Bible in 90 Days
Az ÚR mindenható
135 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az ÚR nevét, dicsérjétek az URat, akik szolgái vagytok,
2 akik ott álltok az ÚR házában, Istenünk házának udvaraiban!
3 Dicsérjétek az URat, mert jó az ÚR, zengjétek nevét, mert az gyönyörűséges!
4 Mert magának választotta Jákóbot az ÚR, tulajdonává tette Izráelt.
5 Tudom én, hogy milyen nagy az ÚR, nagyobb a mi Urunk minden istennél.
6 Amit csak akar az ÚR, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben.
7 Felhőket hoz fel a föld széléről, villámokat szór, ha esik az eső, szelet bocsát ki kamráiból.
8 Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, emberre, állatra egyaránt.
9 Jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és összes szolgáján.
10 Sok népet vert meg, hatalmas királyokat ölt meg:
11 Szíhón emóri királyt, Ógot, Básán királyát és Kánaán összes királyát.
12 Országukat örökségül adta, örökségül népének, Izráelnek.
13 URam, neved örökkévaló, URam, téged fognak emlegetni nemzedékről nemzedékre.
14 Mert igazságot szolgáltat népének az ÚR, és megkönyörül szolgáin. (
15-20v. vö.Zsolt 115, 4-11
14 )
15 A pogányok bálványai ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai.
16 Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak,
17 van fülük, de nem hallanak, lehelet sincs szájukban.
18 Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak.
19 Izráel háza, áldjad az URat! Áron háza, áldjad az URat!
20 Lévi háza, áldjad az URat! Akik csak félitek az URat, áldjátok az URat!
21 Áldott az ÚR a Sionon, aki Jeruzsálemben lakik. Dicsérjétek az URat!
Hálaadó ének
136 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
2 Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete!
3 Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete!
4 Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart szeretete.
5 Bölcsen alkotta meg az eget, mert örökké tart szeretete.
6 A földet a víz fölé terítette, mert örökké tart szeretete.
7 Megalkotta a nagy égitesteket, mert örökké tart szeretete,
8 a napot, hogy uralkodjék nappal, mert örökké tart szeretete,
9 a holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel, mert örökké tart szeretete.
10 Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, mert örökké tart szeretete.
11 Kihozta onnan Izráelt, mert örökké tart szeretete,
12 erős kézzel és kinyújtott karral, mert örökké tart szeretete.
13 Kettéhasította a Vörös-tengert, mert örökké tart szeretete,
14 átvezette rajta Izráelt, mert örökké tart szeretete.
15 De a fáraót és seregét a Vörös-tengerbe szorította, mert örökké tart szeretete.
16 Vezette népét a pusztában, mert örökké tart szeretete.
17 Nagy királyokat vert meg, mert örökké tart szeretete,
18 dicső királyokat ölt meg, mert örökké tart szeretete:
19 Szíhón emóri királyt, mert örökké tart szeretete,
20 és Ógot, Básán királyát, mert örökké tart szeretete.
21 Odaadta országukat örökségül, mert örökké tart szeretete,
22 örökségül szolgájának, Izráelnek, mert örökké tart szeretete.
23 Gondolt ránk megaláztatásunkban, mert örökké tart szeretete.
24 Megszabadított ellenségeinktől, mert örökké tart szeretete.
25 Ő ad eledelt minden élőlénynek, mert örökké tart szeretete.
26 Adjatok hálát a menny Istenének, mert örökké tart szeretete!
A babiloni foglyok panasza
137 Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.
2 Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.
3 Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!
4 Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön?
5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!
6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!
7 Emlékezz, URam, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!
8 Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél.
9 Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához csapja csecsemőidet!
Hálaadás Isten hűséges szeretetéért
138 Dávidé. Magasztallak, URam, teljes szívemből, istenekkel szemben is csak rólad énekelek!
2 Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet.
3 Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.
4 Téged magasztal, URam, a föld minden királya, amikor meghallják szád mondásait.
5 Énekelni fogok az ÚR útjairól, mert nagy az ÚR dicsősége.
6 Bár fenséges az ÚR, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót.
7 Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem.
8 Az ÚR javamra dönti el ügyemet. URam, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait!
Isten mindenütt jelen van
139 A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
2 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
3 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
4 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
5 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
6 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
7 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
8 Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
10 kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
11 Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
12 a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
16 Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
18 Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.
19 Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek!
20 Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet.
21 Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, URam? Ne utáljam-e támadóidat?
22 Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.
23 Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
24 Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!
