Bible in 90 Days
14 Királyi trónod alapja igazságosság és jogosság,
hűséges szeretet jár előtted!
15 Áldott az a nép,
amely örömében hozzád kiált, Örökkévaló!
Boldogok, akik arcod világosságában élnek!
16 Nevedben örvendeznek egész nap,
jóságod és igazságosságod felemeli őket,
17 mert te vagy erejük dicsőséges forrása!
Hatalmunk folyton növekszik,
mert szeretsz bennünket!
18 Örökkévaló, te vagy Védelmezőnk!
Izráel Szentje a Királyunk!
19 Te mondtad egykor látomásban hűséges szolgáidnak:
„Megerősítettem a vitéz harcost,
felemeltem, akit a nép közül választottam.
20 Megtaláltam szolgámat, Dávidot,
szent olajommal királlyá kentem fel őt.
21 Kezem állandóan segíti,
karom erősíti,
22 hogy ellensége le ne győzhesse,
a gonoszok el ne nyomhassák.
23 Ellenségeit összetöröm,
gyűlölőit szétzúzom előtte!
24 Hűségem és szeretetem állandóan kíséri,
nevem hatalma által növekszik ereje, uralma.
25 Kezére bízom a tengert,
uralmát kiterjesztem a folyókra.
26 Azt mondja nekem: »Édesapám vagy, Istenem,
Kősziklám és Szabadítóm!«
27 Én pedig elsőszülött fiammá teszem,
elsővé a Föld királyai között.
28 Kegyelmem örökre állandó lesz iránta,
szövetségem meg nem változik.
29 Családját is örökre állandóvá teszem,
királysága örökké tart, mint a Menny.
30 Ha utódai eltérnek törvényemtől,
s nem engedelmeskednek parancsaimnak,
31 ha rendelkezéseimet nem tartják meg,
és nem utasításaim szerint élnek,
32 akkor vesszővel megfenyítem őket vétkeikért,
és csapásokkal bűneikért,
33 de jóindulatom és szeretetem
nem vonom meg Dávidtól.
Hűséges maradok hozzá!
34 Vele kötött Szövetségem nem töröm meg,
nem vonom vissza, amit igértem.
35 Megesküdtem saját szentségemre,
amely változhatatlan,
nem csaphatom be Dávidot:
36 Dávid utódai soha el nem fogynak,
királyi uralma előttem örökké megmarad,
mint a Nap az égen!
37 Bizony, örökre megerősítem őt,
mint a Holdat!
Mindez oly biztos, mint a Menny,
amely tanúm erre a Szövetségre!” Szela
38 Istenem, te mégis megharagudtál felkent királyodra,
megvetetted és elhagytad őt!
39 Megvetetted szolgáddal kötött szövetséged,
királyi koronáját a porba dobtad!
40 Lerontottad városának falait,
erős városait romba döntötted.
41 Aki csak arra jár, mind fosztogatja,
a szomszéd népek kigúnyolják és megvetik.
42 Istenem, királyod ellenségeit segítetted győzelemre,
támadóinak szereztél örömet.
43 Királyod kardjának erejét elvetted,
a harcban nem segítetted.
44 Véget vetettél dicsőségének,
trónját földig romboltad.
45 Megrövidítetted a király ifjúságának napjait,
szégyenbe borítottad. Szela
46 Örökkévaló, meddig tart még ez?
Örökre elrejtőzöl előlünk?
Meddig ég haragod tüze ellenünk?
47 Emlékezz, milyen rövid az ember élete!
Milyen mulandónak teremtettél bennünket!
48 Kicsoda élhet örökké,
hogy ne lásson halált soha?
A halál hatalmától
ki tudja lelkét megmenteni? Szela
49 Uram, hol van korábbi szereteted?
Hiszen megígérted Dávidnak,
hogy hűséges leszel utódaihoz!
50 Nézd, Uram, mennyi szégyent
kell szolgáidnak elszenvedniük!
Lásd meg, hogyan gyaláznak
minket ellenségeink!
51 Nézd, Örökkévaló, hogyan gúnyolják
felkent királyod minden lépését!
52 Áldott legyen az Örökkévaló örökké!
Ámen, ámen!
Negyedik Könyv
(Zsoltárok 90–106)
Mózesnek, Isten emberének imádsága.
90 Uram, te voltál otthonunk nemzedékről-nemzedékre,
s mindmáig te vagy menedékünk!
2 Mielőtt a hegyek megszülettek volna,
mielőtt a Földet, sőt, az egész világot megformáltad,
te már akkor is voltál, és mindörökké leszel:
te vagy az Isten!
3 Visszatéríted az embert a porba,
„Térjetek vissza!” — mondod nekik.
4 Ezer esztendő neked csak annyi, mint a tegnapi nap,
mint egy őrváltás ideje éjjel.
5 Hirtelen elragadod őket, mint az árvíz.
Olyanok lesznek, mint az álom,
amelynek reggelre kelve nyoma sem marad,
vagy mint a fű, amely felnő, és elszárad.
6 Bizony, olyanok vagyunk, mint a mező virága:
reggel nyílik, virágzik,
de estére elhervad, és vége van!
7 Minket is rémít haragod, amely végez velünk,
mint tikkasztó hőség a virággal.
8 Uram, jól látod minden bűnünket,
ismered titkos vétkeinket.
9 Haragod miatt hamar letelnek napjaink,
elszállnak esztendeink, mint a sóhajtás.
10 Mennyi életünk ideje? Röpke hetven év,
legfeljebb nyolcvan, ha valaki erős,
az is nagyrészt küszködés és szomorúság!
Oly hamar elszáll, s már mennünk is kell,
mintha repülnénk!
11 Ki állhat meg haragod tüze előtt?
Ki viseli el félelmetes indulatodat?
12 Taníts meg napjainkat úgy tölteni,
hogy szívünk bölcsességet szerezzen.
13 Örökkévaló, fordulj vissza hozzánk! Meddig késel?
Fordulj szolgáidhoz, jóindulattal!
14 Hadd lakjunk jól kegyelmeddel minden reggel,
hadd örüljünk neked minden nap, amíg élünk!
