Bible in 90 Days

Fenyegető beszéd a hamis próféták ellen

⁹ Ez az üzenet a prófétáknak^[a] szól:

²⁵ „Hallottam azokat a prófétákat, akik hazugságot prófétálnak a nevemben, és azt állítják, hogy üzenetet kaptak tőlem álmukban. ²⁶ Meddig fogják még folytatni ezt? Meddig vezetik félre népemet hazugságokkal, amelyeket maguk találtak ki? ²⁷ Azt gondolják, hogy ezekkel a hazug álmokkal, amelyeket egymásnak mesélnek, elfelejtetik népemmel az én nevemet? Azt remélik, hogy népem ugyanúgy elfelejtkezik majd rólam, mint ahogy őseik elfordultak tőlem, és Baálhoz pártoltak? ²⁸ Mi köze a polyvának a tiszta búzához? Ugyanígy, amit ezek a próféták álmodnak, azt nem én üzentem nekik! Ha el akarják mesélni egymásnak, mit álmodtak, ám tegyék! De ha valakihez szólok, az hirdesse is a többieknek hűségesen, amit mondtam neki!

²⁹ Vajon nem olyan az én szavam, mint a tűz — kérdezi az Örökkévaló —, vagy mint a sziklazúzó pöröly?^[c]

³⁰ Ezért a hamis próféták ellen fordulok — mondja az Örökkévaló —, akik egymástól lopják a szavaikat, de úgy hirdetik, mintha tőlem hallották volna. ³¹ Igen, ellenük megyek, mert úgy hirdetik a saját szavaikat, mintha az én beszédemet tolmácsolnák: »Ezt mondja az Örökkévaló…«. ³² Ellene megyek azoknak, akik hazug álmokat prófétálnak — mondja az Örökkévaló —, és félrevezetik népemet hazugságaikkal és hamisságaikkal, holott én nem küldtem őket, és nem bíztam rájuk semmit. Bizony, nem használnak semmit népemnek” — mondja az Örökkévaló.

Ne emlegessétek az Örökkévaló terhét!

³³ „Jeremiás, a próféták, papok, vagy az egyszerű emberek meg fogják kérdezni tőled: »Milyen terhet^[d] rakott vállunkra az Örökkévaló?« Akkor ezt feleld nekik: »Nem én raktam rátok terhet, hanem ti vagytok az én terhemre! Bizony, ledoblak titeket a vállamról!« — ezt üzeni nektek az Örökkévaló.

³⁴ Ha pedig ezentúl bárki — legyen az próféta, pap, vagy közember — még egyszer ki meri ejteni, hogy »Az Örökkévaló terhe…«, akkor súlyosan megbüntetem, egész családjával együtt!

³⁵ Ehelyett azt kérdezzétek egymástól: »Mit válaszolt az Örökkévaló?«, vagy: »Mit üzent az Örökkévaló?«

³⁶ Többé senki se emlegesse »az Örökkévaló terhét«, mert mindenkinek valóban »terhes« lesz az ő szava, ha kiforgatjátok és eltorzítjátok az Élő Isten beszédét, az Örökkévalónak, a Seregek Urának, Istenünknek szavait! ³⁷ Ha meg akarjátok kérdezni a prófétát, ezt kérdezzétek tőle: »Mit válaszolt az Örökkévaló?«, vagy: »Mit üzent az Örökkévaló?«

³⁸ Ha pedig nem engedelmeskedtek, és mégis emlegetitek »az Örökkévaló terhét«, noha megtiltottam, ³⁹ akkor fölkaplak, és messzire hajítalak szemem elől titeket és a várost, amelyet őseiteknek és nektek adtam. ⁴⁰ Rátok pedig örökké tartó szégyent és gyalázatot borítok, amely soha nem merül feledésbe.”

Látomás a jó és rossz fügékről

24 Nebukadneccar, Babilónia királya száműzetésbe hurcolta Jeruzsálemből Babilóniába Júda királyát, Konjáhút^[e], Jójákim fiát és országa fejedelmeit, meg a különböző mesterségek szakembereit és a kovácsokat. Miután ez megtörtént, az Örökkévaló látomásban mutatott nekem két kosár fügét, amelyek az Örökkévaló Temploma előtt voltak. ² Az egyik kosárban igen szép és érett fügéket láttam, amilyenek az elsőként érő fügék szoktak lenni, a másikban azonban nagyon romlott fügék voltak, teljesen ehetetlenek.

³ Akkor az Örökkévaló megkérdezte: „Mit látsz, Jeremiás?”

Így válaszoltam: Fügéket látok, a jó fügék nagyon szépek és jók, de a rosszak annyira megromlottak, hogy teljesen ehetetlenek.

⁴ Ekkor az Örökkévaló ismét szólt hozzám: ⁵ „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Amilyenek ezek a jó fügék, olyanok számomra azok a Júdából elhurcolt foglyok, akiket én küldtem erről a helyről a káldeusok földjére. Jóakarattal leszek irántuk. ⁶ Jóindulatú figyelemmel kísérem, és majd ismét visszahozom őket erre a földre. Akkor ismét fölépítem, és nem rombolom le, elültetem, és nem tépem ki őket. ⁷ Olyan szívet adok nekik, amellyel megismernek engem, hogy én vagyok az Örökkévaló. Ők népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek, mert teljes szívvel-lélekkel visszatérnek hozzám.

⁸ Amilyenek a másik kosár rossz fügéi — mondja az Örökkévaló —, olyanok számomra Cidkijjá, Júda királya, meg a fejedelmei, és akik még Jeruzsálem lakói közül a városban maradtak, meg azok, akik Júdából Egyiptomba költöztek. Mindezek olyanok, mint a teljesen megrohadt, ehetetlen fügék.

⁹ Meg fogom büntetni őket, és büntetésük rémülettel tölti el a nemzeteket mindazokban az országokban, ahová kiűzöm őket. Gyalázzák, gúnyolják, átkozzák majd őket, és példálóznak velük. ¹⁰ Én pedig fegyvert, éhínséget és halálos járványokat küldök rájuk, amíg teljesen ki nem pusztulnak mindannyian arról a földről, amelyet őseiknek és nekik adtam.”

Sohasem hallgattatok szavamra!

