Bible in 90 Days

¹⁹ Valóban ez történt! Amikor a fáraó, lovas harci szekereivel, Izráelt üldözve benyomult a tenger közepére, az Örökkévaló visszatérítette helyére a vizet, amely elborította a fáraót és seregét. Ugyanakkor Izráel népe száraz lábbal kelt át a tenger közepén.

²⁰ Ekkor Mirjám, Áron testvére, aki próféta volt, csörgődobot vett a kezébe, és úgy vezette az asszonyokat, akik csörgődobjaikkal, énekelve és táncolva követték. ²¹ Mirjám így énekelt, s az asszonyok ismételték utána:

Izráel népe Márában és Élimben

²² Ezután Mózes útnak indította Izráel táborát a Vörös-tengertől Súr pusztája felé. Három napon keresztül vonultak, de sehol sem találtak ivóvizet. ²³ Azután egy olyan helyre érkeztek, ahol végre találtak vizet, de az meg ihatatlanul keserű volt. Azt a helyet „Márának”, vagyis keserűnek nevezték.

²⁴ A nép zúgolódni kezdett, és Mózest hibáztatták. „Most honnan vegyünk ivóvizet?” — kérdezték.

²⁵ Akkor Mózes segítségért kiáltott az Örökkévalóhoz, aki egy fadarabra irányította Mózes tekintetét. Amikor Mózes beledobta a vízbe azt a fadarabot, a víz ihatóvá változott.

Az Örökkévaló ott törvényeket és rendelkezéseket közölt a néppel, és próbára tette őket, hogy vajon engedelmeskednek-e neki. ²⁶ Ezt mondta a népnek: „Ha figyelmesen hallgatsz Istened, az Örökkévaló hangjára, ha azt teszed, amit ő helyesnek tart, ha engedelmesen követed parancsait és megtartod rendelkezéseit, akkor egyetlen betegséget sem engedek hozzád férni azok közül, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam, mert én vagyok az Örökkévaló, aki meggyógyítalak téged.”

²⁷ Ezután továbbmentek, majd az Élim-oázisba érkeztek, ahol 12 forrás fakadt, és 70 pálmafa nőtt. Ott, a források mellett letáboroztak.

A manna és a fürjek

16 Azután Izráel népe továbbindult Élimből. Egyiptomból való elindulásuk után a második hónap 15. napján a Szín-pusztába érkeztek, amely Élim és a Sínai-hegy között terül el. ² A pusztában az egész nép zúgolódni kezdett, és megint Mózest és Áront hibáztatták. ³ Ezt mondták nekik: „Ölt volna meg inkább az Örökkévaló minket még Egyiptomban, ahol húsos fazekaink mellett ülhettünk! Bezzeg ott bőven volt mit ennünk, itt meg semmi sincs! Biztosan azért hoztatok ebbe a sivatagba, hogy mindannyian itt haljunk éhen!”

⁴ Ekkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Majd én gondoskodom róluk! Adok nekik ételt a mennyből. Úgy fog hullani az égből, mint az eső. A népnek naponta ki kell mennie majd a táborból, hogy összegyűjtsék a mindennapi táplálékot maguknak. Ezzel teszem őket próbára, hogy törvényem szerint élnek-e, vagy sem. ⁵ A hatodik napon, amikor elkészítik az ételt, látni fogják, hogy az kétszer annyi,^[a] mint a többi napon.”

⁶ Mózes és Áron így válaszolt a nép zúgolódására: „Ma este meg fogjátok tudni, hogy valóban az Örökkévaló az, aki kiszabadított benneteket Egyiptomból! ⁷ Holnap reggel pedig meglátjátok az Örökkévaló dicsőségét, mert jól hallotta, hogyan zúgolódtatok ellene. Mert bizony őellene panaszkodtatok, nem mi ellenünk! Ugyan kik vagyunk mi, hogy ellenünk panaszkodjatok?”

⁸ Mózes így folytatta: „Az Örökkévaló ad nektek ma este húst, holnap reggel meg kenyeret bőségesen, mert meghallotta zúgolódásotokat! Bizony őellene panaszkodtatok, nem ellenem vagy Áron ellen!”

⁹ Áronnak meg ezt mondta Mózes: „Szólj Izráel egész közösségének, hogy gyűljenek össze, és álljanak meg az Örökkévaló előtt, mert meghallotta zúgolódásukat!”

¹⁰ Áron az egész összegyűlt közösséghez szólt, s ekkor az egész nép a puszta felé nézett, mert látták, hogy az Örökkévaló dicsősége megjelent a felhőben.

¹¹ Az Örökkévaló szólt Mózesnek: ¹² „Jól hallottam, hogyan panaszkodott a nép. Ezért mondd meg nekik: »Este húst ehettek, reggel meg kenyérrel lakhattok jól, hogy megértsétek: én vagyok Istenetek, az Örökkévaló!«”

¹³ Valóban, este fürjek szálltak le a táborra és környékére, de olyan tömegben, hogy ellepték a földet. Reggel pedig harmat hullott a tábor környékére. ¹⁴ Amikor a nap fölszárította a harmatot, az egész pusztát valami finom, szemcsés fehér anyag borította, amely a dérhez hasonlított. ¹⁵ Amikor az emberek meglátták, azt kérdezték egymástól: „Mi ez?” Mert nem tudták, mi lehet az.

Mózes ekkor azt mondta: „Ez az a kenyér, amelyet az Örökkévaló adott nektek, hogy tápláljon titeket! ¹⁶ Azt parancsolja, hogy mindegyikőtök gyűjtsön össze annyit, amennyire a családjának szüksége van. Minden családtag számára, aki veletek egy sátorban lakik, egy-egy kosárral^[b] gyűjtsetek.”

¹⁷ A nép engedelmeskedett: nekifogtak, hogy gyűjtsenek belőle, és ki többet, ki kevesebbet szedett. ¹⁸ De amikor ómerrel megmérték, amit összegyűjtöttek, kiderült, hogy aki többet szedett össze, annak sem volt fölöslege, és aki kevesebbet gyűjtött, annak sem volt hiánya. Mindenki annyit gyűjtött, amennyire szüksége volt: amennyit megevett.

¹⁹ Mózes figyelmeztette őket: „Senki ne hagyjon belőle másnapra!” ²⁰ Mégis akadtak néhányan, akik nem hallgattak Mózesre, hanem hagytak belőle a következő napra is. Azonban amit meghagytak, megférgesedett és megbüdösödött. Emiatt Mózes megharagudott rájuk.

²¹ Ettől fogva a nép minden reggel kiment a pusztába, hogy összegyűjtse, amire aznap szüksége volt. Amikor a nap már melegen sütött rá, ez a fehér, szemcsés anyag megolvadt és eltünt.

²² Amikor a hatodik nap elérkezett, megint kimentek, és kétszer annyit gyűjtöttek, mint máskor: személyenként két kosárral. A vezetők Mózeshez mentek, és jelentették neki.

²³ Ő pedig azt mondta: „Látjátok, ez az, amiről az Örökkévaló beszélt. Holnap a szombati nyugalom napja következik, amely az Örökkévaló szent napja. Emiatt gyűlt össze ma kétszer annyi. Akár sütni, akár főzni akarjátok, ma készítsetek el két napra valót. A szombatra szánt részét tegyétek félre, és akkor egyétek meg.”

²⁴ A nép engedelmeskedett, és Mózes szava szerint félretették a szombatra szánt részt, de ez az étel nem romlott meg. A férgek sem bántották, és nem lett rossz szaga sem.

²⁵ Szombaton Mózes azt mondta: „Ma azt egyétek, amit tegnap elkészítettetek, mert ma az Örökkévaló szombatja van. Ma ne menjetek a mezőre gyűjteni, mert úgysem találtok semmit. ²⁶ Hat napon keresztül minden reggel gyűjtsétek, de a hetedik a szombat napja. Ilyenkor nem találjátok azt a mezőn.”

²⁷ Mégis akadtak néhányan, akik kimentek a mezőre szombaton is, hogy gyűjtsenek belőle, de nem találtak semmit.

²⁸ Az Örökkévaló ekkor szólt Mózesnek: „Meddig fogtok még engedetlenkedni? Miért nem tartjátok meg parancsaimat és rendelkezéseimet? ²⁹ Értsétek meg, hogy az Örökkévaló adta nektek a szombati nyugalom napját, s ezért a hatodik napon annyit ad nektek ebből a táplálékból, hogy az két napra is elég lesz. Szombaton mindenki maradjon otthon, és ne menjen a mezőre szedegetni.” ³⁰ Ezután a hetedik napon a nép valóban pihent, és mindenki otthon maradt.

³¹ A nép elnevezte mannának^[c] ezt a különleges táplálékot. Apró szemcsékből állt, amelyek a koriander magjához hasonló nagyságúak és formájúak voltak, de a színe fehér volt, az íze pedig, mint a mézeskalácsé.

³² Mózes ezt mondta: „Az Örökkévaló ezt parancsolta nektek: »A jövendő nemzedékek számára őrizzetek meg egy ómernyi mannát! Hadd lássák ők is, milyen étellel tápláltalak titeket a pusztában, miután kiszabadítottalak benneteket Egyiptomból.«”

³³ Azután Mózes szólt Áronnak, hogy vegyen egy korsót, töltsön bele egy ómer mannát, és helyezze el az Örökkévaló jelenlétében, hogy ott maradjon nemzedékről nemzedékre. ³⁴ Áron úgy is tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta Mózesnek: elhelyezte a mannás korsót az Örökkévaló Szövetségládája^[d] elé, hogy ott megőrizzék.

