The Daily Audio Bible
Today's audio is from the NIV. Switch to the NIV to read along with the audio.
5 De Lótnak is, aki Abrámmal ment, voltak juhai, marhái és sátrai,
6 és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt.
7 Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön.
8 Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk!
9 Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek.
10 Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az Úr Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje.
11 Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el egymástól.
12 Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott.
13 A sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az Úr előtt.
Isten Ábrahámnak ígéri Kánaánt
14 Az Úr ezt mondta Abrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra.
15 Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre.
16 Hasonlóvá teszem utódaidat a föld porához: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni a te utódaidat is.
17 Indulj, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom.
18 Így vonult tovább Abrám a sátraival, és letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van. Ott is épített oltárt az Úrnak.
A sziddím-völgyi csata
14 Történt pedig Amráfelnak, Sineár királyának, Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernak, Élám királyának és Tidálnak, Góim királyának az idejében,
2 hogy ezek háborút indítottak Bera, Sodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebóim királya és Bela, azaz Cóar királya ellen.
3 Mindezek a Sziddím-völgyben egyesültek, ahol most a Sós-tenger van.
4 Tizenkét évig szolgálták Kedorláómert, de a tizenharmadik esztendőben fellázadtak.
5 Ezért a tizennegyedik esztendőben eljött Kedorláómer a vele tartó királyokkal, és megverték a refáiakat Asterót-Karnaimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátaimban
6 és a hóriakat a maguk hegyén, a Széíren, egészen Él-Páránig, amely a puszta mellett van.
7 Azután megfordultak, és Én-Mispátba, azaz Kádésba mentek, leverték az amálékiak egész mezejét és az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak.
8 Kivonult tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admá királya, Cebóim királya és Bela, azaz Cóar királya is, és a Sziddím-völgyben csatarendbe álltak
9 Kedorláómerral, Élám királyával, Tidállal, Góim királyával, Amráfellal, Sineár királyával és Arjókkal, Ellászár királyával szemben: négy király öt ellen.
10 A Sziddím-völgy tele volt szurokforrásokkal. Amikor Sodoma és Gomora királyai megfutamodtak, beleestek azokba, a megmaradtak pedig a hegységbe futottak.
11 Elvitték Sodoma és Gomora minden jószágát és minden eleségét, azután elvonultak.
12 Elvitték Lótot is, Abrám testvérének a fiát, jószágával együtt, és elvonultak. Ő akkor Sodomában lakott.
13 De jött egy menekült, és hírt hozott a héber Abrámnak, aki akkor az emóri Mamrénak, Eskól és Ánér testvérének a tölgyesében lakott. Ők meg Abrám szövetségesei voltak.
14 Amint meghallotta Abrám, hogy unokaöccse fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét, akik a házánál születtek, és Dánig üldözte őket.
15 Éjszaka azután csapatokra oszoltak, szolgáival együtt rájuk támadt, megverte, és üldözte őket egészen Hóbáig, amely Damaszkusztól északra van.
16 Visszahozott minden jószágot. Visszahozta unokaöccsét, Lótot is jószágával együtt, meg az asszonyokat és a népet is.
17 Miután így megverte Kedorláómert és a vele tartó királyokat, visszatért. Sodoma királya pedig kivonult eléje a Sávé-völgybe, azaz a Király-völgybe.
Ábrahám és Melkisédek
18 Melkisédek, Sálem királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt,
19 megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy Abrám a Felséges Isten előtt, aki a mennyet és a földet alkotta!
20 És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet! Abrám pedig tizedet adott neki mindenből.
21 Sodoma királya ezt mondta Abrámnak: Add nekem az embereket, a jószágot pedig tartsd meg magadnak!
22 De Abrám így válaszolt Sodoma királyának: Fölemelt kézzel esküszöm az Úrra, a Felséges Istenre, a menny és a föld alkotójára,
23 hogy egy szál fonalat vagy egy saruszíjat sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondhasd: Én tettem gazdaggá Abrámot.
24 Rólam ne legyen szó, csak arról, amit megettek a legények, meg azoknak a férfiaknak a részéről, akik velem tartottak: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket.
Ábrahám hite
15 Ezek után az események után így szólt az Úr Abrámhoz látomásban: Ne félj Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges.
2 De Abrám ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Eliézer örökli.
3 Nem adtál nekem utódot - mondta Abrám -, ezért a házamnál született szolga lesz az örökösöm.
4 Ekkor így szólt hozzá az Úr: Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni.
5 Azután kivezette az Úr, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz!
6 Abrám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.
Az Úr szövetséget köt Ábrahámmal
7 Azután ezt mondta neki: Én az Úr vagyok, aki kihoztalak Úr-Kaszdimból, és neked adom ezt a földet örökségül.
8 Abrám ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Miből tudom meg, hogy én öröklöm azt?
9 Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot.
10 Elhozta neki mindezeket, azután kettéhasította őket, és mindegyiknek az egyik felét a másik felével szemben helyezte el; de a madarakat nem hasította ketté.
11 Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elhessegette őket.
12 Naplementekor az történt, hogy mély álomba merült Abrám, és rémítő nagy sötétség borult rá.
13 Ekkor az Úr azt mondta Abrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik, és nyomorgatják őket négyszáz évig.
14 De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután nagy vagyonnal jönnek ki.
15 Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el.
16 Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be.
17 Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között.
18 Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal, és azt mondta: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig,
19 a kénieket, kenizzieket és kadmóniakat,
20 a hettitákat, perizzieket és refáiakat,
21 az emóriakat és kánaániakat, a girgásiakat és jebúsziakat.
27 "Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj!
28 Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében.
29 Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára.
30 Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára."
31 "Megmondatott ez is: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet.
32 Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el."
33 "Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan, az Úrnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál.
34 Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke,
35 se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa;
36 de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni.
37 Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van."
38 "Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért.
39 Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.
40 Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is.
41 Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre.
42 Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el."
43 "Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.
44 Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket,
45 hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.
46 Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is?
47 És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is?
48 Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes."
Imádság halálfélelemben
6 A karmesternek: Mélyhangú húros hangszerre. Dávid zsoltára.
2 Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban!
3 Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, Uram, mert reszketnek tagjaim!
4 Lelkem is csupa reszketés, és te, Uram, meddig késel?
5 Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy!
6 Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban?
7 Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.
8 Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt.
9 Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert meghallotta az Úr hangos sírásomat!
10 Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr.
11 Megszégyenül, és reszketni fog nagyon minden ellenségem, meghátrál, és megszégyenül egy pillanat alatt!
29 mert gyűlölték a tudást, és nem az Úr félelmét választották;
30 nem törődtek tanácsommal, megvetették minden feddésemet.
31 Ezért majd tetteik gyümölcsét eszik, és tanácsukkal laknak jól.
32 Mert az együgyűeket saját ellenkezésük öli meg, és az ostobákat elbizakodottságuk pusztítja el.
33 De aki rám hallgat, biztonságban lesz és nyugodtan, mert nem rettenti baj.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society