25 Az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz Júda egész népéről. Ez Jójákim, Jósiás fia, Júda királya uralkodásának negyedik évében^[f] történt. Ez az év egyúttal Nebukadneccar, Babilónia királya uralkodásának első esztendeje volt. ² Ez az üzenet, amelyet Jeremiás próféta kihirdetett Júda egész népének és Jeruzsálem összes lakóinak:

³ „Huszonhárom év óta, azaz Jósiás, Ámón fia, Júda királya uralkodásának tizenharmadik évétől kezdve mind a mai napig szüntelen érkezik hozzám az Örökkévaló üzenete — én pedig minden alkalommal késedelem nélkül hirdettem nektek, amit üzent, de ti sohasem hallgattatok rám! ⁴ Igen, az Örökkévaló idejében elküldte hozzátok szolgáit, a prófétákat, de sohasem hallgattatok rájuk, és nem akartatok engedelmeskedni.

⁵ A próféták pedig mind ezt hirdették nektek: »Változtassátok meg egész életeteket, hagyjátok abba gonosz tetteiteket! Mert csak ha engedelmeskedtek, akkor maradhattok örökké lakosai annak a földnek, amelyet régen az Örökkévaló őseiteknek és nektek adott. ⁶ Ne imádjátok az idegen isteneket, ne kövessétek, és ne szolgáljátok őket, ne ingereljetek haragra engem — mondta az Örökkévaló — kezetek alkotásaival, hogy ne kelljen megbüntetnem titeket!«^[g]

⁷ De ti nem hallgattatok rám — mondja az Örökkévaló —, hanem továbbra is haragra ingereltetek kezetek alkotásaival, a saját vesztetekre.”

Prófécia a hetven éves száműzetésről

⁸ Emiatt azt üzeni nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Mivel nem hallgattatok a szavamra, ⁹ elhívom észak felől^[h] a nemzetek seregét — mondja az Örökkévaló —, és szolgámat, Nebukadneccart, Babilónia királyát. Ide hozom őket, hogy elfoglalják ezt a földet, és harcoljanak lakosai ellen, sőt, a környező nemzetek ellen is. Bizony, úgy elpusztítom általuk Júdát és mindezeket az országokat, hogy örökké lakatlan pusztasággá lesznek, és aki csak látja romjaikat, elborzad és csodálkozik. ¹⁰ Véget vetek ezekben az országokban minden ünneplésnek és örvendezésnek, a vőlegény és a menyasszony örömének, még az őrlőkő hangja sem hallatszik többé, és kialszik a mécses világossága is. ¹¹ Ezeknek az országoknak a földje lakatlan romhalmazzá lesz, lakóik pedig Babilónia királyát fogják szolgálni hetven esztendeig.

¹² Azonban, mikor letelik a hetven év, meg fogom büntetni bűneik miatt Babilónia királyát és egész népét, meg a káldeusok földjét — mondja az Örökkévaló —, és egész országukat örökre pusztasággá teszem. ¹³ Bizony, beteljesítem Babilónián mindazt, amit ellene mondtam, és mindazt, amit Jeremiás prófétált ezekről a nemzetekről, és amit feljegyeztek ebben a könyvtekercsben. ¹⁴ Ők is szolgálni fognak sok más nemzetnek és nagy királyoknak. Így fizetek meg Babilónia népének, mindenért, amit tettek.”

Isten haragjának serlege

¹⁵ Az Örökkévaló, Izráel Istene mondta nekem: „Jeremiás, vedd el ezt a serleget a kezemből, és itasd meg mindazokat a nemzeteket, akikhez küldelek! Haragom bora van benne. ¹⁶ Igyanak belőle, részegedjenek meg, tántorogjanak, és veszítsék el a józan eszüket tőle, mert kardot küldök közéjük, amely gyilkolni fog.”

¹⁷ Elvettem a serleget az Örökkévaló kezéből, és megitattam belőle azokat a nemzeteket, amelyekhez az Örökkévaló küldött.

¹⁸ Először inni adtam belőle Jeruzsálemnek és Júda városainak, Júda királyainak és fejedelmeinek. Így vált az egész ország kietlen, rémítő és elátkozott pusztasággá, amelyen mindmáig megdöbben és csodálkozik, aki csak látja.

¹⁹ Azután megitattam Egyiptom királyát, a fáraót, vezetőit és szolgáit, és az ország egész népét.

²⁰ Majd megitattam az arabok összes törzseit, Úc földje királyait,

a filiszteusok királyait: Askelón, Gáza, Ekron városait, és Asdód városa lakóinak maradékát,

²¹ azután Edom, Moáb és Ammon országának népét,

²² majd Tírusz városának összes királyát és Szidón városának minden királyát,

meg a szigetek és a tengeren túli országok királyait,

²³ azután Dédán, Témá és Búz városait, és a nyírott hajú népeket,

²⁴ majd Arábia összes királyát, és a sivatagi törzseket,

²⁵ azután Zimri királyait, Élám királyait és Média királyait,

²⁶ majd az északi országok királyait.

A világ minden királyságát és nemzetét, közel és távol, egyiket a másik után, megitattam az Örökkévaló haragja borával: mindegyik ivott belőle.

Legvégül Babilónia^[i] királyának is innia kell belőle!

²⁷ „Jeremiás, mondd ezeknek a nemzeteknek: »Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Igyatok mindannyian a harag serlegéből! Részegedjetek meg tőle egészen addig, amíg hánynotok kell! Essetek össze, hogy fel se tudjatok állni többé, mert öldöklő fegyvert küldök ellenetek!«

²⁸ Ha pedig nem akarják elfogadni kezedből a harag serlegét, s nem akarnak inni, akkor ezt mondd nekik: »Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: mindenképpen innotok kell! ²⁹ Hiszen súlyos csapással sújtom azt a várost, amely nevemet viseli, csak nem képzelitek, hogy benneteket büntetés nélkül hagylak?! Bizony, ti sem maradtok büntetlenül, hanem öldöklő fegyvert küldök a föld minden lakosa és nemzete ellen! — ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.«”

³⁰ „Jeremiás, prófétálj ellenük, és hirdesd nekik:

Jeremiást elfogják, de megmenekül

26 Az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz, amikor Júdában Jójákim király, Jósiás fia kezdett uralkodni^[j]. ² Ezt mondta az Örökkévaló: „Jeremiás, menj az Örökkévaló házának udvarába, és azoknak, akik Júda összes városaiból feljönnek az Örökkévalót imádni, hirdesd ki mindazt, amit neked parancsolok! De el ne hagyj belőle semmit! ³ Talán hallgatnak a szavamra, engedelmeskednek nekem, és megváltoztatják gonosz életmódjukat! Akkor én is megváltoztatom, amit ellenük terveztem, és mégsem büntetem meg őket gonosz tetteik miatt!

