Bible in 90 Days
14 Akik bálványokban bíznak, mind ostobák!
Megszégyenülnek az aranyművesek,
mert kezük munkája tehetetlen,
csak öntött fém az,
nincs benne lehelet,[a]
15 nem jó semmire, hitvány és hamis.
Elpusztul minden bálvány,
mikor az Örökkévaló ítéletet tart fölöttük.
16 De nem ilyen Jákób Istene![b]
Ő teremtette a mindenséget,
s Izráel népét magának választotta örökségül.
Örökkévaló, Seregek Ura — ez az ő neve!
Közeleg a száműzetés!
17 Szedjétek össze holmitokat,
vegyétek vállaitokra batyutokat,
ti, akik az ostromlott városokban éltek!
18 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Most messzire hajítom parittyámból e föld lakosait,
és szenvedést hozok rájuk,
hogy tanuljanak belőle!”[c]
19 Jaj nekem, hogy összetörtem!
Súlyos a sebem, gyógyíthatatlan,
de ez a büntetésem,
el kell viselnem!
20 Sátramat összedöntötték,
köteleit elvagdalták,
gyermekeim elmentek,
többé nem látom őket!
Nincs, aki felállítsa hajlékomat,
újra kifeszítse sátramat.
21 Ostobák voltak a pásztorok,
mert nem keresték az Örökkévaló tanácsát,
ezért vallottak kudarcot,
s egész nyájuk szétszóródott.
22 Halljátok a zúgást?
Figyeljétek, hogy erősödik!
Észak felől[d] támad, arról közeledik.
Bizony, elpusztítja az áradat Júda városait,
sakálok tanyája lesz belőlük![e]
23 Ó, Örökkévaló, tudom, hogy az ember nem ura sorsának,
halandó nem irányíthatja a saját lépteit!
24 Fenyíts meg, Örökkévaló, de igaz mértékkel,
ne haragodban,
nehogy egészen megsemmisíts!
25 Izzó haragod tüzét öntsd az idegen nemzetekre,
akik nem ismernek, s nem tisztelnek téged,
mert ők pusztították el Jákób népét,
lerombolták lakóhelyét,
egészen megemésztették.
A Szövetség megtörése
11 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz:
2 „Figyelj arra, amit a Szövetség szavai jelentenek, és mondd el Jeruzsálem polgárainak és Júda többi lakóinak! 3 Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, Izráel Istene: Átkozott legyen, aki nem tartja meg a Szövetséget, 4 amelyet akkor parancsoltam őseiteknek, amikor kihoztam őket Egyiptomból, a »vasolvasztó kohóból«.[f] Azt mondtam nekik: Hallgassatok rám, tegyétek meg, amit mondok nektek, és engedelmeskedjetek parancsaimnak, hogy népemmé legyetek, én pedig Istenetekké legyek.
5 Azért mondtam ezt, hogy beteljesítsem az őseiteknek esküvel adott ígéretemet: hogy nekik adjom a tejjel-mézzel folyó földet — azt, amelyen ma laktok.”
Én pedig azt válaszoltam: Ámen, Örökkévaló!
6 Az Örökkévaló ezt mondta nekem: „Hirdesd ki ezt az üzenetet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin: Engedelmesen figyeljetek arra, amit a Szövetség szavai jelentenek, és éljetek aszerint! 7 Mert attól a naptól fogva, amelyen kihoztam őseiteket Egyiptomból, mind a mai napig újra meg újra figyelmeztettem őseiteket, és most titeket is, hogy hallgassatok rám, és engedelmeskedjetek! Idejében figyelmeztettem őket, 8 de nem hallgattak rám, s nem akartak engedelmeskedni. Inkább gonosz szívük kívánságait követték. Emiatt beteljesítettem rajtuk e Szövetség igéit, amelyről azt parancsoltam nekik, hogy teljesítsék azokat, de nem tartották meg.”
9 Azt mondta nekem az Örökkévaló: „Júda népe és Jeruzsálem lakossága titokban összefogott ellenem. 10 Megint ugyanazokat a bűnöket követik el, mint őseik, akik nem akartak rám hallgatni. Újra más isteneket imádnak, s azokat követik. Bizony, Izráel és Júda népe egyaránt megtörte a Szövetséget, amelyet őseikkel kötöttem.
11 Emiatt olyan veszedelmet hozok rájuk, amelyből nem menekülhetnek — mondja az Örökkévaló. — Ha kiáltanak is hozzám segítségért, nem fogom meghallgatni. 12 Akkor majd Júda városai és Jeruzsálem lakói nagy nyomorúságukban azokhoz az istenekhez kiáltanak segítségért, akiknek tömjénfüsttel áldoztak, de azok egyáltalán nem segítenek rajtuk. 13 Hiszen annyi istenetek van, ahány város Júdában, és annyi oltárotok az utálatos bálványaitoknak és Baálnak, ahány utca van Jeruzsálemben!
14 Te pedig, Jeremiás, ne imádkozz ezért a népért, ne könyörögj, se ne járj közben értük, mert úgysem hallgatom meg segélykiáltásukat, amikor majd bajba kerülnek!”
A zöldellő olajfa pusztulása
15 „A nép, amelyet szeretek, gonoszságokat követett el. Mi keresnivalójuk van hát házamban? Azt képzelik, fogadalmakkal és áldozatokkal elkerülhetik a büntetést, s majd örülhetnek gonoszságaikban?”
16 Egykor az Örökkévaló szép termetű, jó gyümölcsű, zöldellő olajfának nevezett téged! De most, nagy vihar mennydörgésénél tűzbe borítja koronádat, és letördeli ágaidat![g] 17 Az Örökkévaló, a Seregek Ura ültetett el téged, s ő mondott ítéletet fölötted a sok gonoszság miatt, amelyeket Izráel és Júda népe elkövetett. Bizony megharagították az Örökkévalót, mert Baálnak áldoztak!
Jeremiást meg akarják ölni a saját falujában
18 Az Örökkévaló mutatta meg nekem, így tudtam meg, hogy mit terveznek Anatótban[h] ellenem. 19 Olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet a vágóhídra visznek. Nem sejtettem, hogy gonosz terveket szőnek ellenem: „Vágjuk ki ezt a fát gyümölcsével együtt! Vágjuk ki az élők közül, még a nevét se emlegessék többé!”
20 Akkor ezt mondtam az Örökkévalónak:
Örökkévaló, Seregek Ura, aki igazságosan ítélsz,
megvizsgálod a szíveket és gondolatokat,
hozzád fordulok panaszommal,
állj bosszút rajtuk, kérlek!
21 Anatót lakói az életemre törtek: azt mondták, hogy ne prófétáljak az Örökkévaló nevében, különben saját kezükkel ölnek meg.
22 Akkor az Örökkévaló, a Seregek Ura ezt mondta nekem: „Megbüntetem őket! Az ifjakat fegyver öli meg, a gyerekek pedig éhen halnak. 23 Senki sem marad életben közülük, mert veszedelmet hozok Anatót lakóira, amikor eljön megbüntetésük ideje.”
Jeremiás könyörgése
12 Örökkévaló, te igazságos vagy,
s mikor perelek veled,
mindig neked van igazad,
mégis, hadd panaszkodjak neked!
Miért boldogulnak az istentelenek?
Miért virágoznak a csalók?
2 Hiszen te ültetted el őket,
azért vertek gyökeret,
növekednek, és gyümölcsöt teremnek.
