The Daily Audio Bible
Today's audio is from the NIV. Switch to the NIV to read along with the audio.
28 Azután így beszélt Mózeshez az Úr:
29 Mondd meg Izráel fiainak, hogy aki békeáldozatot mutat be az Úrnak, az vigyen békeáldozatából áldozati ajándékot az Úrnak.
30 Saját kezével vigye el az Úr tűzáldozatait, a kövérjét a szegyével együtt vigye el; a szegyét azért, hogy felmutassák felmutatott áldozatul az Úr színe előtt.
31 A pap füstölögtesse el a kövérjét az oltáron, a szegye pedig legyen Ároné és a fiaié.
32 A jobb combot is a papnak adjátok szent ajándékul a békeáldozatokból.
33 Annak a része legyen a jobb comb, aki Áron fiai közül bemutatja a békeáldozat vérét és kövérjét.
34 Mert a szegyet mint felmutatott áldozatot és a combot mint szent ajándékot elvettem Izráel fiaitól a békeáldozatokból, és Áron papnak és fiainak adtam örök rendelkezéssel, nem Izráel fiainak.
35 Ez Áronnak és fiainak a részesedése az Úr tűzáldozataiból, attól a naptól fogva, hogy az Úr papjaivá tették őket.
36 Megparancsolta az Úr, hogy ezt adják nekik Izráel fiai, fölkenésük napjától kezdve. Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre.
Az áldozati törvények összegezése
37 Ez az égőáldozatnak, az ételáldozatnak és a vétekáldozatnak, a jóvátételi áldozatnak, a fölavatási áldozatnak és a békeáldozatnak a törvénye.
38 Így parancsolta az Úr Mózesnek a Sínai-hegyen akkor, amikor megparancsolta Izráel fiainak, hogy mutassák be áldozataikat az Úrnak a Sínai-pusztában.
Áronnak és fiainak pappá szentelése
8 Azután így beszélt Mózeshez az Úr:
2 Fogd Áront a fiaival együtt, meg a ruhákat és a fölkenéshez való olajat, továbbá a vétekáldozati bikát, a két kost és egy kosár kovásztalan kenyeret.
3 A nép egész közösségét pedig gyűjtsd a kijelentés sátrának a bejáratához.
4 Mózes úgy cselekedett, ahogyan parancsolta neki az Úr. A közösség is odagyűlt a kijelentés sátrának a bejáratához.
5 Akkor Mózes elmondta a közösségnek, hogy mit kell tenni az Úr parancsa szerint:
6 Mózes odavezette Áront és fiait, és megmosta őket vízzel.
7 Ráadta Áronra a köntöst, és felövezte övvel, azután felöltöztette palástba, és ráadta az éfódot, felövezte az éfód övével, és megerősítette azt rajta.
8 Föltette rá a hósent is, a hósenbe pedig beletette az úrímot és a tummímot.
9 A fejére föltette a süveget, a süvegre pedig elől odatette az arany homlokdíszt, a szent fejdíszt, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
10 Azután fogta Mózes a fölkenésre való olajat, és megkente vele a hajlékot és ami csak benne volt. Így szentelte föl azokat.
11 Hintett belőle az oltárra is hétszer, majd megkente az oltárt és minden fölszerelését, a medencét is az állványával együtt, hogy fölszentelje azokat.
12 Azután öntött a fölkenésre való olajból Áron fejére, és fölkente, hogy fölszentelje őt.
13 Odavezette Mózes Áron fiait is, felöltöztette őket köntöseikbe, és felövezte őket övvel, azután felkötötte rájuk a papi süveget, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
A papszentelési áldozatok
14 Azután odahozatta a vétekáldozati bikát, Áron és fiai pedig rátették kezüket a vétekáldozati bika fejére.
15 Miután levágták, vette Mózes a vért, és megkente ujjával az oltár szarvait körös-körül. Így mutatott be vétekáldozatot az oltárért. A többi vért pedig odaöntötte az oltár aljára. Így szentelte föl, engesztelést végezvén érte.
16 Majd vette az egész kövérjét, ami a beleken volt, meg a májon levő hártyát és a két vesét a rajtuk levő kövérjével, és elfüstölögtette Mózes az oltáron.
17 A bikát a bőrével, húsával és ganéjával együtt elégette a táboron kívül, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
18 Azután odahozatta az égőáldozati kost, Áron és fiai pedig rátették kezüket a kos fejére.
19 Miután levágták, Mózes körös-körül az oltárra hintette a vért.
20 Földarabolta a kost darabjaira és elfüstölögtette Mózes a fejet, a darabokat és a hájat.
21 A belet és a lábszárakat megmosta vízben, és elfüstölögtette Mózes az egész kost az oltáron. Égőáldozat volt ez kedves illatul, tűzáldozat az Úrnak, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
22 Azután odahozatta a másik kost, a felavatási kost, Áron és fiai pedig rátették kezüket a kos fejére.
23 Miután levágták, vett Mózes a vérből és megkente Áron jobb fülének a cimpáját, a jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját.
24 Odahozatta Áron fiait is, és megkente Mózes a vérrel a jobb fülük cimpáját, a jobb kezük hüvelykujját és a jobb lábuk nagyujját. A többi vért ráhintette Mózes körös-körül az oltárra.
25 Akkor vette a kövérjét, a farkat és mindazt a kövérjét, ami a beleken van, meg a májon levő hártyát és a két vesét a rajtuk levő kövérjével, végül a jobb combot.
