Bible in 90 Days
Izráel népe hazatér a száműzetésből
14 De Jákób családján megkönyörül az Örökkévaló, továbbra is Izráel népét választja, és visszatelepíti őket saját földjükre. Még idegenek[a] is csatlakoznak hozzájuk, Jákób családjához jövevények szegődnek. 2 Felkarolják a nemzetek Izráelt, és hazaviszik őket a saját földjükre. Az Örökkévaló földjén pedig a nemzetek közül valók lesznek rabszolgák Izráelben. Így válnak szolgák azokból, akik Izráelt fogságban tartották. Így uralkodik Izráel azokon, akik addig elnyomták őket!
Gúnydal Babilon királyáról
3 Azon a napon, mikor az Örökkévaló nyugalmat ad neked, Izráel, a száműzetés sok fájdalma, szenvedése és a nehéz szolgálat után, amelyre kényszerítettek, 4 gúnydalt énekelsz majd Babilon királyáról:
„Hogy vége lett a kegyetlen zsarnoknak!
Hihetetlen, hogy megszűnt az elnyomás!
5 Eltörte az Örökkévaló a gonoszok botját,
a zsarnok uralmának véget vetett!
6 Többé már nem veri a népeket szüntelen dühében,
nem tapossa le a nemzeteket haragjában,
vége a kegyetlen üldözésnek!
7 Csendesen nyugszik az egész föld,
végre megpihenhet!
Lakói ujjongva énekelnek.
8 Még a libanoni cédrusok
és a fenyők is örülnek bukásodnak,
s mondják: »Mióta trónodról leestél,
nem jön favágó ellenünk!«
9 Felkavarodik érkezésed hírére a holtak birodalma,
felriadnak árnyaik, kicsik és nagyok,
még a régi királyok is felkelnek előtted.
10 Döbbenten kérdezik tőled:
»Hát te is erőtlen lettél, mint mi?
Te is ide kerültél közénk?«
11 Fennhéjázó dicsekedésed és hárfáid zengése
mind az alvilágba süllyedt!
Most férgek között fekszel,
és férgekkel takarózol.
12 Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag!
Aki népeken tapostál, elterültél,
mint a kivágott fa!
13 Pedig szívedben azt forgattad:
»Felemelkedem a Mennybe,
fölemelem trónomat Isten csillagai fölé,
felülök a szent hegyre, messze északon,
ahol az istenek összegyűlnek.
14 Fölemelkedem a felhők fölé,
s olyanná leszek, mint a Felséges!«
15 Mégis alászálltál a holtak közé,
lezuhantál a mélységes verem fenekére!
16 Akik látták zuhanásod, csodálkozva néznek,
s eltűnődnek rajtad:
»Valóban ő lenne az, akitől reszketett a föld,
akitől királyok és országok remegtek,
17 aki a lakott földet pusztává pusztította,
a városokat romhalmazzá rombolta,
s foglyait sohasem engedte szabadon?«
18 A nemzetek királyai mind
dicsőségben nyugszanak sírjukban.
19 De téged nem temetnek díszes királysírba,
csak eldobnak, mint egy gyümölcsfa beteg ágát,
mikor levágják.
Karddal átszúrtak hullái közé hajítanak,
mint harctéren eltaposott holttestet,
úgy dobnak jeltelen tömegsírba.
20 Téged nem tisztelnek,
mint a meghalt királyokat szokás,
mert saját népedet gyilkoltad,
országodat pusztítottad.
Bizony, a gonosz király ivadékait
emlegetni sem fogják soha!
21 Készüljetek, irtsátok ki
összes ivadékát is!
Pusztítsátok el a babilóniai király
minden maradékát őseik bűnei miatt!
Gyomláljátok ki őket,
hogy többé lábra ne álljanak soha,
ne uralkodjanak a földön,
s ne építsenek városokat mindenhova!”
22 „Ellened fordulok, Babilon!
— mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
Eltörlöm Babilon nevét,
kiirtom minden maradékát,
összes sarjadékát kipusztítom,
hogy írmagja sem marad!
23 Babilont sündisznók tanyájává teszem,
mocsaras ingovány lesz a helyén,
s a pusztulás seprűjével söpröm el örökre.”
Prófécia Asszíria bukásáról
24 Megesküdött az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Bizony, úgy lesz, ahogyan terveztem,
amit határoztam, véghez is viszem!
25 Összetöröm Asszíriát földemen,
eltaposom hegyeimen,
hogy igáját letörjem népemről,
hogy terhét levegyem a válláról.”
26 Így határozott az Örökkévaló az egész föld felől,
s karját kinyújtotta a nemzetek fölé.
27 Amit ő határoz, ki húzza keresztül?
Ha karját kinyújtja, hogy cselekedjen,
ki állhat ellene?
Prófécia a filiszteusok ellen
28 Az Örökkévaló ezt a súlyos kijelentést abban az évben adta, amikor Áház király meghalt:[b]
29 „Ne örüljetek olyan nagyon, filiszteusok!
Bár a bot, amely benneteket vert,
összetört,
de a kígyótól vipera származik,
attól pedig újabb tüzes és szárnyas kígyó.
30 A szegények elsőszülöttjei jóllaknak kezemből,
és a nincstelenek biztonságban pihennek.
A filiszteusok gyökereit pedig éhínséggel ölöm meg,
maradékukat is egészen elpusztítom.
31 Jajgassatok kapuk!
Kiáltsatok városok!
Egész Filisztea retteg,
mert észak felől félelmetes füst gomolyog.
Rettenetes hadsereg közeleg,
harcosai mind fegyelmezettek és erősek!”
32 Mit mondjunk akkor a népek követeinek? Azt, hogy az Örökkévaló építette erősre Sion alapját, ezért oda menekülnek, s benne találnak menedéket népe szegényei.
Prófécia Moáb veszedelméről
15 Az Örökkévaló súlyos kijelentése Moáb felől:
Elpusztítják Ár városát Moáb földjén,
egyetlen éjjel lerombolják, elnémítják!
Elpusztítják Kír városát Moáb földjén,
egyetlen éjjel lerombolják, elnémítják!
2 A királyi család és Dibón[c] lakói sírva mennek
a bálvány-oltárokhoz, a magaslatokra.
Moáb népe siratja Nebó[d] és Médeba[e] elestét.
Minden fej kopaszra nyírva,
szakálluk levágva,
gyászolnak, jajgatnak.
3 Az utcákon zsákruhában járnak,
a tereken és háztetőkön sírva jajonganak.