³⁵ Izráel népét az Örökkévaló 40 éven keresztül a mannával táplálta: egészen addig, amíg arra a földre nem érkeztek, ahol letelepedhettek. Amíg Kánaán földjének határához nem értek, ezt ette a nép.

³⁶ A mannát ómerrel mérték. Az ómer pedig az éfá^[e] tizedrésze.

Víz fakad a kősziklából^(A)

17 Ezután Izráel népének közössége az Örökkévaló parancsa szerint tovább vonult az egyik táborhelyről a következőre a Szín-pusztában. Elérkeztek Refídímbe, és ott letáboroztak, de nem találtak ivóvizet. ² A nép ismét Mózes ellen fordult, és követelődzött: „Adj nekünk ivóvizet!”

Mózes ezt kérdezte tőlük: „Miért támadtok nekem? Miért teszitek próbára az Örökkévaló türelmét?”

³ De az emberek már nagyon megszomjaztak, és Mózest vádolták: „Azért hoztál ide minket Egyiptomból, hogy szomjúsággal ölj meg bennünket, gyermekeinkkel meg állatainkkal együtt?!”

⁴ Mózes kétségbeesetten kiáltott az Örökkévalóhoz segítségért: „Uram, mit tegyek ezzel a néppel? Meg akarnak kövezni engem!”

⁵ Az Örökkévaló így felelt: „Mózes, vedd magad mellé Izráel népének néhány vezetőjét, és menj előre velük együtt! A botod, amellyel a Nílus vizére ütöttél, legyen a kezedben. ⁶ Én majd ott fogok állni előtted a sziklán, a Hóreb-hegyen.^[f] Üss rá a botoddal arra a sziklára, s akkor víz fakad belőle, hogy ihasson az egész nép.”

Mózes, Izráel vezetőinek szeme láttára így is tett, és valóban víz fakadt a kősziklából.

⁷ Azután így nevezte azt a helyet: „Massza” és „Meríbá”. Ez azt jelenti: „Próbatétel” és „Panaszkodás.” Azért adta Mózes ezt a nevet, mert ott a nép panaszkodott és lázadozott, ezzel pedig próbára tették az Örökkévalót, hogy valóban velük van-e.

Harc és győzelem az amálekiek ellen

⁸ Ezután az amálekiek megtámadták Izráel népét Refídímben. ⁹ Mózes ezt mondta Józsuénak: „Válassz ki egy csapatot, és vezesd őket az amálekiek ellen! Holnap én a dombtetőn fogok állni, és a kezemben lesz a bot, amelyet Isten adott.”

¹⁰ Józsué engedelmeskedett, és másnap megütközött az amálekiek csapatával. Ezalatt Mózes, Áron és Húr fölmentek a dombtetőre. ¹¹ Mialatt Józsué és csapata harcolt, Mózes az égre emelte karját — s ekkor az izráeliek kerekedtek fölül ellenségeiken. Amikor azonban Mózes leengedte a karját, az izráelieket hátraszorították ellenségeik.

¹² Egy idő múlva Mózes elfáradt, és már nem bírta föltartani a karjait. Ekkor Áron és Húr fogtak egy követ, Mózest ráültették, és kétoldalt felemelve tartották a karjait egészen napnyugtáig. ¹³ Így azután Józsué és csapata teljesen leverte az amálekieket.

¹⁴ Ezután az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Jegyezd föl ezt a csatát egy könyvtekercsbe, hogy soha ne merüljön feledésbe! Józsuénak is vésd jól az emlékezetébe! Mert Amálek népének még az emlékét is kiirtom az ég alól!”

¹⁵ Mózes akkor oltárt épített az Örökkévalónak azon a helyen, és így nevezte: „Az Örökkévaló a győzelmi zászlóm.”^[g]

¹⁶ Azt mondta Mózes: „Felemeltem kezemet az Örökkévaló trónusához, aki harcolni fog Amálek népe ellen nemzedékről nemzedékre!”

Jetró tanácsot ad Mózesnek

18 Jetró, Midján papja, Mózes apósa hallott arról, amit Isten Mózessel és népével tett, hogy az Örökkévaló kiszabadította Izráel népét Egyiptomból. ² Akkor Jetró elhatározta, hogy meglátogatja Mózest. Maga mellé vette a leányát, Cippórát, Mózes feleségét, akit Mózes korábban hazaküldött. ³ Magával vitte Mózes és Cippóra két fiát is, és együtt indultak útnak. (Mózes, amikor az első fia megszületett, a Gérsóm^[h] nevet adta neki, mert azt mondta: „Jövevény lettem idegen földön.” ⁴ Második fiát Eliézernek^[i] nevezte, mert azt mondta: „Apám Istene megsegített, és megszabadított a fáraótól, aki meg akart ölni.”) ⁵ Tehát Jetró és vele Cippóra, meg annak két fia együtt mentek Mózeshez a pusztába, aki a néppel együtt az Isten hegyénél^[j] táborozott.

⁶ Jetró még érkezése előtt megüzente Mózesnek: „Én, Jetró, jövök hozzád, feleségeddel és két fiaddal együtt.”

⁷ Mózes apósa elé ment, hogy köszöntse. Amikor találkoztak, földig hajolt Jetró előtt, majd megcsókolta az arcát, köszöntötték egymást, és elbeszélgettek.^[k] Azután bementek a sátorába. ⁸ Mózes elbeszélte apósának, mi mindent tett velük az Örökkévaló, hogyan bánt el a fáraóval és az egyiptomiakkal Izráel népének érdekében, milyen gondjaik voltak a pusztai vándorlás során, és hogyan segítette meg őket az Örökkévaló minden helyzetben.

⁹ Jetró szívből örült mindannak a jónak, amelyet az Örökkévaló Izráellel tett, és hogy megszabadította Izráel népét az egyiptomiak hatalmából. ¹⁰ Ezt mondta: „Áldott legyen az Örökkévaló, aki megszabadított titeket a fáraó kezéből, kimentett az egyiptomiak hatalmából! ¹¹ Most már tudom, hogy az Örökkévaló hatalmasabb minden más istennél, mert elpusztította az egyiptomiakat, amikor azok gonoszul bántak Izráel népével!”

¹² Azután Jetró égő- és véresáldozatokat mutatott be Istennek. Az áldozati lakomára Áron és Izráel népének összes vezetői is eljöttek. Isten jelenlétében együtt lakomáztak Jetróval.

¹³ A következő napon Mózesnek ítélkeznie kellett az emberek közötti vitás ügyekben. Olyan sokan jöttek hozzá ítéletért, hogy reggeltől estig sorban álltak Mózes előtt.

¹⁴ Amikor Jetró látta, hogy Mózes egyedül végzi ezt a feladatot, megkérdezte tőle: „Miért így végzed ezt a munkát? Miért csak egyedül te ítélkezel? Hiszen így reggeltől estig várniuk kell az embereknek, amíg sorra kerülnek!”

¹⁵ Mózes így válaszolt: „Azért jönnek hozzám, mert Isten határozatát akarják megtudni. ¹⁶ Amikor valamilyen vita támad közöttük, hozzám jönnek, hogy igazságot szolgáltassak nekik, és meghallják tőlem Isten erre vonatkozó határozatát, tanítását és törvényét.”

¹⁷ De Jetró ezt mondta: „Nem jól van ez így, Mózes! ¹⁸ Túl sok ez a teher ahhoz, hogy egymagad viseld! Így te is nagyon kifáradsz, meg azok is, akik a sorukra várnak. ¹⁹ Hallgass csak rám! Hadd adjak neked tanácsot, és ha megfogadod, Isten veled lesz. Neked az a dolgod, hogy képviseld a népet Isten előtt, és hogy a vitás ügyeiket terjesztd Isten elé! Eddig is ezt tetted, ezután is legyél a nép szószólója Isten előtt, és képviseld őket. ²⁰ Tanítsd a népet Isten törvényére, rendelkezéseire, és mutass utat nekik, hogy azon járjanak. Egyes helyzetekben pedig mondd meg nekik, hogy mit tegyenek.

²¹ Másfelől azonban gondosan válassz ki a nép közül arra alkalmas becsületes férfiakat, akik tisztelik és félik Istent. Olyanokat, akikben az emberek megbíznak, és akiket nem lehet megvesztegetni. Tedd őket vezetőkké 1 000, vagy 100, vagy 50, vagy 10 ember fölött. ²² Ők bíráskodjanak a rájuk bízottak vitás ügyeiben mindenkor. Ha olyan esettel találkoznak, amit túl nehéznek találnak, akkor forduljanak hozzád, és te ítélj abban az ügyben. Az egyszerűbb dolgokban pedig ők maguk döntsenek. Így kevesebb teher hárul rád, mert ezek a vezetők veled együtt hordozzák a bíráskodás terhét. ²³ Ha megfogadod tanácsomat — és ezt Isten is így kívánja —, akkor te is el tudod látni a feladatodat anélkül, hogy túlterhelnéd magad, és az emberek is megelégedve és békességgel térhetnek haza, mert lesz, aki megoldja vitás kérdéseiket.”