26 A kovásztalan kenyerek kosarából pedig, amely az Úr előtt volt, kivett egy kovásztalan lepényt, egy olajos lepényforma kenyeret, meg egy lángost, és rárakta a kövérjére meg a jobb combra.
27 Mindezeket Áronnak és fiainak kezébe adta, s ők felmutatták azokat felmutatott áldozatként az Úr színe előtt.
28 Majd kivette a kezükből és elfüstölögtette az oltáron, az égőáldozatra téve. Fölavatási áldozat volt ez kedves illatul, tűzáldozat az Úrnak.
29 Akkor fogta Mózes a szegyet és felmutatta azt felmutatott áldozatként az Úr színe előtt. A fölavatási áldozati kosból Mózes része lett ez, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
30 Azután vett Mózes a fölkenésre való olajból, meg a vérből, amely az oltáron volt, és ráhintette Áronra és ruháira, meg a fiaira és fiainak a ruháira is. Így szentelte meg Áront és ruháit, meg a fiait és fiainak a ruháit is.
31 Azután ezt mondta Mózes Áronnak és fiainak: Főzzétek meg a húst a kijelentés sátrának a bejáratánál, és ott egyétek meg azt a fölavatási áldozat kosarában levő kenyérrel együtt, ahogy megparancsoltam: Áron és fiai egyék meg azt.
32 Ami pedig megmarad a húsból és kenyérből, azt égessétek el.
33 Ne távozzatok el a kijelentés sátrának a bejáratától hét napig, addig a napig, amelyen befejeződnek fölavatásotok napjai. Mert hét napig tart a fölavatásotok.
34 Azt parancsolta az Úr, hogy továbbra is úgy történjék az engesztelés értetek, ahogyan ezen a napon történt.
35 Maradjatok a kijelentés sátrának a bejáratánál éjjel-nappal hét napig, és teljesítsetek szolgálatot az Úr előtt, hogy meg ne haljatok, mert ezt a parancsot kaptam.
36 Áron és fiai megtették mindazt, amit az Úr parancsolt Mózes által.
Áron áldozatai önmagáért és a népért
9 A nyolcadik napon szólította Mózes Áront és fiait, meg Izráel véneit.
2 Ezt mondta Áronnak: Végy egy borjút a vétekáldozathoz, egy kost pedig az égőáldozathoz; hibátlanok legyenek. Azután áldozd fel őket az Úr előtt.
3 Izráel fiaihoz pedig így szólj: Fogjatok egy kecskebakot a vétekáldozathoz, meg egy borjút és egy bárányt az égőáldozathoz, egyévesek és hibátlanok legyenek;
4 továbbá egy marhát, meg egy kost a békeáldozathoz, hogy levágjátok az Úr előtt; végül olajjal gyúrt ételáldozatot, mert ma megjelenik előttetek az Úr.
5 Odavitték tehát a kijelentés sátra elé, amiket Mózes parancsolt. Az egész közösség is odajárult, és megállt az Úr színe előtt.
6 Ekkor azt mondta Mózes: Ezt a dolgot kell cselekednetek az Úr parancsa szerint, amikor majd megjelenik előttetek az Úr dicsősége.
Jézus igazi rokonai(A)
31 Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt.
32 Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: "Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!"
33 De ő így válaszolt nekik: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?"
34 És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim.
35 Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."
A magvető(B)
4 Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt.
2 Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben:
3 "Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni,
4 és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták.
5 Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben;
6 amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
7 Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést.
8 A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is."
9 Majd hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!"
10 Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról.
11 Jézus így szólt hozzájuk: "Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik;
12 hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak."
13 Azután így szólt hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit?
14 A magvető az igét veti.
15 Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét.
16 Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják,
17 de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak.
18 Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét,
19 de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést.
20 Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz."
A lámpás és a mérték(C)
21 Ezután így szólt hozzájuk: Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?
22 Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna.
23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!"
24 Ezt is mondta nekik: "Vigyázzatok, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.
25 Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van."
12 Ármánykodik a bűnös az igaz ellen, és acsarkodik ellene.
13 Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön majd a napja.
14 Kardot rántanak a bűnösök, kifeszítik íjukat, hogy elejtsék a nyomorultat és a szegényt, levágják az egyenes úton járókat.
15 De kardjuk saját szívüket járja át, és íjaik összetörnek.
16 Többet ér a kevés az igaznak, mint a gazdagság a sok bűnösnek.
17 Mert a bűnösök karja összetörik, de az igazakat támogatja az Úr.
18 Ismeri az Úr a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké.
19 Nem szégyenülnek meg a gonosz időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban is.
20 De megsemmisülnek a bűnösök, elenyésznek az Úr ellenségei, mégha olyanok is, mint a viruló rétek, füstként enyésznek el.
21 Kölcsönt kér a bűnös, és nem adja vissza, de az igaz könyörületes és adakozó.
22 Akiket megáld az Úr, öröklik a földet, akiket megátkoz, elpusztulnak.
23 Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki.
24 Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja.
25 Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.
26 Mindenkor könyörül, és kölcsönad, gyermeke áldott lesz.
27 Kerüld a rosszat, tégy jót, és itt lakhatsz mindvégig.
28 Mert az Úr szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja.
29 Az igazak öröklik a földet, és ott laknak mindvégig.
5 Aki nyáron gyűjt, az eszes fiú, de aki aratáskor alszik, az szégyellni való.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society