki bölcs tanácsadó volt, és a családjára az északi kaput bízták. ¹⁵ Obed-Edómnak és családjának jutott a déli kapu. Az ő fiai őrködtek a raktáraknál. ¹⁶ A nyugati kaput Suppim és Hószá őrizték a családjukkal. Ugyancsak ők álltak őrt a Salleket-kapunál is, a felfelé vezető út mellett.

A kapuőrök kettesével álltak őrt, egymás mellett. ¹⁷ Minden nap hat lévita állt őrt a keleti kapunál, négy az északinál, négy a délinél, és a raktáraknál is kettő-kettő minden ajtónál. ¹⁸ A Templom nyugati udvarában négyen őrködtek, és még ketten az udvarba vezető útnál.

¹⁹ Ezek voltak a kapuőrök csoportjai, akik valamennyien Kórah és Merári családjából kerültek ki.

A Templom kincstárának őrei

²⁰ A léviták felügyelték az Isten Templomának a kincstárát és az Istennek szentelt tárgyak kamráit.

²¹ Ladán Gersón családjába tartozott. Jehiéli pedig az egyik nemzetség-vezetője volt Ladán családjának. ²² Jehiéli két fia, Zétám és Jóel voltak az Örökkévaló Temploma kincstárának a felügyelői és őrei.

²³ A többi felügyelőt Amrám, Jichár, Hebron és Uzziél leszármazottjai közül választották ki. ²⁴ Sebuél volt a kincsek őrzőinek a felelős vezetője, aki Gérsómnak, Mózes fiának a leszármazottja volt. ²⁵ Sebuél leszármazottjai Eliézer ágán: Eliézer fia, Rehabjáhú, ennek fia Jesájahú, ennek fia Jórám, ennek fia Zikri, és ennek fia Selómit. ²⁶ Ez utóbbi volt a felügyelője — a rokonaival együtt — azoknak a kincseknek, amelyeket Dávid király, a nemzetségek vezetői, a hadsereg vezetői, az ezredesek és a századosok Istennek szenteltek.

²⁷ Amikor a hadjáratokból hazatértek, a hadizsákmány egy részét is az Örökkévalónak szentelték, és a Templom fenntartására és javítására fordították. ²⁸ Ezeken kívül Sámuel próféta, azután Saul, Kís fia, meg Abner, Nér fia, és Jóáb, Cerúja fia is szenteltek ajándékokat az Örökkévalónak. Mindezek az adományok Selómitra és a rokonaira voltak bízva.

²⁹ Kenanjáhút és a fiait — akik Jichár családjába tartoztak — jelölték ki, hogy bírók és tisztviselők legyenek a Templomon kívül, egész Izráel területén. ³⁰ A Hebron családjából való Hasabjáhú és a rokonai — összesen 1 700 bátor és erős férfi — az Örökkévaló dolgait illetően királyi tisztviselők voltak Izráelnek a Jordántól nyugatra fekvő területein. ³¹ Hebron leszármazottjai közül Jerijjá volt a családfő a származási jegyzék szerint. Dávid uralkodásának 40. évében megvizsgálták Hebron leszármazottjainak a jegyzékét, és azt találták, hogy vannak közöttük kiváló férfiak, akik Jazér városában, Gileádban élnek. ³² Így hát Dávid Jerijjá vezetésével őket bízta meg, hogy királyi tisztviselők legyenek Rúben törzse, Gád törzse és Manassé fél törzse fölött az Örökkévaló minden dolgában és a királyra tartozó ügyekben. Ez a csoport 2 700 erős és bátor családfőből állt.

Dávid hadserege

27 Ez a névsora a hadsereg vezetőinek, az ezredeseknek, századosoknak és a többi tisztnek, akik a király szolgálatában álltak. A hadsereg tizenkét csapattestből állt, és mindegyikben 24 000 férfi teljesített katonai szolgálatot. Mindegyik csapattest évente egy hónapig állt szolgálatban.

Izráel törzseinek vezetői

¹⁶ Izráel törzseinek vezetői a következők voltak:

Ezek voltak Izráel törzseinek a vezetői.

Dávid népszámlálása

²³ Dávid elhatározta, hogy népszámlálást tart Izráelben. De a húsz évnél fiatalabb férfiakat nem vette számba, mert az Örökkévaló megígérte, hogy úgy megsokasítja Izráel népét, mint az ég csillagait. ²⁴ Jóáb, Cerúja fia elkezdte a népszámlálást, de nem fejezte be,^[b] mert emiatt Isten haragja sújtott Izráelre. Ezért ezt a létszámot nem jegyezték fel Dávid király krónikáiban.

A királyi tisztviselők

²⁵ Ez a névsora a királyi tisztviselőknek, akik a király birtokait és vagyonát kezelték:

Ezek viseltek gondot a király vagyonára.

³² Jonatán, Dávid nagybátyja bölcs tanácsadó és írástudó volt. Jehiél, Hakmóni fia a király fiainak a nevelője volt. ³³ Ahitófel a király tanácsadója volt. Az arki Húsaj volt a király barátja. ³⁴ Ahitófel után Jehójádá, Benájáhú fia és Ebjátár lettek a király tanácsadói. A király hadseregének a parancsnoka Jóáb volt.

Dávid beszéde a Templom felépítéséről

28 Dávid összehívta Jeruzsálembe Izráel összes vezetőit: a törzsek fejedelmeit, a királyi hadsereg csapattesteinek a parancsnokait, az ezredeseket és a századosokat, a királyi birtokok és nyájak felügyelőit, a király fiainak nevelőjét, a királyi udvar tisztviselőit, a különleges katonai egység tagjait, és minden egyéb fontos tisztségviselőt.

² Amikor mind együtt voltak, a király felállt, és beszédet mondott.

„Testvéreim, Izráel népe! Hallgassatok meg engem!