²⁴ Mózes hallgatott apósára, és úgy járt el, ahogyan Jetró tanácsolta. ²⁵ Kiválasztott a nép közül alkalmas férfiakat, és vezetővé tette őket 1 000, vagy 100, vagy 50, vagy 10 emberből álló csoportok fölött, ²⁶ és rájuk bízta, hogy a csoportjuk vitás ügyeiben bíráskodjanak. Ezek a vezetők a nehéz ügyeket Mózes elé vitték, a kisebb dolgokban pedig maguk hoztak ítéletet.

²⁷ Azután Mózes elbúcsúzott apósától, aki visszatért hazájába.

Az Örökkévaló szövetséget ígér Izráel népének

19 Izráel tábora az Egyiptomból történt kivonulásuk utáni harmadik hónap első napján érkezett a Sínai-pusztába. ² Refidimből indultak, és elértek a Sínai-hegy lábához, ahol letáboroztak.

³ Mózes fölment a hegyre, hogy találkozzon Istennel.

Az Örökkévaló így szólt hozzá a hegy tetejéről: „Mózes, mondd meg ezt Jákób leszármazottjainak, Izráel népének: ⁴ »A saját szemetekkel láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal! Benneteket pedig úgy hordoztalak, ahogy a sas hordozza szárnyain fiókáit! Így hoztalak titeket közel magamhoz. ⁵ Mától fogva mindig engedelmesen hallgassatok szavamra, és őrizzétek meg szövetségemet! Ha így éltek, akkor a saját népemmé lesztek. Bár az egész föld az enyém, ti féltett kincsemmé lesztek a nemzetek között: ⁶ papok királyságává és szent néppé teszlek titeket.« Ezeket kell elmondanod a népnek!”

⁷ Ezután Mózes lejött a hegyről, összehívta a nép vezetőit, és eléjük tárta ezt az üzenetet, ahogyan az Örökkévaló megparancsolta.

⁸ Erre az egész nép egy akarattal így válaszolt: „Megteszünk mindent, amit az Örökkévaló mond.”

Mózes pedig ismét fölment a hegyre, és elmondta az Örökkévalónak a nép válaszát. ⁹ Az Örökkévaló ekkor azt mondta neki: „Hamarosan eljövök hozzád sűrű felhőben, és a nép hallani fogja, amint beszélek veled, hogy mindig higgyenek neked.”

Azután Mózes ismét fölment a hegyre, és elmondta az Örökkévalónak, hogy a nép mit válaszolt.

¹⁰ Az Örökkévaló ekkor azt mondta Mózesnek: „Menj le a néphez, és mondd meg nekik, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki ruháikat! ¹¹ Harmadnapra legyenek készen, mert akkor az Örökkévaló az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegy tetejére! ¹² Vonj határt a hegy köré, és mondd meg a népnek, hogy ne lépjék át azt, sőt, a közelébe se menjenek! Aki megérinti a hegyet, annak meg kell halnia! ¹³ Akár ember, akár állat lépi át a határt, kövezzétek meg, vagy nyíllal lőjétek le, de ne érjetek hozzá! Azután, ha majd meghallják a sófár hangját hosszan zengeni, már fölmehetnek a hegyre.”

¹⁴ Mózes lement a néphez, és elmondott nekik mindent. Ők pedig megszentelték magukat, és kimosták ruháikat.

¹⁵ Mózes kihirdette: „Legyetek készen harmadnapra. Addig ne közeledjetek asszonyhoz!”

¹⁶ A harmadik nap reggelén a Sínai-hegy felől mennydörgés hallatszott, villámok cikáztak, sűrű sötét felhő szállt a hegyre, és felharsant a sófár erős hangja. Az egész nép remegett a félelemtől a táborban. ¹⁷ Mózes kivezette a népet a hegy lábához, hogy Isten elé álljanak. ¹⁸ Az egész hegy füstbe borult, mert az Örökkévaló leszállt rá a tűzben. A füst fölszállt, mint a kemence füstje, és az egész hegy remegett. ¹⁹ A sófár hangja egyre erősebben hallatszott. Mózes beszélt Istennel, aki hallható hangon válaszolt neki.^[l]

²⁰ Amikor az Örökkévaló leszállt a hegy tetejére, szólt Mózesnek, hogy menjen föl hozzá a hegy csúcsára. Mózes föl is ment.

²¹ Azután az Örökkévaló ismét leküldte Mózest a néphez: „Menj le hozzájuk, és figyelmeztesd őket, hogy ne lépjék át azt a határt, hogy engem láthassanak, mert akkor sokan meghalnak! ²² A papoknak, akik egyébként közel jöhetnek hozzám, szintén mondd meg, hogy szenteljék meg magukat, nehogy a haragomat vonják magukra!”

²³ Mózes így válaszolt: „De hiszen a nép nem jöhet föl a hegyre, mert te magad tiltottad meg nekik! Azt mondtad, hogy vonjak határt a hegy köré, és a nép ne lépjen át azon a szent területre.”

²⁴ De az Örökkévaló megismételte: „Menj le hozzájuk! Azután Áronnal együtt jöjjetek föl ide! A nép és a papok azonban ne lépjék át azt a határt, és ne próbáljanak följönni hozzám, nehogy haragomat vonják magukra!”

²⁵ Ezután Mózes lement a néphez, és figyelmeztette őket.

A Tízparancsolat^(B)

20 Akkor jelentette ki Isten mindezeket:

² „Én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki kihoztalak téged^[m] Egyiptom földjéről, ahol rabszolga voltál.

³ Ne imádj más istent rajtam kívül!^[n]

⁴ Ne készíts semmiféle bálványt magadnak: se bálványszobrot, se képet, amely fönn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben lévőkre hasonlít! ⁵ Idegen istenek, vagy bálványaik előtt meg ne hajolj, s őket ne imádd, mert én, az Örökkévaló, a te Istened, féltékenyen szerető Isten vagyok! Akik ebben vétkeznek, azok gyűlölnek engem, s ezért megbüntetem őket. Sőt leszármazottjaikat is megbüntetem a harmadik és a negyedik nemzedékig. ⁶ Ugyanakkor hűséges szeretettel bánok azokkal, akik szeretnek engem, és engedelmeskednek parancsaimnak. Sőt, utódaikkal is így bánok, ezer nemzetségen keresztül.

⁷ Ne élj vissza Istened, az Örökkévaló nevével, mert nem hagyja büntetés nélkül azt, aki az ő nevével visszaél!

⁸ Emlékezz rá, hogy a szombati nyugalom napját szentnek tartsd! ⁹ Hat napon keresztül dolgozz, és végezd mindenféle munkádat. ¹⁰ De a hetedik nap Istenednek, az Örökkévalónak szombatja, ezen a napon ne végezzetek semmiféle munkát: se te magad, se családod tagjai, se szolgáid, se háziállataid, de még a városaitokban közöttetek lakó idegen nemzetiségűek se! ¹¹ Mert az Örökkévaló hat napon át teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van; de a hetedik napon abbahagyta a munkáját. Ezért áldotta meg a szombati nyugalom napját, és ezért választotta külön a többi naptól a maga számára.

¹² Becsüld meg^[o] apádat és anyádat, és tisztelettel bánj velük, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Örökkévaló ad neked!

¹³ Ne gyilkolj meg senkit!

¹⁴ Ne kövess el házasságtörést!

¹⁵ Ne lopj!

¹⁶ Ne tanúskodj hamisan^[p] senki ellen!

¹⁷ Ne kívánd magadnak, ami a másé: se a házát, se a feleségét, se a szolgáját, se a szolgálóját, se az ökrét, se a szamarát, se más egyebét!”

Mózes, a közbenjáró^(C)

¹⁸ A nép tehát ott állt a hegy lábánál, látta a villámokat, a füstöt, hallotta a sófár hangját és a mennydörgést. Nagyon megrettentek, remegtek a félelemtől, és elhúzódtak a hegy közeléből. ¹⁹ Azt mondták Mózesnek: „Jobb lesz, ha te beszélsz velünk! Hallgatni fogunk rád, csak ne Isten szóljon hozzánk közvetlenül, mert azt nem éljük túl!”

²⁰ Mózes így válaszolt: „Ne féljetek! Isten azért jött közel hozzátok, hogy próbára tegyen titeket. Azt akarja, hogy tiszteljétek őt, és ez visszatartson titeket attól, hogy vétkezzetek ellene.”

²¹ A nép tehát távolabb állt a hegytől, Mózes viszont közelebb ment ahhoz a sötét felhőhöz, amely Istent körülvette.

²² Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Mondd meg ezt Izráel népének: »Saját szemetekkel láttátok, hogy a mennyből szóltam hozzátok! ²³ Soha ne merészeljetek bálványisteneket készíteni magatoknak ezüstből vagy aranyból, akiket velem egy sorba helyeznétek!