15 Oly sok éven át szenvedtünk, s annyi bajt láttunk,
adj nekünk végül örömöt és boldogságot!
16 Hadd lássák szolgáid hatalmas tetteidet,
s dicsőséged látsszon meg gyermekeinken!
17 Urunk, Istenünk, légy jóindulattal irántunk,
s kezünk munkáját tedd állandóvá!
Kezünk munkáját tedd állandóvá, Istenünk!
91 Aki a Felséges rejtekhelyén lakik,
a Mindenható árnyékában nyugszik az,
teljes biztonságban.
2 Azt mondom az Örökkévalónak:
„Te vagy Istenem, bízom benned!
Te vagy erős kőváram,
benned védelmet találok!”
3 Akkor ő kiment a rejtett csapdából,
megment a halálos járványtól,
4 szárnyával betakar, mint fiókáit a madár,
és tollai alatt védelmet találsz.
Hűsége lesz pajzsod és páncélod.
5 Nem kell félned éjjel a váratlan támadástól,
sem nappal a lesből kilőtt nyíltól,
6 sem a homályban lopakodó, halálos járványtól,
sem a délben támadó hirtelen haláltól!
7 Még ha ezerszám hullanak is melletted,
s tízezren a közeledben,
téged akkor is elkerül a pusztító.
8 Bizony, meglátod ezt a saját szemeddel!
Előtted büntetik meg a gonoszokat!
9 Mivel ezt mondtad: „Erős kőváram az Örökkévaló,
a Felséges a menedékem!”
10 Ezért nem ér el téged a veszedelem,
s otthonodnak a pusztítás közelébe sem jöhet.
11 Hiszen az Örökkévaló parancsolt felőled,
s melléd rendelte angyalait,
hogy őrizzenek minden utadon.
12 Kezükben hordoznak,
hogy meg ne üsd lábad a kőben.
13 Bizony, oroszlán és vipera fölött jársz,
letaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt!
14 Az Örökkévaló mondja rólad:
„Mivel ragaszkodsz hozzám, és szeretsz,
megmentelek.
Mivel jól ismersz engem,
magasra emellek.
15 Mikor kiáltasz hozzám,
felelek.
Veled vagyok, mikor bajok vesznek körül,
kimentelek, és fölemellek!
16 Hosszú élettel teszlek megelégedetté,
és megmutatom neked szabadításomat.”
Zsoltár. Ének szombatnapra.
92 Milyen jó dicsérni téged, Örökkévaló,
milyen jó neked énekelni, Felséges,
2 hűséges szeretetedről énekelni reggel,
hűségedet dicsérni éjjel,
3 tízhúrú hangszerrel, lanttal
és szép hangú hárfával!
4 Örülök tetteidnek, Örökkévaló,
kezed alkotásairól örvendezve énekelek!
5 Milyen hatalmasak tetteid,
mélységesek gondolataid!
6 Az értelmetlenek nem látják,
az ostobák nem érthetik meg.
7 Az istentelenek felnőnek, mint a gaz,
a gonosztevők egy időre virágzanak,
de mikor eltűnnek, örökre végük van!
8 De te, Örökkévaló, örökké uralkodsz mindenek fölött!
9 Ellenségeid mind elpusztulnak,
bizony, elvesznek örökre!
A gonosztevők mind szétszóródnak.
10 De engem győzelemre segítesz,
ahogy a vadbivaly emeli szarvait.
Megújítod erőmet, olajoddal felfrissítesz.
11 Szemmel tartom azokat, akik vesztemre törnek,
a gonoszokat,
akik terveket szőnek ellenem,
jól tudom, mit gondolnak!
12 Akik szeretik az igazságot,
virágzanak, mint a pálmafa,
magasra növekednek,
mint a libanoni cédrusok,
13 mert az Örökkévaló házában növekednek,
Istenünk udvaraiban virágzanak.
14 Még idős korukban is szüntelen teremnek,
mint a dúslombú fák.
15 Ezzel hirdetik és tanúsítják,
hogy az Örökkévaló hűséges és igaz![a]
Kősziklám ő, akiben nincs hamisság!
93 Uralkodik az Örökkévaló, mint Király!
Dicsőségbe öltözött, királyi méltóság a palástja,
s erejét öltötte magára!
Megerősítette a világmindenséget,
hogy szilárd legyen, ne inogjon.
2 Szilárdan áll trónod, Örökkévaló, ősidők óta,
mert öröktől fogva létezel.
3 A folyók hangja, Örökkévaló, egyre hangosabb,
hogy zúgnak, morajlanak,
a háborgó hullámok zaja egyre erősebb!
4 Hogy zúg a tenger!
Harsognak hatalmas hullámai!
Mégis, az Örökkévaló a magasságban
sokkal fenségesebb és hatalmasabb!
5 Törvényed és Szövetséged milyen bizonyos!
Házadat szentség ékesíti, Örökkévaló, mindörökké!
94 Az Örökkévaló a bosszúállás Istene!
Bosszúálló Isten, jelenj meg ragyogva!
2 Egész Föld Bírája,
foglald el trónod a magasban,
büntesd meg a büszkéket,
ahogy megérdemlik!
3 Meddig örülhetnek még a gonoszok győzelmeiknek?
Meddig hagyod ezt, Örökkévaló?
4 Dicsekednek, hangoskodnak,
a gonosztevők mind kevélykednek,
5 miközben népedet összetörik, Örökkévaló,
és megalázzák a hozzád tartozókat!
6 Özvegyeket, jövevényeket
és árvákat gyilkolnak kegyetlenül!
7 Azt mondják: „Úgysem látja ezt az Örökkévaló,
nem veszi észre Jákób Istene!”
8 Ó, ti ostobák! Nem értitek?
Esztelenek, térjetek észhez!
9 Isten, aki a fület teremtette, ne hallana?
Aki a szemet alkotta, maga nem lát?
10 Aki egész népeket megfenyít,
titeket ne büntetne meg?
Isten az, aki értelemre tanítja az embereket!
11 Bizony, az Örökkévaló ismeri
az emberek gondolatait,
jól látja,
mennyire üresek és értelmetlenek!