Az volt a szándékom és tervem, hogy én magam építek az Örökkévaló Szövetségládájának, Istenünk lába zsámolyának^[c] olyan házat, ahol megállapodhat, hiszen nem kell többé helyről-helyre vándorolnia. Mindent elő is készítettem az építéshez, ³ azonban Isten szólt hozzám: »Nem te fogsz az én nevemnek házat építeni, mert sokat hadakoztál, és sokakat megöltél.«

⁴ Az Örökkévaló, Izráel Istene apám egész családjából mégis engem választott, hogy örökké Izráel királya legyek. Mert Júda törzsét választotta, hogy első legyen Izráel törzsei között, Júda törzséből apám családját, apám fiai közül pedig jónak látta, hogy engem tegyen királlyá egész Izráel fölött. ⁵ Az Örökkévaló sok fiút adott nekem, de valamennyi közül Salamon fiamat választotta, hogy az Örökkévaló királyságának trónjára üljön, és uralkodjon Izráel felett. ⁶ Az Örökkévaló azt mondta nekem: »Salamon, a fiad fog nekem házat építeni, és ő építi fel udvaraimat is, mert őt választottam, hogy fiammá legyen, én pedig apjává legyek, ⁷ és örökre állandóvá teszem királyi uralmát, ha a jövőben is állhatatosan és hűségesen véghezviszi, amit parancsolok neki, és ha kitartóan engedelmeskedik törvényeimnek — mint ahogy ma állhatatos és engedelmes.«

⁸ Most pedig figyeljetek rám! Egész Izráel, az Örökkévaló népe közösségének a szeme láttára és Istenünk füle hallatára mondom nektek: keressétek az Örökkévalónak, Isteneteknek az akaratát, és engedelmeskedjetek parancsainak! Akkor továbbra is tiétek lesz ez a jó föld, és állandó örökségül hagyhatjátok azt gyermekeiteknek.”

⁹ Ezután Salamonhoz fordult: „Te pedig fiam, Salamon, törekedj egyre jobban megismerni atyád Istenét, és szolgáld őt teljes szívvel-lélekkel, engedelmességre készséges lelkülettel! Mert az Örökkévaló szüntelen vizsgálja a szíveket, és tökéletesen átlátja a gondolatok és szándékok célját és mozgatórugóit. Ha tehát keresed őt és kutatod akaratát, akkor meg is találod. Ha pedig elhagyod őt és hátat fordítasz neki, akkor ő is hátat fordít neked örökre. ¹⁰ Értsd meg hát, hogy az Örökkévaló téged választott, hogy házat építs neki — szent helyet, ahol lakozzon. Légy erős és határozott — és építsd fel!”

^11-12 Ezután Dávid átadta Salamonnak, a fiának a szent hely tervét és mintáját, amelyeket korábban a Szellemtől ihletve kigondolt. Ezek a tervek a következőkre vonatkoztak: a Templom épülete és annak homlokzata, a kincstárak, a felső szinten lévő kamrák, a Templom belső részei, a Szentek Szentje — vagyis a Szövetségláda helye —, a Templom körüli udvarok és az Istennek szentelt ajándékok raktárai. ¹³ Továbbá átadta a papok és a léviták szolgálati beosztásának és csoportjaiknak a tervét, azután az Örökkévaló Templomában végzendő szolgálatok és tennivalók leírását. Átadta a Templomban végzendő szertartásokhoz szükséges minden eszköz és berendezési tárgy tervét és leírását.

¹⁴ Az aranyból és ezüstből készítendő tárgyaknál a tervek megjelölték a hozzájuk szükséges nemesfém mennyiségét is súlymérték szerint. ¹⁵ Ugyanígy tartalmazták az aranyból, illetve ezüstből készítendő mécstartókat, a rajtuk lévő mécseseket, és a hozzájuk szükséges nemesfém mennyiségét is súlymérték szerint. ¹⁶ Hasonlóképpen a szent kenyerek aranyasztalait, az ezüstasztalokat; ¹⁷ a színarany villákat, edényeket, kelyheket, tányérokat; az ezüstkelyheket, és a hozzájuk szükséges nemesfém mennyiségét is súlymérték szerint.

¹⁸ Ezen kívül a legtisztább aranyból készítendő füstölőoltárt, az arany kerub-szobrok hordozóját — vagyis a Szövetségláda fedelét —, és a hozzájuk szükséges fém mennyiségét is súlymérték szerint. Ezek azok az aranykerubok, amelyek kiterjesztett szárnyaikkal betakarták az Örökkévaló Szövetségládáját.

¹⁹ Dávid azt mondta: „Mindezeket a terveket úgy készítettem és írtam le, hogy az Örökkévaló keze rajtam nyugodott. Ő mutatta és magyarázta el nekem, hogyan készüljenek ezek.”

²⁰ Azután Dávid ezt mondta Salamonnak: „Fiam, légy erős és határozott, és fogj hozzá és fejezd is be ezt a munkát! Ne félj, és ne hagyd magad elbizonytalanítani, mert Istenem, az Örökkévaló Isten veled van! Ő nem hagy el téged, sem nem hagy cserben, amíg be nem fejezed az Örökkévaló házának építését és a templomi szolgálatok megszervezését. ²¹ Nézd, veled vannak a papok és a léviták szolgálati csoportjai, hogy az Isten Templomának minden szolgálatát elvégezzék. Itt vannak, és rendelkezésedre állnak mind a mesteremberek, akik mindenféle szükséges szakmunkát készek elvégezni. Veled vannak mind a vezetők és melletted áll az egész nép — mindannyian a rendelkezésedre állnak.”

A Templom építésére adott ajándékok

29 Ezután Dávid király ezt mondta az összegyűlt vezetőknek: „Látjátok, egyedül a fiamat, Salamont választotta Isten erre a feladatra. De Salamon még fiatal és tapasztalatlan. Ez az építkezés pedig igen nagy feladatot jelent, hiszen ez a Templom nem embereknek, hanem magának az Örökkévaló Istennek készül.