²⁴ Földből készítsetek nekem oltárt, és azon áldozzátok föl égő- és hálaáldozataitokat, juhaitokat és ökreiteket! Azokon és csak azokon a helyeken építsetek oltárt, ahol én akarom, hogy emlékezzetek rám! Ezeken a helyeken eljövök hozzátok, és megáldalak benneteket. ²⁵ Ha pedig kövekből építitek az oltárt, csak faragatlan köveket használjatok. Ha valamilyen szerszámmal megfaragod a köveket, akkor már nem lesznek alkalmasak erre a célra. ²⁶ Oltáromhoz ne építs lépcsőt, mert akkor tested eltakart részei is láthatóvá válhatnak, amikor fölmész a lépcsőn.«”

Különböző törvények és parancsok^(D)

21 Isten szólt Mózeshez: „Hirdesd ki a következő törvényeket Izráel népének:

² A pénzért vásárolt izráeli rabszolga csak 6 évig szolgáljon. A hetedik év kezdetén szabadon elmehet, és semmit sem kell fizessen a felszabadulásáért. ³ Ha a szolga egyedül volt, amikor urához került, akkor egyedül is menjen el, amikor fölszabadul. Ha ellenben a feleségével együtt került urához, akkor a feleségével együtt is szabaduljon föl. ⁴ Ha egyedül jött, s később ura megházasította, a szolgálat évei alatt pedig gyermekei is születtek, akkor a felszabadulása idején csak egyedül mehet el. A felesége és a gyermekei az uránál kell maradjanak.

⁵ Ha a felszabadított rabszolga a korábbi uránál akar maradni, akkor világosan jelentse ki: »Szeretem uramat, feleségemet és gyermekeimet, ezért nem akarok fölszabadulni, hanem maradni akarok!« ⁶ Ezután ura állítsa Isten^[q] elé, majd vigye az ajtófélfához vagy az ajtóhoz, és a rabszolga fülét szúrja keresztül egy árral. Ezután a rabszolga élete végéig maradjon uránál, és szolgálja őt.

⁷ Ha egy izráeli apa eladja a leányát rabszolgának egy másik izráeli férfinek, akkor az ilyen rabszolganő fölszabadulására más törvények vonatkoznak, mint a férfi rabszolgákra. ⁸ Ha a rabszolganőt ura nem veszi feleségül, de egy idő múlva már nincs vele megelégedve, akkor sem küldheti el magától. Nem adhatja el őt idegennek sem, mert hűtlen lett hozzá. Meg kell engednie, hogy ezt a rabszolganőt annak valamelyik rokona megváltsa és fölszabadítsa.

⁹ Ha a rabszolganőt az izráeli férfi nem magának, hanem a fiának veszi meg, akkor úgy kell bánnia vele, mintha a saját lánya lenne.

¹⁰ Ha ura feleségül veszi a rabszolganőt, majd később egy másik asszonyt is, akkor az első feleségével továbbra is úgy kell bánjon, mint addig: gondoskodnia kell ételéről, ruházatáról, és nem csorbíthatja házastársi jogait sem. ¹¹ Ha ura nem teljesíti mind a három feltételt, akkor a rabszolganőt váltságdíj nélkül fel kell szabadítania.”

¹² „Aki úgy megüt egy embert, hogy az belehal, annak halállal kell bűnhődnie. ¹³ Ha pedig baleset történik, és valaki ennek folytán véletlenül a másik halálát okozza, akkor Isten engedte, hogy ez megtörténjen. Ilyen esetben a nem szándékos gyilkos számára lesznek olyan menedékhelyek, ahová elfuthat. Ezeket a helyeket majd ki fogom jelölni.

¹⁴ Aki viszont haragszik a másikra, és előre megfontolt szándékkal gyilkolja meg, azt mindenképpen halállal kell büntetnetek, még akkor is, ha oltáromhoz menekül.

¹⁵ Aki apját vagy anyját megveri, halállal lakoljon.

¹⁶ Aki embert rabol, az halállal lakoljon, akár nála találják foglyát, akár eladta már az illetőt.

¹⁷ Aki apját vagy anyját szidalmazza vagy átkozza^[r], az halállal lakoljon.

¹⁸ Előfordul, hogy férfiak összevesznek, és az egyik — kővel, vagy ököllel — úgy megüti a másikat, hogy az ágynak esik, de nem hal meg. ¹⁹ Ha ilyenkor a sértett egy idő múlva fölgyógyul, és botra támaszkodva járni is tud, akkor a támadót nem kell külön megbüntetni, de köteles a sértettnek a betegsége miatt kiesett jövedelmét pótolni, és gondozni őt, amíg teljesen föl nem épül.

²⁰ Ha valaki a saját rabszolgáját — akár férfi, akár nő az — úgy megveri bottal, hogy az emiatt a helyszínen meghal, annak a gazdának bűnhődnie kell. ²¹ De ha a rabszolga egy vagy két nap múlva már ismét képes a munkáját ellátni, akkor a gazdáját nem kell megbüntetni, hiszen a rabszolga a ő tulajdona.

²² Előfordul, hogy férfiak verekednek, és eközben akaratlanul megütnek vagy ellöknek egy terhes asszonyt, aki emiatt elvetél. Ha ezenkívül súlyosabb baj nem történik, akkor a tettes fizessen kártérítést az asszony férjének. Ennek összegét a bírák szabják meg. ²³ Ha viszont valamilyen súlyosabb veszteség vagy baj származik az asszony sérüléséből, akkor a tettes büntetése az asszony veszteségéhez igazodjon. Életét adja kárpótlásul annak életéért, ²⁴ szemét a szeméért, fogát a fogáért, kezét a kezéért, lábát a lábáért, ²⁵ égetést égetésért, sebet sebért, ütést ütésért.

²⁶ Ha valaki a saját rabszolgáját — akár férfi, akár nő az — úgy megüti, hogy az egyik szemére megvakul, ²⁷ vagy az egyik foga kitörik, akkor kárpótlásul fel kell szabadítania!”

Állatok által okozott balesetek

²⁸ „Ha bika vagy ökör úgy felöklel egy férfit vagy asszonyt, hogy az meghal, az állatot meg kell kövezni, de a húsát nem szabad megenni. Az állat gazdája azonban ártatlan. ²⁹ De ha az állat korábban is öklelős természetű volt, és a gazdáját erre figyelmeztették, akkor a gazdája felelős érte, hiszen zárt helyen kellett volna tartania. Ilyen esetben az állatot meg kell kövezni, és a gazdája halállal bűnhődjön. ³⁰ Abban az esetben, ha az öklelés miatt elhunyt ember családja elfogad váltságdíjat az állat gazdájától, a gazdának nem kell meghalnia. Viszont ki kell fizetnie életéért a váltságdíjat annak megfelelően, ahogy a bírák azt kivetik rá.

³¹ Ez a szabály érvényes akkor is, ha az öklelős állat valakinek a leányát vagy fiát ölte meg. ³² Ha az állat rabszolgát vagy rabszolganőt öklelt föl, az állat gazdája fizessen kártérítésül a rabszolga urának 30 sékel ezüstöt,^[s] és az állatot kövezzék meg.

³³ Előfordulhat, hogy valaki nyitva felejti a ciszterna nyílását, vagy ciszternát ás, de nem fedi be azt. Ha ilyenkor egy ökör vagy szamár beleesik, ³⁴ a ciszterna tulajdonosa meg kell térítse az állat árát a gazdájának, az elpusztult állat pedig az övé lesz.

³⁵ Ha valakinek az ökre vagy bikája úgy felökleli a másik ember ökrét vagy bikáját, hogy az elpusztul, akkor adják el az élő állatot, és az árát felezzék meg. Hasonlóképpen felezzék meg az elhullott állatot is. ³⁶ De ha az ökör vagy bika korábban is öklelős természetű volt, akkor gazdája felelős azért, ami történt, mert nem vigyázott az öklelős állatra. Ilyen esetben az elhullott állatért cserébe egy másikat kell adjon, és az elhullott állat lesz az övé.”

22 „Ha valaki marhát vagy juhot^[t] lop, és azt levágja, vagy eladja, akkor kártérítésül a marháért öt másikat, a juhért négyet adjon az ellopott helyett. ^2-4 Ha a tolvajnak nincs semmije, és nem tudja megtéríteni az okozott kárt, akkor őt magát adják el rabszolgának, és annak árából rendezzék a kártérítést. Ha viszont élve megtalálják nála a lopott állatokat, azokat vissza kell adja, és kárpótlásul mindegyikért még egy ugyanolyan állatot is kell adnia a tulajdonosnak. Ez minden háziállatra vonatkozik: szarvasmarhára, szamárra, juhra és kecskére egyaránt.

Ha a tolvajt rajtakapják, amikor éjjel be akar törni egy házba, és úgy megverik, hogy meghal, az nem számít gyilkosságnak, és aki megölte, nem bűnös. De ha ugyanez nappal történik, az már gyilkosságnak számít, és aki megöli a tolvajt, vétkes gyilkosság bűnében.

⁵ Ha valaki ráengedi az állatait másnak a szántóföldjére vagy szőlőskertjére, és az állatok lelegelik azt, térítse meg az okozott kárt a saját legjobb szántóföldjének, vagy szőlőjének terméséből.

⁶ Ha valaki a saját földjén tüzet gyújt, amely a tövises sövényen keresztül átterjed a szomszéd területére, és ott elégeti a lábon álló vagy már learatott termést, akkor az okozott kárt teljes egészében meg kell térítenie.

⁷ Előfordul, hogy valaki pénzt vagy értéktárgyakat ad át szomszédjának megőrzésre, de azokat valaki ellopja. Ha a tolvajt elfogják, kétszeresen meg kell fizessen a lopásért. ⁸ De ha nem találják a tolvajt, akkor a szomszédot Isten^[u] elé kell állítani, hogy kiderüljön, nem ő maga lopta-e el, amit rábíztak.