4 Hesbón és Elálé városa segítségért kiált,
hangjuk Jáhácig hallatszik,
de Moáb harcosai csak sírnak,
s lelkük félelemtől remeg.
5 Én is sírva kiáltok Moábért,
mert lakói menekülnek:
egészen Cóárig és Eglát-Selisijjáig futnak,
sírva mennek fel Luhit hágóján,
Horonaim útján jajveszékelnek a pusztítás miatt.
6 Nimrim patakja kiapad,
kiszárad a legelő,
egyetlen zöld fűszálat sem látni.
Eltűnik minden, ami zöldellt,
csak kopár pusztaság marad.
7 Ezért, amit meg tudnak őrizni,
amijük még megmarad,
a Fűzfa-patakon túlra próbálják menteni.
8 Moáb egész földjén csak sírást hallani,
jajgatásuk Eglaimig és Beér-Élimig hallatszik.
9 Dimón[f] vizei megtelnek vérrel,
de még több csapást hozok Dimónra!
Akik Moábból megmenekülnek,
akik földjén megmaradnak,
azokra oroszlánok támadnak.
16 Küldjetek bárányokat az ország királyának,
küldjetek ajándékot Szelából a pusztán keresztül,
Sion leányának hegyére![g]
2 Mint a fészkéről elűzött madár repdes ide-oda,
otthona szétszórt romjainál,
úgy futkosnak Moáb asszonyai rémülten
az Arnón-patak gázlóinál:
átkeljenek-e, vagy maradjanak?
3 Tanácskozzatok,[h] és hozzatok igazságos döntést,
nyújtsatok védelmet a menekülteknek,
rejtsétek el őket üldözőik elől!
4 Hadd lakjanak Moáb menekültjei közöttetek,
legyen nálatok a rejtekhelyük,
ne érje el őket a pusztító!
Majd ha véget ér az elnyomás,
ha elpusztul a pusztító,
ha eltűnnek, akik a népeket letapossák,
5 akkor új királyság épül.
Trónját a hűség és szeretet teszi erőssé.
Rajta ül Dávid sátorában a bíró,
aki igazságosságban uralkodik,
igazán ítél, és hamar igazságot szolgáltat.[i]
6 Jól ismerjük Moáb büszkeségét!
Tudjuk, milyen gőgös és öntelt,
pedig kérkedése csak üres hencegés.
7 Ezért Moáb népe siratni fogja országát,
mind jajgatnak miatta.
Siratják Kír-Hareszet[j] híres mazsola-pogácsáit
reménytelen sóhajtoznak utána,
8 mert Hesbón szőlőhegyein kiszáradtak a kertek,
Szibmá szőlői mind elpusztultak!
Bizony, levágják Moáb vesszőit a nemzetek királyai,
pedig annak hajtásai egészen Jazérig értek,
a sivatagig nyúltak,
kiterjesztett ágai elértek a tengerig.
9 Elsiratom Jazért és Szibmá szőlőit,
könnyeimmel öntözöm Hesbónt és Elálét,
mert nem hangzik ott többé
aratók és szüretelők örömteli éneke.
10 Kertjeiből kiveszett a jókedv,
szőlőiben nem énekelnek,
szüretelők sem kurjongatnak.
Üresen állnak a szőlőprések,
vidám kiáltásuk nem hallik többé.
11 Lelkem keservesen sír Moábért,
mint a hárfa hangja,
egész bensőm zokog Kír-Hareszetért!
12 Bizony, hiába megy Moáb népe a magaslatokra!
Hiába fárasztja magát bálványoltárai előtt,
hiába imádkozik azok szentélyében,
nem ér vele semmit!
13 Ezt mondta az Örökkévaló Móábról már régen. 14 De most így szól:
„Még három hosszú év,
ahogy a béresek számítják az időt,
s akkor Moáb dicsősége elvész,
népének tömegei elfogynak.
Maradéka pedig kicsiny és gyenge lesz.”
Prófécia Damaszkusz királysága ellen
17 Az Örökkévaló súlyos kijelentése Damaszkuszról:
„Nézzétek! Elpusztul Damaszkusz városa,
csak romhalmaz marad a helyén!
2 Aróér[k] városai elhagyatott helyek lesznek,
csak juhnyájak járnak arra,
s békésen heverésznek.
3 Efraim városait lerombolják,
Damaszkusz királysága megszűnik,
Arám maradéka is arra a sorsra jut,
mint Izráel királyságának dicsősége”
— mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Lehanyatlik Jákób népének dicsősége
4 „Azon a napon lehanyatlik Jákób népének dicsősége,
ahogy betegség miatt legyengül és elsorvad a kövér is.
5-6 Úgy lesz ez, ahogy a gabonát aratják:
az arató összemarkolja a kalászokat, s levágja őket,
vagy ahogy a hullott kalászokat szedegetik
a Refáim[l] völgyében aratás után.
Mint mikor az olajfa termését szüretelik:
marad még a fa tetején két-három szem,
s itt-ott egy-egy az ágak hegyén”
— mondja az Örökkévaló, Izráel Istene.
7 Azon a napon föltekint Teremtőjére,
hozzá fordul az ember,
Izráel Szentjére néz föl tisztelettel,
8 s tekintetét nem függeszti a bálványok oltáraira,
amelyeket maga készített.
Többé rá sem néz kezének alkotásaira:
a bálványokra és tömjénező oltáraikra.
9 Azon a napon erős városaitok
elhagyatott helyekké válnak,
mint az erdő, vagy a hegycsúcs,
amelyet az Izráel elől menekülő népek itt hagytak.
Bizony, lakatlan pusztasággá lesznek,
10 mert elhagytad szabadító Istened,
elfelejtkeztél Kőszikládról, aki megment!
Ezért hiába telepítesz gyönyörű szőlőskertet
idegenből hozott vesszőkkel,
11 hiába gondozod és véded,
hiába növekszik és virágzik,
mégsem szüretelsz róla,
mert reménytelen szomorúság
és gyógyíthatatlan fájdalom vár rád.
12 Jaj, hogy zúg a népek tengere!
Mint hullámok a parton,
úgy morajlanak a tömegek.
13 Mint hullámok a parton,
úgy morajlanak a tömegek,
de az Örökkévaló szavától megrettennek,
s messze futnak,
mint a polyva, amelyet a dombtetőről
széthord a szél,
mint vihar űzte szúrós ördögszekér.[m]
14 Leszáll az este,
rémület száll rájuk,
s reggelre kelve,
nézd, már nincsenek!