² Ami engem illet, erőm szerint bőségesen szereztem és gyűjtöttem Istenem Temploma számára aranyat és ezüstöt az arany- és ezüsteszközökhöz; bronzot és vasat a bronz- és vastárgyak számára; faanyagot az épülethez; ónixot és mindenféle egyéb drágaköveket az ötvösmunkákhoz; és különböző színű padlóköveket és fehér márványt.

³ Mivel Istenem Templomának a felépítését teljes szívemből kívánom, azon fölül, amit a Szent Templom számára előkészítettem, még a saját kincstáramból is adok ⁴ 3 000 talentum^[d] ófiri aranyat és 7 000 talentum tiszta ezüstöt a Templom falainak a burkolására, ⁵ és az arany- illetve az ezüsttárgyak készítésére — a mesteremberek kezébe. Ki akar közületek még ma önként ajándékot adni az Örökkévalónak?”

^6-7 Akkor a vezetők is bőkezűen adtak mindenféle ajándékot az Isten Temploma építésére és berendezésére. A nemzetségfők, Izráel törzseinek a fejedelmei, a hadsereg ezredesei, századosai és a királyi tisztviselők összesen a következőket ajánlották fel: 5 000 talentum aranyat és 10 000 arany dárikot,^[e] 10 000 talentum ezüstöt, 18 000 talentum bronzot és 100 000 talentum vasat. ⁸ Akinek drágakövek voltak a birtokában, az azt is az Örökkévaló háza kincsestárának adta, a gérsóni Jehiél (a kincstár felügyelője) kezébe. ⁹ Az egész népet nagy öröm töltötte el, mert bőkezűen, önként és tiszta szívvel adták az Örökkévalónak mindezeket. Dávid király is teljes szívvel örült ennek.

Dávid király áldja az Örökkévalót

¹⁰ Akkor Dávid király az egész gyülekezet előtt hangosan áldotta az Örökkévalót:

¹⁷ Tudom Istenem, hogy te a szíveket vizsgálod, az őszinteséget szereted, én pedig tiszta szívvel, őszinte lélekkel adtam mindezt, és örömmel láttam, hogy néped is, amely itt összegyűlt, készségesen és szabadon adta mindezt neked.

¹⁸ Örökkévaló, őseinknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene! Őrizd meg néped szívében örökre ezt az indulatot, és szívüket fordítsd magad felé! ¹⁹ Te adj fiamnak, Salamonnak tökéletes szívet, hogy parancsod, törvényed és tanácsod szerint járjon el, engedelmesen. Segítsd meg őt, Örökkévaló, hogy felépítse a Templomot, amelyet én előkészítettem!”

²⁰ Akkor Dávid azt mondta az egész gyülekezetnek: „Áldjátok az Örökkévalót, Isteneteket!”

Mindannyian áldották és dicsérték az Örökkévalót, őseik Istenét, majd földig hajoltak és leborultak az Örökkévaló és a király előtt.

Salamon trónra lép

²¹ A következő napon áldozatokat vittek az Örökkévalónak. Azután égőáldozatokat mutattak be neki: 1 000 bikát, 1 000 kost, 1 000 bárányt, a szükséges italáldozatokkal együtt, és rengeteg egyéb áldozatot is egész Izráelért. ²² Egész nap nagy örömmel ettek-ittak az Örökkévaló jelenlétében. Azután másodszor^[f] is királlyá tették Salamont, Dávid fiát: felkenték a szent olajjal az Örökkévaló fejedelmévé. Ugyanakkor Cádókot is felkenték főpappá.

²³ Így követte Salamon az apját, Dávid királyt az Örökkévaló trónján. Sikeresen uralkodott, és egész Izráel engedelmeskedett neki. ²⁴ A vezetők, a királyi tisztviselők, a hadsereg tisztjei és Dávid király többi fiai mind megerősítették, hogy elfogadják Salamont királyuknak és hűségesek lesznek hozzá. ²⁵ Az Örökkévaló pedig felmagasztalta Salamont egész Izráel népe előtt, és nagyobb királyi méltóságot és tekintélyt adott neki, mint az előtte lévő izráeli királyoknak.

Dávid halála^(A)

^26-27 Dávid, Isai fia egész Izráel fölött uralkodott. Összesen negyven évig uralkodott: Hebronban hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig. ²⁸ Teljes életet élt, érett öregkorában halt meg, betelt az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána a fia, Salamon követte a trónon.

²⁹ Dávid király uralkodásának eseményei az elsőtől az utolsóig mind fel vannak jegyezve Sámuel próféta, Nátán próféta és Gád próféta könyveiben. ³⁰ Ezekben megtalálható Dávid uralkodásának a története, Dávid tettei és hatalma, és mindaz, ami történt vele; meg azok az események is, amelyek Dávid idejében Izráelben és a környező királyságokban történtek.

Salamon király bölcsességet kér Istentől^(B)

1 Salamon, Dávid fia megerősítette királyi uralmát az országában. Istene, az Örökkévaló vele volt, és nagy királlyá tette.

² Ezután Salamon üzenetet küldött egész Izráelben a katonai vezetőknek: az ezredeseknek és századosoknak, azután a bíróknak, fejedelmeknek és a családfőknek, hogy gyűljenek hozzá. ³ Együtt elmentek Gibeonba, arra a magaslatra, ahol akkoriban a Találkozás Sátora volt. Ez az a Szent Sátor, amelyet még Mózes, az Örökkévaló szolgája készített a pusztában. ⁴ A Szövetségláda már nem volt a Sátorban, mert azt korábban Dávid felvitte Kirját-Jeárimból Jeruzsálembe, ahol egy erre a célra készített sátorban helyezte el. ⁵ A bronzoltár azonban — amelyet Becalél, Úri fia, Húr unokája készített — ott volt az Örökkévaló Sátora előtt Gibeonban. Ezért ment oda Salamon és a többi vezető. ⁶ Ezen az oltáron, amely az Örökkévaló előtt állt, Salamon király ezer égőáldozatot mutatott be az Örökkévalónak.