Folyton téged emlegetnek,
pedig szívük távol van tőled.
3 Te jól ismersz, Örökkévaló,
látod minden lépésemet,
megvizsgáltad szívemet, hűségemet!
Válaszd külön ezeket az istenteleneket,
mint a levágásra szánt juhokat!
Készítsd őket a megöletés napjára!
4 Meddig kell még a földnek gyászolnia miattuk?
Miért kell a legelők füvének kiszáradnia gonoszságukért?
Miattuk pusztulnak még a vadak és a madarak is,
mert ők azt mondják:
„Isten nem látja, mi lesz velünk!”
Az Örökkévaló válaszol
5 „Jeremiás, ha belefáradsz, mikor gyalogosokkal futsz,
hogyan fogsz akkor a lovasokkal versenyezni?
Ha a sík mezőn is elesel,
mit teszel majd a Jordán melletti sűrű bozótban?
6 Hiszen a saját rokonságod
és testvéreid is ellened beszélnek,
tele torokkal rosszat kiabálnak.
Ne higgy nekik,
még ha kedvesen is szólnak!”
Az Örökkévaló panasza elpusztult birtoka miatt
7 „Elhagytam házamat,
magára hagytam birtokomat[i],
lelkem örömét, választott népemet
ellensége kezébe adtam!
8 Népem ellenem fordult,
vadul ordít rám,
mint a bozótból támadó oroszlán,
ezért én is elfordultam tőle.
9 Olyanná lett népem,
mint az elhullott préda a pusztában,
keselyűk s hiénák gyülekeznek körülötte.
Gyertek mind, mezei vadak,
szaggassátok, egyétek!
10 Drága szőlőskertemet sok pásztor[j] taposta,
kedves birtokomat kegyetlenül pusztította,
gyönyörű kertemet kietlen pusztává tette.
11 Feldúlták, tönkretették,
s most gyászol az egész föld.
Bizony, elpusztult az ország,
nincs, aki gondját viselné.
12 A pusztában minden kopár hegytetőre pusztítók jöttek,
mert az Örökkévaló fegyvere gyilkol az országban mindenütt.
Senki sincs biztonságban.
13 Búzát vetettek, de tövist aratnak,
sokat fáradoznak, mégsem boldogulnak,
aratáskor keservesen csalódnak,
az Örökkévaló izzó haragja miatt.”
Az Örökkévaló ígérete Izráel szomszédainak
14 Ezt mondja az Örökkévaló: „Izráel gonosz szomszédai kezet vetettek arra, amit népemnek adtam örökségül. Emiatt gyökerestül kitépem ezeket a népeket földjükből, és Júda népét is kigyomlálom közülük. 15 De miután kitépem őket, ismét könyörülök rajtuk, és újra visszaviszem őket a saját földjükre: mindegyiket a maga örökségébe. 16 Azután pedig megtanulják népemtől, hogyan esküdjenek nevemre: »Az élő Istenre esküszöm«, és megtanulják, hogyan éljenek tetszésem szerint. Igen, ahogy egykor rosszra tanították népemet, hogy Baálra esküdjenek, úgy tanítja népem őket a jóra.
17 Azt a nemzetet pedig, amely mégsem akarja követni népemet, végérvényesen kiirtom és elpusztítom — mondja az Örökkévaló.”
Példázat az övről
13 Ezt parancsolta nekem az Örökkévaló: „Jeremiás, menj, vásárolj egy lenből szőtt övet, majd kösd a derekadra, de vízbe ne mártsd!”
2 Meg is vettem az övet, és a derekamra kötöttem, ahogy az Örökkévaló mondta.
3 Majd másodszor is szólt hozzám az Örökkévaló: 4 „Készülj az útra! Az övet, amelyet vettél, kösd a derekadra, s így menj el Perátba![k] Ott rejtsd el az övet egy sziklahasadékba.”
5 Akkor elmentem Perátba, és ott elrejtettem az övet, ahogy az Örökkévaló parancsolta.
6 Hosszú idő múlva az Örökkévaló ezt mondta: „Indulj útnak, menj el Perátba, és hozd vissza az övet, amelyről mondtam, hogy rejtsd el.”
7 Úgy is tettem: elmentem Perátba, megkerestem, és elővettem az övet a rejtekhelyről. De lám, az öv teljesen tönkrement, és használhatatlan lett.
8 Ekkor így szólt hozzám az Örökkévaló: 9 „Látod, Jeremiás? Ahogyan ez az öv teljesen tönkrement, ugyanúgy fogom megsemmisíteni Júda kevélységét és Jeruzsálem mérhetetlen büszkeségét! 10 Ez a gonosz nép nem akar szavamra hallgatni, hanem a saját szíve kívánságait követi, más istenek nyomába szegődik, azokat imádja és szolgálja! Emiatt ők is olyanok lesznek, mint ez a teljesen elrohadt és használhatatlan öv! 11 Ahogy a férfi szorosan a derekára köti övét, úgy kötöttem én is magamhoz egész Izráel és Júda népét — mondja az Örökkévaló. — Azt akartam, hogy saját népemmé legyenek, nevem dicsőségére, dicséretem és tiszteletem növelésére, de ők nem hallgattak rám.”
Példázat az összetört boroskorsókról
12 „Jeremiás, mondd Júda népének: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, Izráel Istene: Minden boroskorsót meg kell tölteni borral!
Erre majd azt válaszolják neked: »Tudjuk mi azt jól, hogy minden boroskorsót meg kell tölteni borral!«
13 Akkor mondd nekik: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: Nézzétek! Én fogom színig tölteni e föld minden lakóját részegséggel — még a királyokat is, akik Dávid trónján ülnek, meg a papokat, prófétákat, és Jeruzsálem minden lakóját. 14 Azután egymáshoz csapom és összetöröm őket — apákat és fiaikat is — mondja az Örökkévaló. Nem könyörülök rajtuk, nem kímélem őket, nem irgalmazok, hanem elpusztítom mindet!”
Figyelmeztetés a büszkeség ellen
15 Figyeljetek rám, mert az Örökkévaló szólt,
ne forduljatok el büszkén,
hallgassatok meg!
16 Adjatok dicsőséget az Örökkévalónak, Isteneteknek!
Dicsőítsétek őt,
mielőtt sötétséget borít rátok,
mielőtt lábatok megbotlik a sötét hegyeken!
Mert világosságra vártok,
de ő sötét éjszakává teszi azt,
a halál árnyékát borítja rátok!
17 Ha nem hallgattok rám,
titokban siratlak titeket,
sírok büszkeségetek miatt.
Keservesen megsiratlak,
könnyeim megáradnak,
mert az Örökkévaló nyáját[l] fogságba hajtják!
18 Mondd meg a királynak és az anyakirálynőnek:
„Alázkodjatok meg, és maradjatok veszteg,
mert dicsőségetek koronája leesik fejetekről!
19 Júda déli városait már körülzárta az ellenség,
nincs, aki felszabadítsa őket.
Júda egész népét száműzetésbe hurcolják,
mind fogságba kerülnek!”
20 Nézd, Jeruzsálem, ellenség jön észak felől![m]
Hová lett a rád bízott gyönyörű nyáj,
hová lettek juhaid[n]?
21 Mit felelsz majd az Örökkévalónak,
ha számon kéri rajtad nyáját?