Bizony, ez lesz sorsa kirablóinknak,
ez jut örökségül fosztogatóinknak!
Prófécia Etiópiáról
18 Nézzétek a szárnysuhogás földjét
Etiópia[n] folyói mellett,
2 ahonnan követeket küldenek a vizen,
papiruszhajókon[o] a tengeren túlra![p]
Ti gyors követek, induljatok haza!
Térjetek vissza népetekhez,
melynek bőre fénylő, termete magas,
melytől félnek a nemzetek közel s távol,
mely erős és hódító,
s melynek földjét folyók szabdalják!
3 Figyeljetek rám, ti népek!
Akik a földkerekségen laktok,
mind figyeljetek!
Lássátok meg,
mikor jelt adnak a hegytetőkön!
Halljátok meg,
mikor a sófár felharsan!
4 Ezt mondta nekem az Örökkévaló:
„Lakóhelyemen nyugszom,
s onnan nézem, ami következik,
mint verőfényes forró délidőben,
mint árnyas felhő alatt, aratás idején.”
5 Mert így lesz ez:
A szőlővirágzás után,
de még szüret előtt,
mikor a fürtök érni kezdenek,
metszőkésével az Örökkévaló levágja a vesszőket,
és a terjeszkedő hajtásokat lecsapja.
6 Amit levágott, mind a földön hagyja,
hadd egyék meg a hegyi madarak
és a mezei vadak.[q]
Bizony, télen-nyáron abból élnek majd
a madarak és vadak.
7 Abban az időben ajándékot visz
az Örökkévalónak, a Seregek Urának a nép,
melynek bőre fénylő, termete magas,
melytől félnek a nemzetek közel s távol,
mert erős és hódító,
s melynek földjét folyók szabdalják!
Bizony, ajándékot visznek
az Örökkévaló, a Seregek Ura nevének helyére,
a Sion hegyére.
Prófécia Egyiptom ellen
19 Az Örökkévaló súlyos kijelentése Egyiptomról:
Nézzétek! Az Örökkévaló gyors felhőn szállva Egyiptomba siet.
Egyiptom istenei reszketnek és remegnek előtte,
s a nép szíve megdermed.
2 Ezt mondja az Örökkévaló: „Egyiptom lakóit egymás ellen fordítom:
testvér testvér ellen,
lakos a szomszédja ellen,
város város ellen,
tartomány tartomány ellen
— mind egymás ellen harcolnak.
3 Összezavarom és tanácstalanná teszem őket.
Kérdezik majd bálványaikat és varázslóikat,
tanácsért futkosnak halottidézőkhöz és jósokhoz,
de hiába!”
4 „Kiszolgáltatom Egyiptomot egy kegyetlen uralkodónak,
erőskezű király igázza le őket”
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura.
5 A Nílusból minden víz elapad,
kiszárad a folyó medre egészen!
6 A csatornák bűzt[r] árasztanak,
Egyiptom minden vízfolyása kiapad,
elszárad még a nád és a sás is.
7 Kisülnek a folyóparti legelők és vetések,
minden vetemény és ültetvény elpusztul.
8 A Nílus mentén minden halász kesereg,
panaszkodnak a horgászok,
és mind, akik a vízbe hálót vetnek.
9 Akik a lent fésülik, reménytelenül ülnek,
tanácstalanok a vászonszövő takácsok.
10 Egyiptom minden oszlopa és fundamentuma összedől,
még a nincstelen napszámos is gyászol.
11 Cóán[s] fejedelmei esztelen bolondok!
A fáraó „bölcs tanácsosai” mind ostobák!
Hogy mondhatjátok a fáraónak,
hogy bölcsek tanítványai vagytok,
ősi bölcs királyok utódai?
12 Egyiptom, hol vannak hát bölcseid?
Mondják meg, ha tudják,
mit határozott az Örökkévaló Egyiptom felől!
13 Cóán fejedelmei ostobák lettek,
Nóf[t] vezérei tanácstalanok.
Pedig ők a törzsek vezetői,
mégis félrevezették népüket.
14 Zűrzavar szellemét öntötte rájuk az Örökkévaló,
rossz úton vezetik népüket,
ezért tántorog az egész ország,
ahogy a részeg támolyog okádása fölött.
15 Nem segíthet Egyiptomon senki,
bármit is próbál a fej, vagy a farok,
a pálmaág, vagy a káka.[u]
Egyiptom és Asszíria Istenhez fordul
16 Azon a napon Egyiptom olyan lesz,
mint az asszonyok:
reszket majd az Örökkévaló kezétől,
aki karját fenyegetve emeli Egyiptomra.
17 Rettegni fog Egyiptom Júdától is.
Ha csak említik is Júdát, már reszket miatta,
fél az Örökkévaló, a Seregek Ura határozatától,
amelyet Egyiptom ellen hozott.
18 Azon a napon lesz öt város Egyiptomban,
ahol héberül[v] beszélnek,
és az Örökkévalóra, a Seregek Urára esküsznek.
Az egyiket így hívják majd: „A Nap városa”.[w]
19 Azon a napon Egyiptom földjén is
lesz oltára az Örökkévalónak,
s tiszteletére egy emlékoszlop áll az ország határán.
20 Jel lesz mindkettő, és bizonyíték,
hogy az Örökkévalóra emlékeztesse Egyiptomot.
Mert ha az Örökkévalóhoz kiáltanak segítségért elnyomóik miatt,
szabadítót küld nekik, és megmenti őket.
21 Azon a napon az Örökkévaló
kijelenti magát az egyiptomiaknak.
Igen, az egyiptomiak megismerik az Örökkévalót!
Tisztelik őt áldozatokkal,
fogadalmakat[x] tesznek az Örökkévalónak,
és teljesítik, amit fogadtak.
22 Bár az Örökkévaló csapásokkal sújtja Egyiptomot,
de meg is gyógyítja,
mert hozzá fordulnak.
Az Örökkévaló pedig meghallgatja könyörgésüket,
és meggyógyítja őket.
23 Azon a napon út vezet Egyiptomból Asszíriába,
amelyen az asszírok Egyiptomba,
az egyiptomiak pedig Asszíriába járnak.
Mindkét ország együtt tiszteli az Örökkévalót.
24 Azon a napon Izráel
Egyiptom és Asszíria mellé csatlakozik harmadikként,
és áldás lesz az egész föld számára.