⁷ Azon az éjszakán Isten megjelent Salamonnak, és megszólította: „Mit adjak neked? Kérj, amit csak akarsz!”

⁸ Salamon ezt felelte Istennek: „Te nagy szeretettel és hűséggel bántál apámmal, Dáviddal, és utána engem tettél királlyá. ⁹ Most hát, Örökkévaló, Istenem, teljesítsd be ígéreted, amelyet apámnak, Dávidnak tettél. Hiszen te tettél engem királlyá oly nép fölött, amely megszámlálhatatlan, mint a porszemek a földön! ¹⁰ Ezért bölcsességet és tudást kérek tőled ahhoz, hogy képes legyek e népet helyesen vezetni minden körülmények között! Máskülönben hogyan tudnám kormányozni hatalmas népedet?”

¹¹ Isten ezt válaszolta: „Mivel ez volt a szívedben, és nem kértél magadnak gazdagságot, birtokot, hosszú életet vagy dicsőséget, sem ellenségeid életét nem kérted — hanem bölcsességet kértél és tudást, hogy uralkodhass népemen, akik fölött királlyá tettelek téged, ¹² ezért megadom neked a bölcsességet és a tudást, amelyet kértél. Ráadásul adok neked olyan gazdagságot, birtokot és dicsőséget is, amelyhez foghatót nem ismert egyetlen más király előtted, de utánad sem.”

¹³ Ezután Salamon hazatért Jeruzsálembe a gibeoni magaslatról, az Örökkévaló Sátorától, és uralkodott Izráelen.

Salamon megerősíti hadseregét^(C)

¹⁴ Salamon megerősítette hadseregét egy állandó csapattesttel, amely 1 400 harci szekérből és 12 000 lovasból állt. Ezek egy része a király mellett állomásozott Jeruzsálemben, más részüket pedig az erre a célra szolgáló harci szekerek városaiban helyezte el. ¹⁵ Salamon idejében az ezüst és az arany olyan közönséges lett Jeruzsálemben, mint a kő, és annyi volt a cédrusfa, mint a vadfügefa a síkságon. ¹⁶ Salamon kereskedői lovakat vásároltak Egyiptomból és Kevéből.^{[g] 17} Vásároltak harci szekereket is Egyiptomból, darabját 600 sékel ezüstért, a hozzá való lovakat pedig 150 sékel^[h] ezüstért. Ezeket azután eladták a hettiták és az arámok királyainak.

Előkészületek a Templom építéséhez^(D)

2 Ezután Salamon elhatározta, hogy az Örökkévaló nevének házat épít, és a királyi udvar számára palotát emel. ² Elrendelte, hogy 3 600 munkavezető felügyelete alatt 70 000 teherhordó és 80 000 kőfejtő és favágó munkás vonuljon a hegyvidékre, hogy az építkezéshez szükséges anyagokat előkészítsék.

³ Azután üzenetet küldött Hírámnak, Tírusz királyának:

„Apámnak, Dávidnak kitűnő cédrusfa-gerendákat küldtél, amelyből királyi palotát épített magának. Hasonlóképpen most nekem is szükségem van ilyen gerendákra, mert én is építkezni akarok. ⁴ Istenemnek, az Örökkévalónak építek Templomot. Neki fogom szentelni, hogy abban jó illatú tömjénnel füstölőáldozatot mutassanak be; hogy a szent kenyerek állandóan előtte legyenek; hogy az oltáron égőáldozatokat mutassunk be minden reggel és este, minden szombaton és Újhold idején, és az Örökkévalónak, Istenünknek minden ünnepén — ahogyan azt mindörökre megparancsolta Izráelnek.

⁵ Mivel Istenünk minden más istennél hatalmasabb, a Templom, amelyet neki építek, méltó kell legyen hozzá: nagyszerű és igen fenséges. ⁶ De ki lehetne képes igazán méltó házat építeni Istenünknek?! Hiszen az egész Menny, még a legmagasabb Menny sem tudja őt magába fogadni! Ki vagyok én, hogy Istenünknek lakóhelyet építsek? Csupán Templomot építek, ahonnan majd imádatunk jó illatú tömjénfüstje száll fel Isten elé.

⁷ Ezért hát kérlek, küldj hozzám egy olyan mesterembert, aki járatos az arany, ezüst, bronz és vas megmunkálásában, valamint ért a bíbor, karmazsin és kék vásznak készítéséhez, s ezen fölül gyakorlott az ötvösmunkában is. Ő majd együtt fog dolgozni azokkal a júdeai és jeruzsálemi mesterekkel, akiket atyám, Dávid gyűjtött össze. ⁸ Küldj nekem cédrus és fenyő gerendákat a Libanon-hegységből, meg algum fát.^[i] Tudom, hogy szolgáid értenek a favágáshoz a Libanon hegyeiben, az én szolgáim pedig segíteni fognak nekik, ⁹ mert igen sok gerendát kell előkészíteniük. Ugyanis a Templom, amelyet építeni fogok, igen nagy és csodálatos lesz. ¹⁰ Favágó munkásaid táplálására küldök 20 000 kór^[j] csépelt búzát, 20 000 kór csépelt árpát, 20 000 bat^[k] bort és 20 000 bat olívaolajat.”