⁹ Minden olyan esetben, amikor egy bizonyos dolog tulajdonjogát két ember vitatja, menjenek Isten elé mind a ketten. Akit Isten bűnösnek jelent ki, az fizessen a másik félnek büntetésül kétszer annyit, mint amennyit a vitatott dolog ér. Ez a törvény ugyanúgy érvényes, ha szarvasmarháról, szamárról, juhról, kecskéről, ruháról vagy bármilyen elveszett dologról van szó.

¹⁰ Előfordul, hogy valaki a szamarát, ökrét, juhait vagy más háziállatát rábízza szomszédjára, hogy viseljen rá gondot egy ideig. Ha ilyenkor a rábízott állat elhullik, megsérül, vagy ellopták, de erre nincs szemtanú, ¹¹ akkor a szomszéd esküdjön meg az Örökkévalóra, hogy nem ő okozta a kárt. A tulajdonos köteles elfogadni ezt az esküt, és nem követelhet kártérítést. ¹² Azonban, ha a szomszéd lopta el azt az állatot, fizessen kártérítést a tulajdonosnak. ¹³ Ha az állatot ragadozó vad tépte szét, a szomszéd bizonyítékul mutassa be a széttépett állat maradványait. Ebben az esetben nem tartozik a tulajdonosnak kártérítéssel.

¹⁴ Ha valaki kölcsönkér a szomszédjától egy háziállatot, és az megsérül, vagy elhullik, amikor a tulajdonosa nem volt jelen, akkor fizessen kártérítést. ¹⁵ De ha a baj akkor történik, amikor az állat tulajdonosa is jelen van, akkor nem kell kártérítést fizetnie a kölcsönkérőnek. Ha az állatot eleve úgy kérte, hogy a használatáért díjat fizet, akkor csak ezt a díjat kell a kölcsönvevőnek megfizetnie.”

¹⁶ „Ha egy férfi elcsábít egy szűz leányt, aki még nincs eljegyezve, és vele hál, akkor fizesse meg a jegyajándékot a leány apjának, és vegye feleségül a leányt. ¹⁷ Ha viszont a leány apja semmiképpen nem akarja a leányát hozzáadni, a csábítónak akkor is meg kell fizetnie a szokásos jegyajándékot.

¹⁸ Varázsló asszonyt ne hagyj életben!

¹⁹ Aki állattal létesít szexuális kapcsolatot, halállal bűnhődjön!

²⁰ Aki nem az Örökkévalónak, hanem más isteneknek mutat be áldozatot, azt feltétlenül ki kell végezni!

²¹ A közöttetek lakó idegen nemzetiségűekkel bánjatok méltányosan és igazságosan, hiszen ti magatok is jövevények voltatok Egyiptomban!

²² Az özvegyeket és árvákat ne nyomd el! ²³ Ha mégis kegyetlenül bánsz velük, és ők hozzám kiáltanak, biztos lehetsz benne, hogy meghallgatom őket! ²⁴ Ha pedig emiatt megharagszom rád, és karddal öllek meg, akkor a te feleséged is özvegy lesz, gyermekeid pedig árvák lesznek.

²⁵ Ha népem közül való szegényeknek kölcsönt adsz, ne bánj velük uzsorás módjára, és ne követelj tőlük kamatot! ²⁶ Ha a felsőruháját zálogba veszed tőle, akkor azt még naplemente előtt add vissza neki. ²⁷ Lehet, hogy ez a ruha testének egyetlen takarója. Ha nem adod neki vissza, mivel takarózzon az éjjeli hidegben? Bizony, ha emiatt hozzám kiált, meghallgatom, mert én könyörületes vagyok.

²⁸ Ne szólj tiszteletlenül Istenről!^[v] Néped vezetőjét ne átkozd!

²⁹ Ne késlekedjél behozni gabonádból, borodból és olívaolajadból az áldozni valót!

Elsőszülött fiadat add nekem! ³⁰ Add nekem szarvasmarháid, juhaid és kecskéid közül is az elsőszülötteket. De az első hét napon még legyen az anyja mellett, csak a nyolcadik napon add nekem.

³¹ Legyetek számomra elkülönített, szent nép! Ezért ne egyetek olyan állat húsából, amelyet valamilyen ragadozó vadállat széttépett, hanem adjátok a kutyáknak!”

23 „Ne terjessz hazugságot, se rágalmat! Ne fogj össze azzal, aki bűnös, és ne tanúskodj mellette hamisan!

² Ha a többség akar valami rosszat, te akkor se állj közéjük! Ne tanúskodj hamisan, még akkor se, ha mindenki más ezt teszi!

³ Ne légy részrehajló a peres ügyben, még a szegény javára se!

⁴ Ha rátalálsz ellenfeled elkóborolt ökrére vagy szamarára, feltétlenül vidd vissza hozzá! ⁵ Ha látod, hogy ellenséged szamara összeroskadt a teher alatt, ne hagyd magára, hanem segíts rajta!

⁶ Szegény embert ne fossz meg igazságától a peres ügyben, csak azért, mert szegény.

⁷ Ne keveredj bele igazságtalan ügybe vagy vádaskodásba!

Ne ítélj halálra ártatlan és igazságos embert, mert aki ilyen gonoszságot követ el, azt én ítélem el!

⁸ Megvesztegetésre szánt ajándékot ne fogadj el, mert különben elveszted a tisztánlátásodat, és nem érvényesül az igazak igazsága!

⁹ A közöttetek lakó idegen nemzetiségű lakosokat ne nyomjátok el, mert ti magatok is jól tudjátok, mit jelent jövevényként élni idegen országban! Emlékezzetek rá, hogy így laktatok Egyiptomban.”

A három nagy ünnep^(E)

¹⁰ „Szántóföldjeidet hat éven keresztül műveld meg: szánts, vess és arasd le termését. ¹¹ De minden hetedik évben hagyd parlagon^[w] a földet, hadd pihenjen! Amit ekkor magától terem, azt se gyűjtsd be, hanem hagyd ott néped szegényeinek, amit pedig ők meghagynak, az legyen a mezei vadaké. Így bánj szőlőskerteddel és olajfáiddal is.

¹² Hat napon keresztül végezd a munkádat, de a hetedik napon tarts szünetet! Hadd pihenjenek meg az ökreid, szamaraid, és szolgáid is! Még szolgálód fia és az idegen béres is hadd lélegezzen fel egy kissé!

¹³ Gondotok legyen rá, hogy engedelmesen kövessétek mindazt, amit én, az Örökkévaló mondtam nektek! Ne imádjatok más isteneket, ne kérjétek a segítségüket vagy áldásukat! Még a nevüket se említsétek!

¹⁴ Évente háromszor szenteljetek nekem ünnepet!

¹⁵ Tartsátok meg a Kovásztalan Kenyerek ünnepét az Abib hónapban, a kijelölt időben, mert ebben a hónapban jöttetek ki Egyiptomból. Ilyenkor hét napig csakis kovásztalan kenyeret ehettek, ahogyan megparancsoltam nektek, és mindenki hozza elém a maga áldozatát. Amikor elém járultok, senki ne jöjjön üres kézzel!

¹⁶ Tartsátok meg az Aratás ünnepét, amikor az első termést betakarítod abból, amit a földedbe vetettél.

Tartsátok meg a Sátorok ünnepét ősszel, amikor végleg betakarítod és leszüreteled munkád gyümölcsét a mezőről és a kertekből.

¹⁷ Ezen a három ünnepen minden egyes férfi jelenjen meg a kijelölt helyen, az Örökkévaló Úr^[x] előtt, hogy imádja őt!

¹⁸ Az áldozati állat vérét ne tedd az oltárra kovászos kenyérrel együtt! Az áldozati állatok zsíros részeit még aznap égesd el az oltáron, soha ne hagyd meg a következő napra!

¹⁹ Földed termésének legjavát mindig vidd be Istened, az Örökkévaló házába!

Kecskegida húsát soha ne főzd meg az anyja tejében!”

Utasítás Kánaán elfoglalására

²⁰ „Nézd, elküldöm angyalomat, hogy előtted menjen, megőrizzen útközben, és bevezessen arra a földre, amelyet számotokra készítettem. ²¹ Vigyázz, hogy tisztelettel bánj vele, engedelmeskedj a szavának! Ne lázadj ellene, mert nem nézi el bűnös tetteiteket, hiszen az én nevem^[y] lakik benne! ²² Ha engedelmeskedsz szavának, és megteszed mindazt, amit én mondok neked, akkor ellensége leszek ellenségeidnek, és ellenfele ellenfeleidnek.

²³ Angyalom bevezet titeket arra a földre, amelyet most az emóriak, hettiták, perizziek, kánaániak, hivviek és jebúsziak birtokolnak, én pedig kiirtom ezeket a népeket.

²⁴ De vigyázz, meg ne hajolj isteneik előtt, és ne imádd azokat! Ne kövesd azoknak a népeknek a vallásos szokásait! Bálványisteneiket teljesen pusztítsd el, és emlékköveiket törd össze!

²⁵ Ti egyedül az Örökkévalót imádjátok, Isteneteket! Akkor meg fog áldani titeket bőséggel, enni-innivalóval, egészséggel, és eltávolít tőletek minden betegséget. ²⁶ Nem lesz közöttetek meddő, sem aki elvetél, és hosszú élettel áldalak meg titeket.