Hiszen neked kellett tanítanod az ő népét,
vezetőid vezették őket!
Bizony, rád tör akkor a veszedelem,
mint szülési fájdalmak a terhes asszonyra.
22 Csodálkozva kérded majd:
„Miért teszik ezt velem?”
Tudd meg, hogy bűneid sokasága miatt
tépik le ruháidat,
s követnek el rajtad erőszakot!
23 Vajon meg tudja-e változtatni bőre színét a szerecsen,
vagy letörölheti-e foltjait a párduc?
Hát te, Jeruzsálem, meg tudsz-e változni valaha,
hisz’ már annyira megszoktad a gonoszságot?
24 „Bizony, szétszórlak titeket,
mint polyvát a sivatagi forgószél!
25 Ez a sors vár rátok, ezt érdemlitek tőlem
— mondja az Örökkévaló —,
mivel rólam elfelejtkeztél, Jeruzsálem,
s inkább hazugságokban bíztál!
26 Én magam büntetlek meg,
s arcodra borítom szoknyádat,
hogy megszégyenítselek a népek előtt!
27 Mert jól láttam utálatos bűneidet,
mikor a dombokon és a mezőkön
más istenek után futkostál,
mint ahogy a férfi más felesége után vágyik,
vagy a mén a kanca után nyargal.”
Jaj neked, Jeruzsálem!
Meddig maradsz még ilyen tisztátalan?
Pusztító aszály közeleg
14 Az Örökkévaló ezt mondta Jeremiásnak az aszályról:
2 „Gyászba borul Júda,
szenvednek városai,
gyászruhában a földre ülnek lakói,
Jeruzsálem segélykiáltása felszáll az égre.
3 A város fejedelmei hiába küldik vízért szolgáikat,
üres vödrökkel térnek azok vissza,
cseppnyi víz sem maradt már a ciszternákban.
Mind csalódott, tanácstalan,
szégyenében fejét betakarja.
4 A földműves eső híján
nem készül a vetéshez,[o]
csüggedten ül,
s szégyenében fejét betakarja.
5 Még a szarvasünő is elhagyja borját, ha megellik,
mert nincs fű a mezőn.
6 A vadszamarak a hegytetőn esőre várnak,
a szelet szimatolják, mint a sakálok,
az éhségtől már alig látnak.”
7 Bűneink ellenünk tanúskodnak,
elismerjük vétkeinket,
bizony vétkeztünk ellened, Örökkévaló!
Mégis kérünk, nagy nevedért
bánj velünk kegyelmesen!
8 Te vagy Izráel egyedüli reménye,
szabadítója a nyomorúság idején!
Miért bánsz velünk úgy, mint egy jövevény,
mint átutazó idegen,
aki csak egy éjjelre tér be hozzánk?
9 Miért lettél olyan, mint aki tehetetlen,
mint a harcos, aki nem tud megmenteni minket?
De te mégis velünk vagy, Örökkévaló!
Nevedet viseljük,
ne fordulj el tőlünk!
10 Ezt mondja az Örökkévaló erről a népről: „Mennyire szeretnek ide-oda futkosni, tőlem elfordulni! Nem tudnak lábuknak parancsolni. Ezért már nem kedveli őket az Örökkévaló, hanem számon kéri rajtuk bűneiket, megbünteti vétkeiket!”
11 Nekem pedig azt mondta az Örökkévaló: „Most már ne könyörögj nekem ezért a népért! 12 Ha böjtölnek is, nem hallgatom meg kiáltásukat, ha áldoznak is nekem, nem fogadom el tőlük, hanem elpusztítom őket, fegyver, éhínség és járványok által.”
13 Jaj, Örökkévaló Úr Isten — kiáltottam hozzá —, lásd meg, hogy a próféták egészen mást mondanak Júda népének! Azt hirdetik a te nevedben: „Ne féljetek, fegyvert nem láttok, éhség sem lesz, hanem békességet és biztonságot adok nektek!”
14 „Ezek a próféták hazudnak, amikor az én nevemben prófétálnak — válaszolta az Örökkévaló —, mert nem szóltam hozzájuk, nem bíztam meg, és nem küldtem őket, hogy prófétáljanak. Hazugságot »prófétálnak«, mert azt állítják, hogy tőlem kapták, de ez nem igaz. Varázslás által próbálják a jövőt megtudni, de ez hiábavaló próbálkozás, vagy egyszerűen a saját hazugságaikat »prófétálják«. 15 Ezért azt mondom ezekről a hamis prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, pedig nem küldtem őket! Azt mondják, hogy nem jön ellenség fegyvere, sem éhínség az országra.
Én pedig azt mondom, hogy ezeket a hamis prófétákat bizony éhség és fegyver fogja elpusztítani! 16 De ugyanúgy pusztulnak el azok is, akiknek ők prófétáltak! Igen, Jeruzsálem lakosainak a holttestei szanaszét hevernek majd az utcákon, mert az éhínség és a fegyver végez velük. Senki nem lesz, aki eltemesse őket: ott hevernek majd a férfiak, feleségeik, fiaik és leányaik is, mindannyian! Így zúdítom rájuk gonoszságuk büntetését.”
17 „Te pedig, Jeremiás, ezt mondd nekik:
Éjjel-nappal siratom népemet,
folyton hullanak könnyeim szűz leányomért,[p]
mert szörnyű pusztítás szakadt rá,
súlyos csapások érték őt!
18 Ha a mezőre megyek,
harcban elesettek hevernek mindenütt,
ha a városba,
ott a lakosok éhségtől haldoklanak,
a papok és próféták nem értenek semmit,
úgy bolyonganak a földön.”
19 Ó Uram, hát végleg elvetetted Júda népét?
Egészen megutáltad Siont?
Miért vertél meg bennünket úgy,
hogy számunkra már nincs gyógyulás?
Békességre vártunk,
de nem jött semmi jó,
gyógyulásra vágytunk,
de mindenütt csak rémület és rettegés!
20 Elismerjük gonosz tetteinket, és őseink bűneit,
bizony vétkeztünk ellened mindannyian!
21 Nevedért ne vesd meg,
ne engedd meggyalázni dicsőséged trónját!
Emlékezz meg szövetségedről,
és ne bontsd fel azt!
22 Vajon adnak-e esőt a nemzetek bálványai?
Vagy az ég adja-e a termékeny esőket?
Bizony, te adod az esőt, és minden jót,
te vagy Örökkévaló Istenünk,
benned reménykedünk!
Űzd el e népet a szemem elől!
15 Az Örökkévaló ezt válaszolta nekem: „Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, hogy könyörögjön értük, akkor sem esne meg a szívem ezen a népen! Űzd el őket a szemem elől! Menjenek!
2 Ha pedig ezt kérdik tőled: »Hová menjünk?«
Akkor mondd nekik: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló:
»Akit arra szántam, az betegségben hal meg,
akit arra szántam, azt fegyver öli meg,
akit arra szántam, az éhen hal,
akit pedig arra szántam, azt száműzetésbe hurcolják.
3 Mert ezt a négyféle pusztítót küldöm rájuk:
ellenség fegyverét, hogy ölje őket,
kutyákat, hogy szaggassák őket,
az égi madarakat és mezei vadakat,
hogy a holttestüket egyék.
4 A föld minden országa megrémül,
mikor látják, hogy bánok népemmel,
Manassé[q], Ezékiás fia, Júda királya gonosztettei miatt,
amelyeket Jeruzsálemben művelt.«”
5 „Jaj Jeruzsálem, ki könyörül rajtad?