⁴ Mondd nekik: Ezt üzeni az Örökkévaló: »Ha nem hallgattok a szavamra, ha nem engedelmeskedtek nekem, ha nem követitek tanításomat és törvényemet, amelyet elétek adtam, ⁵ ha nem hallgattok a próféták szavára, akiket én küldtem hozzátok újra meg újra — annak ellenére, hogy sohasem fogadtátok meg a szavukat —, ⁶ akkor tudjátok meg, hogy ezzel a Templommal is úgy bánok, mint azzal a szent hellyel, amely Silóban^[k] állt, és tudjátok meg, hogy ezt a várost átokká teszem^[l] a föld minden nemzete számára!«”

⁷ Az Örökkévaló Templomának udvarán a papok, a próféták és az egész nép hallotta, amikor Jeremiás ezeket kihirdette. ⁸ Mikor pedig befejezte, és mindent elmondott nekik, amit az Örökkévaló parancsolt, megragadták Jeremiást, és azt kiáltozták: „Emiatt meg kell halnod! ⁹ Hogy merészelted azt prófétálni, hogy ez a Templom is arra a sorsra jut, mint a silói szentély, s hogy Jeruzsálem elpusztul és lakatlan lesz?!” Mind összecsődültek Jeremiás körül, a Templom udvarában.

¹⁰ Amikor a vezetők meghallották ezeket, fölmentek a király palotájából az Örökkévaló Templomának udvarára, és leültek az Új Kapu előtt, hogy ítélkezzenek Jeremiás fölött. ¹¹ A papok és a próféták így vádolták Jeremiást a bíróság és az összegyűlt nép előtt: „Ez az ember méltó a halálos ítéletre, mert a városunk ellen prófétált — amint ezt magatok is hallottátok!”

¹² Ezután Jeremiás így védekezett a bírák és a nép előtt: „Tudjátok meg, hogy engem az Örökkévaló küldött, hogy prófétáljak a Templom és a város ellen — s mindaz, amit hallottatok, az Örökkévaló üzenete! ¹³ Most tehát igenis jobbítsátok meg egész életmódotokat, és javítsátok meg tetteiteket! Engedelmeskedjetek Istenetek, az Örökkévaló szavának! Akkor az Örökkévaló is megváltoztatja a határozatát, amelyet kihirdetett, és nem hajtja végre büntető ítéletét rajtatok. ¹⁴ Ami pedig engem illet, kezetekben vagyok, tehettek velem, amit jónak láttok! ¹⁵ De tudjátok meg, hogy ha megöltök, akkor ártatlan vér szárad a kezeteken, ezen a városon, és annak lakóin, mert engem valóban az Örökkévaló küldött hozzátok, hogy üzenetét átadjam, pontosan úgy, ahogy hallottátok!”

¹⁶ Akkor a vezetők határoztak, és a néppel együtt ezt válaszolták a papoknak és a prófétáknak: „Ártatlan ez az ember! Nem ítéljük halálra, mert valóban Istenünk, az Örökkévaló nevében szólt hozzánk.”

¹⁷ Majd az ország vezetői közül egyesek felálltak, és ezt mondták az egész sokaságnak: ¹⁸ „Emlékezzetek rá, hogy Mikeás próféta, aki Móresetből jött, Ezékiás, Júda királya idejében ezt prófétálta az egész népnek:

¹⁹ Vajon Mikeást emiatt halálra ítélte Ezékiás király és Júda népe? Nem! Inkább tisztelték az Örökkévalót, és kegyelemért könyörögtek hozzá. Az Örökkévaló pedig megváltoztatta az elhatározását, amelyet pedig előzőleg már kihirdetett! Mi azonban igen nagy bajt zúdítanánk magunkra, ha Jeremiást megbüntetnénk!”

Úrijjá próféta halála

²⁰ Abban az időben volt egy másik ember is, aki az Örökkévaló nevében prófétált: Úrijjá, Semajá fia, Kirját-Jeárimból. Ő is ugyanazt prófétálta Jeruzsálem és Júda ellen, mint Jeremiás. ²¹ Jójákim király és fejedelmei, meg a hadsereg vezetői meghallották, amit Úrijjá prófétált, és nagyon megharagudtak rá. Jójákim meg is akarta gyilkoltatni emiatt, de Úrijjá megtudta ezt, és Egyiptomba menekült előle. ²² Jójákim király azonban oda is utána küldte néhány emberét, Elnátán, Akbór fia vezetésével. ²³ Ők el is fogták Úrijját, visszahozták, és a király elé vitték. Jójákim karddal kivégeztette a prófétát, a holttestét pedig a szegények temetőjébe dobatta.

²⁴ Jeremiásnak azonban Ahikám, Sáfán fia a pártját fogta. Nem engedte, hogy kiszolgáltassák azoknak, akik Jeremiást meg akarták ölni.

Nebukadneccar igája

27 Az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz, Cidkijjá^[n], Jósiás fia, Júda királya uralkodásának kezdetén. ² Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Jeremiás, készíts magadnak igát fából és bőrszíjakból — olyat amilyet az ökrökre szoktak tenni —, és vedd a nyakadba! ³ Cidkijjá királyhoz követek jöttek Edom, Moáb, Ammon, Tírusz és Szidón királyságából. Ezek által a követek által küldj üzenetet mindegyik ország királyának!

⁴ Parancsold meg, hogy mondják meg királyuknak: Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: ⁵ Én vagyok az, aki nagy hatalommal és erős kézzel teremtettem a Földet, az embert és az állatokat az egész földön. Ezért annak adom a földet — és mindent, ami rajta van —, akinek akarom. ⁶ Most pedig ezt az öt királyságot odaadtam szolgámnak, Nebukadneccarnak, Babilónia királyának. Még a mezei vadakat is a kezébe adtam, hogy szolgálják őt. ⁷ Minden nemzet szolgálni fogja őt, a fiát és annak a fiát is, mindaddig, míg elérkezik az ideje, hogy az ő birodalmuk is más királyokat és hatalmas népeket szolgáljon.

⁸ Azt a népet és királyságot pedig, amely nem akarja szolgálni Nebukadneccart, Babilónia királyát; nem hajlandó meghódolni neki, és az igáját nyakába venni — azt én fogom csapásokkal sújtani! Bizony, fegyverrel, éhínséggel és halálos betegséggel büntetem meg azt az országot, és egészen elpusztítom őket Nebukadneccar keze által.