²⁷ Amerre vonultok, ott a nemzeteket megrémítem, hogy féljenek tőlem, és ne bántsanak titeket. Akik között átvonultok, azokat összezavarom, ellenségeiteket pedig megfutamítom. ²⁸ Darazsakat^[z] is küldök előttetek, amelyek kiűzik előletek arról a földről a hivvieket, kánaániakat és hettitákat. ²⁹ De nem egy év alatt fogom kiűzni őket, mert akkor a lakatlan földön elszaporodnának a vadállatok. ³⁰ Fokozatosan űzöm el őket, hogy legyen időtök benépesíteni és birtokba venni a földet.

³¹ Nektek adom azt a földet a Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig,^[aa] és a déli sivatagtól az Eufrátesz folyóig. Annak a földnek lakóit a hatalmatokba adom, és kiűzitek őket onnan.

³² De vigyázzatok, ne kössetek szövetséget se velük, se isteneikkel! ³³ Ne engedjétek, hogy azok a népek megmaradjanak országotokban! Ha ezt mégis megengeditek nekik, akkor arra fognak csábítani benneteket, hogy vétkezzetek ellenem. Vigyázzatok! Ha isteneiket fogjátok imádni, akkor bizony csapdába kerültök!”

Isten szövetséget köt népével

24 Az Örökkévaló így szólt Mózesnek: „Jöjj fel hozzám a hegyre, és veled együtt Áron, Nádáb és Abíhú, meg Izráel vezetői közül hetvenen! Boruljatok le egy kissé távolabb, ² azután egyedül te jöjj közelebb az Örökkévalóhoz! A többiek ne közeledjenek, és a nép se jöjjön föl a hegyre!”

³ Mózes elmondta a népnek mindazt, amit az Örökkévaló mondott: minden rendelkezését. Erre a nép egy akarattal így válaszolt: „Igen, megtesszük mindazt, amit az Örökkévaló mondott.”

⁴ Ezután Mózes leírta az Örökkévaló minden szavát.

Másnap kora reggel Mózes oltárt épített a hegy lábánál, majd 12 oszlopot állított föl, Izráel 12 törzse szerint. ⁵ Ezután küldött néhány fiatal férfit, hogy válasszanak ki bikákat, készítsék elő, és mutassák be azokat égő- és hálaáldozatul az Örökkévalónak az oltáron.

⁶ Az áldozati állatok vérét^[ab] Mózes fogta fel edényekben, majd két részre osztotta. Az egyik felét az oltárra öntötte.

⁷ Majd felolvasta a nép előtt a Szövetség Könyvét, hogy mindenki hallja. A nép pedig ismét így válaszolt rá: „Igen, megtesszük mindazt, amit az Örökkévaló mondott, és engedelmeskedni fogunk!”

⁸ Mózes ekkor a vér másik felét a népre hintette, és ezt mondta: „Ez a vér pecsételi meg a szövetséget, amelyet az Örökkévaló kötött veletek mindezek szerint a felolvasott igék szerint.”

⁹ Ezután ment föl a hegyre Mózes, Áron, Nádáb, Abíhú és a 70 vezető. ¹⁰ Ott a hegyen látták Izráel Istenét, akinek lába alatt ragyogó kék drágakőhöz hasonló kövezet látszott, olyan, mint a tiszta égbolt. ¹¹ Izráelnek ezek a vezetői látták Istent, de ő mégsem emelt rájuk kezet,^[ac] hanem együtt ettek és ittak.

Az Örökkévaló felhívja Mózest a hegyre

¹² Később az Örökkévaló ismét szólította Mózest: „Jöjj fel hozzám a hegyre! Mialatt itt leszel, kőtáblákat adok neked, amelyekre fölírtam a törvényt és a parancsokat, hogy azokra megtanítsd a népet.”

^13-14 Ekkor Mózes ezt mondta Izráel vezetőinek: „Várjatok itt ránk, amíg visszajövünk! Nézzétek, itt marad veletek Áron és Húr, ha valakinek valami vitás ügye van, forduljon hozzájuk!” Ezután Mózes és szolgája, Józsué elindultak fölfelé, Isten hegyére.

¹⁵ Mózes egyre följebb ment. Felhő borította be a hegyet, ¹⁶ mert az Örökkévaló dicsősége leszállt a Sínai-hegyre. Ez így volt hat napon keresztül, s a hetedik napon az Örökkévaló szólította Mózest a felhőből. ¹⁷ Izráel népe is látta az Örökkévaló dicsőségét, amint leszállt a hegy csúcsára. Olyannak tűnt számukra, mintha emésztő tűz égne a hegy tetején.

¹⁸ Azután Mózes följebb kapaszkodott a hegyen, és bement a felhőbe. Ott is maradt^[ad] 40 nap és 40 éjjel.

A Szent Sátorhoz szükséges anyagok^(F)

25 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: ² „Mondd meg Izráel népének, hogy akik szívesen hoznak nekem ajándékokat, azok most gyűjtsék össze, amit adni akarnak! Te pedig vedd át tőlük adományaikat. ³ Ezeket a dolgokat gyűjtsétek össze: aranyat, ezüstöt, bronzot; ⁴ kék, bíborpiros és skarlátvörös színű fonalat; finom fehér lenvásznat, kecskeszőrt, ⁵ vörösre festett kosbőrt, kikészített állatbőröket,^[ae] sittim fát^[af], ⁶ világításra szolgáló olívaolajat; balzsamot és illatszereket a felkenetés szent olajához és a szent füstölőszerhez; ⁷ ónix-köveket és egyéb drágaköveket, az efódba és a hósenbe történő befoglaláshoz.

⁸ Készítsetek számomra szent helyet, hogy közöttetek lakhassam! ⁹ Pontosan úgy készítsetek el mindent, ahogyan neked megmutatom a szent hely elrendezését, és a Szent Sátor minden részletét és berendezését!

A Szövetségláda^(G)

¹⁰ Készíts egy ládát sittim fából, amelynek hosszúsága két és fél, szélessége és magassága pedig egyaránt másfél könyök^[ag] legyen. ¹¹ Borítsd be a ládát kívül-belül színarannyal, és készíts rá felülre aranyszegélyt. ¹² Készíts 4 öntött aranykarikát, és erősítsd azokat a láda négy alsó sarkára. Két karika legyen az egyik oldalon, és kettő a másikon. ¹³ Készíts két rudat sittim fából, és azokat is borítsd be arannyal. ¹⁴ Ezeket helyezd bele a láda oldalain lévő karikákba, hogy azok segítségével a láda hordozható legyen. ¹⁵ Ezek a rudak állandóan maradjanak a karikákban, soha ne vegyétek ki onnan.

¹⁶ Helyezd a ládába a Szövetség bizonyítékát,^[ah] amelyet majd adok neked.

¹⁷ A láda fedelét^[ai] színaranyból készítsd. Ennek hossza és szélessége szintén két és fél, illetve másfél könyök legyen. ¹⁸ Készíts két kerub-formát aranyból, ötvösmunkával és kovácsolással: ¹⁹ egyet-egyet a fedél mindkét végére. A fedél és a két kerub egyetlen darab aranyból legyenek kialakítva. ²⁰ Kiterjesztett szárnyakkal és egymás felé fordulva ábrázold a kerubokat. Arcuk a fedél felé nézzen, szárnyaikkal pedig takarják be a fedelet.

²¹ A ládába tedd bele a Szövetség bizonyítékát, amelyet majd adok neked, s azután a fedelet helyezd a láda tetejére.

²² Amikor találkozni akarok veled, ott jelenek meg neked, a Szövetségláda fedele fölött, a két kerub között, és onnan szólok hozzád. Így fogok veled beszélni mindarról, amit általad parancsolok Izráel népének.

A szent kenyerek asztala^(H)

²³ Készíts egy asztalt sittim fából: a hossza két, szélessége egy és magassága másfél könyök legyen. ²⁴ Ezt is borítsd be színarannyal, és fölül készíts rá körös-körül aranyból ²⁵ egy tenyérnyi széles^[aj] peremet. Erre pedig helyezz aranyszegélyt. ²⁶ Készíts 4 öntött aranykarikát, és erősítsd azokat az asztal lábaira, a négy fölső saroknál, ²⁷ a kerethez közel. Az aranykarikák tartják a rudakat, amelyekkel hordozzák az asztalt. ²⁸ Készíts két rudat sittim fából, és azokat is borítsd be arannyal. Illeszd be azokat a karikákba, hogy az asztal hordozható legyen.

²⁹ Készíts az asztalhoz színaranyból tálakat, csészéket, kanalakat, kancsókat és kelyheket az italáldozathoz. ³⁰ Erre az asztalra helyezd a szent kenyereket, hogy mindig előttem legyenek.

Az arany mécstartó^(I)

³¹ Készíts egy mécstartót színaranyból, ötvösmunkával. Egyetlen darab aranyból készüljön az egész, kalapáccsal formáljátok minden részét az ötvösök mestersége szerint: alapját, törzsét, oldalágait, gombjait és virág-formájú kelyheit.

³² A törzséből jobbra is, balra is 3-3 oldalág induljon, vagyis a törzsén kívül 6 ága legyen. ³³ Mind a hat oldalágán 3-3 mandulavirág formájú kehely legyen, s benne egy-egy gömb, a belőle induló szirmokkal. ³⁴ A középső törzsén is ugyanilyen kelyhek, gömbök és virágok legyenek, de négy rendben egymás fölött. ³⁵ A törzsön lévő alsó 3 gömb fölött induljanak az ágak jobbra és balra. Így induljon a 3 gömbtől a hat oldalág. ³⁶ Az egész mécstartó, ágaival, virágaival, gömbjeivel és minden részével együtt egyetlen darab tiszta aranyból készüljön, és kalapáccsal formáljátok az alakját.