Ki szán meg, ki vigasztal?
Még a járókelők sem állnak meg,
hogy kérdezzék, hogy vagy.
6 Elhagytál, hátat fordítottál nekem
— mondja az Örökkévaló —,
ezért én is kezemet emelem rád,
és elpusztítalak!
Belefáradtam, hogy újra meg újra
könyörüljek rajtad!
7 Szétszórlak hát titeket a szélben,
mint földműves a polyvát[r].
Kiszórlak benneteket az ország kapuin át
idegen földre.
Gyermektelenné teszem, elpusztítom népemet,
mert nem fordultak vissza hozzám gonosz útjaikról.
8 Özvegyeik többen lesznek,
mint tengerparton a homokszemek.
Anyákra és fiaikra pusztítót hozok fényes délben.
Hirtelen rettegést hozok rájuk,
rémület fogja el szívüket.
9 Még a hétgyermekes anya is összeroskad[s],
és kileheli lelkét,
lemegy a napja délben,
megszégyenül és reménye elvész.
Aki még megmarad,
azt is ellenség fegyverének adom”
— mondja az Örökkévaló.
Jeremiás panasza és az Örökkévaló válasza
10 Jaj anyám, miért is szültél engem?
Miért, hogy mindenki velem pöröl,
velem vitatkozik?
Pedig nem kértem kölcsön senkitől,
s nem is hiteleztem senkinek,
miért átkoznak hát minduntalan?
11 Az Örökkévaló mondta: „A te javadra elküldelek téged!
Bizony, rád hozom ellenségedet a veszedelem idején.
12 Senki sem tudja eltörni a vasat,
de különösen nem az északi vasat, vagy a bronzot.
13 Júda népe, bűneid miatt
országod minden kincsét és gazdagságát
ellenségeidnek adom zsákmányul!
14 Ellenséget hozok rátok olyan földről,
amelyet nem ismertek,
mert haragom fellángolt ellenetek.”
Jeremiás imája
15 Ó, Örökkévaló, te jól ismersz!
Nézz le rám, és jöjj közel!
Állj bosszút értem üldözőimen,
ne várj, amíg elpusztítanak!
Hiszen érted kell gyalázkodásukat viselnem!
16 Mikor szóltál hozzám,
csak úgy ittam szavaidat.
Igéd volt szívem öröme,
és gyönyörűségem,
mert nevedet viselem,
Örökkévaló, Seregek Ura és Istene!
17 Nem forgolódtam a mulatozók társaságában,
nem vettem részt örömükben.
Kezed rám nehezedett,
egyedül ültem,
mert haraggal töltöttél meg.
18 Miért nem szűnik fájdalmam,
miért nem gyógyul be súlyos sebem?
Miért lettél számomra olyan,
mint a kiszáradt patak?
Mint a forrás, amely időnként elapad?
19 Így felelt nekem az Örökkévaló:
„Ha visszatérsz hozzám,
én is visszafogadlak szolgálatomba,
hogy ismét előttem állj.
Ha különválasztod, ami értékes
attól, ami hitvány,
akkor olyan leszel,
mintha szájam lennél.
De ne add be a derekad:
ők térjenek hozzád,
ne te hozzájuk!
20 Én pedig erős bronzfallá teszlek
téged e nép ellen.
Harcolni fognak ellened,
de nem győzhetnek le,
mert én vagyok veled,
hogy megmentselek, és megszabadítsalak
— mondja az Örökkévaló. —
21 Bizony, megmentelek a gonoszok kezéből,
megszabadítalak az erőszakosoktól.”
Jeremiás sorsa, mint jel a népnek
16 Így szólt hozzám az Örökkévaló: 2 „Jeremiás, ne házasodj meg, ne legyenek gyermekeid ezen a helyen!
3 Mert ezt mondja az Örökkévaló a fiúkról és leányokról, akik Júda földjén születnek, és szüleikről, akiktől származnak: 4 Mindannyian halálos betegségben fognak meghalni, de nem siratják el őket, sőt el sem temetik őket. Holttestük úgy fog a földön heverni, mint a trágya a mezőn. Fegyver és éhínség pusztítja el őket, holttestük pedig az égi madarak és mezei vadak eledelévé lesz.”
5 Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Jeremiás, be se tedd a lábadat olyan házba, ahol halottat gyászolnak, ne vegyél részt a siratásban, még csak ne is vigasztald a gyászolókat! Mert lásd, én elvettem a békességemet ettől a néptől — mondja az Örökkévaló —, elvettem kegyelmemet, visszavontam irgalmasságomat. 6 Meghal ebben az országban kicsitől nagyig mindenki, de el sem siratják, meg sem gyászolják őket: senki sem vágja meg magát, vagy nyírja kopaszra fejét miattuk, sőt el sem temetik a halottakat. 7 A gyászolókat senki sem vigasztalja kenyérrel, vagy egy pohár itallal. Még ha apja, vagy anyja hal meg valakinek, őket sem gyászolja meg.
8 De olyan házba se menj be, ahol lakodalmat tartanak, s ne ülj le velük enni-inni! 9 Mert ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Nézzétek, még a ti napjaitokban, a szemetek láttára fogom megszüntetni e helyen az öröm és vidámság hangját, a vőlegény és menyasszony hangját.
10 Amikor pedig mindezt elmondod a népnek, ők majd megkérdezik: »De hát miért mondja az Örökkévaló, hogy ilyen súlyosan megbüntet minket? Mit vétettünk? Miféle bűnt követtünk el Istenünk, az Örökkévaló ellen?«
11 Akkor mondd nekik: »Azért, mert őseitek elhagytak engem — ezt mondja az Örökkévaló —, és más isteneket követtek, azokat imádták és szolgálták. Bizony, elhagytak engem, és nem őrizték meg tanításomat. 12 Ti pedig még őseiteknél is nagyobb gonoszságokat műveltetek! Hiszen lássátok be, mindannyian a saját fejetek után mentek, gonosz szívetek kívánságait követitek, és nem hallgattok rám! 13 Emiatt elhajítalak titeket ebből az országból messze földre, amelyet sem őseitek, sem ti nem ismertek. Ott azután majd éjjel-nappal szolgálhatjátok az idegen isteneket! Nem fogok megkönyörülni rajtatok.«”
Izráel helyreállítása
14 Így szól az Örökkévaló: „Bizony, eljön az idő, amikor szavatokat már nem azzal fogjátok megerősíteni: »Ez olyan biztos, mint ahogy él az Örökkévaló, aki kihozta Egyiptomból Izráel népét.« 15 Inkább ezt mondjátok: »Ez olyan biztos, mint ahogy él az Örökkévaló, aki kihozta Izráel népét az északi földről és mindazokból az országokból, ahová szétszórta őket.« Mert én valóban visszaviszem őket a földjükre, amelyet őseiknek adtam. 16 Előbb sok halászt küldök értük — mondja az Örökkévaló —, hogy kihalásszák őket, azután sok vadászt[t] küldök utánuk, hogy űzzék ki őket minden hegyről és halomról, s még a sziklák hasadékaiból is. 17 Szemmel tartom minden lépésüket, nem rejtőzhetnek el előlem, és bűneiket sem rejthetik el előlem.