Segítségkérés a rágalmazókkal szemben
140 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Ments meg, URam, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől,
3 akik rosszat terveznek szívükben, minden nap háborúságot szítanak!
4 Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (Szela.)
5 Őrizz meg, URam, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni!
6 Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.)
7 Te vagy Istenem - mondom az ÚRnak figyelj hát, URam, könyörgő szavamra!
8 Én Uram, URam, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján.
9 Ne teljesítsd, URam, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.)
10 A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz!
11 Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek!
12 Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad!
13 Tudom, hogy az ÚR felkarolja a nyomorultak ügyét, a szegények jogát.
14 Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.
Imádság kísértés idején
141 Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, URam, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád!
2 Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt kezem, mint esti áldozat!
3 URam, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!
4 Ne engedd, hogy szívem rosszra hajoljon, hogy bűnös dolgot műveljek a gonosztevőkkel együtt; finom falatjaikból nem akarok enni.
5 Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is. Akik pedig gonoszságban élnek, azokért még imádkozom is.
6 És ha majd bíráik a sziklafalon letaszítják őket, akkor értik meg, milyen szépek voltak mondásaim.
7 Mint amikor barázdát hasítanak a földön, úgy szórják csontjaikat a sír szájába.
8 De én rád tekintek, én Uram, URam! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet!
9 Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők csapdáitól!
10 A bűnösök beleesnek saját hálójukba, én pedig elkerülöm azt.
Elhagyatott ember könyörgése
142 Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt.
2 Hangosan kiáltok az ÚRhoz, hangosan könyörgök az ÚRhoz.
3 Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat.
4 Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen, amelyen járok.
5 Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem.
6 Hozzád kiáltok, URam, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén.
7 Figyelj esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Ments meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!
8 Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.
Könyörgés szabadításért
143 Dávid zsoltára. URam, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te!
2 Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!
3 Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életemet, sötétségbe taszít, mint a régen meghaltakat.
4 Lelkem elcsüggedt bennem, szívem megdermedt bensőmben.
5 Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain.
6 Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. (Szela.)
7 Siess, URam, hallgass meg, mert odavan a lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók!
8 Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.
9 Ments meg ellenségeimtől, URam, nálad keresek oltalmat!
10 Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
11 Tartsd meg életemet nevedért, URam, hozz ki engem a nyomorúságból a te igazságodért!
12 Némítsd el ellenségeimet a te hűségedért! Pusztítsd el azokat, akik életemre törnek, mert a te szolgád vagyok én!
Imádság háborús időben
144 Dávidé. Áldott az ÚR, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat.
2 Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm ő, pajzsom, akihez menekülhetek, aki népeket vet alám.
3 Ó, URam, micsoda az ember, hogy törődsz vele, az emberfia, hogy gondolsz rá?
4 Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz.
5 Hajlítsd le az eget, URam, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Villogtasd villámaidat, szórjad azokat, lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket!
7 Nyújtsd le kezedet a magasból, szabadíts meg, ments ki engem a nagy vizekből, az idegenek hatalmából,
8 akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel!
9 Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked.
10 Te adsz győzelmet a királyoknak; szolgádat, Dávidot is megszabadítottad a gyilkos fegyvertől.
11 Szabadíts meg, ments ki engem az idegenek hatalmából, akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel!
12 Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak.
13 Színültig telt raktáraink ontsanak mindenféle jót, juhaink a legelőkön szaporodjanak ezer-, sőt tízezerannyira!
14 Marháink legyenek kövérek; ne érje őket baj, ne vetéljenek el! Ne legyen jajveszékelés a tereken!
15 Boldog nép az, amelynek így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az ÚR az Istene!
A teremtett világ dicséri az URat
145 Dávid dicsérete. Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké.
2 Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké.
3 Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan.
4 Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet.
5 Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem.
6 Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet.
7 Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak.
8 Kegyelmes és irgalmas az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
9 Jó az ÚR mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez.
10 Magasztal, URam, minden teremtményed, és híveid áldanak téged.
11 Elmondják, hogy országod milyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról,
12 megismertetve az emberekkel az ÚR hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét.
13 Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart.
14 Támogat az ÚR minden elesettet, és fölegyenesít minden görnyedezőt.
15 Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.
16 Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen.
17 Az ÚRnak minden útja igaz, és minden tette jóságos.
18 Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja.
19 Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket.
20 Megtartja az ÚR mindazokat, akik őt szeretik, de a bűnösöket mind elpusztítja.
21 Az ÚR dicséretét hirdeti ajkam, áldja mindenki az ő szent nevét mindörökké!
A teremtő és gondviselő Isten dicsérete
146 Dicsérjétek az URat! Dicsérd, lelkem, az URat!
2 Dicsérem az URat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek.
3 Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani.