25 Az Örökkévaló, a Seregek Ura pedig így áldja meg őket:
„Áldott legyen népem, Egyiptom,
és Asszíria, kezem alkotása,
meg Izráel, örökségem!”
Prófécia Egyiptom és Etiópia bukásáról
20 Szárgón,[y] Asszíria királya elküldte hadvezérét, Tartánt, hogy foglalja el Asdód városát. Abban az évben, amikor az asszír sereg Asdód alá érkezett — amelyet azután el is foglalt —, az Örökkévaló szólt Ézsaiáshoz, Ámóc fiához: „Vesd le a zsákruhát derekadról, és húzd le a sarudat is!” Ézsaiás engedelmeskedett, és attól fogva ruha nélkül és mezítláb járt-kelt.
3-4 Azután Örökkévaló ezt mondta: „Nézzétek! Szolgám, Ézsaiás, ruha és saru nélkül jár három esztendeig! Intő jel és előkép ez Egyiptom és Etiópia[z] számára, mert amikor Asszíria királya elhurcolja a foglyul ejtett egyiptomiakat és etiópokat, ők is ugyanígy fognak járni. Bizony, rabul ejti a fiatalokat és öregeket, azután mindenféle ruha nélkül, teljesen csupaszon és mezítláb hajtja őket száműzetésbe egész Egyiptom szégyenére! 5 Akkor, akik Etiópiában bíztak és Egyiptom segítségével dicsekedtek, mind csalódnak és kudarcot vallanak.”
6 E tengerparti tartomány lakói pedig ezt mondják: „Látjátok? Etiópiához és Egyiptomhoz fordultunk segítségért, hogy mentsenek meg bennünket Asszíria királyától. De ha azok is így jártak, akikben reménykedtünk, akkor mi hogyan menekülhetnénk meg?”
Prófécia Babilónia pusztulásáról
21 Súlyos kijelentés a tengerparti sivatag[aa] ellen:
Mint pusztító forgószél,
mint homokvihar a forró déli vidék felől,
úgy közeledik valami a sivatagból,
a félelmetes föld felől.
2 Rémületes látomásban láttam ezt:
Árulókat láttam,
akik árulásra készülnek,
és pusztító hadsereget,
amely zsákmányolni akar.
Élám, indulj a harcba!
Média, ostromold meg a várost!
Azt mondja az Örökkévaló:
„Minden szenvedésnek véget vetek!”
3 A látomás miatt gyötrelem fogott el,
bensőm megtelt fájdalommal.
Mint vajúdó asszonyt a szülési fájdalmak,
engem is kínok görnyesztenek.
Rémítő, amit hallok,
szörnyű, amit látok:
rettenetes!
4 Rémület fog el,
a félelemtől remegek,
még az alkony kedves órája is
rettegéssel tölt el.
5 Kiáltozva futkosnak ide-oda:
„Lakomához terítsetek, készüljetek,
hozzatok díszes szőnyegeket!
Egyetek, igyatok,
dőzsöljetek!”
Mások kiáltanak:
„Állítsatok a toronyba őrszemet!
Keljetek fel a lakomától, vezérek,
készüljetek a harcra!”
6 Ezt mondta nekem az Örökkévaló:
„Állíts a város falára őrszemet,
hogy amit lát, jelentse!
7 Figyeljen éberen,
feszülten figyeljen:
lát-e lovas csapatokat,
vagy szamáron, tevén nyargalókat!”
8 Kiáltott az őrszem,[ab] mint egy oroszlán:
„Uram, őrhelyemen[ac] állok naponta,
őrt állok minden éjjel!”
9 Nézd, lovas szekér jön,
és lovasok kísérik.
Hírt hoznak, s jelentik:
„Elesett Babilon, elesett!
Bálványszobrai mind a földön hevernek,
összetörve!”
10 Jaj, népem! Hogy összetörtek
és letiportak téged!
Amit az Örökkévalótól, a Seregek Urától,
Izráel Istenétől hallottam,
azt mondtam el neked.
Prófécia Edomról
11 Súlyos kijelentés Dúmáról:[ad]
Széírből[ae] kiált valaki:
„Őrszem, mennyi telt el az éjszakából?
Őrálló, meddig tart még az éj?”
12 Felelt az őrszem:
„Eljön majd a hajnal,
de még éjszaka van.
Kérdezhettek még, ha akartok,
de majd ha visszatértek.”[af]
Prófécia Arábia ellen
13 Súlyos kijelentés Arábiáról:
Töltsétek az éjszakát valamelyik oázisban,
Arábia sivatagában!
Rejtőzzetek el a bozótosban,
Dédán karavánjai!
14 Témá lakosai, hozzatok vizet a szomjazóknak,
adjatok kenyeret a menekülőknek!
15 Mert kivont kard elől futnak ők,
felvont íj elől,
súlyos harcokból menekülnek.
16 Ezt mondta nekem az Úr: „Egy éven belül, ahogy a béresek számolják az időt, Kédár törzsének minden dicsősége elvész. 17 Bizony, kevesen maradnak életben Kédár hős harcosai közül, vitéz íjászaiból alig maradnak” — az Örökkévaló, Izráel Istene mondta ezt.
Prófécia Jeruzsálem ostromáról
22 Súlyos kijelentés a látomás völgyéről:[ag]
Mi lelt téged, te zsibongó,
te lármás, örvendező város?
Miért ment fel mindenki a háztetőkre?
Jaj, harcosaid nem csatában haltak hősi halált!
3 Sereged tisztjei mind elfutottak,
harc nélkül fogságba estek.[ah]
Bizony, akit csak megtaláltak,
mind megkötözték,
még ha messzire futott is.
4 Ezért azt mondom:
Hagyjatok sírni és gyászolni!
Keservesen sírok népem romlásán,
vigasztalni se próbáljatok!
5 Mert Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura
zűrzavart bocsát a városra,
a látomás völgyét ellenség
serege földre tiporja.
Lerombolják a város falát,
segélykiáltásokat visszhangoznak a hegyek.
6 Látom, hogy Élám harcosai,
lovasok és harci szekerek gyülekeznek,
készítik nyilaikat,
Kir íjászai felveszik pajzsaikat.
7 Júda termékeny völgyei megtelnek
ellenséges harci szekerekkel,
s a támadók lovasai felsorakoznak a városkapu előtt.
8 Akkor az Örökkévaló elveszi védelmező kezét Júdáról,[ai]
de ti azon a napon inkább a fegyverekkel törődtök,
amelyeket az Erdő-palotában[aj] raktároztok.