12 De boldog és áldott,
akit az Örökkévaló tanít a törvényével!
Igen, akit fegyelmez,
sőt megfenyít,
13 hogy a veszedelem idején
békességben élhessen,
nyugodt maradjon,
míg a gonoszok a sírba hullanak.
14 Mert az Örökkévaló nem hagyja el népét,
nem dobja el magától örökségét!
15 Helyreáll az igazságszolgáltatás,
és aki becsületes, követi az igaz ítéletet.
16 Ki áll mellém a gonoszokkal szemben?
Ki harcol velem a gonosztevők ellen?
17 Tudom, az Örökkévaló
hamarosan megsegít engem!
Különben hamar a csend országába merülnék!
De biztos, hogy ő jön, és megsegít!
18 Már azt gondoltam, összeroskadok,
de hűséges szereteted
mégis megerősített, Örökkévaló!
19 Lelkem megtelt gondokkal és aggodalommal,
de megvigasztaltál és felüdítettél engem!
20 Örökkévaló, mi köze van hozzád
a hamis bíróknak,
akik a Törvényre hivatkozva
csak nyomorúságot okoznak,
21 összefognak az igazságszeretők ellen,
és halálra ítélik az ártatlanokat?
22 De az én védelmezőm az Örökkévaló!
Magas kőváram a hegycsúcson,
Isten a Kősziklám, ő a menedékem!
23 Bizony, az Örökkévaló megbünteti
a hamis bírókat, a gonosz uralkodókat!
A saját fejükre fordítja vissza gonosz tetteiket,
szétszórja és elsöpri őket a földről!
Örökkévaló Istenünk,
pusztítsd el őket teljesen!
95 Jöjjetek, énekeljünk dicséretet az Örökkévalónak!
Hangos örömmel kiáltsunk Kősziklánknak,
aki megszabadít!
2 Jöjjetek jelenlétébe hálaáldozattal,
énekeljünk neki,
dicsérjük őt hangszerekkel, hangosan!
3 Mert nagy Isten az Örökkévaló,
hatalmas Király minden más isten fölött!
4 Övé a föld mélye
és a hegyek csúcsa egyaránt.
5 Övé a tenger,
mert ő teremtette,
övé a szárazföld is,
mert saját kezével formálta.
6 Jöjjetek, hajoljunk meg előtte,
gyertek, imádjuk őt,
térdeljünk Teremtőnk, az Örökkévaló elé!
7 Ő a mi Istenünk,
mi pedig népe vagyunk,
legelőjének nyája,
kezéhez szoktatott bárányai.
Bárcsak ma hallgatnátok a szavára:
8 „Ne keményítsétek meg szíveteket,
ne ellenkezzetek, mint régen a pusztában,
a lázadás napjaiban: Meribánál és Masszánál,[b]
9 amikor őseitek próbára tették türelmemet,
megharagítottak, pedig látták tetteimet!
10 Negyven évig bosszantott engem az a nemzedék,
végül azt mondtam haragomban:
E nép gondolatai mindig rossz úton járnak,
az én gondolataimat pedig soha nem értik meg!
11 Ezért megesküdtem haragomban:
nyugalmam földjére soha nem mehetnek be!”
96 Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket!
Énekeljen az Örökkévalónak az egész föld!
2 Énekeljetek neki, és áldjátok őt!
Hirdessétek napról napra szabadítását!
3 Hirdessétek dicsőségét az összes nemzetnek,
mondjátok el minden népnek csodálatos tetteit!
4 Mert hatalmas az Örökkévaló,
és méltó a dicséretre!
Őt illeti imádat, tisztelet és félelem,
minden más istennél inkább!
5 Mert a nemzetek istenei tehetetlen bábok csupán,
de az Örökkévaló teremtette az eget!
6 Dicsőség és méltóság ragyog előtte,
erő és szépség lakik szent helyén!
7 Adjatok az Örökkévalónak, népek családjai,
adjatok az Örökkévalónak dicsőséget és tiszteletet!
8 Adjátok az Örökkévalónak a dicsőséget, amely megilleti,
hozzatok neki ajándék-áldozatot, jöjjetek udvaraiba!
9 Imádjátok az Örökkévalót szentségben és ékességben!
Reszkessen előtte minden ember!
10 Mondjátok a népeknek mindenütt:
„Az Örökkévaló uralkodik, mint király,
ő tartja fenn, és kormányozza a világot,
hogy szilárdan álljon, meg ne inogjon.
Igazságosan ítéli majd a népeket.”
11 Örüljetek, akik a Mennyben laktok,
és örvendezzen minden földi lakó!
Kiáltson örömében az óceán
és minden, ami benne él!
12 Örvendjen a szántóföld és termése!
Ujjongva énekelnek az erdő fái mind,
13 amikor az Örökkévaló jön!
Mert eljön, hogy megítélje a népeket,
és uralkodjon az egész Földön!
Igazságosan kormányozza a népeket,
hűséggel és igazsággal uralkodik rajtuk.
97 Uralkodik az Örökkévaló, mint király!
Örüljön a föld, vigadjanak a szigetek!
2 Felhő és sűrű homály veszi körül az Örökkévalót,
trónjának alapja igazságosság és jogosság!
3 Előtte tűz jár,
és megégeti ellenségeit!
4 Villámai megvilágítják a földkerekséget,
látják az emberek és félve reszketnek!
5 Még a hegyek is megolvadnak az Örökkévaló előtt,
az egész Föld Ura előtt!
6 A Menny hirdeti igazságos voltát,
és mindenki meglátja dicsőségét!
7 De szégyent vallanak,
akik bálványokat imádnak,
és saját „isteneikkel” dicsekednek,
mert isteneik mind meghajolnak
az Örökkévaló előtt!
8 Hallja ezt Sion, és örül,
Júda városai ujjonganak
az Örökkévaló ítéleteinek!
9 Mert te vagy, Örökkévaló, a leghatalmasabb,
s uralkodsz az egész Föld fölött!
Fenségesebb vagy, mint az idegen istenek!
10 Ti, akik szeretitek az Örökkévalót,
gyűlöljétek a gonoszt!