18 Előbb azonban kétszeresen megbüntetem őket bűneikért és vétkeikért: mivel földemet tisztátalanná tették, birtokomat bemocskolták gyalázatos bálványaikkal.”
19 Örökkévaló, te vagy erőm,
erős váram, menedékem
a veszedelem idején!
Bizony még a nemzetek is hozzád jönnek
a föld minden tájáról,
és ezt mondják:
„Őseink hamis isteneket örököltek,
hazug és tehetetlen bálványokat,
akik nem tudnak rajtunk segíteni.[u]
20 Csinálhat-e valaki isteneket magának?
Hiszen azok egyáltalán nem istenek!”
21 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Most már megismertetem magam velük,
végre megmutatom nekik erőmet és hatalmamat,
s megtudják, hogy az Örökkévaló az én nevem!”
Júda népének vétkei
17 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Júda népének bűne fel van jegyezve
vastollal szívük tábláira,
kemény vésővel fel van vésve oltáraik szarvára.[v]
2 Hiszen most is ott áldoznak a bálványok oltárain,
és az Asera-oszlopok előtt,
a zöld fák alatt, a magas dombokon,
3 hegyeken és mezőkön.
Bűneid miatt zsákmányul adom ellenségeidnek
minden vagyonodat, összes kincseidet,
egész országodat, Júda népe!
4 Tetteid miatt elveszíted tőlem kapott örökségedet.
Ellenségeid szolgájává teszlek,
olyan földön, amelyet nem ismertél,
mivel magadra haragítottál,
s haragom tüze örökké égni fog.”
Példázatok és bölcs mondások
5 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Átkozott, aki halandóban bízik,
emberi erőre támaszkodik,
kinek szíve az Örökkévalótól elfordul!
6 Olyan lesz, mint magányos bokor a sivatagban,
lakatlan száraz földön, kietlen sós pusztában:
semmi jót nem remél.
7 Áldott, aki az Örökkévalóban bízik,
akinek reménye az Örökkévaló!
8 Olyan lesz, mint a vízpartra ültetett fa,
amely gyökereit a folyóvízhez nyújtja,
s nem fél a száraz évszaktól,
mert levelei akkor is zöldellnek.
Még aszály idején sem aggódik,
s termését idejében meghozza.”
9 „Romlott az ember szíve,
minden másnál csalárdabb, javíthatatlan!
Ki tudná az ember szívét kiismerni?
10 Én, az Örökkévaló — aki a szíveket vizsgálom,
a legbelsőbb indulatokat mérlegelem,
s megadom mindenkinek,
amit életútja és tetteinek gyümölcse szerint megérdemel!”
11 Aki igazságtalanul szerzi vagyonát,
olyan, mint a madár, amely idegen tojásokon ül.
Élete derekán elveszíti a gazdagságot,
s élete végén bolondnak bizonyul.
12 Ó, dicsőség királyi trónusa,
szent helyünk,
kezdettől fogva magasan állsz
az egész világ fölött!
13 Izráel reménysége, Örökkévaló,
mind megszégyenül, aki elfordul tőled!
Porba írják annak nevét,[w]
aki elhagyja az Örökkévalót,
az élő vizek forrását!
Jeremiás könyörgése
14 Gyógyíts meg Örökkévaló,
s akkor igazán meggyógyulok!
Szabadíts meg,
akkor valóban megszabadulok!
Téged, csak téged dicsérlek!
15 Júda népe egyre csak azt mondja nekem:
„Jeremiás, mi van azzal, amit az Örökkévaló üzent?
Lássuk, beteljesedik-e!”
16 Tudod, Uram, hogy nem vonakodtam:
követtelek és szolgáltalak, mint pásztorod.[x]
De nem kívántam népem veszedelmét,
csak azt mondtam, amit jelenlétedben hallottam.
17 Te vagy menedékem a veszedelem idején,
ne kelljen hát félnem tőled!
18 Ne engedd, hogy megszégyenüljek,
üldözőim valljanak szégyent!
Ne kelljen rettegnem,
ők rettegjenek!
Hozd el pusztulásuk napját,
kétszeresen zúzd össze őket!
A szombat megszentelése
19 Ezt parancsolta nekem az Örökkévaló: „Menj, és állj meg Jeruzsálem egyik kapujánál, a Nép Kapujánál[y], amelyen Júda királyai szoktak be- és kimenni! Hirdesd ki a népnek üzenetemet! Azután menj el a többi kapuhoz, és ott is tedd meg ugyanezt!
20 Ezt mondd nekik: »Júda királyai, Júda egész népe és Jeruzsálem lakói, akik ezen a kapun jártok keresztül, halljátok meg, mit üzen nektek az Örökkévaló! 21 Ezt mondja az Örökkévaló: A saját érdeketekben vigyázzatok, szombaton ne cipeljetek terheket! Jeruzsálem kapuin keresztül se vigyetek terhet! 22 Saját házatokból se vigyetek ki terhet, és ne végezzetek semmiféle munkát szombaton! Tartsátok tiszteletben a szombat ünnepét, és különböztessétek meg a többi naptól, ahogy azt őseiteknek megparancsoltam! 23 Őseitek nem hallgattak rám, és nem engedelmeskedtek, hanem makacsul ellene szegültek az intésnek. 24 Ti azonban hallgassatok rám — mondja az Örökkévaló —, és engedelmeskedjetek! Szombaton ne vigyetek be terhet a kapukon a városba! Szenteljétek meg a szombatot, és ne végezzetek semmiféle munkát ezen a napon!
25 Akkor e kapukon keresztül mindig olyan királyok fognak bejönni, akik Dávid trónján ülnek. Igen, harci szekereken és lovon fognak bejönni a kíséretükben lévő fejedelmekkel együtt. Júda népe, és Jeruzsálem lakói is e kapukon jönnek be, és e város örökre lakott hely lesz. 26 Jönnek majd Júda városaiból, a Jeruzsálem környéki falvakból, Benjámin földjéről, a nyugati dombvidékről, a hegyekről és a déli vidékről is.[z] Hoznak majd az Örökkévalónak égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot, tömjént és hálaáldozatot az Örökkévaló Templomába.
27 De ha nem hallgattok rám, és továbbra sem tartjátok tiszteletben a szombat ünnepét, hanem szombaton is terhet visztek keresztül Jeruzsálem kapuin, akkor olthatatlan tüzet gyújtok ezekben a kapukban, amely porrá égeti Jeruzsálem palotáit.«”
Példázat a fazekasműhelyben
18 Az Örökkévaló szólt Jeremiásnak: 2 „Menj el a fazekas műhelyébe, mert ott fogod meghallani, amit mondani akarok neked.”
3 Így hát elmentem a fazekashoz, aki éppen egy edényt készített a korongon. 4 Néztem, hogyan formálja az edényeket a kezével. Észrevettem, hogy időnként az agyagedény kiformálása nem sikerült. Ekkor újra kezdte, és ugyanabból az agyagdarabból másmilyen edényt készített, aszerint, ahogy akarta.
5 Akkor az Örökkévaló szavát hallottam: 6 „Vajon én ne tudnám megtenni veled, Izráel népe, amit ez a fazekas? Hiszen olyan vagy a kezemben, mint az agyag a fazekas kezében, Izráel! 7 Előfordul, hogy egy országról, vagy nemzetről azt mondom, hogy gyökerestül kitépem, lerontom és elpusztítom. 8 De ha az a nemzet elfordul a gonoszságától, én is megváltoztatom tervemet, és nem zúdítom rájuk azt a veszedelmet, amelyet ellenük terveztem.