⁹ Ne hallgassatok hát a prófétáitokra, jövendőmondóitokra, varázslóitokra, álomfejtőitekre és jelmagyarázó jósaitokra, akik arra biztatnak, hogy ne hódoljatok be Babilónia királyának! ¹⁰ Hazugságot prófétálnak nektek, amelyre ha hallgattok, akkor elűzlek titeket a földetekről, szétszórlak benneteket, és elpusztultok.

¹¹ Azt a népet, amely viszont nyakába veszi Babilónia királyának igáját, és szolgálja őt, lakni hagyom a maga helyén, hogy továbbra is művelje a földjét” — mondja az Örökkévaló.

¹² Jeremiás hasonló üzenetet adott át Cidkijjának, Júda királyának is: Ezt mondja az Örökkévaló: „Vegyétek a nyakatokba Babilónia királyának igáját, szolgáljátok őt és népét, hogy életben maradjatok! ¹³ Miért pusztulnátok el te is, meg néped is, az ellenség fegyvere, éhínség és halálos betegségek által? Ezekkel a csapásokkal fenyegette meg az Örökkévaló azokat a nemzeteket, amelyek nem akarnak engedelmeskedni Babilónia királyának.

¹⁴ Ne hallgass azokra a prófétákra, akik azt mondják, hogy ne hódolj be Babilónia királyának, mert ezek a próféták hazudnak! ¹⁵ Én nem küldtem őket — mondja az Örökkévaló. — Hamisan prófétálnak a nevemben. Ha rájuk hallgattok, akkor kiűzlek titeket erről a földről, és velük együtt pusztultok el!”

¹⁶ A papokat és az egész népet is figyelmeztette Jeremiás: Ezt mondja az Örökkévaló: „Ne hallgassatok azokra a prófétákra, akik azt mondják: »Az Örökkévaló Templomának szent kincseit hamarosan visszahozzák Babilóniából^[o]«, mert hazudnak! ¹⁷ Ne hallgassatok rájuk, hanem hódoljatok meg Babilónia királyának, hogy életben maradjatok! Miért is jusson ez a város pusztulásra? ¹⁸ Ha ők valóban próféták, és az Örökkévaló szavát hordozzák, akkor most könyörögjenek az Örökkévalónak, a Seregek Urának, hogy ami a kincsekből még megmaradt az Örökkévaló Templomában, a királyi palotában, és Jeruzsálemben, azt az ellenség ne hurcolja el Babilóniába!”

¹⁹ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „A Templom előtti bronzoszlopok, a nagy bronzmedence, a kisebb medencék állványai és még néhány templomi eszköz^[p] megmaradt a városban. ²⁰ Ezeket Nebukadneccar, Babilónia királya nem vitte magával, amikor fogságba hurcolta Jekonját, Jójákim fiát, Júda királyát és a vezetőket egész Júdából, meg Jeruzsálemből.” ²¹ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene azokról a kincsekről, amelyek még megmaradtak az Örökkévaló házában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben: ²² „Bizony, ezeket is el fogja hurcolni az ellenség Babilóniába, és ott is maradnak mindaddig az ideig, amelyet meghatároztam, hogy akkor visszahozom^[q] valamennyit erre a helyre.”

Jeremiás és Hananjá összeütközése

28 Cidkijjá, Júda királya uralkodása kezdetén, a negyedik év ötödik hónapjában^[r] történt, hogy a Gibeonból való Hananjá próféta, Azzúr fia ezt mondta nekem az Örökkévaló Templománál, a papok és a nép előtt: ² „Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Összetörtem Babilónia királyának az igáját. ³ Két éven belül visszahozom e helyre az Örökkévaló házának minden kincsét, amelyet Nebukadneccar, Babilónia királya Babilóniába hurcolt. ⁴ Ugyancsak visszahozom Jekonját, Jójákim fiát, Júda királyát, mindazokkal a foglyokkal együtt, akiket Júdából Babilóniába hurcoltak — mondja az Örökkévaló —, mivel összetöröm Babilónia királyának igáját.”

⁵ Ekkor így válaszoltam Hananjának a papok és a nép előtt, akik az Örökkévaló házánál álltak: ⁶ „Ámen! Bárcsak az Örökkévaló valóban így tenne! Bárcsak beteljesítené szavaidat, és visszahozná Babilóniából az Örökkévaló házának kincseit és mindazokat a foglyokat is, akiket elhurcoltak!

⁷ Azonban figyelj rám, Hananjá! Ti is jól figyeljetek, akik ezt halljátok! ⁸ Azok a próféták, akik a mi időnk előtt éltek, sok országról és nagy birodalomról azt prófétálták, hogy háború, nagy veszedelem, és halálos betegségek következnek rájuk. ⁹ Ha most ezzel szemben egy próféta békességről prófétál, akkor meg kell várnunk, hogy szavai beteljesednek-e. Csak így dönthetjük el, hogy ezt a prófétát valóban az Örökkévaló küldte, vagy nem.”

¹⁰ Erre válaszul Hananjá levette a nyakamról az igát, összetörte, ¹¹ és ezt mondta az egész nép hallatára: „Ezt mondja az Örökkévaló: Így fogom összetörni Nebukadneccarnak, Babilónia királyának igáját is. Két éven belül letöröm azt az összes nemzetek nyakáról!”

Ekkor elmentem onnan.

¹² Miután ez történt, az Örökkévaló szólt hozzám: ¹³ „Menj, és mondd meg Hananjának: Ezt mondja az Örökkévaló: Összetörted a fából készült igát, de én vasigát adok helyette! ¹⁴ Mert azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Vasigát teszek ezeknek a népeknek a nyakára, hogy szolgálják Nebukadneccart, Babilónia királyát! Bizony, szolgálni is fogják, mert még a mezei vadakat is neki adtam!”

¹⁵ Ezután szóltam Hananjának: „Jól figyelj rám, Hananjá! Nem küldött téged az Örökkévaló, félrevezeted a népet, és hazugsággal hitegeted! ¹⁶ Emiatt azt mondja neked az Örökkévaló: Nézd, eltöröllek a föld színéről, és még ebben az évben meghalsz, mert arra biztattad a népet, hogy lázadjon az Örökkévaló ellen.”

¹⁷ Hananjá próféta még abban az évben, a hetedik hónapban meghalt.

