The Daily Audio Bible
Today's audio is from the NIV. Switch to the NIV to read along with the audio.
Bábel tornya
11 Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt.
2 Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek.
3 Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk.
4 Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén.
5 Az Úr pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.
6 Akkor ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek.
7 Menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét!
8 Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését.
9 Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére.
Sém nemzetsége
10 Ez Sém nemzetsége: Sém százéves volt, amikor Arpaksadot nemzette, két évvel az özönvíz után.
11 Arpaksad születése után Sém ötszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
12 Arpaksad harmincöt éves volt, amikor Selahot nemzette.
13 Selah születése után Arpaksad négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
14 Selah harmincéves volt, amikor Hébert nemzette.
15 Héber születése után Selah négyszázhárom évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
16 Héber harmincnégy éves volt, amikor Peleget nemzette.
17 Peleg születése után Héber négyszázharminc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
18 Peleg harmincéves volt, amikor Reút nemzette.
19 Reú születése után Peleg kétszázkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
20 Reú harminckét éves volt, amikor Szerúgot nemzette.
21 Szerúg születése után Reú kétszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
22 Szerúg harmincéves volt, amikor Náhórt nemzette.
23 Náhór születése után Szerúg kétszáz évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
24 Náhór huszonkilenc éves volt, amikor Tárét nemzette.
25 Táré születése után Náhór száztizenkilenc évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat.
26 Amikor Táré hetvenéves volt Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette.
27 Ez Táré nemzetsége: Táré nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. Hárán nemzette Lótot.
28 Hárán meghalt még apja életében a szülőföldjén, Úr-Kaszdimban.
29 Abrám és Náhór feleséget vettek maguknak: Abrám feleségének Száraj volt a neve, Náhór feleségének pedig Milká volt a neve: Ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának volt a leánya.
30 Száraj azonban meddő volt, nem volt gyermeke.
31 Táré fogta fiát, Abrámot, és Lótot, fiának, Háránnak a fiát, és menyét, Szárajt, fiának, Abrámnak a feleségét, és elindult velük Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjen. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek.
32 Táré kétszázöt éves volt, amikor meghalt Háránban.
Ábrahám (Abrám) elhívatása
12 Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!
2 Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.
3 Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.
4 Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból.
5 Fogta Abrám Szárajt, a feleségét, és Lótot, a testvére fiát, meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akikre Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is érkeztek Kánaán földjére.
6 Majd átvonult Abrám az országon egészen a sikemi szenthelyig, Móré tölgyeséig. Akkor még kánaániak voltak ezen a földön.
7 Az Úr megjelent Abrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet! Ő pedig oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.
8 Onnan továbbvonult a Bételtől keletre eső hegyvidékre, és felütötte sátrát. Bétel esett nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott is az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét.
9 Azután útnak indult Abrám, és továbbvonult a Délvidék felé.
Ábrahám Egyiptomban
10 Egyszer éhínség támadt azon a földön. Ekkor lement Abrám Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert súlyos éhínség volt azon a földön.
11 Amikor már közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: Nézd csak! Tudom, hogy szép arcú asszony vagy.
12 Ha meglátnak az egyiptomiak, azt mondják majd: Ez a felesége! És engem megölnek, téged pedig életben hagynak.
13 Mondd, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen a te réveden, és életben maradjak általad.
14 Így is történt. Amikor Abrám Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak látták, hogy nagyon szép az asszony.
15 A fáraó főemberei is meglátták őt, dicsérték a fáraónak, és elvitték az asszonyt a fáraó házába.
16 Abrámnak pedig jó sora lett az asszony révén: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálói, nőstény szamarai és tevéi.
17 De nagy csapásokkal sújtotta az Úr a fáraót és házát Abrám felesége, Száraj miatt.
18 Hívatta azért a fáraó Abrámot, és ezt mondta: Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged?
19 Miért mondtad, hogy a húgod? Csak ezért vettem feleségül. Most aztán itt a feleséged, fogd, és menj!
20 Embereket is rendelt mellé a fáraó, és azok kivezették őt, feleségét és mindenét, amije csak volt.
Lót elválik Ábrahámtól
13 Abrám feljött Egyiptomból a feleségével és mindenével együtt, amije volt. Lót is vele jött a Délvidékre.
2 Abrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya.
3 A Délvidékről továbbvonult előző szállásai mentén egészen Bételig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Bétel és Aj között,
4 annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott is segítségül hívta Abrám az Úr nevét.
A HEGYI BESZÉD
Bevezetés
5 Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, odamentek hozzá tanítványai.
2 Ő pedig megszólalt, és így tanította őket:
Kik a boldogok?(A)
3 "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
4 Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.
5 Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
6 Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.
7 Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
8 Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.
9 Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.
10 Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.
11 Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.
12 Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek."
Só és világosság(B)
13 "Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.
14 Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.
15 A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.
16 Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."
A törvény magyarázata
17 "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.
18 Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik.
19 Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában.
20 Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába."
21 "Hallottátok, hogy megmondtatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.
22 Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére.
23 Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened,
24 hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat.
25 Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj.
26 Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is."
Isten igazán ítél
5 A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára.
2 Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat!
3 Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom!
4 Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak.
5 Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz.
6 Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt.
7 Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az Úr.
8 De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged.
9 Vezess, Uram, igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat!
10 Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak, nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük.
11 Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak!
12 Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet.
13 Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.
24 Kiáltottam nektek, de vonakodtatok, kinyújtottam kezem, de senki sem figyelt.
25 Semmibe vettétek minden tanácsomat, és feddésemmel nem törődtetek,
26 ezért én is nevetek majd a bajotokon, kigúnyollak, ha eljön, amitől rettegtek,
27 ha eljön viharként, amitől rettegtek, és megjön forgószélként a bajotok, ha eljön rátok a nyomorúság és az ínség.
28 Akkor majd kiáltanak hozzám, de nem válaszolok, keresnek engem, de nem találnak meg,
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society