¹¹ Akkor Hírám, Tírusz királya írásban küldött választ Salamonnak:

„Bizony, szereti népét az Örökkévaló, azért tett téged a királyukká! ¹² Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, aki az eget és a földet teremtette, és aki Dávid királynak olyan bölcs, okos és értelmes fiút adott, hogy képes legyen az Örökkévalónak házat építeni, és királyi palotát a saját számára. ¹³ Ezért hát elküldöm hozzád az egyik kiváló mesteremberemet, Húrámot, ¹⁴ akinek anyja Izráelből, Dán törzséből származik, apja pedig tíruszi. Húrám jól ért az arany, ezüst, bronz, vas, kő és fa megmunkálásához. Járatos a bíbor, karmazsin és kék vásznak, valamint a finom lenvásznak készítésében. Ezen fölül gyakorlott mindenféle ötvösmunkában is. Amivel megbízod, azt ő meg tudja tervezni, és el is készíti. Együtt fog dolgozni a te mesterembereiddel és atyádnak, Dávidnak mesterembereivel.

¹⁵ Azért tehát a búzát, árpát, bort és olajat, amit felajánlottál, küldd el szolgáidnak, ¹⁶ mi pedig annyi fát vágunk ki a Libanon-hegységben, amennyire csak szükséged lesz. A fatörzseket tutajokon Jáfó városáig szállítjuk majd a tengeren, onnan pedig szolgáid vigyék fel Jeruzsálembe.”

¹⁷ Salamon megszámláltatta az országában letelepült idegen nemzetiségű lakosokat — ahhoz hasonlóan, ahogy apja, Dávid is népszámlálást tartott. 153 600 ilyen férfit találtak Izráelben. ¹⁸ Ezek közül 70 000 férfit teherhordásra, 80 000 főt pedig kőfejtésre és favágásra rendelt a király. Ezeket a hegyvidékre küldte, hogy az építkezéshez való kőtömböket és faanyagot előkészítsék. 3 600 férfit pedig munkafelügyelőnek osztott be melléjük.

Salamon felépíti a Templomot^(E)

3 Ezek után Salamon hozzákezdett az Örökkévaló Temploma építéséhez, Jeruzsálemben, a Mórijjá hegyén. Ez az a hely, ahol az Örökkévaló megjelent Dávidnak, Salamon apjának. Korábban a jebúszi Ornán^[l] szérűskertje volt itt. Ezt a helyet jelölte ki Dávid a Templom számára. ² Salamon az építkezést uralkodása negyedik évében, a második hónap második napján kezdte el.

³ Isten Templomának az alapját Salamon fektette le a következő méretek szerint: az alap hosszúsága 60, szélessége 20 könyök^[m] volt — a régi könyökmérték^[n] szerint. ⁴ A főépület elé oszlopcsarnokot épített. Ennek mérete a Templom szélességéhez igazodott, azaz 20 könyöknyi volt, a magassága pedig 20 könyök.^[o] Ezt az oszlopcsarnokot belülről tiszta arannyal borította. ⁵ A Templom főépületét belül fenyőfa burkolattal fedte be, arra pedig aranyborítás került, amelyet pálmafák és láncok mintázata díszített. ⁶ A Templomot drágakövekkel ékesítette, és az aranyat Parvajimból hozatta. ⁷ A Templom belsejét mindenütt arannyal borította: a falakat, a mennyezetet, az ajtókat, még a küszöböt is. A falakat kerubok vésett mintázata díszítette.

⁸ Salamon utasításai szerint elkészítették a Szentek Szentjét is, amelynek mérete az egész épület szélességéhez igazodott: hossza és szélessége egyaránt 20 könyök volt. Belülről ezt is színarannyal borította, amelyhez 600 talentum^[p] finom aranyat használt fel. ⁹ Az aranyszögek súlya 50 sékel^[q] volt. A felső kamrákat is arannyal borította be. ¹⁰ A Szentek Szentjében két kerub-szobrot helyezett el, amelyeket szintén arany borított. ^11-13 A kerubok kiterjesztett szárnyai az egyik faltól a másikig értek, 20 könyök hosszan. Az egyik kerub öt könyök hosszú szárnya a falhoz ért, a másik szárnya középen a másik kerub egyik szárnyával találkozott. Ennek a második kerubnak a másik szárnya pedig a túloldali falat érte. Így együttesen keresztülérték szárnyaikkal a Szentek Szentjét. A két kerub egymással szemben állt, és arcuk a Szentek Szentjének a közepe felé nézett.

¹⁴ A Szentek Szentjének a bejáratára függönyt készítettek kék, bíbor és karmazsin színű fonalból és lenvászonból, amelyre kerubokat hímeztek.

¹⁵ A Templom elé Salamon két 35 könyök^[r] magasságú oszlopot készíttetett. Ezeknek a tetejére egy-egy öt könyök magas oszlopfő került. ¹⁶ Készítettek bronzból láncokat is, amelyekre 100 bronzból készült gránátalmát függesztettek fel. Mindkét oszlopfőt ilyen láncok vették körül. ¹⁷ Az oszlopokat a Templom előtt állították fel, egyiket a bejárat jobb, a másikat a bal oldalán. Salamon elnevezte a jobb oldali oszlopot Jákinnak, a baloldalit Boáznak.^[s]

A Templom berendezése

4 Salamon készíttetett bronzból egy oltárt, amelynek szélessége és hossza egyaránt 20, a magassága pedig 10 könyök^[t] volt.

² Azután öntött bronzból készítettek egy nagy víztartó medencét. Felső kör alakú peremének az átmérője 10, a magassága 5 könyök volt, és 30 könyök^[u] hosszú zsinór érte körül. ³ Oldalát körös-körül domború bika-alakok díszítették két sorban. Egy könyök távolságon tíz bika fért el. Ezt a díszítést a medencével együtt öntötték. ⁴ Maga a víztartó 12 nagy bronz bika-szobor hátán nyugodott — ezek tartották. A bronz-bikák hármasával álltak egymás mellett: három észak felé, három nyugatra, három dél felé, három pedig keletre nézett. A fara mindegyiknek befelé állt — ezeken feküdt a medence, ^5-6 amelynek vastagsága egy tenyérnyi^[v] volt. Felső pereme kifelé hajlott, mint a pohár széle, vagy mint a liliom virága, és 3 000 bat^[w] vizet tudott befogadni. Arra szolgált, hogy a papok abban mosakodjanak meg, mielőtt az áldozatokat elkészítették.