Megőrzi az Örökkévaló hűségeseinek életét,
és a gonoszok kezéből kimenti őket!
11 Világosság ragyog az igazak ösvényére,
és boldogság az egyenes lelkűek útjaira.
12 Örüljetek az Örökkévalóban, ti igazak,
adjatok hálát neki, és tiszteljétek őt!
Zsoltár.
98 Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket,
mert új és csodálatos dolgokat tett,
jobb keze, szent karja
győzelmet szerzett!
2 Megmutatta szabadító hatalmát a népeknek,
megmutatta nekik igazságát.
3 Ismét hűséggel és szeretettel
fordult Izráel népéhez!
Látták ezt a Föld népei, mind,
bizony, meglátták Istenünk szabadító erejét!
4 Énekeljen az Örökkévalónak minden ember!
Énekeljetek dicséretet, örüljetek és kiáltsatok!
5 Zsoltárokat énekeljetek az Örökkévalónak,
hárfával kísérve,
hárfával és a többi hangszerekkel!
6 Fújjátok meg a trombitát és a sófárt,
Királyunk, az Örökkévaló előtt!
7 Énekeljen az Örökkévalónak a tenger,
és a tengeri teremtmények mind,
énekeljen az egész Föld,
és minden lakosa!
8 Tapsoljatok örömmel, folyók,
táncoljatok, hegyek!
9 Énekeljetek az Örökkévalónak, aki jön!
Mert valóban eljön,
hogy megítéljen minden embert.
Igazságosan ítél az egész Földön,
és méltányosan ítéli a népeket!
99 Uralkodik az Örökkévaló, mint király,
félve tiszteljék őt mind a népek!
Trónján ül az Örökkévaló, kerubok fölött,
félve remegjenek a népek, és az egész Föld!
2 Nagy az Örökkévaló a Sionon,
uralkodik magasan minden nép fölött!
3 Dicsérjék a népek nagy neved!
Milyen félelmetes és szent a neved!
4 Énekeljetek dicséretet a hatalmas Királynak,
aki szereti az igazságos ítéletet!
Urunk, te szabod meg, mi az igazságos,
uralmad alatt él Jákób népe igazságos rendben.
5 Dicsérjétek az Örökkévalót, Istenünket!
Hajoljatok földig lába előtt,[c]
és imádjátok őt, mert szent!
6 Mózes, Áron és a papok,
Sámuel és mind, akik imádták az Örökkévalót,
segítségül hívták az Örökkévaló nevét,
és ő válaszolt nekik!
7 A felhőoszlopból szólt hozzájuk,
ők pedig engedelmeskedtek parancsainak,
és a Törvénynek, amelyet adott.
8 Örökkévaló Istenünk, te valóban válaszoltál nekik!
Megbocsátó Istenük voltál,
bár megbüntetted őket gonoszságuk miatt.
9 Dicsérjétek az Örökkévalót, Istenünket!
Hajoljatok meg előtte, imádjátok szent hegyén,
mert szent az Örökkévaló, a mi Istenünk!
Hálaadó zsoltár.
100 Kiáltsatok az Örökkévalóhoz mind,
akik a Földön laktok!
2 Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel,
jöjjetek elé dicsérettel, és imádjátok őt!
3 Lássátok meg, és ismerjétek el,
hogy az Örökkévaló az Isten!
Ő teremtett minket, hozzá tartozunk,
legelőjének nyája: népe vagyunk!
4 Lépjetek be kapuin hálaadással,
jöjjetek udvaraiba dicséretekkel,
tiszteljétek és áldjátok őt!
5 Mert jó az Örökkévaló, örökké szeret minket,
hűsége nemzedékről-nemzedékre kísér!
Dávid zsoltára.
101 Hűséges szeretetedről
és igazságosságodról énekelek, Örökkévaló!
Zsoltárt énekelek neked!
2 Ügyelek rá, hogy ártatlanul éljek,
mikor jössz el hozzám?
Gondom van rá, hogy tiszta szívvel
éljek családommal együtt.
3 Nem fogok bálványokat imádni,
semmi közöm hozzájuk!
Gyűlölök mindent,
ami elfordíthat tőled!
4 Távol legyen szívemtől
minden hamisság és gonoszság!
Semmiféle gonoszhoz ne legyen közöm!
5 Elpusztítom, aki titokban bevádolja szomszédját,
nem állhatom, aki büszke és nagyravágyó.
6 Keresem a hűségeseket,
hogy együtt lakjanak velem.
Csak aki tiszta életű,
az szolgálhat nekem.
7 Nem lakhat házamban csaló és hamislelkű,
nem tűrök jelenlétemben hazugokat!
8 Minden reggel kigyomlálom országomból a gonoszokat,
kiirtok az Örökkévaló városából minden gonosztevőt!
Egy szegény és szenvedő ember imádsága, aki kiönti szívét és kéréseit az Örökkévaló előtt.
102 Örökkévaló, halld meg imádságomat!
Segélykiáltásom jusson eléd!
2 Kérlek, ne fordítsd el arcodat,
mikor bajok vesznek körül!
Hallgass meg,
mert hozzád kiáltok segítségért!
Ments meg, jöjj hamar!
3 Életem kialszik, mint füstölgő hamu alatt a tűz,
csontjaim, mint az üszkös fadarabok.
4 Minden kedvem és erőm elhagyott,
s mint a lekaszált fű, kiszáradt szívem,
még enni sem akarok!
5 Mióta szomorkodom,
már csak csont és bőr vagyok.
6 Mint a pusztai bagoly, oly magányos vagyok,
gubbasztok, mint bagoly a romok között.
7 Álmatlan virrasztok,
mint magányos madár a háztetőn.
8 Ellenségeim gúnyolnak és gyaláznak,
gyűlölőim minden nap átkoznak.
9 Szomorúságom a kenyerem,
könnyekkel iszom italom.
10 Bizony, nagy haragodban felkaptál
és messze hajítottál, Örökkévaló!
11 Életem, mint a megnyúlt árnyék,
mint a lekaszált fű, elszáradok!
12 De te, Örökkévaló,
örökké uralkodsz, mint király!