9 Inkább a város falait vizsgáljátok,
s látjátok, hogy sok repedés van
Dávid városának kőfalán.
Vizet gyűjtötök a víztárolóba,
10 és a falat javítjátok.
Számba veszitek a házakat,
némelyiket még le is bontjátok,
hogy legyen mivel kijavítani a kőfalat.
11 Újabb víztárolót építetek a régi helyett
a két kőfal között,
s minden követ megmozgattok,
hogy védjétek a várost és magatokat.
Csak éppen arra nem néztek,
aki mindezt régen eltervezte,
s most csak véghezviszi!
Csak éppen őrá nem figyeltek!
12 Azon a napon Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura
felhív titeket gyászolásra és sírásra,
hogy öltözzetek zsákruhába,
és fejetek nyírjátok kopaszra.
13 Ehelyett ti vigadoztok és lakomáztok,
borjakat és juhokat vágtok,
húst esztek és bort isztok.
„Együnk-igyunk,
holnap úgyis meghalunk!”
14 Az Örökkévaló, a Seregek Ura kijelentette nekem, és a saját fülemmel hallottam: „Ezt a bűnötöket, nem bocsátom meg, amíg csak éltek!” Ezt mondta az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Prófécia Sebna és Eljákim sorsáról
15-16 Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura megszólított: „Jöjj ide! Elküldelek Sebna kormányzóhoz, aki a királyi palota ügyeit intézi, és előkelő sírhelyet készíttet magasan a hegyoldalban, sírkamrát vágat magának a sziklába. Ezt mondd neki:
Hogy merészelsz itt sírhelyet készíttetni magadnak,
noha őseid közül senki sincs itt eltemetve?
17 Tudd meg, hogy az Örökkévaló erősen megragad
— bármilyen nagynak is képzeled magad —,
s elhajít téged messzi földre!
18 Bizony, markába fog, mint labdát,
és messzire elhajít!
Ott fogsz meghalni, tágas és sík földön,
oda kerülnek szekereid is,
amelyekre olyan büszke vagy,
urad házának szégyene, Sebna!
19 Kihajítalak téged a hivatalodból,
megfosztalak tisztségedtől!
20 Azon a napon előszólítom Eljákimot, Hilkijjá fiát, a szolgámat, 21 ráadom Sebna palástját, övét és hatalmát. Ő lesz gondviselője Jeruzsálem lakosainak és Júda népének, ahogy az apa törődik családjával. 22 Sőt, Eljákim vállára teszem Dávid házának kulcsait, hogy amit ő kinyit, azt senki be ne zárja, s amit ő bezár, azt senki ki ne nyissa. 23 Megerősítem őt, ahogy a szöget a mester jó erősen beveri a helyére. Eljákim olyan lesz a családja számára, mint egy dicsőséges trónus. 24 Családja minden tagja egészen rá támaszkodik, rokonsága minden terhét az ő vállára rakják, ahogy a gazdasszony egy szögre akasztja minden edényét, a kicsiny korsóktól a nagy lábasokig.”
25 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Azon a napon letörik az erősen bevert szög, és minden teher, amelyet tartott, a földre hull és összetörik.” Így lesz ez, mert az Örökkévaló mondta.
Prófécia Tírusz pusztulásáról
23 Súlyos kijelentés Tíruszról:
Jajgassatok tíruszi hajósok!
Sírjatok, kik Társisból tértek haza,
mert elpusztultak otthonaitok,
nincs ott már sem ház, sem kikötő!
Cipruson tudtátok meg ezt a hírt.
2-3 Némuljatok el a rémülettől,
akik a parton laktok, szidóni kereskedők,
akiknek hajói bejárták a széles tengereket,
hogy titeket gazdagítsanak!
Hiszen számotokra kereskedtek
Nílus-völgyi gabonával,
sihóri búzával, hogy ti meggazdagodjatok.
Így lettetek az egész világ kalmárai.
4 Gyászolj Szidón, mert így szól a tenger,
ezt mondja a Tenger Bástyája:[ak]
„Nem vajúdtam, nem is szültem,
nem neveltem fiakat, sem leányokat!”[al]
5 Tírusz pusztulásának hírére
gyötrődve bánkódik Egyiptom is.
6 Ti parton lakók, meneküljetek Társisba!
Jajgassatok, és sirassátok Tíruszt!
7 Mi lett a híres városotokból?
Mivé lett a vidám Tírusz,
amelynek gyökere az ősidőkbe nyúlik,
s amelynek kereskedői
oly sok távoli vidéken megtelepedtek?[am]
8 Ki határozta el, s vitte véghez Tírusz vesztét,
a koronás város pusztulását,
amelynek kereskedői fejedelmek voltak,
és kalmárait az egész föld tisztelte?
9 Az Örökkévaló, a Seregek Ura, ő határozott így,
hogy megalázza a büszkék dicsekedését,
s megszégyenítse,
akiket nagyra tartanak a földön.
10 Szabad vagy már, Társis népe,
mint a gátak nélküli folyó!
Lehullott rólad, s nem szorítja derekad
Tírusz öve többé.
11 Kinyújtotta karját az Örökkévaló a tenger fölé,
és királyságokat döntött le.
Parancsolt a népeknek,
hogy pusztítsák el Tíruszt és környékét,
s annak összes erődítményét.
12 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Szidón, te szűz,[an] nem fogsz többé örülni,
mert ellenségeid letaposnak!
Kelj fel, menekülj át Ciprus szigetére,
de ott sem lelsz nyugalmat!”
13 Nézzétek a káldeusok országát!
Hogy elpusztult!
Nincs többé!
Asszíria megostromolta Babilont,
földig rombolta palotáit,
elvadult pusztasággá tette.
14 Jajgassatok tíruszi hajósok!
Sírjatok, kik Társisból tértek haza,
mert elpusztult Tírusz erődítménye!
15 Tíruszra akkor a feledés homálya borul,
s így marad hetven évig: elfeledve,
egy király éveinek száma szerint.
Azután ismét felkel Tírusz,
mint az ének mondja:
16 „Fogd a citerát és énekelj,
járd körül a várost,
te rég elfeledett szajha!
Pengesd csak citerád,
énekeld a régi dalokat,
hátha emlékszik még rád valaki!”