Jeremiás levele a száműzetésben élőkhöz

29 Jeremiás próféta levelet írt a száműzetésbe hurcolt júdai foglyoknak Babilóniába. A levelet a száműzöttek vezetőinek címezte, akik még megmaradtak; meg a papoknak, prófétáknak és a népnek, akiket Nebukadneccar korábban fogolyként hurcolt Babilóniába Jeruzsálemből. ² Ez azután történt, hogy Jekonjá királyt, meg az anyakirálynőt, a király szolgáit, Júda és Jeruzsálem fejedelmeit, a mesterembereket és a kovácsokat Jeruzsálemből fogságba vitték. ³ A levelet Jeremiás Elászára, Sáfán fiára és Gamarjára, Hilkijjá fiára bízta, hogy vigyék el Babilóniába. Ezt a két férfit Cidkijjá, Júda királya küldte Nebukadneccarhoz, Babilónia királyához követségbe.

Ez állt a levélben:

⁴ „Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene mindazoknak a foglyoknak, akiket Jeruzsálemből Babilóniába küldött, száműzetésbe: ⁵ Építsetek magatoknak házakat, és lakjatok benne! Telepítsetek gyümölcsösöket, és egyétek azok gyümölcsét! ⁶ Házasodjatok meg, és neveljetek gyermekeket! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok feleségül leányaitokat, hogy gyermekeket szüljenek! Szaporodjatok a száműzetésben, meg ne fogyatkozzatok!

⁷ Törekedjetek arra, hogy az a település és község, amelybe fogolyként küldtelek titeket, békességben éljen és felvirágozzon! Imádkozzatok érte, mert annak a békessége és jóléte lesz a ti békességetek és jólétetek is!

⁸ Mert azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hagyjátok, hogy a közöttetek lévő próféták és jövendőmondók becsapjanak titeket! Ne törődjetek azzal, amit mondanak, vagy amit álmodnak, ⁹ mert hazugságot prófétálnak nektek a nevemben! Én nem küldtem őket hozzátok semmiféle üzenettel” — mondja az Örökkévaló.

¹⁰ Ezt üzeni az Örökkévaló: „Amint letelik a hetven esztendő Babilóniában, ismét hozzátok jövök, és beteljesítem azt a jót, amit ígértem: visszahozlak titeket Jeruzsálembe. ¹¹ Hiszen én jól tudom, mit tervezek a számotokra — mondja az Örökkévaló —, s ezek a tervek békességről és felvirágzásról szólnak, nem pedig nyomorúságról és bajról. Olyan jövőt szántam nektek, amelyben jót várhattok.

¹² Akkor majd segítségül hívtok, hozzám jöttök, és könyörögtök — én pedig meghallgatlak titeket, és teljesítem kéréseiteket. ¹³ Kerestek majd engem, és meg is találtok, mert teljes szívvel-lélekkel kerestek. ¹⁴ Igen, megengedem, hogy megtaláljatok — mondja az Örökkévaló —, én pedig kiszabadítalak a fogságból, és összegyűjtelek minden nép közül és minden országból, ahová szétszórtalak titeket. Visszahozlak erre a helyre, ahonnan akaratom szerint fogságba hurcoltak titeket — én, az Örökkévaló mondom ezt nektek.”

¹⁵ Azt mondtátok: „Az Örökkévaló Babilóniában, a száműzetésben is támasztott közülünk prófétákat!” ¹⁶ Az Örökkévaló ellenben azt mondja arról a királyról, aki most Jeruzsálemben a Dávid trónján ül, és arról a népről, amely még a városban maradt, vagyis mindazokról a testvéreitekről, akiket nem hurcoltak el veletek együtt Jeruzsálemből:

¹⁷ „Nézzétek! Fegyvert, éhínséget és halálos betegséget küldök rájuk! Olyanná teszem őket, mint a romlott fügéket, amelyek teljesen ehetetlenek! ¹⁸ Fegyverrel, éhínséggel és halálos betegséggel sújtom őket olyannyira, hogy az egész világ rémülten fogja szemlélni, mi történik velük! Elrettentő példává lesznek minden nemzet számára. Átkozni és gúnyolni fogják őket a nemzetek, akik közé szétszórom őket. ¹⁹ Igen, így bánok velük, mivel nem hallgattak szavamra és nem engedelmeskedtek — mondja az Örökkévaló. — Pedig újra meg újra küldtem hozzájuk szolgáimat, a prófétákat, akik által szóltam hozzájuk. Ők azonban nem hallgattak a szavamra” — mondja az Örökkévaló.

²⁰ „Most pedig ti, akiket én küldtem Jeruzsálemből Babilóniába száműzetésbe, mindannyian halljátok meg az Örökkévaló szavát!

²¹ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene Ahábról, Kólájá fiáról és Cidkijjáról, Maaszéjá fiáról, akik hazugságot prófétálnak nektek a nevemben: Nézzétek, én kiszolgáltatom ezt a két férfit Nebukadneccarnak, Babilónia királyának, aki a szemetek láttára fogja kivégeztetni mind a kettőt. ²² Emiatt a Babilóniában élő júdai száműzöttek átokba foglalják a két férfi nevét. Az a mondás keletkezik róluk, hogy »Úgy bánjon veled az Örökkévaló, mint Cidkijjával és Ahábbal, akiket a babilóniai király megégetett!«

²³ Azért végezték ki őket, mert súlyosan vétkeztek Izráel közösségében: házasságtörést követtek el társaik feleségével, és az én nevemben hamisan prófétáltak. Olyan dolgokat mondtak, amelyeket nem parancsoltam nekik. Én, az Örökkévaló jól tudom, mit tettek, és tanúskodom ellenük!” — mondja az Örökkévaló.