Készíttetett Salamon tíz kisebb mosó-medencét is, hogy az égőáldozatra szánt állatokat azokban mossák le. Ötöt a nagy víztartó medence jobb oldalán, ötöt pedig a bal oldalán helyezett el.

⁷ Azután készítettek tíz mécstartót tiszta aranyból, a minta szerint. Ezeket a Templomban helyezték el, ötöt a jobb, ötöt a bal oldalon. ⁸ Készítettek tíz asztalt is, amelyeket szintén a Templom szentélyében helyeztek el: ötöt a jobb, ötöt a bal oldalon. Aranyból formáltak még 100 edényt is, amelyeket az áldozatoknál használtak. ⁹ Felépítették a papok udvarát és a nagy udvart is, meg az udvarok kapuit, amelyeket bronzzal borítottak be. ¹⁰ A nagy víztartó medencét a Templom jobb oldalára, a délkeleti saroknál helyezték el.

¹¹ Húrám készített még különböző edényeket: üstöket, lapátokat és tálakat. Ezzel befejezte mindazt a munkát, amelynek elvégzésével Salamon király megbízta őt a Templom felszerelésére.

¹² Tehát ezeket készítette Húrám: két bronz oszlopot, két gömb alakú oszlopfőt az oszlopok tetejére, és bronzláncokat, amelyek ezeket a gömböket beborították. ¹³ Azután 400 bronz gránátalmát, amelyeket a bronzláncokra fűztek — két sor gránátalmát egy-egy láncra. ¹⁴ Azután állványokat és rájuk kisebb mosó-medencéket. ¹⁵ Azután a nagy bronz víztartó medencét és a tizenkét bronz-bikát, amelyek a medencét tartották, ¹⁶ meg fazekakat, lapátokat és villákat.

Mindezeket simára csiszolt bronzból készítette Húrám, a mesterember, Salamon király megrendelésére, az Örökkévaló Temploma számára. ¹⁷ A király emberei mindezeket a bronztárgyakat Szukkót és Cerédá között a Jordán folyó mellett lévő kemencékben és öntőformákban készíttették. Ott ugyanis megfelelő volt az agyagos talaj a bronzöntéshez. ¹⁸ A király olyan sok bronztárgyat készíttetett, hogy a felhasznált bronz mennyiségét már nem is jegyezték fel.

¹⁹ Salamon tehát elkészíttette Isten Temploma összes fölszerelését: az arany füstölő-oltárt, az asztalokat a kenyerek számára, ²⁰ a színarany mécstartókat és a mécseket, hogy a Szentek Szentje bejárata előtt égjenek — rendeltetésük szerint —, ²¹ azután aranyból virágokat, mécseket és parázs-fogókat, ²² késeket, tálakat, kanalakat és parázstartó serpenyőket; azután aranyból a Templom bejáratát, a Szentek Szentjének ajtaját és a Szentély kapuját.

5 Miután Salamon befejezte az Örökkévaló Templomának az építését és berendezését, bevitte Isten házának kincseskamráiba mindazt az aranyat, ezüstöt és egyéb tárgyakat, amelyeket apja, Dávid az Örökkévalónak szentelt.

A Szövetségládát a Templomba viszik^(F)

² Ezután Salamon összehívta Jeruzsálembe Izráel vezetőit, a törzsek fejedelmeit és a nemzetségfőket, hogy Dávid városából, vagyis Sionból, felvigyék a Templomba az Örökkévaló Szövetségládáját. ³ Tehát a hetedik hónapban összegyűlt Izráelből minden férfi a királyhoz az ünnepre^[x].

⁴ Amikor Izráel összes vezetői együtt voltak, a léviták a rudak segítségével felvették a Szövetségládát a vállukra. ⁵ A papokkal együtt felvitték a Templomba a Szövetségládát, a Találkozás Sátorát,^[y] és az összes szent eszközt is, amely addig a sátorban volt.

⁶ Útközben Salamon király és Izráel egész közössége, amely a király hívására összegyűlt a Szövetségláda előtt, juhokat és marhákat áldozott Istennek. Olyan sok állatot feláldoztak, hogy meg sem számolták őket.

⁷ Azután a papok bevitték az Örökkévaló Szövetségládáját a helyére, a Szentek Szentjébe, amely a Templom legbelső része, és elhelyezték a kerubok szárnyai alatt. ⁸ A kerubok kiterjesztették szárnyaikat, és fölülről betakarták a Szövetségládát és annak rúdjait. ⁹ A Szövetségláda rúdjai olyan hosszúak voltak, hogy a rudak vége látható volt a Szentélyből, de a Templomon kívülről már nem látszottak. Ezek a rudak a mai napig is ott vannak.

¹⁰ A Szövetségládában nem volt más, csak az a két kőtábla, amelyeket még Mózes helyezett el abban a Hóreb-hegynél, amikor az Örökkévaló szövetséget kötött Izráel népével, miután Egyiptomból kivonultak.

¹¹ A papok valamennyien megszentelték magukat, csoportbeosztásuktól függetlenül, ezért mind bemehettek a Szentélybe. Amikor pedig kijöttek onnan, ¹² az énekes léviták már ott álltak az oltár keleti oldalánál, és készültek az Örökkévaló dicséretére. Ott volt mind a három csoportjuk, Ászáf, Hémán és Jedútún vezetésével. Mindegyik vezető mellett felsorakoztak a fiaik és a rokonaik fehér lenvászon ruhákban, kezükben a hangszereikkel: hárfákkal, lantokkal és cintányérokkal. Mellettük állt még 120 pap is a trombitákkal. ¹³ Az összes énekes és zenész egy szívvel-lélekkel és egymással összhangban dicsérte az Örökkévalót. Úgy hallatszott, mintha egyetlen ember énekelt volna. Amikor hálát adtak az Örökkévalónak; és dicsérték őt trombitákkal, cintányérokkal és egyéb hangszerekkel; és ezt az éneket énekelték:^[z]

— akkor az Örökkévaló házát fénylő felhő töltötte meg.