17 Mikor letelik a hetven év, az Örökkévaló ismét talpra állítja Tíruszt. Az pedig megint kereskedni fog a világ összes országával, mint azelőtt — akárcsak az idős prostituált, aki folytatja mesterségét, és megkapja bérét. 18 De Tírusz akkor már az Örökkévalónak fogja szentelni a nyereségét. Nem gyűjti többé vagyonát kincstárába, hanem azokat szolgálja vele, akik az Örökkévaló jelenlétében élnek. Arra használja majd nyereségét, hogy az Örökkévaló szolgáinak bőségesen legyen mit enniük, és szép ruhákba öltözzenek.
Látomás a föld pusztulásáról
24 Nézzétek! Az Örökkévaló elpusztítja a földet,[ao]
felforgatja, lakatlan pusztává teszi,
s lakóit szétszórja mindenfelé.
2 Olyanná lesz a közember, mint a pap.
Szolga és ura nem különbözik többé,
sem a szolgaleány és asszonya.
Egyforma lesz akkor vevő és eladó,
adós és hitelező,
aki kölcsönkér, s aki kölcsönad.
3 Bizony, elpusztul a föld,
egészen elpusztul!
Kifosztják, teljesen kifosztják,
és csupasz pusztaság marad!
Az Örökkévaló parancsolta így!
4 Gyászol a föld,
elhervad minden virága,
gyászol az egész világ,
lakossága megfogyatkozik,
elsorvad a nagy vezetők ereje-hatalma is.
5 Megrontották, beszennyezték lakói a földet,
mivel az Örökkévaló tanításával nem törődtek,
parancsainak nem engedtek,
megtörték az örök szövetséget.
6 Ezért átok emészti meg a földet,
lakosai bűnhődnek bűneikért.
Ezért megégnek a föld lakói,
és csak kevesen maradnak meg.
7 Gyászol a bor is,
mert elszárad a szőlő,
akik egykor vigadoztak,
most csak sóhajtoznak.
8 Elhallgat a csörgődob,
megszűnik az örömteli zsivaj,
nem szól a hárfa vidám hangja.
9 Nincs többé baráti borozás,
sem nótaszó,
keserű lett még az édes aszúbor is.
10 A városban teljes a zűrzavar,
semmi sem működik,
minden kaput bezártak,
senki sem mer ki-, vagy bemenni.
11 Az utcákon borért kiáltoznak,
de minden öröm elszállt,
minden vidámság elköltözött.
12 Csak romok maradtak a városban,
még a kapukat is szétzúzták.
13 Így lesz az egész földön,
szerte a világon a nemzetek között:
mint az olajfa szedése után,
vagy a szüret végén,
mikor a maradék szőlőt szemezgetik.
Az Örökkévalót dicsérik nyugattól keletig
14 Nyugaton mégis ujjonganak,
s az Örökkévaló nagyságát dicsérik hangosan.
15 Dicsérjétek hát az Örökkévaló nevét keleten is,
dicsérjétek Izráel Istenét, ti nemzetek,
a tenger távoli partjain és szigetein!
16 Még a föld széléről is imádat énekét hallani:
„Dicsőség az Igazságos Istennek!”
De én azt mondom: Jaj nekem!
Végem van! Végem van!
Mert a hitetlen áruló
mindenkit becsap és elárul,
hűtlenség hűtlenséget követ!
17 A föld lakóit rettegés ejti csapdába,
verembe esnek mindannyian.
18 Mert aki menekül a veszedelem hírére,
verembe esik.
Aki a veremből kimászik,
azt csapda fogja meg.
Megnyílnak az ég zsilipjei,
s a föld a gyökeréig megremeg.
19 Bizony, egészen megromlik a föld,
recsegve-ropogva inog,
hevesen rázkódik, meghasad,
s minden széthullik, ami rajta van.
20 Tántorog a föld, mint a részeg,
dülöngél, mint kunyhó a viharban.
Lakóinak bűne nehezedik rá,
ezért összedől,
s nem kel fel többé soha.
21 Azon a napon az Örökkévaló elszámol
az ég seregével[ap] fenn a magasban,
és számon kéri a földi királyokat lenn a földön.
22 Összegyűjti, mint rabokat a börtönbe[aq],
s bezárja őket jó erősen.
Hosszú idő után majd ismét előveszi,
és megbünteti őket.
23 Akkor elsápad a Hold,
szégyenkezik a Nap,
mert az Örökkévaló, a Seregek Ura
trónra lép Sion hegyén,
dicső királyként uralkodik
vezetőivel együtt Jeruzsálemben.
Istent dicsérő ének
25 Örökkévaló, én Istenem!
Dicsérem neved és magasztallak,
mert csodákat tettél,
melyeket régen elhatároztál,
biztos kézzel vitted véghez terveidet!
2 Nagy városokat leromboltál,
erős várakat romhalmazzá tettél,
kőrakás maradt csak belőlük.
Az idegenek büszke várkastélyát ledöntötted,
fel sem épül soha többé.
3 Félnek téged az erős népek,
hatalmas nemzetek városai tisztelnek és dicsérnek.
4 Erős vára lettél a szegénynek,
biztos védelme a kiszolgáltatott gyengének,
mint hűs árnyék déli hőségben,
mint menedék a viharban;
pedig az erőszakosok haragja úgy zúdult ránk,
mint szélvihar a kőfalra,
5 mint tűző déli napsugár a sivatagra.
Megalázod az idegeneket,
büszke zajongásukat elhallgattatod.
Mint sűrű felhő árnyéka a hőséget,
elnyomóink diadalénekét megszünteted.
Nagy lakoma a Sion hegyén
6 Az Örökkévaló, a Seregek Ura
lakomát készít ezen a hegyen,
vendégséget minden népnek.
Nagy lakomát finom ételekből,
válogatott fogásokból, ízes falatokból,
erős letisztult aszúborból.
7 Megszabadítja az Örökkévaló a népeket
ezen a hegyen a sötét takarótól,
amely arcukat befedte,
a fekete gyászlepeltől,
amely az összes nemzetet beborította.
8 Bizony, elveszti a halált örökre,[ar]
s arcukról minden könnyet letöröl Uram, az Örökkévaló!
Népét megszabadítja szégyenétől az egész földön.
Így lesz, mert az Örökkévaló mondja ezt!
9 Azon a napon így énekelnek a megszabadultak:
„Nézzétek! Ő a mi Istenünk, akit vártunk,
benne bíztunk, hogy megment!
Ő az Örökkévaló, akire vártunk!
Örvendezzünk és ujjongjunk szabadítónknak,
10 mert az Örökkévaló fölöttünk tartja kezét ezen a hegyen!