Neved dicsősége
nemzedékről-nemzedékre ragyog!
13 Kelj fel, Örökkévaló,
könyörülj meg a Sionon!
Mert itt az ideje,
hogy megkegyelmezz neki!
Bizony, a megszabott idő elérkezett!
14 Szolgáid még Sion lerombolt köveit is szeretik,
még utcáinak porán is szánakoznak.
15-16 De újra felépíti az Örökkévaló Siont,
és meglátják a népek dicsőségét!
Akkor a népek tisztelik az Örökkévaló nevét,
és a népek királyai félik dicsőségét!
17 Mert az Örökkévaló meghallgatja
a szegények imádságát,
nem utasítja el kérésüket!
18 Jegyezzétek fel ezeket
a jövendő nemzedéknek,
hogy a születendő gyermekek is
dicsérjék az Örökkévalót!
19 Mert lenézett trónjáról,
lenézett a Mennyből a Földre,
20 hogy meghallja a foglyok panaszát,
és kiszabadítsa a halálraítélteket.
21 Bizony, kiszabadítja őket,
hogy hirdessék az Örökkévaló nevét Sionban,
és dicsérjék őt Jeruzsálemben,
22 mikor összegyűlnek minden népből és országból,
hogy együtt tiszteljék és imádják az Örökkévalót.
23 Elfáradtam a hosszú úton,
életem megrövidült,
24 ezért azt mondom: Istenem, kérlek,
ne vigyél el életem delén,
hiszen te örökkön-örökké élsz!
25 Te alapoztad meg kezdetben a Földet,
és kezed alkotta a Mennyet.
26 Bár azok mind elpusztulnak egyszer,
te örökké megmaradsz!
Mint a ruhák elkopnak,
félreteszed, és újakra cseréled őket.
Azok megváltoznak,
27 de te, Istenem, ugyanaz maradsz,
éveid soha nem érnek véget!
28 Szolgáid fiai megmaradnak előtted,
és utódaik is téged imádnak majd!
Dávidé.
103 Lelkem, áldjad az Örökkévalót!
Egész valóm áldja szent nevét!
2 Lelkem, áldjad az Örökkévalót,
és ne feledd, mennyi jót tett veled!
3 Megbocsátja minden bűnödet,
kigyógyít minden betegségedből,
4 megmenti életed a sírtól,
körülvesz hűséges szeretetével.
5 Megad neked minden jót,
felékesít és megfiatalít.
Megújulsz, mint a sas,
mikor új tollakat növeszt.
6 Az Örökkévaló igazságot szolgáltat
minden elnyomottnak.
7 Útjait megmutatta Mózesnek,
hatalmas tetteit Izráelnek.
8 Bizony, irgalmas, kegyelmes
és türelmes az Örökkévaló hozzánk,
szeretete nem fogy el.
9 Nem hibáztat szüntelen,
nem haragszik örökké,
10 nem bűneink szerint bánik velünk,
nem büntet vétkeinkért,
ahogy megérdemelnénk.
11 Mert amilyen magas az ég a föld felett,
olyan magasan elborít bennünket
hűséges szeretetével.
12 Amilyen messze van napkelet napnyugattól,
olyan messze dobta el bűneinket tőlünk!
13 Amilyen jóságos az apa gyermekeihez,
olyan kegyelmes az Örökkévaló azokhoz,
akik tisztelik és félik őt!
14 Hiszen jól tudja, hogyan teremtett minket,
emlékszik rá, hogy halandók vagyunk,
porból valók.
15 Tudja, hogy életünk rövid, mint a füveké,
mint vadvirág a réten, amely ma virágzik,
16 s holnap, ha ráfúj a forró szél,
hirtelen elszárad, vége van,
helyét sem találod többé!
17 De az Örökkévaló hűséges szeretete öröktől fogva
és mindörökké megmarad azokon,
akik tisztelik és félik őt,
és jósága fiaikon és azok fiain is örökké,
18 akik megtartják Szövetségét,
és engedelmeskednek parancsainak.
19 Az Örökkévaló a Mennyekben állította fel trónját,
s uralkodik mindenek felett!
20 Áldjátok az Örökkévalót, angyalai,
ti hatalmas erejű harcosok,
akik teljesítitek szavát,
s hallgattok parancsszavára!
21 Áldjátok az Örökkévalót, mennyei seregek,[d]
szolgái, akik véghezviszitek akaratát!
22 Áldjátok az Örökkévalót, mind, akiket teremtett,
áldjátok őt uralkodásának minden helyén!
Lelkem, áldjad az Örökkévalót!
104 Lelkem, áldd az Örökkévalót!
Milyen hatalmas vagy, Örökkévaló Istenem!
Dicsőségbe és szépségbe öltöztél,
2 királyi palástod a világosság!
Kifeszítetted a csillagos eget, mint sátrat,
3 és a vizek fölött építetted fel palotádat.
Felhő-szekereden robogsz égi utakon,
és szelek szárnyán suhansz.
4 A szeleket tetted követeiddé,
tűz lángjait szolgáiddá.
5 A Földet szilárd alapokra építetted,
hogy örökké biztosan álljon.
6 Mély vízzel borítottad, mint egy köpennyel,
még a hegyek felett is vizek hullámzottak.
7 Majd rájuk kiáltottál, és a vizek elfutottak,
mennydörgő szavadra a völgyekbe zúdultak.
8 Felemelkedtek a hegyek,
lesüllyedtek a völgyek,
mindegyik a maga helyére,
amelyet kijelöltél nekik.
9 Határt szabtál a vizeknek,
hogy túl ne lépjék,
el ne borítsák a Földet megint.
10 Istenem, forrásokat fakasztottál a völgyekben,
hogy patakok csörgedezzenek a hegyek között,
11 és megitassák erdők-mezők vadjait.
Még a vadszamarak is oda jönnek
szomjukat oltani.
12 Felettük, az ágakon madarak énekelnek,
s fészket raknak a patak mellett.
13 Megöntözöd a hegyeket a magasból, tárolóidból,
hogy kezed alkotásai,
teremtményeid, betöltsék a földet.
14 Füvet növesztesz a legelő állatoknak,
gabonát a földművesnek,
hogy kenyeret kapjanak a földből.
