The Daily Audio Bible
Today's audio is from the CSB. Switch to the CSB to read along with the audio.
Sára halála és temetése
23 Sára százhuszonhét esztendeig élt, ennyi volt Sára életkora.
2 Amikor meghalt Sára Kánaán földjén Kirjat-Arbában, azaz Hebrónban, Ábrahám bement Sárához, hogy meggyászolja, és elsirassa őt.
3 Majd fölkelt Ábrahám a halottja mellől, és így szólt a hettitákhoz:
4 Jövevény és idegen vagyok köztetek. Adjatok nekem sírhelynek való birtokot nálatok, hogy oda temethessem halottamat.
5 A hettiták ezt felelték Ábrahámnak:
6 Hallgass meg bennünket, urunk! Istentől való fejedelem vagy te közöttünk. A legszebb sírhelyünkön temesd el halottadat! Senki sem akadályoz meg közülünk, hogy az ő sírhelyére temesd halottadat.
7 Ekkor fölkelt Ábrahám, meghajolt a föld tulajdonosai, a hettiták előtt,
8 és így szólt hozzájuk: Ha igazán azt akarjátok, hogy eltemessem halottamat, hallgassatok meg engem, és bírjátok rá Efrónt, Cóhar fiát,
9 hogy adja nekem a makpélai barlangját, amely a szántóföldje végén van! Teljes értékéért adja el, hogy legyen sírhelynek való birtokom köztetek!
10 Efrón is ott ült a hettiták között. Ez a hettita Efrón így szólt Ábrahámhoz a hettitáknak és mindazoknak a füle hallatára, akik a város kapujában összejöttek:
11 Nem, uram! Hallgass meg engem! Neked adom azt a szántóföldet a rajta levő barlanggal együtt. Népem fiainak a szeme láttára adom azt neked. Temesd el halottadat!
12 Ábrahám meghajolt a föld tulajdonosai előtt,
13 és így szólt Efrónhoz a föld tulajdonosainak a füle hallatára: Hallgass mégis rám! Megadom a szántóföld árát, fogadd el tőlem, azután oda temetem halottamat.
14 De Efrón így felelt Ábrahámnak:
15 Hallgass rám, uram! Négyszáz ezüstsekelt ér ez a föld! Mit számít az közöttünk? Temesd csak el halottadat!
16 Ábrahám engedett Efrónnak, és kimért Ábrahám Efrónnak annyi ezüstöt, amennyit mondott a hettiták füle hallatára, a kereskedelmi forgalomban használt négyszáz ezüstsekelt.
17 Így ment át Efrón makpélai szántóföldje, amely Mamréval szemben van, a szántóföld a barlanggal együtt, és minden fa a szántóföld egész határán körös-körül
18 Ábrahám birtokába, a hettitáknak és mindazoknak a szeme láttára, akik a város kapujában összejöttek.
19 Azután eltemette Ábrahám a feleségét, Sárát a makpélai szántóföld barlangjában, Mamréval szemben. Ez ma Hebrón, Kánaán földjén.
20 Így került Ábrahám birtokába sírhelyül a hettitáknak ez a szántóföldje a rajta levő barlanggal együtt.
Ábrahám feleséget hozat Izsáknak
24 Ábrahám élemedett korú, öreg ember lett, és az Úr mindennel megáldotta Ábrahámot.
2 Egyszer azt mondta Ábrahám háza öreg szolgájának, aki mindenét kezelte: Tedd a kezedet a csípőm alá,
3 hadd eskesselek meg az Úrra, az ég és föld Istenére, hogy fiamnak nem a kánaániak leányai közül hozol feleséget, akik között lakom,
4 hanem elmész hazámba, a rokonságomhoz, és onnan hozol feleséget a fiamnak, Izsáknak!
5 De a szolga ezt mondta neki: Hátha az a leány nem akar követni engem erre a földre? Akkor visszavigyem a fiadat arra a földre, ahonnan eljöttél?
6 Ábrahám így válaszolt neki: Őrizkedj attól, hogy oda visszavidd a fiamat!
7 Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki beszélt velem, és így esküdött meg nekem: A te utódaidnak adom ezt a földet! - Ő elküldi majd angyalát előtted, hogy onnan hozz a fiamnak feleséget.
8 Ha a leány nem akar követni téged, akkor mentes leszel a nekem tett eskü alól, de a fiamat nem viheted vissza oda.
9 Ekkor a szolga odatette kezét urának, Ábrahámnak a csípője alá, és megesküdött neki erre a dologra.
10 Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának a tevéi közül, hogy elmenjen, és vitt magával urától mindenféle értékes dolgot. Elindult, és elment Aram-Naharaimba, Náhór városába.
11 A városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál, estefelé, amikor az asszonyok vizet meríteni jártak.
12 Akkor ezt mondta: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt!
13 Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni.
14 Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! - ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom - akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet uram iránt!
15 Még be sem fejezte szavait, máris jött Rebeka, korsóval a vállán. Ő Betúélnak, Milká fiának volt a leánya; Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége.
16 A leány igen szép arcú volt, hajadon, akinek férfival még nem volt dolga. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és feljött.
17 Ekkor a szolga odafutott, és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból!
18 A leány így felelt: Igyál, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe, és inni adott neki.
19 Miután eleget adott neki inni, így szólt: Tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.
20 Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odafutott meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének.
21 Az ember közben némán figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját az Úr, vagy sem.
22 Miután a tevék már eleget ittak, elővett a férfi egy fél sekel súlyú aranyfüggőt, és a leány kezére való két karperecet, tíz aranysekel súlyút,
23 és ezt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem, van-e számunkra éjszakára hely apád házánál?
24 Ő azt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült.