¹⁴ Az Örökkévaló dicsősége betöltötte Isten Templomát — annyira, hogy a papok nem tudtak a helyükre állni, és nem tudták a szolgálatukat végezni.

6 Akkor Salamon király szólalt meg: „Az Örökkévaló mondta, hogy sűrű felhőben fog lakni. ² Örökkévaló, dicsőséges házat építettem neked, helyet készítettem számodra, hogy ott lakjál örökre!”

Salamon beszéde^(G)

³ Ezután a király megfordult, és megáldotta Izráel közösségét — az egész népet. Ekkor mindenki felállt, és úgy hallgatta a király szavait. ⁴ Ő pedig ezt mondta:

„Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene, aki most beteljesítette hatalmával, amit apámnak, Dávidnak megígért. ⁵ Mert ezt mondta neki: »Attól a naptól fogva, hogy népemet kihoztam Egyiptom földjéről, mindmáig nem választottam ki egyetlen várost sem, Izráel egyik törzséből sem, hogy ott építsenek nekem házat, amelyben nevem lakozzon, és nem választottam senki emberfiát, hogy uralkodó legyen népem, Izráel fölött. ⁶ Most azonban kiválasztom Jeruzsálemet, hogy a nevem ott legyen, és kiválasztom Dávidot, hogy népemnek, Izráelnek a vezetője legyen.«

⁷ Apám, Dávid elhatározta, hogy Izráel Istene, az Örökkévaló nevének Templomot épít, ⁸ de az Örökkévaló ezt mondta neki: »Látom, elhatároztad, hogy házat építesz nevemnek — és ezt jól gondoltad! ⁹ De mégsem te fogod felépíteni azt a házat, hanem a fiad, aki tőled származik, s még csak ezután fog majd megszületni. Ő fogja felépíteni azt a házat nevemnek.«

¹⁰ Az Örökkévaló beteljesítette ígéretét, amelyet mondott, mert valóban apám, Dávid helyére léptem, Izráel trónjára ültem — ahogy az Örökkévaló megígérte. Ezen fölül felépítettem a Templomot az Örökkévaló, Izráel Istene tiszteletére. ¹¹ Elhelyeztem ott Szövetségládát, amelyben az Örökkévaló Szövetsége van, amelyet Isten kötött Izráel fiaival.”

Salamon imádsága

¹² Ezután Salamon az Örökkévaló oltára elé állt, Izráel egész összegyűlt népével szemben, és felemelt karjait kitárta. ¹³ Majd felment egy bronzemelvényre, amelyet erre a célra készíttetett, és az udvar közepén helyezett el. Az emelvény széle-hossza öt könyök^[aa], a magassága pedig három könyök volt. Az emelvényen térdre esett az összegyűlt sokasággal szemben, és karjait az ég felé tárva ¹⁴ így imádkozott:

„Ó Örökkévaló, Izráel Istene! Nincs hozzád fogható isten sem égen, sem földön! Te megtartod a szövetséget, amelyet szolgáiddal kötöttél, és hűséges szereted állandó marad azok iránt, akik teljes szívvel-lélekkel járnak jelenlétedben.

¹⁵ Megtartottad, amit apámnak, Dávidnak megígértél, és beteljesítetted hatalmaddal, amit mondtál. ¹⁶ Most hát, Örökkévaló, Izráel Istene, tartsd meg, és teljesítsd be, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor azt mondtad:

»Mindörökké valamelyik férfi leszármazottad fog a szemem előtt Izráel trónján ülni, mint király, ha a fiaid is vigyáznak rá, hogy törvényem szerint éljenek, ahogyan te a jelenlétemben élsz.« ¹⁷ Most hát, Örökkévaló, Izráel Istene, teljesítsd be, amit szolgádnak, Dávidnak ígértél!

¹⁸ De hogyan is lakhatna Isten a Földön, az emberek között?! Hiszen téged, Örökkévaló, az egész Menny, még a legmagasabb Menny sem tud magába fogadni! Mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem! ¹⁹ Mégis hallgasd meg, kérlek, szolgád imádságát és könyörgését! Örökkévaló Isten, hallgass meg engem, mikor hozzád kiáltok és hozzád imádkozom, hiszen a szolgád vagyok! ²⁰ Legyen ez a ház szüntelen a szemed előtt! Figyelj rá, hiszen te mondtad, hogy ide helyezed nevedet! Hallgasd meg szolgád imádságát, amikor e Templom felé fordulva hozzád imádkozik! ²¹ Hallgasd meg szolgád és néped imádságát a jövőben is, amikor majd e Templom felé fordulva hozzád imádkoznak! Hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről őket, és amikor elfogadod imádságunkat, bocsáss meg nekünk!

²² Amikor valaki vétkezik a társa ellen, és ide kell jönnie, hogy az oltár előtt esküdjön meg ártatlanságára — és ide áll oltárod elé ebben a házban, és esküt tesz, ²³ akkor hallgasd meg őt a Mennyből, és ítéld meg szolgádat: a bűnösnek fizess meg tettei szerint, az ártatlannak pedig szolgáltass igazságot, és mentsd fel a vád alól.

²⁴ Amikor néped, Izráel az ellenségeitől vereséget szenved, mert vétkezett ellened, de azután visszatér hozzád, és megvallja nevedet, imádkozik és könyörög előtted ebben a házban, ²⁵ akkor hallgasd meg népedet a Mennyből, bocsásd meg bűneit, és hozd haza őket a földre, amelyet őseiknek és nekik adtál.