15 Bort, hogy szívük felviduljon,
olajat, hogy arcuk ragyogjon,
és kenyeret, hogy testüket táplálja.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái is, amelyeket ő ültetett,
a fenyők és libanoni cédrusok,
17 ahol mindenféle madarak laknak,
verebektől a gólyákig fészket raknak.
18 A magas hegyekben vadkecskék járnak,
a sziklákon mormoták találnak lakóhelyet.
19 Istenem, te teremtetted a Holdat,
amely az ünnepek idejét mutatja,
s a Napot, amely lenyugvása idejét
és helyét nem véti el soha.
20 Te alkottad a sötétséget, az éjszakát,
mikor az erdei vadak útjukra indulnak.
21 Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak,
Istentől kérik táplálékukat,
22 de ha felkél a nap,
tanyájukra húzódnak, és lehevernek.
23 Az ember pedig felkel, kimegy munkájára,
és dolgozik napestig.
24 Ó, Örökkévaló, számtalan csodálatos dolgot teszel,
és milyen sokfélét!
Milyen bölcsen viszed véghez valamennyit!
Az egész világot betöltik kezed alkotásai!
25 Itt ez a hatalmas óceán!
Mérhetetlen tágas és széles,
mégis telve van számtalan teremtményeddel,
kicsikkel és nagyokkal!
26 Hajók járnak a színén,
s hatalmas tengeri állatok[e] játszanak benne,
a teremtményeid!
27 Mind tőled várják,
hogy időben megkapják táplálékukat.
28 Mikor adsz nekik, összegyűjtik,
megnyitod tenyered és megtelnek minden jóval.
29 Ha elfordulsz tőlük, megrémülnek,
ha visszaveszed leheletüket,
elpusztulnak és ismét porrá lesznek.
30 Mikor rájuk leheled Szellemed,
teremtményeid életre kelnek,
és megint betöltik a föld színét.
31 Dicsőség az Örökkévalónak örökké,
örüljön minden teremtményének!
32 Az Örökkévaló csak ránéz a Földre, és az megremeg,
ha megérinti a hegyeket, füstölögnek!
33 Amíg csak élek, dicsérem az Örökkévalót!
Zsoltárokat éneklek Istenemnek, amíg vagyok!
34 Fogadja szívesen énekemet!
Az Örökkévaló előtt örvendezek!
35 Pusztuljanak ki a földről a bűnösök,
vesszenek el a gonoszok!
Lelkem, áldd az Örökkévalót!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
105 Adjatok hálát az Örökkévalónak!
Dicsérjétek nagy nevét,
hirdessétek a népeknek tetteit!
2 Énekeljetek neki, dicsérjétek őt!
Mondjátok el csodálatos tetteit!
3 Dicsekedjetek szent nevével!
Ti, akik keresitek az Örökkévalót,
teljes szívvel örvendezzetek neki!
4 Keressétek az Örökkévalót,
kívánjátok erejét,
törekedjetek jelenlétébe!
5 Emlékezzetek csodás tetteire,
emlékezzetek csodáira és ítéleteire,
amelyeket kihirdetett,
6 ó, Ábrahámnak, az Örökkévaló szolgájának utódai,
Jákób fiai, akiket Isten kiválasztott!
7 Az Örökkévaló a mi Istenünk,
határozatai az egész földön érvényesek.
8 Örökké megtartja Szövetségét,
nem felejti szavát soha,
amit ezer nemzedéknek ígért,
9 Szövetségét, amelyet Ábrahámmal kötött,
ígéretét, amelyre Izsáknak megesküdött.
10 Megerősítette, mint törvényt Jákóbnak,
akit Izráelnek nevezett,
és népével örök Szövetséget kötött:
11 „Neked adom Kánaán földjét örökségül,
ez lesz a te birtokod!”
12 Kicsiny volt akkor még Ábrahám családja,
mint jövevények vándoroltak azon a földön.
13 Helyről-helyre vonultak,
országról-országra bujdostak.
14 Nem engedte az Örökkévaló, hogy ártsanak nekik,
még királyokat is megbüntetett miattuk:
15 „Ne nyúljatok felkent szolgáimhoz,
prófétáimat ne bántsátok!”
16 Majd éhséget küldött az Örökkévaló a földre,
s minden kenyér elfogyott.
17 Elküldte előttük Józsefet,
akit eladtak rabszolgának,
18 lábait bilincsbe szorították,
őt magát vasra verték.
19 Mindaddig rabságban tartották,
amíg szava beteljesedett.
Az Örökkévaló szava próbára tette
és megtisztította Józsefet!
20 Akkor a király érte küldött és feloldotta,
a népek uralkodója kiszabadította börtönéből,
21 úrrá tette Józsefet országán,
gondviselővé egész Egyiptom felett.
22 József parancsolt a többi vezetőnek,
bölcsességre tanította Egyiptom véneit is.
23 Majd Izráel családja Egyiptomba költözött,
Jákób Hám[f] országában lakott.
24 Ott igen megszaporította őket az Örökkévaló,
erősebbek lettek ellenségeiknél.
25 Később az Örökkévaló elfordította
az egyiptomiak szívét,
gyűlölni kezdték Izráel népét,
és rosszul bántak velük.
26 Akkor elküldte szolgáját, Mózest, az Örökkévaló,
és vele Áront, akit kiválasztott.
27 Általuk vitte véghez jeleit
és csodáit Hám földjén:
28 Sűrű sötétséget küldött az Örökkévaló,
és sötét lett a földön,
de Egyiptom nem hallgatott rá.
29 Vérré változtatta vizüket,
és elpusztította a halakat,
30 békák nyüzsögtek mindenhol,
még a királyi palotában is.
31 Az Örökkévaló parancsára legyek
és szúnyogok lepték el országukat.
32 Eső helyett jégesőt zúdított rájuk,
és villámokat, mint lángoló tüzet,
33 szétverte szőlőiket és fügefáikat,
minden fát összetört határukban.
34 Parancsolt a sáskáknak,
és felhőkben jöttek, mint az áradat,
35 felfaltak minden zöldet az országban,
csupaszra rágtak minden növényt.