9 Máskor meg azt ígérem egy országnak, vagy nemzetnek, hogy megerősítem és fölépítem. 10 De ha ezután gonosz dolgokat művelnek, nem hallgatnak rám, és nem engedelmeskednek, akkor én is megváltoztatom tervemet, és nem viszem véghez azt a jót, amit elterveztem.
11 Most hát mondd meg ezt Júda népének és Jeruzsálem lakóinak: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: Nézzétek, súlyos csapást készítek[aa] a számotokra, veszedelmet tervezek ellenetek! Forduljatok hát mindannyian vissza, hagyjátok el gonosz életmódotokat! Változtassátok meg életeteket, és jobbítsátok meg tetteiteket! 12 De a nép azt fogja felelni: »Hiába! Mi már csak a saját fejünk után megyünk, és mindegyikünk a maga gonosz szíve makacsságát követi.«”
13 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Kérdezősködjetek csak a nemzetek között,
hallottak-e már valaha ehhez hasonló szörnyűséget,
amelyet Izráel népe[ab] elkövetett?
14 Vajon elhagyja-e valaha a hó
Libanon hegyeinek sziklás csúcsait?
Kiszáradnak-e csak egyszer is
a hegyekről csörgedező hideg patakok?[ac]
15 De népem mégis elfelejtkezett rólam!
Semmirekellő isteneknek tömjénez,
akik hűtlenségre csábították,
hogy kanyargós ösvényen botladozzon,
a jól épített országút helyett.
16 Így tették földjüket pusztává,
amelytől örökre elborzad az utas,
s aki csak látja, fejét csóválva rémüldözik.
17 Ellenségeik által szétszórom népemet,
mint a dühöngő keleti szél.
Pusztulásuk napján hátat fordítok nekik,
s nem törődöm velük!”
Összeesküvés Jeremiás ellen
18 Ellenségeim azt mondták egymás között: „Gyertek, fogjunk össze Jeremiás ellen! Mert nem igaz, amit mond, hogy a papok már nem helyesen tanítanak, a tanácsadók nem jó tanácsot adnak, a próféták nem az Örökkévaló szavát tolmácsolják. Jöjjetek, vádoljuk be Jeremiást, és többé ne hallgassunk egyetlen szavára sem!”
19 Kérlek, Örökkévaló, figyelj rám!
Hallod, miket beszélnek ellenségeim?
20 Hát a jóért rosszal fizetnek?
Miért ásnak vermet nekem?
Emlékezz rá, mikor közbenjártam értük trónod előtt,
hogy haragod elfordítsam róluk!
21 Büntesd hát meg őket:
fiaikat az éhínség ölje meg,
add át őket az ellenség fegyverének,
feleségeik legyenek gyermektelenek és özvegyek,
férjeiket járvány pusztítsa el,
ifjaikat kard gyilkolja le a csatában!
22 Jajgatás hallatsszon házaikból,
mikor hirtelen ellenséges katonákat küldesz rájuk,
mivel vermet ástak nekem,
lábamnak csapdát állítottak!
23 Örökkévaló, te jól ismered gyilkos terveiket,
amelyeket életem ellen készítenek!
Hát ne bocsásd meg bűneiket,
ne töröld el vétkeiket,
hanem büntesd meg,
és pusztítsd el őket haragodban!
Az eltört cserépkorsó példázata
19 Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Menj, és vásárolj egy cserépkorsót a fazekastól! Azután a nép és a papok rangidős vezetői közül néhányat hívj magaddal, 2 és együtt menjetek ki a Ben-Hinnóm völgybe, a Cserép-kapu bejáratához! Ott azután hirdesd ki nekik, amit neked mondok! 3 Ezt mondd nekik: Júda királyai és Jeruzsálem lakói, halljátok meg, mit üzen nektek az Örökkévaló! Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: »Nézzétek! Én olyan veszedelmet hozok erre a helyre, hogy még az is megdöbben, aki csak a hírét hallja, 4 mert Júda népe elhagyott engem, és idegenné tette ezt a helyet számomra. Idegen isteneknek tömjéneztek, akiket sem Júda királyai, sem őseik, sem ők maguk nem ismertek. Igen sok ártatlan embert gyilkoltak meg e helyen. 5 Oltárokat építettek, hogy azokon a saját gyermekeiket égessék meg égőáldozatként Baálnak — amit én egyáltalán nem parancsoltam nekik, sőt, még csak eszembe sem jutott ilyesmi.
6 Mivel mindezt a sok gonoszságot elkövették, bizony, eljön az idő — mondja az Örökkévaló —, amikor ezt a helyet már nem Tófetnek, vagy Ben-Hinnóm völgyének fogják hívni, hanem az Öldöklés Völgyének. 7 Júda és Jeruzsálem népének a terveit meghiúsítom e helyen, és kiszolgáltatom őket ellenségeik kardjának: azoknak, akik halálra keresik őket, és hagyom, hogy megöljék őket. Holttestüket pedig eledelül adom az égi madaraknak és a mezei vadaknak. 8 Ezt a várost iszonyattá és rémületté teszem olyannyira, hogy aki csak erre jár, megretten és elámul pusztulásán.
9 Amikor az ellenség ostrom alá veszi a várost, és el akarja pusztítani, olyan éhínséget támasztok a városban, hogy annak lakói egymást eszik meg! Bizony, megetetem velük még a saját gyermekeiket is!«
10 Azután törd össze a cserépkorsót a vezetők szeme láttára, 11 és ezt mondd nekik: »Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Ahogy ez a cserépkorsó teljesen összetört, úgy fogom én is egészen összetörni Júda népét és Jeruzsálemet. Itt, a Tófet völgyében fogják a rengeteg halottat eltemetni, amíg már ez a völgy is betelik. 12 Igen, így fogok bánni ezzel a várossal és lakóival — mondja az Örökkévaló —, és olyanná teszem a várost, mint a Tófet völgye. 13 Jeruzsálem házai, Júda királyainak palotái, és azok a házak, amelyeknek tetején[ad] tömjént égettek az ég seregének, és italáldozatot mutattak be más isteneknek — mindezek olyan tisztátalanná lesznek, mint a Tófet völgye.«”
14 Jeremiás tehát kiment a Tófet völgybe, ahová az Örökkévaló küldte, hogy ott prófétáljon. Megtette, amit az Örökkévaló parancsolt, majd visszatért a városba, megállt az Örökkévaló házának kapujában, és ezt mondta a népnek: 15 „Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: »Nézzétek! Rázúdítom erre a városra és annak egész környékére mindazokat a súlyos csapásokat, amelyeket előre kihirdettem, mivel ez a nép megmakacsolta magát, és nem akar a szavamra hallgatni.«”
Pashúr kalodába záratja Jeremiást
20 Pashúr pap, aki Immér fia és a Templomőrség parancsnoka volt, meghallotta, hogy Jeremiás ezeket prófétálta. 2 Emiatt elfogatta Jeremiás prófétát, megverette és kalodába[ae] záratta a Templom felső Benjámin-kapujánál. 3 Másnap kihozatta Jeremiást a börtönből, és szabadon engedte. Ekkor Jeremiás ezt mondta Pashúrnak: „Az Örökkévaló ezentúl nem Pashúrnak nevez téged, hanem így: »Rettegés minden felől!« 4 Mert azt mondja az Örökkévaló: Meg fogod látni, hogy kiszolgáltatlak téged a rettegésnek, társaiddal együtt. Szemed láttára fogja leöldösni az ellenség társaidat. Kiszolgáltatom egész Júdát a babilóniai királynak, aki a nép egy részét fegyverrel öli meg, a maradékot pedig száműzetésbe hurcolja Babilóniába. 5 Ennek a városnak minden gazdagságát, szerzeményét, vagyonát, sőt, még Júda királyainak a kincseit is az ellenségnek adom. Bizony, kirabolják a várost, és a zsákmányt Babilóniába viszik.