Moábot[as] pedig a saját helyén a sárba tapossa,
mint szalmát a trágyadombon.
11 S bár Moáb kiterjeszti karjait,
mint az úszó, hogy el ne merüljön,
az Örökkévaló mégis megalázza őket,
akárhogy igyekeznek is.
12 Városaik magas kőfalát lerontja,
büszkeségét porig alázza,
kevélységét pedig a földig rombolja.”
Dicsőítő ének
26 Azon a napon ezt az éneket énekelik Júda földjén:
Erős a várunk,
mert az Örökkévaló szabadítása
annak kőfala és bástyája!
2 Nyissátok ki a kapukat,
hadd vonuljon be az igazságos nép,
amely hűséges maradt Istenéhez!
3 Megőrzöd őket teljes békességben,
mert szívük állhatatosan bízik benned, Örökkévaló!
4 Bízzatok hát benne örökké,
mert Jah Jahve[at] a Kősziklánk örökké!
5 Mert leszállította a magasan lakókat,
a büszke várost porig alázta,
földig rombolta falaikat,
kevélységüket ízzé-porrá zúzta.
6 Bizony, a gyengék lába tapossa romjaikat,
a szegények taposnak rajtuk!
Zsoltár
7 Egyenes az igazságos ösvénye,
mert te egyengeted azt, Örökkévaló,
aki magad is igazságos vagy.
8 Téged várunk, hogy igazíts helyre bennünket,
hiszen tanításodat követjük.
Egész lelkünk utánad vágyakozik,
és nevedre emlékezünk.
9 Lelkem hozzád kívánkozik éjjelente,
szellemem sóvárogva keres téged,
mert ha ítéletet tartasz a földön,
igazságosságra tanítod lakóit.
10 De ha jól bánsz az istentelennel,
soha nem tanul igazságosságot,
még az igazak földjén is vétkezik,
és nem tiszteli az Örökkévaló fenségét.
11 Felemelted karodat, hogy megbüntesd őket,
de ők nem látják,
nem törődnek vele.
Hadd lássák hát meg,
hadd tudják meg,
milyen féltőn szereted[au] néped,
és szégyenkezzenek!
Tűz eméssze meg ellenségeidet!
12 Örökkévaló, te szerzel nekünk békességet,
hiszen amit csak elértünk,
valójában mind te vitted véghez.
13 Örökkévaló! Istenünk,
idegen urak uralkodtak rajtunk,[av]
mégis egyedül téged tisztelünk és dicsérünk.
14 Ők már halottak, nem élnek,
csak árnyak, nem kelnek fel többé.
Megbüntetted és elpusztítottad őket,
még emléküket is eltörölted.
15 De népünket megszaporítottad, Örökkévaló,
népünket megsokasítottad,
így dicsőítetted meg magad!
Országunk határait kiterjesztetted.[aw]
16 Nyomorúságunkban téged kerestünk, Örökkévaló,
mikor megfenyítettél, suttogva imádkoztunk,
lelkünket kiöntöttük előtted.
17 Mint vajúdó asszony, közel a szüléshez,
hozzád kiált kínjai között
— olyanok voltunk előtted, Örökkévaló.
18 Bizony, mi is vajúdtunk, mint a terhes asszony,
de csak szelet szültünk.
Nem jöttek világra új lakosok,
nem hoztunk szabadulást a földre.
19 Halottaink életre kelnek,
a holtak újra talpra állnak.
Ébredjetek, akik porban fekszetek,
ujjongva kiáltsatok, és énekeljetek!
Mert a ragyogó hajnali harmat,
amely tőled száll a földre, Örökkévaló,
az élet harmata,
s visszaadja a föld a megholtakat.[ax]
Ítélet közeledik
20 Figyelj rám, népem:
menjetek be házaitokba,
zárkózzatok be szobáitokba!
Rejtőzzetek el egy kis időre,
amíg az Örökkévaló haragja elvonul!
21 Mert kijön helyéről,
hogy számon kérje a föld lakóitól vétkeiket.
A föld pedig felmutatja a megöltek vérét,
s nem rejti el többé a meggyilkoltakat!
27 Azon a napon az Örökkévaló kivonja
éles, erős és hatalmas kardját,
és a Leviátán[ay] ellen fordítja.
Megbünteti őt, a gyors és tekergő kígyót:
megöli a tengerben lévő szörnyet.
Ének az Örökkévaló szőlőjéről
2 Azon a napon énekeljetek az Örökkévaló kedves szőlőskertjéről:
3 „Én, az Örökkévaló, művelem és őrzöm kertemet,
szüntelen gondozom, idejében öntözöm,
éjjel-nappal őrködöm felette,
hogy senki se bántsa.
4 Nincs bennem harag,
de aki töviseket és gyomokat hoz kertembe,
harcba szállok az ellen,
s a gazzal együtt elégetem!
5 De ha megragadja a kezem,
oltalmamra bízza magát,
s békét köt velem, megmenekülhet.
Hát kössön békét velem!
6 Mikor ők eljönnek,
Jákób népe gyökeret ver,
Izráel kivirul, kivirágzik,
a földkerekséget betöltik gyümölcsükkel.”
Az Örökkévaló újra összegyűjti Izráelt
7 Vajon úgy verte Izráelt az Örökkévaló,
ahogy azokat, akik Izráelt verték?
Úgy öldökölte saját népét,
mint azokat, akik népét öldökölték?
8 Mértékletesen fenyítetted népedet, Uram,
mikor száműzetésbe küldted:
így pereltél vele.
Elfújtad, elsodortad őket,
mint a viharos keleti szél.
9 Amikor megbocsátja az Örökkévaló Jákób népének vétkét,
a megbocsátás gyümölcse az lesz,
hogy a nép apróra töri a bálványok oltárait,
szobraikat és oszlopaikat ledönti.
10 Mert az erős várost elhagyják lakói,
magányosan pusztul, elfelejtik,
sivár lesz és néptelen, mint a sivatag.
A helyén tehenek legelnek,
lerágják a bokrokat, heverésznek.
11 Majd asszonyok jönnek,
rőzsét gyűjtenek,
száraz ágakat, tűzrevalónak.
Jaj, elpusztul ez a föld,
mert lakói értelmetlenek!
Ezért nem kegyelmez nekik Teremtőjük,
nem irgalmaz nekik Alkotójuk.