36 Végül az Örökkévaló lesújtott
minden elsőszülöttre Egyiptomban,
minden családban megölte
a legidősebb fiút.
37 Izráel népét pedig kivezette onnan,
kijöttek arany- és ezüstkincsekkel megrakottan,
és egy sem volt köztük gyenge, vagy beteg.
38 Örült Egyiptom, hogy végre elmentek,
mert félelem szállt rájuk Izráel miatt.
39 Az Örökkévaló felhővel óvta népét nappal,
és tűzoszloppal világított nekik éjszaka.
40 Fürjekkel táplálta őket,
mikor húst kértek tőle,
s mennyei kenyérrel etette népét.
41 Megnyitotta a kősziklát, és vizet fakasztott belőle,
ömlött a víz a sivatagban, mint bővizű folyó!
42 Megtartotta szent ígéretét, adott szavát,
beteljesítette, amit szolgájának, Ábrahámnak ígért:
43 kihozta választott népét Egyiptomból
öröménekkel és vigassággal.
44 Nekik adta más népek földjét,
örökölték a nemzetek munkájának gyümölcseit,
45 hogy népe megtartsa rendelkezéseit,
és kövesse tanítását.
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
106 Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert ő jó!
Mert hűséges szeretete örökké kísér!
2 Ki mondhatná el, milyen hatalmas az Örökkévaló?
Ki lenne képes méltón dicsérni őt?
3 Milyen boldog és áldott,
aki mindig igazságosan és helyesen cselekszik!
4 Örökkévaló, gondolj rám,
mikor népeden könyörülsz!
Számíts közéjük, mikor megmented őket!
5 Hadd örüljek, mikor választottaidat megáldod,
hadd vegyek részt néped örömében,
hadd dicsérjelek velük együtt!
6 Bizony, vétkeztünk mi is, akárcsak őseink,
bűnösök vagyunk, gonoszul cselekedtünk!
7 Őseink Egyiptomban nem becsülték meg az Örökkévaló csodáit,
nem törődtek bőséges kegyelmével,
lázadtak ellene a Vörös-tengernél.
8 Ő mégis megszabadította népét saját nevéért,
hogy nagy hatalmát megmutassa.
9 Ráparancsolt a Vörös-tengerre,
és az kiszáradt,
átvezette népét a mély tengerfenéken,
mintha sivatag lett volna.
10 Kimentette őket gyűlölőik kezéből,
megváltotta őket ellenségeiktől.
11 Üldözőiket pedig elborította a tenger,
egy sem menekült meg.
12 Akkor aztán hittek az Örökkévaló szavának,
és énekkel dicsérték őt.
13 De hamar elfelejtették az Örökkévaló tetteit,
és kételkedtek terveiben.
14 Kívánságaik uralkodtak rajtuk a pusztában,
próbára tették az Örökkévaló türelmét a sivatagban.
15 Ő pedig megadta nekik, amit kértek,
de küldött rájuk pusztító betegséget.
16 Fellázadtak Mózes ellen a táborban,
és Áron, az Örökkévaló szentje ellen.
17 Akkor megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt,
elborította Abirám csoportját.
18 Tűz égette el őket,
megemésztette a lázadókat.
19 Majd aranyból bálványt emeltek a Hórebnél,
és imádták a bika szobrát!
20 Felcserélték Isten dicsőségét
a füvet legelő bika szobrával!
21 Elfelejtették Istenüket, Szabadítójukat,
aki hatalmas dolgokat tett értük Egyiptomban,
22 csodákat Hám földjén,
és félelmetes dolgokat a Vörös-tengernél!
23 El akarta pusztítani őket,
de Mózes, Isten választottja, megállította,
lecsendesítette Isten pusztító haragját!
24 Nem akartak bemenni a kívánatos földre,
mert nem bíztak Isten ígéretében.
25 Sátraikban zúgolódtak és panaszkodtak,
az Örökkévaló szavára pedig nem figyeltek.
26 Végül az Örökkévaló megesküdött,
hogy mindnyájan a pusztában halnak meg,
27 utódaikat pedig elűzi a népek közé,
szétszórja őket a Föld országaiba.
28 Majd Baál-Peór bálványát imádták,
és a bálványoknak áldozott ételekből ettek.
29 Felbosszantották tetteikkel az Örökkévalót,
ő pedig csapásokkal sújtotta őket.
30 Akkor felállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet,
és megszűnt a csapás.[g]
31 Tetszett ez Istennek,
emlékezik Fineásra és tettére mindörökre!
32 Megharagították az Örökkévalót Meribá vizeinél is,
még Mózes is bajba keveredett miattuk.
33 Felbosszantották és elkeserítették Mózest,
aki meggondolatlanul szólt.
34 Nem pusztították ki az idegen népeket arról a földről,
az Örökkévaló parancsa szerint,
35 hanem összekeveredtek velük,
és követték gonosz tetteiket.
36 Azok bálványait imádták,
és csapdába estek miattuk.
37 Feláldozták saját fiaikat és leányaikat is
a démonoknak!
38 Ártatlanok vérét ontották:
gyermekeiket megölték,
a kánaáni bálványoknak áldozták fel őket!
Így tették országuk földjét fertőzötté.
39 Bűneikkel magukat is beszennyezték,
hűtlenek lettek Istenükhöz,
mint a házasságtörő feleség!
40 Ezért megharagudott népére az Örökkévaló,
és örökségét eldobta magától.
41 Saját népét idegenek kezébe adta,
hogy gyűlölőik uralkodjanak rajtuk.
42 Elnyomták őket ellenségeik,
és megalázták őket.
43 De újra meg újra megszabadította népét
az Örökkévaló ellenségeiktől,
ők mégis lázadoztak ellene.
Saját fejük után mentek,
ismét bűneikbe süllyedtek.
44 Ha bajba kerültek,
mégis az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért,
ő pedig meghallgatta kérésüket,
45 mert Szövetséget kötött velük,
s ezt ő soha nem felejti el!
Ezért újra meg újra könyörült rajtuk,
s hozzájuk fordult hűséges szeretetével.
