The Daily Audio Bible
Today's audio is from the GNT. Switch to the GNT to read along with the audio.
11 Azután fölvitte Salamon a fáraó leányát Dávid városából abba a palotába, amelyet neki építtetett, mert ezt mondta: Ne lakjék a feleségem Izráel királyának, Dávidnak a palotájában, mert szent hely az, mivel oda került az Úr ládája.
Istentiszteleti rendelkezések
12 Akkor égőáldozatokat mutatott be az Úrnak Salamon, az Úrnak azon az oltárán, amelyet a csarnok elé építtetett.
13 Minden napon: a nyugalomnapokon, újholdkor és az évenként háromszor tartandó megszabott ünnepeken, mégpedig a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen, annak a napnak az előírása szerint kellett áldozni, ahogyan Mózes parancsolta.
14 Megállapította apjának, Dávidnak a rendelkezése szerint a papok szolgálati beosztását és a léviták feladatát, hogy dicséretet énekeljenek, és végezzék szolgálatukat a papok mellett mindennap, annak a napnak az előírása szerint; meg a kapuőrség beosztását az egyes kapuknál, mert így szólt Dávidnak, Isten emberének a parancsa.
15 Semmiben sem tértek el attól, amit a király parancsolt a papoknak és a lévitáknak, még a kincsek dolgában sem.
16 Így készült el Salamon minden munkája az Úr temploma megalapozásától az Úr temploma teljes befejezéséig.
17 Akkor elment Salamon Ecjón-Geberbe és Élótba, amelyek a tengerparton voltak Edóm országában.
18 Hírám ugyanis hajókat küldött neki szolgáival. Ezek a szolgák ismerték a tengert, és Salamon szolgáival együtt eljutottak Ófírba. Hoztak onnan négyszázötven talentum aranyat, és Salamon királynak vitték.
Sába királynője meglátogatja Salamont(A)
9 Sába királynője hallotta Salamon hírét, azért eljött, hogy próbára tegye Salamont találós kérdésekkel. Megérkezett Jeruzsálembe Salamonhoz igen tekintélyes kísérettel és tevékkel, amelyek balzsamot, töméntelen aranyat meg drágakövet hoztak. Beszélt vele mindenről, amit kigondolt.
2 De Salamon megfelelt minden szavára. Nem volt egyetlen olyan rejtélyes szó sem, amelyikre Salamon ne tudott volna megfelelni.
3 Amikor Sába királynője látta Salamon bölcsességét és a palotát, amelyet építtetett,
4 az asztalán levő ételeket, az udvari emberek ülésrendjét, a felszolgálók magatartását és öltözetét, a pohárnokokat és azok öltözetét, továbbá a följáróját, amelyen az Úr házába szokott följárni, még a lélegzete is elállt.
5 És ezt mondta a királynak: Igaz volt, amit országomban hallottam dolgaidról és bölcsességedről,
6 de nem hittem azoknak a beszédeknek, míg el nem jöttem, és saját szememmel meg nem láttam. Nekem még a felét sem mondták el nagy bölcsességednek. Felülmúlod azt a hírt, amelyet hallottam rólad.
7 Boldogok az embereid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan előtted állnak, és hallgatják bölcs szavaidat!
8 Áldott legyen Istened, az Úr, aki kedvét lelte benned, és trónjára emelt, az Úrnak, a te Istenednek a királyaként! Mivel Istened szereti Izráelt, és fenn akarja tartani örökké, azért tett királyukká, hogy jogot és igazságot szolgáltass.
9 Azután adott a királynak százhúsz talentum aranyat és igen sok balzsamot meg drágakövet. Nem volt ahhoz fogható balzsam, mint amilyet Sába királynője adott Salamon királynak.
10 Hírám szolgái meg Salamon szolgái, akik aranyat hoztak Ófírból, hoztak ébenfát és drágaköveket is.
11 A király az ébenfából lépcsőket készíttetett az Úr házába és a királyi palotába, az énekeseknek pedig citerákat és lantokat. Nem is láttak ilyet azelőtt Júda országában.
12 Salamon király is adott Sába királynőjének mindent, ami megtetszett neki és amit csak kért, de mást, mint amit ő hozott a királynak. Azután visszatért országába szolgáival együtt.
Salamon gazdagsága(B)
13 Annak az aranynak a súlya, amely Salamonhoz egy évben befolyt, hatszázhatvanhat talentum volt,
14 azon kívül, amit az árusok és a kereskedők hoztak. Az arab királyok és a birodalom helytartói is hoztak aranyat és ezüstöt Salamonnak.
15 Csináltatott Salamon király kétszáz hosszú pajzsot vert aranyból; mindegyik hosszú pajzshoz hatszáz sekel vert aranyat használtak fel.
16 Továbbá háromszáz kerek pajzsot vert aranyból, mindegyik kerek pajzshoz három mina aranyat használtak fel. Ezeket a király a Libánon-erdő palotába helyezte el.
17 Csináltatott a király egy nagy elefántcsont trónt, és bevonatta színarannyal.
18 Hat lépcsője volt a trónnak, és aranyzsámoly volt a trónhoz erősítve. Az ülőhely két oldalán karjai voltak, és két oroszlánalak állt a karok mellett.
19 Tizenkét oroszlánalak állt a hat lépcső mindkét oldalán. Nem csináltak ilyet egyetlen országban sem.
20 Salamon király minden ivóedénye aranyból volt, a Libánon-erdő palota minden edénye is tiszta aranyból volt. Az ezüstöt semmire sem becsülték Salamon idejében.