12 Azon a napon az Örökkévaló kicsépeli búzáját
az egész földön,
az Eufrátesztől Egyiptom patakjáig.[az]
Bizony, összegyűjti Izráel fiait,
szemenként, mint a búzát!
13 Azon a napon felharsan a sófár erős hangja:
visszajönnek, összegyűlnek megint,
akik egykor szétszóródtak és nyomuk veszett
Asszíriától Egyiptomig.
Együtt imádják az Örökkévalót
Jeruzsálem szent hegyén.
Prófécia Samária pusztulásáról
28 Jaj neked, büszkeség koszorúja!
Jaj nektek, Efraim[ba] részegei!
Jaj a dicsőséges és gyönyörű városnak,[bb]
mely hervadó virágkoszorú
a részegesek gyümölcstermő völgyének a fején!
2 Jaj nektek, mert az Úr egy erőset küld,
egy hatalmast hoz ellenetek!
Mint a pusztító zivatar,
tomboló jégeső,
szélvihar és árvíz
— földre sújtja őket erős kezével.
3 Bizony, sárba tapossa akkor
Efraim részegeseinek büszke koszorúját!
4 A dicsőséges és gyönyörű város,
a hervadó virágkoszorú a gyümölcstermő völgy fején
úgy jár, mint a füge első termése:
alig veszik kézbe, máris lenyelik!
5 Azon a napon az Örökkévaló, a Seregek Ura lesz
a dicsőséges korona,
a szépséges koszorú
népe maradékának!
6 Ő lesz az igazság szelleme azokban,
akik uralkodnak és ítélnek.
Ő lesz az ereje azoknak,
akik visszaverik az ellenséget,
és megvédik a város kapuit.
A hűtlen papok és hamis próféták
7 Még ezek is ittasan tántorognak,
részegen támolyognak,
részeg minden pap és próféta,
összezavarodtak a bor miatt,
ingadoznak az ital miatt.
Nem értik meg a látomást,
bizonytalankodnak, mikor dönteni kellene.
8 Asztalaikat okádás mocska borítja,
egy tenyérnyi hely sem maradt tiszta.
9 Kit fognak ezek bölcsességre tanítani?
Kivel akarják megértetni az üzenetet?
Talán kisdedekkel,
akiket éppen elválasztottak?
Vagy csecsemőkkel,
akiket anyjuk még szoptat?
10 Mert „parancsra új parancs,
szabályra új szabály,
parancsra új parancs,
szabályra új szabály,
még egy kicsi, még egy kicsi…”.[bc]
— tanításuk ebből áll.
11 Ezért az Örökkévaló dadogók ajkával és idegen nyelveken szól majd e néphez. 12 Mert ezt mondta nekik régen: „Itt az igazi nyugalom és megpihenés! Nálam a felüdülés a megfáradtaknak!”
De nem akarták meghallani, 13 s az Örökkévaló beszédét így értették:
„Parancsra új parancs,
szabályra új szabály,
parancsra új parancs,
szabályra új szabály,
még egy kicsi, még egy kicsi…”.
Emiatt jártukban megbotlanak, hanyatt esnek, összetörnek, csapdába esnek, és fogságba kerülnek!
Az Örökkévaló leteszi Sionban az alapkövet
14 Halljátok meg az Örökkévaló szavát, ti gúnyolódók, akik Jeruzsálemben e népet vezetitek! 15 Azt mondtátok:
„Szövetséget kötöttünk a halállal,
megegyeztünk a Seollal:
ha eljön a pusztító áradat,
minket ugyan el nem ér!
Mert a hazugság lesz a menedékünk,
elrejtőzünk a hamisságban.”
16 Ezért azt üzeni nektek az Örökkévaló Isten:
„Nézzétek! Én magam helyezek el
Sionban egy alapkövet.
Kipróbált ez a kő,
az épület drága sarokköve,
biztos alap, amely meg nem inog.
Aki benne bízik, nem csalódik soha.[bd]
17 Erre építkezem,
az ítélet kezemben a mérőzsinór,
függőónom[be] az igazságosság.
De jégeső söpri el a hazugság-menedéket,
áradás sodorja el a hamisság-rejteket!
18 Szövetségetek a halállal mit sem ér,
egyezségetek a Seollal meg nem áll,
mert a pusztító áradat bizony elborít,
a földre tipor titeket is!
19 Valahányszor eljön az áradat,
elér benneteket!
Eljön minden reggel,
eljön délben, vagy éjjel.
Micsoda rettegés zuhan reátok,
amikor mindez beteljesül,
és végre megértitek!
20 Úgy jártok, mint a példázat mondja:
»Rövid az ágy, hogy kinyújtózz benne,
keskeny a takaró, hogy betakarjon.«”
21 Mert az Örökkévaló felkel, és harcolni fog,
mint egykor a Perácim-hegyen,
megharagszik, mint a Gibeon-völgyben,[bf]
és szokatlan dolgot tesz.
Véghezviszi tervét,
amely mindenkit meglep.
22 Most azért ne gúnyolódjatok!
Különben köteleitek még szorosabbak lesznek,
mert hallottam, hogy Uram, a Seregek Ura
véglegesen határozott felőletek:
egész országotokra pusztulást rendelt,
visszavonhatatlanul!
Példázat a földművesről
23 Figyeljetek rám!
Értsétek meg, amit mondok!
Hallgassatok meg figyelmesen!
24 Mikor a földműves vetni akar,
szüntelen csak szántja-e földjét?
Folyton-folyvást barázdákat hasít,
egész nap csak boronál?
25 Ugye, hogy nem?
Amint végzett a szántással, boronálással,
azonnal vetéshez lát!
Elveti a magokat:
fekete és illatos köményt,
búzát és árpát, szép sorban,
majd tönkölyt a tábla szélére,
mindent a maga helyére.
26 Mert így tanította Istene,
így szoktatta őt rendre.
27 Hiszen a fekete köményt
nem súlyos cséplőszánnal csépelik.
Az illatos köményt sem
a szekér kerekével törik össze.
Kézzel csépelik a fekete köményt,
és pálcával verik ki az illatos köményt.
28 Vajon összetörik-e csépléskor a gabonamagot?
Semmiképpen!
Csépelik ugyan, de nem örökké.
Bár megjáratják rajta a cséplőszekeret,
és tapossák a lovak,[bg]
de össze nem törik,
csak a magját csépelik ki.
29 Ez a példázat is az Örökkévalótól, a Seregek Urától származik,
aki fölülmúlhatatlan bölcsességben,
és ellenállhatatlan tervei véghezvitelében!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center