6 Téged pedig Pashúr, házad összes lakójával együtt száműzetésbe hurcolnak Babilóniába. Ott is fogsz meghalni, és ott temetnek el azokkal a társaiddal együtt, akiknek hamisan prófétáltál.”
Jeremiás panasza
7 Jaj Örökkévaló, hogy rászedtél engem,
én meg hagytam rábeszélni magam!
Erőt vettél rajtam, és legyőztél.
Naphosszat rajtam nevetnek,
mind engem csúfolnak!
8 Ahányszor csak megszólalok,
azt kell kiáltanom: „Erőszak és pusztítás közeleg!”
Ők meg az Örökkévaló szava miatt gyaláznak
és gúnyolnak engem egész nap.
9 Azt gondoltam hát:
nem szólok többet az Örökkévaló nevében,
s nem gondolok vele.
De szavai szívemben égnek,
izzó parazsat hordok a csontjaimba zárva,
s hiába erőlködöm, hogy elfojtsam,
nem bírok vele!
10 Összesúgnak a hátam mögött:
„Hallottátok, mit mondott:
»Rettegés minden felől!«
Hát jelentsük föl!
Bizony, föl is jelentjük!
Talán csapdába csalhatjuk,
megfogjuk, és bosszút állunk rajta!”
Még bizalmas barátaim is a bukásomra várnak!
11 De az Örökkévaló mellettem áll,
mint hatalmas hős!
Üldözőim fognak majd elesni,
s nem bírnak velem.
Megszégyenülnek,
s terveik kudarcot vallanak.
Sorsuk örök gyalázat,
amely nem merül feledésbe.
12 Örökkévaló, Seregek Ura,
aki próbára teszed az igazakat is,
megvizsgálod szívüket és gondolataikat;
állj bosszút ellenségeimen, kérlek,
mert rád bízom ügyemet!
13 Énekeljetek az Örökkévalónak,
dicsérjétek őt,
mert megszabadította az üldözöttet
a gonoszok markából.
Jeremiás megátkozza a születése napját
14 Átkozott legyen a nap,
amelyen születtem!
Az a nap, melyen anyám világra hozott,
ne legyen áldott!
15 Átkozott, aki apámnak hírül vitte,
hogy fia született, s megörvendeztette őt.
16 Olyanná legyen az az ember, mint a városok[af],
amelyeket az Örökkévaló irgalom nélkül elpusztított:
halljon reggel jajgatást,
délben harci kiáltást!
17 Miért nem végzett velem Isten
még születésem előtt?
Akkor anyám méhe lett volna sírom,
és meg sem születtem volna.
18 Ó, miért is kellett megszületnem?
Hogy mindig csak gyötrelmet és szenvedést lássak?
Hogy életem gyalázatban végezzem?
Prófécia a királynak és a népnek
21 Ez az üzenet érkezett az Örökkévalótól Jeremiáshoz. Akkor történt ez, amikor Cidkijjá, Júda királya Jeremiáshoz küldte Pashúrt[ag], Malakijjá fiát és Cefanjá papot, Maaszéjá fiát ezzel az üzenettel: 2 „Kérdezd meg, kérlek, értünk az Örökkévalót, hogy mit várjunk, mert Nebukadneccar, Babilónia királya hamarosan megtámad bennünket! Talán az Örökkévaló csodát tesz az érdekünkben — ahogyan régen is sokszor csodákat tett —, és az ellenség visszavonul.”
3 Jeremiás erre így felelt a követeknek: 4 „Mondjátok meg Cidkijjának: Ezt üzeni az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: »Lássátok meg! Ti mindenféle fegyverrel harcoltok a babilóniai király és serege, a káldeusok ellen, akik ostromolják Jeruzsálem falait. De ezeket a fegyvereket haszontalanná teszem.
Az ellenség seregét pedig behozom a város közepébe. 5 Sőt, én magam is ellenetek fogok harcolni nagy erővel és hatalommal, izzó haragomban és indulatomban. 6 A város lakóit, de még a háziállatokat is halálos, járványos betegséggel sújtom, amelyben sokan elpusztulnak. 7 Azután — mondja az Örökkévaló — kiszolgáltatom Cidkijját, Júda királyát Nebukadneccarnak, Babilónia királyának. Cidkijjával együtt kiszolgáltatom az ellenségnek, akik az életükre törnek, a király szolgáit, és mindazokat, akik Jeruzsálemben túlélték a halálos járványt, az ostromot és az éhínséget. Ellenségeik pedig nem fogják kímélni őket, és nem könyörülnek rajtuk, hanem kardélre hányják őket.«
8 A népnek pedig ezt mondd, Jeremiás: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: »Nézzétek! Elétek helyezem az életre és a halálra vezető utakat! 9 Aki közületek itt marad a városban, fegyver, éhség, vagy járványos betegség által hal meg. De aki kimegy a káldeusok seregéhez, akik most városotokat ostromolják, és megadja magát nekik, az életben marad: zsákmányul kapja az életét! 10 Mert tudjátok meg, elhatároztam, hogy pusztulást hozok erre a városra, nem pedig jót: kiszolgáltatom a babilóniai királynak, aki fölgyújtja, és elégeti.«”
Prófécia a királyi család sorsáról
11 „Ami pedig Júda királyi családját illeti, ezt mondd nekik: Dávid családja, halljátok meg az Örökkévaló szavát!
12 »Szolgáltassatok igazságot,
minden reggel hozzatok igazságos ítéletet,
mentsétek ki a hatalmaskodók kezéből a szegényeket,
különben haragom fellobban,
és olthatatlan tűzzel égni fog
gonosz tetteitek miatt!
13 Nézzétek! Ellenetek fordulok,
akik a hegy tetején laktok,
a völgy fölött, a magas sziklán éltek!
— mondja az Örökkévaló —,
akik azt gondoljátok:
Ugyan, ki tudna minket megtámadni?
Ki lenne képes palotáinkba betörni?
14 Bizony, megbüntetlek tetteitek gyümölcsei szerint
— mondja az Örökkévaló. —
Tüzet gyújtok erdőtökben[ah],
és az mindent elpusztít körülöttetek!«”
Az Örökkévaló üzenete Júda királyának
22 Ezt mondta az Örökkévaló: „Jeremiás, menj le Júda királyának palotájába, és ott mondd el ezt az üzenetet! 2 Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, halld meg az Örökkévaló szavát, szolgáiddal és népeddel együtt, akik ezen a kapun járnak keresztül! 3 Ezt mondja az Örökkévaló: Szolgáltassatok igazságot, hozzatok igazságos ítéletet, és mentsetek ki a hatalmaskodók kezéből minden szegényt! A jövevényt, árvát és özvegyet ne nyomjátok el! Ne erőszakoskodjatok, és ne öljetek meg senkit ártatlanul! 4 Ha valóban engedelmeskedtek szavamnak, akkor e palota kapuján mindig olyan királyok fognak bejönni, akik Dávid trónján ülnek. Igen, harci szekereken és lovon fognak bejönni a kíséretükben lévő fejedelmekkel és népükkel együtt.