25 Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is, abrak is, meg hely is van éjszakára.
26 Akkor meghajolt az a férfi, leborult az Úr előtt,
27 és ezt mondta: Áldott az Úr, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, aki nem vonta meg hűséges szeretetét uramtól! Az Úr vezérelt engem ezen az úton az én uram testvérének házához.
Ábrahám szolgája Betúél házában
28 Ezután elszaladt a leány, és elmondta anyja háza népének, hogy mi történt.
29 Rebekának pedig volt egy Lábán nevű bátyja. Ez a Lábán kiszaladt ahhoz az emberhez a forráshoz.
30 Amikor látta a függőt és a húga kezén levő karpereceket, és meghallotta húgának, Rebekának a beszédét, aki elmondta, hogy miről beszélt vele az az ember, akkor odament ahhoz az emberhez, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál,
31 és így szólt: Jöjj be, áldott embere az Úrnak, mit állsz idekint? Én már elkészítettem a házat és a tevék helyét is.
32 A férfi bement a házba, Lábán meg levette a tevékről a szerszámot, adott a tevéknek szalmát és abrakot; azután vizet hoztak, hogy megmossák a lábát, meg a vele levő emberek lábát is.
33 Majd ennivalót tettek eléje, de ő így szólt: Nem eszem, amíg el nem mondom a mondanivalómat! Lábán így szólt: Beszélj!
34 Ő pedig ezt mondta: Ábrahám szolgája vagyok.
35 Az Úr igen megáldotta az én uramat, és meggazdagodott. Adott neki juhokat, szarvasmarhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálókat, tevéket és szamarakat.
36 Uramnak a felesége, Sára, öregkorában szült fiút az én uramnak, aki neki adta mindenét.
37 Engem pedig így esketett meg az uram: Ne végy fiamnak feleséget a kánaániak leányai közül, akiknek a földjén lakom,
38 hanem menj el apám házához, az én nemzetségemhez, és onnan hozz feleséget a fiamnak!
39 S amikor azt mondtam uramnak: Hátha az a leány nem akar követni engem,
40 akkor így felelt nekem: Az Úr, akinek a színe előtt járok, elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget hozhass fiamnak az én nemzetségemből, apám házából.
41 Csak akkor mentesülsz a nekem tett eskü alól, ha elmész az én nemzetségemhez. Ha nem adják neked, akkor is mentesülsz a nekem tett eskü alól.
42 Amikor ma a forráshoz értem, ezt mondtam: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Bárcsak szerencséssé tennéd utamat, amelyen járok!
43 Ideállok a forrás mellé. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak, aki kijön vizet meríteni: Adj innom egy kis vizet a korsóból,
44 és az ezt feleli nekem: Igyál, sőt még a tevéidnek is merítek: az legyen az a leány, akit az Úr az én uram fiának rendelt.
45 Még be sem fejeztem magamban a beszédet, máris jött Rebeka, korsóval a vállán, lement a forráshoz, és merített. Ezt mondtam neki: Adj innom!
46 Ő gyorsan levette a korsóját, és így felelt: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom. Ittam, és ő a tevéket is megitatta.
47 Azután megkérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő ezt mondta: Annak a Betúélnak a leánya vagyok, akit Milká szült Náhórnak. Ekkor a függőt az orrába és a karpereceket a kezére tettem.
48 Azután meghajoltam, leborultam az Úr előtt, és áldottam az Urat, Ábrahámnak, az én uramnak Istenét, aki a helyes úton vezérelt engem, hogy az én uram testvére leányát vigyem el feleségül a fiának.
49 Most azért, ha meg akarjátok mutatni, hogy szeretitek uramat, és hűek vagytok hozzá, mondjátok meg ezt nekem! De ha nem, azt is mondjátok meg, mert aszerint fordulok jobbra vagy balra!
Rebeka feleségül megy Izsákhoz
50 Lábán és Betúél így válaszolt: Az Úrtól indult el ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem rosszat, sem jót.
51 Itt van Rebeka, vidd, és menj! Legyen urad fiának a felesége, ahogyan elvégezte az Úr.
Jézus meggyógyít egy leprást(A)
8 Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt,
2 és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz."
3 Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: "Akarom. Tisztulj meg!" És a lepra azonnal letisztult róla.
4 Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt, bizonyságul nekik."
Jézus meggyógyítja a kapernaumi százados szolgáját(B)
5 Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte:
6 "Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak."
7 Jézus így szólt hozzá: "Elmegyek, és meggyógyítom."
8 De a százados ezt felelte rá: "Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám.
9 Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Mondom az egyiknek: Menj el! - és elmegy, a másiknak: Jöjj ide! - és idejön, vagy szólok a szolgámnak: tedd meg ezt! - és megteszi."
10 Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: "Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben.
11 De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában;
12 akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."
13 A századosnak pedig ezt mondta Jézus: "Menj el, és legyen a te hited szerint." És meggyógyult a szolga még abban az órában.
Jézus meggyógyítja Péter anyósát(C)
14 Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas.
15 Jézus megérintette a kezét, és elhagyta az asszonyt a láz, az pedig felkelt, és szolgált neki.
Jézus sok beteget meggyógyít(D)
16 Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított,
17 hogy beteljesedjenek az Ézsaiás próféta által mondottak: "Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta."
13 Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról.
14 Légy kegyelmes, Uram, lásd meg, mily nyomorult lettem gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából,
15 hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál!
16 Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat.
17 Megismertette magát az Úr, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)
18 A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent.
19 Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye.
20 Ne engedd, Uram, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek!
Az istenfélelem és a bölcsesség áldást hoz
3 Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved,
2 mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked!
3 A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!
4 Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.
5 Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!
6 Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society