³⁷ Készíts hozzá 7 olajmécsest is. Ezeket úgy helyezd el a törzse és az ágai csúcsán, hogy előre világítsanak. ³⁸ A mécsek gondozásához készíts aranyból szerszámokat és hamutartókat. ³⁹ Az egész mécstartó — a hozzá tartozó eszközökkel együtt — egy talentum^[ak] színaranyból készüljön. ⁴⁰ Ügyelj rá, hogy mindent a minta szerint készíts, amelyet a hegyen mutattam neked!”

A Szent Sátor takarói és rácsai^(J)

26 „Készíts a Szent Sátorhoz 10 egyforma sátorlapot finom fehér lenvászonból. Hozzáértő mesterek díszítsék^[al] kerubok figuráival, kék, bíborpiros és skarlátvörös színű fonallal. ² Mindegyik sátorlap hossza 28, a szélessége 4 könyök^[am] legyen. ³ Öt sátorlapot a hosszabb oldaluknál kapcsoljatok össze egyetlen nagy takaróvá. Majd a másik 5 sátorlapból is készítsetek egy hasonló nagy takarót. ⁴ Azután ezt a két takarót kapcsoljátok össze a végükre varrt, kék fonálból készült hurkok segítségével. ⁵ Ötven ilyen hurok legyen mind a két nagy takaró szélén, egymással szemben. ⁶ Készítsetek 50 aranykapcsot, s azokkal kapcsold össze a hurkokat. Így lesz a Sátor egyetlen egésszé.

⁷ Azután készíts 11 egyforma, kecskeszőr takarót, s ezekkel takard be az előző, belső lenvászon sátorlapot. ⁸ Ezek a kecskeszőr takarók egyenként 30 könyök hosszúak és 4 könyök szélesek legyenek. Ezek alkossák a második réteget, amely a Szent Sátort befedi. ⁹ Öt sátorlapot a hosszabb oldaluknál kapcsoljatok össze egyetlen nagy takaróvá. Majd a maradék 6 sátorlapból is készítsetek egy hasonló nagy takarót, amelynek a bejárat felé eső végét — a hatodik sátorlapot — hajtsátok vissza, hogy két rétegben feküdjön.

¹⁰ A két nagy takarót erősítsétek össze a végükre varrt, fonálból készült hurkok segítségével. Ötven ilyen hurok legyen mind a két takaró szélén, egymással szemben. ¹¹ Készítsetek 50 bronzkapcsot, s azokkal kapcsold össze párosával a hurkokat. Így lesz a két nagy takaró egyetlen sátortakaróvá. ¹² A sátortakaró szabad végén fennmaradó rész lógjon le a Sátor hátulsó részén, és takarja be azt. ¹³ Ez a takaró a Sátor oldalán egy könyökkel hosszabb, mint a lenvászon takaró. Így a kecskeszőr takaró a két hosszabb oldalról is egészen betakarja majd a Sátort.

¹⁴ Készíts ezeken kívül egy harmadik takarót is vörösre festett kosbőrökből, majd azon fölül még egy negyediket legkívülre, kikészített állatbőrökből.

¹⁵ A Szent Sátor oldalai számára készíts sittim fából rácsokat,^[an] amelyeket függőlegesen állíts föl egymás mellett. ¹⁶ Minden rács 10 könyök magas és másfél könyök széles legyen. ¹⁷ Minden egyes rács két szélén legyen két függőleges rúd, amelyeket keresztlécek kapcsoljanak össze. Minden rács erre a mintára készüljön.

¹⁸ Húsz rácsot illessz egymás mellé, ez legyen a Sátor déli oldala. ¹⁹ Minden egyes rács két ezüstből öntött téglán álljon, amelyekbe a rács két szélső rúdja beleillik. Tehát a 20 rács alatt összesen 40 ezüsttégla legyen. ²⁰ Ugyanígy készíts az északi oldal számára is 20 rácsot, ²¹ amelyek ugyanúgy 40 ezüsttéglán álljanak: minden rács két ezüsttéglán. ²² A nyugati oldalon 6 rács álljon. ²³ Ezen kívül legyen még 1-1 rács a nyugati oldal két sarkán. ²⁴ A sarokrácsokat illeszd össze a szomszédos rácsokkal az aljuktól a tetejükig, ahol egy karika kapcsolja őket össze. ²⁵ Tehát a nyugati oldalon összesen 8 rács álljon, és mindegyik alatt 2-2 ezüst-tégla.

²⁶ Készíts retesz-rudakat sittim fából, hogy tartsák össze a rácsokat. ²⁷ Az északi, déli és a hátsó, vagyis a nyugati oldalon egyaránt 5-5 ilyen vízszintes reteszrúd rögzítse a rácsokat egymással párhuzamosan. ²⁸ A hátsó, vagyis a nyugati oldal egész hosszában a középső reteszrúd a rácsokon belül legyen.

²⁹ Arannyal borítsd be a rácsokat és a retesz-rudakat is. A rácsokon aranykarikák legyenek, hogy ezekbe illeszkedjenek a retesz-rudak.

³⁰ Azután állítsd föl a Sátrat pontosan úgy, ahogy azt a hegyen mutattam neked!

A Szent Sátor belseje

³¹ Készíts kárpitot finom fehér lenvászonból a Szent Sátor belsejébe. Hozzáértő mesterek díszítsék kerub-figurákkal; kék, bíborpiros és skarlátvörös fonalakkal hímezve. ³² A kárpitot függeszd fel aranyhorgokkal 4 oszlopra. Az oszlopok sittim fából készüljenek, arannyal vond be őket, és a talpuk, amelyen állnak, ezüstből készüljön. ³³ A kárpitot ott helyezd el, ahol a mennyezeten az aranykapcsok összefogják a Sátor legbelső takarójának két részét. Ezzel egy vonalban legyen a kárpit is.

Ez a kárpit a Szent Sátor belső terét két részre osztja. A szentély a kárpit előtt, a Szentek Szentje pedig mögötte van. ³⁴ Vidd be a kárpit mögé a Szövetségládát. Azután a Szentek Szentjében helyezd rá a fedelét.

³⁵ A szent kenyerek asztalát és az arany mécstartót helyezd el egymással szemben, a kárpiton kívül. A mécstartó álljon a szentély déli oldalán, az asztal pedig az északi oldalon.

³⁶ A Sátor bejáratára készíts függönyt finom fehér lenvászonból. Ezt hímzésekkel díszítsék; kék, bíborpiros és skarlátvörös színű fonallal. ³⁷ Ezt a függönyt 5 oszlop tartsa, a tetejükön lévő aranyhorgok segítségével. Az oszlopok sittim fából készüljenek, arannyal borítsd be őket, és egy-egy bronzból öntött talpon álljanak.”

Az égőáldozatok oltára^(K)

27 „Készíts négyzet alakú oltárt sittim fából. Széle-hossza 5, a magassága pedig 3 könyök^[ao] legyen. ² A négy sarkán készíts egy-egy szarvat, de úgy, hogy az oltár és a szarvak egy darabból legyenek. Az egész oltárt vond be bronzlemezzel.

³ Készíts hozzá mindenféle eszközt bronzból: edényeket, lapátokat, csészéket, villákat és parázs-serpenyőket. ⁴ Készíts egy bronzrostélyt, a négy sarkán egy-egy bronzkarikával. ⁵ Ezt a rostélyt úgy erősítsd az oltár belsejébe, hogy az oltár magassága felénél helyezkedjen el.

⁶ Az oltár hordozásához készíts sittim fa rudakat, s ezeket borítsd be bronzzal. ⁷ A rudakat illesszétek az oltár két átellenes oldalán lévő karikákba, így lehet hordozni az oltárt. ⁸ Az oltár alul-fölül nyitott, és belseje üres legyen, a fala pedig deszkákból készüljön. Úgy készítsd el, ahogyan a hegyen mutattam neked!

Az udvar^(L)

⁹ Készítsd el a Szent Sátort körülvevő udvart is. Az udvar kerítésének függönye finom fehér lenvászonból készüljön. A déli oldalon a kerítés 100 könyök hosszú legyen, ¹⁰ és 20 oszlop tartsa. Minden oszlop egy-egy bronztalpon álljon. Az oszlopok tetején lévő horgok ezüstből legyenek. Az összekötő rudakat borítsd be ezüsttel. ¹¹ Az északi oldalon ugyanígy: a kerítés 100 könyök hosszú legyen, és 20 oszlop tartsa, amelyek egy-egy bronztalpon álljanak. Ugyanolyanok legyenek a horgok és az ezüsttel borított összekötő rudak is.

¹² A rövidebb nyugati oldal is hasonló legyen, csak 50 könyök hosszú. Csak 10 oszlopa legyen, és azoknak egy-egy talpa; ugyanúgy, mint a hosszú oldalakon. ¹³ A keleti oldalon, ahol az udvar bejárata van, szintén 50 könyök legyen az udvar szélessége. ¹⁴ Ennek az oldalnak a közepén legyen a bejárat, ¹⁵ és mellette jobbról-balról folytatódjon a kerítés 15-15 könyök hosszúságban, és 3-3 oszloppal, amelyek szintén bronztalpakon álljanak.