²⁶ Amikor bezárod az eget, hogy ne essen az eső, mert néped vétkezett ellened, de azután e Templom felé fordulva imádkoznak hozzád, megvallják nevedet és elfordulnak bűneiktől, mert megfenyítetted őket, ²⁷ akkor hallgasd meg őket a Mennyből, bocsásd meg szolgáid, egész néped bűneit, és tanítsd őket a jó útra, hogy azon járjanak — és küldj esőt a földedre, amelyet örökségül adtál népednek.

²⁸ Amikor éhínség sújtja a földet, vagy halálos járvány pusztítja népedet, vagy vándorsáska, kártékony bogarak, illetve betegségek pusztítják földjeinken a termést, vagy ellenség ostromolja városainkat, vagy más csapás, betegség, vagy egyéb baj zúdul ránk, ²⁹ és ha akár egy ember, akár az egész néped, Izráel kitárt karokkal imádkozik és könyörög e hely felé fordulva — mert mindenki maga tudja, milyen fenyítést kapott és mit szenvedett — ³⁰ akkor hallgasd meg őket a Mennyből, lakóhelyedről, és bocsásd meg vétkeiket, és bánj velük tetteik szerint, hiszen látod a szívüket. Bizony egyedül te tudod, mi van az ember szívében. ³¹ Igen, hallgasd meg őket, hogy féljenek és tiszteljenek téged, hogy utadon járjanak, ameddig csak élnek a földön, amelyet őseinknek adtál.

³² Amikor az idegen — aki nem népedhez, Izráelhez, hanem valamely más nemzethez tartozik — messze földről eljön nagy nevedért, hatalmadért, kinyújtott karodért, és imádkozik e Templom felé fordulva, ³³ akkor hallgasd meg őt a Mennyből, lakóhelyedről, és add meg mindazt, amit kér tőled — hogy a föld minden népe megismerje neved, féljenek és tiszteljenek téged, ahogyan néped, Izráel féli és tiszteli neved, és hogy megtudják, hogy ez az a ház, amelyet építettem, ahol a te nevedet segítségül hívják.

³⁴ Amikor néped hadjáratra indul ellenségei ellen azon az úton, amelyen küldöd őket, és imádkoznak hozzád e város felé fordulva, amelyet magadnak választottál, és e ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem, ³⁵ akkor hallgasd meg a Mennyből imádságukat és könyörgésüket — és segítsd meg őket!

³⁶ Amikor néped vétkezik ellened — mert nincs ember, aki ne vétkezne —, te haragodban ellenségeik kezébe adod őket, azok meg fogságba viszik majd őket a közelbe vagy távolra. ³⁷ A fogságban azonban néped majd feléd fordul, és így könyörög hozzád: »Vétkeztünk, bűnösök vagyunk, gonoszul cselekedtünk!« ³⁸ Igen, amikor majd teljes szívvel-lélekkel visszatérnek és imádkoznak a föld felé fordulva, amelyet őseiknek adtál, a város felé fordulva, amelyet választottál, és e ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem, ³⁹ akkor hallgasd meg a Mennyből, lakóhelyedről imádságukat és könyörgésüket, segítsd meg őket, és bocsásd meg népednek, hogy vétkeztek ellened! ⁴⁰ Istenem, kérlek, mostantól fogva nézz azokra, akik e helyen imádkoznak, és figyelmesen hallgasd meg könyörgésüket!

A Templom felszentelése

7 Amikor Salamon befejezte az imádságot, a Mennyből tűz szállt le az oltárra, és teljesen elégette az égőáldozatokat és véresáldozatokat. Az Örökkévaló dicsősége pedig betöltötte a Templomot. ² A papok nem tudtak bemenni az Örökkévaló Templomába, mert azt az Örökkévaló dicsősége betöltötte. ³ Amikor Izráel népe látta, hogy az oltárra tűz szállt le, az Örökkévaló dicsősége pedig a Templomra, mindannyian meghajoltak és arccal a kövezetre borultak, imádták és dicsérték az Örökkévalót ezzel az énekkel:

⁴ Azután a király és az egész nép áldozatokat mutatott be az Örökkévalónak. ⁵ A király 22 000 bikát és 120 000 juhot áldozott fel. A király és a nép így szentelte fel az Isten Templomát. ⁶ A papok a szolgálatukat végezték, a léviták pedig dicsérték az Örökkévalót azokkal a hangszerekkel, amelyeket még Dávid király készített, és ezt énekelték: „Az Örökkévaló kegyelme és hűséges szeretete örökké megmarad”.^[ac] Mialatt a léviták a Dávid dicséreteit énekelték, a papok velük szemben állva trombitáltak — és az egész nép felállt.

⁷ Salamon megszentelte a Templom épülete előtt lévő középső udvart is: ott mutatta be az égőáldozatokat és a hálaáldozatok kövérjét. Azért nem a nagy bronzoltáron végezte ezeket az áldozatokat, mert ott már nem fért el a sok égőáldozat, ételáldozat és az áldozatok kövérje.

⁸ Salamon hét napon át ünnepet tartott egész Izráel népével együtt. Igen nagy sokaság gyűlt össze Izráel egész területéről, az ország legészakibb végétől, a hamáti hágótól egészen a legdélebbi végéig, az Egyiptomtól elválasztó patakig. ⁹ Hét napon át ünnepelték az oltár fölszentelését, utána pedig a Sátorok ünnepét tartották további 7 napig. A nyolcadik napon^[ad] nagy ünnepi gyűlést tartottak, amely az új Templom oltárának fölszentelését és a Sátorok Ünnepét egyaránt lezárta. ¹⁰ Végül a 7. hónap 23. napján Salamon elbocsátotta a népet, hogy mindenki térjen haza otthonába. Mindannyian boldogok voltak és szívből örültek, hogy az Örökkévaló jót tett Dáviddal, Salamonnal és népével, Izráellel.