46 Még azokat is jóindulatúvá tette irántuk,
akik fogságba vitték Izráel népét.
47 Ó, Istenünk, Örökkévaló, szabadíts meg,
gyűjts össze, és ments ki minket a népek közül,
hadd dicsérjük szent neved,
hadd dicsekedjünk dicséreteddel!
48 Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene
öröktől fogva mindörökké!
Mondja az egész nép: Ámen!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Ötödik Könyv
(Zsoltárok 107–150)
107 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert hűséges szeretete örökké tart!
2 Ezt hirdesse mindenki, akit az Örökkévaló megváltott,
akit az ellenségtől megszabadított,
3 akiket összegyűjtött sok-sok országból,
keletről és nyugatról, észak és dél felől![h]
4 Megmentette azokat, akik a pusztában vándoroltak,
úttalan utakon bolyongtak,
keresték a várost, ahol lakhassanak,
de nem találták.
5 Éheztek és szomjaztak,
lelkük kifáradt, testük kimerült.
6 De mikor hozzá kiáltottak segítségért,
kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.
7 Vezette őket egyenes úton, hogy a városba jussanak,
ahol békességben lakhatnak.
8 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
9 Mert inni adott a szomjazónak,
és betöltötte az éhező lelkét minden jóval.
10 Megmentette azokat,
akik a halál árnyékában, sötétségben ültek,
nyomorúsággal és vasláncokkal megkötözve,
11 mert Isten szava ellen lázadtak,
a Felséges tanácsára nem hallgattak.
12 Ezért szívüket szenvedéssel alázta meg,
megbotlottak, elestek,
nem volt, aki segítsen rajtuk.
13 De mikor hozzá kiáltottak segítségért,
kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.
14 A sötétségből és a halál árnyékából kihozta őket,
és köteleiket széttépte.
15 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
16 Mert a vaskapukat összetörte,
és záraikat szétzúzta!
17 Megmentette azokat,
akik ostobán Isten ellen lázadtak,
és bűneik miatt szenvedtek.
18 Már az ételtől is undorodtak,
a halál kapujához közeledtek,
19 de mikor hozzá kiáltottak segítségért,
kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.
20 Parancsolt, és azok meggyógyultak,
a haláltól megmenekültek.
21 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
22 Hálával áldozzanak,
és öröménekkel hirdessék az Örökkévaló tetteit!
23 Akik hajóikon tengerre szálltak,
hogy a nagy vizeken kereskedjenek,
24 azok is látták az Örökkévaló nagy tetteit,
még ott, a mélységes vizeken is!
25 Mert az Örökkévaló parancsolt,
és viharos szél támadt,
felkorbácsolta a hullámokat,
26 hogy hajójuk az égig emelkedett,
majd megint a mélybe zuhant.
Minden bátorságuk elolvadt a veszedelemben,
27 szédültek és tántorogtak, mint a részegek,
hajózó tudásuk semmit sem segített.
28 De mikor hozzá kiáltottak segítségért,
kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből,
29 a vihart lecsendesítette,
a tenger hullámait elsimította.
30 Örülhettek ismét a nyugodt vizeknek,
és az Örökkévaló a kívánt kikötőbe vezette őket.
31 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
32 Dicsérjék őt, mikor az emberek összegyűlnek,
dicsérjék őt a nép vezetői előtt!
33 Az Örökkévaló folyókat szárított ki, és forrásokat,
hogy helyükön csak kietlen pusztaság maradt,
34 termékeny földet változtatott szikes pusztává,
a rajta lakók gonoszsága miatt.
35 Máshol bővizű forrásokat fakasztott a száraz földön,
és tavakat árasztott a sivatagban.
36 Éhezőket telepített oda,
hogy városokat építsenek lakóhelyül,
37 megművelték a földet, szőlőt ültettek,
bőségesen arattak és szüreteltek.
38 Az Örökkévaló megáldotta és megsokasította őket,
s még barmaikat is megszaporította.
39 Majd elnyomás és csapások alatt görnyedeztek,
és számuk is megfogyatkozott.
40 Az Örökkévaló szégyent borított vezetőikre,
és úttalan utakon bolyongtak a pusztában.
41 Mégis felemelte az Örökkévaló
a szegényeket a nyomorból,
és családjaikat megsokasította, mint a juhnyájat.
42 Látják ezt az istenfélők, és örülnek,
látják a gonoszok is, de szájukat befogják.
43 Aki bölcs, gondolja meg ezeket,
hogy az Örökkévaló jóságát és hűségét megértse!
Dávid zsoltáréneke.
108 Kész a szívem, Istenem,
felkészült a szívem,
hogy énekkel és hangszerrel dicsérjelek!
Ébredj lelkem!
2 Ébredj fel lant és hárfa,
ébresszük fel a hajnalt!
3 Örökkévaló, dicsérlek téged a nemzetek előtt!
Dicséreted éneklem a népek között!
4 Mert kegyelmed és jóságod magasabb az égnél,
hűséged a felhőkig ér!
5 Istenem, dicsőséged növekedjen
feljebb a Mennynél,
dicséreted borítsa be a Földet!
6 Istenünk, szabadíts meg minket karod erejével!
Hallgass meg engem,
hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz!
7 Isten így szólt szent helyén:
„Örömmel nektek adom örökségül
Sikem városát és Szukkót völgyét!
8 Gileád és Manassé az enyém lesz,
Efraim lesz a sisakom,
Júda meg királyi jogarom,
9 Moáb a mosdótálam,
amelyben lábamat mosom,
Edom a szolgám lesz,
és sarumat hordozza,
a filiszteusokat pedig legyőzöm,
és diadalkiáltás hangzik fölöttük.”
10-11 De most elhagytál bennünket, Istenem!
Nem jöttél seregünkkel a csatába.
Most ki vezet be engem az erős városba,
hogy elfoglaljam?
Ki vezet egészen Edomig?
12 Istenem, segíts meg bennünket
ellenségeinkkel szemben!
Hiszen az emberek segítsége
semmit sem ér!
13 Istennel mégis győzelmet aratunk,
mert ő tapossa földre ellenségeinket!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center