21 Mert a király hajói Tarsísban jártak Hírám szolgáival együtt. Háromévenként egyszer érkeztek vissza a Tarsís-hajók, és hoztak aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat.
22 Salamon király nagyobb volt a föld minden királyánál gazdagságban és bölcsességben.
23 És a föld minden királya igyekezett Salamonhoz eljutni, hogy hallhassák bölcsességét, amelyet Isten adott a szívébe.
24 Mindegyik hozott ajándékot: arany- és ezüsttárgyakat, díszes ruhákat és fegyvereket, balzsamot, meg lovakat és öszvéreket. Így volt ez évről évre.
25 Salamonnak voltak négyezer lovat és harci kocsit befogadó istállói, és volt tizenkétezer lovasa. Ezeket a harci kocsik városaiban és Jeruzsálemben, a király mellett helyezte el.
26 Így uralkodott minden király felett az Eufrátesztől a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig.
27 A király elérte, hogy annyi lett Jeruzsálemben az ezüst, mint a kő, és annyi lett a cédrus, mint amennyi a vadfügefa az alföldön.
28 Salamonnak Egyiptomból és egyéb országokból szállították a lovakat.
Salamon halála(C)
29 Salamon egyéb dolgai elejétől végig meg vannak írva Nátán próféta történetében, a silói Ahijjá próféciájában és Jedó látnoknak Jeroboámról, Nebát fiáról írt látomásaiban.
30 Salamon negyven évig uralkodott Jeruzsálemben egész Izráelen.
31 Azután Salamon pihenni tért őseihez, és eltemették apjának, Dávidnak a városában. Utána fia, Roboám lett a király.
Az ország kettészakadása(D)
10 Roboám elment Sikembe, mert Sikembe ment egész Izráel, hogy királlyá tegye őt.
2 Meghallotta ezt Jeroboám, Nebát fia, aki Egyiptomban volt, mert oda menekült Salamon király elől. De visszatért Jeroboám Egyiptomból,
3 mivel érte küldtek, és hazahívták. Jeroboám egész Izráellel együtt eljött, és így beszélt Roboámhoz:
4 Apád súlyos igát rakott ránk, te azért most könnyíts azon a súlyos szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott; akkor szolgálunk neked.
5 Ő így felelt nekik: Három nap múlva térjetek vissza hozzám! A nép tehát elment.
6 Ekkor Roboám király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek?
7 Azok így szóltak hozzá: Ha jó leszel ehhez a néphez, kegyesen fogadod őket, és jóságosan beszélsz velük, akkor mindig szolgáid lesznek.
8 De ő nem fogadta meg a vének tanácsát, amelyet tanácsoltak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő szolgálatára álltak.
9 Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok? Milyen választ adjunk ennek a népnek, amely így szólt hozzám: Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád rakott ránk?!
10 Az ifjak, akik vele együtt nőttek föl, így szóltak hozzá: Ezt mondd a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat, te azért könnyíts rajtunk! Ezt mondd nekik: Az én kisujjam is vastagabb apám derekánál.
11 Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én meg majd szeges korbáccsal!
12 Harmadnapra elment Jeroboám és az egész nép Roboámhoz, ahogyan meghagyta a király, hogy térjenek vissza hozzá harmadnapra.
13 De a király keményen válaszolt nekik. Nem fogadta meg Roboám király a vének tanácsát,
14 hanem az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Apám nehézzé tette igátokat, én még nehezebbé teszem. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én meg majd szeges korbáccsal!
15 Nem hallgatott a király a népre, mert Isten rendelte így, hogy beteljesítse igéjét az Úr, amelyet a silói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának.
16 Mivel a király nem hallgatott rájuk, ezért ilyen választ adott az egész Izráel népe a királynak: Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával! Térj sátraidba, Izráel! Törődj, Dávid, a magad házával! Hazament tehát egész Izráel.
17 Roboám pedig Izráel fiai közül csak azoknak maradt a királya, akik Júda városaiban laktak.
18 Roboám király ugyan kiküldte Hadórámot, a kényszermunkák felügyelőjét, de Izráel fiai megkövezték, és meghalt. Ekkor Roboám király gyorsan harci kocsijára szállt, és Jeruzsálembe menekült.
19 Izráel tehát elpártolt Dávid házától. Így van ez még ma is.
9 Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10 Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által.
11 Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.
12 Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk.
13 Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.
14 Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
15 Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!"
16 Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.
17 Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Isten fiainak reménysége
18 Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.
19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
20 A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel,
21 hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.
22 Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.
23 De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására.
24 Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie?
25 Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.
16 Láthatóvá váltak a vizek medrei, és feltárultak a világ alapjai dorgálásodtól, Uram, haragod szelének fúvásától.
17 Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.
18 Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam.
19 Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom.
20 Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.
21 Igazságom szerint bánt velem az Úr, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.
22 Hiszen vigyáztam az Úr útjára, és nem hagytam el hűtlenül az Istent.
23 Minden törvényére ügyeltem, és rendelkezéseitől nem tértem el.
24 Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől.
25 Igazságom szerint jutalmazott meg az Úr, kezem tisztasága szerint, amit jól lát.
26 A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.
27 A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz.
28 A nyomorult népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod.
29 Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben.
30 Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.
31 Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek.
32 Van-e Isten az Úron kívül? Van-e kőszikla Istenünkön kívül?
33 Isten ruház föl engem erővel, ő teszi tökéletessé utamat.
34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem.
35 Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek.
36 Oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám.
26 Szégyellni való és gyalázatos az a fiú, aki bántalmazza apját, vagy elkergeti anyját.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society