4 Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei.
5 Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az ÚRban van a reménysége,
6 aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor.
7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR.
8 Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat.
9 Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.
10 Mindörökké uralkodik az ÚR, a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az URat!
Isten a világnak és IzráelnekUra
147 Dicsérjétek az URat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!
2 Felépíti Jeruzsálemet az ÚR, összegyűjti a szétszóródott Izráelt.
3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
4 Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek.
5 Nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan.
6 Támogatja az ÚR az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket.
7 Zengjetek hálaéneket az ÚRnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek!
8 Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken.
9 Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is.
10 Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik.
11 Az istenfélőkben gyönyörködik az ÚR, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.
12 Jeruzsálem, dicsőítsd az URat, Sion, dicsérd Istenedet!
13 Mert ő erős zárakat tett kapuidra, megáldotta benned lakó fiaidat.
14 Békét szerzett határaidon, a búza legjavával tart jól téged.
15 Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed.
16 Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu.
17 Darabokban dobálja a jeget, ki állhatja ki hidegét?
18 De ha kibocsátja szavát, elolvasztja azokat, és ha szelet támaszt, már víz csörgedezik.
19 Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek.
20 Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az URat!
A menny és a föld dicsérje az URat!
148 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az URat, ti mennyeiek, dicsérjétek a magasságban!
2 Dicsérjétek őt, ti angyalai mind, dicsérje őt minden serege!
3 Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csillag!
4 Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben!
5 Dicsérjék az ÚR nevét, mert ő parancsolt, és azok létre jöttek,
6 mindörökre helyükre állította őket, rendelkezést adott, melytől nem térnek el.
7 Dicsérjétek az URat, ti földiek, ti tengeri szörnyek, az egész óceán!
8 Tűz és jégeső, hó és köd, parancsát teljesítő szélvihar,
9 ti hegyek és halmok mindnyájan, gyümölcsfák és cédrusok,
10 vadak és egyéb állatok, csúszómászók és szárnyaló madarak,
11 ti földi királyok és minden nemzet, vezérek és a földnek bírái,
12 ti ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt
13 dicsérjétek az ÚR nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik.
14 Megnöveli népe hatalmát, dicsővé teszi minden hívét, Izráel fiait, a hozzá közel álló népet. Dicsérjétek az URat!
Sion népének diadaléneke
149 Dicsérjétek az URat! Énekeljetek az ÚRnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében!
2 Örüljön alkotójának Izráel, Sion lakói örvendezzenek királyuknak!
3 Dicsérjétek nevét körtáncot járva, énekeljetek neki dob és hárfakísérettel!
4 Mert gyönyörködik népében az ÚR, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat.
5 Vigadnak a hívek e dicsőségben, ujjonganak pihenőhelyükön.
6 Szájuk Istent magasztalja, kezükben kétélű kard van.
7 Bosszút állnak a népeken, megfenyítik a nemzeteket.
8 Láncra verik királyaikat, vasbilincsbe előkelőiket.
9 Így hajtják végre rajtuk az ítéletet, amely meg van írva. Dicső dolog lesz ez az ÚR minden hívének. Dicsérjétek az URat!
Minden lélek dicsérje az URat!
150 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!
2 Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan!
3 Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával!
4 Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával!
5 Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral!
6 Minden lélek dicsérje az URat! Dicsérjétek az URat!
A bölcs mondások célja
1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának a példabeszédei.
2 Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat!
3 Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet!
4 Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást.
5 Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer,
6 és megérti a példázatot és a hasonlatot, a bölcsek szavait és találós kérdéseit.
7 Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg.
8 Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását,
9 mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!
Gonoszok cinkostársa ne légy!
10 Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik!
11 Ha ezt mondják: Jöjj velünk, álljunk lesbe vérontásra, ólálkodjunk az ártatlanra, ok nélkül is.
12 Nyeljük el őket, mint a holtak hazája az élőket, tökéletesen, mint akik sírba szállnak!
13 Mindenféle drága kincset találunk, megtöltjük házunkat zsákmánnyal.
14 Ha ránk bízod sorsodat, egy erszényünk lesz mindnyájunknak!
15 Fiam, ne járj velük egy úton, ne lépj rá ösvényükre!
16 Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek.