5 De ha nem hallgattok a szavamra, akkor magamra esküszöm — mondja az Örökkévaló —, hogy ez a királyi ház elpusztul, és csak romhalmaz marad belőle.”
6 Mert ezt mondja az Örökkévaló Júda királyi házáról[ai]:
„Bár olyan vagy a számomra, mint Gileád,
vagy mint a Libanon hegycsúcsai,
mégis olyanná teszlek,
mint egy lakatlan romváros!
7 Felkészítem, ellened indítom a pusztítókat,
a jól felszerelt fegyvereseket!
Kivágják gyönyörű erős cédrusfa oszlopaidat,
tűzbe borítják gerendáidat!
8 Elmennek majd e város mellett az idegenek, sok nemzet fiai, és azt kérdezi egyik a másiktól: »Vajon miért bánt az Örökkévaló ilyen rettenetesen ezzel a nagy várossal?« 9 Az meg így felel: »Azért, mert e város lakói megtörték Istenükkel, az Örökkévalóval kötött szövetségüket, más isteneket imádtak és szolgáltak.«”
Prófécia Sallum királyról
10 Ne sirassátok azt, aki meghalt[aj],
ne gyászoljátok,
inkább azért sírjatok, aki még él[ak],
akit száműzetésbe hurcol az ellenség,
mert ő soha nem tér vissza,
szülőföldjét nem látja többé!
11 Mert azt mondja az Örökkévaló Sallumról[al], aki apját, Jósiás királyt követte a trónon: „Soha nem tér ide vissza, 12 hanem ott hal meg, ahová száműzetésbe hurcolják! Ezt a földet soha nem látja többé.”
Prófécia Jójákim királyról
13 „Jaj annak, aki házát gazsággal építi,
annak emeleteit pedig jogtalansággal,
aki ingyen dolgoztatja szomszédait,
és a munkásainak nem adja meg bérüket!
14 Jaj annak, aki azt mondja:
»Nagy palotát építek magamnak,
tágas felső szobákkal« —,
és ablakokat készít rajta,
belülről cédrussal burkolja,
majd vörösre festi!
15 Az tesz téged igazán királlyá,
hogy több cédrusból építesz, mint elődeid?
Hiszen apád is evett-ivott,
mint minden ember,
de igazságosan élt és uralkodott,
ezért jól is ment a sora.
16 Igazságot szolgáltatott a szegénynek és elnyomottnak,
ezért ment jól a sora.
Így él, aki ismer és tisztel engem!
— ezt mondja az Örökkévaló. —
17 De szíved és szemed
csak a saját hasznodat keresi!
Ártatlanok halálát kívánod,
s erőszakkal elnyomod népedet.”
18 Ezért ezt mondja az Örökkévaló Jójákimról, Jósiás fiáról, Júda királyáról:
„Senki sem siratja, mikor meghal:
»Jaj, bátyám! Jaj, testvérem!«
Senki sem siratja:
»Jaj, Uram! Jaj, királyom!
Jaj, oda a dicsőség!«
19 Kivonszolják majd a testét Jeruzsálemből,
kidobják a városból,
s úgy földelik el,
mint egy szamarat!”
Fenyegető prófécia Júda ellen
20 „Menj föl a Libanon csúcsaira, és kiálts,
Básán hegyein jajgass,
az Abárim tetején sírj hangosan,
mert »szeretőid« mind elpusztultak![am]
21 Figyelmeztettelek, mikor még jól ment a sorod,
de nem akartál hallgatni rám.
Ifjúságod óta az a szokásod,
hogy nem fogadod meg szavam!
22 Emiatt minden pásztorodat elsöpri a szél,
és összes szeretőd fogságba megy.
Te pedig megszégyenülsz
minden gonosz tetted miatt.
23 Jaj neked, aki libanoni cédrusokon fészkelsz[an]!
Hogy fogsz majd nyögni és jajgatni,
ha elfog a fájdalom,
mint szülő asszonyt a vajúdás!”
Prófécia Konjáhú királyról
24 „Életemre esküszöm — szól az Örökkévaló —, ha pecsétgyűrű lennél a jobb kezemen, még onnan is lerántanálak téged, Konjáhú, Jójákim fia, Júda királya! 25 Kiszolgáltatlak ellenségeidnek, akik az életedre törnek, s akiktől félsz: Nebukadneccarnak, Babilónia királyának, és a káldeusok seregének. 26 Messze hajítalak téged és szülőanyádat, más országba. Nem ott születtetek, de ott fogtok meghalni mind a ketten. 27 Soha többé nem fogtok visszatérni arra a földre, ahová lelketek kívánkozik!”
28 Vajon hitvány, törött korsó ez a Konjáhú?
Olyan cserépdarab, amely nem kell senkinek?
Miért hajították el őt és családját
messze földre, amelyet nem ismertek?
29 Ország, ország, ország,
halld meg az Örökkévaló szavát!
30 Ezt mondja az Örökkévaló: „Jegyezzétek föl ezt a férfit,
mint aki gyermektelen, s kudarcot vallott!
Mert utódai nem követik Dávid trónján,
senki sem uralkodik Júdában közülük.”
Prófécia a rossz és jó pásztorokról
23 „Jaj a pásztoroknak[ao], akik pusztítják és szétszórják legelőm nyáját!” — mondja az Örökkévaló.
2 Ezért ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene a pásztoroknak, akiknek az én népemre gondot kellett volna viselniük: „Ti vagytok, akik szétszórtátok nyájamat! Ti kergettétek szét őket! Nem viseltetek gondot rájuk, de nekem majd gondom lesz rá, hogy számon kérjem rajtatok minden gonoszságotokat!” — mondja az Örökkévaló.
3 „Azután én magam fogom összegyűjteni nyájam maradékát mindazokból az országokból, ahová szétszórtam őket, és visszaviszem őket a saját legelőjükre. Akkor majd ismét megszaporodnak és megsokasodnak. 4 Olyan pásztorokra bízom őket, akik valóban a gondjukat viselik majd. Juhaim nem fognak többé félni, sem rettegni, és egyetlen egy sem vész el közülük” — mondja az Örökkévaló.
Prófécia a Csemetéről
5 „Nézzétek! Eljön az idő,
mikor felnövesztem Dávid családjából
az Igazságos Csemetét,
aki királyként uralkodik,
bölcsen cselekszik, helyesen ítél,
igazságosan kormányozza országát.
6 Uralma alatt Júda népe biztonságban él,
és Izráel népe békességben lakik.
Így hívják őt:
»Igazságosságunk az Örökkévaló.«”[ap]
7 Így szól az Örökkévaló: „Bizony, eljön az idő, amikor szavatokat már nem azzal fogjátok megerősíteni, hogy »Ez olyan biztos, mint ahogy él az Örökkévaló, aki kihozta Egyiptomból Izráel népét.« 8 Helyette inkább ezt mondjátok: »Ez olyan biztos, mint ahogy él az Örökkévaló, aki kihozta, és hazavezette Izráel népét az északi földről és mindazokból az országokból, ahová szétszórta őket.« Azután pedig a saját földjükön fognak lakni.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center