¹⁶ A keleti oldalon, középen legyen az udvar bejárata, amelyet függöny takarjon 20 könyök hosszúságban. A függöny finom fehér lenvászonból készüljön, és 4 oszlop tartsa, amelyek egy-egy bronztalpon álljanak. A függönyt kék, bíborpiros és skarlátvörös színű fonallal készült hímzéssel díszítsék. ¹⁷ Az udvar összes oszlopa a tetején körös-körül ezüsttel borított rudakkal legyen összekapcsolva. A kerítés függönyét tartó horgok is ezüstből készüljenek, az oszlopok talpai viszont bronzból.

¹⁸ Az egész udvar hossza 100, a szélessége 50, a kerítés magassága pedig 5 könyök legyen. A kerítés függönye finom fehér lenvászonból készüljön, az oszlopok talpai pedig bronzból. ¹⁹ Ugyancsak bronzból készüljenek a Szent Sátor és a kerítés cövekei, meg az udvarban használatos összes többi eszköz is.

A világításra szolgáló olaj^(M)

²⁰ Parancsold meg Izráel népének, hogy hozzanak olajfa bogyójából préselt tiszta olívaolajat. Ezt használjátok az arany mécstartón lévő mécsesekben, hogy állandóan világítsanak. ²¹ Az arany mécstartó a Szent Sátor szentélyében álljon, a Szentek Szentjét eltakaró kárpiton kívül. E mögött a kárpit mögött van a Szövetségláda. A mécstartón lévő mécseseket Áron és fiai — vagyis a papok — gondozzák, és ügyeljenek rá, hogy minden napon, estétől reggelig az Örökkévaló jelenlétében égjenek, és ki ne aludjanak. Örökké érvényes rendelkezés ez Izráel népe számára!”

A papok öltözete^(N)

28 „Hívd magadhoz testvéredet, Áront és fiait: Nádábot, Abíhút, Eleázárt és Itámárt. Őket választottam Izráel egész népe közül, hogy papjaim legyenek!

² Készíts testvéred, Áron számára szent papi ruhákat, amelyek kifejezik a papi szolgálat dicsőségét és méltóságát. ³ Vannak a nép között olyanok, akiknek művészi képességeket ajándékoztam, hogy el tudják készíteni Áron ruháit. Mondd el nekik, hogyan készítsék el a papi ruhákat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy Áront az én papommá szenteld. ⁴ Ezeket kell elkészíteniük: hósen, efód, felsőruha, szövött ing, turbán és öv. Készítsék el ezeket a szent papi ruhákat Áronnak, a testvérednek és a fiainak, hogy szolgáljanak engem a papi tisztségben. ⁵ A ruhák készítéséhez ilyen fonalakat használjanak: arany hímzőfonal, meg kék, bíborpiros, skarlátvörös és fehér finom lenfonal.

Az efód

⁶ Hozzáértő mester készítse az efódot arany hímzőfolállal, meg kék, bíborpiros és skarlátvörös fonalakkal, és finom lenvászon felhasználásával.

⁷ Az efód két darabját a két vállpánt kapcsolja össze.

⁸ Készítsék el az efód övét is, ugyanazokból az anyagokból, mint az efódot, és ugyanolyan mintával.

⁹ Vegyenek két csiszolt ónix-követ, és véssék rájuk Izráel 12 fiának nevét. ¹⁰ Hat név az egyik drágakőre, hat a másikra kerüljön, a fiúk születése sorrendjében. ¹¹ Úgy véssék a két ónix-kőre Izráel fiainak nevét, ahogyan a pecsétgyűrűk drágakövét szokás kivésni. Azután a köveket illesszék aranyfoglalatba, ¹² és helyezzék el az efód vállpántjaira. Így hordozza Áron Izráel fiainak nevét a vállain emlékeztetőül az Örökkévaló jelenlétében. Ezek a drágakövek emlékeztessék az Örökkévalót Izráel népére. ¹³ Készítsenek aranyfoglalatot az ónix-köveknek, ¹⁴ és két aranyláncot, amelyeket erősítsenek a foglalatokhoz. Ezeket a láncokat sodorva készítsék, mint a zsinórt.

A hósen

¹⁵ Készítsétek el a hósent is. Ez is mestermunkával készüljön, ugyanazokból az anyagokból, mint az efód: arany hímzőfonal, meg kék, bíborpiros, skarlátvörös fonalak és fehér, finom lenvászon felhasználásával. ¹⁶ Négyzet alakú legyen, széle-hossza egy-egy arasznyi.^[ap] Két rétegű legyen, és fölül nyitott, mint egy zseb. ¹⁷ A külsején helyezz el 12 drágakövet 4 sorban. Az első sor: rubin, topáz, smaragd.^{[aq] 18} A második sor: gránát, lápisz lazuli, gyémánt. ¹⁹ A harmadik: cirkon^[ar], achát, ametiszt. ²⁰ A negyedik: krizolit, ónix, jáspis. Mindegyik drágakövet aranyba foglald be. ²¹ A drágakövekre vésd rá Izráel 12 fiának nevét: minden kőre egyet-egyet. Úgy vésd a kövekre a 12 törzs nevét, ahogyan a pecsétgyűrűk kövét szokás vésni.

²² Készítsetek színaranyból zsinór formájú fonott láncokat a hósen rögzítéséhez. ²³ A hósen fölső két sarkára készíts aranykarikákat, ²⁴ s ezekhez rögzítsd az aranyzsinórok egyik végét. ²⁵ A másik végét rögzítsd az efód vállrészén lévő ónix-kövek foglalatához úgy, hogy a hósen az efód fölött legyen. ²⁶ A hósen alsó két sarkára is készíts aranykarikákat. Ezek a hósen belső szegélyén legyenek, az efódhoz közel. ²⁷ Az efód vállpántjának alsó részére is készíts két aranykarikát, közel az övhöz. ²⁸ A hósen alsó sarkán lévő karikákat kék zsinórral erősítsd az efódon lévő karikákhoz. Így rögzítsd a hósent a pap mellén, az efód öve fölött, hogy a helyén maradjon.

²⁹ Valahányszor Áron bemegy a szentélybe, viselnie kell a hósent. Így hordozza a szíve fölött, a hósenen Izráel fiainak neveit. Szolgáljon ez állandóan emlékeztetőül az Örökkévaló előtt! ³⁰ Azután tedd bele a hósenbe az Úrímot és a Tummímot, hogy állandóan legyenek Áron szíve fölött, amikor bemegy az Örökkévaló elé. Így hordozza Áron állandóan az Örökkévaló előtt azokat a dolgokat, amelyek által az Örökkévaló döntéseket hoz Izráel népével kapcsolatban.”

A papi öltözet többi része

³¹ Készítsétek el kék színű vászonból a felsőruhát is, amelyet a pap az efód alatt visel. ³² A közepén legyen egy kerek kivágás a fej számára. A kivágás szegélyét hímzéssel erősítsétek meg, hogy be ne szakadjon. ³³ A kék ruha alsó szegélyére hímezzenek gránátalmákat kék, bíborpiros és skarlátvörös fonallal. Két hímzett gránátalma közé egy-egy aranyból készült csengettyűt erősítsenek. ³⁴ Így legyen a ruha alsó szegélyén körös-körül: gránátalma és csengettyű, váltakozva. ³⁵ Amikor Áron bemegy a szent helyre, ezt a ruhát kell viselnie, hogy hallható legyen az aranycsengettyűk hangja, amikor bemegy az Örökkévaló jelenlétébe, és amikor kijön onnan, hogy meg ne haljon.

³⁶ Készítsetek egy színarany homlokpántot, amelyre vésd rá, ahogyan a pecsétekre szokás vésni: az örökkévalónak szentelve.^{[as] 37} Ezt a homlokpántot kék fonállal erősítsd a turbán elejére. ³⁸ Így viselje ezt Áron a homlokán, hogy hordozza a terhét mindazoknak a vétkeknek és tévedéseknek, amelyeket Izráel népe elkövet az áldozatokkal és szent dolgokkal kapcsolatban. Amikor Áron a papi szolgálatát végzi, ezt a homlokpántot mindig viselnie kell, hogy az Örökkévaló az áldozatokat szívesen fogadja.

³⁹ Készítsetek földig érő hosszú inget finom lenvászonból, amelynek mintázatát a szövés módja adja meg. Ugyanebből a vászonból készítsd a turbánt is. Az inghez tartozó öv is ebből az anyagból készüljön, de hímzéssel díszítve.

⁴⁰ Készítsétek el Áron fiai számára is a papi öltözetet: a hosszú ingeket, öveket és turbánokat, amelyek kifejezik a papi szolgálat dicsőségét és méltóságát. ⁴¹ Azután öltöztesd föl ezekbe a ruhákba a testvéredet, Áront és fiait. Majd kend föl őket a szent olajjal. Így szenteld föl őket, hogy szolgáljanak engem a papi tisztségben.

⁴² Készítsetek a papok számára alsóruhákat is lenvászonból, amelyek a testüket takarják deréktól combig. ⁴³ Áron és fiai ezt viseljék minden alkalommal, amikor a Szent Sátorba bemennek, vagy az oltárhoz járulnak, hogy papi szolgálatukat végezzék. Így nem vétkeznek, és nem fognak meghalni. Örökké érvényes rendelkezés ez Áron és leszármazottjai, a papok számára.”