Egy hamis próféta megbüntetése

²⁴ Ismét szólt hozzám az Örökkévaló: „Jeremiás, mondd meg a Nehelámból való Semajának: ²⁵ Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Semajá, te leveleket írtál a saját nevedben Jeruzsálem egész népének, Cefanjá papnak, Maaszéjá fiának, és az egész papságnak. Azt írtad nekik:

²⁶ »Cefanjá, az Örökkévaló tett téged pappá Jójádá utódjaként, hogy ügyelj az Örökkévaló házában a rendre! A te kötelességed, hogy azokat a féleszű bolondokat^[s], akik prófétának adják ki magukat, letartóztasd, kalodába zárd, és bilincsekbe verd! ²⁷ Akkor hát miért nem büntetted meg az Anatótból való Jeremiást, aki úgy tesz, mintha próféta lenne?! ²⁸ Mert ez a Jeremiás levelet írt nekünk Babilóniába, amelyben azt állítja, hogy a száműzetésünk hosszúra fog nyúlni. Arra biztat bennünket, hogy építsünk házakat és lakjunk bennük, ültessünk gyümölcsfákat és együk a gyümölcsüket.«”

²⁹ Cefanjá pap azonban felolvasta nekem Semajá levelét. ³⁰ Ekkor az Örökkévaló szólt hozzám: ³¹ „Jeremiás, üzend meg a száműzetésben élőknek: Ezt mondja az Örökkévaló a Nehelámból való Semajáról: ő prófétált nektek, pedig én nem bíztam meg ezzel. Mivel így becsapott benneteket, ³² ezért — azt mondja az Örökkévaló — megbüntetem Semaját, egész családjával együtt: sem ő, sem a gyermekei nem fogják meglátni, amikor jóra fordítom népem sorsát. Megbüntetem, mert az Örökkévaló elleni lázadásra és engedetlenségre tanította népemet.”

A helyreállítás ígérete

30 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz: ² „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Jegyezd föl egy könyvtekercsbe mindazt, amit neked mondtam. ³ Mert bizony eljön az idő — mondja az Örökkévaló —, amikor kiszabadítom a fogságból népemet, Izráelt és Júdát. Visszahozom őket, és ismét birtokba veszik azt a földet, amelyet őseiknek adtam.”

⁴ Ezt mondja az Örökkévaló Izráel és Júda népéről:

⁸ Mert azon a napon — mondja az Örökkévaló — letöröm nyakatokról az igát, köteleiteket leszaggatom, s nem szolgáltok többé idegeneket! ⁹ Hanem engem szolgáltok, az Örökkévalót, Isteneteket, és királyotokat, Dávidot^[t], akit trónra emelek.

Ne félj szolgám, Jákób népe!^(A)

Újra fölépítelek, és fölépülsz, Izráel!

31 Ezt mondja az Örökkévaló: „Abban az időben Istenévé leszek Izráel minden nemzetségének, ők pedig népemmé lesznek.”

²³ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Amikor kiszabadítom őket a fogságból, ismét ezt fogják mondani Júda földjén és városaiban: »Áldjon meg téged az Örökkévaló^[ab], te szent hegy, ahol igazságosság lakik!«

²⁴ Júda földjén és városaiban a földművesek és a nyájaikat terelő pásztorok békességben fognak élni egymással, ²⁵ mert megitatok minden szomjazó lelket, és jóllakatok minden éhezőt.” ²⁶ Amikor ezt hallottam, felébredtem, és körülnéztem. Ez az álom felüdítette lelkemet!

²⁷ Ezt mondja az Örökkévaló: „Eljön az idő, mikor megszaporítom Júda és Izráel népét. Megszaporítom háziállataikat, a nyájakat és a csordákat is. ²⁸ Ahogyan egykor gondom volt arra, hogy gyökerestül kitépjem, összetörjem, szétszórjam, elpusztítsam és csapásokkal büntessem őket, ugyanúgy most gondom lesz rá, hogy elültessem és fölépítsem őket — mondja az Örökkévaló. —

²⁹ Akkor majd nem emlegetik többé ezt a mondást:

³⁰ Mindenki csak a saját bűnéért fog meghalni. Aki savanyú szőlőt eszik, annak a foga fájdul meg, nem másé.”

Az új szövetség ígérete

³¹ „Nézzétek! Eljön az idő, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda népével — én, az Örökkévaló mondom ezt! ³² Őseikkel is szövetséget kötöttem régen, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, de ők azt a régi szövetséget megtörték, bár én hűséges maradtam népemhez, mint férj a feleségéhez. Az új nem olyan lesz, mint a régi — én, az Örökkévaló mondom ezt! ³³ Abban az időben ilyen szövetséget kötök Izráel egész népével: törvényemet a belsejükbe helyezem, a szívükbe írom be. Akkor Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. ³⁴ Ezért nem kell többé senkinek sem a másikat tanítania, hogy igazán és személyesen megismerje az Örökkévalót, mert kicsinytől a nagyig mindannyian közvetlenül megismernek engem, mivel megbocsátom vétkeiket, és bűneikre többé nem is emlékezem — én, az Örökkévaló mondom ezt!”

Izráel népe örökre fennmarad

Prófécia Jeruzsálem újjáépítéséről

³⁸ „Eljön az idő — mondja az Örökkévaló —, mikor a város az Örökkévaló számára újjáépül a Hananaél-toronytól a Szöglet-kapuig, ³⁹ majd azon túl is kihúzzák a mérőzsinórt egyenesen a Gáréb-dombig, azután elfordulnak Góá felé.^{[ad] 40} A völgy, ahová a halottakat temették, és a szemetet hordták, azután a mező a Kidron-patakig és a Lovak kapujáig kelet felé — ez az egész terület szent lesz az Örökkévalónak.

Soha többé nem fogják ezt a várost feldúlni, sem lerombolni!”

A fogoly Jeremiás földet vásárol

32 Cidkijjá, Júda királya uralkodásának tizedik évében, amely Nebukadneccar uralkodásának 18. esztendeje^[ae] volt, az Örökkévaló üzenete érkezett Jeremiáshoz. ² Ez akkor történt, amikor Babilónia királyának serege körülzárva tartotta, és ostromolta Jeruzsálemet, Jeremiás pedig fogoly volt Júda királyának palotájában, a börtön belső udvarában. ³ Ugyanis Cidkijjá király letartóztatta, mivel Jeremiás az Örökkévaló üzenetét prófétálta: „Ezt mondja az Örökkévaló: Nézzétek! Ezt a várost a babilóniai király kezébe adom, aki el is foglalja. ⁴ Cidkijjá, Júda királya sem menekül meg a káldeusok kezéből, hanem elfogják. Kiszolgáltatják Babilónia királyának, aki szemtől szembe beszélni fog vele, ⁵ majd fogolyként Babilóniába hurcolja. Cidkijjá ott is marad, amíg megbüntetem — én mondom ezt, az Örökkévaló. Ha pedig harcoltok a babilóniai sereg ellen, nem győzhettek.”

