The Daily Audio Bible
Today's audio is from the NIV. Switch to the NIV to read along with the audio.
Dávid hírt kap Saul haláláról
1 Saul halála után Dávid, aki legyőzte az amálékiakat, visszatért, és két napig Ciklágban tartózkodott.
2 A harmadik napon egy férfi jött Saul táborából megszaggatott ruhában, és a feje porral volt behintve. Amint Dávidhoz ért, a földre vetette magát, és leborult előtte.
3 Dávid megkérdezte tőle: Honnan jössz? Az így felelt neki: Izráel táborából menekültem el.
4 Dávid ezt kérdezte tőle: Mi történt? Mondd el nekem! Ő pedig elmondta, hogy megfutamodott a hadinép a csatában, sokan elestek, és meghaltak a nép közül; meghalt Saul és a fia, Jónátán is.
5 Ekkor így szólt Dávid a hírhozó legényhez: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és a fia, Jónátán?
6 A hírhozó legény ezt felelte: Éppen a Gilbóa-hegyen voltam, és láttam, hogy Saul a lándzsájára támaszkodott, a hadi szekerek és a lovasok pedig feléje nyomultak.
7 Ekkor hátrafordult Saul, meglátott, kiáltott nekem, én pedig ezt mondtam: Itt vagyok!
8 Ki vagy? - kérdezte, és én így feleltem: Egy amáléki.
9 Akkor ezt mondta nekem: Állj ide mellém és ölj meg, mert szédülés fogott el, bár még magamnál vagyok.
10 Ezért melléje álltam, és megöltem, mert tudtam, hogy úgysem fogja túlélni bukását. Azután levettem fejdíszét meg karkötőjét, és elhoztam az én uramnak.
11 Akkor Dávid megmarkolta a ruháját, és megszaggatta; ugyanígy a vele levő emberek is.
12 Zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul miatt és a fia, Jónátán miatt, meg az Úr népe miatt; Izráel háza miatt, mert fegyver által hulltak el.
13 Majd ezt mondta Dávid a hírhozó legénynek: Hova való vagy? Ő így felelt: Egy amáléki jövevény fia vagyok.
14 És ezt kérdezte tőle Dávid: Hogy merted kezedet az Úr felkentjére emelni, és elpusztítani őt?!
15 Azután odahívta Dávid az egyik legényt, és ezt mondta: Jöjj, támadj rá! Az pedig levágta, úgy hogy meghalt.
16 Majd ezt mondta róla Dávid: Az általad kiontott vér szállt a fejedre, mert saját szád vallott ellened, amikor ezt mondtad: Én öltem meg az Úr felkentjét.
Dávid siratóéneke
17 Dávid ezzel a gyászénekkel siratta el Sault és fiát, Jónátánt,
18 és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda fiait is erre az íj-dalra, amely meg van írva a Jásár könyvében:
19 Izráel ékessége elesett halmaidon! Ó, hogy elhullottak a hősök!
20 Ne mondjátok el Gátban, ne hirdessétek Askelón utcáin, hogy ne örüljenek a filiszteusok lányai, ne vigadjanak a körülmetéletlenek lányai!
21 Gilbóa-hegyei, ti áldozatot követelő mezők! Ne hulljon rátok se harmat, se eső! Mert ott érte szégyen a hősök pajzsát, Saul pajzsát nem kenik már olajjal.
22 Sebesültek vérétől, hősök kövérjétől Jónátán íja nem rettent vissza, Saul kardja nem tért vissza dolgavégezetlen.
23 Saul és Jónátán, kik egymást szerették, éltükben kedvelték, a halálban sem váltak el. Gyorsabbak voltak a sasoknál, erősebbek az oroszlánoknál.
24 Izráel lányai! Sirassátok Sault, ki gyönyörű bíborba öltöztetett, ruhátokat arannyal ékesítette.
25 Ó, hogy elhullottak a hősök a harcban! Jónátán halmaidon esett el!