17 De hiába feszítik ki a hálót a sok szárnyassal szemben.
18 Mert ők a saját vérük ellen állnak lesbe, saját életük kárára ólálkodnak.
19 Így jár minden haszonleső: tulajdon életét veszi el.
Az engedetlenek veszedelembe jutnak
20 A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát.
21 Lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait:
22 Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet?
23 Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet.
24 Kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt.
25 Semmibe vettétek minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek,
26 ezért én is nevetek majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek,
27 ha eljön viharként, amitől rettegtek, és megjön forgószélként a bajotok, ha eljön rátok a nyomorúság és az ínség.
28 Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg,
29 mert gyűlölték a tudást, és nem az Úr félelmét választották;
30 nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet.
31 Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és tanácsukkal laknak jól.
32 Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el.
33 De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.
A bölcsesség Isten útján vezet
2 Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod,
2 ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre,
3 bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet,
4 ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket,
5 akkor megérted, mi az Úr félelme, és rájössz, mi az istenismeret.
6 Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.
7 A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek.
8 Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját megőrzi.
9 Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út.
10 Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked.
11 Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged.
12 Megment a helytelen úttól, és az álnokul beszélő embertől;
13 azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak.
14 Örülnek, ha rosszat tehetnek, vigadnak a gonosz fonákságokon.
15 Ösvényeik görbék, útjaik hamisak.
16 De a bölcsesség megment a más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől,
17 aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről.
18 Mert halálba süllyed a háza, és útja az árnyak közé.
19 Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire.
20 Te azért járj a jók útján, és ügyelj az igazak ösvényeire!
21 Mert a becsületesek fogják lakni a földet, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta.
22 De a bűnösök kivesznek a földről, és a hűtlenek kipusztulnak onnan.
Az istenfélelem és a bölcsesség áldást hoz
3 Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved,
2 mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked!
3 A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!
4 Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.
5 Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!
6 Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
7 Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat!
8 Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.
9 Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából,
10 akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból.
11 Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld!
12 Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.
13 Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap.
14 Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak.
15 Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled.
16 Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsőség.
17 Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség.
18 Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok.
19 Az Úr bölcsességgel vetette meg a föld alapját, értelemmel erősítette meg az eget.
20 Az ő tudása által váltak ketté a mélységes vizek, és harmatoznak a magas fellegek.
21 Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy!
22 Ez élteti lelkedet, és ékesíti nyakadat.
23 Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg.
24 Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol.
25 Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök.
26 Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.
27 Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!
28 Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!
29 Ne koholj rosszat embertársad ellen, aki gyanútlanul lakik melletted!
30 Ne pörölj ok nélkül olyan emberrel, aki nem bánt rosszul veled!
31 Ne irigykedj az erőszakos emberre, és egyik útját se válaszd!
32 Mert a rossz úton járókat utálja az Úr, de a becsületesekkel közösségben van.
33 Az Úr átka van a bűnösök házán, de az igazak lakóhelyét megáldja.
34 A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.
35 Dicsőséget örökölnek a bölcsek, az ostobáknak pedig nő a gyalázatuk.
A bölcsesség felmagasztalja az igazakat
4 Hallgassatok, fiaim, az atyai intésre, és figyeljetek az okos tudományra!
2 Mert jó tanulságot adok nektek, ne hagyjátok el tanításomat!
3 Mikor még mint gyermek apámnál voltam, mint kicsi és egyetlen, anyám mellett,
4 tanítgatott, és ezt mondta nekem: Támaszkodjék szavaimra szíved, tartsd meg parancsaimat, és élni fogsz!
5 Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük!
6 Ne hagyd el, és megőriznek téged, szeresd, és megoltalmaznak téged!
7 A bölcsességnek ez a kezdete: Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet!
8 Becsüld nagyra, és felmagasztal téged. Dicsőséget hoz rád, ha magadhoz öleled.
9 Ékes koszorút tesz a fejedre, díszes koronát ajándékoz neked.
10 Hallgasd meg, fiam, és fogadd el mondásaimat, mert megsokasítják életed éveit.
11 A bölcsesség útjára tanítottalak, helyes ösvényen vezettelek téged.
12 Jártodban semmi sem gátolja lépteidet, és ha futsz, nem botlasz el.
13 Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz reá, mert ez a te életed!
14 A bűnösök ösvényére ne lépj, ne járj a gonoszok útján!
15 Ne törődj vele, ne menj arra, kerüld el azt, és menj másfelé!
16 Mert azok aludni sem tudnak, ha rosszat nem tehetnek, és elrabolja álmukat, ha nem vethetnek gáncsot.
17 Bűnnel szerzett kenyeret esznek, és erőszakkal szerzett bort isznak.
18 Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig.