⁶ Ezt mondta Jeremiás: „Így szólt hozzám az Örökkévaló: ⁷ Jeremiás, figyelj rám! Hanamél, Sallum nagybátyád fia hamarosan felkeres téged. Ezt fogja mondani: »Vedd meg tőlem azt a szántóföldet Anatótban, amelynek megvételére téged illet az elsőbbség!«”

⁸ Valóban úgy is történt, ahogy az Örökkévaló mondta. Hanamél eljött hozzám a börtön udvarába, és ezt mondta: „Jeremiás, kérlek, vedd meg tőlem azt a szántóföldet, amely Anatótban, Benjámin földjén van, mert téged illet az elsőbbség! Vedd meg magadnak!”

Ekkor fölismertem, hogy ez az, amiről az Örökkévaló előzőleg szólt nekem. ⁹ Így hát megvásároltam Hanamélnek, nagybátyám fiának a földjét, amely Anatótban volt, és kifizettem neki a vételárat: 17 sékel^[af] ezüstöt. ¹⁰ Megírtam az adásvételi szerződést, aláírtam, és tanúkkal is aláírattam, majd lepecsételtem.^[ag] A vételárat is lemértem egy mérlegen. ¹¹ Majd fogtam a két okmányt: a lepecsételt eredetit, amelyben a szerződés volt, és a másolatot, amely nem volt lepecsételve, ¹² és mindkettőt átadtam Bárúknak, Nérijjá fiának, aki Mahszéjá fia. Mindezt Hanamél és a tanúk előtt tettem, akik a szerződést is aláírták. Szemtanúi voltak ennek az udvarban ülő júdai férfiak is.

¹³ Azután mindnyájuk előtt azt parancsoltam Bárúknak: ¹⁴ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Vedd ezt az adásvételi szerződést, a lepecsételt eredetit és a másolatot, és tedd el mindkettőt egy cserépedénybe, hogy hosszú ideig megmaradjon!” ¹⁵ Mert ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Ismét adnak és vesznek majd házakat, szántóföldeket és szőlőskerteket ebben az országban.”

Jeremiás könyörgése

¹⁶ Miután átadtam a szerződést Bárúknak, Nérijjá fiának, így imádkoztam az Örökkévalóhoz:

¹⁷ Örökkévaló Istenem! Te vagy, aki az eget és a földet teremtetted nagy erőddel és hatalmaddal, nincs számodra semmi lehetetlen! ¹⁸ Hűséges szeretettel bánsz ezer nemzedékkel, de megbünteted az apák bűne miatt a fiaikat is. Ó, hatalmas és erős Isten, Örökkévaló, Seregek Ura! ¹⁹ Milyen bölcs vagy a tervezésben, milyen hatékony a megvalósításban! Szemmel tartod az emberek minden lépését, hogy mindenkinek tettei és életmódja szerint megadd, amit érdemel.

²⁰ Te vagy, aki jeleket és csodákat viszel véghez a régi időktől kezdve, és Egyiptom földjétől fogva, mind a mai napig Izráel földjén és a nemzetek között egyaránt, hogy ilyen nagy hírnevet szerezz magadnak az egész földön! ²¹ Te hoztad ki Izráel népét Egyiptomból jelekkel és csodákkal, erős karoddal és nagy hatalmaddal, amely mindenkiben félelmet keltett. ²² Te adtad nekik ezt a tejjel és mézzel folyó földet, amelyet őseinknek esküvel ígértél.

²³ El is foglalták e földet és birtokba vették, de azután nem engedelmeskedtek szavadnak, nem követték tanításodat és törvényeidet. Semmit sem akartak megtenni abból, amit parancsoltál nekik.

Emiatt hoztad rájuk ezt a nagy veszedelmet! ²⁴ Most pedig már az ostromló sereg földsáncai egészen a város faláig érnek! Jól tudom, hogy a várost a háború, az éhínség és a betegségek miatt elfoglalja az ostromló ellenség, a káldeusok serege. Bizony kezükbe adod a várost, mert amit mondtál, az úgy is lesz, amint magad is látod!

²⁵ Ennek ellenére most mégis azt mondtad nekem, Örökkévaló Úr Isten, hogy vegyem meg azt a szántóföldet, fizessem ki az árát, szerezzek tanúkat hozzá… De miért? Hiszen ezt a várost az ostromló káldeusok elfoglalják és lerombolják!

Számomra nincs lehetetlen!

²⁶ Ekkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ²⁷ „Lásd meg, Jeremiás: Én vagyok az Örökkévaló, minden halandó Istene! Van-e valami, ami túl nehéz nekem?”

²⁸ Ezt mondja az Örökkévaló: „Bizony, kiszolgáltatom ezt a várost az ostromló káldeus seregnek és Nebukadneccarnak, Babilónia királyának, és el is foglalják. ²⁹ Az ostromló káldeus sereg betör a városba, fölgyújtja, lerombolja az egészet. Igen, fölégetik a házakat, amelyeknek tetején egykor a lakóik tömjénnel áldoztak Baálnak, és italáldozatot mutattak be más isteneknek, hogy ezzel haragra ingereljenek engem. ³⁰ Mert Izráel és Júda népe kezdettől fogva mindig csak azt tette, amit rossznak tartok és utálok — mondja az Örökkévaló. — Igen, ez a nép szüntelen azzal bosszantott engem, hogy a maguk készítette bálványokat imádták.

³¹ Ez a város pedig, attól fogva, hogy fölépítették, mindmáig csak bosszúságot okozott, és haragra ingerelt — ezért elfordulok tőle, és rá sem nézek többé! ³² Elpusztítom, mivel Izráel és Júda népe oly sok gonoszságot követett el, hogy haragra ingereljenek. Igen, kivétel nélkül mind ezt tették: királyaik, fejedelmeik, papjaik, prófétáik, Júda népe és Jeruzsálem lakosai.

³³ Hátat fordítottak nekem, nem fordultak felém! Bár én nem fáradtam bele, hogy szüntelen tanítsam őket, de ők nem hallgattak rám, nem engedelmeskedtek, és nem fogadták meg figyelmeztetésemet. ³⁴ Utálatos bálványaikat felállították házamban, hogy tisztátalanná tegyék e házat, amely nevemet viseli.

³⁵ Oltárokat építettek Baálnak a Ben-Hinnóm völgyében,^[ah] s ott megégették fiaikat és leányaikat — így áldozták föl őket Moloknak, bár ezt egyáltalán nem parancsoltam nekik, sőt, még eszembe sem jutott, hogy ilyen utálatos bűnt kövessenek el, s ezzel egész Júdát bűnössé tegyék.