26 Elszorul a szívem, testvérem, Jónátán, oly kedves voltál nekem! Csodásabb volt a szereteted a nők szerelménél.
27 Ó, hogy elhulltak a hősök, elpusztultak a harci eszközök!
Dávid Júda királya lesz
2 Ezek után megkérdezte Dávid az Urat: Elmenjek-e Júda egyik városába? Az Úr ezt felelte neki: Menj! Hová menjek? - kérdezte Dávid. Az Úr ezt felelte: Hebrónba.
2 Oda ment tehát Dávid két feleségével, a jezréeli Ahinóammal és Abigaillal, a karmeli Nábál volt feleségével.
3 Embereit is fölvitte Dávid, mindegyiket a háza népével, és letelepedtek Hebrón városaiban.
4 És eljöttek Júda férfiai, és fölkenték ott Dávidot Júda háza királyává. Amikor jelentették Dávidnak, hogy a jábés-gileádi emberek eltemették Sault,
5 követeket küldött Dávid a jábés-gileádi emberekhez, és ezt üzente nekik: Az Úr áldottai vagytok, mert ilyen hűségesek voltatok uratokhoz, Saulhoz, és eltemettétek őt.
6 Ezért majd az Úr is szeretettel és hűséggel bánik veletek. Én is jót teszek veletek, amiért ezt tettétek.
7 Most pedig legyetek erősek, és legyetek bátor férfiak! Mert uratok, Saul meghalt ugyan, de engem már királlyá kent Júda háza.
Ísbóset Izráel királya lesz
8 Közben Abnér, Nér fia, Saul hadseregparancsnoka, magához vette Ísbósetet, Saul fiát, átvitte Mahanaimba,
9 és Gileádnak, az ásériaknak, Jezréelnek, Efraimnak és Benjáminnak, tehát egész Izráelnek a királyává tette őt.
10 Negyvenéves volt Ísbóset, Saul fia, amikor Izráel királyává lett, és két esztendeig volt király. Csak Júda háza csatlakozott Dávidhoz.
11 Az az idő, amíg Dávid Hebrónban volt Júda házának a királya, szám szerint hét esztendő és hat hónap volt.
A földbe esett búzaszem
20 Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent.
21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: "Uram, Jézust szeretnénk látni."
22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak.
23 Jézus így válaszolt nekik: "Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia.
24 Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.
25 Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.
26 Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.
27 Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem!
28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!" Erre hang hallatszott az égből: "Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem."
29 A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: "Angyal beszélt vele."
30 Jézus megszólalt: "Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek.
31 Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme.
32 Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.
33 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.
Járjatok a világosságban!
34 A sokaság megkérdezte tőle: "Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia?"
35 Jézus ezt mondta nekik: "Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36 Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!" Ezeket mondta Jézus, majd eltávozott és elrejtőzött előlük.
A nép hite és hitetlensége
37 Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne,
38 hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: "Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?"
39 Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta:
40 "Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."
41 Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt.
42 Mindazáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallottak színt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából;
43 mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.
Aki hisz Jézusban, az Atyában hisz
44 Jézus felememelve a hangját ezt mondta: "Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem;
45 és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem.
46 Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.
47 Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.
48 Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.
49 Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek.
50 Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem."
Bevonulás a templomba
19 Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak!
20 Ez az ÚR kapuja: igazak mehetnek be rajta.
21 Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál.
22 Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő.
23 Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.
24 Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!
25 Ó, URam, segíts meg! Ó URam, adj szerencsét!
26 Áldott, aki az ÚR nevében jön! Megáldunk titeket az ÚR házából.
27 Az ÚR az Isten, ő adott nekünk világosságot. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz!
28 Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, magasztallak téged!
29 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
27 Kárt okoz saját házának a nyerészkedő, de aki gyűlöli a vesztegetést, az élni fog.
28 Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society