19 A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály; nem tudják, miben botlanak majd meg.
20 Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra!
21 Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén,
22 mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek.
23 Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!
24 Tartsd távol szádtól a csalárdságot, és távolítsd el ajkadról a hamisságot!
25 Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz!
26 Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz.
27 Ne térj le se jobbra, se balra, tartsd távol lábadat a rossztól!
Ne kívánd más asszonyát!
5 Fiam, figyelj bölcsességemre, hallgasd meg értelmes szavaimat!
2 Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon!
3 Mert színméz csepeg a más asszonyának ajkáról, és ínye simább az olajnál.
4 De a végén keserű lesz, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
5 Lábai a halál felé visznek, léptei a holtak hazájába tartanak.
6 Nem az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga sem tudja.
7 Most azért, fiaim, hallgassatok rám, ne térjetek el attól, amit mondok!
8 Messze kerüld el az ilyen nőt, ne közelíts háza ajtajához,
9 különben másoknak kell adnod méltóságodat, és éveidet a kegyetleneknek;
10 bitorlók élik föl életerődet, és kereseted idegen házába kerül.
11 Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed.
12 És ezt mondod: Miért is gyűlöltem az intést, miért utáltam szívből a feddést?
13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, miért nem figyeltem oktatóimra?
14 Majdnem belekerültem minden rosszba, amit egy társaság vagy csoport elkövethet.
15 A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából!
16 Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre!
17 Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal!
18 Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek.
19 Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel.
20 Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért ölelnéd idegen asszony keblét?
21 Mert az Úr látja az ember útjait, és figyeli minden lépését.
22 Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg.
23 Meghal az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság megmámorosította.
A könnyelműség és a restség szegénységbe visz
6 Fiam, ha kezességet vállaltál embertársadért, és kezet adtál egy idegenért,
2 ha csapdába estél saját kijelentéseid miatt, és megfogtak téged saját kijelentéseid,
3 akkor így cselekedj, fiam, hogy megmenekülj, ha embertársad kezébe jutottál: Menj hozzá sietve, és ostromold embertársadat!
4 Ne engedj álmot szemednek, és szunnyadást szempilládnak!
5 Menekülj, mint a gazella a vadász elől, és mint a madár a madarász kezéből!
6 Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj!
7 Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója,
8 mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor.
9 Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást?
10 Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés:
11 így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.
Az álnok embert gyűlöli az Úr
12 A mihaszna és rosszindulatú ember hamis szájjal jár-kel,
13 szemével kacsingat, lábával jelt ad, és ujjával integet.
14 Fonákság van szívében, rosszat kohol mindenkor, és viszálykodást szít.
15 Azért hirtelen tör rá a veszedelem, egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül.
16 Hat dolgot gyűlöl az Úr, sőt hét dolog utálatos előtte:
17 A nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek,
18 a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak,
19 a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember.
A házasságtörő saját vesztébe rohan
20 Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását!
21 Kösd mindenkor a szívedre, hordozd a nyakadra fűzve!
22 Jártodban vezessen, fektedben őrizzen, és ha felébredsz, irányítsa gondolataidat!
23 Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás, az élet útja a figyelmeztető intés.
24 Ez őriz meg a rossz nőtől, az idegen nő hízelgő nyelvétől.
25 Ne kívánd meg szépségét szívedben, és ne fogjon meg szempilláival!
26 Mert a parázna nő csak egy darab kenyérre, de a férjes asszony drága életedre vadászik.
27 Vihet-e valaki tüzet a keblében úgy, hogy meg ne gyulladjon a ruhája?
28 Vagy járhat-e valaki parázson úgy, hogy a lába meg ne égjen?
29 Pedig így jár, aki bemegy embertársa feleségéhez, senki sem marad büntetlen, aki megérinti.
30 Nem vetik meg a tolvajt, ha azért lop, hogy jóllakjék, mert éhezik;
31 mégis hétannyit kell fizetnie, ha rajtakapják, háza egész vagyonába is kerülhet.
32 De aki asszonnyal lesz házasságtörő, az esztelen, önmagát rontja meg, aki ilyet csinál.
33 Csapás és szégyen éri, gyalázata letörölhetetlen.
34 Mert a féltékenység haragra lobbantja a férfit, és ő nem ismer szánalmat a bosszúállás napján.
35 Nem fogad el semmiféle váltságot, nem enged, bármennyi ajándékot adnak is neki!
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society