³⁶ Most mégis azt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene erről a városról, amelyről ti azt mondjátok, hogy háború, éhínség és betegség miatt Babilónia királya elfoglalja:

³⁷ Nézd! Összegyűjtöm e város lakóit mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórtam őket izzó haragomban és nagy felindulásomban. Azután visszahozom őket erre a helyre, ahol majd biztonságban lakhatnak. ³⁸ Népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek. ³⁹ Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy mindörökké tiszteljenek és féljenek engem, s így jó dolguk legyen nekik is, utódaiknak is.

⁴⁰ Örökké tartó szövetséget kötök velük, amely szerint soha többé nem fordulok el tőlük, és jól bánok velük. Sőt, istenfélelmet ültetek szívükbe, hogy többé ne pártoljanak el tőlem. ⁴¹ Örömmel teszek jót velük, teljes szívvel-lélekkel letelepítem őket ezen a földön, és szilárdan meggyökereznek itt.

⁴² Mert ezt mondja az Örökkévaló: Ahogyan elhoztam az idejét e nép súlyos megbüntetésének, ugyanúgy elhozom az idejét mindannak a jónak, amit megígértem nekik. ⁴³ Bár ti azt mondjátok erről az országról, hogy elpusztult, elnéptelenedett, s még állatok sincsenek rajta, és birtokba veszik a káldeusok, én mégis azt mondom, hogy fognak még itt szántóföldeket adni és venni. ⁴⁴ Bizony, Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén, Júda városaiban, meg a hegyvidék, a síkság és a Délvidék városaiban fognak még szántóföldeket adni és venni, kifizetik az árát, megírják a szerződést, tanúkat szereznek hozzá, aláírják és lepecsételik, annak rendje és módja szerint. Így lesz, mert én kiszabadítom és visszahozom népemet a száműzetésből!” — mondja az Örökkévaló.

Kiszabadítom a fogságból népemet!

33 Másodszor is szólt az Örökkévaló hozzám, amikor még a királyi palota belső udvarában raboskodtam: ² „Ezt mondja az Örökkévaló, aki eltervezi a dolgokat; véghez is viszi, amit eltervezett; és kiformálja az eseményeket — Örökkévaló az ő neve — ³ kérdezz tőlem, Jeremiás, és válaszolok neked: nagy és hozzáférhetetlen titkokat mutatok, amelyeket máskülönben nem tudhatsz.”

⁴ Mert ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene a város házairól és a királyi palotáról: „Az ellenség lerombolja ezeket, és ostromsáncokat épít belőlük a városfal tetejéig, azután megostromolja. ⁵ A város lakóinak gonosztettei miatti haragomban és nagy felindulásomban elfordultam tőlük, és eltakartam arcomat előlük, és sokakat megölök közülük. Ezért a város védői hiába harcolnak a káldeusok ellen, mert végül a védők hullái töltik meg házaikat.

⁶ De nézd! Azután majd orvosságot készítek számukra, bekötözöm és meggyógyítom sebeiket, sőt élvezhetik a bőséges békesség, jólét és igazság áldásait. ⁷ Kiszabadítom a száműzetésből és a fogságból Júda és Izráel foglyait, újra fölépítem és megerősítem őket, mint régen. ⁸ Megtisztítom őket minden bűnüktől, amellyel vétkeztek ellenem, megbocsátom bűneiket, amellyel lázadtak ellenem. ⁹ A föld minden nemzete látni fogja, hogy megbocsátottam népemnek, és sorsukat jóra fordítom. A nemzetek tisztelni és félni fognak engem, és remegnek, mert látják, hogy Izráel békességben és jólétben él, felvirágzik, és teljes biztonságban van. Mindez jó híremet-nevemet, dicsőségemet és dicséretemet növeli, nekem pedig nagy örömet szerez.

¹⁰ Ti azt mondjátok erről a helyről, hogy elpusztult és lakatlan, még állatok sem élnek itt. Így is van: Júda városai és Jeruzsálem utcái kietlen romhalmazzá lettek, lakatlanok, s még állatokat sem látni bennük. ¹¹ Én, az Örökkévaló pedig azt mondom, hogy ismét hallatszik majd e helyen az öröm és vidámság hangja, menyasszony és vőlegény szava, meg azoknak az éneke, akik a dicséret hálaáldozatát hozzák az Örökkévaló Templomába:

Mert kiszabadítom népemet a száműzetésből és fogságból, helyreállítom őket, és olyanok lesznek, mint régen.”

¹² Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Ez a hely most emberek és állatok nélküli kietlen pusztaság. De eljön az idő, amikor majd ismét pásztorok fogják itt a nyájaikat terelgetni. Igen, Júda összes városaiban lakni fognak, s a pásztorok juhnyájaikat a legelőre vezetik, és megpihentetik. ¹³ Bizony, így lesz ez az egész országban: a nyugati dombvidék, a síkság és a déli vidék városaiban, Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban! Még nyájak fognak átmenni a pásztorok keze alatt, amint megszámolják állataikat — ezt én mondom, az Örökkévaló!”

Prófécia az Igazságos Csemetéről

¹⁴ Ezt mondja az Örökkévaló: „Nézzétek! Eljön az idő, amikor beteljesítem jó ígéreteimet, amelyeket Izráel és Júda népének tettem.

¹⁷ Mert azt mondja az Örökkévaló: Izráel trónján mindörökké Dávid leszármazottja fog királyként uralkodni.

¹⁸ Lévi leszármazottjai közül sem fogynak el a papok, akik szüntelenül áldozatokat hoznak elém: égő-, étel-, és véresáldozatokat.”

¹⁹ Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz: ^20-21 „Ezt mondja az Örökkévaló: Szövetséget kötöttem a nappallal és az éjszakával, hogy megszabott rendjükben kövessék egymást. Szövetséget kötöttem Dáviddal is, hogy trónján mindörökké leszármazottja fog királyként uralkodni. Hasonlóképpen szolgáimmal, a Lévi törzséből származó papokkal is szövetséget kötöttem. Ha föl tudjátok bontani a nappalra és éjjelre vonatkozó szövetségemet, csak akkor lesz érvénytelen a Dáviddal és a lévitákkal kötött szövetségem is. ²² Amennyi csillag van az égen, vagy homokszem a tengerparton, annyira megsokasítom szolgámnak, Dávidnak a leszármazottjait, és megsokszorozom szolgáimnak, a lévitáknak számát: megszámlálhatatlanul sokan lesznek.”